Tanulás egy életen át
„Bárki, aki már nem tanul, az öreg, legyen akár húsz éves, akár nyolcvan. Aki viszont tanul, az fiatal. A legkomolyabb dolog az életben az, hogy elménket fiatalon tartsuk.”- Henry Ford
Lovasok, edzők…
A lovaglásban mindez duplán érvényes. Az önképzés, a szakmai továbbképzés megkerülhetetlen. És ez nem csak a lovasra, hanem az edzőre érvényes. Ha az edződ nem képzi magát, lovaglását szakmai kontroll nélkül folytatja, állandóan egyedül dolgozik, akkor nem nyitott a gondolatokra, szakmája valójában nem érdekli, belefásult a napi verklibe – túl öreg, cseréld le!
… és a jó patkolókovácsok is holtig tanulnak
Kis hazánkban a patkolás-körmölés kicsit olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Semmilyen rendelet, vagy törvény nem szabályozza azt, ki körmölhet, patkolhat, a kovácsokat sehol nem regisztrálják, sőt az állatorvosokkal ellentétben felelősségbiztosítást sem szükséges kötniük. Az OKJ-s felnőttképzés másfél év alatt elvégezhető, lovas előképzettség nem szükséges hozzá.
Rengeteg az olyan önjelölt „patkolókovács”, aki állítólag a nagyapjától, vagy a falu idős kovácsától leste el a szakmát, esetleg a díszműkovácsolásról nyergelt át a patkolásra. És szép számmal akadnak, akik – saját bevallásuk szerint – az ország, Európa, vagy épp a világ legjobb patkolókovácsától tanultak, ezért „természetesen” nincs szükségük sem szakképesítésre, sem továbbképzésekre.
Persze benned is felmerülhet a kérdés: miért lenne szüksége egy patkolókovácsnak továbbképzésre?! Hiszen ez is csak szakmunka, mint a kőművesé, vagy az asztalosé. A lóanatómia sem változik. Mi újdonságot tanulhatnának a patkolókovácsok?
Először is szögezzük le, hogy a kovács a ló lábainak épségéért felel. Hasonló a felelőssége, mint egy állatorvosnak. Ha nem megfelelően végzi munkáját, súlyos, maradandó károkat okozhat a ló mozgásszervrendszerében, vagy akár az állat életét is veszélybe sodorhatja.
Egy másfél éves képzés során a tanulók csak az alapokat sajátítják el, hosszú éveket kell még eltölteniük gyakorlással egy tapasztalt patkolókovács mellett, hogy magabiztosan elsajátítsák az alapokat és megfelelően végezhessék munkájukat.
Bár a ló anatómiája nem nagyon változik, az újabb és újabb technikai és diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően a kovácsok és állatorvosok egyre alaposabban megismerhetik munkájuk alanyát, a lovat. Digitális röntgen, MRI, CT felvételek mutatják azokat az elváltozásokat, melyekről évekkel ez előtt még nem is álmodhattak volna. Egy jól képezett patkolókovács ezért ma már nem elégszik meg például azzal a diagnózissal, hogy „patahengeres” a ló.
Lassított és kikockázott felvételek, számítógépes modellek segítenek jobban megérteni a ló mozgását, a patára ható erőket. Olyan kézzelfogható tudás mindez, ami segít, hogy a patkolókovács már másnap jobban végezhesse a munkáját – a lovak érdekében.
Persze a patkó sem változott sokat az elmúlt 100-200-300 év folyamán, az utóbbi idők legfontosabb újdonsága a tömeggyártás – gondolhatnánk. Pedig a gyártók a kovácsokkal együtt dolgozva igyekeznek folyamatosan olyan termékeket kifejleszteni, melyek megkönnyítik a lovak és a kovácsok életét is. Évről évre újabb és újabb kiegészítők és segédanyagok kerülnek a forgalomba, ezek egy része valóban hasznos, míg más részük teljességgel haszontalan, vagy éppen kifejezetten káros.
Összefoglalva mindezt: a kovács tehát olyan szakember, aki a rábízott lovak lábának épségéért felel. Ráadásul fontos szerepe van a lovak egészségvédelmében, hiszen ő rendszeresen találkozik az állatokkal, míg az állatorvos már csak akkor, ha baj van.
A patkolókovács szakma évezredes hagyományokkal rendelkezik, melyeket művelőinek meg kell ismerniük és meg kell őrizniük. De a jó patkolókovács tudja, hogy nem elégedhet meg a napi munkájával. Soha nem hagyhatja el a gyakorlást és folyamatosan fejlesztenie kell tudását.
2013.03.14, Forrás: Zabla és Kengyel, MAPE
Frissítve: 2023.05.06.
Fotó: Canva
