Váz nélküli vagy vázas nyerget?

Avagy nincs új a nap alatt

Sokan írtak már előttünk – talán éppen itt is – a vázas, vagy váz nélküli témában. Egy 2008-as német cikk nyomán megpróbáltam kicsit másképpen értelmezni a kérdést, összegyűjteni azokat a szempontokat, melyek a nyereg kiválasztásában segíthetnek.

Manapság a ’lóbarát’ és ’természetes’ lóhoz-állás és lovaglási irányzatok kedvelői és a szabadidőlovasok közül kerül ki a váz nélküli nyeregtípusokat használók többsége. Váz nélküli nyergeket azonban már szinte minden stílusban gyártanak – na jó, az ugrónyereg elég ritka – díjlovagló-, univerzális, western, spanyol-portugál nyeregből válogathatnak a lovasok.

A váz nélküli típusok kitalálói, fejlesztői és kedvelői által leginkább képviselt nézet, hogy az ilyen nyergek idomulnak a ló hátának mozgásához, a lapocka – így a mellső lábak – mozgását nem akadályozzák, jobban elosztják a lovas súlyát, így kevésbé terhelik a hátat mind rövid, mind hosszú távon.  Ám ugyanúgy, ahogyan a hagyományos – ’merev’ fa vagy szintetikus vázzal rendelkező nyergek is csak akkor okoznak problémát, ha azokat rosszul választjuk meg, s a lovas rossz üléssel, technikával lovagol bennük, ugyanez áll fordítva a váz nélküli típusokra is. Hiába egy akár jól megválasztott váz nélküli nyereg, ha nem arra a célra, és nem annak a lónak és lovasnak az igényei szerint választjuk ki, aki épp használni fogja.

A klasszikus váznélküliségre napjainkból s a közelmúltból a legjobb példa a spanyol-portugál típusú nyergek régebbi típusai, valamint a vaquerók és a gauchók nyerge. A váz itt keményre sodort szalmacsutakokból és bőrből készült. Itt azonban magas első- és hátsó nyeregkápákat találunk – szintén az előbbi anyagokból – mivel munkanyereg, a lovasnak fix és kényelmes ülést kell, hogy biztosítson.

A gauchók nyerge

A legtöbb klasszikus, régi nyereg azonban favázra készült – talán nem véletlenül… Ugyancsak pár évtizeddel, sőt évszázaddal ezelőtt a lótípusok, ha úgy tetszik, fajták, használatilag jobban elkülönültek, mint napjainkban. Adott fajtához jellemző alkat, háttípus tartozott, s a hátas,- s kocsiló fajták külsőleg erősen különböztek. Még adott fajtán belül is – jó példa erre a magyar nóniusz használata a hadseregben – megvolt a könnyebb alkati típusúak hátas,- és a nehezebb típusúak tüzérségi, s hámos használata. Sok, eredetileg fogatba tenyésztett faját azonban ma már lovagolnak is– elsősorban a szabadidősportban, olykor a díjlovas négyszögben is.

Az ír tinker például jellemzően fogatló, de ugyanígy erre tenyésztették ki eredetileg a frízt is. Gyakran hallani e fajták kedvelőitől, hogy a széles háttal, nem túl kifejezett marral,- és nyeregtájékkal rendelkező lóra szinte lehetetlen megtalálni a megfelelő nyerget. Ugyanez a helyzet a hidegvérűeknél, sodrottaknál. Egyes, speciális mozgásformával ill. hátalakulással rendelkező fajtákra speciális nyergeket készítenek. Az izlandi póni elterjedési, használati területén jól ismert a töltnyereg, ahogyan a spanyol-portugál fajtáknak is megvan a maguk ’barokk-nyerge’.

Ezek a nyeregtípusok egy, a fajtát nagy általánosságban jellemző alkathoz, mozgáshoz – gondoljatok a töltnél hosszan előrenyúló első lábakra – lettek ’kitalálva’, s kevés szerencsés kivételtől eltekintve ettől eltérő hátasokra ritkán passzolnak. A ló szempontjából a nyeregnek – legyen az vázas, vagy váz nélküli – talán még több kritériumnak kell megfelelnie, mint a lovas szempontjából.

A hátalakulás a genetikán kívül számos tényező függvénye. A hátizmok közé jól beágyazott gerincoszlop elsődleges záloga a problémamentes lóhátnak. A tövisnyúlványok sora idős, ’beszakadt – megsüllyedt’ hátú, rossz kondícióban lévő lovaknál sokszor közvetlenül a bőr alatt tapintható, kiáll.  Hasonlóan problémás a pontyhátú, pontyágyékú (alkati hiba) ló háta. Az ilyen lóra akár vázas, akár váz nélküli nyerget is tehetünk, amennyiben a csigolyasor tövisnyúlványait a nyereg bántja, ártunk a lónak. Rosszabb esetben a fájdalomtól hátát védekezően beejtheti, ami a lovas ülését nehezíti – beindul az ördögi kör.

Nemcsak a tövisnyúlványokat érő nyereg bántja a gerincet. Sok nyereg gerinccsatornája – a nyeregnek a markamrától a nyeregpárnák között hátrafelé tartó része, tulajdonképpen a két nyeregpárna köze – elölről hátrafelé összeszűkül. Így hiába ad a gerincnek elegendő teret a markamra, lehet, a nyereg hátulsó részén, a nyeregpárnák között már alig kétujjnyi sincs, s a párnák a közvetlenül a gerincen fekszenek. A váz nélküli nyergek egyes típusainál – ahol a nyeregpárnák tetszés szerinti távolságban helyezhetők el – ez a veszély legalább nem fenyeget.

Deuber und Partner, váz nélküli díjlovasnyereg

Váz nélküli nyereg, variálható panelekkel, tág gerinccsatorna, ill. sportnyereg, hátrafelé szűkülő gerinccsatornával

Számos gyártó ajánl speciális alátéteket váz nélküli nyergeihez, melyeknek szükségessége sokak számára nem éppen meggyőző érv váz nélküli nyereg választásához. Gyakran nem elég megvenni a váz nélküli nyerget, ha hozzá szükséges alátétek, speciális kiegészítők elengedhetetlenül szükségesek.

Így azonban nyeregválasztáskor nem elegendő a mar és a hát milyenségét szem előtt tartani; fontos, hogy a nyeregpárnák elülső – a ló válltájékára kerülő – része is elegendő teret biztosítson a lapocka elmozdulásának.

A váz nélküli nyergek némelyikének cserélhető első kápája van, ha ennek méretét rosszul választjuk meg, legalább ugyanannyi kárt okozunk a lónak, mintha egy vázas nyereg illeszkedne rá tökéletlenül.

A ló mozgásának dinamikája a lovas ülését jelentősen befolyásolja. ’Nagy mozgású’ lovakat lovagló, főleg tapasztalatlanabb ülésű lovasok gyakran választanak nagy térd- vagy combtámaszokkal rendelkező nyerget, a támaszoktól várva segítséget, hogy a dinamikusabban lengő hát mozgásait követni tudják. Ennek azonban az a veszélye, hogy a lovas a támaszokra hagyatkozva hátraül a nyeregben.

Ha a lovas súlyának többsége a nyereg hátulsó részére helyeződik, fájdalmas nyomáspontok alakulhatnak ki a nyeregpárnának megfelelően. Western vagy hosszútalpas túra és bock nyereg esetén a hátra nehezedő nyomás nem annyira kifejezett. A váz nélküli nyergek többségének kétségtelenül nagy előnye, hogy – még ha némelyiknek ’bőrváza’ van is, kétségtelenül jobban idomulnak a ló hátához, mint akár egy rugalmasnak kikiáltott szintetikus nyeregváz.

Igen ám, de a jól megválasztott vázas nyergekben a nyereg semmi esetre sem érheti közvetlenül a ló gerincét, míg a váznélküli nyergek némelyike – éppen, mert nincs, ami távolságot tartson a ló háta és a nyereg alsó része között – nyomást fejthet ki a gerinc tövisnyúlványaira. Ám a váz nélküli nyereg kétségtelenül jobban követi a ló testének – gerincének ívét fordulatokban, hosszhajlításkor. 

Ez a western nyereg nagy valószínűséggel közvetlenül ráfeküdne a ló gerincére, amint beleülne a lovas. „A megoldás látszólag egyszerű – állítják a zürichi egyetem állatorvosai – a lovas súlyát a ló gerince mentén elhelyezett két, viszonylag nagy és lapos felületen kellene egyenletesen eloszlatni. Ám a technikai kivitelezés annyira drága lenne, hogy eddig még senki sem próbálta meg.” A ló fizikai kondíciójának – ezzel együtt a hát alakulásának változásai – is komoly érvként szerepelnek a váz nélküli és cserélhető marvasú nyergek választásakor.

A zürichi állatorvosok véleménye szerint azonban  – „A ló háta legfeljebb zsírlerakódás vagy az izmok megerősödése miatt ’változhat meg – ám a hát csontos szerkezete ugyanolyan marad. A ’valódi’ változások általában extrém esetekben – erősen elhízott ló, ’beszakadt’ hát, ’kissing spines’ tünet együttes (a csigolyák tövisnyúlványai összeérnek) – látható, ám az ilyen lovaknak árt a lovaglás, jobb őket békén hagyni” – tanácsolják a svájciak.

Kérdezhetnénk erre, mi a helyzet fiatal, épp felizmosodóban lévő lovaknál, vagy épp olyanoknál, melyet rossz kondícióban, soványan vásárol meg az újdonsült, elsőlovas gazda. Ilyenkor – vitatkozva a svájciakkal – gyakran halljuk, hogy a ló egy idő után ’kihízza’, kitölti az addig használt nyergét, s a tulajdonos kétségbeesetten keresi a megoldást: átalakítás, csere, cserélhető marvas, vagy váz nélküli nyereg.

Eddig a lóról szóltunk, következzen a lovas!

A lovasok testalkata, technikai felkészültsége – lovas tudása és a választott lovaglási stílus legalább annyira befolyásolja a nyeregválasztást – ezen belül aktuálisan a vázas-váz nélküli kérdést, mint a ló sajátos igényei.

Amint azt már említettük, többségében a szabadidőlovasok, túralovasok, a ’barátságos, lóhoz közeli lovaglási módok’ kedvelői választanak váz nélküli nyerget. A ló hátának sajátosságait tárgyalva már felsorakoztattuk a legfőbb érveket – kényelmesebb a ló hátának, jobban eloszlatja a lovas súlyát, a gerinccel ’együtt fordul’, alkalmazkodik a kisebb mértékű kondícióbeli változásokhoz.

A váz nélküli nyereg használata biztosabb, a lovat nem zavaró, mozgását nem akadályozó, független ülést igényel, mint a vázas nyergeké. A váz bizonyos fokú tartást ad a lovasnak, mintegy behatárolva az ülést, jól megválasztott esetben segítve annak mély voltát, a comb és a lábszárak helyzetét. Sokan azonban éppen ezt a ’kötöttséget nem szeretik’.

A nyereg rugalmassága van, akinek kedvez, másoknak meg nem

Vannak azonban olyan – elsősorban az olcsóbb – váznélküli modellek, melyek valóban nem sokkal többek egy ’felturbózott’ patracnál, a ló mozgásával párhuzamosan alakjukat változtatják, megcsavarodnak. A vázas nyergek marvasa, kápavasa segítik a nyereg oldalirányú stabilitását, így az a lovas, aki egy vázas nyeregben is rendszeresen elcsúszik oldalra, egy váz nélküliben még inkább nehezebben tartja meg magát középen. Egyes angol típusú váz nélküli nyergek ülőfelülete szélesebb, mint a hagyományos angolnyergeké. Ez főleg kisebb termetű, nem túl hosszú combú lovasokat zavarhat.

Western-, illetve spanyol-portugál típusoknál a különbség nem túl határozott, mivel itt a vázas nyergek nagy része is nagyobb ülőfelületű, egyben szélesebb is. (Amúgy a  FEI egyelőre – a hagyományos szakágakban, a távlovaglást kivéve – csak korlátozottan engedélyezi a váznélküli típusok használatát, előnyben vannak, melyek első ránézésre megegyeznek a vázas angolnyergekkel pl. MaxFlex modellek.)

Ahogyan manapság csak keveseknek van olyan, a ló mozgását nem zavaró, fájdalmat nem okozó ülése, hogy gond nélkül lovagolnak szőrén, netán patraccal, több órán keresztül, az sem mindegy, hogy hosszabb terepekhez milyen nyerget válasszunk. A terepen lovaglók, túralovasok többsége kedveli a western-, a bock– és a hagyományőrző (fa) nyergeket. Utóbbi kettőnél a váz és a farbőr messzebb ültetik a lovast a ló hátától – ezáltal tehermentesítve azt.

A western nyereg eredetileg puhabőrből vagy gyapjúból (manapság műszőrméből) készült alsó része, ’szoknyái’, s az ’angolosnál’ vastagabb nyeregalátéte, a nagy felfekvési felületek szintén ezt a célt szolgálják.

A svájci állatorvosok egy klasszikus példát említenek, jelesen, hogy a távlovasok körében kedvelt váz nélküli nyergek használata indította el a viszonylag új nyeregtípus gyors elterjedését. A váz nélküli nyergek egyik első – s máig is népszerű – modellje, a ’Torsion’ eredetileg távlovasok számára készült.

„Ám nagy hiba a képzett, jó ülésű (ülésével a lovat nem zavaró, annak mintegy energiát spóroló), általában könnyű súlyú távlovast és az optimális esetben kitűnő kondícióban lévő, célirányosan edzett lovat, mint példát, követni.

Egy heti pár alkalommal lovagolt szabadidő ló, és ugyanilyen gyakorisággal, vagy még ritkábban nyeregbe szálló lovasa számára valószínű, nem – vagy nem ugyanúgy válik be ugyanaz a nyeregtípus. Még kevésbé az ugyanilyen túralovas számára, aki saját testsúlyán kívül gyakran még málhát is erősít a nyeregre.”

Ahogyan ló és/vagy a lovas szempontjából rosszul megválasztott nyereg, legyen az akár vázas, akár váznélküli, úgy a rosszul megválasztott méret – a lovas részéről magasság, de főleg testsúly által okozott kényelmetlenségek, fájdalmak sem a váz- vagy váz nélküliség függvényei.

Gondolhatnád, kedves Olvasó, most légy okos, akkor most melyiket válaszd?

Az ülés iskolázottságát egyetlen nyeregtípus nem helyettesítheti. Az ülésiskola célja – a lovas biztonsága mellett, s azzal egyben, hogy a ló mozgását minél kevésbé akadályozzuk, s ne okozzunk számára fájdalmat.

Szabadidőlovas váz nélküli nyeregben… van még mit javítani az ülésen…

Egy, a lovas szempontjából rosszul megválasztott nyereg – akár vázas, akár váznélküli, olyan üléshibák kialakulásához, fixálódásához vezet, melyek a ló számára fájdalmasak s hosszú távon károsak. A nyeregváz elülső része, a kápavas – a markamra és a lapockákra lenyúló, már a párnához kapcsolódó végek – helyes nyergelés esetén megakadályozzák az oldalirányú elmozdulást. A váz nélküli típusok oldalirányú instabilitása nagyobb. Ez nemcsak a szimmetrikus ülés, hanem, esetleges baleset, lecsúszás esetén is mérvadó.

A vázas (bőrpárnás) angol, ausztrál- és spanyol-portugál típusú nyergek legtöbbjének gerinccsatornája elölről hátrafelé haladva összeszűkül. A nyeregpárnák közötti távolság a hátsó nyeregkápánál gyakran alig kétujjnyi. Olyan váz nélküli nyergeknél, melyeknek párnázata ’panel’-szerűen levehető és a távolság tetszés szerint variálható, ez a veszély nem fenyeget. Itt  is ügyelni kell, hogy a párnázat bizonyos távolságot tartson a gerinc és a nyereg alsó része között, a nyereg ne feküdjön rá a csigolyák tövisnyúlványaira.

A váz nélküli nyergek bizonyos típusainak – elsősorban a western,- és spanyol-portugál típusoknak kápája cserélhető, mérete tetszés szerint variálható. A könnyebb súlyú váznélküli típusok, akárcsak a szintetikus anyagú vázas nyergek használata, tapasztaltabb, stabil ülésű gyermekek esetében ideális választás lehet. A legtöbb váz nélküli nyeregtípus csak speciális alátéttel használható.

A komolyabb váz nélküli nyergek minősége és komfortja természetesen magasabb, egyes modellek ára (pl. Hidalgo, Deuber und Partner, Barefoot, MaxFlex) a vázas felső kategória áraival azonos. Egyre több ’no-name’ váz nélküli nyereg kínálja magát az internetes bolhapiacokon (egyelőre – szerencsére – elsősorban külföldön). Ezek legtöbbje pillekönnyű távlovas-nyeregként hirdeti magát – ám gondoljatok csak vissza a svájciak példájára a tapasztalt távlovast és lovát és a heti egy-két alkalommal terepre menő hobbilovast, edzetlenebb hátasával. Ezek a nyergek – lehet, valakinek nagyszerűen beválnak – ám többségükben, ahogy az olcsó árkategóriás vázas nyergek is – csak ideig-óráig jelentenek megoldást.

A két nyereg csak első ránézésre tudja ugyanazt… baloldalt Barefoot, jobb felől olcsó árkategóriás váz nélküli nyereg

Aki nem szereti a ’bumfordi’, cserélhető kápájú, tépőzáras-cipzáras váz nélküli darabokat – sajnos elsősorban külföldön -, az ugyanúgy megtalálhatja a klasszikus díjlovas és túra, western, és barokk típusokat. Ezek ugyanúgy bőrnyergek, és első ránézésre semmiben sem különböznek vázas társaiktól.

S végül, de nem utolsósorban ha a ló hátának fájdalmára, érzékenységére van gyanú, a nyereg cseréje gyakran nem elég. Lovaglási stílusunkban, a lóval szemben támasztott terhelésben ugyanúgy kereshetjük a hibát. S bizony – nem is túl ritkán – vannak olyan esetek, ahol az állatorvos vagy a csontkovács lesz az, aki lovunkon valóban segíthet.

A cikket összeállította a Nyeregvilág az alábbi források alapján: Hanno Pilartz – ’Ist baumlos problemlos?’ – Gedankenlosigkeit beim Sattelauswahl geht zu Lasten des Pferdes, Vereinigung der Freizeitreiter,- und Fahrer in Deutschland e.V, 2008. november

A cikk megjelenését a

támogatta.

2014.02.12. Nyeregvilág.hu

Hozzászólások