Kádár László: A fogathajtás professzora
Az igazi Lovasember több generációig kimutatható lovasember-ivadék, akik öröklött tulajdonságuknak köszönhetően magukban hordozzák a ló iránti szeretetet és alázatot és azt a fajta megszállottságot, amiből sok és következetes munka alapján jön létre a SIKER. Ez mindig így volt, ma sincs másképpen és ez a jövőben sem változhat. Ezek az emberek mindkét lábukkal a földön álltak és állnak, napi munkájuk nagy része kemény edzés és sok-sok verejték.
Így érik el sikereiket. Közéjük tartozott a magyar fogathajtás egészen kiváló, különlegesen tehetséges alakja Kádár László, aki munkássága, eredményei révén jelentősen hozzájárult a fogathajtó sport fejlődéséhez. Kádár László 192O. január 17-én született, a Heves megyei Gyöngyöshalászon, a család harmadik gyermekeként.
Szülei földműveléssel foglalkoztak, ezért már gyermekkorában vonzódott a lovak felé. Iskoláit befejezve, bevonulásáig a család földjén dolgozott, miközben 194O-ben házasságot kötött Kádár Erzsébettel. Házasságukból két gyermek született, Tibor és László. 194l-ben katonai szolgálatra vonul, a lakóhelyétől néhány kilométerre fekvő Gyöngyösi Állami Méntelepre, ahol az akkori parancsnok, Babits Gyula, méneskari ezredes volt. Babits ezredes kiváló hajtóként, több mezőgazdasági kiállításon és távhajtó versenyen jeleskedett ezért hamar kiszemelte magának a fiatal újoncot, Kádár Lászlót a lipicai ménfogat segédhajtójának.
A lehetőséggel élve így hamar elsajátította a fogathajtást. l945 tavaszán Kádár László parancsnokával együtt fogságba estek, ahonnan l948-ban szabadultak. Szabadulása után azonnal jelentkezett a Gyöngyösi méntelepen, ahol a fedeztetési állomás vezetőjének nevezték ki. A háború után a méneskar megszűnt, így Kádár László mint civil dolgozott és később vezetői munkája mellett egyre jobban bekapcsolódott a fogathajtásba. Kezdetben kettes fogatot, majd négyes és ötösfogatot hajtott. 1949-ben kettesfogatával a 2O km-es országúti szekérversenyen 4. helyezést ért el. A sikeresebb tenyésztés érdekében a szakemberek, kinyilvánították, hogy a jövőben a törzsmén kiválogatása és beosztása alapján csak olyan mén jöhet tekintetbe, amely a 100 km-es kipróbálást sikerrel tejesítette. 1952-től a magyar fogatversenyzés, a Földművelésügyi Minisztérium tanácsára 100 km-es kipróbáló versenyeket írt ki, ami kiválóan alkalmas a munkabírás és a teljesítőképesség megállapítására.
Az 1956-os csongrádi 100 km-es hajtóversenyre, ami kettes fogatban zajlott, a gyöngyösi méntelep két lipicai mént nevezett. A versenynek külön jelentőséget adott, hogy Csongrád városa ekkor ünnepelte fennállásának 1000. évfordulóját, ezért a verseny ünnepi külsőségek között, igen nagy érdeklődés mellett zajlott. A 100 km-es hajtóversenyen 3O fogat indult, és Kádár László rekordidővel, magabiztosan nyerte meg a versenyt. Közben rendszeres résztvevője a hazai fogathajtó versenyeknek, és az Országos Mezőgazdasági kiállításoknak, ahol a híres lipicai mén ötösfogatával nagy sikereket ér el. 1959 nyarán az akkori NDK Földművelésügyi Minisztériumának meghívására Kádár László meghívást kapott a Lipcsei – Markleebergi Mezőgazdasági kiállításra. Az eseményen jelen volt az NSZK Aacheni Lovasszövetségének akkori főtitkára Willi Haupts, aki felfigyelt a csodálatos lipicai ötösfogatra és felvetette, hogy nagyon szeretné, ha a híres magyar fogatok újra szerepelnének az Aacheni Nemzetközi Lovas és Fogatversenyeken és bemutatókon.
Az aacheni közönség, a lovas rajongók még emlékeztek a háború előtti fogatbemutatókon és versenyeken megjelent magyar fogatokra, különösen a bábolnai arab kanca ötösfogatra, amelyet Bábolna parancsnoka Pettkó-Szandtner Tibor hajtott. Innen indult az újkori aacheni részvételünk, amely azóta sok sikert és elismerést hozott a magyar négyesfogatsportnak, a magyar lovassportnak. A meghívás alapján öt magyar ménekből álló ötösfogat tart bemutatót és a négyesfogataink indulnak a Nemzetközi fogathajtó versenyeken. Az akkori szabályok szerint a négyesfogathajtó versenyeken indulni kellett a négyesfogatokból bontva két kettes fogatnak és a négyesből két egyes fogatnak is, a részükre kiírt versenyeken, versenyszámokban. A meghívás alapján, a meghívó minden költséget vállalt a magyar határtól oda – vissza és teljes ellátásban, napidíjban részesített minden magyar résztvevőt. A magyar hivatalos szervek hozzájárulása után a versenykiírás szerint megtörtént a mének és a csapat kiválogatása, ami alapján öt ötös ménfogat indult az l96O-as Aacheni Nemzetközi Fogat versenyre, illetve bemutatóra.
A lipicai mének Gyöngyösről, hajtójuk Kádár Lászlóval, öt fekete nóniusz -Mezőhegyesről, Nagy Ferenccel, öt pej színű nóniusz- Debrecenből, Lukács Józseffel, a szürke arab mének- Jászberényből, Csizmadia Ferenccel – míg öt sárga Kisbéri félvér Molnár Józseffel, a komáromi méntelepről. A rangos aacheni rendezvényen, a bemutatókon ötösfogataink nagy szakmai és közönségsikert, míg a fogatversenyeken többek között, öt első helyezést, három második, három harmadik, két negyedik díjat, összesen mintegy 32 díjszalagot tűzhettek ki lovaik kantárjára. A nemzetközi fogatverseny legeredményesebb hajtója Kádár László lett és természetesen a csapatversenyt is megnyertük. Egyéb elismerésként a 11 értékes tiszteletdíj mellett egy Ford- Taunus személygépkocsival gazdagabban térhetett haza csapatunk Aachenből.
Ez a rendezvény és a magyar csapat kiemelkedő eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy a Nemzetközi Lovasszövetség l969-ben elismerte és létrehozta a FEI-ben a fogathajtó szakágat és szakbizottságot, és hogy 197l-ben Magyarország kapta az I. Hajtó Európa bajnokság rendezési jogát. És ebben meghatározó szerepe volt Kádár Lászlónak is. A sok fontos epizód mellett említésre méltó, hogy a fogathajtás talán legnagyobb egyénisége, Pettkó-Szandtner Tibor ez időben már betegen feküdt a Müncheni Kórházban és a televízión keresztül látta a magyar fogatok bemutatóját és a versenyeket. Szinte könnyezve kért meg egy Münchenben élő magyar lovas szakembert, hogy utazzon el Aachenbe és kérje meg a magyar csapat vezetőjét, hogy egy kisfilmet készítsenek a magyar fogatokról, lovakról, szerszámokról és a kocsikról. Kérését a csapat vezetője, Pál János örömmel teljesítette.
A súlyosan beteg Pettkó-Szandtner Tibor örömmel látta, hogy minden fogat, hintó, szerszám úgy van, ahogyan Ö 193l-ben leírta a ” Magyar Kocsizás ” című könyvében. Pettkó-Szandtner Tibor a következő év elején meghalt. A München melletti Lajos bajor királyi herceg- Leutstetten ménesbirtokán, nagy részvét mellett temették el. Kádár 1964-ben Magyar Hajtó Derby győztes és 1967-ben magyar félvér és ügető fajtájú lovaival, személyében magyar versenyző, először nyeri a híres Hamburgi Hajtó Derby-t. A siker óriási, az ünnepség felemelő, amikor az akkori Német Lovasszövetség elnöke Kádár László nyakába akasztotta a tradicionális tölgyfa koszorút, átadta a tiszteletdíjat, a díjszalagot és először hangzott el a magyar himnusz a hamburgi lovas stadionban. Sajnos l968 őszén megbetegedett, egy évvel később végleg leszállt a bakról, amíg erővel bírta sokat tett a fogatsportért, szaktanácsadóként, 1975-76-77-ben a szövetség felkérésére vezette az edzőtáborokat és tanította a helyébe lépő fiatal Bárdos Györgyöt, aki átvette tőle a lipicai ménfogatot. Hogy milyen eredménnyel tanította Bárdost, azt Bárdos György eredményei igazolják.
Kádár László 6l-évesen, 198l. július 16-án távozott közülünk. Lovas tiszteletadással, nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomba a Gyöngyöshalászi temetőbe. A kiváló embert, a sikeres hajtót, a nagy tanítót, lipicai négyesével tanítványa Bárdos György vitte a sírhoz, majd az l967-es Hamburgi Hajtó Derby széles kékszalagos tölgyfakoszorúját Abonyi Imre és Bárdos György helyezték rá a koporsójára, hogy vele és könnyeikkel együtt távozzon.
Kádár László valóban a fogathajtás tudományának professzora volt, nemcsak értette, hanem át is tudta adni mindazt, amit Ö egykori tanítómestereitől elsajátított, és ezért a fiatal hajtók a későbbi Európa és Világbajnokok örökre a szívükbe zárták Kádár Lászlót.
Írta: Herneczky Frigyes – Dr. Pál János
Beküldte: Sybex
Forrás: www.fogatsport.hu
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva
A szabadkígyósi ménes – ahol több mint húsz állatról gondoskodnak – első lovait a polgármester néhány évvel ezelőtt adományként adta a falunak. Mindenekelőtt azért, hogy a helybéli gyerekek ingyen tanulhassanak meg lovagolni. A turisztikai hasznosítás akkor kerülhet majd előtérbe, ha végre rendeződik a településen lévő kastély sorsa.
Méneskari lótenyésztő szeretett volna lenni. Az ehhez vezető út pedig a Ludovika és az örkényi tanárképző elvégzésén keresztül vezetett. Az érettségi után, 1943-ban behívták katonának, s rövidesen a Ludovikára vezényelték. Lovaglótanára előbb Szemere Csaba, majd Némethy Bertalan volt. A rövid akadémiai tanév után nyugatra vonultak, majd amerikai hadifogságba kerültek.
Második világbajnoki aranya után letette az ostort, -mondván “A csúcson kell abbahagyni”- de a fogathajtást nem hagyta el, edzőként, drukkerként továbbra is ott volt minden verseny.
A résztvevők délelőtt ügyességi vetélkedőn mérték össze tudásukat, vezetett lovakon ülve kellett végrehajtaniuk különböző gyakorlatokat. Délután gyógypedagógiai program keretében mutatták be, a szelíd négylábúak miként segítik a fogyatékos gyerekek mozgáskultúrájának, érzelmi fejlődésének kiteljesítését. A résztvevők élményeit sétakocsikázás, túralovaglás, illetve egész napos kézműves foglalkozások gyarapították. Az egész napos program zárásaként Unger Pálma és N. Szabó Sándor bohócjátékával örvendeztette meg a gyerekeket.
Nagy-Britanniában a HIS, a “Hunters Improvement and National Light Horse Breeding Society” irányítja a sportlótenyésztést. A Szövetség elnökségének tagjai maguk is tenyésztenek huntert saját költségükre és ez a tény önmagában is perdöntő. (Hecker, 1987)
Major K. P. Wallis, a HIS elnökségi tagja a következőkben vázolja a sportló előállítást Nagy-Britanniában (Der Tierzüchter, 1966. Nr. 19):
Az anglo-arab fajtát 3 csoportra osztják a franciák az arab vérhányad alapján: