Kezdőlap Blog Oldal 87

P. L. Travers: A ringlispíl

Írta:
Lovasok.hu

P. L. Travers: A Csudálatos Mary visszatér /részlet/
A ringlispíl

Jane felsóhajtott. És mert maga sem tudta egészen bizonyosan, hogy miért sóhajtott, hát nekiiramodott, elszáguldott Michael és Mary Poppins és a gyerekkocsi mellett, egyenesen a dübörgő zeneszó felé.

– Várj meg! Várj meg! – rohant utána visítva Michael. Mögötte pedig zakatolt a gyerekkocsi, ahogy Mary Poppins sietősen tolta utánuk.

Ott állt a ringlispíl a hársfák között, egy kis pázsitos tisztáson. Vadonatúj körhinta volt, csillogott, ragyogott; vígan hintáztak villogó rézrúdjukon a lovak. A középső oszlopon csíkos zászló lengett, s az egész körhinta gyönyörűségesen ki volt cifrázva aranycikornyákkal, ezüstlevelekkel, tarka madarakkal, fénylő csillagokkal.

Éppolyan volt, amilyennek Lark kisasszony mondta, vagy még annál is szebb.
A ringlispíl lassított, azután, épp amikor odaértek, megállt. A parkőr nagy buzgón odasietett, és belekapaszkodott az egyik rézrúdba.

– Igyekezzünk, igyekezzünk! Három penny egy menet! – kiáltott fontoskodva.

– Én már tudom, melyik lóra szállok! – kiabált Michael, és egyenesen odarohant egy kék-vörös lóhoz, amelynek aranygallérján a Ficánka név díszelgett. Felmászott a lóra, és megragadta a rézrudat.

– Szemetelni tilos! Gondoljunk a Szabályzatra! – kiáltozott izgatottan a parkőr, ahogy Jane elszáguldott mellette.

– Én Szikrára szállok! – kiáltott Jane, és felmászott egy tüzes, fehér ló hátára, amely vörös galléron viselte nevét.

Mary Poppins kiemelte az ikreket a kocsijukból, és Barbarát Michael elé, Johnt meg Jane mögé ültette.

– Egypennys, kétpennys, hárompennys, négypennys vagy ötpennys lesz a menet? – kérdezte a körhinta jegyszedője.

– Hatpennys! – mondta rá Mary Poppins, és négy hatpennyst nyújtott át.

A gyerekek ámultak-bámultak. Soha még hat penny árát nem lovagoltak a körhintán!

– Tilos a szemetelés! – kiáltott a parkőr, és ádáz tekintettel figyelte, mit csinál Mary Poppins a jegyekkel.

– De hát maga nem jön? – kiáltott le Michael Mary Poppinsnak.

– Fogózkodjatok! Szorosan! Én a következővel megyek! – válaszolt éles hangon Mary Poppins.

A ringlispíl kéményéből kürtszó tört elő. Felhangzott megint a zene. És lassan, igen lassan megindultak a lovak.

– Kapaszkodjatok! – szólt szigorúan Mary Poppins.

Kapaszkodtak. Szaladtak mellettük a fák. Emelkedtek-süllyedtek a lovak hátán a rézrudak. Vakító fénnyel búcsúzott a nyugvó nap.

– Fogózkodjatok! – hallatszott megint Mary Poppins hangja.
Fogózkodtak.

Most már valósággal száguldottak a fák, keringtek körülöttük, ahogy a ringlispíl irama egyre gyorsult. Michael szorosabban ölelte Barbara derekát. Jane hátranyúlt, és jó erősen tartotta Johnt. Száguldottak, forogtak, egyre sebesebben, hajuk szállt utánuk, arcukat csípte a szél. Körbe-körbe nyargalt Ficánka meg Szikra, hátukon a gyerekekkel, és emelkedett, süllyedt, hullámzott és keringett, pörgött-forgott velük az egész park.
Úgy érezték, sosem állnak meg, mintha megszűnt volna maga az idő is, mintha az egész világ nem volna más, mint egy fénykorong meg egy istállóra való festett faló.

A nap nyugaton kihunyt, puha szárnyon leszállt az alkony. De ők csak forogtak, pörögtek, gyorsabban, egyre gyorsabban, míg végül egybeolvadt a park meg az ég. Pörgött velük az egész föld, és zúgott-búgott, mély, zümmögő hangon, akár a búgócsiga.

Soha többé nem lesz olyan közel a világ központjához Jane és Michael és John és Barbara, mint ebben a pörgő forgószélben. És valahogy mintha ezt tudták volna ők maguk is, mert:
“Soha többé! Soha többé! Soha többé!” – ez a gondolat élt valamennyiük szívében, ahogy forgott velük a föld, s ők száguldottak át a szürkülő alkonyon.

De hamarosan már nemcsak kerek zöld paca volt valamennyi fa, hanem látszott megint a törzsük is. Az ég elvált a földtől, és az örvénylő park elpihent. Lassabban, lassabban kocogtak a falovak. És nagy sokára megállt a ringlispíl.

– Igyekezzünk, igyekezzünk! Három penny egy menet! – hallatszott a parkőr távoli kiáltása.
A négy gyerek keze-lába elgémberedett a hosszú úton, alig tudtak lekászálódni. Hanem a szemük ragyogott, és a hangjukban izgalom reszketett.

– Gyönyörű volt, gyönyörű, gyönyörű! – kiáltott Jane, és csillogó szemmel tekintett Mary Poppinsra, ahogy visszatette Johnt a gyerekkocsiba.

– Bárcsak örökké ringlispílezhetnénk! – kiáltott fel Michael, és beemelte Barbarát a helyére.
Mary Poppins lenézett rájuk. Sajátságosan lágy és gyöngéd volt a pillantása a sűrűsödő félhomályban.

– Minden jó dolog véget ér – mondta aznap már másodszor.

Azután felvetette fejét, és a ringlispílre nézett.

– Most én jövök! – kiáltott vidáman, azután lehajolt, és kivett valamit a gyerekkocsiból.
És akkor felegyenesedett, és egy percig csak nézte a gyerekeket – azzal a különös tekintettel, amely mintha egyenesen beléjük hatolna, és látná, mit gondolnak.

– Michael! – mondta Mary Poppins, és könnyedén megérintette a fiú arcát. – Légy jó!
Michael riadtan bámult fel rá. Vajon ezt miért csinálta? Vajon mi lehet a baj?

– Jane! Vigyázz Michaelra meg az ikrekre! – mondta Mary Poppins. És megfogta Jane kezét, és gyöngéden a gyerekkocsi fogójára helyezte.

– Beszállás! Beszállás! – kiáltott a jegyszedő.

Kigyúltak a ringlispíl ragyogó fényei.

Mary Poppins sarkon fordult.

– Megyek! – kiáltotta, és papagájfejű ernyőjével integetett.

Átfutott azon a kis feketeségen, amely elválasztotta a gyerekeket a körhintától.

– Mary Poppins! – kiáltott Jane. Remegett a hangja. Mert egyszerre – maga sem tudta, miért – elfogta a félelem.

– Mary Poppins! – kiabált Michael is. Jane félelme átragadt rá.

Mary Poppins azonban nem figyelt rájuk. Kecsesen felugrott a ringlispíl padlójára, felmászott egy Karamella nevű almásderesre, és rendesen, takarosan letelepedett.

 

Forrás: P. L. Travers – A Csudálatos Mary visszatér
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

Benedek Elek – Firtos Lova

Írta:
Lovasok.hu

Benedek Elek – Firtos Lova

Lakott Firtos várában egy szépséges tündérkisasszony. Ez a tündérkisasszony megszeretett egy szegény, dali legényt, de a tündértörvény olyan volt, hogy nem találkozhattak egymással szívük szerént, mindig éjnek idején kerültek össze a tündérkert filagóriájában. A legény minden áldott este fellovagolt a meredek sziklán, a tündérkisasszony pedig kiállott a vár fokára, megfogta a legény kezét, s úgy segítette föl magához.

Egy este megint várja a szegény legényt a tündérkisasszony. Jő a legény, vágtat felfelé nagy bátran, s mikor a vár fokához ér, nyújtja a kezét a tündérkisasszony felé. De ebb’ a szempillantásba’ megsiklik a ló, a legény magával rántja a tündérkisasszonyt, s a rengeteg mélységbe zuhantak. A ló pedig fennakadt a szikla oldalán, odatapadt, s azon módúlag kővé változott. Még most is rajta van a nyereg s a kantár. Hanem, hogy a szavamat össze ne keverjem, ezt a lovat a tündérkisasszony ajándékozta volt a legénynek, s azért hívják Firtos lovának. De aztán ez a ló nem is hiába, hogy tündér lova volt, mert most is az ő színe változása után jár az idő. Mikor ennek a kőlónak fehér a színe, meleg napok járnak, mikor pedig színében megsötétedik, hosszú eső lesz utána…

 

Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

Gárdonyi Géza – Nagyapó tanulságos történetei

Írta:
Lovasok.hu

Gárdonyi Géza – Nagyapó tanulságos történetei

Ne rugdalózz paci!

Vásár volt. Nagyapó lovat akart venni. Kimentek a vásárba, hát csakhamar találtak is egy szép lovat.

– Mi az ára?

– Ötven forint.

Gyanúsan olcsó, gondolta nagyapó. Bizonyosan valami hibája miatt olyan olcsó. Hát csakugyan, amint mögéje kerül és rátapint a hátuljára, felrúg ám a ló.

– Tudom már – mondotta nagyapó -, miért olyan olcsó ez a ló. Azért, mert rugós. No, nem baj, megveszem.

S megvette a gyönyörű lovat, hazavezettette.

– Nagyapó – mondták a gyerekek -, minek vette meg ezt a rugós lovat, még megrúg bennünket, ha közelébe megyünk.

– Majd segítek én rajta – felelte nagyapó. – Meglássátok, nem telik bele egy hét, olyan lesz ez a ló, mint a bárány.

Hogyan szoktatta le nagyapó a lovat a rúgásról? Rajta hagyta a kötőféket a fején, a hevedert a derekán és karikát tett a kötőfékre meg a hevederre. A karikákon át kötelet húzatott és hozzákötötte a lónak a hátulsó bokáihoz. De ez még nem volt elég, egy fűrészporral telt zsákot is akasztatott a lónak a háta mögé. Amint a ló hátulsó lába hozzáért a zsákhoz, kirúgott, de persze valahányszor kirúgott, jól megrántotta a fejét is. Így aztán csakhamar elment a kedve a rugdalózástól és néhány nap múlva már olyan jámbor állat lett belőle, mintha sohase rúgott volna egyet se.

 

Nagyapó lovai

Hogy a lovakról folyt a beszéd az asztalnál, nagyapó egyszercsak odafordul a gyerekekhez és így szól:

– Melyik ló tud repülni?

– Egyik se – felelik a gyerekek.

– Hát a holló?

Erre persze minden gyerek azt mondta, hogy az csakugyan tud repülni. De nagyapó tovább kérdezett:

– Melyik ló az, amelyik nem istállóban él, hanem a konyhán?

– Szolgáló – kiáltják a gyerekek.

– Melyik ló jár iskolába?

– Tanuló.

– Melyik ló tűri a gyomrában a parazsat?

– Vasaló.

– Melyik ló az, amelyik nem bánja, ha kilógatják a toronyablakon?

– Zászló.

– Melyik ló tud fütyülni?

Erre nem tudtak felelni a gyerekek, míg végre Lacika megszólal az asztal végén: – Én.

 

A vad ló

Sétálni ment nagyapó a gyerekekkel. Amint a kovácsműhely elé érkeznek, látják, hogy egy lovat akarnának ott megpatkolni. De a ló szörnyű vad: megfogják a lábát, elrúg magától mindenkit.

– Hej – azt mondja a kovács -, már látom, hogy fel kell emeltetni ezt a lovat, úgy, hogy egy lába se érje a földet. De hogyan?

– No – azt mondja nagyapó -, szépen jártunk volna mink huszárkoromban, ha ennyi baj volt volna a lópatkolással.

Azzal odamegy a vad lóhoz, egyet simít a fején, megveregeti a hátát. Hogy mi történt? A vad ló egyszerre olyanná vált, mint a bárány; mind a négy lábát megpatkolhatták baj nélkül.

Másnap beállít a kovácsmester nagyapóhoz és azt mondja neki:

– Tekintetes uram, nem egyébért jöttem én, hanem azért, hogy tanítana meg arra a mesterségre, hogyan kell megszelídíteni a vad lovat. Mert tetszik tudni: én kovács vagyok és sok a bajom az olyan lovakkal, amelyek nem állják a patkolást.

– Szívesen megtanítom – felelte mosolyogva nagyapó -, hát nem tettem én egyebet, csak egy mogyorónyi kis gömbölyű kavicsot nyomtam a lónak a fülébe. A ló el nem tudja találni: mi lelte a fülét s míg ezen gondolkozik, elfelejti, hogy patkolják…

 

Forrás: http://csicsada.freeblog.hu/
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

Mezőhegyesi belovaglók

Írta:
Lovasok.hu

Mezőhegyesi belovaglók
Jól megülnek a lóháton is

 

Derült, napsütéses délelőtt volt, amikor hivatalból először látogattam meg a mezőhegyesi iskolát. Az apropó, hogy e tanévtől kezdve a mezőhegyesi szakképző iskola is a Hunyadi János Közoktatási Intézményhez tartozik.

A látogatás célja, hogy találkozzak a végzős belovaglókkal. Egy bemutatófilm kedvéért immáron három órája lovagoltak – aki egy cseppet is ért a lovagláshoz, az tudja, hogy ez roppant hosszú idő. Miután végeztek, örömmel vállalkoztak egy kis beszélgetésre. Kiderült, hogy hárman alkotják az iskola belovagló szakának végzős osztályát.
A napirendjük úgy néz ki, hogy délelőttönként egy-másfél órát lovagolnak, utána körülbelül ugyanennyit foglalkoznak lótenyésztési ismeretekkel. Érdekes, speciális tantárgyakat tanulnak, mint például a takarmányozási, valamint versenyzési ismereteket. Gyakran mennek versenyekre, de “csak” segítőként vesznek részt.

Mivel végzősök, ezáltal a tanuló “bereiterek” (belovaglók) sem menekülhetnek meg a szakképzés átkától: a szakvizsgától. E szakvizsga számukra – mint sok mindenki másnak – egy elméleti és egy gyakorlati részből áll. Az elméleti vizsgát az említett tantárgyakból kell letenni, míg a gyakorlatin feladatsort kell teljesíteni, melyben szerepel például a díjugratás.

Fazekas Erika egyetlen női tagja az osztálynak. Szereti az állatokat, egyik kedvence a ló, talán azért is, mert a család más tagjai is foglalkoznak lovakkal. Ezek után nem annyira megdöbbentő, hogy az érettségi, illetve az általános mezőgazdászi technikusi képesítés megszerzése után bereiternek állt. És hogy merre tovább? – Talán egyetemre megyek – hangzott a bizonytalan válasz. Mindenesetre szeretne a későbbiekben oktatni, valamint idősebb lovakkal foglalkozni.

Karsai Norbert az osztály legifjabbja: a belovaglótanonc mindössze 18 éves. Gyerekkora óta rajong a lovakért, ezért döntött úgy, hogy a tizedik osztály elvégzése után ezt a szakmát választja. Rajongása a hátas jószág iránt nem hagyott alább az elmúlt két évben sem, a továbbiakban is lovak közt szeretne dolgozni.

Boros Gábor a másik srác a csekély létszámú csoportban. A 19 éves fiatalember a tizedik osztály, illetve a lótenyésztő szakmunkás szak elvégzése után, folytatva ez irányú tanulmányait, jelentkezett ide belovaglónak. Gabi gyermekkorában ismerkedett meg a lovakkal, mondhatni lovak között nőtt fel, nem csoda, hogy e pályát választotta. Nem zárja ki a lehetőséget, hogy külföldön, leginkább Angliában vagy Norvégiában keres munkát.

Amit a bereiternek tudnia kell

A sportlovak alapkiképzési feladatait látja el szakedző irányítása mellett. Az egészségügyi előírásoknak megfelelően elvégzi a lovak előkészítését, ápolását, felel a kezdő lovasok alapkiképzéséért. Feladatai közé tartozik a lovas etika szabályainak, hagyományainak őrzése és megtartása. A bereiter szakma Mezőhegyes lovas múltjának megőrzését is jelenti.

 

2008.01.10.
Forrás: Békés Megyei Hírlap
Frissítve: 2023.06.27.
Fotók: Canva

Yakut

Írta:
Lovasok.hu

Yakut

 

A fajta eredete és története

A Yakut fajta Jakutföldön keletkezett természetes szelekcióval, kíméletlen feltételek között Észak- és Közép-Szibériában, Oroszországban.

Összehasonlítva más fajtákkal hasonlít a Mongol lóhoz az eredetét tekintve is, bár a Yakut nagyobb és jóval masszívabb. Három Yakut típus alakult ki: az északi eredeti Yakut (a Middle Kolyma vagy Verkhoyansk ló); a kissebb déli típus amelyik nem kereszteződött nemesített fajtákkal; és a nagyobb déli típus amelyet javításokra is használták a helyi Yakut fajtákhoz. Az utolsó típus általánosan elterjedt Közép-Jakutföld tartományában, beleértve Yakutsk, Namtsi, Orjonikidze, Megino-Kanglass és az Amga területet, ahol ügető és nehéz-igáslóként használják.

A fajta jellemzői

A Middle Kolyma a leginkább értékes ló. Nagyobb a homogenitása és mérete. A fej tipikusan durva, a nyak erős és középarányosan hosszú, a marja nem magas, a hát széles és hosszú, a far csapott, a szügy széles és mély, a lábak rövidek tömör patákkal. A sörény és a farok dús és hosszú. A szőr a testen nagyon dús; télen több, mint 8 cm hosszú is lehet.

A Yakut színe általában pej, szürkés-barna, szürke, néha deres vagy egérszürke. Az ősi lovaknak szíjalt a hátuk és csíkosak a mellső lábaik. A sötét csíkos minta gyakran található a lapockán is. A marmagasság a legkisebbtől a legnagyobb típusig 135-141 cm között mozog.

A Yakut jó hústermelő. Magas a tejhozama, így ezt is érdemes megjegyezni.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.14.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Vas Gereben: A régi jó idők (részlet)

Írta:
Lovasok.hu

Vas Gereben: A régi jó idők (részlet)

Ráró

A pusztán vagyunk, hol egy megszakadt felhő mellől a legelső szürkület dereng elő, s mint Jupiter a ködből – a mezőn egy alakzat körrajzai válnak ki, s a képzelet kiegészíti magának az alakot, egy álmodó csikóst a gyöpön heverészve. Tehát mégis egy alak, mellette egy még sötétebb élő mozog, színével az éjben vesz el, s csak akkor alakul ki jobban, midőn büszke fejét fölveti, s a hollósörény szárnyként csapódik vissza, s a nemes állat gazdája mellé lépdel.

A felhők odább tolódnak, a világosság még egy fokot nő, s a finom párázatból minden tárgy átlátszóbb lesz, és látjuk, hogy a ló lábától fejéig megszaglássza gazdáját, s hogy lépésével zajt ne verjen, nyakát oly hosszúra nyújtja, hogy fejével már az alvó gazdának arca fölé ért.

Orrlyukai ökölnyire tágulnak, finom légcsapjai oly gyöngéden húzzák föl a léget, hogy az alvó csak egy lágy fuvalmat érez arca körül elhúzódni, mely mint a szűz leány csókja, kellemesen csiklandja az arcot, melyen most egy kéjérzet mosolya vonul el, s a ló óvatosan emelvén föl lábait, a gazdag fűben lassú léptekkel megyen el, megúsztatván arcát a harmatos fűben, s nem teszen egy harapást, nehogy a harapás harsogása fölverje az alvót. Már tova ért – fejét magasra kapja, mintha tudná, hogy a föld rengése sem ér el gazdájához – berohan a pusztaság mélyébe, melyet szikrázó szemei régóta látnak, sörényét elkapja a szél, és sebes útján meglebegteti, mintegy ezred zászlóját, mely után a bátrak szent győzelemre mennek.

Kanyargásaival berajzolja a gázolatlan füvet, karikákat nyargalván össze, futását ismét visszatereli oda, ahol gazdáját érzi, ki még a gyöpön heverész.

Bárány ugrásait vidáman teszi, s a zajgó kedélyű fiatal állat büszkén áll meg egy másik ló előtt, és orrával majdnem lángot fúva, nyakát a másiknak nyakára veti s mintha magához ölelné, fejével átszorítja a nyakát és egy nyerítéssel beszéli el indulatát.

A két fej lassan-lassan összecsúszik, szemeik egymásba merülnek s a szilajabb csikó egy oldaliramlással vág egy irányba, mely egyenesen gazdájához vezet.

Amint egy bizonyos vonalt elért, a lépések meglassudának, a fej ismét a füvet túrva hajlott alá, s a lépések könnyedén vitték a gyönyörű állatot az előbbi helyre, hol gazdáját hagyá. Még mindig nyugszik, – a ló békétlenkedni kezd, többszöri szaglás után, mintha zajt akarna verni, első lábának egyikét fölkapja, s már vágni kezd vele, de csak a légben – a földet nem éri – érzi, hogy oka volna az indulatra, hogy gazdáját ébreszteni kell, de tán elég a suhogás, melyet lába szel a légben.

A hajnal pírja éppen ekkor szalad föl a látóhatáron, az állat önkénytelenül a bűvöletbe esik – szép lábai biztosan állnak meg a földön, s a ló farával állván keletnek, mielőtt az első sugár átfutná a végtelent, emelt fejét lassan hátra fordítja s meghozza áldozatát a teremtőnek és okos szemeivel várja a percet, hogy az első sugárban az isten kezét megbámulja.

E perc, e várakozás oly ünnepi és megragadó, hogy az ember legméltóbban csak imádkozhatik.

Térdre, ember! Istened szeme néz rád!

Szétfutnak az aranyos sugarak, az éj oly sötét volt, hogy a virág remegve csukódott kelyhébe, a napraforgó fejlődik ki, még kelyhe most is telve könnyűivel, s egészen kisimul, hogy mire a szellő eljő, fölszáradjon az utolsó harmatcsöpp, hogy hímporát elkaphassa a legelső bokorig, hol egy másik napraforgó régen epedez rá.

Az erőteljes kar lecsúszott a csikós szeméről s a fény fölverte az édes álmot, mely akként végződött, hogy ellenségre nyújtá ki karját.

Mint a meghajlott acél, úgy pattant egyenesre a csikós, dús haját rendre rázta, s néhány percnyi szünet után, meddig arcát a fönséges igézeten végig hordá, kalapján az árvalányhajat végig simítva, a kalapot föltette.

Tán önök úgy is ráismertek Pistára, ki a mindenséget még egyszer körülnézve, “Ráró”-ra föltette a nyerget, s aztán a gyönyörű állatot megveregetvén, hangos szóval mondja: – “Gyere édes lovam – nem váratlak tovább, huszárlóvá teszlek!

 

Forrás: Vas Gereben – A régi jó idők
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

A kovácsműhelyben – Gáll István: A ménesgazda

Írta:
Lovasok.hu

A kovácsműhelyben 
Gáll István – A ménesgazda /részlet/

A kovácsműhely a legszélső istálló végében van, és amikor először nézett be oda Busó, meglepődött. Mert látott már kovácsműhelyt eleget, mindegyik kormos falú, rozsdás vasakkal, fekete szerszámokkal és ócskaságokkal telehányt odú volt, ahol a dézsákból szétcsurgó víz iszamos tócsákban állt a téglapadlón. Ez a műhely azonban majdnem úgy ragyogott, mint egy orvosi rendelő: a meszelt falra erősített deszkatáblákon hurkokba akasztva lógtak a vasfény-szerszámok (otromba műszerek, igaz, de mégis inkább műszernek látszanak), vaskampókon a különböző méretű, előre elkészített patkók, és egy szétdűlő, téglából rakott kovácstűzhely helyett itt modern, samottos belsejű vasállványzaton vöröslött a parázs.

– Jó napot. Nem zavarom? – Ménküs Márton feléje lebbentette szürke bajuszát.

– Nem bír zavarni, mert nem futok el.

Legközelebb nem mert ilyen bárgyún érdeklődni. Az ajtóból nézte az üllőn ugráló  kalapácsot, amint csengve-bongva pattog, mielőtt odacsapna a fogóval forgatott, mélyvörösből feketére váltó vasra. Kivárta, amíg a kovács rápillant.

– Kicsit figyelgetem a munkát.

– Csak figyeljen erősen, ha elfárad, felváltom. – Busó jókedvűen túlkiáltotta a zajt.

– Maga mindenre tud mondani valamit? – A kovács felemelte az üllőn táncoló kalapácsot, hogy csönd legyen.

– Én mindenre. Mert minden likba illik egy szög, csak azt kell tudni, hogy melyik hova. – Az elkészült darabot bedugta a vízbe, és amikor már nem sistergett, félrelökte. Új izzó patkót kotort ki fogójával a parázsból.

– Patkóból csinált patkót, úgy látom, ez nem nagy kunszt.

– Annak nem, aki nézi.

– Na komolyan, mért csinálja?- Ménküs Márton visszadugta a patkót a parázsba, bőrköténye aljával megtörölte az üllőt.

– Nézze, ezek nyers patkók, ahogy kapjuk az elosztóból. Rendesen ki sincsenek verve. Ilyet nem teszek a ló lábára, mert nemcsak az állatban van becsület. Aztán meg olyanra alakítom, amilyen vasalásra épp szükség van.

– Nem mindegy az, mit ver fel?- Ménküs Márton öreg arcán szétfutottak a ráncok.

– Mi sem viselünk egyforma cipőt, a ló meg éppen hogy kényes a lábára. Figyelje – bökött a falra aggatott patkósorra. – Ezek meredek patára valók, vékony szárúak, emezek meg papucspatkók, puha patára. Ha ferde a pata, az egyik holdját vastagon hagyom a patkónak. Mankólábra meg ilyen kampósat teszek. És mást a bevágó lábúra és megint mást a bokázó lóra, kiigazítom a láb hibáját. – Hunyorított egyet. – De az az igazi mesterség, meglátni, hogy kell-e egyáltalán patkó! Ilyen istállóban tartott lovakat nem vasalunk, ha nem muszáj. Minden hónapban megfaragom a patájukat, ez untig elég.

– Nohát! Csak úgy mezítláb vannak a mi lovaink? Nem is vettem észre.

– Miért cipeljék a vasat, ha nem szükséges.

Megtudta még, például lónak is lehet lúdtalpa, ha a pata a szarutalp után szétterül, és nem képződik üres köröm. És békának nevezik azt a lágy részt, ami a talp hátulján van, a sarok felé, és a béka egészséges volta határozza meg az állat járását. A rossz patkolások nyomán meg kőepék képződnek, amolyan tyúkszemek, azt aztán már nem lehet helyrehozni semmiképpen, gyenge járású, sánta ló válik az elrontott patájú állatból.

– Keveset tudok még a lovakról – vallotta be Ménküs, mert az öreg előtt nem szégyellte magát. – Amikor tehetem, jövök magához tanulni.

– Jöjjön – nyúlt Busó a szerszámai után. – Addig is erőt, egészséget.

– Az az, csak egészség legyék – dörmögte a kovács -, akkor aztán akármilyen betegség jöhet.

 

Forrás: Gáll István – A ménesgazda
Frissítve: 2023.06.27.
Fotó: Canva

Xilingol

Írta:
Lovasok.hu

Xilingol

 

A fajta eredete és története

A Xilingol fajta Közép-Mongóliában található. Az 1960-as években fejlődött ki Orosz ügető, Akhal-Teke, Sanhe és Mongol lovak keresztezésével, később Kabarda és Don fajtát vittek bele.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 144-152 cm. Bármilyen színű lehet. Rendkívül gyors, hátaslóként és könnyű igáslóként is használják.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.14.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Anna Sewell: Fekete szépség – Tűz

Írta:
Lovasok.hu

Tűz – Egy ló szemével

“… Késő este a másodlovász egy utazó lovát vezette be az istállóba, és mialatt lecsutakolta, egy fiatalember, szájában pipával, bejött egy kis tereferére.

– Hallod-e, Towler – mondta neki a lovász – mássz már fel a padlásra, és hozz egy kis szénát ide az etetőrácsba, jó? Csak előbb tedd le a pipádat.

– Jól van – egyezett bele a másik, és már indult is. Hallottam, amint odafönt járkál, és ledobja a szénát. James még utoljára benézett hozzánk, aztán bezárták az ajtót.

Fogalmam sincs, mennyi ideig aludtam, vagy hogy hány óra lehetett. Nyugtalanul felriadtam, bár nem tudtam az okát. Felálltam, a levegő sűrű és fullasztó volt. Hallottam hogy Vadóc prüszköl, és egy másik ló idegesen ficánkol. A sötétség miatt nem láttam semmit, de az istálló tele volt füsttel, jóformán lélegzeni sem lehetett. A padlásfeljáró nyitva maradt, úgy gondoltam, Onnan jön ez az egész. Füleltem.

Valami sistergésfélét, halk recsegést és pattogást hallottam. Sejtelmem sem volt, hogy mi ez, de olyan furcsa hangok jöttek, hogy egész testemben remegni kezdtem. Ekkorra már valamennyi ló felébredt, a kötőfékjeiket rángatták és toporzékoltak. Végre odakint lépések közeledtek, és az a férfi, aki az utazó lovát hozta be az este, egy lámpással berontott az istállóba, gyorsan kezdte eloldozni a lovakat, és megpróbálta kivinni őket. Úgy kapkodott, és maga is olyan rémültnek látszott, hogy még jobban megijesztett bennünket. Az első ló megmakacsolta magát, a második és a harmadik sem mozdult. Aztán engem próbált erőszakkal kivinni az állásomból, de eredménytelenül. Még egy kísérletet tett mindegyikünkkel, aztán kiment az istállóból. Nem kétséges, hogy bután viselkedtünk, de olyan közelinek éreztük a veszélyt, és nem volt ott senki, akiben megbízhattunk, ráadásul minden olyan furcsa és bizonytalan volt. A nyitott ajtón beáramló friss levegő kicsit megkönnyítette a lélegzést, de a sistergő hang a fejünk felett egyre erősödött, és amikor az üres etetőrácson keresztül felnéztem, egy táncoló vörös fényt láttam a falon. Aztán odakint valaki “Tűz!”-et kiáltott.

Megjelent az öreg lovász, gyorsan, de nyugodtan dolgozott: egy lovat kivitt, máris ment a következőhöz. A padlásfeljárót elborították a lángnyelvek, és a zúgás félelmetessé vált. Ekkor meghallottam James most is nyugodt és bátorító hangját:

– Gyertek, szépségeim, ideje kimennünk, ébredjetek, és gyerünk. – én álltam legközelebb az ajtóhoz, így először hozzám jött, és megsimogatott.

– Gyere, Szépség, kötőféken vezetlek, és máris kikerülünk ebből a füstfelhőből. – De nem volt már elég idő, James ekkor levette nyakáról a sálját, lazán a szememre kötötte, megveregette a hátamat, nyugtatgatott, és végül kivezetett az istállóból. Az udvaron már biztonságban voltam, levette szememről a sálat, és nagyot kiáltott:

– Hé, ide! Valaki fogja ezt a lovat, amíg visszamegyek a másikért.

Egy magas, tagbaszakadt férfi lépett hozzám, James pedig visszarohant. Amikor láttam, hogy elmegy, hangosan felnyerítettem. Vadóc később elmondta, ennél jobbat nem is tehettem volna: ha ugyanis nem hallja, hogy én már kint vagyok, sohasem lett volna bátorsága elhagyni az istállót…”

 

Forrás: Anna Sewell – Fekete Szépség
Frissítve: 2023.04.25.
Fotó: Canva

A Ló évének szentelte idei első bélyegét a Posta

Írta:
Lovasok.hu

A kínai horoszkóp szerint 2014 a Ló éve. Ebbe az újévbe a kínai asztrológia szerint január 31-ével lépünk be. A Magyar Posta pedig már kiadta első idei bélyegét, éppen ebben a témában. 

A kínai horoszkóp szerint a ló jegyében születettek kommunikatívak, népszerűek és vidámak, ugyanakkor temperamentumosak, impulzívak is egyben. Keményen dolgoznak, de nem szeretik a kereteket és a kényszert.

A ló mindenesetre egy tüzes, energiával teli jegy, úgyhogy nem véletlen, hogy ez a szép és nemes állat a világ több nemzete számára is egyformán jelkép.

A Magyar Posta már kiadta első idei bélyegét a Ló éve alkalmából – és nincs egyedül ezzel a kezdeményezéssel, ugyanis világszerte sok országban bocsátanak útjára bélyegsorozatokat a Ló évének kezdetén. Ezek különböző módon jelenítik meg az állatot, az egészen stilizált formáktól kezdve az animáción át, a művészi megközelítésig, mint azt a hongkongi, szingapúri, Fülöp-szigeteki, japán és gibraltári bélyegek jól mutatják. A magyar bélyeg egy kínai festőművész Xu Beihong alkotásainak felhasználásával készült.

A ló, mint motívum nem most jelenik meg először bélyegeken, hiszen készült már sorozat a lóversenysport tiszteletére is.

Azt pedig csak remélhetjük, hogy a kínai asztrológia évezredes tapasztalatai igazat mondanak és ez az év valóban az öröm, a jóság és a világra nyitás éve lesz.

 

2014.01.14.
Forrás: Posta.blog.hu
Frissítve: 2023.06.27.
Fotó: Canva

1...868788...69987. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés