keresés a lovardák között


A lovak megbetegedései elleni küzdelmeink ezer éve - dióhéjban

Sok ókori nép mitológiájában megjelenő szárnyas csodaménnek, legismertebb nevén Pegazusnak leszármazottai meghatározó szereplői civilizációnk fejlődésének. Különösen érvényes ez a megállapítás a Szkítiából ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe lóháton érkező, s a merseburgi csatáig egész Európát sarcoló és félelemben tartó magyarokra, akik lovas harcművészetük és lovas vadászatuk mellett a csikóheréléshez alkalmazott lódöntés szkíta módszerét is magukkal hozták Európába. - A kalandozásokhoz szükséges lovak mennyiségét a pusztáikon legeltetett hatalmas ménesek, egészségét a bizánci "Hippiatrika" előírásai biztosították. Az így elért nagyszerű eredményekről beszámol az 1151-tőI 1153-ig hazánkban tartózkodó arab utazó, Abu Hamid al Garnati al Andaluzi.
A "tatárjárásnak" nevezett mongol invázió (1241-1242) katasztrofális lóveszteségeit az országépítés rövid idő alatt pótolta, a lóorvosló eljárásokhoz III. Béla királyunk házassága révén hazánkba jött ll. Frigyes császár főlovászmesterének, Jordanus Rufusnak 1250-ben készített "Hippiatria" c. munkájában foglalt gyógymódok szolgáltak alapul. E nevezetes mű receptúráját kéziratokban máig őrzik főrangú családjaink levéltárai, az eredményeket pedig tanúsítja, hogy a XIII. sz. elején a Német Lovagrend a lótudományáról híres Magyarországra helyezte székhelyét. Ugyancsak ennek köszönhető, hogy l. Kth'oly királyunk 1326-ban Szent György lovagrendet alapíthatott.

A kifejlődött hatalmas és egészséges lóállomány méreteiről az 1433-ban itt járt Bertrandon de la Brocquiére-nek, Burgundia uralkodója főlovászmesterének beszámolójából értesültünk. Hunyadi Mátyás király - nagyhatalmi terveinek megvalósítása érdekében - nagyszerű könnyűlovas hadsereget: alapított, világhírű könyvtárában, a Bibliotbeca collinianában pedig minden ókori szerző lóorvoslással foglalkozó írása megtalálható volt. Bizonyára innen származik az a nevezetes Vegetius kézirat, amelynek bázeli kiadásával a híres magyar humanista Sambucus (ZsámbokiJános) 1574-ben az állatorvos-tudomány történetébe is örökre beírta nevét. A "Mulomedicina" c. könyv hosszú évszázadokon keresztül irányította hazánkban is a lóorvoslást, csupán a latin nyelvet nem ismerő műveletlen tábori sebészek ("felcserek") és patkolókovácsok követték a "Tseh Márton" név alatt 1656-1822 között több kiadásban is megjelentetett lóorvoslási receptgyűjtemény babonás előírásait.

Nevezetes szerephez jutott Magyarországon a Habsburg Monarchia első lóorvosa, az olasz Scotti (1728-1806), aki Bolwgelat első tanítványainak egyikeként eleinte Bécs első állatorvosi iskolájának volt a tanára, később Csekonics tábornok "jobbkezeként" Európa legnagyobb ménesének, a Habsburg Monarchia katonai lótenyésztése központjának: Mezőhegyesnek, majd Bábolnának megalapításában és kifejlesztésében működött közre. Gyógymódjai mellett a "kézből fedeztetés" bevezetése is az ő nevéhez fűződik.

Az állatorvosképzés megindulása hazánkban (1787) az orvosi szemléletet hozta a lóorvoslásba. Ennek jótékony hatása érvényesült pl. akkor, amikor a Bábolnán veszedelmes méreteket öltő tenyészbénaság leküzdése vált szükségessé. A tenyészménekkel behurcolt lóbetegség tanulmányozása terén Timhoffer (1882), az idegrendszer kórszövettanának nemzetközileg elismert úttörőjeként szerzett érdemeket. Különleges érdeklődésre tart számot Konstantin (1792-1862) cs. kir. huszártiszt, aki a Habsburg Monarchia valamennyi országának nyelvén több kiadásban megjelentetett könyveivel az állathypnózis gyakorlati módszerét tette ismertté, s ezáltal őt az állat psychiatria úttörőjeként tiszteljük.

A lovak ősidők óta legsúlyosabb, az emberre is halálos veszélyt jelentő, hazánkban is hatalmas mértékben elterjedt betegségének, a takonykórnak a tanulmányozása és felszámolása a világhírű Hutym Ferenc (1860-1934) nevéhez fűződik. Másik világhírű tudósunk Marek József (1868-1952), a lovak belgyógyászati megbetegedéseinek diagnosztikáját és terápiáját emelte korának legkorszerűbb orvostudományi színvonalára. Nemzetközi szempontból figyelemreméltó kutatásokat végzett a lovak anyagcsere- és anyagforgalom élettani működésének kutatása terén a táplálkozás-élettan kiválósága Tangl Ferenc (1866-1917), a lovak szemészeti megbetegedéseinek tanulmányozásával pedig Ssiltter László (1891-1973), Alapvetően megváltozott a helyzet a II. világháború hatalmas lóveszteségei, majd az új hadsereg motorizálása és a mezőgazdaság átszervezése és gépesítése következtében. Országunk nagy értékű lóállományát felszámolták, ám azóta állandó támogatásra szorul. Csak remélni tudjuk, hogy lassan bár, de mégis feléledni látszó lótenyésztésünk 'a ló orvoslás tudományának újabb eredményeivel karöltve újból a régiekhez hasonló sikereket fog biztosítani országunknak.

Dr. Karasszon Dénes az MTA doktora

Forrás: Magyar Lovas Kör

2000.





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés