Lovas Világjátékok – Beszámoló a hatodik napról

Írta:

Lovas Világjátékok –
Beszámoló a hatodik napról

2010.09.30. – Az Alltech FEI Lovas Világjátékok hatodik napján a nézők közelebb kerülhettek a reining kűrhöz, mely a Reining Világbajnokság lezárása volt.
Az amerikai csapat megszerezte az egyéni arany- és ezüstérmet csütörtökön Tom McCutcheon és Gunner’s Special Night, valamint Craig Schmersal és Mister Montana Nic teljesítményével. Duane Latimer Kanadából bronzérmet szerzett Dun Playing Tag nyergében.

A Lovastusa Világbajnokság a díjlovaglás első felével kezdődött. A nap végén Simone Deitermann Németországból állt a mezőny élén a legkevesebb hibaponttal, 36-tal.

A zene adja meg a hangot a Reining Világbajnokságon

A Reining Világbajnokság légköre fantasztikus volt. Ahogy a lovasok bejöttek bemutatni egy programot, a zene a bemondóknál hangosabb volt. Így a nézők nem tudták megállni, hogy ne táncoljanak, vagy énekeljenek a zenével.

Ha valaki szorgosan figyelt, akkor kapcsolatot találhatott a zene szövege, valamint a ló és lovasa között. Ez nem csak véletlen egybeesés volt. Minden zenét, ami a Reining Világbajnokság alatt játszottak, egy lejátszási listára választották az elmúlt egy hónap során.

„Végigmentem minden ló nevén – néha az istállójuk nevén –, a lovasok vagy tulajdonosok nevén, és megpróbáltam néhány zenét hozzá kapcsolni” – mondta Beth Ettleman.
Ettleman a Reining Világbajnokság zenéinek kiválasztói között dolgozott. Bátyja, Brad Ettleman, a reining szakág menedzsere adta az ötletet, ő pedig megvalósította.

Ettleman azt mondta, hogy megpróbálta, hogy a zenék ne csak a lovakhoz passzoljanak, hanem a megfelelő helyeken felütések voltak, hogy a tömeg is csatlakozzon. Azt is mondta, hogy megpróbálta a zenék csoportjait minden versenyző számára tisztességesen összeállítani.

Ettleman szerint ez volt az első alkalom, hogy ilyennel foglalkoztak a Reining Világbajnokságon, és mind a rajongóktól, mind a lovasoktól pozitív visszajelzések érkeztek.

„A lovasok nagyon szeretik ezt, mert különlegesebbé teszi a lovaglásukat, mivel a tömeget is bevonjuk” – mondta Ettleman.

Ettleman amint megkapta az előzetes nevezéseket a reining szakágból, elkezdett utánajárni a lovak neveinek, és az ezekhez kapcsolódó zenéknek. Habár a verseny előtti estéig nem rakta össze a teljes listát, de a lista elkészült. A verseny napján Ettleman is megláthatta, és meghallhatta, hogy a zenék milyen jól illetnek a versenyzők lovaglásaihoz.

„Ez valami elképesztő” – mondta Ettleman az általa választott zenét hallva. „Különösen, amikor a zene pontosan illik hozzá, és ránézve Brad-re mutatja, hogy neki is mennyire tetszik”.

Tom McCutcheon nyerte az egyéni aranyat a Reining Világbajnokságon az Egyesült Államokból

Az amerikai Tom McCutcheon egész héten azon dolgozik, hogy frissen és boldogan tartsa lovát, Gunners Special Nite-ot. Csütörtök délután a hat éves amerikai quarter mén viszonozta a kedvességet 228 ponttal a Reining Világbajnokság egyéni döntőjében. Ez 5 pont különbséggel elég volt az arany megszerzéséhez.

„Tudom, hogy a ló nagyon különleges volt ma este” – mondta McCutcheon. „Éreztem a nyomást biztosan, de azért, mert azt akartam, hogy bizonyítson. Nagyszerű kis ló.”

Korábban a héten McCutcheon és lova segítette hozzá az Egyesült Államok csapatát a reining csapat aranyéremhez. Gunners Special Nite apja Colonels Smoking Gun, anyja Mifs Doll by Mifillena. 2007-ben a Nemzeti Reining Lovak Szövetségének közép kategóriás nyitott bajnokságát nyerte a jövendőbeli reménységek között, és már 194.237 dollárt nyert élete során.

Az egyéni ezüstöt az Egyesült Államok csapattagja Craig Schemrsal szerezte meg Mister Montana Nic nevű lován 223 ponttal. A bronzérem pedig a címvédő egyéni világbajnok kanadai Duane Latimer-nek jutott, aki Dun Playing Tag-et lovagolta 222,5 ponttal.

A 12 éves Mister Montana Nic kétszer annyi idős, mint az Egyesült Államok csapatának többi lova, és csikókora óta Schmersal-lal dolgozik.

„Itt ez az egész erről szól.” – mondta Schmersal a lova hosszú pályafutásáról. „Az öreg lovakat egészségesen és boldogan kell tartanunk.”

Mister Montana Nic egy Reminic apaságú amerikai quarter. Anyja Mollie Montana, Montana Doc után. A 2005-ös FEI World Reining Master versenyen ezüstérmet szerzett, és az NRHA életkeresete 132.784 dollár.

Latimer lova, a hat éves quarter herélt Whiz N Tag Chex anyja Brennas Dunit Fancy, apja Hollywood Dun It. 188.942 dollár az NRHA nyereménye.

Az Egyesült Államok aranyérmes csapatának tagja volt még Tim McQuay és Hollywoodstinseltown, akik egyéniben negyedik helyen végeztek 222 ponttal, valamint Shawn Flarida és RC Fancy Step, akik 207,5 ponttal némi szerencsétlenség után fejezték be a versenyt. Flarida kengyelszíja leszakadt a verseny közben, ezért megfogta a nyerget, hogy egyensúlyát visszanyerje, ezzel bírónként 5-5 hibapontot gyűjtött.

A bírók Greg Darnall (Egyesült Államok), Patti Carter-Pratt (Kanada), Thiago Boechat (Brazília), Ralf Hesselschwerdt (Németország) és Eugenio Latorre (Olaszország) voltak.

A német lovasok vezetnek a Lovastusa Világbajnokságban

Simone Deitermann és Ingrid Klimke Németországból mutatták be a legjobb díjlovas programokat az első nap a Lovastusa Világbajnokságon.

A 29 éves Deitermann 36,00 hibaponttal végzett Free Easy NRW nyergében. Klimke 41,30 hibaponttal FRH Butt Abraxxas-szal áll. Ez az első Világjátékok, ahol Deitermann versenyez; egyéniben indul, míg Klimke már veteránnak számít a több korábbi Világjátékokon és Olimpiákon való indulásával. A német csapatot ezzel Klimke az első helyre segítette az első nap után. Dirk Schrade 42,50 hibaponttal Gadget de la Cere nyergében szintén a csapat tagja, így Németország vezet 83,8 ponttal Ausztrália (91,0), Svédország (91,7), Nagy-Britannia (93,2) és az Egyesült Államok (96,5) előtt.

William Fox-Pitt Nagy-Britanniából Cool Mountain-t a harmadik helyre lovagolta (42,00), ezzel Schrade-t megelőzte. Az ötödik helyen az ausztrál Paul Tapner áll (43,80).

Deitermann közgazdaságtant tanult, és könyvelőként dolgozik miközben a Világjátékokra is készült. Azt mondta, hogy egyéniként versenyez, nem csapattagként, mivel a többi német lovas sokkal tapasztaltabb, mint ő. „Fél napot könyvelőként dolgozom, fél napot lovagolok. Ez az edzéshez elég idő, és jól működik nekem.” – mondta.

Deitermann a díjlovas programjáról ezt mondta: „Nagyon boldog vagyok. Annyira jó volt a ló. Az első ügető rész nem volt túl jó, de a többi nagyon. Egy kicsit ideges volt a ló először a stadionban, de aztán egyre jobban ment.”

Ingrid Klimke jobb eredményt várt, mint amit sikerült elérnie ezen a délutánon. „Annyira puha és kezelhető volt a ló. Általában több pontot szokott kapni egy ilyen programra. 30-as pontszámot vártam” – mondta. De hozzátette: „A légkör igazán valami fantasztikus. Nem gyakran lovagolunk ilyen környezetben.”

A díjlovaglás még 39 lovassal folytatódik, de többen már a négy mérföld hosszú terepakadály-pályát nézik, melyet Mike Etherington-Smith épített, és szombaton fognak versenyezni rajta. 30 000 embert várnak, hogy szurkoljanak a versenyzőknek.

„Ez egy igazi bajnokság pályája. Nagyon megerőltető, és a terep nehéz.” – mondta Fox-Pitt, aki Cool Mountain-nel megnyerte áprilisban itt a Rolex Kentucky Lovastusa versenyt. „Néhány akadály problémát fog okozni. Hasonló érzésű, mint a tavaszi, de úgy gondolom, hogy jobban Mike E-S. érzésű. Meleg van itt, és a terep nehéz, ezért nagyon felkészülten kellett érkezni Kentucky-ba. Fittnek kell lenni.”

Klimke is hasonlóan értékelte a pályát. „Nagyon kihívó. Ez egy igazi négy csillagos verseny, de ezért vagyunk itt. A 26. akadály kérdéses lesz. Attól függ, hogy mennyi benzin van a tankban, és hogy áll az időd, ha az egyenes utat akarod választani” – mondta. „Azt gondolom, hogy lesz néhány szép pálya, de az időt nehéz lesz tartani az emelkedők miatt.”

A kulisszák mögött: próbalovaglás a 2010-es Játékokon

Csütörtökön korán reggel a verseny kezdete és a nézők érkezése előtt az olimpiai aranyérmes és USEF elnök, David O’Connor érkezett a melegítőpályára, hogy felkészüljön a lovastusa díjlovas számának próbalovaglására.

Jane Atkins, a lovastusa szakág elnöke a 2010-es Játékokon kérte fel O’Connor-t közel egy éve, hogy mutassa be a próbalovaglást a Lovastusa Világbajnokságon, és a veterán lovas ezt elfogadta.

„Megtiszteltetés, hogy ezt megtehetem Janie-ért” – mondta O’Connor a felkérésről. „20 évig itt versenyeztem, ezért volt megtiszteltetés.”

A próbalovaglást hasonlóan kezelik, mint a versenyzők lovaglásait. A lovas megérkezik a pályára, bemelegít, lelovagolja a programot, és pontot kap. Tehát akkor mi a célja a próbalovaglásnak? O’Connor elmondta, hogy ez a bírókért van.

„Így el tudnak kezdeni egyezkedni a technikai dolgokban” – mondta O’Connor. „És hogy hogyan kell a dolgokat nézni.”

A három bíró a lovastusa díjlovas száma során a pálya körül ül különböző betűknél. Mivel a ló változatos feladatokat mutat be a pálya egészén, ezért a bíróknak tudniuk kell, hogy melyik technikai elem hol látható, és hogyan kell tekinteni rá.

A próbalovaglás mindig az első lovaglása a napnak, és O’Connor már reggel 8 órakor a melegítőpályán volt. Jacqueline Mars lovát, Rocket-et lovagolta, és sok kanadai csapattag adott neki tippeket, és szurkolt a pálya mellett.

„Jól edzett ló díjlovaglásban” – mondta O’Connor Rocket-ről. „Azt gondoltam, hogy vele lesz a legegyszerűbb”- Rocket és O’Connor a próbalovaglást 51 hibaponttal fejezték be. Nem túl rossz a nap első programjához képest.

Frissítve: 2023.07.03.
Fotók: Canva

Az uraság meg a kovács

Lovas alkotások

Írta:

Lovasok.hu

Az uraság meg a kovács – Orosz népmese

Egyszer egy gazdag földesúr megállt a kovács műhelye előtt, elnézte, hogyan dolgozik, és megirigyelte. Azt mondta neki:

– Úgy élsz te, mint a kiskirály! Csak koppintasz egyet-kettőt, és már magától gurul a pénz hozzád. Én is kovács leszek! – Úgy is tett, kovácsműhelyt nyitott, az inasát állította oda tüzet fújtatni. Nemsokára arra szekerezett egy parasztember, a kovácshoz tartott. Az úr megállította:

– Én is kovács vagyok. Mi kéne?

– Meg akarom vasaltatni a szekerem négy kerekét.

– No, majd én megvasalom!

– Aztán mi lesz a fizetség?

– Hát százötven pénz volna az ára, de nem bánom, neked százért megcsinálom! – ravaszkodott a földesúr. Ráállott az ember, a földesúr meg tüzet gerjesztett, az inasa fújtatta. Fölvett az uraság egy darab vasat, elkezdte ütni-verni, ahogy csak bírta.

Nem ment persze semmire. Azt mondta végül:

– No, a négy kerekedet aligha tudom megvasalni. Legföljebb ha egyet.

– Úgy is jó lesz, uram. – Ütötte-verte a vasat az uraság tovább, de csak nem boldogult. – Úgy nézem, hallod, hogy ebből nem kerékvas lesz, hanem ekevas.

– Nem baj, uram, legyen ekevas. – Nekiállt a földesúr megint, jobban fújt, mint a fújtató, szakadt róla a víz. Végül abbahagyta, azt mondta:

– Hát bizony nem lesz ebből ekevas se, csak patkószög.

– Jól van, uram, a patkószög is elkél – mondta békésen az ember. – Nem lett bizony patkószög se. A földesúr nagy mérgében belehajította az izzó vasdarabkát a vizes hordóba. Sistergett a tüzes vas. Azt mondta a földesúr: – Hát ebből patkószög se lett, csak egy sistergés.

– Az se baj, uram. Aztán mennyi a fizetség?

– Mondtam már! Süket vagy? Száz.

– Mindjárt hozom, uram. Most nincs nálam. Az uraság közben kitanította az inasát:

– Ha a pénzt számlálja, te csak mondogasd: “Többet! Többet!”

Térült-fordult az ember, jó suhogós korbáccsal tért vissza. Nekiállt a földesúrnak, leverte rajta a százat. Az inas meg kiabálta: – Többet! Többet! – Ahogy az uraság tanította.

– Nem sajnálom én! – mondta az ember, és megtoldotta a százat. A földesúr meg nagy mérgében összetörte kovácsműhelyét, és attól fogva nem irigyelte többet a kovácsot.

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva

A fríz ló története

Írta:

Lovasok.hu

A fríz ló története

Kialakulása

A fríz lovat sokan a vadlovak egyik tömeges, nagyon erős testfelépítésű alfajától származó hidegvérű jellegű lófajtának tartják. Több száz éves története és a történelem viharai során számos idegen hatás érte. A keleti majd később inkább az andalúziai és főként a spanyol ló gazdagította jelentősen a fajta génállományát.

Hihetetlen ereje és nyugodt vérmérséklete miatt a páncélos lovagok tökéletes társának bizonyult, ezért hosszú időn keresztül harci lóként tenyésztették. A XVIII-XIX. század elejére gyakrabban futtatták ügetőversenyeken, többnyire ~325 méteres távon. Az ekkor végzett keresztezések eredményeként javult a gyorsasága, de barokk jellegéből sokat veszített.

A XX. század elejére – párhuzamosan a mai holland melegvérű őseinek tekintett gelderlandi és groningeni elterjedésével – népszerűsége nagyon lecsökkent és csaknem kihalt. Ez is magyarázza a jelenlegi nem túl nagy genetikai bázisát. Napjainkban ismét fellendülőben van a tenyésztési kedv, mert eredetében kuriózum, küllemében pedig jellegzetes fajtáról van szó, melynek használati tulajdonságai bizonyos szintig egészen kiválóak is lehetnek.

Külleme

A fríz lófajta minden egyede teljesen büszke megjelenésű, harmonikus felépítésű állat. A hidegvérű és a melegvérű közötti átmenetet képviselő sodrott jellegű ló benyomását kelti. Markáns, de mégis nemes feje, valamint magasan illesztett, középhosszú ívelt nyaka van és feltűnően dús, hullámos lefutású hosszú sörénye, mely gyakran két oldalra hajlik. Így szinte minden lovasemberben első látásra mély nyomot hagy.

Lapockája meglehetősen hosszú, erős, kissé viszont meredek. Marja elmosódott. A mellkas kifejezetten dongás, de elég mély is – összességében arányos. Fara csapott, amit még kifejezettebbé tesz a kissé mélyen tűzött farok. A sörényhez hasonlóan a farokszőrök is nagyon dúsan nőnek és száluk göndörödésre hajlamos. A hátulsó lábak rövidek, a csánkok mélyen vannak, miáltal az alcomb hosszú.

Jól izmolt, csontozata szilárd, következésképpen a végtagok erősek. Az elülső lábak ugyancsak rövidek és erősek. Az ízületek terjedelmesek, szárazak és tiszták, de a lábvégeket borító dús bokaszőrök miatt kevésbé kivehetőek. A paták keménysége és tömörsége kifogásolható, de mindez az életfeltételekkel magyarázható, hiszen a fríz lovak évszázadokon át ingoványos, lápos területeken éltek. Ezek a küllemi sajátosságok erős, ideális kocsiló alkatot kölcsönöznek neki.

Magassága a törzskönyvi előírások szerint a 2,5 éves tenyészjelöltek esetében legalább 158 cm bottal, négyéves korban minimum 160 cm. Az anyakancák nem lehetnek kisebbek 150 cm-nél, de előnyben részesítik a 155 cm feletti (“Star” minősítésű) egyedeket. A “Model” besorolású kancák marmagassága legalább 158 cm. A fajta tömegességét jól mutatja a 200 cm körüli övméret, a 21-23 cm körüli szárkörméret és a 650-700 kg élősúly. Színe csak fekete, nyárifekete lehet. A homlokon néhány fehér szőrszál megengedett, de több nem. Ugyanakkor korábban előfordult még a hókás egyed is (pl. 1009 Bles, sz. 1891). Ráadásul az 1920-as évekig akadt néhány sárga, melyeket aztán rendre kihagytak a tenyésztésből. (Az örökléstani ismeretek kibővülésével érthető, hogy nagy riadalmat keltett, amikor a 90-es években újból született sárga színű csikó. A származások minden kétséget kizáróan hitelesek voltak. Ez a példa is bizonyította, hogy a recesszív génektől rendkívül nehéz mentesíteni bármely populációt, legyen az színeződés vagy más tulajdonság.)

Mozgása lépésben térölelő és könnyed, ügetése akciós. Kiemelkedő a hátulsó lábak hajlított csánkokkal végzett energikus munkája, melyet a lengő bokaszőrök és a dús sörény valamit farok tovább hangsúlyoz. Vágtája kissé talán nehézkes, de folyamatos.

Használati tulajdonságok – Tjeerd Velstra

A fajta sokoldalúságát bizonyítja, hogy mint régebben, úgy ma is használható nyereg alatt és fogatban egyaránt. Könnyen idomítható és érdekes módon szívesen ugrik. Viszonylag kevés takarmányon tartva is nehéz munkára fogható anélkül, hogy kondíciójából vagy jellegzetes menőkedvéből komolyan veszítene.

Hosszú időn keresztül nehéz páncélos harci lovaknak tenyésztették. Alkata, kezelhetősége és mozgása erre tökéletesen alkalmassá tette. Később a mezőgazdasági munkában, majd a már említett ügetőversenyeken – és így a közlekedésben bizonyította hasznosságát. Az egyik legfontosabb alkalmazási területe azonban még a II. világháború után is a mezőgazdasági munka volt.

Ma barokk küllemű elegáns szabadidő-lóként – főként kocsiba fogatolják a hagyományos gigek előtt is, melyek a XVIII. század második felének rokokó stílusát idézik vissza. A XVIII-XIX. században rendezett ügetőversenyeket napjainkban ismét felelevenítik Hollandiában.

Előszeretettel alkalmazzák cirkuszokban, mivel tanulékonyak és megjelenésük, mozgásuk megkapó látványt nyújt. Menőkedve és temperamentuma miatt díjlóként szintén nagyra értékelik. Telivérrel keresztezve sportlóként is szóba jöhet. Ugyanakkor a nemzetközi sporteredményeket tekintve igazából sem nyereg alatt, sem kocsiban nem versenyképes, bár mindig akadnak tehetsége egyedek, amelyek szakszerűen felkészítve komoly sikereket érhetnek el. Példa erre az egykori világbajnok négyesfogat-hajtó Tjeerd Velstra is, aki fríz lévén versenyzői pályafutását e fajta egyedeivel kezdte. Tulajdonságai miatt Hollandia nemzeti kincsének tartják, amit Beatrix királynő és a királyi család is többször kinyilvánított. 1954 óra használhatják a “királyi” jelzőt.

Holland tenyésztőszervezet

A fríz ló Hollandia legrégebbi dokumentált múlttal rendelkező lófajtája, első méneskönyvét 1879-ben alapították. Az idők során azonban – a fentebb említetteknek megfelelően – változtak az igények és az ízlések. A korábbi elismerések és sikerek ellenére a fajta a XX. század elején a kihalás szélére került. Ekkortájt még regisztrálták a keresztezett egyedeket is és a korabeli törzskönyvi bejegyzések szerint csupán három tisztavérű mént tartottak nyilván. Ennek ellenére néhány megszállott és lelkes tenyésztő a divatirányzatokat figyelmen kívül hagyva fajtatisztán meg tudta menteni ezt a kis létszámú populációt. Közben 1943 óta a “Het Friesch Paarden-Stamboek” feladata lett a fajtatiszta egyedek adatainak nyilvántartása, de átütő eredményeket még a 60-as években sem tudtak felmutatni (kb. 500 regisztrált egyed). A fellendülés kezdeti jelei az 1974-es első komolyabb amerikai export idejére tehetőek. Azóta számos országban szerveződtek a szimpatizánsok egyesületekbe. A “Fríz lovat tenyésztők világszövetsége” pedig a nemzetközi koordináció feladatait látja el. Napjainkban közel 9000 tagot számlálnak világszerte és 30.000 ló adatai tartják nyilván. Az egyesület tagjainak és a regisztrált egyedek létszámának növekedése dinamikus.

Ez a jelentős növekedés nyilván nem a véletlen műve. Az egyesület vezetőségében választás útján képviselteti magát számos szakterület, beleértve a genetikuson, biológuson és állatorvoson át a gazdasági jellegű ügyek felelősétől a biometriai elemzésekben járatos statikusig, sőt a marketing-tanácsadóig mindenkit. Az egyesület szoros kapcsolatban áll az Utrechti Egyetem Állatorvosi Kara valamint a Wageningeni Mezőgazdaságtudományi Egyetem és számos más intézet szakembereivel is.

Az elnökség dolgozza ki a költségvetési javaslatot, éves beszámolót készít és az operatív teendőkre vonatkozó irányelveket fekteti le, melyeket a titkárság valósít meg. A méneskönyv alkalmazottai felelnek azért, hogy az elnökség által kijelölt feladatokat a titkárság az eredeti elképzeléseknek megfelelően töltse meg tartalommal. Igen fontos szerepet játszik a tenyésztési bizottság. A tájegységenkénti helyi szervezetek legnagyobb feladata a szemlék időzítése, szervezése és lebonyolítása. Az egyesület havonta megjelenő magazint szerkeszt Phryso néven, melyben gyakorlati és elméleti jellegű ismeretek egyaránt megtalálhatóak tenyésztésről, tartásról, sportról. Beszámolnak a különféle régiók aktuális eseményeiről is.

World Friesian Horse Organization – Drachten

2002. augusztus 10-12-én ünnepélyes külsőségek között a holland királyi család tagjainak és több száz meghívott vendégnek a jelenlétében adták át az újonnan épült fríz lovas központot Drachten-ben.

Az épületegyüttes kevesebb, mint egy év alatt készült el és alkalmas bemutatók, tenyészszemlék, sőt nemzetközi versenyek színvonalas lebonyolítására is. A közel 150 ló elhelyezéséhez, gondozásához szükséges épületekhez kapcsolódnak a homokos és füves karámok, jártatógépek, három fedeles lovarda lelátókkal, előadótermek, kulturált étkezési és szálláslehetőség valamint a fríz ló történetét bemutató igényes kiállítás. A törzskönyvezési feladatok ellátását végző szakemberek külön épületszárnyba költözhettek, ahol rendelkezésre áll a mai infrastruktúra teljes választéka.

A központ hagyományos minősítési és regisztrálási feladatai mellett kiemelt helyen áll a fajta népszerűsítése. Az eddig elért eredmények megőrzésén túl azért is fontos ez a munka, mert a nemzetközi porondon más népszerűbb fajták között kell meggyőzően bizonyítani az egyediséget, a különleges értéket. Ők bíznak a sikerben és vállalják a megmérettetést!

Fríz lovak a nagyvilágban

Hollandián kívül ma már Európa számos országában megtalálható a fríz ló. A nemzeti tenyésztőegyesületek munkájának összehangolását a “World Friesian Horse Organisation” végzi. A fríz lovat előszeretettel használták több fajta nemesítésére is. Példa lehet erre az angol dales és fell póni, a shire valamint a norvég dole fajta.

Biztosan átörökített értékes tulajdonságai miatt a XIX. század elején meghatározó szerepet kapott a Hollandiával határos német területeken is, főként az oldenburgi tenyészkörzetben.

A kladrubi fajta fekete vonalának vérfrissítése érdekében szintén fríz ménnel próbálkoztak. Az elképzelés attól a prof. Michaltól származik, aki az 1938-ban Bábolnán született – és Kladrubban Favory K néven vonalat alapító – mén megvásárlását is szorgalmazta. A 234 Romke nevű fríz mén a vonalalapítóként említett Ritske fia. 1978-ban érkezett Slatinany-ba, ahol a fekete kladrubi lovakat tenyésztették. Nem volt kifejezetten fríz jellegű, inkább a tömeges, rámás, szilárd csontozatú kladrubi fajta jegyeit viselte magán. Méretei is ezt bizonyítják: 163-195-23,8 cm. Bírálói kifogásolták hengeres törzsét, kissé talán hosszú, beszűrődésre hajlamos lábait valamint puha patáit. Az évek során 48 utóda született. Elismerően nyilatkoztak azonban az ivadékok kívánatos nyakáról, dús sörényéről és tetszetős mozgásáról, melyet apjuktól örököltek. A fejalakulás a hagyományos kladrubi típusnál finomabb volt, ahogy az összbenyomás is könnyedebbé, nemesebbé vált. Az Eleusina-2 kancából született – talán legjobb – fia Romke-I néven lett törzsmén és rajta keresztül már a harmadik generáció képviseli az alapítót. A későbbi leszármazottak azonban lassan beolvadnak a kladrubi fajtába. Romke idősebb korában visszakerült Hollandiába és ott egy fia vitte tovább tulajdonságait, de ez a vonal végül kihalt.

Tóth Zsuzsanna
Köszönet a forrásért a Lovas Nemzet c. újságnak. (Lovas Nemzet 2002. február – Pongrácz László, Tóth Zsuzsanna írása, www.lovasnemzet.hu)

A fajtának 1978-tól zárt törzskönyve van. Ez egyrészt génszervezetének a védelmét szolgálja, ugyanakkor megnehezíti a fajtafenntartást, mert ebben a kis populációban növeli a beltenyésztettség mértékét. Ennek elkerülése érdekében a párosítások megtervezése nagyon szigorú előírások alapján történik. Az első néhány generációban rokonokat felmutató egyedek egymással nem párosíthatók. Korlátozzák továbbá az egyes ménekhez beosztható kancák számát, legyen az a mén bármilyen kiváló is.

Napjainkban a szakirodalom rendszerint három első ménvonalat említ (Ritske, Tetman és Age). A vonalakat tovább feldolgozva azonban nem is kell messzire menni ahhoz, hogy hamarosan kiderüljön: mindhárom mén őse 121 Paulus (sz. 1913). Ez a mén a század elején szinte rányomta a bélyegét a fajtára, tenyészműködése egy új kezdetet jelentett. Később a létszám növekedésével párhuzamosan került előtérbe a már ismertetett három vonalalapító, mikor a bővülő ménparkból már több szempont szerint lehetett, kellett választani. Ha ugyanis minden mén visszavezethető egy közös ősre, akkor a szoros rokontenyésztés elkerülése és a párosítások megkönnyítése miatt a vonalak kialakítása hasznos segítség.

Szelekció

A tenyészállatok kiválasztásánál a mének és kancák esetében egyaránt értékelik a származást, küllemet, teljesítményt és a vérmérsékletet/természetet. Nagy hangsúlyt helyeznek az egészséges állatok kiválogatására, mert ezzel sok időt és anyagiakat spórolhatnak meg. Méneknél a legfontosabb szempontok között tartják számon még a megfelelő spermaminőséget is, hiszen a jelentős beltenyésztettségből kifolyólag a szaporodási eredmények meglehetősen gyengék.

Az ivadékokat a tenyészszemléken hivatalosan csak egyszer minősítik. Ekkor végzik el az egyedi megjelölést, ami hagyományosan a nyak bal oldalára bélyegzett “F” volt. Ma már a chip beültetését alkalmazzák. A csikókat 1976-tól külön is nyilvántartják és csak 2,5 évesen kerülhetnek a főtörzskönyvbe. A küllemileg és egészségileg megfelelő jó származású fiatal mének ideiglenesen fedezhetnek. Később az egyesület központjában ménenként ivadékcsoportokat alakítanak ki. Ez egyrészt a saját teljesítmény megítélése szempontjából nyújt fontos információkat kezelhetőségről, használhatóságról és vérmérsékletről. Ennél is fontosabb azonban, hogy az ivadékcsoport teljesítménye alapján is(!) értékelik a jelölteket és csak ezután kerülhet a mén a kiemelten ajánlottak közé. Az évente fogadható kancák száma azonban még így is behatárolt.

Frissítve: 2023.04.06.
Fotók: Canva

Fouta

Írta:

Lovasok.hu

Fouta

A fajta eredete és története

A Fouta egy könnyű lófajta, Nyugat-Afrikából származik, Senegal-ból. Ez a fajta a Fleuve és M’Bayar keresztezése.
Más néven a fajtát Foutanké néven ismerhetjük.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.06.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

A fríz ló jellemzői és fajtastandardja

Írta:

Lovasok.hu

Az elegancia felsőfoka – a fríz ló jellemzői

A fajta kialakulása a rómaiak idejére vezethető vissza. A „fríz” fajta a nevét egy germán néptörzstől kapta, akik Frízland (Frízföld) északi részén telepedtek le. Ez a törzs használt először olyan lovakat, melyek eltértek a klasszikus hidegvérűektől.

Kb. 150 cm marmagasságúak voltak és az ókori leletek alapján igen mutatós, akciós mozgással bírtak. Ez a fajta lehetett a mai frízek őse, ám kinézetében még jelentősen különbözött a mai típustól. A mai nemesebb vonalakat a spanyol, illetve az arab lovakkal való keresztezés alakította ki. Többek között andalúz lovak voltak hatalmas befolyással a fajtára.

A napjainkban ismert típus a 16-17. század végére alakult ki teljesen. Az idő múlásával többször is veszélybe került a fajta fennmaradása, míg a 19. század elején a kihalás szélén lévő fajták listájára is felkerült. Szerencsére napjainkban már igen szép számban találkozhatunk frízekkel mindenhol. A fajtát a rá jellemző erős csontozat, vastag, stabil lábak illetve a kifejezett izomzat miatt gyakran sorolják a hidegvérűek közé, de valójában melegvérű típusról van szó.

A standard típust magasan illesztett, elegánsan ívelt nyak, erős mellkas, viszonylag rövid hát és kerek, izmos far jellemzi. A kifejezetten izmos, és kissé rövid hátsó lábak miatt fellépése büszke, erőt és lendületet sugároz. Jellemző a kicsi, egyenes, vékony fej és a kis fülek. A hosszú, hullámzó sörény, a dús, gyakran földig érő farok és a markáns bokaszőr a fríz lovak éke. Marmagasság az alaptípusnál 1,55 méter, a mének kissé magasabbak, elérhetik az 1,60 métert is.

A szín mindig fekete, illetve ennek árnyalatai. A tartási körülmények befolyásolhatják a színtónust (nyárifekete), de a standardszín mindig egyszínű fekete. Fajtakizáróak minden esetben a fehér jegyek, mint pl.: a kesely lábak illetve jegyes fej (hóka, csillag stb.). Az egyetlen megengedett jegy a homlokon lévő max. 3 cm kiterjedésű fehér csillag. Egyedi elbírálások alá esnek a szerzett színhiányok, ezekről a szemlén a bírák szoktak dönteni.

Napjainkban, mint minden fajtánál ennél is kissé változott a tenyésztési irány. A korábbi kisebb, zömökebb, robusztusabb, úgynevezett „barokk” vonal mellett mindinkább előtérbe kerül egy újabb, kecsesebb, finomabb vonalú „sport” típus. Az új vonalra jellemző a vékonyabb, kecsesebb fej, a hosszabb törzs, a finomabban izmolt test és a hosszabb, vékonyabb lábak mely a mellső végtagoknál még kifejezettebb.

Az újabb típus megjelenésével változott a hasznosítási irány is. Nyugalmuknak és megbízhatóságuknak köszönhetően minden fronton megállják a helyüket. Korábban fogatlovakként, illetve a mezőgazdasági munkában használták őket. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a sportban való felhasználás is, elsősorban fogathajtásban és díjlovaglásban találkozhatunk a fajtával.

Talán a legismertebb az előfordulásuk klasszikus díjhajtásban, főként a barokk ágban. A küllemből sugárzó elegancia tökéletes összhangot képez a frízekre jellemző nyugodt, magabiztos, tökéletesen alkalmazkodó munkavégzéssel. A díszes, veretes szerszámok, az akciós mozgás és a nemes tartás a régi korok hangulatát hozzák vissza. A sportosabb típussal egyre gyakrabban találkozhatunk díjlovas versenyeken is, ahol nagyon jó összhangot képez a látvány, a nemes mozgás és a higgadt precizitás.

A frízek egyöntetűsége lehetővé teszi, hogy szinte bármelyik két fríz egy párt alkosson a fogatban. Az akciós mozgás, típusra jellemző forma és a kis határok között mozgó méretek együttesen adják a fríz fogatok eleganciáját. A fríz ló igen sokoldalú fajta. Nemes vonásai és mérhetetlen megbízhatósága miatt bemutatók és versenyek ideális szereplője, de tökéletes társ hobbilovasoknak is.

Talpag Bálint
Fríz Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete
(A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2008. januári számában.)

A fríz lovak helyzete Magyarországon

Napjainkban Magyarországon kb. 150-200 egyed található. Számuk folyamatosan bővül. Az impozáns látvány és a kifogástalan habitus együtt járulnak hozzá a fajta szélesebb körben való elterjedéséhez.

2007-ben újraszerveződött a Magyarországi Fríz Lótenyésztők Egyesülete. Az Egyesület eredetileg 2002. október 31-én alakult és célja a magyarországi fríz lovak tenyészértékének megőrzése és növelése illetve a tenyésztés-koordinálás volt. Az új Magyar Egyesület a Holland Királyi Egyesület helyi kirendeltségeként működik. A Holland Központ Egyesületünket bízta meg az itthoni állománnyal kapcsolatos adminisztratív dolgokkal, ezáltal nagyban leegyszerűsítve a távolságból adódó nehézségeket. A 2007. szeptember 10-én megrendezett szemle mérföldkőnek bizonyult az itthoni frízes életben. A holland delegáció elismeréssel nyugtázta a hatalmas érdeklődést és a kiugróan magas állatlétszámot, és bár a szemlén meglehetősen szigorúan bíráltak, biztosították az Egyesületet a teljeskörű segítségnyújtásról.

Mivel a Holland egyesület koordinálja a tenyésztést az egész világon, minden egyes tulajdonosnak illetve tenyésztőnek egyesületi tagnak kell lennie, hisz a folyamatos minőségkontrollnak ez alapfeltétele. A zárt tenyésztést mi sem példázza jobban, mint hogy az egész világon megközelítőleg száz holland fríz tenyészmén van. Ezek az állatok egy nagyon szigorú több hónapos vizsgán esnek át melyben a küllem, a mozgás, a teljesítmény és egyben a habitus is bírálatra kerül.

Ezzel biztosítják, hogy csak a legjobbak-legjobbjai kaphatják meg a tenyészengedélyt. A Magyar Egyesület célul tűzte ki, hogy az itthoni tenyészállomány számára a tenyészszezonban biztosítani fogja a kellő mennyiségű és minőségű szaporító anyagot, hisz e nélkül lehetetlen a színvonalas tenyésztés kivitelezése. Sajnos ma hazánkban nincs engedélyes tenyészmén, így ez csak import szaporítóanyaggal valósítható meg. Terveink között szerepel a magyar frízállomány összegyűjtése és regisztrációja is.

Frissítve: 2023.07.04.
Fotók: Canva

Legyilkolják a versenylovakat

Írta:

Lovasok.hu

Legyilkolják a versenylovakat

Angliában telivérek ezreit ölik le minden évben, mert sokba kerül a gondozásuk. Vágóhídra küldik őket, majd hűtőkamionokban Franciaországba kerülnek, ahol nagyra értékelik a lóhúst.

A lovak “bűne”, hogy megöregedtek, vagy lassúnak ítéltettek. Élhetnének 30 évig, de még ötévesek sincsenek, amikor lelövik őket. A szabályt a lóversenyipar diktálja, amely évente csillagászati hasznot zsebel be.

Angliában évente mintegy ötezer telivért tenyésztenek versenyre. A pályákon 20 ezer lovat alkalmaznak és különböző okokból 4-5 ezret szelektálnak ki. Egy versenyló gondozása évi 6 ezer euróba (2 millió forint) kerül. Az ipar a hivatalos társaságnak, amely ápolja a “nyugdíjazott” lovakat, 370 ezer eurót ad évente. Ez kevés.

Ugyanakkor a Derby ennek háromszorosát szakítja le egy-egy győztesért.

Egy brit lap újságírója lótenyésztőnek álcázva magát oknyomozó riportot készített a témáról. Cheshire-ben és Somersetben látogatott meg két, telivérekre specializált vágóhidat. A Chesire Equine Services tulajdonosa elmondta neki, hogy évente átlag 2-3 ezer lovat likvidálnak. Somersetben ugyanez a helyzet.

Lovat a húsáért megölni nem törvénytelen. Az állatvédőknek nem is a vágóhidakkal van bajuk. Az Animal Aid szerint ezek csak “a lóverseny világában keletkezett szennyet tüntetik el”. A probléma ott kezdődik, hogy a tenyésztőket a dicsőség és a profit lehetősége hajtja a túlzott tenyésztésre, és amikor kiderül, hogy a csikó nem alkalmas a versenyzésre, lóhús lesz belőle. Ha a már versenyző lóról derül ki az alkalmatlanság, szintén erre a sorsra jut.

2006.11.03.
Forrás: Blikk
Frissítve: 2023.06.21.
Fotók: Canva

Fleuve

Írta:

Lovasok.hu

Fleuve

A fajta eredete és története

Más néven “Cheval du fleuve”. A fajta Nyugat-Afrikában, Szenegálban található. Ez egy könnyű lófajta, amely a Barb fajtából alakult ki, keresztezve a helyi pónifajtával. A Fleuve a Fouta fajtának a kiinduló állománya.

A fajta jellemzői

Jó felépítésű fajta, feje finom, lábai kecsesek. Energetikus és élénk a jármódja. Keskeny mellkasa van. Marmagassága 144 cm feletti.

Ezek a lovak fontos szerepet játszanak a társadalmi- és gazdasági életben Szenegálban. A Fleuve egykor törzsfőnökök lova volt, ma hátaslóként és versenylóként használják.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.12.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Margaret Mitchell – Elfújta a szél (részlet 2)

Írta:

Lovasok.hu

Margaret Mitchell – Elfújta a szél
(részlet 2)

Lovas pillanatkép 2.

Amint az erdei út torkolatához értek, mely Mimosa és Fairhill felől vezetett le a sűrű fákkal benőtt dombokon, a lódobogás és kocsizörgés erősebb lett. Női csiripelés is vegyült a zajba. Gerald előrelovagolt a fák közé, és intett Tobynak, hogy állítsa meg a kocsit az útkereszteződésnél.

– Tarletonék! – kiáltotta oda a lányainak. Piros arca ragyogott, mert a felesége után a vörös hajú kis Mrs. Tarletont szerette a legjobban az asszonyok közül. – Ő maga hajt, Mrs. Tarleton! Ennek az asszonynak a kezét meg kellene aranyozni! Pehelykönnyű, amellett erős, mint a szíj, és szép is, hogy az embernek kedve támad megcsókolni, valahányszor látja! Elég kár, hogy nektek nincs ilyen kezetek… Carreen fél az állattól, Suellen ügyetlen, te pedig, Puss…

– Én még sohasem estem le a nyeregből, Mrs. Tarleton pedig minden vadászaton pottyan legalább egyet.

– És ha el is töri valamijét, úgy viseli, mint egy férfi – emelte fel Gerald az ujját. – Nem nyafog, és nem ájuldozik. Hallgassatok, már itt vannak! – Felemelkedett a kengyelben, és kinyújtott karral meglengette kalapját, mikor a Tarleton-kocsi előbukkant a fák közül, telezsúfolva tarka ruhával, csipkenapernyővel, libegő fátyolokkal.

Mrs. Tarleton ült a bakon. A négy lány, az elmaradhatatlan néger dajka és a báli ruhás dobozok mellé nem fért volna fel még a kocsis is. Beatrice Tarleton viszont úgysem adta szívesen más keze alá a lovait. Mikor nem volt felkötve a keze, ő fogta a gyeplőt. Törékeny, madárcsontú, fehér bőrű asszony volt – olyan fehér, mintha hatalmas vörös hajkoronája szívott volna magába minden színt – amellett pedig elpusztíthatatlan egészség és fáradhatatlan erély élt benne. Nyolc gyermeket hozott a világra, mind olyan vörös hajú és eleven volt, mint ő. A környék véleménye szerint kitűnően nevelte őket, mert egyrészt éppen úgy szabadjára hagyta, s másrészt éppen olyan szigorúan fegyelmezte őket, mint a csikóit. “Vissza kell fogni a gyeplőt, de megtörni a jó lovat nem szabad” – ez volt a véleménye.

Nagyon szerette a lovakat. Folyton erről beszélt. Jobban értett az állathoz, s ügyesebben vezette a tenyésztést, mint a környék valamennyi férfia együttvéve. A csikók úgy hemzsegtek a legelőn, mint ahogyan a nyolc gyermek hemzsegett a házban. Amerre járt, csikók, gyerekek, kutyák kísérték végig az ültetvényen. Lovainak, különösen a vörös kancának, Nellie-nek emberi értelmet tulajdonított, s ha annyi dolga volt, hogy nem mehetett el a szokott időben lovagolni, odanyomta a cukrosdobozt valamelyik fekete apróság kezébe:

– Adj Nellie-nek egy marékkal, és mondd meg neki, hogy azonnal jövök. – Ritka kivételes eseteken kívül mindig lovaglóruhában járt, mert mindig lovagolni készült. Akár napsütés volt, akár eső, Nellie-t minden reggel felnyergelték, és ott járt le és fel a ház előtt, várva, hogy Mrs. Tarletonnak legyen egy órányi ideje leszaladni hozzá. Gyakran megesett, hogy Nellie árván járkált ide-oda órákon keresztül, mert Fairhill ugyancsak sok munkát adott, és ritkán akadt pihenő idő. Ilyenkor aztán Beatrice Tarleton egész nap lovaglóruhájában lótott-futott, hosszú uszályát hanyagul a karjára vetve, fényes csizmával a lábán, s nem törődött vele, akárki látja is.

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva

Hogyan kommunikáljunk a lóval

Lóetológia

Írta:

Lovasok.hu

Egy kis etológia

A legfontosabb, hogy a ló társas állat, csordában élt. Ezért fejlett kommunikációra képes testbeszéddel, és persze hanggal. Ezeket a jeleket, ha ismerjük, biztosan sokkal hamarabb megértünk bizonyos, a lovunk körüli történéseket.

Tekintettel arra, hogy az etológia (magyarul viselkedéstan) nagyon komoly, önálló tudomány, most ebben a témában is csak érintünk néhány olyan kérdést, ami a lóval való szükséges kommunikációt segíti. Lássunk néhány gyakori jelzést illetve viselkedésformát: a hátracsapott fül, mint arról már volt szó, a bizalmatlanság jele. Ha a ló a nyakát előre is nyújtja ezzel egyidejűleg, az már a támadás jele, amit nagy valószínűséggel harapás követ.

A ló sok mindent a szagok alapján azonosít. Az idegen lovak orrukat összedugják és egymástól szagmintát vesznek. Ezt a szagolást általában, de legalábbis sokszor egy éles nyerítés, “nyígás” kíséri valamelyik, vagy mindkét ló részéről, és ilyenkor gyakran az első lábbal azonnal vág is előre a ló. Ez a két idegen közötti dominancia-sorrend azonnali tisztázására szolgál. Ha az egyik ló egyből elfogadja a másikat fölötte állónak, akkor ezzel a dolog le is zárult, ha mindkettő magát tekinti dominánsnak a másikkal szemben, akkor komoly harcra is sor kerülhet, ha van rá módja a lovaknak.

A ló a másikkal többféle módon is harcolhat. Ha a harc egyoldalú, akkor elég egy fenyegető sunyítás, vagy jelzésértékű harapás. Ha ez nem elég, akkor komolyabb harapás következik, ha ez sem dönti el a “főnökséget”, akkor jön a rúgás. Vagy “fart lök” a két ló, és hátsó két lábbal rúg, vagy az első lábakkal küzdenek. Ez utóbbi méncsikóknál gyakran figyelhető meg játékos formában, amikor egymással szemben felágaskodnak, és a két első lábbal kapálnak, próbálják a másikat maguk alá gyűrni, a földre teperni. Sajnos erre a viselkedésformára az emberrel szemben is képesek egyes, rossz természetű lovak, elsősorban mének. Ezért van, hogy a legbiztonságosabb hely a lónál a válla mellett van, mert ide az első lábával, a hátsó lábával illetve a fejével is igen nehezen, vagy sehogy nem ér el.

A ló fülének előre hegyezése, nyitott, nagy szemekkel való figyelés az érdeklődés jele. Ha mindezt nyugodt szuszogás kíséri, akkor félelem nélküli az érdeklődés, ha idegesen horkant a ló, akkor még benne van az új dolog irányában a bizalmatlanság, bármelyik pillanatban félreugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenkor a ló orrcimpái is tágra nyílnak.

Ha a ló nyugodtan odadugja a fejét, nyugodt a tekintete, és az ajkaival (és nem a fogával!) piszkálódik, az a nyugodt, bizalomteli érdeklődés jele – örüljünk neki, és simogatással, veregetéssel viszonozzuk a közeledést. Általában érdemes szem előtt tartani, hogy a ló megérzi, hogy az ember fél-e, és ennek megfelelően viselkedik ő is. Az idegesség is átragad rá az emberről. A lóval való bánás során mindig legyünk nyugodtak, határozottak, egyértelműek (!), de nem durvák. Az azonos dolgokat azonos módon kérjük minden alkalommal, hogy a megfelelő feltételes reflexek kialakulhassanak. Általában biztosan alapozhatunk az egyszerű feltételes reflexekre. Például a ló normálisan a hirtelen durva hangoktól megijed. Ezzel szemben a katonai hátaslovak kiképzése során minden abrakolás előtt elsütöttek egy ágyút, így a lovak nem hogy nem féltek, de kifejezetten kellemes élménnyel – az evéssel – kötötték össze a nagy durranásokat.

Ami az alkoholszagot illeti, ez egyedi kérdés. Némelyik ló nem foglalkozik vele, van amelyik kifejezetten “allergiás” rá, és szabályosan támadja az italszagú embert, egyik-másik pedig vigyáz a részeges emberre. Ezt mondjuk nem kell feltétlenül tesztelni a vásárlás előtt, hacsak nem kifejezett szempont.

A ló hangokkal is kommunikál. Figyeljük meg a különbözőféle nyerítéseket. Amikor például szomjas, és meghallja a vödör csörrenését, akkor “röhögve” kér vizet. Ilyen hangon üdvözölheti is a ló megszokott gazdáját – ha örül neki. Ehhez hasonló hang, de nem teljesen ugyanez, amikor a kanca röhög a csikójának, vagy fordítva. Másféle nyerítéssel “üdvözlik” egymást az ismerős lovak. A fenyegetés hangja a már említett éles, visításszerű “nyígás”. A mének esetleges küzdelme során igen félelmetesen tudnak ordítani, de jobb, ha erre nem kerül sor.

Novotni Péter
Frissítve: 2023.07.18.
Fotók: Canva

A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas

Lovas alkotások

Írta:

Lovasok.hu

A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas

Egyszer a ló elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte:

– Hová mégy, te ló?

A ló azt felelte:

– A hegyek közé. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Vigyél magaddal – kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.

– Gyere hát, menjünk együtt – felelte a ló a kakasnak.

És ketten mentek tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:

– Mondd csak, ló testvér, hova mégy?

A ló azt felelte:

– A hegyre. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Vigyél magaddal – kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.

– Jól van, gyere velünk a hegyre – felelte a ló a báránynak.

És hárman mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.

A kisnyúl megkérdezte a lótól:

– Mondd csak, ló testvérem, hova mégy?

A ló azt felelte:

– A hegyre. Azt beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.

– Kérlek, vigyél magaddal engem is – kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az állam. Jobb lesz a hegyen.

– Jól van, menjünk együtt a hegyre – felelte a ló a kisnyúlnak.

És négyen mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a fogukat.

– Rohanjátok meg őket! – üvöltött fel a legfiatalabb farkas. – Még őrizőjük sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!

A többi farkas vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:

– Dehogyis rohanjuk meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.

– Hát ti csak maradjatok, én magam is elbánok velük! – kiáltotta a fiatal farkas, és kiugrott az útra.

– Mit akarsz tőlünk? – kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl elébe állt.

– Add ide a bárányt – mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged nem bántalak.

– De buta vagy te, farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi. Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!

A farkas összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt. Csak a kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.

A farkasból majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt is vissza oda, ahol a falka várta.

– No, hát megebédeltél, testvér? – kérdezték az öreg farkasok.

– Fussunk innen gyorsan, mert mindjárt utolérnek! – kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt. A falka megriadt, futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk. A legöregebb farkas felordított:

– Pihenjünk már, nem bírom szusszal!

Megálltak, és az egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:

– Azt mondd meg legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?

– Jaj, ne is kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!

Hát így menekült meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.

Frissítve: 2023.04.24.
Fotó: Canva