Patahenger szindróma (Navicular syndrome).
A patahenger szindróma egy rettegett oka lehet a ló elülső végtagi sántaságának. A betegség súlyos tünetekkel járhat, nagyban csökkenti a ló teljesítményét és komfortérzetét, a ló teljes gyógyítása igen nehézkes, ha egyáltalán lehetséges.
A betegség a ló elülső végtag alakulásában jelentkezhet, főbb tünetei a csökkentett aktivitású, tipegős, tapogatós nyújtott ügetés, az ugrómunka tagadása, megállás, illetve a futószáras körön látható sántaság. A szűk ívek, főleg ügetésben szintén látványos sántaságot idézhetnek elő. Emelett a ló az elejét előre kirakva pihentetheti, ezzel is kímélve a saroktájékot
A patahengert a mély ujjhajlító ín (deep digital flexor tendon, DDFT), a nyírcsont (navicular bone), és a nyírcsonti burza avagy nyálkatömlő (navicular bursa) találkozása alkotja. Patahenger szindróma esetén a burza és a nyírcsont együttes megbetegedéséről beszélhetünk. A betegség fiatal lovaknál ritkán mutatható ki, inkább a 6 évnél idősebb lovak jutnak el a kritikus fázisig. Kialakulhat az egyik, vagy akár mindkét elülső végtagon is.
Az ilyen lovakon kívülről is láthatók jelek, a lábállás alakulásában, a fent említett tünetek mellett. Patahenger szindróma esetében a pata hosszú hegyfallal rendelkezik, ránézésre is lapos, minimális sarokkal, így látható, hogy már az alap pataállás is nagyon hátra, a sarkakra helyezi a terhelést, nincs megfelelő egyensúlyban.
A nem megfelelő patkolás, illetve körmölés jelentős szerepet vállalhat a szindróma kialakulásában, valamint a nem megfelelő korrekció is.
A patahenger funkcióját tekintve segíti a teherhordást, és a “lengéscsillapítást” a ló distalis lábvégében. Ennek is köszönhető, hogy a ló elülső végtagja kifejezetten érzékeny erre a megbetegedésre, hiszen mint tudjuk az elülső végtag a fő teherhordó.
Munkában a következő módon érik az erőhatások. Amikor a ló a végtagot terheli, a mély ujjhajlító (DDFT) a nyírcsont nyomáspontjáról két irányba vezeti el a terhelést, amit a nyírcsontra a P2 (pártacsont) gyakorol. Eközben úgyszintén terhelést fog fel a járulékos szalagok felől.
Ebből fakadóan okozhat erőteljes fájdalmat a lónak, ha például a burza nem látja el megfelelően a funkcióját.
Működési elvét tekintve borzasztóan egyszerű. A nyírcsont maga olyan felületet ad, mely kisimítja a mély ujjhajlító lefutását a patacsonthoz (P3, coffin bone), és megadja azt a lefutási szöget, mely a legideálisabb a teherhordáshoz. A patahengerből itt hiányzik még a nyírcsonti burza. A nyírcsonti burza adja az ideális felületet, hogy a mély ujjhajlító véletlen se sérülhessen funkció közben, hiszen óriási terhet hord, és nagy nyomás alatt dolgozik, amikor a ló például ugrásról érkezik le, vagy nyújtott üget. Természetesen a funkcióban még fontos szerepet vállal a csüd csont (P1, long pastern), párta csont (P2, short pastern), és a csüd ízület járulékos szalagjai.
A patahenger felépítését, illetve funkcióját tekintve összefüggésbe hozható a csüdfüggesztő készülékkel, mely szintén az erőelnyelést, és ruganyos mozgást segíti az ínazat kreatív felépítésével. Emellett mindkét készülék diszfunkciója jelentős komfort – és teljesítménycsökkenést idézhet elő.
A diagnosztikát tekintve több út van, amerre el lehet indulni. A tünetek már magukban beszédesek lehetnek, de nem kizáró tényezők más distalis lábvégi megbetegéseket tekintve sem. Minden esetre, ha a lovunk nyújtott ügetésben tapogat, nem szívesen ugrik, vagy akár tagad, és a szűk ívek jelentősebb sántaságot idéznek elő nála, akkor fejben kell tartani a patahenger szindrómát is, főként, ha ehhez egy lapos, hosszú hegyfalú, lapos sarkú pata is társul.
A szindróma tünetei lidokainos lokális érzéstelenítésre megszűnnek, ebből is lehet következtetni. Röntgennel inkább a lábállás az, amiből gondolni lehet a problémára, de például egy MRI vizsgálat adhat konkrétabb képet, és bizonyítékot, vagy egy ultrahang segíthet a nehezebb helyszíneken történő diagnózis felállításához.
Kezeléseket illetően számos módszerrel dolgozhatunk patahenger szindróma esetén.
Kezdjük az invazív kezelésekkel. Az első, ami felmerülhet ilyenkor, mint számos ízületet érintő degradációnál az a kortikoszteroid, ami alapvetően jó eredményekkel használható. A degradáció milyenségétől függően meg lehet próbálni a nyírcsonti burza beinjekciózását is, ez olykor szintén lehet célra vezető.
A kezelés műtét útján is történhet, ennek két féle módja van. Az egyik a burza scope-al történő kezelésre, más néven ‘navicular bursoscopy’. Scope-os kezelés esetén a patahenger mozgástartományát remélik felszabadítani, csökkentve ezzel a folyamatos ránehezedő “nyomást”, ezzel segítve annak funkcióját. Másik eset amikor műteni lehet az az idegmetszés. Ennek hátránya, hogy ilyenkor a probléma technikailag nem szűnik meg, csak a fájdalom, így a folyamatos fájdalom nélküli terhelés tovább degradálja a patahengert, ami hosszú távon súlyosbító tényező is lehet. Ezzel a módszertannal szerencsére egyre kevesebb állatorvos él.
A szindrómának vannak nem invazív kezelési módjai is.
Az egyik legjobb eredménnyel ebben az esetben a lökéshullám (shock-wave) terápia kecsegtet.
Jó eredményekkel lehet segíteni a rehabilitációs szakaszban kinesio tape felhelyezésével is, ami meg támogatja a regenerációs folyamatokat, az anyagcserét, és bizonyos mértékben támasztó szerepe is van.
A jó minőségű ízületvédő táplálékkiegészítők szintén segíthetnek (reális elvárások mellett persze).
De minden jellegű kezelés hatástalan a megfelelő patkolás, körmölés nélkül. Ez az alfa és az omega patahenger szindróma esetén. A betegség kezelésére érdemes összeboronálni az állatorvosunkat, és a ló kovácsát, hogy amíg beállítják a megfelelő lábállás, addig együtt dolgozzanak a lovon. Ilyenkor sokat tud segíteni az, ha a kovács röntgenfelvétellel (előtte – utánna rtg felvétellel) tudja megpatkolni a lovat, így növelve annak az esélyét, hogy a lehető legideálisabb lábállást tudják beállítani. A patkolás frekventáltsága szintén fontos, ilyen esetben nem érdemes megvárni a 7-8 hetet, érdemes akár 4-5 hetente ránézetni a lovunk patájára.
Tehát a gyógypatkolás, terápiás patkolás nagyon sokat segíthet, ez egyértelmű. A hogyan az, ami ilyenkor is az érdekesebb része.
Hitvallástól függetlenül azt látni kell, hogy a patkó az ami az egyik legjobban le tudja venni a terhet a ló nyír tájékáról. Így a patahengeres lovat érdemes patkoltatni. Patkolásnál, amit el szeretnénk érni az az, hogy a pata ne legyen olyan előre nyúló, hosszú hegyfalú, és a sarkat tudjuk egy kicsit megemelni, ezzel csökkentve a nyírcsont terhelését. – Természetesen nem egyik patkolásról a másikra – . Erre a körpatkó egy ideális választás szokott lenni, hiszen kellően alátámasztja a nyírt. Segíthet még, ha a ló bőr/gumi betétet kap (kovács ajánlása szerint), és ez alatt ki van töltve szilikonnal, mindez sokat csökkent a patahengert érő terhelésen.
Összegezve:
A patahenger szindróma a nem ideális lábállás, és a patahenger valamilyen díszfunkciója alakítja ki.
Ha a ló nyújtott ügetése tipegős, nem szívesen ugrik, körön, íven sánta, gondolhatunk patahenger szindrómára.
Kezelése nehéz, hosszú procedúra, de nem lehetetlen.
Léteznek invazív, és nem invayív beavatkozások, ezeket az állatorvos javasolja.
Helyes patkolás mindenek felett mind a prevencióban, mind a kezelésben.
Mindenen felül ebben az esetben is – mint mindíg – a legfontosabb a prevenció, megelőzés. Ne csak akkor figyeljünk oda a lovunkra, amikor már sánta, tünetet produkál. Akkor is tartsuk az életminőségét a lehető legmagasabb szinten, amikor makk egészséges, hiszen ezt az állapotot meg kell tartani. Ahogy a legminimálisabb tüneteket észleljük, egyből érdemes kivizsgáltatni a lovat, nem megvárni, hogy súlyosabb legyen a probléma.
2024.10.23
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
Ábrák: Dobos Áron