Kezdőlap Blog Oldal 696

Medina születésnapjára

Írta:
Lovasok.hu

Medina születésnapjára

Toponárról, a Kapostály MGTSZ arab tenyészetéből 1979 nyarán megvásároltam egy kétéves kancát, Toponár Mersuch Divatost, mely 1977. február 15-én született. Ez a ló azóta is nálam van, a Medina használati nevet kapta.

A mai napig a kanca rendszeres terepmunkát végez, gyakran 8-9 éves gyerekekkel. Teljesen megbízható. Kilenc csikót ellett, melyek részben eladásra, részben nálam hátas szolgálatra beosztásra kerültek. Ez a kiváló vezérkanca kb. 110 000 km-t dolgozott velem terepen, ami azt jelenti, hogy itt, a 47. földrajzi szélességi fok környékén, ahol hazánk fekszik, kelet-nyugat irányban négyszer megkerülhettük volna a Földet.

Huszonötödik születésnapjára ünnepélyes keretek között került sor. Eljött sok régi és sok új lovasa, felnőttek és gyerekek egyaránt. Ezen a napon tiszteletképpen az a fiatal állatorvos lovagolta, aki egy évvel ezelőtt szinte reménytelen, súlyos megbetegedéséből megmentette.

Az ünnepi torta lenmagfőzetből, árpa-, zab-, kukoricadarából és korpából készült. A 25-ös szám répakarikákból lett kirakva, körben almák díszítették. A köszöntő vers elhangzása után az egy szál gyertyát a gazda fújta el, majd az ünnepelt a tortát jó étvággyal elfogyasztotta. A felnőttek pezsgővel, a gyerekek gyerekpezsgővel koccintottak kedvenc lovuk tiszteletére. A gazdának lovához írt verse állítson emléket e kiváló sporttársnak.

Van egy lovastanya Alag határában,
ló lovak vannak itt bokszban és karámban.
Sokan tanultak meg rajtuk lovagolni,
Nyergelni, gondozni, patát kikaparni.

Forró vagy fagyott a karámnak homokja
Benne trágyát villáz lovaknak bolondja.
Imre bácsi az, aki e szép munkát végzi ,
Ez csak lovasember örömét tetézi.

Szívének csücske a jó öreg kancája,
Minden lovasának kedvenc Medinája.
Rá mindenki ülhet, ügyetlen vagy gyáva,
Bátran bízhat benne, ne reszkessen lába.

Pedig megfordult itt sok száz “béna lovas”
S bármilyen terep volt is, poros, csúszós, havas,
Kinek tele volta majrétói gatyája
Ez a nemes állatvigyázott reája.

E ló nagy erénye, hogy rendkívül bátor
Nem ijed meg ő a saját árnyékától.
Legyen akármilyen nehéz is a terep
Azon mindig övé a vezető szerep.

Nappal és sötétben mindig biztos lába
Akkor is, ha sárban elmerül patája.
A legkanyargósabb utat is megjegyzé
S megérzi a helyes irányt hazafelé.

Ez a derék jószágvezetésre termett
Nem fél tőle senki, sem felnőtt, sem gyermek
De a többi lónak úgy van biztonsága
Ha el van ismerve ő főméltósága.

Minden ló tudja azt, legyen bármily bőség
Hogy az etetésnél kié az elsőség.
Falánk, hasát féltő e hűséges kanca
Ki lopni mer tőle, sérül a grabanca.

Egy gyenge pontja volt, az átok kólika
Puffadt tőle hasa, tágult az orrlika
Kinyúlva szenvedett bokszban vagy karámban
Segítségre várva rettentő bajában.

Isten, orvos, gazda őtet megsegíté
Szinte hamvaiból újra feléleszté.
Hogy szolgálja tovább szerető gazdáját
És vezérelhesse a saját családját.

Országot jártam le jórégen teérted
S mén épp’ te kellettél, ezt talán nem érted
De jó választás volt, ebben biztos vagyok
Efelől kétséget senkiben sem hagyok.

Annyit mentünk együtt erdőben, meg réten
Hegyen-völgyön, tarlón, kanyargás ösvényen
Ha kiszámítanánk utaknak összegét
Háromszor kerülnénk Föld Egyen1ítőjét.

Kilenc csikót adtál nekem, s e hazának
Felnevelted őket jó és rossz gazdának.
Mekka, Vértes, Sába, Dárda, Moha, Vezér,
Iszlám, cédrus, Szálem, ez ám a jó cégér.

Huszonöt év telt el születésed óta
Évezred köszöntött emberre és lóra
Soha nem kerestük a másikban a hibát
Mi már kitaláljuk egymás gondolatát.

Körülötted van most az ünneplő sereg,
Téged köszönt szívvel minden felnőtt, s gyerek
Te vagy a hűségés jóság mintaképe
Örök hálával tartozunk neked éne.

Kifelé megyünk már életerdejéből
Rég elszállt ifjúság izmunk erejéből
Huszonöt év repült szeretetben tová
Öreg kancám, az Isten éltessen soká!

Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
2024.04.17.

Pásztorok ünnepe – Hortobágyi Lovasnapok 2002

Írta:
Lovasok.hu

Pásztorok ünnepe – Hortobágyi Lovasnapok
2002. május 19-20.

A Hortobágy-Mátai Lovaspályán először 1965-ben rendeztek lovas napokat, melynek színvonala és nézettsége az évek során folyamatosan emelkedett.
A Hortobágyi Nemzeti Park, valamint a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság vezetői elhatározták, hogy az idén pünkösd idején ősi népszokásunk bemutatásának, ünnepének keretében rendezik meg a Hortobágyi Lovasnapokat és a Pásztorok Ünnepét Ennek a látványos, szívet melengető, kétnapos rendezvénynek mi is részesei lehettünk. Kézműveseink kirakodóvásárt és munkabemutatót tartottak nagy sikerrel az ünnepre érkezó1mek.
Az ünnepség ötletét és programtervét Hortobágy két lovas kiválósága, lokálpatriótája Zilahy István és Fintha Gábor tervezte meg. Patri István úr több évtizede szervezője, műsorvezetője, ápolója lovas hagyományunknak. Nagy tapasztalata és hiteles tudása miatt kapott felkérést “A Hortobágyi Pásztorok Pünkösdi Ünnepe” pásztorbemutató forgatókönyvének megírására, melyen szerepló1céntis részt vett, mint Debrecen város polgármestere. Patai úr régi barátságunkra tekintette! adta át azt a vaskos forgatókönyvet, melybó1 most kiollózva adok beszámolót erről a pusztri előadásról, a pásztorok hagyományőrző színjátékáról.
De mit is jelent pünkösd ünnepe és melyek a legjellegzetesebb pünkösdi népszokások?
Pünkösd ünnepének eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. A Közel-Keleten, de a zsidó vallás Krisztus előtti idejében is az aratás, az első gyümölcs ünnepe volt, a régi Rómában pedig a rózsák ünnepe. A keresztény egyház születésnapjaként ünnepli.
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások az ügyesség próbával, fó1eg lovas versengéssel egybekötött pünkösdi királyválasztás, valamint a leányok és legények tavaszköszöntő, idő- és termést jósló, termékenység-varázsló falujárása, a pünkösdölés. Ezek a szokások nyilván formálódtak az idők folyamán, melyek honfoglaló őseink óta kísérik népünk történelmét A magyarság lóhoz fűződő kapcsolatát ismerve nem meglepő, hogy a főszerepet a bátorság és virtus mellett éppen a ló játszotta. Ki is lehetett pünkösdi király? Aki a legények lovas vetélkedésében a legügyesebbnek bizonyult. A Hortobágyon már a XVI. század végétó1 meghatározó volt az állattenyésztés és

pásztorkodás. Véglegessé a XVIII-XIX. században vált Debrecen által irányított rend- szerében. Ez részben a város méneseinek, gulyáinak, nyájainak, részben a városi és környékbeli gazdák állatainak tartását jelentette. Az idők folyamán kialakultak a hétköznapi munkavégzés sajátosságai, a munkaeszközök, a tájra jellemző öltözet és az ünnepek szokásai. Kialakult a pásztortársadalom tagjainak rangsora is, amelynek élén a csikósok álltak, ahogy a régi nóta is igazolja:

“Csikóslegény vagyok,
Hortobágy eleje!
Gulyás, ha nyalka is
utánam van helye.
Kampós juhászokkal
ritkán parolázok,
sáros kondásokkal
még csak szót sem váltok!”

Ezek után következzék az inspektor beszéde, amit a pásztorok és a sokadalom bevonulása után intézett a bemutatópálya közepén. S hogy érezzék ennek ízességét, a sajátos bihari tájszólást kiejtése szerint közlöm.

“Szilencium!
Tekintetes gazduramék, meg a puszta népe előtt közhírré tétetik, hogy Debrecen város nagytekintélyű tanácsa az Úr 1875-ik esztendejének május havában, a tizedik napon szentenciát hozott a végbúl, hogy pünkösd ünnepinek ősi szokása fenntartassék. Minél fogvást pünkösd ünnepinek vasárnapján meg hetfűjén
– pro primo: a magisztrátus mega jószágtartó gazdák jelenlévő képviselői megnézik a ménesek, gulyák meg nyájak legszebb jószágait, hogy a tél nem tett-e kárt azokban
– pro szekzmdo: Debrecen környéke szekeres rangjának megtartása céljából az arra jelentkező gazdák több próbán versengve döntik el, hogy melyik líszen a legjobb, meg a legszebb szekér
– pro tercio: és tán ez líszen a legfontosabb, az arra érdemes legínyek lovaikkal négy próbán mérik össze tudásukat, aminek végén jussuk lészen, ha megérdemlik, hogy indulhassanak a pünkösdi királyság eldöntésére a vígső versenyben.
Mindezek kőccségire a magisztrátus Debrecen város kontójára ezer pengő forintok rezelválását rendelé, amibűl
– némi jutalmak fizetendők a szekeres gazdák legjobbikának
– némi jutalmakat kapnak azok a legínyek is, akik a legjobbak vótak az elűzetes próbákon
– a vígső próbán győztes legíny részire pedig Debrecen város ménesibűl elővezettetik egy jó kiállású harmadfű csikó, aki néki tulajdonába átadatik.
Ezen túl az új pünkösdi király ősi szokásaink szerint egy esztendőn át hívás nélkül hivatalos minden lakodalomba meg keresztelőre, lovait, barmait a többiek őrizni tatoznak. Ingyen rovása líszen a hortobágyi csárdában meg a falvak korcsmáiban, amit ottan elfogyaszt, annak kőccségit Debrecen város állja.
Ezen szentenciát nemzetes Újlaki Gáspár uram Debrecen város polgármestere szignatúrájával szentesíté.
Punktum!”

Az inspektor ezekkel a szavakkal ismertette tulajdonképpen a rendezvény programját Hogyan vélekedett annakidején a “fogathajtók bibliájának” írója a hortobágyi kocsizásról? Idézem Pettkó-Szandtner Tibor nyugalmazott magyar királyi méneskari őrnagy, lótenyésztési főfelügyelő „A magyar kocsizás” című 1931-benírtátfogó művéből a következő néhány mondatot “Szükségesnek tartottam Debrecenben, annak tanyavilágában –amely vidék igen sok érdekes és lényeges anyagót hozott át az ősiségből napjainkba – az ottani népies, ősi fogatok eredeti, magyar, de még el nem rontott hajtási módjának tanulmányozását Soha nagyobb öröm nem ért, mint amikor sikerült itt teljes romladanságában felfedeznem az ősi magyar, gondolkozó hajtómódot, amely után egy életen át kutattam.”

A XVIII. század előtt a háromnál több ló hajtása ezen a tájon nyeregből történt, mert úgy jobban látta és jobban tudta irányítani lovait a hajtó, mint az alacsony szekérből. Ez hat, hét vagy akár nyolc ló esetén nem is lehetett egyszerű feladat csak ezután, a kor divatjátkövetvevá1tá1ta1ánossá a saroglyából vagy kocsiderékból, hosszú gyeplővel történő hajtás, amit itt „hittyes” fogatoknak neveztek. Mindezek látványát élvezhettük a több tájegységet képviselő mintegy 25 gazdafogat bemutatásakor.

A gazdafogatok összetett versenyén tucatnyian mérték össze tudásukat Köztük szerepeltek héregi barátaink is, négy gazdafogatukkal. Nem eredménytelenül, hiszen Horváth Károly a negyedik helyen végzett az erős mezőnyben. A Héregi Baráti Lovaskör fogatai és kísérőik vásári életképet adtak elő nagy sikerrel. Gratulá1unkmi is nekik az ötlethez és a hiteles megjelenítéshez! A Magyar Lovas Kör különdíját – Szűcsné Szabó Kata Miskakancsóját – az összességében legstílusosabb, leg egyöntetűbb fogatnak ítéltük oda, melynek hajtója Szilvási János, segédhajtója Gyuge István voltak hortobágyi csikósöltözetben, a hortobágyi gazdakocsiba fogott nóniusz kancákkal, a tájegységre jellemző, eredeti kancahámmal. A gazdafogat tulajdonosa, a Hortobágyi KHI dicséretet érdemel az igényes, minden részletében hiteles fogat kiállításáért A kétnapos program még kiegészült az úrlovasok bemutatójával, huszár karusszellel, tüzérségi ágyúszóval. Hétfőn zajlottak a díjugrató programok, és a világelső kettes- és négyesfogataink bemutatói. A színpadon a Hajdú Néptáncegyüttes gyönyörködtette a nagyérdeműt tánctudásával, melyhez a talpalávalót a Morotva zenekar szolgáltatta. Csak a dicséret és elismerés hangján szólhatunk a szervezőről, rendezőkről segítőkről és minden lelkes szereplőről, akik ezzel a kétnapos előadással szórakoztattak, ismeretanyagainkat bővítették és ami a leglényegesebb, hiteles képet adtak ezen népszokásunkról.

Nem utolsó sorban szólnom kell a narrátor, Várhegyi Ferenc úr figyelmet és pontosságot igénylő munkájáról. Itt is bizonyította profizmusát, akár csak az Eurosport adásaiban, és ami számomra meglepő volt, őszinte érdeklődését, elkötelezettségét a hagyományőrzés iránt Mindezt beszélgetésünk során tapaszta1tam örömmel hallgatva ötleteit és terveit, melyek összefogással, képernyőre kerülve tömegeket állíthatna a lovatszeretók táborába, lovaskultúránk és lovaséletünk aktív művelői sorába. Ennek reményében és a Hortobágyi Pünkösdölő felejthetetlen élményével zárom beszámolómat

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva

Vitéz Czeczidlowszky H. Béla

Írta:
Lovasok.hu

Vitéz Czeczidlowszky H. Béla
(1918-2002)

Mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy életének 84. évében elhunyt vitéz Czeczidlowszky H. Béla ny. honvéd alezredes. Hirtelen halállal távozott el közülünk.
Értesítőnk 2000. októberi számában készítettem róla portrét, melyben igyekeztem rendkívül mozgalmas, sikerekben, szenvedésekben, megaláztatásokban és elismerésekben gazdag életútját bemutatni. Azt a hosszú utat, amit közel hét évtizeden keresztül olyan magyar katonatisztként taposott, akire méltán lehet büszke családja és hazája.

Idősebb korában sem a pihenést választotta, hiszen 1989-ben alapítója és elnöke lett a Doni Bajtársak Szövetségének. Emellett minden olyan szerveződésnek, kezdeményezője és pártolója volt, amely magyar hagyományaink, dicső múltunk bemutatását és ápolását tűzte céljául. Ezért nyilatkozott a Magyar Lovas Körről is elismerően és írt nekünk megrendítő sorokat azokról a katonalovakról, amelyekkel együtt szenvedtek az iszonyú harcok során. Felemelő érzés és élmény volt minden találkozásunk. Utoljára január 11-én a Doni Hősök Emlékművének avatásán és az emlékükre rendezett istentiszteleten találkoztunk vele felesége társaságában.
Drága Béla bácsi, elmentél közülünk odaföl hősként, hős bajtársaid közé, kikkel történelmet írtál és példát mutattál az utókornak, a hazaszeretet, a küzdés és a becsület követendő példáját. Isten adjon örök nyugalmat!

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.02.04.

Portré: Ugróedzés Ludger Beerbaumnál

Írta:
Lovasok.hu

Portré: Ugróedzés Ludger Beerbaumnál

Talán nem szükséges bemutatnunk az olvasóknak Ludger Beerbaum urat, hisz minden bizonnyal hallottak már a most 38 éves, nős, kétgyermekes családapáról, aki nem utolsósorban a világ egyik legsikeresebb díjugratója.
Meredeken felfelé ívelő díjugratói pályafutása a középiskola befejezése után kezdődött, és már 1988-ban a szöuli olimpia csapat aranyérméhez vezetett. Négy év múlva, a barcelonai olimpián izgalomban alig túlszárnyalható döntőben Classic Touch nevű kancájával már egyéni olimpiai aranyérmet is szerezni tudott.

A kép illusztráció

Az 1993-as göteborgi világkupán szintén aranyat ért el, 1994-ben Hágában a világjátékokon az aranyérmes csapat tagja volt. 1996-ban az atlantai olimpiai csapat-aranyérem következett, majd 1998-ban szintén csapat-arany a római világbajnokságon és a hicksteadi Európa-bajnokságon. A 2000-es olimpián Sydneyben újabb csapat-aranyéremmel gazdagodott. Ludger Beerbaum eddig több mint 75 nemzeti díjat nyert meg, és számos német bajnoki címet szerzett.

Sok lovas verseny- és edzésszünetet tart a téli időszakban. Bár a tavasz még messze van, lassan közelegnek a szezon első fedettpályás megmérettetései. Mennyi időt kell rászánnia a lónak és lovasnak, hogy jól felkészülten menjen az évad első versenyeire?
A versenyszünet után két-három hétre van szükségük az erőnlét visszaszerzéséhez, de ha az edzések is szünetelnek, akkor véleményem szerint legalább két hónapot vesz igénybe a “visszarázódás” a versenyek követelményeibe.

Milyen tematika szerint épül fel az Ön edzésterve a téli szünet utáni időszakra?
Először erőnléti edzésekkel kezdünk, idomító munkával tarkítva, később ugrógimnasztika, aztán pályatréning következik.

Hány startot tervez évente az egyes lovaknak, és mitől teszi függővé a gyakoriságukat?
A lovak használatát egyedileg döntjük el, az illető ló fizikai és pszichikai alkatától függően.

Milyen Önöknél egy ugróló átlagos edzéshete?
Alapjában véve ugyanúgy épül fel, ahogyan az “újrakezdő” időszakban, vagyis erőnléti edzés, idomító munka, ugrógimnasztika és pályatréning váltakoznak. Az egyetlen különbség az, hogy az egyes fázisok az állandó munka során természetesen sűrűbben követik egymást.

Általános alapkoncepció alapján dolgoznak, vagy minden lónak egyedi edzéstervet alakítanak ki?
Az alapkoncepció mindig tartalmazza a fent említett edzéspontokat. Ezen felül minden ló számára egyedi súlypontokat határozunk meg.

Milyen gyakran ugrik az edzési időszakban versenymagasságú akadályokat a lovaival?
A fiatal lovakkal rendszeresen, vagyis hetente kétszer, az idősebbekkel, azaz a nyolcévesekkel és idősebbekkel nagyon ritkán, mindössze havonta egyszer-kétszer.

Néha olyan ugrásokkal is edzi a lovait, amelyek meghaladják a versenymagasságot?
Igen, ha úgy érzem, hogy motiválnom kell, illetve “fel kell ébresztenem” őket.

Priamos nevű lova sikereiről nyilatkozva ön korábban azt mondta, hogy viszonylag magas kora ellenére azért olyan fitt és teljesítőképes még, mert mindig nagyon kíméletesen használták. Mit kell érteni ez alatt?
Ez különösen karrierje első nyolc évére vonatkozik, amelyet Dirk Hafemeisternél töltött el, aki évente alig vett részt 12-15 versenynél többön.

“Szezonálisan” dolgoznak a lovai, vagyis a viszonylag intenzív versenyszezont hosszabb szünet követi, vagy az egyes indulásokat nagyjából egyenletesen osztják el?
A versenyek általában az év folyamán egyenletesen megoszlanak, a versenyek közötti megfelelő szünetekkel, így különösebb “sakkozgatás” nélkül ott tudunk lenni a legfontosabb megmérettetések szinte mindegyikén.

Milyen lehet egy tehetséges ugróló “életpályája” a nyers lótól a felső osztályokig? Mely állomásokat tartja különösen fontosnak?
Egy ugróló munkába vételének első két évében nagyon fontos, hogy messzemenően figyelembe vegyük felépítését, vagyis három-, négy-, ötéves korában ne dolgozzon túl sokat lovas alatt, csak hat-hét éves korától kezdve kapjon fokozatosan egyre több lovas alatti munkát. Persze jól el kell találni az adott lónak megfelelő szintű versenyeket, aztán tehetségétől függően fokozhatjuk a követelményeket.

Szöveg: Ute Forler
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában.

Frissítve: 2023.11.29.
Fotó: Canva

A Doni Hősök emlékére

Írta:
Lovasok.hu

A Doni Hősök emlékére

Hazánkban kevés olyan család él, akinek szerettei, rokonai vagy barátai közül valaki ne lett volna résztvevője a szörnyű doni harcoknak. A szerencsésebbek még köztünk élnek, de többségükre már csak fájó szívvel emlékezhetünk.

2002. január 14-én ünnepélyes keretek között Budapesten emlékezhettünk hőseinkre. A fővároson kívül több nagyvárosban és kisebb településeken is tartottak hasonló megemlékezéseket. A Kossuth rádió a január 14-ével kezdődő hét napján a déli harangszót a Doni kápolnából közvetítette. Hogy idáig eljutottunk, az öröm és elégtétel minden hazafias érzelmű ember számára.

Január 14-én délelőtt 10 órakor a hősökért szólalt meg a Mátyás templom harangja és értük imádkozhattunk az ökomenikus istentiszteleten. A zsúfolásig megtelt templomban a katonai, a huszár, a cserkész és a forradalmi hagyományőrző szervezetek mellett Kormányunk és a politikai pártok is képviseltették magukat a megemlékezésen. A szertartás zenei kíséretét az orgona patetikus hangjai és a Magyar Honvédség Fúvós Zenekara tette magasztossá. Néhány momentum azonban kissé tompította a felemelő érzelmeket. Azt, hogy a miséző papok beszédeit kezdetben percekig nem lehetett hallani, a technikai felkészültség hiányának nevezhetjük. Az viszont érthetetlen, hogy az ökomenikus istentiszteletnek hirdetett ünnepségen miért nem tette közzé pár gondolatát a közelmúltban kinevezett tábori püspök és Nagyvárad püspöke sem. A szentmise befejezését követően a templom hátsó soraiból néhány hang himnuszunk dallamát kezdte el énekelni, amely meglepő módon, de már nem tartozott a tervezett ünnepi programhoz. Ekkor az éppen kivonulni szándékozó tömeg megállt és együtt, fennhangon énekeltük el nemzetünk himnuszát. Az ünnepség délben a Hadtörténeti Múzeum udvarán folytatódott, ahol a Doni Hősök Emlékművének avatására és koszorúzására került sor. Számomra különösen szeretett és megbecsült a “hősök” korosztálya, hiszen édesapám korabeliek.

Jó apám sokat mesélt az átélt háborús borzalmakról, a harcokról, a fogságról és mindazokról az eseményekről, amelyeket a “felszabadulás”, majd 1956 után kénytelen volt katonai múltja és csendőrparancsnok bátyja miatt elviselnie az “elvtársaktól”. Korán, 56 évesen érte a halál, ezért történelmünk ezen időszakának további elemzéseit a még hála Istennek élő, egykori résztvevőktől hallhatom és rögzíthetem teljes hitelességgel. Olyan kivételes emberektől, mint többek között Vitéz Czeczidlowszky Béla ny. honvéd alezredestől, vagy éppen Nagy Kálmán ny.h. ezredestől. Ifjú éveiket töltötték harcolva a világháborúban, szenvedések közepette, bajtársaikat elveszítve, mely borzalmakat a megaláztatás hosszú évei követték. Mára megöregedve, kisebb-nagyobb betegségeikkel együtt élve élik napjaikat. Számukra életörömöt szeretteiken kívül az nyújthat, ha elégtételt, elismerést, megbecsülést kapnak az őket követő generációktól és a politikai vezetéstől.

Két évvel ezelőtti lovas köri kirándulásunkon felejthetetlen perceknek lehettünk tanúi. Mivel az egykoron katonai eseményekben mozgalmas Komáromba látogattunk el, aktuálisnak éreztük, hogy meghívjuk közénk a Doni Bajtársak Szövetségének néhány idős tisztjét is. Könnyed, kiránduló öltözet helyett mindegyikük díszegyenruhában érkezett az utazásra. Tették mindezt azért, mert tudták, hogy pár percre megállunk az általunk felújított és újraavatott Komáromi Katonai Lovas-emlékműnél. Mikor odaértünk, öltözéküket gondosan kisimogatták az utazás okozta ráncoktól, majd alakzatban, díszlépésben mentek az emlékmű talapzatához. Ott letették emlékkoszorújukat, és fejet hajtottak a katonalovak emlékének. Ezek a képsorok életem végéig megmaradnak bennem, és büszkén mesélem el “arra érdemeseknek” , hogy részese lehettem ezeknek a pillanatoknak.

Mindezek után térjünk vissza a Hadtörténeti Múzeum udvarán történtekhez. Nem tudni, miért és kiknek a mulasztása végett, de a Doni Emlékmű avatásának és koszorúzásának ünnepségén nem volt jelen katonazenekar, katonai díszőrség – kivéve a lelkes hagyományőrzőket. Nem volt két katona sem, akik a szeretet koszorúit elhelyezték volna az emlékműnél és hiányzott a megemlékezésnek egy olyan levezetője is, aki megszervezte és tudatta volna, hogy mikor és kik róják le kegyeletüket. Egyébként, ha a múzeum igazgatója és néhány munkatársa nem gondoskodik az utolsó pillanatban hangtechnikai berendezésekről, akkor az ünnepi koszorúzások is vagy elmaradtak volna, vagy némán zajlottak volna le a mintegy 200 fős nemzeti érzelmű egybegyűlt számára. Igaz ugyan, hogy a Himnuszt és a Szózatot zenei aláfestés nélkül is el tudtuk volna énekelni.
Az idős, még élő ünnepeltek lassan botladozva a borostyánszerűen átszőtt ágasbogas talajon keresztül vitték koszorúikat a nekik és bajtársaiknak készített emlékműhöz. A hosszú évek megpróbáltatásaiban elfáradt, megtört arcok kissé kérdőn néztek egymásra, de mint 60 évvel ezelőtt, úgy most is összefogtak és megoldották, amit elhatároztak.

Végezetül megköszönöm Vitéz Czeczidlowszky Béla úrnak, hogy megtisztelte és meghívásával szükségét érezte a Magyar Lovas Kör jelenlétének ünnepségükön, melyen dr. Elek Sándor úr és jómagam képviseltük egyesületünket. Béla bácsit az elmúlt évben mutattam be portrésorozatunkban, nem csak mint a Doni Bajtársak Szövetségének elnökét, hanem mint lovas embert, lovas katonát is. Élettörténetében szeretettel és tisztelettel emlékezett vissza a velük együtt szenvedő hűséges katonalovakról. Áldja meg az Isten a még élő hősöket, az elesett és az évek során elhunyt dicső bajtársaik emlékét!

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.18.

 

Stübben úr Budapesten

Írta:
Lovasok.hu

Stübben úr Budapesten

Az Utazás 2001 kiállítás alkalmával hazánkba látogatott a világhírű német nyeregkészítő cég vezetője, Stübben úr, aki a lovas pavilonban külön standon fogadta az érdeklődőket.

Hogyan lesz valakiből egy ilyen hatalmas nyereggyártó cég vezetője?

Ez egy családi cég, én már a negyedik generációhoz tartozom. Vagyis beleszülettem, és ebben nőttem fel. Hárman vagyunk fiútestvérek a családban, ebből az egyik bátyám és én teljes mértékben a cégben dolgozunk, harmadik testvérünk pedig a pénzügyi, gazdasági résszel foglalkozik.

A lovaglás, a lovassport is beletartozik a mindennapjaikba?

Természetesen igen, de csak hobbilovasként, a versenysport egyszerűen nem férne bele az időmbe. Szinte állandóan úton vagyok, így pedig nem lehet “komolyan” lovagolni. De amikor csak időm engedi, szívesen szállok magam is nyeregbe.

Önöknél Németországban milyen iskolákat kell elvégezni ahhoz, hogy valakiből nyeregkészítő mester váljon?

A nyeregkészítő szakma megszerzéséhez legalább egy hároméves szakiskolát kell elvégezni, de ahhoz, hogy valaki a mester fokozatot megszerezze, még sok-sok évi tanulásra és számtalan vizsga letételére van szükség.

A nyereg “lelke” a nyeregváz. Az Önök cége a vázat is maga gyártja nyergeihez?

Nem, a nyeregvázaink nem saját gyártásban készülnek, de az a technológia, amellyel ezek a vázak készülnek, védett, csak a Stübben nyergekhez használható. A vázkészítés legfőbb szempontja a megfelelő kapcsolat kialakítása a ló és a lovas között. A nyeregvázaink elasztikusak, és lehetővé teszik, hogy a lovas a lehető legközelebb legyen a ló hátához. Ahhoz, hogy a lovas tökéletesen adhassa ülésével a különféle segítségeket a lónak, a megfelelő ponton, mélyen kell ülnie a nyeregben. Hiába dolgoznánk kiváló minőségű bőrökkel, ha a nyeregváz nem megfelelő, akkor a kész nyereg sem lehetne az.

Milyen típusú bőröket használnak a nyergek készítésénél?

Elsősorban marhabőrrel dolgozunk, de a kiegészítő részekhez – például a térdtámaszhoz, ülőrészhez – jávorszarvas, illetve vizibivalybőrt is használunk.

Egy-egy újításhoz honnan veszik az ötleteket?

Egyrészt az aktív lovasoktól, a vevőinktől származnak az ötletek, hiszen a vásárlás során gyakran merülnek fel újabb igények, ötletek a részükről. Másrészt pedig a cég dolgozói, akik a gyártás folyamatában vesznek részt, szintén sok jó ötlettel hozakodnak elő. És természetesen maguk a beszállítók, például a bőrgyárak dolgozói is adnak tippeket, amikor egy-egy új terméküket ajánlják nekünk.

Az újításokat teszteltetik is a lovasokkal, mielőtt azok piacra kerülnének?

Nem, ilyen jellegű tesztelés nálunk nincs, hiszen ezeket a nyergeket már évtizedek óta használják a lovasok, és a változtatások, amelyek inkább csak egy-egy kisebb részletet érintenek, a gyártás folyamán kerülnek tesztelésre, még mielőtt piacra kerülnének. Vagyis tulajdonképpen így is már egy tesztelt nyereg kerül kereskedelmi forgalomba.
Ráadásul minden ló és minden lovas egyedi nyerget kíván, így nem lehet valamennyi nyerget ugyanolyanra elkészíteni. Az egyik lovasnak nagyobb, a másiknak kisebb nyeregre van szüksége, míg az egyik lónak magasabb, szűkebb, a másiknak szélesebb markamrájú nyereg való a hátára. Leginkább a cipőkhöz lehetne ezt hasonlítani: bár megvannak a konfekcióméretek, mégis a legtöbb esetben az egyik ember kényelmesnek, míg a másik kényelmetlennek érzi ugyanazt a cipőt. De akár teljesen egyedi nyerget is el tudunk készíteni a lovas számára, ha erre van igény. Hiszen többféle nyeregváz-nagyság létezik, mind hosszúságában, mind pedig szélességében, vagyis markamrájában különbözőek.

Magyarországon egy nyeregkészítő általában maga végzi el az összes munkafolyamatot, attól kezdve, hogy ott van előtte a csupasz nyeregváz, egészen az elkészült nyeregig. Önöknél, “nagyüzemi” méretekben ez hogyan zajlik?

A Stübben cégnél fel vannak osztva a feladatok. Külön csoport dolgozik a nyeregvázon, mások csak a párnákat, a töméseket készítik elő, megint mások csak a bőrszabászattal, vagy épp a varrással foglalkoznak. És végül egy külön csapat dolgozik a nyergek végső összeállításán, ők építik fel a nyerget a már elkészített darabokból.

A Stübben cég termékei szinte az egész világon kaphatók. És nemcsak nyergeket, hanem számtalan egyéb kiegészítőt – a kantártól a hevederekig – gyártanak. Ez összesen hányféle terméket, illetve milyen darabszámot jelent éves szinten?

Annyira sokféle modellel dolgozunk, hogy szinte lehetetlen erre a kérdésre válaszolni. A nyergekből, amelyek Németországban és Svájcban készülnek, évente közel 35.000 darabot készítünk.

Az Utazás 2001 kiállítás alkalmával a Stübben nyergekről egy kis bemutatót is láthatott az érdeklődő közönség. A bemutató során Stübben úr a gyakorlatban is bemutatta, mik a legfőbb szempontok a megfelelő nyereg kiválasztásánál. Az egyik legfontosabb dolog a belső felépítés, a nyeregváz. Ahhoz, hogy a ló és a lovas között megfelelő kapcsolat alakulhasson ki a lovaglás során, a lónak a nyereg alatt is szabadon kell tudnia mozogni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a nyeregváz nem akadályozza a szabad vállmozgást, vagyis a váznak mindig jóval a váll mögött kell elhelyezkednie.

A másik fontos dolog, hogy a lovas a legmélyebb ponton üljön a nyeregben. Ez akkor valósulhat meg, ha a felnyergelt lovon a nyereg első kápája két-három centiméterrel magasabban helyezkedik el, mint a hátsó kápa. Ezt akár egy vízmértékkel is megmérhetjük – a Stübben nyergeknél, ha azt helyesen tesszük fel a ló hátára, a hátsó kápa minden esetben 2-3 cm.rel alacsonyabban helyezkedik el, mint az első kápa.

Mivel nem minden ló és nem minden lovas egyforma, ahhoz, hogy a megfelelő nyerget válasszuk, célszerű előbb alaposan szemügyre vennünk a ló testfelépítését, és ehhez mérten kiválasztani a megfelelő nyerget, máskülönben előfordulhat, hogy a szemre tetszetős nyereg a hozzá nem megfelelő lovon, vagy lovas alatt nem tudja betölteni funkcióját. Ha azonban a megfelelő hosszúságú és markamra-szélességű nyerget választjuk, hosszú éveken át lovagolhatunk egy kiváló minőségű nyeregben. 

Szöveg: Balogh Eszter
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.májusi számában.

Esterházy Huszárezred

Írta:
Lovasok.hu

Esterházy Huszárezred

2000. november 11-én megalakult az Esterházy Huszárezred. Az ausztriai Lorettoban, amely Soprontól 30 km-re található, ünnepi szentmise és zászlószentelés után tették le esküjüket a testőrség tagjai.

Az ünnepi szertartás támogatója herceg Esterházy Antal volt, aki a hercegnével fogadást adott a piciny település kolostorában. Kópis Endre paksi vállalkozó azon kevesek közé tartozik, akinek fontos hagyományaink megőrzése. A huszárezred megalakulásához öt ló adományozásával járult hozzá.

Örülnénk, ha Kópis úr nemes gesztusát a hazai vállalkozók közül minél többen követnék. Sajnáljuk, hogy nem lehettünk jelen a jeles eseményen, mert ebben az időpontban tartottuk megemlékezésünket katonalovainkról a komáromi lovas-emlékműnél.

Az esemény értékét számunkra növeli, hogy forgatókönyvírója Kickinger Zoltán, immár huszárparancsnok, a Magyar Lovas Kör tagja aki Ausztriában él-, az arab fajta szerelmese és a magyar lovas hagyományok őrzője, tisztelője.

Gratulálunk barátunknak a külföldi és hazai médiák által is elismerten színvonalas, bensőséges hangulatú rendezvény szervezéséért, lebonyolításáért.

Kickinger Zoltán huszárparancsnok

Forrás: Magyar Lovas Kör
2001.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.26.

Hűség

Írta:
Lovasok.hu

Hűség

Dr. Várady Jenő, a magyar fogathajtósport aranykorszakának sikeres szövetségi kapitánya több könyvet, sok száz tanulmányt, cikket írt már a lóról és a lovassportról.

A 82 éves szakember legutóbb megírta a magyar lovasok olimpiai történetét, majd úgy döntött, leteszi a tollat. Jenő bácsi az ősszel kórházban volt, ahol olyan szép történetet hallott, hogy annak nem tudott ellenállni. Megszegte hát a korábbi fogadalmát, s írt egy kedveset, szépet, emberit – lóról… Olvassák el!(Színes Sport nyomán)

A kórházi osztály félhomályában csendesen beszélgettünk, nehogy felébresszük a betegtársakat. Bár azok a mocorgásukkal jelezték, nem akarnak kimaradni a diskurzusból. A kórteremtársak firtatták, “mit műveltem” én itt, e földi lét alatt, hogyan kerültem “jószomszédságba” a lóval, a lovas emberekkel. Mondjam már el, mesélj ek, időnk van tengernyi.

Történeteimet nyugodt derűvel válogattam össze. A rám rakódott pernyét régen szétfújta már a szél, vagy elmosta az álmos, szürke eső. Így csupán a kristálytiszta emlékek, a továbbvitelre érdemesek maradtak meg bennem. A társak hallgatták is figyelmesen és nem mulasztottak el semmit e gazdag tárházból, nyolc évtized kincseskamrájából. Folyt a szó, gyarapodtak a történetek, mígnem kénsárga derengéssel belépett a szobába a hajnal. A velem szemben lévő ágyon ekkor szólalt meg egy ember.

“Nekem is van egy lovas történetem, amivel szívesen csatlakozom a megidézett lovakhoz, paripákhoz, csődörökhöz. Ha megengedi, el is mesélem… Felsőzsid községről lesz szó, amit ma már Várvölgynek neveznek. Bent a Keszthelyi-hegység mélyén, egy völgyben található. Ott volt az én nagybátyám fuvaros. Járta a környéket, hordta a szükségletét a faluknak, meg mindenkinek. Át a hegyeken, a járatlan utakon két jó lovával.
Ment is minden rendben, mígnem 44 decemberében előjöttek Sümeg felől a kucsmás oroszok. Sárosan, piszkosan, havasan. Gyorsan, kapkodva, nagy hanggal elintézték az “egyéb” ügyeket, majd a végén rátaláltak a nagybátyám, Torna Péter hegyre való két igáslovára. A kancára, Mancira és a sárga Bodorra. Követelve a nyerget is, ami persze, nem volt. Miért is lett volna az fogatos magyarnak? A szőrén ülte meg hát őket egy szerzsánt meg egy tizedes, úgy mentek el. Péter bácsi szeméből patakzott a könny, s a falu népe is sírva kísérte végig az utcán a capcarappolt lovakat… Elmúlt a tél, az a gonosz, az a. mínusz huszonöt fokos. Közben, szerencséjére, Péter bátyánk, félig megfagyott oroszoktól, tudott venni egy butykos saját főzetű pálinkáért két sovány, bordája is kint, sánta muszka lovat, amelyek menni és enni is alig tudtak már…

A téllel a front is odébb vonult, március eleje lett. Egy ilyen, már enyhén tavaszillatú hajnalon, Torna Péter, felriadva az álmából, megrémülve tapasztalta: egy ló ácsorog az udvaron, éppen iszik a vályúból. Óvatosan kiosont az udvarra, nem árt vigyázni, mit tudni, csak nem visszajöttek azok a kucsmások? A ló közben bement az istállóba, odébb szorítva-lökdösve a két muszkát. Az új jövevényről lerítt, hogy éhes. Ott kutatott, mohón ette a száraz kukoricacsutkát, a foga neki-nekiütődött a jászol fájának. Vékony, csapzott, sáros volt, háttal állt az ajtónak. De amint Péter bácsi belépett az istállóba, halkan nyerített. Köszönt… De hisz ez a Manci! Boldogságában ölelte, csókolta az öreg a gebe kancát. Drága lovam, hát megkerül tél? Sztálin-orgonák hangzavarában, bombázó repülők lövedékei között hogyan maradtál meg? Arany lovam, csakhogy itthon vagy! Hagyd ezt az ócska csutkát, hozok neked jó zabot! … Ilyen csodát még nem élt át a sokat látott öreg. Hogy egy ló, hónapok múltával a vérzivatarban hazajöjjön az istállójába…”

Ezt a történetet azon az őszi hajnalon a betegtársam, Toma Béla mondta el, aki akkor, tízévesen Péter bátyjánál lakott. Az Isten áldja meg, Béla bácsi, a megőrzött emlékekért, az elmesélt igaz történetért!

Dr. Várady Jenő
Forrás: Magyar Lovas Kör
2001.
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.26.

Pataiskola 1.rész

Írta:
Lovasok.hu

Antalicz Ferenc és Balogh Eszter:
Pataiskola 1.rész

Kedves olvasóink!
Jó pata nélkül nincs jó ló sem – ha lovat vásárolunk, sokszor elsiklunk olyan patahibák felett, amelyeket már a legügyesebb kovács sem tud rendbe hozni, de ugyanígy sok esetben a tudatlanságunkkal akaratlanul is rengeteget ártunk a lovunknak, ha pl. nem megfelelő rendszerességgel szabályoztatjuk a patáit, vagy helytelen takarmányozással tesszük tönkre a korábban egészséges patákat.

Egyszóval attól függetlenül, hogy hathetente kovácsot hívnak a lovukhoz, és – nagyon reméljük – nem házilag “barkácsolják” a patáikat, egyetlen lótartónak sem árt, ha tisztában van a patával kapcsolatos alapvető tudnivalókkal.

Először is tisztázzuk: mi is a pata, és milyen patákat ismerünk, azaz milyen csoportokra oszthatjuk a különféle patákat.
A pata a szarutokot és a benne lévő képleteket jelenti. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, ugyanis az ember könnyen megfeledkezik arról, hogy a “pata” fogalom nemcsak azt takarja, amit látunk (vagyis a szarutokot), hanem azt is, ami belül van (vagyis a benne lévő képleteket – csontot, izmokat stb.)
Szabályos a pata akkor, ha az elülső végtagon 45 fokos dőlési szögű, a külső oldala íveltebb, a belső oldala kevésbé ívelt és kevésbé terült, meredekebb. A hátulsó patákon a dőlési szög az elülsőnél nagyobb, 55-60 fokos. Az elülső pata mindig íveltebb, a hátulsó meredekebb – ezt nevezzük szív alakú patának is. A jobb és bal oldali paták természetesen egymás tükörképei.

Hogyan osztályozzuk a patákat?
Az osztályozás alapja, hogy a pata szabályos, szabálytalan, vagy beteg-e. Értelemszerűen minden olyan patát, amely a szabályostól eltér, már a szabálytalan paták közé sorolunk, de fontos megjegyezni, hogy ha egy pata szabálytalan, az még nem jelenti azt, hogy beteg is.

Mi a különbség a szabálytalan és a beteg paták között?
Szabálytalan tehát minden, ami a szabályostól eltér, így például a keskeny pata illetve ennek ellenkezője, a terült pata, de a szabálytalanság lehet diagonális is, amikor a pata átlósan terhelődik. Sok esetben összetévesztik a szabálytalan és a beteg pata fogalmát, pedig míg egy szabálytalan patát – a szabályostól való eltérések ellenére – egészségesnek tekinthetünk, addig a beteg pata kialakulásában valamilyen külső tényező játszik szerepet.
Gyakori eset például, hogy a keskeny patát összekeverik a szűk pata fogalmával, pedig míg a keskeny pata egészséges, csak épp a szabályostól eltér, addig a szűk pata már a beteg paták kategóriájába tartozik. Vizsgáljuk meg ezt az esetet részletesen!

Mi jellemzi a keskeny patát?
Keskeny patáról akkor beszélünk, amikor a pártaszél nyomvonala, nagysága, mérete megegyezik a hordozószél nyomvonalával. Ebben az esetben a pata úgy néz ki, mint egy cső, hiányzik az a sátorszerű formája, amely a szabályos patánál látható. Így nem terül egy kicsit szét a talajon, mint ahogyan egy szabályos pata, emiatt nincs is jó talajfogása. Mindezek ellenére a keskeny pata tulajdonképpen egészségesnek tekinthető.

Mi jellemzi a szűkült patát?
Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a szűkült pata külső jegyeit, képzeletben emeljük fel egy ló lábát, és a talptestet magunk felé fordítva nézzük meg annak alakulását. A talptesten megkeresve a pata két legszélesebb pontját, az ezt összekötő képzeletbeli egyenest nevezzük indifferens síknak. (Az indifferens sík helyzete általánosan nem meghatározható, hiszen nincs két teljesen egyforma pata, így a két legszélesebb pont és az azt összekötő képzeletbeli egyenes helyzete is patánként különböző.)
Az indifferens sík mögötti területen a saroktámasz irányában (ez a terület magában foglalja a két oldalfalat és a két saroktámaszi részt) működik a patamechanizmus. Ha ez a terület összeszűkül, akkor a nyírtest is zsugorodik, vagyis az indifferens sík mögötti részen a saroktámasz irányába szűkül a pata. Ez a szűkült pata már a beteg paták – sajnos igen népes -családjába tartozik.

Mitől alakulhat ki a szűkült pata?
A leggyakoribb oka, ha a patát rosszul szabályozza a kovács, és hegyesszögű patát alakít ki. Ez kétféle módon lehetséges. Az egyik, amikor a hegyfalat túlnőtten meghagyja, a másik, ha a saroktámaszból túl sokat vesz el. Természetesen az is előfordulhat, hogy ugyanakkor, amikor a saroktámaszból túl sokat, akkor a hegyfali részből pedig túl keveset szed el a kovács.
Emiatt a saroktámasz lejjebb kerül a normálisnál, és hegyesszögűség alakul ki a hegyfal irányában. Ilyenkor a pata dőlési szöge megváltozik, a szabályos 45 fok (elülső pata) illetve 55-60 fok (hátulsó pata) helyett a dőlési szög akár 15-20 fokosra is megváltozhat.

Milyen problémát okoz a szűkült pata?
Kezdjük megint a legelején: mi is a pata? A szarutok és a benne lévő képletek. A szarutoknak rendkívül nagy a szerepe, épp ezért ha a szarutok formáját jelentősen megváltoztatjuk, ez magával hozza a benne lévő képletek helyzetének megváltozását is.
Ha megnézzük egy ápolt, egészséges pata metszetét, azt láthatjuk, hogy a szaruképződmény a hegyfal irányában vastagabb, a saroktámasz irányában pedig vékonyodik a szarutok. Ha pedig vékonyodik, akkor egyértelmű, hogy az ellenálló képessége is csökken. Amennyiben a kovács hegyesszögűre alakítja ki a patát, ráadásul ismerjük a szarutok ellenálló képességének különbségeit az egyes részeken, könnyen megérthetjük, hogy ebben az esetben a benne lévő képletek feszülnek.
A felületes és a mély ujjhajlító izom a benne lévő képletekhez tapad. Ha hegyesszögű a pata, akkor az hátulról feszül, ha pedig feszül, akkor mint egy kötél, összehúzza a benne lévő képleteket. Ez pedig azt eredményezi, hogy a két oldalfal, amely ellenálló képességgel nem rendelkezik, összehúzódik.

Hogyan előzhető meg a szűkült pata kialakulása?
Mivel a leggyakoribb kiváltó ok a rossz pataszabályozás, ezért értelemszerűen ne akarjuk “házilag” megoldani a pataszabályozást még a látszólag problémamentes lovak esetében sem, hanem mindig forduljunk szakemberhez! De a szűkült pata kialakulásának egyéb kiváltó okai is lehetnek, amelyek elkerülhetőek lennének.
Az egyik ilyen kiváltó ok, ha folyamatosan túl kemény talajon használják a lovat, futtatják, megerőltetik. Ez gyakran úgy következik be, hogy az addig rendszeresen patkolt lovat hirtelen patkó nélkül dolgoztatják az addigihoz hasonló mértékű terheléssel, így az amúgy gyenge ellenálló képességű szarutok megterhelése a pata szűküléséhez vezet.
Azonban akár a pataápolás elhanyagolása is vezethet ehhez a problémához, ugyanis az ápolatlan, gondozatlan patánál könnyen kialakul a nyírrothadás, ami azzal jár, hogy a saroktámasz irányában fájdalmas gyulladás jön létre. A fájdalmas részt természetesen igyekszik kímélni a ló, a hegyfali részt terheli inkább, és a folytonos feszítés szintén a pata beszűkülését eredményezheti.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.júniusi számában.
Frissítve: 2022.08.06.
Fotó: Canva

Pataiskola 2.rész>>>
Pataiskola 3.rész>>>
Pataiskola 4.rész>>>
Pataiskola 5.rész>>>

A lovas balesetmegelőzés főbb aranyszabályai

Írta:
Lovasok.hu

A rendszerváltozás óta folyamatosan növekszik hazánk magánlótartóinak száma. A növekedéssel pedig arányosan nagyobb a lovas balesetek veszélye. Minduntalan emlegetjük, hogy hazánkban elég lassan javul a lovas oktatás és nevelés színvonala, képzett, tapasztalt lovasok hiányában és a tematikájában nem egységes oktatás miatt.

Ezért nem árt, ha mindannyian áttekintjük a lovas baleset-megelőzés főbb aranyszabályait.

Egyre több vendég, barát, kezdő lovas és gyermek látogatja a lovardákat. Szeretnénk, hogy a kellő körültekintésnek köszönhetően mindegyikük csak kellemes élményekkel és lóbarátként megfertőződve fejezze be látogatását. Gyakorlott lovasaink pedig, mint e szabályok pillérei, a kezdő lovasok és szülők bizalmának élvezői, elevenítsék fel a tanultakat.

Baleset-megelőzési szabályzat

A lovas balesetek legnagyobb része elkerülhető megfelelő hozzáállással, előrelátással, lankadatlan figyelemmel és rendszeres gyakorlással. A lóval való foglalkozás állandóan önelemzést kíván az embertől. A balesetek többsége emberi hibából, az óvatosság hiányából adódik! Úgy kell a lóval foglalkozni, lovagolni, hogy az nyugodt maradjon, a munkával kapcsolatban kellemes érzésre emlékezzen. Bánjunk vele szeretettel, határozottan, de sohasem durván. Lóval való foglalkozás közben minden emberi gyengeség lelepleződik. Nézzünk bele a tükörbe, amit a ló tart elénk: “Ecce Homo!”

Ápolás

Az istállóban csendnek és nyugalomnak kell lenni, tilos a hangos beszéd! Használaton kívüli eszközöket és szerszámokat a tárolóhelyen kell tartani. A közlekedési utakat szabadon kell hagyni. Minden lóval kapcsolatos tevékenység (ápolás, lábak felemelése) a ló nyakának, törzsének végigsimogatásával kezdődjön! Igyekezzünk arra, hogy ápolásnál ne okozzunk a lónak fájdalmat, különösen az érzékeny részeknél legyünk óvatosak, ilyenek a fej, lágyék, farokrépa és környéke. Vakaró nem ápolóeszköz! Csak a kefe tisztítására való. Sok ló a medencetájéknál csiklandós, kancák sárláskor sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Semmilyen körülmények között sem szabad közvetlenül a ló fara mögé állni. Gondozás közben ha a ló bármilyen agresszív magatartást tanúsít, azonnal ugorjunk a vállához (a ló mellett ez a legbiztonságosabb hely) s nyújtott karral fogjuk meg a kötőféket és veregetéssel igyekezzünk megnyugtatni.

Megkötés

A ló karikához, korláthoz, fatörzshöz történő kikötésénél feltétlenül oldható kötést alkalmazzunk, amely megfeszített kötélnél is egy rántással oldható. Ha nem oldható kötést alkalmazunk, vészhelyzetben a kötél elvágásával szabadítsuk ki a lovat. Kantárszárral tilos a lovat kikötni, mert megriadva a pofaszíjakat eltépheti és a zabla kitörheti a fogait!

Etetés

Éhségérzettől gyötrődő ló nyugtalanul és agresszívan viselkedhet. Ha a ló nem legelhet, illetve nem fogyaszthat szénát egész nap, illetve ha napi négyszeri etetésnél kevesebbszer történik etetése, számolhatunk éhségérzetének kellemetlen következményeivel. A ló szája elé tartott tenyerünket mindig nyújtsuk ki, ujjainkat zárjuk össze! Jutalomfalatot a nyitott tenyérre kell helyezni!

Almozás

Almozáskor a vasvillát mindig alacsonyan, földközelben, hegyével lefelé kell tartani. Lehetőleg a lótól biztonságos távolságban dolgozzunk, nehogy lábait eszközeinkkel megsebezzük!

Paták tisztítása, patkolás

Lábak felemelését a ló nyakának megveregetésével kezdjük. Elülső láb felemelésénél simítsuk végig a lapockától a szárig, majd csüdnél fogva lassan emeljük fel a lábát. Közben ismert módon utasítsuk hanggal (“Lábat!”, “patát!”). Vállal kissé nyomjuk meg a lovat, hogy súlypontját az ellenkező lábra helyezze. A hátulsó láb felemelésekor a simító mozdulat a ló hátáról a faron keresztül haladjon a hátulsó bokáig. Majd a belülről fogott csüdnél fogva emeljük enyhén előre és felfelé a lábat. Ne feledkezzünk meg a hanggal történő utasításról és a ló oldalának enyhe megnyomásáról. Patkolásnál, patafaragásnál a mellső lábat magasabbra emeljük és enyhén oldalt. A csüdöt két kézzel erősen tartsuk, lábtőizületnél térddel támasszuk alá. Hátsó patánál a lábat hátrafelé húzzuk ki, bokánál térddel támasszuk alá.

A ló megközelítése

Az állásban lévő ló bármikor kirúghat, ezért mindenkor figyeljünk viselkedésére. Szabadban tartott lovat mindig oldalról, féloldalt elölről közelítsük meg. A szabadban tartott lovak az embert körülveszik. Igyekezzünk ez elől kitérni. A lovak ilyenkor érvényt akarnak szerezni az egymás közötti rangsorrendnek. A lökdösődés során véletlenül két ló közé szorulhatunk, vagy kapunk egy nem nekünk szánt rúgást. Istállóban, állásban lévő lovat, mielőtt belépnénk mellé, szólítsuk meg, mikor ránk figyel, léptessük át a másik oldalra és ha ez megtörtént, balról határozottan lépjünk mellé, majd dicsérjük meg.  Bokszban lévő ló személyes terébe lépünk be, ezért akarja a fal mentén körbejárva távol tartani magát tőlünk. Megszólítva a vállánál maradva igyekezzünk megállítani. Csak elölről menjünk át a másik oldalára. Ne álljunk közvetlenül a fal mellé, nehogy odaszoruljunk. A bokszajtót tartsuk mindig csukva.

A ló vezetése

Nyugodt lovat kötőfékkel és kötőfékszárral, türelmetlen, élénk lovat kantárral vezessünk! A ló mellett mindig váll magasságban tartózkodjunk, kellő távolságban, nehogy a lábunkra lépjen. A lovakat egyenként kell az istállóból kivezetni. Kivezetéskor a folyosó közepén haladjunk! Az egymás után vezetett lovak között három méter távolságot kell tartani! A ló vezetésekor a kötőfékszárat, illetve kantárszárat a ló álla alatt 15-20 cm-re kell megfogni! Ha a ló nem kíván előremenni, indítsuk valamelyik oldal irányába. Ha megindult, vezessük tovább! Ha így sem megy, ne húzzuk elé állva, hanem segítővel hátulról hajtsuk előre! A lovak karámba engedésekor óvatosan járjunk el. A bejárat átlépésekor fordítsuk a lovat kifelé, vegyük le a kötőféket vagy a kantárt. Ezután lépjünk gyorsan hátrébb, nehogy a kiperdülő és jókedvében ugráló ló véletlenül megrúgjon. Ha vezetéskor a ló vágtázni, ágaskodni kezdene, a vezető azonnal állítsa meg a lovat. Anélkül, hogy ránézne, a szárak erélyes előre és felfelé lökésévei, a zablának a szájpadlásra ütésévei fegyelmezze meg. Amennyiben a ló megszaladna, s annyira a szárra támaszkodna, hogy a vezetője nem tudja megtartani, engedje el a lovat.

Elszabadult ló

Istállóban elszabadult lovat bal válla mellé lépve jobb kézzel a nyaka alatt átnyúlva orrnyergénél fogva tartsuk meg (rövid távolságra így vezetni is lehet), helyezzünk rá kötőféket és vezessük vissza az állásba, bokszba.
Szabadban elszabadult lovat ne kövessünk hátulról. Ne álljunk vágtázó ló elé, mert elsodorhat. Nyugodtan szólongatva kerüljünk oldalról elölről mellé, ha felkeltettük a figyelmét és megnyugodott, fogjuk meg.

Szerszámozás

Felszerszámozásnál ügyeljünk arra, hogy ne okozzunk a lónak fájdalmat. Ellenkező esetben számolhatunk válaszreakcióival, csípéssel, rúgással. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, ne tartózkodjunk látó terének vakfoltjában. Kikötött lónál először a nyerget helyezzük fel, utána kantározzunk. Szabadban lévő lóra először tegyünk kötőféket, kössük ki, majd utána nyergeljünk. Állásban felhelyezett nyereg hevederét soha ne húzzuk meg! Nyergelés után vegyük le a kötőféket, és a kötőfékszárat (borjúkötelet) csatoljuk a ló nyakára, utána kantározzunk. Terepre, túrára készülve a kötőfék fölé helyezzük fel a kantárt. Kantározásnál, ha a ló nem akarja a zablát a szájába venni, ne nyúljunk kézzel a fogai közé, hanem a baloldali zablavasat megfogva csuklójával előre dugjuk a ló szájába oldalról, a fogatlan résznél. A jobb oldali zablarész magától a helyére billen, ha a ló kitátotta a száját. Istállóban felszerszámozott és kifordított lovat csak kikötve szabad magára hagyni!
Csak ép és hibátlan szerszámot használjunk! Fülét féltő, nyeregtől félő, hevederiszonyos lovat két ember szerszámozzon.

Lovardarend

Lovardát, karámot mindig zárva kell tartani, illetéktelen személy és állat nem mehet a területére! A később érkező lovasok, vagy a munkába bekapcsolódó személyek csakis a “Helyet kérek!”, “Engedélyt kérek a belépés-re!” kérések elhangzása után a lovardavezető, vagy ha nincs ott, a lovasok jóváhagyásával léphetnek a lovardába (karámba), akkor, ha más munkában levő lovast vagy lovasokat nem zavarnak. A ló melletti fegyelem, az egyes lovardai alakzatok, lovardai vezényszavak betartása a balesetmentes lovasoktatás évszázadok alatt kialakult követelménye. Szembe történő lovaglás esetén a balkézen lovaglóknak van elsőbbsége. Találkozásnál “balkezek” találkozzanak. Vágtapályán szembe lovaglás, az előzés szigorúan tilos!

Lóra ülés

Mindig földes talajú helyen, több lovas esetén rendezett sorban, egyszerre történjen a lóra ülés, illetve a lóról leszállás! Tilos az istállóban lóra ülni! Lóra üléskor, lóról szálláskor megfelelő távolság legyen a lovasok között!
Kezdő lovasok mindig segítséggel, zárt helyen (karámban) üljenek lóra! A lóról szállás mindig a kijáratnak, illetve az istállóajtónak háttal történjen.  Istállóba berohanó lóról időben le kell ugrani! Alkalmi lovagoltatáskor a legszigorúbb felügyeletet kell biztosítani!

Lovardamunka

Napi munkában az első alkalommal (első órában) mindig haladó lovasok lovagoljanak. Ha erre nincs lehetőség, akkor a felnyergelt lovat legalább félórán keresztül mozgassuk, mindhárom jármódban! Pihent lóra kezdő lovasnak nem szabad felülnie! Lovaglás közben mindig tartani kell a lovasok közötti távolságot! A lovarda falától, karám rúdjaitól, oszlopaitól kellő távolságot tartva lovagoljunk, nehogy a ló lábunkat hozzádörzsölje, odaszorítsa azokhoz! Csak a lovardavezető által meghatározott feladatokat szabad végrehajtani! A lovasoknak oktatás közben egymással, vagy a kívül állókkal beszélgetni tilos!

Lóról esés

Lóról eséskor minden lovasnak meg kell állnia, míg az elszabadult lovat megfogják! Ha munka közben a lovas egyensúlyát veszítve a tehetetlenségi erő hatására esik le, a ló megáll. Ebben az esetben fogva tarthatjuk a szárat azért, hogy a ló helyben maradjon. Ha a ló szándékosan dobja le lovasát, a szárat azonnal el kell engedni, mert a ló el akar szabadulni. Ilyenkor a földön fekvő lovasát vonszolja, sőt a földön fekvő ember felé rúghat!
Ha a ló ágaskodik, felső testünkkel dőljünk előre, nyakát átölelve kapaszkodjunk, adjunk teljes szárszabadságot. Ha úgy éreznénk, hogy a ló el fog vágódni (hanyatt esik) a kengyelt elrúgva, a szárat elengedve ugorjunk le a lóról.

Terepmunka

Terepre csak gyakorlott lovasok menjenek! Terepre egyedül ne lovagoljunk ki! Kilovagláskor a közutakon a lovasokra is a KRESZ előírásai vonatkoznak! Csoportos lovagláskor az éllovast nem szabad megelőzni! Csoportban lovagláskor a követési és egymás melletti távolságot mindig tartsuk be! (az egymásra rúgó lovak rúgása az embert is érheti!) Terepen mindig egyenes vonalon lovagoljunk, ne keresztezzük lovaglótársaink útvonalát! Lovasától megvált ló az istállóba vagy a csoporthoz vágtat vissza. Felázott, sáros talajon, télen jeges úton, jégfoltokon gondolkodjunk előre: ahol az ember elcsúszna, ott a ló is elcsúszhat! Terepen kobakot, bukósisakot okvetlen viselni kell! Terepre szabadon lévő lovat, kutyát ne vigyünk! Hidak, átereszek, útkereszteződések, átjárók előtt mindig lassítsunk. Rendezzük az alakzatot, és ha meggyőződtünk az áthaladás biztonságáról, folytassuk a menetet. Terepakadályok között vagy mellett elhaladó ló nem veszi figyelembe a lovas méreteit. Ezért ne menjünk át szűk helyen, a belógó ágak elől hajoljunk el. Vasúti síneken csak kialakított vasúti átjárónál menjünk keresztül! Mindig a terepadottságoknak, időjárási viszonyoknak megfelelő jármódban és iramban kell lovagolni és a lovasok, valamint a lovak felkészültségének megfelelő adatokat szabad végrehajtani. Elragadás esetén nyílt területen igyekezzünk körre venni a lovat! Balesetveszély esetén le kell ugrani a lóról!
Hazalovagláskor gyengébb lovasokkal ne vágtázzunk!

Egészségi vizsgálatok!

Beteg ló a külvilág ingereire a megszokottól eltérő módon reagál! Fájdalomra reagáló ló nem veszi figyelembe az ember jelenlétét! Betegség tüneteit elsősorban megtekintéssel állapítsuk meg! A részletes kivizsgálást bízzuk szakállatorvosra! A főbb élettani alapértékek (légzésszám, pulzus, hőmérséklet) ellenőrzésénél legyünk körültekintőek. Nyugtalan ló a vizsgálat alól igyekszik kivonni magát! A hőmérőt zsineggel kössük ki a ló farkához, és csak ezután helyezzük a végbélbe, Mozgás közben a végbélbe csúszott hőmérőt így ki tudjuk húzni!
Vizsgálat, illetve kezelés során a lovat legjobb felkantározva tartani és segítővel valamelyik elülső lábát szabályosan felvetetni!

 

Ernst József-Fehér Dezső:
Sérülések és balesetek megelőzése a lovak körül című könyvből
merítve összeállította Hargitai József
Forrás: Magyar Lovas Kör, 2001.
Frissítve: 2022.08.03.
2017.08.31.
Fotók: Canva

1...695696697...703696. oldal a 703-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés