keresés a lovardák között


Lovak Ázsiában

LÓ (ma)
A ló a kínai zodiákus hetedik állata. Noha a lovat már a történelem legkorábbi korszakában háziasították, csak az i. e. 3. század környékétől kezdve használták hátas állatként. Mezőgazdasági munkákhoz sem használták, kizárólag kocsit, szekeret, hintót húzattak vele. A lótenyésztésben főként Kína északi szomszédjai jeleskedtek, akiktől a kínaiak lovaikat is vásárolták, illetve a lótartás, lótenyésztés fortélyait tanulták. Már az ókorban létezett egy kifejezés, amelyet a legkiválóbb lovakra használtak: "tízezer mérföldet (vágtató) paripa" (wan li ma). Egy legenda szerint a legjobb lótenyésztőnek egy bizonyos Po Luo, aki képes volt ilyen csodálatos lovakat nevelni. A Han-dinasztia idején a Tiensantól és a Pamírtól nyugatra elterülő Ferghana telivér lovai rendkívül népszerűek voltak Kínában. A kínaiak részben ezek miatt a lovak miatt terjesztették ki kereskedelmi kapcsolataikat nyugatra. Ezekről a lovakról úgy tartották, hogy vért izzadnak. A kínaiak általában a legkeresettebb termékükért, a selyemért cserébe kapták a lovakat, ez lehet az oka, hogy a lónak és a selyemnek mind a mai napig ugyanaz a számláló szava. A lovak védelmező isteneként Mawang-ot ("a lovak fejedelme") tisztelték. Kultusza az ősi időkbe nyúlik vissza, és eredetileg egy csillagkép megtestesülésének tartották, aki eldönti a lovak sorsát. Mawang-ot tisztelték a katonák (lovasok) és a lótartó gazdák. Mawang-ot Mazu ("a lovak őse") néven is tisztelték. A templomokban háromarcú lényként ábrázolták. Születésnapján, a 6. holdhónap 23. napján áldozatot vittek, és a templomokban még színházi előadást is tartottak a tiszteletére. Az ókori mitológiában jelenik meg a nyolc híres paripa. Ezek a lovak Mu király (i. e. 10. század) lovai voltak: Veres Paripa, Sebeslábú Ráró, Fehér Hűséges, Kereketátlépő, Hegyek Fia, Hatalmas Sárga, Verestarka és Zöld Fül. Némelyik ló a nyolc közül úgy vágtázott, hogy lába nem érte a földet, mások a madárnál is sebesebben száguldottak, illetve egyetlen éjszaka tízezer mérföldet tettek meg, de az egyiknek még szárnya is nőtt, így repülni tudott. A nyolc paripa a kínai költészet és piktúra egyik állandó és kedvelt témája. Képeken olykor látni, amint egy lóra egy majom kapaszkodik fel (ma shang feng hou) ábrázolnak, amelynek szimbolikus jelentése, hogy "nyomban (mashang) emelkedj (feng) grófi rangra (hou)". A régi Kína leghíresebb festőjének, aki mesterien festett lovakat az olasz jezsuita, Giuseppe Castiglione számított, aki a 18. század első felében három császár udavari festője is volt. A 20. században Xu Beihong-ot tartották a lófestés legnagyobb mesterének.

LOVAS (qima)
A kínaiak már a történelmük legkorábbi idején, a Shang-dinasztia korában háziasították a lovat, de kizárólag szekerek, kocsik vontatására használták. A hadseregben csak a kb. i. e. 3. században alakult ki a lovasság. Kína északi szomszédságában mindig kiváló lovas nomádnépek éltek. Ezektől a népektől vették át a lótartás, lótenyésztés és lovaglás fortélyait. A képeken a lovas nagyon sok esetben ezeket a barbárnak tartott, nomádnépek harcosait ábrázolják, különösen a hunokat.

Forrás: Terebess Ázsia Lexikon

 





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés