A lovak megbetegedései elleni küzdelmeink

A lovak megbetegedései elleni küzdelmeink ezer éve – dióhéjban

 

Lovas magyarok

Sok ókori nép mitológiájában megjelenő szárnyas csodaménnek, legismertebb nevén Pegazusnak leszármazottai meghatározó szereplői civilizációnk fejlődésének. Különösen érvényes ez a megállapítás a Szkítiából ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe lóháton érkező, s a merseburgi csatáig egész Európát sarcoló és félelemben tartó magyarokra, akik lovas harcművészetük és lovas vadászatuk mellett a csikóheréléshez alkalmazott lódöntés szkíta módszerét is magukkal hozták Európába. – A kalandozásokhoz szükséges lovak mennyiségét a pusztáikon legeltetett hatalmas ménesek, egészségét a bizánci “Hippiatrika” előírásai biztosították. Az így elért nagyszerű eredményekről beszámol az 1151-tőI 1153-ig hazánkban tartózkodó arab utazó, Abu Hamid al Garnati al Andaluzi.

Lovas királyok

A “tatárjárásnak” nevezett mongol invázió (1241-1242) katasztrofális lóveszteségeit az országépítés rövid idő alatt pótolta, a lóorvosló eljárásokhoz III. Béla királyunk házassága révén hazánkba jött II. Frigyes császár főlovászmesterének, Jordanus Rufusnak 1250-ben készített “Hippiatria” c. munkájában foglalt gyógymódok szolgáltak alapul. E nevezetes mű receptúráját kéziratokban máig őrzik főrangú családjaink levéltárai, az eredményeket pedig tanúsítja, hogy a XIII. sz. elején a Német Lovagrend a lótudományáról híres Magyarországra helyezte székhelyét. Ugyancsak ennek köszönhető, hogy I. Károly királyunk 1326-ban Szent György-lovagrendet alapíthatott.

A kifejlődött hatalmas és egészséges lóállomány méreteiről az 1433-ban itt járt Bertrandon de la Brocquiére-nek, Burgundia uralkodója főlovászmesterének beszámolójából értesültünk. Hunyadi Mátyás király – nagyhatalmi terveinek megvalósítása érdekében – nagyszerű könnyűlovas hadsereget alapított, világhírű könyvtárában, a Bibliotheca corvinianában pedig minden ókori szerző lóorvoslással foglalkozó írása megtalálható volt. Bizonyára innen származik az a nevezetes Vegetius kézirat, amelynek bázeli kiadásával a híres magyar humanista Sambucus (Zsámboki János) 1574-ben az állatorvos-tudomány történetébe is örökre beírta nevét. A “Mulomedicina” c. könyv hosszú évszázadokon keresztül irányította hazánkban is a lóorvoslást, csupán a latin nyelvet nem ismerő műveletlen tábori sebészek (“felcserek”) és patkolókovácsok követték a “Tseh Márton” név alatt 1656-1822 között több kiadásban is megjelentetett lóorvoslási receptgyűjtemény babonás előírásait.

Állatorvos képzés megindulása

Nevezetes szerephez jutott Magyarországon a Habsburg Monarchia első lóorvosa, az olasz Scotti (1728-1806), aki Bolwgelat első tanítványainak egyikeként eleinte Bécs első állatorvosi iskolájának volt a tanára, később Csekonics tábornok “jobbkezeként” Európa legnagyobb ménesének, a Habsburg Monarchia katonai lótenyésztése központjának: Mezőhegyesnek, majd Bábolnának megalapításában és kifejlesztésében működött közre. Gyógymódjai mellett a “kézből fedeztetés” bevezetése is az ő nevéhez fűződik.

Az állatorvosképzés megindulása hazánkban (1787) az orvosi szemléletet hozta a lóorvoslásba. Ennek jótékony hatása érvényesült pl. akkor, amikor a Bábolnán veszedelmes méreteket öltő tenyészbénaság leküzdése vált szükségessé. A tenyészménekkel behurcolt lóbetegség tanulmányozása terén Timhoffer (1882), az idegrendszer kórszövettanának nemzetközileg elismert úttörőjeként szerzett érdemeket. Különleges érdeklődésre tart számot Konstantin (1792-1862) cs. kir. huszártiszt, aki a Habsburg Monarchia valamennyi országának nyelvén több kiadásban megjelentetett könyveivel az állathypnózis gyakorlati módszerét tette ismertté, s ezáltal őt az állat psychiatria úttörőjeként tiszteljük.

Úttörő magyarok

A lovak ősidők óta legsúlyosabb, az emberre is halálos veszélyt jelentő, hazánkban is hatalmas mértékben elterjedt betegségének, a takonykórnak a tanulmányozása és felszámolása a világhírű Hutÿra Ferenc (1860-1934) nevéhez fűződik. Másik világhírű tudósunk Marek József (1868-1952), a lovak belgyógyászati megbetegedéseinek diagnosztikáját és terápiáját emelte korának legkorszerűbb orvostudományi színvonalára. Nemzetközi szempontból figyelemreméltó kutatásokat végzett a lovak anyagcsere- és anyagforgalom élettani működésének kutatása terén a táplálkozás-élettan kiválósága Tangl Ferenc (1866-1917), a lovak szemészeti megbetegedéseinek tanulmányozásával pedig Szutter László (1891-1973).

Alapvetően megváltozott a helyzet a II. világháború hatalmas lóveszteségei, majd az új hadsereg motorizálása és a mezőgazdaság átszervezése és gépesítése következtében. Országunk nagy értékű lóállományát felszámolták, ám azóta állandó támogatásra szorul. Csak remélni tudjuk, hogy lassan bár, de mégis feléledni látszó lótenyésztésünk a ló orvoslás tudományának újabb eredményeivel karöltve újból a régiekhez hasonló sikereket fog biztosítani országunknak.

 

2000. Dr. Karasszon Dénes az MTA doktora
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.04.06.
Fotók: Canva

Hozzászólások