A Bottyán Equus Lómenhely

A ló nem olyan háziállatunk, mint a kutya – abból a szempontból sem, hogy az esetek többségében nem egy tulajdonosnál születik és éli le életét. A lovak gyakran cserélnek gazdát, adjuk-vesszük – és sajnos sorsuk ezért lekövethetetlen. Sem azt nem tudjuk, hogy előző lovasainál milyen sorsa volt, sem azt, hogy évekkel miután eladtuk, mi történik vele.

A legtöbb ló, ha már nem hoz hasznot a gazdájának, lesérül, megöregszik, megbetegszik előbb-utóbb bizony a vágóhídon végzi. Nagyon kevésnek azonban megadatott még egy esély a boldog öregkorra, a Bottyán Equus Hungária Ló- és Kutyaotthonban – Rédei Éva és Attila jóvoltából, akik életüket tették fel arra, hogy méltó életkörülményeket biztosítsanak ezeknek az állatoknak.

 

A menhely lakói

A menhelyen élő lovak lovaglásra alkalmatlanok, a lovas társadalom már kivetette őket magából, legtöbbjüket méltatlan életkörülményekből és embertelen kínzatásoktól mentették meg az alapítvány munkatársai. Hogy miféle válogatott kegyetlenségre képes az ember, arról Éva hetekig tudna mesélni, mindegyik védencének megvan a maga története, a földhöz fagyott haldokló csikótól kezdve, a negyven fokos, sötét akolban, lekötve élő, saját ürülékükkel befalazott lovakig. Bizony, az emberi felelőtlenség és kegyetlenség határtalan, a lótartás árnyoldalaira azonban valahogy mégsem vetül akkora fény, amekkora a változáshoz kellene.

A Bottyán Equusnál a hangsúly mégsem ezeken a szörnyűséges bűntetteken van, hanem a jövőbe bizakodva előre néző állásponton, és a minden tekintetben meggyógyított, csodaszép lovakon. Éváék húsz éve vásárolták meg életük első „használhatatlan” lovát és volt idő, amikor közel ötven mentett lónak biztosítottak otthont. Az anyagi lehetőségeik azonban végesek. Jelenleg huszonnégy ló, ötvenhárom kutya, számtalan macska és birka, százhetven lúd és egy szamár él a birtokon. Mindegyikük a halál karmai közül lett kimenekítve, meggyötörve, szörnyű kínzatásoknak kitéve, elhanyagolva, betegen kerültek ide és kaptak még egy esélyt a sorsuktól, hogy békében, jólétben – és feltétlen szeretetben – megöregedhessenek.

Sajnos azonban naponta szembesülnek a fájdalommal azokért a lovakért, akiket nem tudnak megmenteni, mert bár a menhely befogadó kapacitása lehetővé tenné, az anyagi korlátok bizony határt szabnak Éváék világmegváltó álmainak. Rengeteg alkalommal kénytelenek visszautasítani a befogadást, ami nyilvánvalóan egyet jelent az állatok pusztulásával. És ez lelkileg is nagyon nehéz.

Matyi 23 éves, de kifogástalan állapotú, nagyon mutatós pej herélt

 

A menhely fenntartása

Akinek van saját lova, tudhatja, hogy nem olcsó mulatság, pláne, ha netán még meg is betegszik. Egy ilyen lómenhely pedig nem titok, maga a pénznyelde, mindig van beruházni való, s minden fillérnek megvan a helye. Ám mégsem ez jut az ide látogató eszébe, hiszen egy gyönyörűen rendben tartott birtokkal, tisztasággal és renddel, és főleg a ló minden igényének megfelelő életkörülményekkel találkozik. Tágas, szellős, világos bokszok – bőségesen feltöltve illatos szénával és aranyszínű szalmával – várják a hatalmas legelőkről estére betérő lovakat. Lerí a helyről, hogy tulajdonosainak nemcsak a szíve meg a lelke van benne minden szegletében, hanem a megfelelő értése és ismerete is a lovak valódi természetének, igényeiknek.

A menhely közhasznú alapítványként működik, az adók 1 %-ából, adományokból, kölcsönökből és jelképes örökbefogadásokból tartja fenn magát. Pontosabban fogalmazva próbálja, mert ezek a bevételek nagyon szűkösen fedezik ennyi állat tartását, nem beszélve az állatorvosi költségekről – ami ugye egy ilyen öreg és beteg lovak otthonában bizony hatalmas kiadásokat jelent. Éva és férje nap, mint nap a megélhetésért küzdenek, mégsem látszik sem a környezeten, sem az állatok állapotán a pénzhiány. Bátran állíthatom, hogy a legtöbb lótartó hely megirigyelhetné ezeket a körülményeket, amit a Rédei család és még néhány önkéntes megteremtett. Vegyünk hát példát róluk!

 

Figyelem!

Aki szereti a lovat, az minden lovat szeret! A lovas társadalom tagjaiként fel kell vállalnunk a felelősséget azokért a lovakért is, akiknek nem olyan sors jutott, mint a mi saját szeretett hátasunknak!

Kérünk Titeket támogassátok a Bottyán Equus Hungária Ló- és kutyaotthon működését!

Segítsük azokat, akik segítenek a lovaknak!

2018.04.14. Írta: Tóth Bettina
Frissítve: 2022.07.23.

Fotó: Bottyán Equus

Hozzászólások