Kezdőlap Blog Oldal 692

A kanca ellése

Bokor Árpád: A kanca ellése

A ló vehességi ideje 330-340 nap. Az ellés közeledésére – a naptárban feljegyzett dátumon kívül – külső jelekből is következtethetünk. Ilyen jelek a horpaszok beesése, a fartő besüppedése, a csecsbimbók végén megjelenő, sárgás színezetű viaszcseppek megjelenése.

Közvetlenül az ellés előtt a kancán kólikás tünetek figyelhetők meg (kapar, többször lefekszik, körbejár a boxban), valamint sűrűn és keveset vizel. Ellés előtt 2 héttel a kancát helyezzük fertőtlenített, mélyen almozott, huzatmentes boxba és biztosítsunk számára kellő nyugalmat.

Az ellés második szakasza a kitolási szakasz, amikor is a kanca megelli a csikót. A lábhólyag jelenik meg először, mely ha magától nem reped fel, célszerű felrepeszteni, de előtte mindenképp győződjünk meg róla, hogy mindkét elülső láb jelen van-e és jól helyeződik a szülőútban. Rendellenes fekvés esetén azonnal értesítsük az állatorvost.

Az kanca viszonylag gyorsan ellik, így az ellés megindulását követően 30-40 percen belül megellik (erős hasprés). A csikó helyes fekvése esetén segítségre ritkán van szüksége, ilyenkor azonban a csikót csak lefelé, a tolásokkal összhangban szabad csak húzni, nagyon kíméletesen.

kitolási szakasz hirtelen kezdődik, s szabályos időközönként (1-1,5 percenként) jelentkező tolófájások (6-8) eredményeként megjelenik a lábhólyag (a magzatburok, benne a csikó két melső lábával), majd miután ez felrepedt, a magzatvíz elfolyik, s a kanca megellik.

A kitolási szakasz legnehezebb része a mellkas áthaladása. Ilyenkor segíthetünk a kancának (ha szükséges). Különösen szűk, fiatal kancáknál gátrepedés is előfordulhat. Ilyenkor állatorvosi beavatkozásra van szükség az ellést követően, azonban addig is feltétlenűl tisztán kell tartanunk a sebet és mihamarabb elállítani a vérzést.

Az ellést követően a köldökzsinór a kanca felállásának pillanatában elszakad. Elvágni semmiféleképpen sem szabad. Esetleg roncsolni szokták, de ez sem ajánlott mivel még ilyenkor is jelentős mennyiségű vér jut a csikóba a méhlepényből. A köldökcsonk fertőtlenítését valamilyen szárító hatású szerrel célszerű elvégezni, s nem árt megismételni a csikó első napjaiban sem.

Ellést követően a csikót töröljük szárazra, ill. hagyjuk, hogy anyja lenyalogassa. Ha esetleg túl sok magzatmáz lenne az orrában, ill. a szájában kézzel távolítsuk el.

 A bélszurok kihajtása kétféle módon történhet. Beöntéssel, vagy 1,5-2 dl parafinolajjal szájon át nyelvgyökérre adva. 

Fontos, hogy ellés után a csikó minél hamarabb szopjon, mert így jut hozzá a kolosztrumhoz (föccstej), mely immunrendszerének kialakulásában játszik döntő szerepet. A csikó az első hetekben naponta akár 60-70 alkalommal is szopik.

méhlepénynek az ellést követően 30 percen belül távoznia kell a kancából. Ha ez nem történik meg feltétlenül állatorvost kell hívni. Ikerellés esetén gyakran előfordul, hogy az első csikó születése után órákig semmi sem történik, nem távozik el a méhlepény a második miatt.

A magzatburkot és a méhlepényt feltétlen fell kell kötni “labdába”, hogy a kanca rá ne lépjen, mert a méhlepény bennszakadása súlyos problémákat okozhat.

A méhlepény, a magzatburok és az ún. csikókenyér (hippomannes), mely a magzatvízben szőrből, levállt hámból összeállt képlet, általában tenyérnyi, sárgás-zöldes színezetű. Régen azt hitték róla, hogy a csikó táplálásában van szerepe.

A magzatburok és a méhlepény. Mindekettőt feltétlen mutassuk meg az állatorvosnak!

Lovak esetében az ikerellés igen ritka, kb. 0,5%, bár telivérek esetében 1%-nyi is lehet. Az ikervemhesség megállapítására ma már 16-18 naptól az ultrahang nyújt segítséget. A vemhet célszerű elvenni, mert a kancák általában elvetélnek, vagy holtan ellik meg a csikókat. Előfordulhat azonban, hogy egyik, esetleg mindkét csikó megmarad, de ezek vitalitása igen gyenge és általában fejletlenül jönnek a világra.

A cikk teljes szövege és a fotók a szerző munkája. Minden jog fenntartva.
Dr. Bokor Árpád © 2002
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

Katonalovainkra emlékeztünk 2002

Katonalovainkra emlékeztünk 2002.

Negyedik alkalommal gyűltünk össze a Komáromi Katonai Lovas-emlékműnél, hogy a harcok során áldozattá vált katonalovainkra emlékezzünk.

Minden esztendőben egyre többen csatlakoznak ünnepségünkhöz, mind a hagyományőrző szervezetek, mind a magánszemélyek. Vitéz Márkos Attila és néhai szeretett alelnökünk, Menthy Árpád egykori vágya valóra vált, az emlékművet 1999-ben felújítottuk, újraavattuk és azóta ünnepi megemlékezéseink országos jelentőségűvé nőttek. Minden lovat szerető és tisztelő ember tudhatja, hogy Komáromban van egy katonai lovas emlékmű, melynek talapzatán bármikor elhelyezhet egy szál virágot huszáraink, lovaskatonáink hűséges bajtársainak örök emlékére.

Az idén is megtisztelte és jelenlétével emelte ünnepségünk rangját dr. Janza Frigyes dandártábornok, aki Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt képviselte. Köszönjük, hogy engedélyezték a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegysége 7 fős alegységének jelenlétét, akik igazi díszei voltak az ünnepségnek. Az emlékműnél díszőrséget állt vitéz Cserhalmi Pál huszárezred es, vitéz Jásdi Balázs gyalogsági szemlélő, és a Történelmi Lovastúra Egyesület nevében huszár hagyományőrzőként Diószegi Edina és Prapz Melinda.
Ünnepi beszédet Váczi Ernő úr tartott, akinek hiteles szívhez szóló szavai nagy hatással voltak az egybegyűltekre.

Kedves Barátaim!

A Magyar Lovas Kör elnöke agresszív barátsággal, érdemen felül érdemesítve kötelezett a mostani szólamlásra, ahol rangos személyiségek előtt, a leghűségesebb bajtárs emlékoszlopánál emlékezhetem a csatamezőkön velünk és értünk vérző társról, a katonalóról. A mondandó témájához konkrét fogódzót keresve barátaim és saját könyvtáramban, történelmi és lovas-köteteket böngészve kutattam a nevesített katonalovak különleges szolgálatát, hőstetteit, mártírumát megörökítő, időben, térben behatárolt leírások, hiteles dokumentumok után. Hiányos az ilyen témájú memoárirodalom. Miután a csatát járt lovas katonáink gyérült erdejében már kevés az élő szálfa, szükséges lenne a hiányt pótló utolsó emlékek begyűjtése, rendszerzett, írásos rögzítése. A lelkes “kegyelet gondozó” Magyar Lovas Kör tagjainak méltó feladat lehetne ez a misszió.

A jelzett dokumentumok hiánya miatt, maradt számomra az érzelem tolulása, a témát övező gondolatok kifejtése. Az igaznak vélt vagy igaztalannak hirdetett, hont foglaló vagy hont védő háborúk tömény sorozata az emberiség történelme. A kerék feltalálása után, mintegy tízezer évvel ezelőtt, először hasított körmű állatokat jármozva, majd ugyancsak járommal, ember nélküli kocsi elé fogva az ellenségre zúdította az ember a lovat. Lópusztítással kezdődött a több évezredes csaták sorozata. Következtek a bigák, trigák, quadrigák szekérharcai, majd a nyerges küzdelmek végtelennek tűnő sorozatai, szinte napjainkig – szoros szimbiózisban ló és lovas.
Az emberszolgálatra, megbízhatóságra, hűségre, magasabb kiképzésű lovak -levád, kurbett, kapriol idomítottsággal- együtt küzdöttek a lovasokkal a győzelemért, ha kellett mindhalálig. .
Tisztelet a földgolyó valamennyi csatalovának, és megkülönböztetett tisztelet a magyar huszárlónak, mely hűséges hittel vitte, védte, óvta, vérezte honfitársainkat a Balkántól Párizsig, a Pripjet mocsaraktól a Don-kanyarig. Hangozzék el néhány legenda emlék az emlékoszlop előtt.

Dr. Várady Jenő lírai hangvételű prózai írásából merítve: 1944 ősze Tiszaszentimre. “Odább”-ra, a még tejelő sárga kancára nyerget dobnak a rekviráló katonák és gyors menetben ellovagolják a ködereszkedésben. Nyerítő sírása lassan elhal. További sorsa, végzete ismeretlen, de csecsszopó, árva csikója hátra maradt, s Aranyos néven nemzeti büszkeségünk lett. Szájhagyomány Darányiból: A bábolnai ménest már elmenekítették. A kitűnő küllemű, de ariózus természetű törzsmént, Kuhaylan Haifi 1-t Darányiba rejtették. A visszavonuló katonák rátaláltak és “vezéri hátasként” parancsnokuknak felnyergelték. Nyeregbe szállás után “Haifi” szájával hátranyúlt, lovasát földre rántva harapta, taposta, mire a rémült tiszt pisztolyt húzva, főbe lőtte a mént. Vérző tetemét a darányi-pusztai erdősávban hantolták el.

Művészszobrokkal hitelesített országos legenda: A győri csatában halálos sebbel lóról eső katona, estében lekantározta nyergesét. A szintén sebesült, kantártalan mén, nyereggel a hátán, a tíz évvel korábbi csikóemléket őrizve, szülőménesébe, Bábolnára vágtatott. Ott, szimbolizálva a csatavesztést, összeesett és kimúlt. A “leghűségesebb bajtárs” emlékét kettős változatú lószobor őrzi Bábolnán.
Vadászbarátaim egy könyvre hívták fel figyelmemet: “Cserkelés az életem.” Írója, Balza Antal, egykori magyar huszár, aki vadászélménye cserkelő útjain félévszázadot meghaladó emlékként rögzíti, hogy az orosz fronton, egy felderítő osztaggal aknazáporba került és menekülő vágta után, fedett terepre érve észlelte, hogy bajtársa, a nóniusz fajtájú “Siófok” csatakba izzadva, remegni kezdett. Lóról szállva látta, hogy a nyereg mögött, ökölnyi sebből vérző lova utolsó halálvágtával mentette meg az életét. “Siófok” a messzi földben pihen, az öreg huszár, hatvan évvel később – hajnali cserkelések emlékeibe szőtt bajtársi fájdalommal szívében – tavaly tért örök pihenőre, Siófok közelében.

Kedves Barátaim! Komáromban vagyunk, a katonalovak hősi emlékoszlopánál, a novemberi ólmos őszön. Lehajtott fejjel, de feszes derékkal tisztelgünk “legjobb bajtársunk” emlékének. Közben szívünk táján pislog egy melegítő láng. Ennek neve: lelkiismeret.

Hogy az emlékmű felújítva áll, hogy környezete ápolt, rendezett, hogy évről évre méretében és színvonalában nagyobb megemlékezésre gyűlhetünk össze, az sokunk munkájának, támogatásának és részvételének köszönhető. Elhatároztuk, hogy a tőlünk telhető szerény formában, pár soros köszönetünket nyilvánító emléklappal és egy apró emléktárggyal jutalmazzuk azokat, akik lehetőségükhöz, pozíciójukhoz, pénztárcájukhoz és idejükhöz mérten váltak segítőtársakká. A Magyar Lovas Kör Kézműves Szakága mesterei közül a Budai Papírmerítő Műhely tulajdonosai, a Gulyás család, valamint Hidvégi Miklós sallangkészítő, bőrdíszműves mester keze munkáját nyújtottuk át a következő tisztelt személyeknek:

– Zatykó János, Komárom város polgármestere
– Rédli Margit a komáromi önkormányzat sajtóreferense
– Lamperth Mónika belügyminiszter
– Dr. Janza Frigyes, dandártábornok
– Fodor Lajos vezérkari főnök
– Farkas József alezredes, a 7 fős lovas díszegység parancsnoka
– Menthy Zsolt
– Menthy Mariann
– vitéz Márkos Attila
– ifj. vitéz Márkos Attila
– dr Pál János, a MHLHT ügyvezető elnöke
– vitéz Cserhalmi Pál huszárezredes
– Hargitai József őrnagy, Bólyai Lovasklub elnöke
– Diószegi György, TLE elnöke
– Pekár István, Duna TV elnöke
– Váczi Ernő
– Nagy Kálmán, ny. h. ezredes
– Czeczidlowszky Béláné
– vitéz Sándor Zsolt százados
– vitéz Jásdi Balázs gyalogsági szemlélő
– T Nagy Ferenc Gidrán-Senior Kft. tulajdonosa
– dr. Eőry István
– Eőry Csilla – Hajdú Ágnes, újságíró
– Varga István, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. ügyintéző igazgatója

Az emléklapok átadása után került sor a koszorúzásra. Azért nem sorolom fel részletesen a résztvevőket, mert személyük és az általuk képviselt intézmények és egyesületek megegyeznek az emléklappal jutalmazottakéval. A Magyar Lovas Kör nevében dr. Elek Sándor, Brandt László, Újházi Pál és Vér Imre urak helyezték el koszorúnkat az emlékmű talapzatán. Az ünnepségról felvételt készített a Duna TV és a helyi városi televízió is.
Ezt követően átvonultunk a Monostori Erőd tanácskozási tenl1ébe, ahol szerény, de baráti hangulatú vendéglátással fogadtuk az érdeklődőket. Itt kelült sor három rövid előadásra dr. Fehér Dezső c. egyetemi tanár megnyitójával és levezetésével. Az első előadó Nagy Kálmán ny. h. ezredes volt, aki december 8-án tölti be 93. életévét. Szeretett Kálmán bácsink a huszárság szerepét méltatta történelmünkben, és a lovakhoz való kötödését, tiszteletét fejezte ki szenvedélyes szavaival. Vitéz Jásdi Balázs a katonaságnál használt nyeregtípusokról és kialakulásukról tartott tartalmas előadást. Vitéz Sándor Zsolt a Monarcllia szétesése és azt követő időszakában viselt lovas katonai ruházatokról beszélt a hallgatóságnak. Köszönetünk mindegyiküknek a hiteles, részletes, lelkes hangvételű előadásért, melyek méltó helyen és környezetben hangzottak el a történelmi falak között. Az előadások végeztével szót kért tagtársunk, támogatónk T Nagy Ferenc úr, akinek segítsége nélkül színvonalában, programjaiban szegényebb, szürkébb megemlékezést tarthattunk volna.

T Nagy Ferenc úr fontos kéréssel fordult a jelenlévőkhöz, melyet kérem, tekintsenek közfelhívásként.
Mint a Gidrán Seruor Kft. tulajdonosa és vezetője keresem azokat az embereket, akik segédkeznének a Gidrán- ló történetének megírásában. Egyúttal krem mindazon személyek jelentkezését, akik résztvevői voltak a Pusztaszentkirá1yi Méncsikótelep és a Jászberényi Méntelep Ausztriába való menekítésében 1944. szeptembere és 1945. májusa közötti időszakban, és azok Magyarországra történő visszahozatalában 1945. október és november időszakában. Ez utóbbihoz rendelkezésre áll hiteles forrásanyagként apám, T. Nagy Ferenc méneskari főtörzsőrmester fent jelzett időszakban írott kézírásos naplója számtalan névvel, pontos helymeghatározással, adattal. Akik a fenti események résztvevői voltak, megérdemlik, hogy a hálás utókor tetteik megörökítésével tisztelegjen előttük.

Cégünk mindkét témában a megírás és a megjelenés költségét, valamint a szervezéssel kapcsolatos összes munkát vállalja.

Jelentkezésüket várom az alábbi címen és telefonszámon:
Gidrán Senior Kft.
1119 Budapest, Mérnök utca 37/b tel.: (1) 203-4731, (1) 20ő-5ő18, fax: (1) 371-1184,
e-mail: gidran@axelero.hu

Vitéz Márkos Attila közbenjárásának és családja rangjának köszönhetően kaptuk meg térítésmentesen a tárgyalótermet, Varga István úrtól, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. ügyvezető igazgatójától. Külön köszönjük neki, hogy idegenvezetőt is biztosított az erőd megtekintéséhez.  Gulyás család az ízlésesen nyomtatott, merített papír emléklapokkal támogatta idei ünnepségünket. Az ünnepségek utáni visszajelzések alapján örömmel mondhatom, elégedettek lehetünk, hogy összefogásunk meghozta gyümölcsét. Egyetlen negatívumként említem meg, és nagy csalódást jelentett, hogy tagságunk, az előre kihangsúlyozott felhívásunk ellenére, szerény létszámban jelent meg.

Pajlócz András elnök

Forrás: Magyar Lovas Kör
2002.

Alternatív módszerek az állatgyógyászatban

Alternatív módszerek az állatgyógyászatban, az állattartásban
és az élelmiszertermelésben

 

Ezzel a címmel rendezte meg immár negyedik alkalommal konferenciát a Mátray Ház Kft. 2002. április 12-13.-án a CEU Szálló és Konferencia Központban.

A Magyar Állatorvosi Kamara által támogatott konferencián 28 előadáson vehettek részt az érdeklődők. Mielőtt beszámolnék Körünket is érintő egyik témáról, gratulálni szeretnék dr. Mátray Árpád állatorvosnak, tagtársunknak, barátunknak, hogy sok éves kitartó munkája eredményeként hazákban is szakmailag megérdemelt helyére került az alternatív állatgyógyászat. Ezen a konferencián egymással karöltve tartottak előadást a homeopata orvoslás, a bio és ökogazdálkodás, a fitoterápia, az energetika, a biokémia, a bio fizika neves képviselői.

Számumra a legnagyobb élményt dr. Mátyás Ernő, a geológiai tudomány kandidátusával történt találkozás jelentette. Nem csak azért, mert – egy szakmailag kívülálló szemével nézve – az egyik legérthetőbb témáról kaphattam értékes információkat, hanem azért is, mert dr. Mátyás Ernőben gyerekkorom kedvencét, Öveges professzort láthattam meg újra. A nyugalom, a bölcsesség, a tudás és az emberszeretet tökéletes ötvözete uralkodik jellemében. Beszámolóm cége, a Geoproduct Kft. működésről, kutatásairól, eredményeiről és termékeiről ad rövid összefoglalót.

Fűben, fában, kőben orvosság?

Mi ennek a kibővített bölcsességnek a tudományos alapja? Jelen ismereteink szerint az élet kialakulásában az ismert 87 természetes elem közül 28 játszik döntő szerepet. A Tokaji-hegység 10-12 millió évvel ezelőtti vulkanizmusa ezeket az elemféleségeket felhalmozta, elterítette a hegység területén. A lezajlott vulkáni, utóvulkáni folyamatok révén a földkéreg 30-35 km-es mélységéből kiszabaduló vulkáni olvadékanyag a felszínre hozta azokat a kémiai elemeket, melyek az ősi Föld felszínén 3-3,5 milliárd évvel ezelőtt a földi élet természetes környezetét, és egyben bölcsőjét adták. A talajok túlműtrágyázása, a trágyautánpótlás hiánya a felső talajszint nyomelemeit lecsökkentette. A nyomelemek a talajból nem kerültek át a növénybe, a növényből az állatba, és az állatból nem jutottak el a táplálkozási lánc végén álló emberhez sem. A bio-nyomelemek hiánya pedig különböző betegségek kialakuláshoz vezetett.

A betegségek leküzdésére az emberiség korszerűnek mondott kémiai gyógyszereket vetett be. A gyógyszerek, ha az adott működészavarra jól is hatnak, előfordul, hogy mellékhatásaikban többet ártanak, mint a kezelt betegség.
Az 1984-ben alakult társaság azt tűzte ki célul, hogy az élő szervezeteket olyan természetes anyagokkal lássa el, amelyeknek mellékhatásai nincsenek, de biztosítják a salakanyagok eltávolítását, az immunrendszer stabilitását és a vezénylő nyomelemek bevitelét. Ezeket az anyagokat a földkéregben, a kőzetekben, ásványokban találták meg.

A dísz- és hobbiállattartás Magyarországon a rendszerváltás kiteljesedésével egyre általánosabbá válik. Az apró dísz- és hobbiállatok kiegészülnek sportcélokra tartott állatfajok tartásával, takarmányozásával, pl. lótenyésztéssel is. Versenylótartásnál vált be a Zeoilit Universal, mint takarmányadalék a versenyállatok robbanékonyságának, állóképességének fokozására. Mellette a sérülések kezelésénél is foganatosították a természetes zeolit ásványok bakterioszorbens tulajdonságait. A külsőleges sérülések kezelésére jól bevált a ZEODRY 85 márkajelű sebhintőpor. Versenylovak, bemutatás szerűen tartott különleges állatok, állatkerti egyedek sérüléseit ezzel a termékkel beszórva gyors hámosodás, gyógyulás érhető el. Ez vonatkozik nemcsak a verseny, de az egyéb hobbiállatok, mint kutya, macska sérüléseinél is. Zúzódásokkal, ödémával járó sérülések vagy ízületi, rándulásos panaszokra a zeolittartalmú ősiszapot alkalmazzák RHEUMIN iszappakolás formájában. A versenylovak sérülései látványosan, 1-2 hét alatt kezelhetők ezekkel a készítményekkel.

Köszönöm a Mátray-Ház Kft. meghívását és őszinte elismerésem a színvonalas rendezésért!

 

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.23.
Fotók: Canva

Medina születésnapjára

Medina születésnapjára

Toponárról, a Kapostály MGTSZ arab tenyészetéből 1979 nyarán megvásároltam egy kétéves kancát, Toponár Mersuch Divatost, mely 1977. február 15-én született. Ez a ló azóta is nálam van, a Medina használati nevet kapta.

A mai napig a kanca rendszeres terepmunkát végez, gyakran 8-9 éves gyerekekkel. Teljesen megbízható. Kilenc csikót ellett, melyek részben eladásra, részben nálam hátas szolgálatra beosztásra kerültek. Ez a kiváló vezérkanca kb. 110 000 km-t dolgozott velem terepen, ami azt jelenti, hogy itt, a 47. földrajzi szélességi fok környékén, ahol hazánk fekszik, kelet-nyugat irányban négyszer megkerülhettük volna a Földet.

Huszonötödik születésnapjára ünnepélyes keretek között került sor. Eljött sok régi és sok új lovasa, felnőttek és gyerekek egyaránt. Ezen a napon tiszteletképpen az a fiatal állatorvos lovagolta, aki egy évvel ezelőtt szinte reménytelen, súlyos megbetegedéséből megmentette.

Az ünnepi torta lenmagfőzetből, árpa-, zab-, kukoricadarából és korpából készült. A 25-ös szám répakarikákból lett kirakva, körben almák díszítették. A köszöntő vers elhangzása után az egy szál gyertyát a gazda fújta el, majd az ünnepelt a tortát jó étvággyal elfogyasztotta. A felnőttek pezsgővel, a gyerekek gyerekpezsgővel koccintottak kedvenc lovuk tiszteletére. A gazdának lovához írt verse állítson emléket e kiváló sporttársnak.

Van egy lovastanya Alag határában,
ló lovak vannak itt bokszban és karámban.
Sokan tanultak meg rajtuk lovagolni,
Nyergelni, gondozni, patát kikaparni.

Forró vagy fagyott a karámnak homokja
Benne trágyát villáz lovaknak bolondja.
Imre bácsi az, aki e szép munkát végzi ,
Ez csak lovasember örömét tetézi.

Szívének csücske a jó öreg kancája,
Minden lovasának kedvenc Medinája.
Rá mindenki ülhet, ügyetlen vagy gyáva,
Bátran bízhat benne, ne reszkessen lába.

Pedig megfordult itt sok száz “béna lovas”
S bármilyen terep volt is, poros, csúszós, havas,
Kinek tele volta majrétói gatyája
Ez a nemes állatvigyázott reája.

E ló nagy erénye, hogy rendkívül bátor
Nem ijed meg ő a saját árnyékától.
Legyen akármilyen nehéz is a terep
Azon mindig övé a vezető szerep.

Nappal és sötétben mindig biztos lába
Akkor is, ha sárban elmerül patája.
A legkanyargósabb utat is megjegyzé
S megérzi a helyes irányt hazafelé.

Ez a derék jószágvezetésre termett
Nem fél tőle senki, sem felnőtt, sem gyermek
De a többi lónak úgy van biztonsága
Ha el van ismerve ő főméltósága.

Minden ló tudja azt, legyen bármily bőség
Hogy az etetésnél kié az elsőség.
Falánk, hasát féltő e hűséges kanca
Ki lopni mer tőle, sérül a grabanca.

Egy gyenge pontja volt, az átok kólika
Puffadt tőle hasa, tágult az orrlika
Kinyúlva szenvedett bokszban vagy karámban
Segítségre várva rettentő bajában.

Isten, orvos, gazda őtet megsegíté
Szinte hamvaiból újra feléleszté.
Hogy szolgálja tovább szerető gazdáját
És vezérelhesse a saját családját.

Országot jártam le jórégen teérted
S mén épp’ te kellettél, ezt talán nem érted
De jó választás volt, ebben biztos vagyok
Efelől kétséget senkiben sem hagyok.

Annyit mentünk együtt erdőben, meg réten
Hegyen-völgyön, tarlón, kanyargás ösvényen
Ha kiszámítanánk utaknak összegét
Háromszor kerülnénk Föld Egyen1ítőjét.

Kilenc csikót adtál nekem, s e hazának
Felnevelted őket jó és rossz gazdának.
Mekka, Vértes, Sába, Dárda, Moha, Vezér,
Iszlám, cédrus, Szálem, ez ám a jó cégér.

Huszonöt év telt el születésed óta
Évezred köszöntött emberre és lóra
Soha nem kerestük a másikban a hibát
Mi már kitaláljuk egymás gondolatát.

Körülötted van most az ünneplő sereg,
Téged köszönt szívvel minden felnőtt, s gyerek
Te vagy a hűségés jóság mintaképe
Örök hálával tartozunk neked éne.

Kifelé megyünk már életerdejéből
Rég elszállt ifjúság izmunk erejéből
Huszonöt év repült szeretetben tová
Öreg kancám, az Isten éltessen soká!

Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
2024.04.17.

Pásztorok ünnepe – Hortobágyi Lovasnapok 2002

Pásztorok ünnepe – Hortobágyi Lovasnapok
2002. május 19-20.

A Hortobágy-Mátai Lovaspályán először 1965-ben rendeztek lovas napokat, melynek színvonala és nézettsége az évek során folyamatosan emelkedett.
A Hortobágyi Nemzeti Park, valamint a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság vezetői elhatározták, hogy az idén pünkösd idején ősi népszokásunk bemutatásának, ünnepének keretében rendezik meg a Hortobágyi Lovasnapokat és a Pásztorok Ünnepét Ennek a látványos, szívet melengető, kétnapos rendezvénynek mi is részesei lehettünk. Kézműveseink kirakodóvásárt és munkabemutatót tartottak nagy sikerrel az ünnepre érkezó1mek.
Az ünnepség ötletét és programtervét Hortobágy két lovas kiválósága, lokálpatriótája Zilahy István és Fintha Gábor tervezte meg. Patri István úr több évtizede szervezője, műsorvezetője, ápolója lovas hagyományunknak. Nagy tapasztalata és hiteles tudása miatt kapott felkérést “A Hortobágyi Pásztorok Pünkösdi Ünnepe” pásztorbemutató forgatókönyvének megírására, melyen szerepló1céntis részt vett, mint Debrecen város polgármestere. Patai úr régi barátságunkra tekintette! adta át azt a vaskos forgatókönyvet, melybó1 most kiollózva adok beszámolót erről a pusztri előadásról, a pásztorok hagyományőrző színjátékáról.
De mit is jelent pünkösd ünnepe és melyek a legjellegzetesebb pünkösdi népszokások?
Pünkösd ünnepének eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. A Közel-Keleten, de a zsidó vallás Krisztus előtti idejében is az aratás, az első gyümölcs ünnepe volt, a régi Rómában pedig a rózsák ünnepe. A keresztény egyház születésnapjaként ünnepli.
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások az ügyesség próbával, fó1eg lovas versengéssel egybekötött pünkösdi királyválasztás, valamint a leányok és legények tavaszköszöntő, idő- és termést jósló, termékenység-varázsló falujárása, a pünkösdölés. Ezek a szokások nyilván formálódtak az idők folyamán, melyek honfoglaló őseink óta kísérik népünk történelmét A magyarság lóhoz fűződő kapcsolatát ismerve nem meglepő, hogy a főszerepet a bátorság és virtus mellett éppen a ló játszotta. Ki is lehetett pünkösdi király? Aki a legények lovas vetélkedésében a legügyesebbnek bizonyult. A Hortobágyon már a XVI. század végétó1 meghatározó volt az állattenyésztés és

pásztorkodás. Véglegessé a XVIII-XIX. században vált Debrecen által irányított rend- szerében. Ez részben a város méneseinek, gulyáinak, nyájainak, részben a városi és környékbeli gazdák állatainak tartását jelentette. Az idők folyamán kialakultak a hétköznapi munkavégzés sajátosságai, a munkaeszközök, a tájra jellemző öltözet és az ünnepek szokásai. Kialakult a pásztortársadalom tagjainak rangsora is, amelynek élén a csikósok álltak, ahogy a régi nóta is igazolja:

“Csikóslegény vagyok,
Hortobágy eleje!
Gulyás, ha nyalka is
utánam van helye.
Kampós juhászokkal
ritkán parolázok,
sáros kondásokkal
még csak szót sem váltok!”

Ezek után következzék az inspektor beszéde, amit a pásztorok és a sokadalom bevonulása után intézett a bemutatópálya közepén. S hogy érezzék ennek ízességét, a sajátos bihari tájszólást kiejtése szerint közlöm.

“Szilencium!
Tekintetes gazduramék, meg a puszta népe előtt közhírré tétetik, hogy Debrecen város nagytekintélyű tanácsa az Úr 1875-ik esztendejének május havában, a tizedik napon szentenciát hozott a végbúl, hogy pünkösd ünnepinek ősi szokása fenntartassék. Minél fogvást pünkösd ünnepinek vasárnapján meg hetfűjén
– pro primo: a magisztrátus mega jószágtartó gazdák jelenlévő képviselői megnézik a ménesek, gulyák meg nyájak legszebb jószágait, hogy a tél nem tett-e kárt azokban
– pro szekzmdo: Debrecen környéke szekeres rangjának megtartása céljából az arra jelentkező gazdák több próbán versengve döntik el, hogy melyik líszen a legjobb, meg a legszebb szekér
– pro tercio: és tán ez líszen a legfontosabb, az arra érdemes legínyek lovaikkal négy próbán mérik össze tudásukat, aminek végén jussuk lészen, ha megérdemlik, hogy indulhassanak a pünkösdi királyság eldöntésére a vígső versenyben.
Mindezek kőccségire a magisztrátus Debrecen város kontójára ezer pengő forintok rezelválását rendelé, amibűl
– némi jutalmak fizetendők a szekeres gazdák legjobbikának
– némi jutalmakat kapnak azok a legínyek is, akik a legjobbak vótak az elűzetes próbákon
– a vígső próbán győztes legíny részire pedig Debrecen város ménesibűl elővezettetik egy jó kiállású harmadfű csikó, aki néki tulajdonába átadatik.
Ezen túl az új pünkösdi király ősi szokásaink szerint egy esztendőn át hívás nélkül hivatalos minden lakodalomba meg keresztelőre, lovait, barmait a többiek őrizni tatoznak. Ingyen rovása líszen a hortobágyi csárdában meg a falvak korcsmáiban, amit ottan elfogyaszt, annak kőccségit Debrecen város állja.
Ezen szentenciát nemzetes Újlaki Gáspár uram Debrecen város polgármestere szignatúrájával szentesíté.
Punktum!”

Az inspektor ezekkel a szavakkal ismertette tulajdonképpen a rendezvény programját Hogyan vélekedett annakidején a “fogathajtók bibliájának” írója a hortobágyi kocsizásról? Idézem Pettkó-Szandtner Tibor nyugalmazott magyar királyi méneskari őrnagy, lótenyésztési főfelügyelő „A magyar kocsizás” című 1931-benírtátfogó művéből a következő néhány mondatot “Szükségesnek tartottam Debrecenben, annak tanyavilágában –amely vidék igen sok érdekes és lényeges anyagót hozott át az ősiségből napjainkba – az ottani népies, ősi fogatok eredeti, magyar, de még el nem rontott hajtási módjának tanulmányozását Soha nagyobb öröm nem ért, mint amikor sikerült itt teljes romladanságában felfedeznem az ősi magyar, gondolkozó hajtómódot, amely után egy életen át kutattam.”

A XVIII. század előtt a háromnál több ló hajtása ezen a tájon nyeregből történt, mert úgy jobban látta és jobban tudta irányítani lovait a hajtó, mint az alacsony szekérből. Ez hat, hét vagy akár nyolc ló esetén nem is lehetett egyszerű feladat csak ezután, a kor divatjátkövetvevá1tá1ta1ánossá a saroglyából vagy kocsiderékból, hosszú gyeplővel történő hajtás, amit itt „hittyes” fogatoknak neveztek. Mindezek látványát élvezhettük a több tájegységet képviselő mintegy 25 gazdafogat bemutatásakor.

A gazdafogatok összetett versenyén tucatnyian mérték össze tudásukat Köztük szerepeltek héregi barátaink is, négy gazdafogatukkal. Nem eredménytelenül, hiszen Horváth Károly a negyedik helyen végzett az erős mezőnyben. A Héregi Baráti Lovaskör fogatai és kísérőik vásári életképet adtak elő nagy sikerrel. Gratulá1unkmi is nekik az ötlethez és a hiteles megjelenítéshez! A Magyar Lovas Kör különdíját – Szűcsné Szabó Kata Miskakancsóját – az összességében legstílusosabb, leg egyöntetűbb fogatnak ítéltük oda, melynek hajtója Szilvási János, segédhajtója Gyuge István voltak hortobágyi csikósöltözetben, a hortobágyi gazdakocsiba fogott nóniusz kancákkal, a tájegységre jellemző, eredeti kancahámmal. A gazdafogat tulajdonosa, a Hortobágyi KHI dicséretet érdemel az igényes, minden részletében hiteles fogat kiállításáért A kétnapos program még kiegészült az úrlovasok bemutatójával, huszár karusszellel, tüzérségi ágyúszóval. Hétfőn zajlottak a díjugrató programok, és a világelső kettes- és négyesfogataink bemutatói. A színpadon a Hajdú Néptáncegyüttes gyönyörködtette a nagyérdeműt tánctudásával, melyhez a talpalávalót a Morotva zenekar szolgáltatta. Csak a dicséret és elismerés hangján szólhatunk a szervezőről, rendezőkről segítőkről és minden lelkes szereplőről, akik ezzel a kétnapos előadással szórakoztattak, ismeretanyagainkat bővítették és ami a leglényegesebb, hiteles képet adtak ezen népszokásunkról.

Nem utolsó sorban szólnom kell a narrátor, Várhegyi Ferenc úr figyelmet és pontosságot igénylő munkájáról. Itt is bizonyította profizmusát, akár csak az Eurosport adásaiban, és ami számomra meglepő volt, őszinte érdeklődését, elkötelezettségét a hagyományőrzés iránt Mindezt beszélgetésünk során tapaszta1tam örömmel hallgatva ötleteit és terveit, melyek összefogással, képernyőre kerülve tömegeket állíthatna a lovatszeretók táborába, lovaskultúránk és lovaséletünk aktív művelői sorába. Ennek reményében és a Hortobágyi Pünkösdölő felejthetetlen élményével zárom beszámolómat

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva

Vitéz Czeczidlowszky H. Béla

Vitéz Czeczidlowszky H. Béla
(1918-2002)

Mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy életének 84. évében elhunyt vitéz Czeczidlowszky H. Béla ny. honvéd alezredes. Hirtelen halállal távozott el közülünk.
Értesítőnk 2000. októberi számában készítettem róla portrét, melyben igyekeztem rendkívül mozgalmas, sikerekben, szenvedésekben, megaláztatásokban és elismerésekben gazdag életútját bemutatni. Azt a hosszú utat, amit közel hét évtizeden keresztül olyan magyar katonatisztként taposott, akire méltán lehet büszke családja és hazája.

Idősebb korában sem a pihenést választotta, hiszen 1989-ben alapítója és elnöke lett a Doni Bajtársak Szövetségének. Emellett minden olyan szerveződésnek, kezdeményezője és pártolója volt, amely magyar hagyományaink, dicső múltunk bemutatását és ápolását tűzte céljául. Ezért nyilatkozott a Magyar Lovas Körről is elismerően és írt nekünk megrendítő sorokat azokról a katonalovakról, amelyekkel együtt szenvedtek az iszonyú harcok során. Felemelő érzés és élmény volt minden találkozásunk. Utoljára január 11-én a Doni Hősök Emlékművének avatásán és az emlékükre rendezett istentiszteleten találkoztunk vele felesége társaságában.
Drága Béla bácsi, elmentél közülünk odaföl hősként, hős bajtársaid közé, kikkel történelmet írtál és példát mutattál az utókornak, a hazaszeretet, a küzdés és a becsület követendő példáját. Isten adjon örök nyugalmat!

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.02.04.

Portré: Ugróedzés Ludger Beerbaumnál

Portré: Ugróedzés Ludger Beerbaumnál

Talán nem szükséges bemutatnunk az olvasóknak Ludger Beerbaum urat, hisz minden bizonnyal hallottak már a most 38 éves, nős, kétgyermekes családapáról, aki nem utolsósorban a világ egyik legsikeresebb díjugratója.
Meredeken felfelé ívelő díjugratói pályafutása a középiskola befejezése után kezdődött, és már 1988-ban a szöuli olimpia csapat aranyérméhez vezetett. Négy év múlva, a barcelonai olimpián izgalomban alig túlszárnyalható döntőben Classic Touch nevű kancájával már egyéni olimpiai aranyérmet is szerezni tudott.

A kép illusztráció

Az 1993-as göteborgi világkupán szintén aranyat ért el, 1994-ben Hágában a világjátékokon az aranyérmes csapat tagja volt. 1996-ban az atlantai olimpiai csapat-aranyérem következett, majd 1998-ban szintén csapat-arany a római világbajnokságon és a hicksteadi Európa-bajnokságon. A 2000-es olimpián Sydneyben újabb csapat-aranyéremmel gazdagodott. Ludger Beerbaum eddig több mint 75 nemzeti díjat nyert meg, és számos német bajnoki címet szerzett.

Sok lovas verseny- és edzésszünetet tart a téli időszakban. Bár a tavasz még messze van, lassan közelegnek a szezon első fedettpályás megmérettetései. Mennyi időt kell rászánnia a lónak és lovasnak, hogy jól felkészülten menjen az évad első versenyeire?
A versenyszünet után két-három hétre van szükségük az erőnlét visszaszerzéséhez, de ha az edzések is szünetelnek, akkor véleményem szerint legalább két hónapot vesz igénybe a “visszarázódás” a versenyek követelményeibe.

Milyen tematika szerint épül fel az Ön edzésterve a téli szünet utáni időszakra?
Először erőnléti edzésekkel kezdünk, idomító munkával tarkítva, később ugrógimnasztika, aztán pályatréning következik.

Hány startot tervez évente az egyes lovaknak, és mitől teszi függővé a gyakoriságukat?
A lovak használatát egyedileg döntjük el, az illető ló fizikai és pszichikai alkatától függően.

Milyen Önöknél egy ugróló átlagos edzéshete?
Alapjában véve ugyanúgy épül fel, ahogyan az “újrakezdő” időszakban, vagyis erőnléti edzés, idomító munka, ugrógimnasztika és pályatréning váltakoznak. Az egyetlen különbség az, hogy az egyes fázisok az állandó munka során természetesen sűrűbben követik egymást.

Általános alapkoncepció alapján dolgoznak, vagy minden lónak egyedi edzéstervet alakítanak ki?
Az alapkoncepció mindig tartalmazza a fent említett edzéspontokat. Ezen felül minden ló számára egyedi súlypontokat határozunk meg.

Milyen gyakran ugrik az edzési időszakban versenymagasságú akadályokat a lovaival?
A fiatal lovakkal rendszeresen, vagyis hetente kétszer, az idősebbekkel, azaz a nyolcévesekkel és idősebbekkel nagyon ritkán, mindössze havonta egyszer-kétszer.

Néha olyan ugrásokkal is edzi a lovait, amelyek meghaladják a versenymagasságot?
Igen, ha úgy érzem, hogy motiválnom kell, illetve “fel kell ébresztenem” őket.

Priamos nevű lova sikereiről nyilatkozva ön korábban azt mondta, hogy viszonylag magas kora ellenére azért olyan fitt és teljesítőképes még, mert mindig nagyon kíméletesen használták. Mit kell érteni ez alatt?
Ez különösen karrierje első nyolc évére vonatkozik, amelyet Dirk Hafemeisternél töltött el, aki évente alig vett részt 12-15 versenynél többön.

“Szezonálisan” dolgoznak a lovai, vagyis a viszonylag intenzív versenyszezont hosszabb szünet követi, vagy az egyes indulásokat nagyjából egyenletesen osztják el?
A versenyek általában az év folyamán egyenletesen megoszlanak, a versenyek közötti megfelelő szünetekkel, így különösebb “sakkozgatás” nélkül ott tudunk lenni a legfontosabb megmérettetések szinte mindegyikén.

Milyen lehet egy tehetséges ugróló “életpályája” a nyers lótól a felső osztályokig? Mely állomásokat tartja különösen fontosnak?
Egy ugróló munkába vételének első két évében nagyon fontos, hogy messzemenően figyelembe vegyük felépítését, vagyis három-, négy-, ötéves korában ne dolgozzon túl sokat lovas alatt, csak hat-hét éves korától kezdve kapjon fokozatosan egyre több lovas alatti munkát. Persze jól el kell találni az adott lónak megfelelő szintű versenyeket, aztán tehetségétől függően fokozhatjuk a követelményeket.

Szöveg: Ute Forler
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában.

Frissítve: 2023.11.29.
Fotó: Canva

A Doni Hősök emlékére

A Doni Hősök emlékére

Hazánkban kevés olyan család él, akinek szerettei, rokonai vagy barátai közül valaki ne lett volna résztvevője a szörnyű doni harcoknak. A szerencsésebbek még köztünk élnek, de többségükre már csak fájó szívvel emlékezhetünk.

2002. január 14-én ünnepélyes keretek között Budapesten emlékezhettünk hőseinkre. A fővároson kívül több nagyvárosban és kisebb településeken is tartottak hasonló megemlékezéseket. A Kossuth rádió a január 14-ével kezdődő hét napján a déli harangszót a Doni kápolnából közvetítette. Hogy idáig eljutottunk, az öröm és elégtétel minden hazafias érzelmű ember számára.

Január 14-én délelőtt 10 órakor a hősökért szólalt meg a Mátyás templom harangja és értük imádkozhattunk az ökomenikus istentiszteleten. A zsúfolásig megtelt templomban a katonai, a huszár, a cserkész és a forradalmi hagyományőrző szervezetek mellett Kormányunk és a politikai pártok is képviseltették magukat a megemlékezésen. A szertartás zenei kíséretét az orgona patetikus hangjai és a Magyar Honvédség Fúvós Zenekara tette magasztossá. Néhány momentum azonban kissé tompította a felemelő érzelmeket. Azt, hogy a miséző papok beszédeit kezdetben percekig nem lehetett hallani, a technikai felkészültség hiányának nevezhetjük. Az viszont érthetetlen, hogy az ökomenikus istentiszteletnek hirdetett ünnepségen miért nem tette közzé pár gondolatát a közelmúltban kinevezett tábori püspök és Nagyvárad püspöke sem. A szentmise befejezését követően a templom hátsó soraiból néhány hang himnuszunk dallamát kezdte el énekelni, amely meglepő módon, de már nem tartozott a tervezett ünnepi programhoz. Ekkor az éppen kivonulni szándékozó tömeg megállt és együtt, fennhangon énekeltük el nemzetünk himnuszát. Az ünnepség délben a Hadtörténeti Múzeum udvarán folytatódott, ahol a Doni Hősök Emlékművének avatására és koszorúzására került sor. Számomra különösen szeretett és megbecsült a “hősök” korosztálya, hiszen édesapám korabeliek.

Jó apám sokat mesélt az átélt háborús borzalmakról, a harcokról, a fogságról és mindazokról az eseményekről, amelyeket a “felszabadulás”, majd 1956 után kénytelen volt katonai múltja és csendőrparancsnok bátyja miatt elviselnie az “elvtársaktól”. Korán, 56 évesen érte a halál, ezért történelmünk ezen időszakának további elemzéseit a még hála Istennek élő, egykori résztvevőktől hallhatom és rögzíthetem teljes hitelességgel. Olyan kivételes emberektől, mint többek között Vitéz Czeczidlowszky Béla ny. honvéd alezredestől, vagy éppen Nagy Kálmán ny.h. ezredestől. Ifjú éveiket töltötték harcolva a világháborúban, szenvedések közepette, bajtársaikat elveszítve, mely borzalmakat a megaláztatás hosszú évei követték. Mára megöregedve, kisebb-nagyobb betegségeikkel együtt élve élik napjaikat. Számukra életörömöt szeretteiken kívül az nyújthat, ha elégtételt, elismerést, megbecsülést kapnak az őket követő generációktól és a politikai vezetéstől.

Két évvel ezelőtti lovas köri kirándulásunkon felejthetetlen perceknek lehettünk tanúi. Mivel az egykoron katonai eseményekben mozgalmas Komáromba látogattunk el, aktuálisnak éreztük, hogy meghívjuk közénk a Doni Bajtársak Szövetségének néhány idős tisztjét is. Könnyed, kiránduló öltözet helyett mindegyikük díszegyenruhában érkezett az utazásra. Tették mindezt azért, mert tudták, hogy pár percre megállunk az általunk felújított és újraavatott Komáromi Katonai Lovas-emlékműnél. Mikor odaértünk, öltözéküket gondosan kisimogatták az utazás okozta ráncoktól, majd alakzatban, díszlépésben mentek az emlékmű talapzatához. Ott letették emlékkoszorújukat, és fejet hajtottak a katonalovak emlékének. Ezek a képsorok életem végéig megmaradnak bennem, és büszkén mesélem el “arra érdemeseknek” , hogy részese lehettem ezeknek a pillanatoknak.

Mindezek után térjünk vissza a Hadtörténeti Múzeum udvarán történtekhez. Nem tudni, miért és kiknek a mulasztása végett, de a Doni Emlékmű avatásának és koszorúzásának ünnepségén nem volt jelen katonazenekar, katonai díszőrség – kivéve a lelkes hagyományőrzőket. Nem volt két katona sem, akik a szeretet koszorúit elhelyezték volna az emlékműnél és hiányzott a megemlékezésnek egy olyan levezetője is, aki megszervezte és tudatta volna, hogy mikor és kik róják le kegyeletüket. Egyébként, ha a múzeum igazgatója és néhány munkatársa nem gondoskodik az utolsó pillanatban hangtechnikai berendezésekről, akkor az ünnepi koszorúzások is vagy elmaradtak volna, vagy némán zajlottak volna le a mintegy 200 fős nemzeti érzelmű egybegyűlt számára. Igaz ugyan, hogy a Himnuszt és a Szózatot zenei aláfestés nélkül is el tudtuk volna énekelni.
Az idős, még élő ünnepeltek lassan botladozva a borostyánszerűen átszőtt ágasbogas talajon keresztül vitték koszorúikat a nekik és bajtársaiknak készített emlékműhöz. A hosszú évek megpróbáltatásaiban elfáradt, megtört arcok kissé kérdőn néztek egymásra, de mint 60 évvel ezelőtt, úgy most is összefogtak és megoldották, amit elhatároztak.

Végezetül megköszönöm Vitéz Czeczidlowszky Béla úrnak, hogy megtisztelte és meghívásával szükségét érezte a Magyar Lovas Kör jelenlétének ünnepségükön, melyen dr. Elek Sándor úr és jómagam képviseltük egyesületünket. Béla bácsit az elmúlt évben mutattam be portrésorozatunkban, nem csak mint a Doni Bajtársak Szövetségének elnökét, hanem mint lovas embert, lovas katonát is. Élettörténetében szeretettel és tisztelettel emlékezett vissza a velük együtt szenvedő hűséges katonalovakról. Áldja meg az Isten a még élő hősöket, az elesett és az évek során elhunyt dicső bajtársaik emlékét!

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.18.

 

Stübben úr Budapesten

Stübben úr Budapesten

Az Utazás 2001 kiállítás alkalmával hazánkba látogatott a világhírű német nyeregkészítő cég vezetője, Stübben úr, aki a lovas pavilonban külön standon fogadta az érdeklődőket.

Hogyan lesz valakiből egy ilyen hatalmas nyereggyártó cég vezetője?

Ez egy családi cég, én már a negyedik generációhoz tartozom. Vagyis beleszülettem, és ebben nőttem fel. Hárman vagyunk fiútestvérek a családban, ebből az egyik bátyám és én teljes mértékben a cégben dolgozunk, harmadik testvérünk pedig a pénzügyi, gazdasági résszel foglalkozik.

A lovaglás, a lovassport is beletartozik a mindennapjaikba?

Természetesen igen, de csak hobbilovasként, a versenysport egyszerűen nem férne bele az időmbe. Szinte állandóan úton vagyok, így pedig nem lehet “komolyan” lovagolni. De amikor csak időm engedi, szívesen szállok magam is nyeregbe.

Önöknél Németországban milyen iskolákat kell elvégezni ahhoz, hogy valakiből nyeregkészítő mester váljon?

A nyeregkészítő szakma megszerzéséhez legalább egy hároméves szakiskolát kell elvégezni, de ahhoz, hogy valaki a mester fokozatot megszerezze, még sok-sok évi tanulásra és számtalan vizsga letételére van szükség.

A nyereg “lelke” a nyeregváz. Az Önök cége a vázat is maga gyártja nyergeihez?

Nem, a nyeregvázaink nem saját gyártásban készülnek, de az a technológia, amellyel ezek a vázak készülnek, védett, csak a Stübben nyergekhez használható. A vázkészítés legfőbb szempontja a megfelelő kapcsolat kialakítása a ló és a lovas között. A nyeregvázaink elasztikusak, és lehetővé teszik, hogy a lovas a lehető legközelebb legyen a ló hátához. Ahhoz, hogy a lovas tökéletesen adhassa ülésével a különféle segítségeket a lónak, a megfelelő ponton, mélyen kell ülnie a nyeregben. Hiába dolgoznánk kiváló minőségű bőrökkel, ha a nyeregváz nem megfelelő, akkor a kész nyereg sem lehetne az.

Milyen típusú bőröket használnak a nyergek készítésénél?

Elsősorban marhabőrrel dolgozunk, de a kiegészítő részekhez – például a térdtámaszhoz, ülőrészhez – jávorszarvas, illetve vizibivalybőrt is használunk.

Egy-egy újításhoz honnan veszik az ötleteket?

Egyrészt az aktív lovasoktól, a vevőinktől származnak az ötletek, hiszen a vásárlás során gyakran merülnek fel újabb igények, ötletek a részükről. Másrészt pedig a cég dolgozói, akik a gyártás folyamatában vesznek részt, szintén sok jó ötlettel hozakodnak elő. És természetesen maguk a beszállítók, például a bőrgyárak dolgozói is adnak tippeket, amikor egy-egy új terméküket ajánlják nekünk.

Az újításokat teszteltetik is a lovasokkal, mielőtt azok piacra kerülnének?

Nem, ilyen jellegű tesztelés nálunk nincs, hiszen ezeket a nyergeket már évtizedek óta használják a lovasok, és a változtatások, amelyek inkább csak egy-egy kisebb részletet érintenek, a gyártás folyamán kerülnek tesztelésre, még mielőtt piacra kerülnének. Vagyis tulajdonképpen így is már egy tesztelt nyereg kerül kereskedelmi forgalomba.
Ráadásul minden ló és minden lovas egyedi nyerget kíván, így nem lehet valamennyi nyerget ugyanolyanra elkészíteni. Az egyik lovasnak nagyobb, a másiknak kisebb nyeregre van szüksége, míg az egyik lónak magasabb, szűkebb, a másiknak szélesebb markamrájú nyereg való a hátára. Leginkább a cipőkhöz lehetne ezt hasonlítani: bár megvannak a konfekcióméretek, mégis a legtöbb esetben az egyik ember kényelmesnek, míg a másik kényelmetlennek érzi ugyanazt a cipőt. De akár teljesen egyedi nyerget is el tudunk készíteni a lovas számára, ha erre van igény. Hiszen többféle nyeregváz-nagyság létezik, mind hosszúságában, mind pedig szélességében, vagyis markamrájában különbözőek.

Magyarországon egy nyeregkészítő általában maga végzi el az összes munkafolyamatot, attól kezdve, hogy ott van előtte a csupasz nyeregváz, egészen az elkészült nyeregig. Önöknél, “nagyüzemi” méretekben ez hogyan zajlik?

A Stübben cégnél fel vannak osztva a feladatok. Külön csoport dolgozik a nyeregvázon, mások csak a párnákat, a töméseket készítik elő, megint mások csak a bőrszabászattal, vagy épp a varrással foglalkoznak. És végül egy külön csapat dolgozik a nyergek végső összeállításán, ők építik fel a nyerget a már elkészített darabokból.

A Stübben cég termékei szinte az egész világon kaphatók. És nemcsak nyergeket, hanem számtalan egyéb kiegészítőt – a kantártól a hevederekig – gyártanak. Ez összesen hányféle terméket, illetve milyen darabszámot jelent éves szinten?

Annyira sokféle modellel dolgozunk, hogy szinte lehetetlen erre a kérdésre válaszolni. A nyergekből, amelyek Németországban és Svájcban készülnek, évente közel 35.000 darabot készítünk.

Az Utazás 2001 kiállítás alkalmával a Stübben nyergekről egy kis bemutatót is láthatott az érdeklődő közönség. A bemutató során Stübben úr a gyakorlatban is bemutatta, mik a legfőbb szempontok a megfelelő nyereg kiválasztásánál. Az egyik legfontosabb dolog a belső felépítés, a nyeregváz. Ahhoz, hogy a ló és a lovas között megfelelő kapcsolat alakulhasson ki a lovaglás során, a lónak a nyereg alatt is szabadon kell tudnia mozogni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a nyeregváz nem akadályozza a szabad vállmozgást, vagyis a váznak mindig jóval a váll mögött kell elhelyezkednie.

A másik fontos dolog, hogy a lovas a legmélyebb ponton üljön a nyeregben. Ez akkor valósulhat meg, ha a felnyergelt lovon a nyereg első kápája két-három centiméterrel magasabban helyezkedik el, mint a hátsó kápa. Ezt akár egy vízmértékkel is megmérhetjük – a Stübben nyergeknél, ha azt helyesen tesszük fel a ló hátára, a hátsó kápa minden esetben 2-3 cm.rel alacsonyabban helyezkedik el, mint az első kápa.

Mivel nem minden ló és nem minden lovas egyforma, ahhoz, hogy a megfelelő nyerget válasszuk, célszerű előbb alaposan szemügyre vennünk a ló testfelépítését, és ehhez mérten kiválasztani a megfelelő nyerget, máskülönben előfordulhat, hogy a szemre tetszetős nyereg a hozzá nem megfelelő lovon, vagy lovas alatt nem tudja betölteni funkcióját. Ha azonban a megfelelő hosszúságú és markamra-szélességű nyerget választjuk, hosszú éveken át lovagolhatunk egy kiváló minőségű nyeregben. 

Szöveg: Balogh Eszter
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.májusi számában.

Esterházy Huszárezred

Esterházy Huszárezred

2000. november 11-én megalakult az Esterházy Huszárezred. Az ausztriai Lorettoban, amely Soprontól 30 km-re található, ünnepi szentmise és zászlószentelés után tették le esküjüket a testőrség tagjai.

Az ünnepi szertartás támogatója herceg Esterházy Antal volt, aki a hercegnével fogadást adott a piciny település kolostorában. Kópis Endre paksi vállalkozó azon kevesek közé tartozik, akinek fontos hagyományaink megőrzése. A huszárezred megalakulásához öt ló adományozásával járult hozzá.

Örülnénk, ha Kópis úr nemes gesztusát a hazai vállalkozók közül minél többen követnék. Sajnáljuk, hogy nem lehettünk jelen a jeles eseményen, mert ebben az időpontban tartottuk megemlékezésünket katonalovainkról a komáromi lovas-emlékműnél.

Az esemény értékét számunkra növeli, hogy forgatókönyvírója Kickinger Zoltán, immár huszárparancsnok, a Magyar Lovas Kör tagja aki Ausztriában él-, az arab fajta szerelmese és a magyar lovas hagyományok őrzője, tisztelője.

Gratulálunk barátunknak a külföldi és hazai médiák által is elismerten színvonalas, bensőséges hangulatú rendezvény szervezéséért, lebonyolításáért.

Kickinger Zoltán huszárparancsnok

Forrás: Magyar Lovas Kör
2001.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.26.

Hiba bejelentés