Kezdőlap Blog Oldal 51

Tennuvian

Tennuvian

 

A fajta eredete és története

A fajta a Tennessee Walking horse és a Perui Paso keresztezéséből alakult ki. Gaited horse-nak tekintik. A fajtát Paula Bonset tenyésztette ki. A fajta tenyész szövetsége 1991-ben alakult meg. “Egy nap elhatároztam, hogy fogom a Tennessee Walking kancámat, és a Perui Paso ménemet”, mondta ő. “Kereszteztem őket, és kaptam egy gyönyörű lovat.” Bonset szerette ennek az eredményét látni, mivel a keresztezés sikeres volt, kialakult egy új fajta, amely a Tennuvian nevet kapta.

A fajta jellemzői

A Tennuviannak sok előnye van, nyilatkozta Bonset, aki megpróbált egy egyenletesen ügető lovat létrehozni jó lábakkal, mely a Tennessee Walkerre jellemző, de kisebb testtel és finomabb füllel, amiket a Perui Pason láthatunk. A Tennuvian jármódja hasonlít a Tennessee Walking-éhez, mondta Bonset.

Nagyszerű trail ló, különösen kitartó állat. Színekben változatos, beleértve a palominot, a fakót és a pintót. Magassága 142-152 cm körül van. Keményen dolgozó ló.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.19.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Standardbred – Amerikai ügető

Standardbred – Amerikai ügető

 

A fajta eredete és története

Ez a fajta, mely a XIX. századból származik, és az USA keleti partjain tenyésztették ki, mondjuk úgy, hogy talán az egyik legjobb időt futó ló. Ha megfigyeljük, sok országban fontosabbnak tartják az ügetőversenyzést a galoppversenyzésnél. Az Amerikai ügető 1,6 km-t 1 perc 55 másodperc alatt tudja megtenni. Nevét 1879-ben kapta. A törzskönyvbe kerülés feltétele a “Standard idő” teljesítése volt. Tulajdonképpen kocsik vontatásához gyors, erős, kitartó kocsilovak kellettek.

Kialakításához alapul kellett venni egy Telivért, mely a gyorsaságban, alkata finomításában segített, aztán jött hozzá a Narragansett pacer, mely a mozgását segítette, és végül Morgan ló, mely keménységet, életerőt örökített. De ez még nem adott teljességet, így még elővették az Arab fajtát és a Berbert. Az alapító, angol telivér mén Messenger volt. Mára már az egyik legelterjedtebb fajta lett a világon. De Amerikában és Ausztráliában a fajta két ágra szakad.

A fajta jellemzői

Mozgása kétfajta lehet: poroszkálás és ügetés. Poroszkálásban gyorsabb, és ritkábban ugrik be vágtába. Kemény lábak, és jó paták jellemzik a fajtát. Feje lehet durva, de arányos. Nyaka közepesen hosszú, középmagasan illesztett, jól izmolt, háta feszes, fara izmos, marja elmosódott. Lapockája meredek, végtagjai szikárak, nem túl hosszúak. A fajtára igencsak jellemző a “nyitott ügetés”.

Méretük kb. 160 cm körül van. Leggyakrabb színe a pej, de lehet sárga, sötétpej, fekete, szürke.

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.19.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spotted Saddle Horse – Foltos/pettyes ló

Spotted Saddle Horse – Foltos/pettyes ló

 

A fajta eredete és története

A Spotted saddle horse spanyol-amerikai típusú foltos pónik és gaited lovak keresztezéséből alakult ki. Főként Tennessee Walking lovat használtak, ez adta a fajtának az egyenletes jármódot. Vittek a fajtába Standardbred, Musztáng, Missouri Fox Trotter, Perui Paso, Paso Fino és Racking Horse hatást is.

A fajta jellemzői

A Spotted saddle horse egy természetes jármódú ló, mely erős és kitartó. Ugyan nem csak TWH hatás van a fajtában, mégis rá hasonlít leginkább, habár egy kicsit nehezebb alkatú.

Aránylag új fajtáról van szó, mely színes, sokoldalú, jó természetű, rendkívül kényelmes jármódú.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.19.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spiti póni

Spiti póni

 

A fajta eredete és története

Ez a fajta nagyon hasonló az ősi tibeti pónihoz, amivel valószínűleg közös a származásuk. A Spiti hegyi ló, nehezen alkalmazkodik a síksághoz és szenved a meleg, nedves levegőtől. Ő a Himalája királya, ahol nélkülözhetetlen szerepet játszik, mint teherhordó ló.

A fajta jellemzői

Kellemes kinézetű állat, kecses esztétikai tulajdonságait kitűnően ötvözi kitartásával, erejével, mely erőteljes felépítésében mutatkozik meg. Kissé szeszélyes. Marmagasságuk kb. 122 cm. Általában szürke.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.05.19.
Fotó: Pixabay

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spanyol-Norman ló – Spanish-Norman horse

Spanyol-Norman ló – Spanish-Norman Horse

 

A fajta eredete és története

A ritka és különleges Spanyol-Norman fajta, az újratenyésztett középkori lovagi csatamén magára vonja a lórajongók figyelmét az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában. “A múlt csataménje a mai kor sportlova”.

A hatalmas harci ló, amely a csatamezőkön vágtatott át, és vezette a vitézeket a győzelembe… A keresztes lovagok paripái az Agincourt-i és Poitiers-i csatákból történelmileg és örökléstanilag is újra lettek tenyésztve a spanyol Andalúz és a francia Percheron fajtákból.

Allan H. Hamid, a Spanish-Norman Horse Registry Inc. (Spanyol-Norman Fajta Iktatóhivatal Rt.) elnöke 1996-ban bejelentette, hogy 32 Andalúz csődör volt a fajta alapítója. 30 Andalúz csődör az U.S.A.-ból, míg 2 Kanadából származik.

A Spanish-Norman Horse Registry Inc. 1991-ben alakult, hogy dokumentálja a családfáját ennek a csodálatos és egyedülálló sportló-fajtának. Allan Hamid, az Iktatóhivatal alapítója (aki egyébiránt történelemtanár és kiváló Andalúz tenyésztő Connecticut-ban) megállapította, hogy mind az Andalúz mind a Percheron fajtáknak Berber ősei vannak. A korai spanyol lovak részt vettek a mára elveszett középkori francia Norman lovak tenyésztésében. Ezek a Norman lovak a középkorban alapító állományként szolgáltak a középkori csatalovak tenyésztésében. A Norman ló ugyancsak “közreműködött” a Percheron fajta tenyésztésében is. Hamid kutatási eredményeit alátámasztják Dr. Gus Cothran tanulmányai a Kentucky egyetemen, aki hasonlóságokat talált a két fajta vérmintáiban.

A fajta jellemzői

Egy sokoldalú sportló, a Spanyol-Norman örökölte az Andalúz fajta szépségét, bátorságát, valamint a Percheron fajtától az alakját, csontozatát és erejét.

A fajta 155 és 172 cm magasságú, túlnyomórészt szürke színű, de pej és fekete is lehet. Nagy lófajta, kifejező szemei, valamint hosszú, méltóságteljes nyaka van, vállai hátrébb állnak a szokásosnál, s folytatódnak rövid hátában. Ezen kívül igen erősek a lábai. Azért lettek tenyésztve, hogy szabadon, rugalmasan mozogjanak, folyékony legyen a mozgásuk.

A Spanyol-Norman lovak különböző versenyszámokban indulnak: ugrás, fogathajtás, díjlovaglás és eventing. Ezeken kívül még parádékon szoktak szerepelni, és kiválóak hobbilovaknak vagy bemutatókra, valamint (természetesen) középkori játékokon.

 

Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.05.22.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spanyol musztáng – Spanish Mustang

Spanyol Musztáng – Spanish Mustang

 

A fajta eredete és története

Az 1950-es évek közepén egy csoport érkezett régi típusú Spanyol Musztángokkal az Egyesült Államok nyugati részére, ahol egy kóbor fajtával találkoztak nagy számban, de a kihalás veszélye fenyegette őket. Robert E. Brislawn fáradozott a fajta megmentésén.

A fajta állományát Brislawn gondosan összegyűjtötte, majd kiválasztotta közülük a legideálisabbakat tenyésztésre. A Spanyol Musztáng nevet közös megegyezéssel választották meg a leírása alapján.

A fajta jellemzői

A fajtát kitartónak és keménynek írják, ami tény és legendás. A spanyol öröklődés látható a fajtában. Fejük nagyra nőtt, fülei hosszúak, látásuk éles, nagy irányérzék alakult ki a fajtában. Nagy számban még ma is vadon élnek. Ma a Spanyol Musztáng védett fajta.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.22.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Spanyol Berber – Spanyol Barb – Spanish Barb

Spanyol Berber – Spanyol Barb – Spanish Barb

 

A fajta eredete és története

A Spanyol Berber ló Andalúz és Spanish Jennet lovak révén alakult ki a 16. században. A fajta először egyébként Amerikában jelent meg, spanyol felfedezők vitték be. Amerikában a Spanyol Berber ló volt a legelterjedtebb a spanyol telepesek területén, délkeleten és délnyugaton. Délkeleten a Spanyol Berber ló hozzájárult a Chickasaw és Choctaw Indián lovak kialakulásában, a Chickasaw pedig az Amerikai Quarter Horse kialakulásában segített. Délnyugaton a spanyol, majd a mexikói cowboyok használták a lovat, majd a fajta a vad Musztáng alapjául szolgált.

Éveken át a Spanyol Berber feledésbe merült, alig maradt túlélő egyed. De néhányan azért tenyésztik. Sajnos néhány feljegyzés eltűnt és nem is próbálták jegyezni ezt a ritka és páratlan fajtát 1972-ig, amikor a Spanish-Barb Breeders Association megalakult.

A fajta jellemzői

Magassága 135-140 cm. Egyenletes járású, kényelmes lovaglású fajta. Feje szép, kosfej vagy félkosfej. Szemei mandula alakúak és alacsonyan helyezkednek el. Nyaka rövid, lapockái hosszúak és dőltek. Patái kemények és vastagfalúak. Sárga, fekete, fakó, deres, tarka színekben található meg. Intelligens és könnyen tanítható, tüzes és értelmes, megbízható fajta. Hátaslóként, marhaterelésre és távlovaglásra is használják.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.22.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Sorraia

Sorraia

 

A fajta eredete és története

A jégkorszakot megelőző időkből ered, hazája Portugália, Sor és Raia síkságai. Hasonlít a Tarpánra, mely több mint valószínű, hogy részt vett a Sorraia kialakulásában. Ugyanakkor a fajtát sokan hasonlítják a Garrano és Minho fajtához.

Kialakulását valószínűleg két fajtának köszönhetjük. Az egyik a Tarpán, mely maga az alapállomány volt, a másik pedig a Berber, mely a méretet növelte többek között. A tenyészcél mezőgazdasági munkákra jó pónilófajta volt. Ma is használják a mezőgazdaságban.

A fajta jellemzői

Feje nehéz, fülei magasan tűzöttek, végük fekete. A fekete szín jellemző a farokra és a sörényre is. A nyak rövid, erős, mellkasa mély, a farok mélyen tűzött.

Marmagasságuk 130-135 cm, egérszürke színűek, mezőgazdasági munkákra használják, ugyanakkor a fajta elvadult.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.05.22.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Poléziai

Poléziai

 

A fajta eredete és története

A Poléziai ló a mocsaras Pripet régióból származik Ukrajna és Fehéroroszország alföldjeiről. Az erdei ló típushoz tartozik, hasonlóan a Zhmud fajtához.

Ősi eredetű lovak, melyek a Tarpántól származnak, ami már legalább az időszámítás előtti 2. század óta ezen a területen élt. A Poléziai ló helyi tenyésztése az 1. században kezdődött.

Vérvonala sok éven át tiszta volt, brutális körülmények között, beleértve a zord időjárást és a rossz takarmányozást, nem beszélve a kemény munkáról. A keleti területeken lassan más fajtákat hoztak be, mely véget vetett a tiszta vérvonalnak. Ennek ellenére a nyugati területek sokkal különállóbbak és az itteni állatok más fajták vérétől mentesek. Ezeken a helyeken a lovak sok eredeti Konik erdei ló jellemzőt mutatnak.

Sajnos a II. világháború majdnem a fajta végét jelentette. A 20. század közepén azonban a Poléziait tanulmányozták és tenyészprogramokat állítottak fel, hogy megőrizzék az ősi vérvonalukat. Két típusa van a fajtának, egy masszív és egy könnyebb, kifinomultabb típus.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 134-152 cm. Feje közepes méretű, egyenes. Nyaka közepesen hosszú, mellkasa hosszú, mély és széles. Lapockái dőltek, háta hosszú és egyenes. Lábai tiszták és biztosak, patái erősek és kemények.

Sárga, szürke, pej, fekete és fakó színű lehet. Készséges és kitartó fajta. Mezőgazdaságban, szállításra, munkalóként használják.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.05.23.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Mecklenburgi

Mecklenburgi

 

A fajta eredete és története

A fajtát a II. világháború után rekonstruálták Kelet-Németországban. A csődörök az állam tulajdonát képezik, a kancák pedig a magántenyésztők tulajdona. Nagyon hasonlít a Hannoveri lóra, csak termete kicsit kisebb.

A fajta jellemzői

Feje közepes nagyságú, profilja egyenesvonalú, nyaka erős és hosszú. Háta egyenes, fara nagy és erős, mellkasa erőteljes, vállai szabályosak. Lábai teherbíróak, jó csontozattal és izomzattal bír, patája lekerekített és kemény. Erős, kitartó, kezes és nyugodt ló.

Marmagasságuk 154-165 cm. Pej, sötétpej, fekete színű. Hátaslóként használják.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.05.22.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Hiba bejelentés