Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, akire a lovasok és lótartók is számíthattak. Védszentként tisztelték ugyanis a lovas és gyalogos katonák, a ló- és lúdtartók is.
Püspökké válása
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak.
Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Időjóslás Márton napján
A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász“, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. „Eljött Márton szürke lovon“, mondották akkor, ha enyhe, szürke és latyakos volt az idő ezen a napon.
Márton napi eszem-iszom
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen.
A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Az asztalról ilyenkor nem hiányozhat egy libafogás és az újbor.
2014.11.11 Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: Jeles napok, Márton nap
Frissítve: 2023.03.14.
Fotó: Canva
