Kezdőlap Blog Oldal 70

Laura Ingalls Wilder: Nyuszi

Írta:
Lovasok.hu

Laura Ingalls Wilder: Ház a patakparton (részlet)

Nyuszi

Reggel, amikor Édesapa leszedi a cölöpök mögül a gerendákat, Laura azt sem tudja, hová legyen meglepetésében. Mivelhogy Petra mellett ott áll – vagyis inkább botladozik – egy hosszú lábú, hosszú fülű kiscsikó!
Laura a kiscsikóhoz akar futni, de a máskor oly szelíd, kezes Petra hátracsapja a fülét, és Laura felé kap.

– Maradj, Laura! – szól éles hangon Édesapa, Petrához pedig így szól: – Nyugodtan, Petra. Nem bántjuk a kiscsikódat. – Petra halkan felnyihog. Hagyja, hogy Édesapa megsimogassa a kiscsikót, de Laurát és Mary-t a közelébe sem engedi. Még ha csak az istálló falának résein próbálnak bekukkantani, Petra akkor is kivillantja a szeme fehérét, és a fogát vicsorítja. A kislányok még sose láttak ilyen hosszú fülű csikót. Édesapa azt mondja, hogy kis öszvér, de Laura szerint inkább nyúlhoz hasonlít. Menten el is nevezik a csikót Nyuszinak! Amikor Petra kipányvázva legelészik, Nyuszi ott bóklászik körülötte, és csodálkozva nézi a nagy világot.

A tűz fénye rávetődött a békésen legelésző Petire, Petrára és Nyuszira. Csakúgy hersegett a fű, ahogy tépték, majd meg-megálltak, hogy elropogtassák, miközben az ég alján hunyorgó csillagokat nézték. Békésen csapdostak farkukkal. Nem tudták, hogy eladták őket.

Laura már elmúlt 7 éves. Túlságosan nagy volt ahhoz, hogy sírjon. De nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze:
– Édesapa, el kellett adnod Petit és Petrát? Igazán, édesapa?
Édesapa szorosan magához vonta a kislányt becéző öleléssel.
– Miért, kisbogár? – kérdezte édesapa. – Peti és Petra szeretnek világot látni. Ők kicsi indián pónik, Laura, és a szántás nehéz lenne nekik. Sokkal boldogabbak lesznek, hogy nyugatra mennek. Csak nem akarod itt tartani őket, hogy megszakadjanak a szántásban? Peti és Petra folytatni fogják útjukat. Én pedig azzal a két nagy ökörrel feltörhetek egy nagy-nagy földdarabot jövő tavaszra, búzavetésre.
– Egy jó búzatermés több pénzt hoz majd, mint amennyit eddig valaha is együtt láttunk, Laura. Akkor lesznek lovaink, új ruhák is, minden, amit csak akarsz.
Laura nem szólt egy árva szót sem. Jobban érezte magát apja karjai között, de semmi mást nem kívánt, csak azt, hogy tartsák meg Petit, Petrát és Nyuszit, a hosszúfülű öszvércsikót.

Így hát édesapa Petit és Petrát befogta Hanson szekere elé. Nyuszit a szekér saroglyájához kötötte, és a városba hajtottak.
Laura csak nézte, ahogy Peti, Petra és Nyuszi távolodnak, szeme égett, torka összeszorult. Peti és Petra leszegték fejüket, ahogy nekifeszültek a hámnak. Sörényük és farkuk lobogott a szélben. Vidáman indultak el, nem tudták, hogy soha nem térhetnek ide vissza.
A csermely vígan dudorászott a füzes alatt, lágy szellő borzolta a füvet a töltésen. Köröskörül sütött a nap – a végtelen préri várta, hogy birtokba vegyék.

 

Frissítve: 2023.04.21.
Fotó: Canva

Schwarzwaldi – Black Forest Chestnut

Írta:
Lovasok.hu

Schwarzwaldi – Black Forest Chestnut

 

A fajta eredete és története

Hazája Dél-Németország, Feketeerdő, Baden-Württemberg. A farmereknek nagy segítség, és ajánlott az erdős-dombos régiókba.

A középkorban, Feketeerdőben kezdték a tenyésztést. 1986-ban egy fajtaegyesület és a ménkönyv megalapozta a standardot a fajtának (szabványosították). Kerestek egy fajtát, mely a méretet növelte, ez volt a belga igásló.

A fajta jellemzői

Kicsi, de bátor igásló, mely alkalmazkodott a hosszú télhez, és a hegyvidéki élethez. Kinézetre hasonlít egy nagy Haflingi lóhóz, vagy egy kicsi Nóri lóhoz. Manapság egyre gyakrabban találkozhatunk vele mint kocsihúzó, és hátasként is előbukkan. Okos, élénk ló, jó karakterrel, igen termékeny és hosszú életű.

Magassága 153-160 cm, súlya körülbelül 500 kg. Színe része a nevének. Főként vörösessárga világos sörénnyel és farokkal. Legnépszerűbb a sötét “szürke pettyes”.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.18.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Pat Parelli tanította meg a lovamat inni

Írta:
Lovasok.hu

Pat Parelli tanította meg a lovamat inni

 

“Alapvetően ez a módszer arra épül, hogy lovad bízzon benned. Elfogad téged, vezetője lehetsz, hisz neked. Ha ez meg van, olyan feladatok elé tudod állítani, amelyek eddig problémát okoztak volna.”

Az erőszakmentes lókiképzés egyre nagyobb teret hódít a lótartók körében. Ez talán annak köszönhető, hogy egyes módszerekkel a lovasok kudarcot vallottak, és szeretnének még egy esélyt adni önmaguknak és lovuknak. Másoknak pedig ez a módszer jelenti a kezdetet és segítségével hétmérföldes lépésekkel haladnak a lovukkal kialakított kapcsolatukban.

E nemes állatok észjárására épülő program azonban nem újkeletű dolog. Hazánkban a csikósok hasonlóan nevelték lovaikat, hiszen ha nem értették volna meg őket, nem lehetett volna olyan szoros kapcsolat közöttük. Az amerikaiaknak több pénzük jut a marketingre, így rengeteg módszer szivárgott be hazánkba az USA-ból. Talán a legismertebb egy amerikai cowboy, Pat Parelli módszere lett. Ez a tanítás számomra nem csak a lovam és köztem lévő kapcsolatot, vagy a lovaglást tette élvezetesebbé, hanem más területen is kiválóan kamatoztattam. Számomra nem a spanyollépés megtanítása a legfontosabb, hanem, hogy a lovammal kapcsolatos mindennapi életben ezeket a ló-lélekbarát módszereket miként tudom a legjobban hasznosítani.

Alapvetően ez a módszer arra épül, hogy lovad bízzon benned. Elfogad téged, vezetője lehetsz, hisz neked. Ha ez meg van, olyan feladatok elé tudod állítani, amelyek eddig problémát okoztak volna. Mióta a Parelli módszert alkalmazom, előfordult olyan eset is, hogy valaki jött hozzánk, aki lovamnak nem volt szimpatikus. Elég volt, hogy a szemébe nézve közeledett hozzá és úgy akarta megsimogatni. A lovam egyszerűen mögém bújt el, mint a kiscsikó az anyja mögé. A hagyományos módszert követő emberek persze kérkedve állnak szemléletem előtt, és azt gondolják, hogy az ember miért akar ló lenni? Az ember maradjon ember, a ló pedig ló! Mivel ismerem mindkét lehetőséget, úgy éreztem, hogy szívesebben leszek olyan, mint egy ló, ha ez segít abban, hogy lovam tiszteljen, és örömmel tegye, amit tesz. Amit pedig inkább a javára írok, hogy ő nem tud ember lenni. Sokszor láttam olyat, hogy a ló nem figyelt lovasára, csak az oldalába vágott sarkantyú, vagy a pálca bírta engedelmességre. Ennek ellentéte, amikor a lovad annyira megbízik benned, hogy nem kérdőjelezi meg döntéseidet, hanem végrehajtja a feladatokat.

De miért Pat Parelli tanította meg a lovamat inni? Miért is kellett a segítsége, amikor a lovak önállóan is képesek rá?

Íme a történet: A család új lakóhelyre, lovam pedig új karámba költözött. Régi otthonunkban a vízellátás nehezen volt megoldható, a vödrös technológiát alkalmaztuk. Mindig lelkiismeretesen figyeltem arra, hogy egy állat sose szomjazzon, ha már ki van szolgáltatva az embernek, mégis előfordult, hogy a nyári hőségben kevésnek bizonyult a karámba tett közel 50 liter víz. Amelynek felét természetesen kipancsolta, mikor egy-egy jó korty után lovam úgy gondolta, hogy már nem is szomjas… A családot pedig a munkahely egész napra elszólította, így nem tudtuk folyamatosan pótolni a mennyiséget. Ezért úgy döntöttünk, hogy az új karámba valahogy megoldjuk az önitatót. A közvetlen napfénytől pedig, hogy ne tudjon felforrósodni a fémszerkezet, le kellett árnyékolni. Így született meg az L alakú lemez terve, árnyékában az itatóval. A terv jó volt, csak adódott egy kis probléma. Kedves paripám nem szereti, ha valahonnan nem lát ki. A problémát csak tovább fokozta, hogy életében nem látott önitatót. És nem volt egy ló sem a közelben, aki meg tudta volna mutatni neki. Úgyhogy ketten maradtunk…

Ahogy megérkezett új helyére és birtokba vette a tágas karámot és a legelőt, úgy döntöttem, itt az ideje megtanulni a vízivást. Kötőfék, vezetőszár, répabot. A siker érdekében először csak a karámban játszottam vele, majd mikor minden jól ment, jöhetett az önitató. A hajtó és a yo-yo–játék tűnt a legcélravezetőbbnek a feladathoz, ennek ellenére az első tíz percben a közelébe sem volt hajlandó menni annak lemez-szörnyetegnek. Aztán minden újabb perc néhány lépésnyi közeledést eredményezett. Először csak a lemez széléhez mert odamenni, majd az orrával megérintette az önitatót. Később szétfröcskölte a csurig engedett tégelyben a vizet, végül belekortyolt, azonban csak addig, míg hozzá nem kellett érnie az önitató nyelvéhez.

Első leckét sikeresen vette, tehát már tudja, hogy hol a víz, nem fél a takarástól sem. Újabb kérdés vetődött fel: Vajon mit szól a pesszegős szelephez? Mikor már biztonságban érezte magát közvetlen az önitatónál, megnyomtam a szelepet. Ijedten hátratolatott, gondolván, a víz nem szokott hangot adni. Ezt is addig ismételtem, amíg nem zavarta a sziszegés. De azt mégsem tudtam neki megmondani, hogy azt meg kell nyomnia, ha inni akar. Nem maradt más lehetőség, mint megvárni, amíg maga rá nem jön. További két napon keresztül folyamatosan parelliztem vele, egyre hosszabb száron engedve, hogy abszolút biztonságban érezze magát a lemezzel árnyékolt önitató társaságában. Nagyon sajnáltam, de úgy döntöttem, hogy csak reggel és este adok neki egy-egy vödör vizet, hogy valamelyest szomjas legyen nap közben, mert akkor sosem fog rájönni, hogy mire jó az a furcsaság a karám szélén.

A harmadik napon végül mindent feltett egy lapra. Az ablakból figyeltem, mikor odajött az önitatóhoz és szomját oltva legalább 20 litert ivott. Nem zavarta sem a szelep, sem a vízpumpa berregő hangja. Ha nem ismertem volna ezt a módszert, valószínű még mindig vödörben hordanám a vizet, és nem lehetne olyan büszke magára lovam sem, hogy van valami, amit önállóan működtet.

Somos Evelin Viktória
Frissítve: 2023.09.24.
Fotók: Canva

Lázár Ervin – A szabatoni lovas II.

Írta:
Lovasok.hu

Lázár Ervin – A szabatoni lovas II.

Vissza az első részre <<

Egy téli lovaglás szerencsétlenül végződött. A ló földhöz vágta magát, és egy ekevas fölszakította a hasát, alig-alig tudott felállni, a vas szakította sebből rózsaszínűen dudorodtak ki a belei. A csillagtalan arcú hófehér lett, lóhalálában rohantak az állatorvosért, az csak a fejét csóválta – nem, alig van rá esély, hogy megmaradjon. A fekete ember naphosszat az istálló előtt gunnyasztott, hóesés, csípős hideg nem zavarta, tízpercenként kellett neki jelenteni, mit csinál a ló.

Mégis megmaradt. Tavasszal már újra toporzékolt, élettelien nyerített, a fekete ember arcán mintha egy pillanatra felragyogtak volna a csillagok. Márciusban újra kezdődtek az öldöklő lovaglások, a csúszós, sáros talajon rohantak, dübörgött a föld, keresztet kellett vetni, uramisten, micsoda sátáni pár ez.

Talán a csúszós talaj volt az oka, talán nem is akarta a mén hanyatt vágni magát. A lovas alászorult, egy fojtott, elhaló kiáltás, a ló fölugrott, erőtlenül táncolt a földön fekvő rongycsomó test körül. Levetett kalappal vitték a holttestet a kastélyba, akkor látták csak, hogy ez az ember a ház egyetlen szobáját lakta, fapriccsen aludt és egy szekrény, egy ikszlábú asztal meg egy csuhéfonatos szék volt a szoba összes berendezése. Ott ravatalozták fel a priccsen.

A temetésre csak egyetlen ember érkezett, egy lefátyolozott arcú, merev tartású nő, hangtalanul nézte végig, ahogy a park fái közt elhantolták a csillagtalanarcút, nem sírt, a válla se rándult. A temetés után bement az istállóba, megállt a ló mögött. Mereven nézte, a mén felemelte a fejét, hátrafordult, ideges rángások futkostak a bőre alatt.

A nő sarkon fordult, elment.

A ló attól a naptól kezdve nem ivott, nem evett. Minden hajnalon mereven bámulta az ajtót. Várta a csillagtalan arcú embert. Egyre nyugtalanabb lett, már senki se merte megközelíteni. Egy világos, tavaszi éjszakán elszakította kötőfékét, nekirontott a bezárt ajtónak, – a két lomha, vasalt ajtószárny kitárult –, kirohant az éjszakába. Az éjjeliőr felébresztette a férfiakat, de senki egy lépést sem tett a ló után, döbbenten bámulták a fantomlovat, ugyanúgy rúgkapált, ágaskodott, mintha hátán ülne halott lovasa.

Még világosodás előtt bevágtatott az erdőbe. Sohasem kereste senki, nem is látták többé. De azóta viharos éjszakákon hallani vélik, hogy a mén versenyt száguld a széllel, házakat, erdőrészeket ugrik át, patája könnyed érintésével megcsörrenti a háztetők cserepeit. Nagyon sokáig azt hitték, hogy a szellemló egyedül száguldozik az éjszakában, de aztán egyszer meglátta valaki. Megesküdött rá, hogy egy fekete ember ült a lovon, arcán csillagok és holdak ragyogtak.

Frissítve: 2023.04.21.
Fotó: Canva

Arab telivérek kultusza

Írta:
Lovasok.hu

Úrlovak

 

A divathóbort támasztotta fel az egykor legendás arab telivér lófajtát – a Közel-Keletről elszármazott négylábúak tartása az utóbbi években lett sikk a Lajtától nyugatra.

Gyémántokkal kirakott finom művű kantárok, aranyozott platinazablák, díszes selyem lótakarók és arab telivéreket formázó brillkösöntyűk sorjáztak a november második hétvégéjén megrendezett veronai lovas világvásár, a Fiera Cavalli arab telivéreket kiállító több ezer négyzetméteres pavilonjának elegáns tárlóiban. Az eurószázezreket érő ékszerekkel a Bulgari divatcég emelte az olasz arabtelivér-tenyésztő egyesület fényét. Jelezve, hogy a Lajtától nyugatra egyre nagyobb népszerűségnek örvend az arab hátasok tartása, noha ez nem épp az átlagpolgárok hobbija. Mert bár a nyugat-európai országok masszív és magyar mércével igen tehetős középosztályára alapozva az EU-ban 10 milliárd eurós, az USA-ban pedig több mint 40 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító – a lovas sportok szinte minden ágára kiterjedő – iparág alakult ki (HVG, 2005. november 19.), az arab telivérek kedvelői köztük is külön kasztot alkotnak.

A festőien tetszetős küllemű, acélosan kemény és kitartó arab (valamint az ide sorolandó berber és szíriai) lovakat őshazájukban is kultusz övezi, némelyek egyenesen Mohamed próféta csodakancáinak leszármazottjaként tisztelik őket. Közel-Kelet-szerte legendák szólnak a datolyán felnevelt, az emberrel egy sátorban lakó csodanégylábúakról, amelyek gazdájuk számára mindennél – még a családtagok életénél is – többet érnek. A minden tavasszal Dubaiban megrendezett nemzetközi lóvásáron manapság is dollármilliókért cserélnek gazdát a legjobbnak tartott tenyészállatok, az egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Katarban, Jordániában, Egyiptomban megrendezett, galopp mintájú síkversenyeken pedig szintén dollármilliókért futnak a derék négylábúak. De Törökországban is arab telivérek száguldanak a lóversenypályákon – évi 1,5 milliárd dolláros árbevételt generálva a szervezőknek.

Az elmúlt években azonban a Közel-Kelet és az olyan, klasszikus fajtafenntartó központok mellett, mint a magyarországi Bábolna, a lengyelországi Janow Podlaski vagy a németországi Marbach, a tehetősebb ó- és újvilági nagypolgárság körében is divat lett az arab telivér. “Egy jó pedigréjű csikó ára Amerikában is 100 ezer dollárnál kezdődik, egy már bizonyítottan kiváló utódokat világra hozó kanca ennek az öt-hatszorosába is kerülhet, de a milliódolláros ló sem ritka” – jellemzik az újvilági piacot Denise Hearst és Kirsten Mathieson, az Arab lovak világmagazinja című amerikai szaklap szerkesztői az orgánum hasábjain.

A luxushóbort magyarázata a fajta ősisége, egyedisége és az, hogy kevés van belőlük. A pár tízezres világpopulációjú fajta a lóállomány elit kasztjának is nevezhető, habár az árvilágcsúcsot egy angol telivér tartja – 1985-ben az USA-ban 13,1 millió dollárt fizetett új tulajdonosa a Seattle Dancer nevű galopplóért. (Egyébként az angol telivéreket is a szívós és gyors kelta póni és az akkor már bizonyított arab lovak keresztezéséből tenyésztették ki az 1700-as évek elején, miként az összes mai kultúrfajta ereiben is jelentős mennyiségű arab vér csörgedezik.)

Az arab telivérek egyedeit ugyan lovagolják és fogatolják is, de a mai sportok közül már csak a távlovaglásban bizonyítják újra és újra legendás képességeiket. A szakág idei 160 kilométeres világbajnokságát augusztus 20-án Aachenben egy bábolnai tenyésztésű, a shagya törzshöz tartozó Hungares nevű hátas nyerte el egy spanyol versenyzővel a nyergében. (Bár rendeznek külön díjugrató, díjlovas, valamint – a két előző szakágat és a terepen rendezett “lovas crosst” egyesítő – úgynevezett military számokat is e fajtának, a hivatalos versenyeken a futottak még kategóriájában végeznek.) A fajtát ugyanakkor a legújabb divatot követők már nemcsak a genetikai értékmegőrzés és a tradíció ápolása okán, hanem elsősorban státusszimbólumként tartják, s legfeljebb a kutya-macska szépségversenyekre hajazó küllembírálati bajnokságokra hordják el tulajdonosaik.

Az arab lovak státusszimbólum volta nem csupán az árban és az öncélban érhető tetten, de tartási körülményeikben is megnyilvánul. Fűtött istálló, zab és széna helyett pedig különleges – fehérjével, vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsított -, méregdrága takarmánykeverék dukál e derék háziállatoknak. A selymes szőr, a dús farok és sörény ápolását pedig erre specializálódott lókozmetikusok végzik – az interneten is közzétett hirdetéseik tanúsága szerint 500-1000 dollárért “kezelésenként”. Így együttesen egy hobbista is kifizethet 4-5 millió forintnak megfelelő dollárt vagy eurót egyetlen lova tartására, ápolására évente.

 

2006.11.29. Vajna Tamás
Forrás: HVG
Frissítve: 2023.06.16.
Fotók: Canva

Schleswigi hidegvérű – Schleswiger Heavy Draft – Slesvig Holsteiner

Írta:
Lovasok.hu

Schleswigi hidegvérű – Schleswiger Heavy Draft – Slesvig Holsteiner

 

A fajta eredete és története

Németország északi részén fejlődött ki, középméretű és súlyú és hatással volt a Jutland hidegvérű és más nehéztestű lovak kialakulásában. A Schleswigi munkalónak szolgált, manapság viszont veszélyeztetett őshonos fajta.

Az 1888-as év elején a Schleswig Holstein szövetsége úgy határoztak, hogy szétválasztják a melegvérű és hidegvérű lovakat. 1891-ben megalakult a Schleswigi Lótenyésztők Társasága. A különböző fajták bevezetése által (Oldenburgi, Holsteini és Suffolk Punch) még nem kapták meg a várt eredményt. 1862-ben Jutland mént importáltak. 1930 óta gyakorlatilag minden Schleswigi hidegvérű Oppenheim fiának, Munkedal rokona (Shire vagy Suffolk Punch).

Népszerűsége 1949-ben nőtt meg. A méneskönyv 25 000 kancát és 450 mént regisztrált. A Schleswigi hidegvérű fajtát a mezőgazdaságban használták egészen a gépesítés elterjedéséig. Számuk 1976-ban drasztikusan lecsökkent, csak 35 kanca és 5 mén maradt fenn. Néhány év alatt a régi szövetség feloszlott és a fajta eggyé vált a hamburgi Schleswig Holstein Ménkönyvvel. 1991-ben a Schleswigi Hidegvérű Tenyésztők Szövetsége megalakult a fajta gondozása és védelme céljával. Ma a szövetség körülbelül 200 fős, most 200 kanca és 30 mén van regisztrálva a ménkönyvben.

A fajta jellemzői

Középméretű és súlyú ló, körülbelül 154-162 cm magas. A lábak erősek és szárazak, könnyed bokaszőrök borítják. A paták jó minőségűek. A hát rövid és jól izmolt. A fej rövid és egyenes, széles homlokkal. A nyak arányos. Rendszerint gesztenye (sárga) színű, bár szürke, fekete és pej színben is előfordul. Kiválóan mozog lépésben és ügetésben. Nyugodt és kiválóan tanítható. Sokoldalú, élénk és rendkívül kitartó és könnyű eltartani. Etetési problémák ennél a fajtánál gyakorlatilag nincsenek.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.18.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Sanhe

Írta:
Lovasok.hu

Sanhe

 

A fajta eredete és története

Belső-Mongólia Autonóm Területének északkeleti részén található meg a fajta, főként hátaslónak és kocsilónak használják. Három folyó van Kínában. Ezeknek a területeknek a környékén található a legjobb füves terület. A Sahne fajta Kína legjobban fejlett fajtája.

1904 és 1905 idején orosz Zabaikal lovakat hoztak át, és a Bajkál fajtát helyi fajtákkal keresztezték. Orlov és Bechuk lovakat hoztak be 1917-ben az orosz telepesek a területre. 1934-től 1945-ig egy farm alakult meg, melyet a japánok alapítottak meg, itt Anglo-Arab, Arab, Telivér, amerikai ügető és Chitran lovak voltak. 1955-ben a Kínai Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma megkezdte a keresztezett lovak felbecsülését a területen és meglapítottak két méntelepet egy új fajta kitenyésztésére, mely a Sahne nevet kapta.

A fajta jellemzői

A Sahne lovak szilárdak és izmosak. Rendszerint gesztenye vagy pej színű, más színben elég ritka.

Versenylónak, hátaslónak és fogatban is használják. Általában dőlt a lapockájuk, izmos és a kemény paták is jellemzőek a kínai fajtákra.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Kustanair

Írta:
Lovasok.hu

Kustanair

 

A fajta eredete és története

Másnéven Kustanai vagy Kustanaiskaya, a Kustanair fajta a nyugat-kazahsztáni sztyeppéken fejlődött ki. A tenyésztés 1887-ben vette kezdetét a Turgai méntelep megalapításával és hivatalosan 1951-ben ismerték el. Itt a helyi sztyeppi lovakat doni, Adtrakhan, Strelets és telivér lovakkal keresztezték.

Az 1920-as években két különböző kezelési rendszert állítottak fel, hogy két különböző típust tenyésszenek a Kustanair fajtából: egy hátasló és egy sztyeppi ló típust.

A fajta jellemzői

A hátasló típus telivér vérvonalat hordoz, míg a sztyeppi típus magában foglalja a legtöbb más fajtával történő keresztezést. A mai Kustanair egy masszív fajta, amelyben ügyesen kombinálódnak a hátasló jellegzetességek a kifejezett sztyeppi vérvonallal.

Sokoldolú, erős, kitartó ló. Nyugodt és energikus. Marmagasságuk 152-154 cm, pej, sötétpej, fekete, vörössárga és szürke színben találhatók meg.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Albínó – Albino – American Cream and White

Írta:
Lovasok.hu

Albínó – Albino – American Cream and White

 

A fajta eredete és története

Ez az ‘albínó’ ló általában nem is igazi albínó, de az Amerikai Albínó Lovas Klub (közismertebb ez a neve, mint a Fehér Lovas Klub) kikiáltotta Domináns Fehérnek. A Domináns Fehér sokféle ló lehet, Quarter, Arab, Standardbred, stb.; így rendelkezik fehér szőrzettel, rózsaszín bőrrel és sötét szemekkel, amelyek általában feketék, barnák vagy kékek. Az igazi albínóknak természetesen rózsaszín a szeme, értelemszerűen a Domináns Fehér általában magában hordozza a színhibás (színtelen) géneket.

A WHC bemutatott már olyan tökéletesen kitenyésztett állatokat, amelyek eme különleges lófajtának megfelelnek, és amelyek csaknem pontosan ugyanilyenek.

Az Amerikai Albínó Lovas Klub 1937-ben alakult, a Fehér Lovas Tanya közelében lévő Naper-ben, amely Nebraska-ban található. Old King, a rózsaszín bőrű és barna szemű fehér csődör alapozta meg az Amerikai Albínó fajtát.

Bár az ő alapszínének a mostani lovaknál nyoma veszett, a biztosan uralkodó fajta az Arab ló lett, pár Morgannal együtt. Old King leszármazottai megőrizték az ő színeit és mintáit amikor keresztezték az utódokat pár más színű Morgannal. A fajta megalapítása óta, az AAHC készített egy pontos fajta-típust (egy tiszta fehér lovat), amelyet megpróbált fenntartani. 1970-ben, az AAHC Fehér Lovas Klubbá vált, és néha betoldott az albínó keresztezéséhez még egy beosztást (egy fajtát), mint az Amerikai Cream (Amerikai Krémszínű), amelynek a színe volt jelentős a lovaknál.

A fajta jellemzői

Nem meglepő, hogy a leglényegesebb testi jellegzetessége az Amerikai Albínónak a fehér szőrzet, fehér farok és sörény, rózsaszín bőr, és fekete, barna vagy sötétkék szemek. Az Amerikai Albínók külső színezete a megszokott fehér fajtánként, a hátas fajtában, és Arab fajtában és az elkülönített pónikategóriákban. A szokványos és hátas fajta 154 cm magas, az Arab fajtánál meglehetősen karcsúbb és rövidebb. Mivel az Amerikai Albínó általában más színű (nem albínó) fajta, ezt a jellegzetességét minden állat magában hordhatja, általában az apaállattól örökli, amely nem biztos, hogy Quarter ló, Arab, Morgan vagy telivér.

 

Fordította: Gabrielle
Frissítve: 2023.04.17.
Fotók: Canva

A helyes módszerek és a lélektan alkalmazásának fontossága a lovasoktatásnál

Írta:
Lovasok.hu

A helyes módszerek és a lélektan alkalmazásának fontossága
a lovasoktatásnál

 

A pszichológia, mint önálló tudományág, a lelki jelenségekkel foglalkozik, mellékága, a sportpszichológia pedig kifejezetten a sport hatására kialakuló lelki folyamatokkal és hatásokkal. Minden sportágban szükség van némi pszichológia alkalmazására, hiszen az edzők emberekkel dolgoznak, és az eredményes együttműködéshez kölcsönös megértésre van szükség. A lovassport esetében az oktató számára nagyobb a kihívás, ugyanis nem csupán a tanítvány-edző, hanem  a tanítvány-ló közötti bizalmi kapcsolat kialakítására is figyelnie kell.

Az emberekkel való helyes bánásmód az edző esetében egyrészt adottság, másrészt tanult folyamat. A sportban a személyiség feltárása és helyes megítélése alapján lehet a technikai tanulást és a fizikai követelményeket felépíteni. Ennek alapja elsősorban az, hogy az edző tudatában van annak, hogy minden ember eltérő személyiséggel rendelkezik, melynek meghatározásánál csakis az adott egyén a fontos.

F.Alport szerint: A személyiség azoknak a szokásoknak, sajátos és általános magatartásoknak, érzelmeknek, temperamentumoknak stb. összessége, amelyekkel az egyén a környezetéhez alkalmazkodik.

A személyiség fejlődése egyedi, az egyéniség azonban alakítható. A helyes edzői hozzáállás mindkettőt pozitív irányba igyekszik fejleszteni, és a sportoló adott személyiségéből kiindulva járul hozzá a fejlődéshez és a sikerek eléréséhez.

Az oktató helyes hozzáállása, viselkedése, személyisége

A lovaglás, sokrétűsége és fokozott veszélyessége miatt a tanuló lovasokban gyakran félelmet, szorongást ébreszt. A félelem forrása általában kétféle dolog lehet:

  • ismeretlen helyzetek, lehetőségek
  • már megtörtént rossz élmények, kudarcok

Egy kezdő számára ismeretlen és szokatlan a ló nagysága, lendületes mozgása, ebből kifolyólag saját fizikai képességeinek alábecsülése alakíthat ki szorongó érzést. Ennek feloldása az edző számára normális esetben a könnyebb feladat, a már szerzett rossz élmények miatti félelem sajnos gyakran mélyebben beleivódik az ember tudatába. Elsősorban a félelem tényezője az, ami miatt szükség van a pszichológia alkalmazására a lovasoktatásban, és ennek a kulcsa pedig a bizalom.

Az oktató tanítvánnyal való kapcsolatában két dolog befolyásolhatja a bizalmat

  1. Emberi tényezők: személyiség, határozott fellépés, kommunikáció és tolerancia
  2. A szakmai hozzáértés

Az oktató alkalmassága a pályára emberileg meghatározóbb, mint a szakmai háttér. Az adott sport és a szakmai ismeretek megtanulhatók, a rutin az évekkel megszerezhető.

Az oktatáshoz való alkati adottság azonban meglévő dolog, ami esetleg fejleszthető, de semmiképp sem megtanulható. Léteznek olyan személyiségtípusok, akik teljes mértékben alkalmatlanok a pedagógiai pályára – bár ez nem jelenti azt, hogy nem találkozunk ott velük…

A sportoktató esetében az jelenti a különlegességet, hogy a technikai és szakmai tudás helyes adagolása és átadása mellett tudnia kell egy adott emberrel, tanítvánnyal megfelelően bánni, és az adottságaihoz mérten a lehető legtöbbet kihozni belőle. Az oktató személyisége csak az első lépés, amely a közös hang megtalálását és az együtt végzett eredményes munkát segíti.

Mind a lóval, mind a lovassal szembeni határozott fellépés példaértékű és tekintélyt sugall. Kiküszöböli a tanítvány esetleges bizonytalanságát, elősegíti az ügyetlenség korrigálását.

A kommunikáció és a tolerancia a bizalom elsődleges csatornái, helyes alkalmazásuk rendkívüli jelentőséggel bír az eredményes oktatás során. Léteznek azonban szélsőségek (túlzott magyarázás, túlzott elnézés), melyek hosszú távon inkább gátolják a tanulást, mint segítik. Mivel a oktató és a lovas közötti bizalom nagyon kényes dolog, meg kell becsülni és oda kell figyelni minden apró részletre, amelyek ezt meggyengíthetik.

Az oktató személyisége, fellépése példaértékű kell, hogy legyen, és ezt szem előtt tartva kell alkalmazni a pszichológiai fogásokat. A szakmai hozzáértés egy lovasoktató esetében nem feltétel, hanem követelmény. Itt most elsősorban a lovassport szakmai ismereteiről van szó, másodsorban a módszertani és pedagógiai tényezőkről.

A ló és lovas közötti bizalom kialakításánál fontos tényezők

  1. Fokozatosság, türelem, tájékoztatás
  2. Helyes oktatási mechanika, következetes módszerek
  3. Gyakorlatok a bizalom erősítésére
  4. Minél több idő eltöltése a lovak körül

Általában minden pedagógus számára a fokozatosság és a türelem a fejlődés biztos motorja. Az oktatásban minden épül valamire, a megtanult dolgokat gyakorolni, mélyíteni kell, hiszen ezekre épülnek az újabb és újabb ismeretek.

Meghatározó a lelkiismeretes alapozás, a helyes kezdés, ebbe beleértve a lóval és a sporttal való ismerkedési fázist is. A tanulóval szemben az elsődleges követelmény mindig a megértés és annak visszaigazolása, mert ha az oktató ennek hiányában lép tovább a tanítással, a későbbiekben komoly akadályt jelenthetnek a tévesen rögzült vagy teljesen hiányzó ismeretek.

A helyes módszertani elvek

  • ismeretek átadása, magyarázat – megértés
  • feladat végrehajtásának követelménye – végrehajtás
  • “csiszolás”, azaz gyakorlás

A lépésről-lépésre való haladás türelmet kíván mindkét féltől, és mivel gyakran adódhatnak nehézségek, amitől a tanuló egy időre megakadhat, nem szabad átugrani ezeket és úgy folytatni a tanulást, ahogy egy könyvet sem szokás hátulról visszafelé olvasni.

A problémákra vissza kell térni, célzott gyakorlatokkal feloldani, egészen addig, amíg a lovas magabiztossá nem válik és képes a továbbhaladásra. Ez vonatkozik a lóápolástól kezdve a versenyzésig minden körülmények között, és az oktató türelmessége és nevelő célzatú fellépése a tanítványban is hasonló hozzáállást kell, hogy kialakítson. Mivel a lovaglás kulcsa a bizalom, ennek kialakítása és fenntartása állandó figyelmet igényel, elsősorban az oktató részéről.

Fontos hogy a lovas bízzon az edzőjében és bízzon a lovában is, ezért folyamatosan szükség van bizonyos gyakorlatokra, amelyek ezt a kapcsolatot erősítik. A jó oktató kezdettől fogva erre épít, ennek alapján mérheti le tevékenységének sikerét a tanítványa fejlődésén keresztül. A lovasnak minél több időt kell lovak körül töltenie ahhoz, hogy kialakuljon benne az igazi lovasérzés, feloldódjanak a félelmek. Az ápolás, szerszámozás, munka utáni legeltetés, istállómunkában való segédkezés ebből a szempontból mind mind nagyon hasznos lehet.

 

Írta: Nagy Zsófia
Frissítve: 2023.04.15.
Fotók: Canva

1...697071...69970. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés