Világörökség lehet a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok
Az 1784-ben alapított Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok központi ménesudvarában és két külterületi ménesében több mint 300 lovat tartanak és nevelnek, amelyek a nóniusz, a magyar sportló és csekély számban az ügető fajtákból tevődnek össze.
A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok az UNESCO Világörökségi Listájának magyar várományosai közt szerepel, amelyből a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága terjeszti elő a jelölteket a nemzetközi cím elnyerésére.
A Mezőhegyesi Állam Ménesbirtok története egészen a 18. századig visszanyúlik. Életre hívásának történelmi előzménye az 1740-től 1763-ig tartó háborúk, melynek következtében a monarchia lóállománya jelentősen lecsökkent. A monarchia uralkodónője, Mária Terézia a császári és királyi hadsereg ló utánpótlásának érdekében, de főképpen az ismétlődő török fenyegetések miatt Bécs védelmére katonai ménesbirtokot akart létrehozni. Tervét fia, II. József 1784. december 20-án alapítói határozatával valósította meg a Dunától keletre, a Kárpát-medencében. A birtok 18.127 hektáros pusztán alakult meg kifejezetten legelőre alapozott lótenyésztés céljából 194 mén és 405 kanca tenyésztésbe állításával. A birtok éves átlagban 7000-8000, a második francia háború alatt, 1800-1801-ben pedig 26 ezer lovat adott a hadseregnek. Egészen 1868-ig Mezőhegyesen csak katonai célú lótenyésztés és takarmánynövény termesztés folyt. Ez alatt az idő alatt tenyésztették ki a három hagyományos mezőhegyesi lófajtát, a nóniuszt, a mezőhegyesi félvért és a gidránt.
2004 márciusában a birtokot privatizálták, majd a lótenyésztés kivált a részvénytársaságból és ma a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. feladata a hagyományos lótenyésztés sikeres folytatása.
2012.07.24. Olvasztó Dóra, Lovasok.hu
Forrás: MTI, Mezogazdasagimuzeum.hu
Frissítve: 2023.07.14.
Fotó: Canva
