Chester Webert csütörtökön sem tudta lekörözni senki díjhajtásban, így az aacheni CHIO második, a csapatversenybe beszámító – díjhajtó versenyszámát is az amerikai nyerte. A 38 éves Weber és négyese (Para, Senate, Splash és Uniek) ezúttal 38.21 hibaponttal (76.1%) teljesítette a programot.
Az élmezőny további helyezéseiben sem történt változás az előző naphoz képest. A második helyen Exell Boyd, a harmadikon Theo Timmerman, a negyediken pedig ismét Koos de Ronde végzett. Eredményeik azonban ezúttal a csapatversenybe számítottak bele.
A csapatoknál a Theo Zimmermann, Koos de Ronde und Ijsbrand Chardon alkotta holland egység vezet 87.29 ponttal. A második helyen az amerikai team – Chester Weber és James Fairclough – áll 98.5 hibaponttal. A német hajtók – Christoph Sandmann, Georg von Stein és Michael Brauchle – jelenleg a harmadik helyen állnak 100.8 hibaponttal.
Kérdés viszont, hogy a 23 éves Brauchle bakra tud-e majd ülni a verseny hátralévő részében. A fiatal hajtó ugyanis már reggel is hasi fájdalmakra panaszkodott, de még teljesítette programját, utána viszont kórházba került.
Szorosan mögöttük pedig a Dobrovitz József, ifj. Dobrovitz József és Lázár Zoltán alkotta magyar csapat áll a negyedik helyen 106.63 hibaponttal. Résen kell viszont lenniük, mert kevesebb, mint egy hibapont előnyük van a jelenleg ötödik helyezett svédekkel szemben.
A csapatverseny végeredményére vasárnapig várni kell. A verseny pénteken az egyéni akadályhajtással folytatódott, ezt szombaton a szintén az egyéni eredményekbe számító maratonhajtás követi.
A holland csapat nyerte meg a Furusiyya FEI Nemzetek Díjához tartozó Mercedes-Benz Díjat június 27-én. Rob Ehrens csapata két izgalmas fordulóban összesen 14 hibapontjával megelőzte a belgákat (17 hp) és a németeket (21 hibapont).
A finálé nagyon izgalmas volt, mivel csupán az utolsó akadálynál dőlt el, hogy ki lesz a Nemzetek Díjának győztese. A belgák utolsó versenyzője, Ludo Philippaerts addig mindössze egyetlen hibapontot gyűjtött be és övé lehetett volna a győzelem, ha az utolsó akadálynál az 50 éves versenyző nem követ el verőhibát, aminek köszönhetően a hollandok zsebelhették be az első helyezést.
A kép illusztráció
A hollandok győzelméhez elsősorban Gerco Schröder járult hozzá, aki London nevű lován utolsó versenyzőként volt az egyedüli az összes induló közül, aki mindkét fordulót hibátlanul teljesítette. A csapat sikeréhez hozzájárult továbbá Marc HoutzagerSterrehof’s Tamino-n (9/0), Leon ThijssenTyson nevű lován (5/0) és Harrie SmouldersEmerald-on (9/9).
A belga Philippaerts (0/8) mellett Gregory Wathelet is starthoz állt Desteny van het Dennehof nevű lovával. Az első fordulóban azonban a 32 éves versenyző 20 hibapontjával nem jutott tovább a döntő fordulóba.
Otto Becker, a német lovasok edzője harmadik helyezést elért csapatának teljesítményével nem volt teljesen elégedett. Csupán a kezdő lovas – Christian AhlmannCodex One nevű lován – teljesített hibátlanul az első fordulóban. Meredith Michaels-BeerbaumBella Donna nevű lován mindkét alkalommal gyűjtött be hibapontot, mégpedig a vizesároknál és időtúllépés miatt. Daniel DeusserCornet D’Amour-on és Ludger BeerbaumChiara-n is elkönyvelhettek egy-egy verőhibát körönként.
A Furusiyya FEI Nemzetek Díjában tehát az összesen 8-ból 5 kvalifikációs fordulót követően továbbra is Svájc vezet (250 pont). Az összesítés második helyén Franciaország áll (232,67 pont), őket Hollandia követi (230,5 pont), majd Írország (220,67 pont) és Németország (182 pont) következnek a rangsorban.
A Furusiyya FEI Nemzetek Díjának sorsa 40.000 néző előtt dőlt el.
Helyezés
Csapat
1. forduló
2. forduló
1.
Hollandia
1. Marc Houtzager – Sterrehof’s Tamino
2. Leon Thijssen – Tyson
3. Harrie Smolders – Emerald
4. Gerco Schröder – London
14 hibapont
1.Marc Houtzager (9)
2. Leon Thijssen 5
3. Harrie Smolders 9
4. Gerco Schröder 0
0 hibapont
1. 0
2. 0
3. (9)
4. 0
2.
Belgium
1. Gregory Wathelet – Desteny van het Panishof
2. Nicola Philippaerts – Cortez
3. Dirk Demeersman – Bufero van het Panishof
A 33 éves ír származású olimpiai bronzérmes Cian O´Connor lett a STAWAG-díj győztese. Az olimpiai bronzérmes O’Connor 12 éves Unique nevű kancáján 63,78 másodperc alatt teljesítette a 490 méter hosszúságú pályát. A második helyezést a holland Marc Houtzager nyerte el Sterrehof’s Uppity-n (64,17), a harmadik pedig a francia Pénélope Leprevost lett Flora de Mariposa-n (64,72).
2013.06.27.
Svéd győzelem
A svéd Henrik von EckermannFor Sale 6 nevű westfáliai kancáján bizonyult a leggyorsabbnak a 35 induló közül, így a páros nyerte meg a Sparkassen-Youngsters-díj második CHIO-fordulóját. A 32 éves svéd lovas egyébként Ludger Beerbaum istállójában lovagol. Csak két század másodperccel (66,81) maradt le mögötte a brazil Alvaro de MirandaAD Amigo-n. A harmadik helyezést a svájci Janika Sprunger (67,84) érte el Aris Cms nevű lován. Az első három helyezettet hét német lovas követte a sorban: David Will, Marcus Ehning, Patrick Stühlmeyer, Daniel Deusser, Katrin Eckermann, Christian Ahlmann és Carsten Otto Nagel.
A szerdai díjhajtást az amerikai Chester Weber nyerte. A második az ausztrál Boyd Exell, a harmadik pedig a holland Theo Timmerman lett.
Az amerikainak a díjhajtás az erőssége, lovaival (Para, Senate, Splash és Uniek) mindössze 31.20 pontot gyűjtöttek össze (80.50%), míg a jelenlegi világbajnok Boyd Exell négyese 34.80 hibapontot kapott (78.2%), Theo Timmerman pedig 38.70, azaz 75.8 százalékos eredményt mutathat fel.
Weber pontosan ugyanazt a négyest hajtotta, mint egy évvel ezelőtt, amikor szintén megnyerte ezt a versenyszámot. Az amerikai rendkívül elégedett volt lovai négyszögben nyújtott teljesítményével. Három hete a franciaországi Saumurban megrendezett versenyen egy fiatalabb lovat is befogott és nyert, de Aachenben semmit nem akart a véletlenre bízni.
A magyar hajtók közül a legjobb eredményt Dobrovitz József érte el (50.85, 68.2%), aki egyéniben így a tizenegyedik helyen áll holtversenyben a belga Gert Schrijvers-szel.Lázár Zoltán a tizenhatodik lipicai fogatával (53.74, 66.4%). Ifjabb Dobrovitz József (56.51, 64.7%) a huszadik helyről várja a folytatást.
Az aacheni CHIO-n az egyéni- és a csapatverseny élesen különválik. A szerdai díjhajtás, a pénteki akadályhajtás és a szombati maraton az egyéni eredményekbe számítanak bele. A Nemzetek Díja helyezéseiről pedig a csütörtöki díjhajtás, és a vasárnapi maraton- és akadályhajtás dönt majd.
Bár kis kazah lova még állatorvosi megfigyelés alatt áll, Megan Lewis nem töltötte tétlenül az elmúlt napokat. Végigböngészte a Lovasok.hu hirdetéseit, hogy megtalálja azt a lovat, aki ideális társa lehet Londonig tartó útján.
A kép illusztráció
Eddigi szokásához híven most is szeretett volna a helyi fajtákból választani, így elsősorban shagya arab, furioso illetve kisbéri lovat keresett.
Több ló megtekintése és kipróbálása után Sopron mellett talált Zahirára, a hét éves shagya arab kancára, aki korban, képzettségben és temperamentumban egyaránt maximálisan megfelelt kívánalmainak. Zahirát az indulás előtt fedeztetni fogják, így Megan jövőre már saját shagya csikójának örülhet odahaza, walesi otthonában.
Megant azonban egy shagya herélt is rabul ejtette, így könnyen lehet, hogy a túrának lesz még egy négylábú résztvevője. Mivel Megan unokatestvére lelkes távlovas, erre a lóra a londoni célba érkezést követően minden bizonnyal mozgalmas versenykarrier vár majd.
Megan kazah lova, Bolashak még néhány hétig a mátészalkai Főnix Park vendégszeretetét élvezi, gazdája viszont remélhetőleg már március közepén megkezdheti túrája magyarországi szakaszát új heréltje nyergében. Bolashak az állatorvosi megfigyelést, Zahira pedig a vemhesítést követően csatlakozik a túrához.
Megan előreláthatólag Tiszabecstől indul Mátészalka felé, majd Nyíregyháza, Debrecen, Hortobágy, Tiszafüred, Tisza-tó mentén lovagol. Budapestet délről kerüli majd meg, majd Bábolnán és Győrön át Sopron felé veszi az irányt.
Egyelőre sajnos nem sikerült gépkocsivezetőt találni Megan számára. Továbbra is várjuk tehát érvényes C kategóriás jogosítvánnyal és megfelelő tapasztalattal rendelkező gépkocsivezetők segítségét, akik egy-egy, vagy akár több magyarországi szakaszon vezetnék a lovak takarmányával és felszereléseivel megpakolt lószállító kamiont.
Fanatikus, és ez csodálnivalóbb a tehetségnél, az erénynél és a szorgalomnál is. Dolgozott csendben, összeszorított szájjal, sokszor nem törődve az őt körülvevő már-már ellenséges légkörrel, és közben felépítette, megvalósította hosszú távú tervét. Élete során, bármit csinált, mindenben maradandót alkotott. Dr. Várady Jenőnek hívták.
A kép illusztráció
Várady Jenő 1919. július 1-én, Konyáron született. Apja katonatiszti hívatása egész életére meghatározó volt számára. Gyermekkorát a nyíregyházi huszárlaktanyában töltötte ahol a lovak közelsége mellett a rend és a fegyelem is meghatározta napjait. 1947-ben, a Debreceni Gazdasági Akadémia elvégzését követően újra a nyíregyházi laktanyába tért vissza, ahol a háborút követő lóveszteség pótlásán kezdett el dolgozni.
Méntelep létrehozásán dolgozott, amit sikerrel meg is valósított. A kezdeti örökség után a néhány ménből pár hónapon belül százötven mén állt a nyíregyházi laktanya méntelepén. A tenyésztés sikere a sportban volt kipróbálható, ezért 1952-től két napos, száz kilométeres fogathajtó versenyeket szervezett, ami néhány évvel később egy naposra módosult.
1957 februárjától a megalakult Magyar Lovas Szövetség elnökeként meghatározó szerepe volt az akkor nagyon sikeres díjugratás eredményeiben. Egy számára kedvezőtlen döntés értelmében, 1960-tól az Országos Lótenyésztési Felügyelőség igazgatóhelyettese. Felkészültségét, lószeretetét hasznosítva a hazai lótenyésztésben maradandót tudott alkotni. Az Aldáto és a Ramses mének importjával a sport és a tenyésztés komoly átalakuláson ment keresztül. Később a fogatsporttal kezdett el foglalkozni, ahol élete legnagyobb sikereit érte el. Irányítása alatt több fogathajtóból vált klasszis versenyző, akik hosszú évekig verhetetlenek voltak a rangos nemzetközi versenypályákon. Taposott ösvényén haladva a magyar fogathajtók 48 Európa- és világbajnoki érmet, közte 23 aranyat nyertek, megelőzve valamennyi nemzetet. Várady Jenő, hivatalosan nem volt szövetségi kapitány. A szövetségben semmiféle tisztséget nem viselt, külsősként irányította a felkészítést és a világbajnokság rendezését.
A kép illusztráció
Az újságírók nevezték ki kapitánynak, s mivel gyakorlatban ezt csinálta, ezért senki nem tiltakozott. Hivatalosan 1982. február 26-án nevezték ki, de a szövetség új elnöke 1983 őszén kezdeményezte leváltását.
A magyar mezőgazdaság, a magyar lótenyésztés, a magyar ló-, és lovassport karizmatikus egyéniségét sajátos láng tüzelte. Ölelő melegséggel gyűjtött barátokat és villámokat szórva szerzett ellenségeket.
Magas állami és sportkitüntetésekkel jutalmazták életútját, eredményeit.
A 2001. május 31-én, életének 82. évében elhunyt Dr. Várady Jenőt a család akaratából, szűk körben kísérték utolsó útjára.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Hazai lovas kultúránk több évszázados hagyományokra és olyan egyéniségekre épült, akik magukban hordozták a ló iránti szeretetüket és alázatukat, azt a fajta megszállottságot, amiből sok következetes munka alapján jött létre a siker. Közéjük tartozik a nemzetközi és a hazai négyesfogathajtás egyik legsikeresebb versenyzője Fülöp Sándor.
A kép illusztráció
A sikeres budapesti I. Hajtó Európa-bajnokságot követően új tehetségek tűntek fel, akik a későbbiekben szintén sok elismerést hoztak a magyar lovassportnak, a magyar fogathajtásnak. 1974 évi magyar bajnok Fülöp Sándor, 2. Bárdos György, 3. Papp József, 4. Muity Ferenc, 5. Muity Sándor, míg a 6. Bálint Mihály lett.
Fokozott igényesség a felkészülésben, a vezetés és a versenyzők közötti párhuzamos összhang jellemezte fogathajtásunk legeredményesebb időszakát.
Bács-Kiskun megye a magyar lótenyésztés, a lovas kultúrák, lovassportok, azon belül a fogathajtó sport egyik bölcsője, a lovassport fellegvára, a lovasturizmus hazája.
Itt él és dolgozik Fülöp Sándor, a 1960-as évek végének, a 80-as évek közepének egyik legeredményesebb négyesfogathajtó versenyzője. A földműves családból származó Fülöp Sándor a gimnáziumi évek után a gödöllői Agrártudományi Egyetemre nyert felvételt, ahol először Német László segítségével a díjugratással kezdett el versenyszerűen foglalkozni. Tanulmányai alatt az ugrósportban szép eredményeket ért el, több éven keresztül volt a válogatott tagja. 1964-ben országos bajnok és különböző versenyszámokban második helyezett lett.
A fogathajtást egyetemi évei alatt Kruchio Lászlótól sajátította el, majd később Apajpusztán, – a nagy szakember, a felkészült versenyző hagyatékából,- egy pejkanca fogatot örökölt. Várady Jenő rendezte akkor az évenként egyszer megtartott fogathajtó versenyt, a Magyar Hajtó Derbyt. Amikor megtudta, hogy Fülöp Apajra kerülésével „fogattulajdonossá” vált, rábeszélte, hogy próbáljon meg versenyezni. Fülöp Sándor 1967-ben indult először a Magyar Derbyn, ahol ötödik, 1968-ban harmadik lett. 1969-ben, Aachenben, Szentmihályi Ferenccel és Debreceni Viktorral képviselték a magyar színeket, ahol Fülöp pejkanca fogatával győztesként állhatott a dobogó legmagasabb fokán. Ugyanebben az évben már elnyerte a magyar bajnoki elsőséget és a Magyar Derbyn is aranyérmes lett.
A kép illusztráció
1971-ben az I. Hajtó Európa bajnokságon csapatban aranyérmes, egyéniben Abonyi Imre mögött másodikként végez. 1972-ben Windsorban győzött, 1974-ben a svájci Frauenfeldben a német Bauerrel vívott csatában diadalmaskodott, ezzel magyar versenyzőként először nyert világbajnokságot. 1978-ban Hamburgban Derby győztes, 1980-ban ismét nyert Aachenben.
1971-ben, 1975-ben, 1977-ben, 1979-ben Európa bajnokságokon 1976-ban, 1978-ban, és 1984-ben világbajnokságon csapatban aranyérmesként fejezte be a versenyt. A nagysikerű Kecskeméti Négyesfogathajtó világbajnokságon, Bárdos Györggyel azonos pontszámot ér el és a dobogó második fokára áll fel. Fülöp Sándor sosem volt bravúros hajtó, csak annyit kockáztatott, amennyit a nyerés miatt feltétlenül szükséges volt. A versenyeket mindig alapos felkészülés előzte meg. Nemcsak erőnlétileg készítette fel fogatát az előttük álló kemény feladatokra, hanem a díjhajtásban is – ahol az idomítottság és elengedettség a fontos -, mindig az élen végzett. Különösen jó érzékkel válogatta össze a lovakat és kovácsolt belőlük bajnok fogatokat. Az aktív versenyzésben eltöltött 17 év alatt 6 klasszis négyesfogatot állított össze. Pályafutása során a magyar félvér lovakat részesítette előnyben, mert bennük találta meg azokat a társakat – mind alkatilag, mind mentálisan -, melyekkel olyan sok és szép sikereket ért el. Tizenhét éves pályafutása alatt folyamatosan vezető beosztást töltött be. A munka mellett készítette lovait az újabb és újabb hazai és nemzetközi megmérettetésekre. Versenyzői pályafutása befejeztével 10 évig volt a szakág vezető edzője. Több fiatal hajtót is sikerre vezetett és támogatta őket a legnehezebb helyzetekben is. Tudását, tapasztalatát, bölcsességét átadva ma is a hazai élvonalbeli versenyzők egyik legmegbecsültebb mestere.
Papp József
„ Magyar himnuszt szeretnék hallani. Mindegy, hogy melyikőnknek játsszák, csak magyar legyen.”
Ez a gondolat Papp József gondolkodását, hazaszeretetét, sporttársaihoz fűződő kapcsolatát jól jelzi. És az sem volt mellékes, hogy szerette a lovakat. Született versenyző volt és mesteri módon művelte a fogathajtást. Az örökké mosolygós Papp Józsefnek a fekete ló volt a mindene. Fekete volt fogatában mind a négy, de még a tartalék ötödik is. És nem csak szépek voltak, fegyelmezettek, robbanékonyak és kitartóak is.
Dömsödön sikeres TSZ elnök volt, így magától érthetően az akkori magyar fogathajtás egyik végvára Dömsöd és környéke volt. Sok versenyt rendeztek a környéken, s abban az időben kemény feladatként a versenytávban a Ráckevei Dunaág is szerepelt. Az 1960-as évek végétől sikeresen szerepelt a hazai négyesfogathajtásban. Az I. Hajtó Európa bajnokságon a magyar csapat tagjaként aranyérmes, egyéniben az előkelő harmadik helyezést érte el. Később nemzetközi és világversenyeken is képviselte hazánkat. 1978-ban Kecskeméten csapatunk tagjaként világbajnoki aranyérmes lett, egyéniben hatodikként végzett.
„Bárdos György alkatában megvan az a lényeges elem, amely elválasztja a művészt az egyszerű festőtől, a sztárt a másodrendű csillagtól. Ez a valami a tehetség és a ragyogás. A szakmai tudás és az ösztönös megérzés, a vakmerőség és a hidegvér, valamint egy összehasonlíthatatlan időzítési készség ötvözete. Mindezt rendíthetetlen koncentrációval hozza előtérbe. Mindezek tulajdonságok nem tennék azonban különlegessé, ha lipicai fogatának minden egyes lova nem viseltetnék tökéletes bizalommal gazdája iránt”
A kép illusztráció
James Brian, Horse and Driving, szakújságíró
– Azon az őszön Mezőkeresztesen szerveztük a Magyar Hajtó Derbyt, mert a falu lovassportot kedvelő lakossága évről-évre visszavárta kedvenc hajtóit, pompás lovaikkal – adta hírül a kor egyik ismert tollforgatója. – Húsz négyesfogat készülődött a 36 kilométeres maraton versenytáv megtételére. Erre való tekintettel a versenyzők, segédhajtók, figyelme és gondoskodása minden apró részletre kiterjedt. Az előző napokon a Bükk és a Zemplén hegyei felől sűrűn hulló őszi eső látogatta meg a vidéket.
A sár szétterülve masszívan, ragadósan, csimpaszkodott a kerekeken. A versenytáv felén túl a felcsapódó sártól átfestve csak közelről volt felismerhető a négy lipicai mén. Energikusan, nagy erőbedobással dolgoztak, eggyé forrva hajtójukkal.
Ezek a lovak és a hajtó rendkívül tehetségesek, szerencsés egymásra találásuk szemmel láthatóan ezt bizonyította. A négy ló nyolc mázsán felüli terhet húzott a kerékagyig érő sárban, de olyan lendülettel, mely magával ragadó sodrása melengette a szívüket. A fiatal versenyző maszatos arccal, de csillogó szemekkel biztatta, hol az egyik, hol a másik lankadó erővel dolgozó lovát.
Közel 35 kilométer volt már mögöttük, de az emberi, baráti szóra erejét összeszedve újított a megszólított mén. A közös munka, az együvé tartozás meghozta eredményét, megnyerték a maraton számot, méghozzá nem remélt rekordidővel. És ez több volt az egyszerű győzelemnél: ez a rátalálás izgalma volt. Már itt formálódott az út, melyen nehéz munkával, gyötrődve és kínlódva, de végighaladva, eddig nem látott sikereket érhet el Bárdos György és a négy lipicaija.
Bárdos György pályafutását végigolvasva egy csodálatos és eredményes karrier állomásai rajzolódnak ki előttünk. Bárdos György nem csupán a magyar fogathajtás megkoronázott királya, hanem a nemzetközi négyesfogathajtás egyik legismertebb alakja, eredeti egyénisége is.
Bárdos György versenyzői pályafutása idejében impozáns látvány volt, ahogy négy gyönyörű lipicai lovával bevágtatott a pályára, miközben a jelenlévő közönség nagy tapssal, és hangos ovációval köszöntötte a versenyzőt. A világversenyek küzdőpályáin – Hortobágy, Szilvásvárad, Kecskemét, Apeldoorn, Donaueschingen, Windsor, Aachen – Bárdos sportágában a külföldi ismertség tekintetében szinte a magyar Puskás névvel volt egyenértékű.
A kép illusztráció
Génjeiben hordozza a lóhoz kötődő szeretetét, szakértelmét, ami alapján a lovat mindig társként kezelve, egyéniségét figyelembe véve késztette együttműködésre.
A gyöngyösi méntelepen kezdett lovagolni, majd ugróversenyzőként folytatta pályafutását.
A gyöngyösiek négyesfogatát abban az időben Kádár László hajtotta. Bárdos nyeregből bakra váltva segédhajtóként tanulta el a versenyzőtől a fogathajtás tudományát. Majd Kádár László hirtelen betegségét követően a fogat hajtása, a lovak tanítása Bárdosra maradt. Ezt követően a versenyeken még két éven keresztül Abonyi Imre segédhajtójaként segített-tapasztalt. 1974-ben válogatott lett, az évben megnyerte a rangos aacheni versenyt, majd 1975-től a hazai és a nemzetközi porond egyik legsikeresebb versenyzőjévé vált. Eredményeiben, sikeres pályafutásában meghatározó szereppel bírt Várady Jenő, aki korán felismerve Bárdos kivételes képességét, szinte atyai módon egyengette tanítványa útját. Sikeres sportpályafutását lipicai fajtájú lovakkal érte el, azok hoztak részére sok elismerést, dicsőséget. Neve és a lipicai ló fogalma két évtizedes versenyzői múltjával szorosan összeforrva jelezte, a fajta alkalmas erre a sportágra, csak éppen ember, versenyző kell mögéjük. Olyan akarat, olyan hajtókéz és szárkezelés, mellyel befolyásolni lehet ezeket a félelmetes képességű, kitartó erejű segítőtársakat.
Hazai népszerűségén kívül még nagyobb ismeretségnek örvendett egész Európában, sőt még a tengeren túl is. Ezt a páratlan szintű megbecsülést annak köszönhette, hogy sportágában 1977 és 1982 között nem talált legyőzőre a világ- és Európa-bajnokságokon. Majd a következő VB-n is a dobogó második helyén állhatott.
Versenyzői pályafutásának főbb állomásai – a teljesség igénye nélkül: 1973-ban 24 évesen, Abonyi, Fülöp, Papp, Muity Sándor, társaságában országos bajnokság 2. helyezés, 1974-ben, Aachenben győzött (nemzetközileg a legrangosabb verseny), 1975-ben Sopot, csapatban Európa-bajnok, egyéniben ezüstérmes, aacheni győztes, országos bajnokság 2. helyezés. 1976-ban Apeldoorn, csapatban világbajnok, egyéniben 5., ez évben itthon országos bajnok. 1977-ben Donaueschingenben, egyéniben és csapatban Európa bajnok, országos bajnok. 1978-ban Kecskeméten, egyéni és csapatvilágbajnok.
A kép illusztráció
1979-ben a franciaországbeli, Haras du Pinben, egyéni és csapat Európa-bajnok, az országos bajnokság 3. helyezettje. 1980-ban Windsor, egyéni világbajnok, csapatban ezüstérmes, országos bajnokság 3. helyezettje.
1981-ben a svájci Zugban megrendezett Európa-bajnokságon, egyéniben és csapatban aranyérmes. 1982-ben Apeldoornban, világbajnoki ezüstérmes egyéniben és csapatban egyaránt. 1983-ban országos bajnok, 1984-ben Szilvásváradon, világbajnok csapatban, ezüstérmes egyéniben. 1986-ban Ascot, világbajnoki ezüstérmes csapatban, 4. helyezett egyéniben, országos bajnok. 1987-ben, országos bajnok, 1988-ban Apeldoornban, világbajnoki ezüstérmes csapatban. Sportága és sportteljesítménye alapján az angol királyi család egyik kedveltje volt ő is, az a szókimondó magyar hajtó, aki esetenkénti nyers, egyenes kifejezéseivel valóban lenyűgözte a sok esetben túlságosan is „diplomatikusan” fogalmazó nyugati sporttársait. Esetenként akaratos és nehéz ember, nagyon magas a mércéje, mellyel sok barátot és több ellenfelet szerzett magának.
Sportpályafutása során mindent elért, amit egy sportoló elérhetett. Többszörös világ- és Európa-bajnok, a sportág egyik legnagyobb sztárjaként kezelték, és ez a különleges tisztelet a mai napig magmaradt.
A szerencse abban is mellé szegődött, hogy Attila fia testben és lélekben örökölte azt a lószeretetet és tehetséget, ami alapján az apa jóleső érzéssel egyengetheti és segítheti fia sportkarrierjét.
A mai napig lovak állnak a hetényegyházi tanya istállójában, de már nem Bárdos György vezényszavára várva.
Néha még hajtja őket, de már nem a versenyláz űzi, nem az a cél, hogy újabb érmeket, sikereket szerezzen, az utánpótlás megsegítése most a cél.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Egy csendes, halk szavú fogathajtó tűnt fel a nyolcvanas évek elején a hazai négyesfogathajtás versenyzői között. Pej színű, gyors, acélos, könnyű félvéreivel és temperamentumával kitűnően példázta az ember és a ló egységét, az Alföld paraszti fogatkultúrájának továbbélését.
A kép illusztráció
Akik ez időben rendszeres érdeklődéssel figyelték a fogathajtó versenyeket, tudták, ha Juhász László jelent meg a pályán, érdemes volt őt különös figyelemmel kísérni. Juhász igen látványosan, lendületesen, nem keveset kockáztatva versenyzett. A maraton akadályokat centi közelséggel vette, az akadályhajtásnál pedig rendszeresen két keréken fordult a kocsijával. Látványos, határozott hajtóstílusa sok érdeklődőt vonzott a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt. Tudott, és mert is kockáztatni. Tehetsége, szorgalma, eredményei alapján 1981-től Várady kapitány bizalmat szavazott neki, ami alapján az első nemzetközi versenyén, 1982-ben az apeldoorni világbajnokságon csapatban ezüstérmes, egyéniben bronzérmes, az országos bajnokságon első lett. 1983-ban országos bajnokság 2. helyezettje, 1984-ben Szilvásváradon egyéniben és csapatban világbajnok, országos bajnok. 1986-ban Ascotban világbajnoki ezüstérmes, egyéni bronzérmes. 1988-ban Apeldoornban világbajnoki ezüstérmes csapatban, egyéniben 4. helyezett. 1990-ben Stockholmban világbajnoki bronzérmes csapattag, 1991-ben országos bajnok.
Emberségből is példát mutatva, 1985-ben a legjobb képességű utánpótláskorú lovaival segítette önálló sportpályafutását kezdő segédhajtóját, Kecskeméti Lászlót. Jelenleg is megbecsült, aktív versenyző, több rangos hazai és nemzetközi viadal győztese és helyezettje.
Azok közé tartozik, akik képességük, tudásuk, tapasztalataik átadásával segítik a magyar fogathajtást, mely alapja a mindenkori eredményeknek, sikereknek.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Kádár László, Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor eredményei révén hazai fogathajtó sportunk nemzeti üggyé vált. A sikereknek köszönhetően a Nemzetközi Lovas Szövetség egyöntetű szavazása alapján 1984-ben hazánk ismét világbajnokság házigazdája lehetett. Történt ez akkor, amikor a két nagyhatalom közötti politikai szembenállás hidegháborús időket teremtett. Ezért is figyelemre méltóak a VII. Négyesfogathajtó Világbajnokságon történtek eseményei.
A kép illusztráció
1983-ban a magyar lovassportban történt vezetőváltozások is közrejátszottak abban, hogy a szakág legeredményesebb kapitánya Dr. Várady Jenő, Butor Sándor főtitkárral együtt leköszönt tisztségéről. Helyükre tehetséges, felkészült, szakemberek kerültek, Váczi Ernő, Toepler István és Jávor György személyében.
Az akkori sport és állami vezetés a biztos befutóként induló Kecskemét helyett Szilvásváradot, hazai lipicai tenyésztésünk fellegvárát jelölte ki a világbajnokság helyszínéül. A pompás környezet, a csodálatos panorámájú Szilvásvárad kijelölésekor megfogalmazódtak ugyan kételyek, de jelentős állami támogatás folytán az akkor 1800 lelket számláló község végül is sikerrel rendezte meg fennállása legnagyobb eseményét. Szilvásváradot fontos hazai versenyek, magyar bajnokságok, edzőtáborok helyszíneként jól ismerték versenyzőink, ez előnyt jelenthetett a későbbiekben.
Ha a Szilvásváradi világbajnokság előtt áttekintjük az addigi világbajnokságok eredményeit, számunkra imponáló volt az összesítés: 1974-ben Fülöp Sándor, 1976-ban Abonyi Imre, 1978-ban és 1980-ban Bárdos György volt a világbajnok. Csapatban ’76-ban és ’78-ban remekeltünk, megjegyezvén, hogy az 1982-ban aranyat nyert holland Tjeerd Velstra, a brit George Bowman, a lengyel Zygmund Waliszewski is győzni jött Szilvásváradra. Időközben az ellenfelek is mind jobban felzárkóztak az élvonalhoz, s ebben a sportágban is egyre nehezebb volt helytállni.
A világbajnokság előtt egy évvel a Magyar Lovas Szövetség kijelölte a kerettagokat, akik a VB-t megelőző hazai és nemzetközi versenyeken jól szerepeltek, így jó esélyünk volt eddigi világhegemóniánk megtartásához.
Esélyeink jók voltak egy sikeres szereplésre, kiemelkedő eredmények elérésére, de ebben a sportban biztosra menni különösen nehéz. A csapatversenyt jobban lehet előre jósolni, mert ott kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, de az egyéni az, más. Itt egy ló kiesése, a versenyző pillanatnyi tévedése miatt könnyen minden felborulhat. A magyar versenyzők, Bálint Mihály, Bárdos György, Bozsik József, Fintha Gábor, Fülöp Sándor, Juhász László, Krizsán Sándor, Muity Ferenc és Sipos Lajos tudásukkal, felkészültségükkel kívánták bizonyítani, változatlanul a magyar fogathajtás a legjobb.
A kép illusztráció
1984 augusztus 17-én Szilvásváradon elkezdődött az a négy nap, amely a már sok sikert megért hazai fogatsportunk legszebb emlékei közé került. Már a megnyitó ünnepség során felemelő élményében lehetett része a zsúfolásig megtelt, a gyönyörűen megépített lovaspályát figyelő közönségnek. 12 nemzet 45 négyesfogata sorakozott fel a pályán. Itt volt az egész világ fogatkultúrája, lovak, hajtók, segédhajtók, mindenki teljes díszben.
Az akkori szabályoknak megfelelően az A versenyszám két részből állt: az egyik a bemutatás, a másik a díjhajtás. A bemutatás is pontszámokat jelentett, hiszen ez a versenyszám a fogatok stílusága tisztaságát, eredetiségét, szépségét jelentette. Aki tehette, lovat, kocsit, embert csinosított. A szigorú bírók a lovak állapotától kezdve egészen a segédhajtók kesztyűjéig mindent megnéztek, és ezek figyelembe vételével pontoztak. Forgószínpadszerűen követték egymást a fogatok az öt versenybíró előtt.
A magyar versenyzők felkészült, jó ízlésre való kiállításban hajtottak a pontozó bírálok elé, aminek meg is lett az eredménye. Ezt a versenyszámot egyébként a várakozásnak megfelelően Fülöp herceg, azaz H.R.H. The Prince Philip Duke of Edinburg nyerte, aki mellesleg Nagy Britannia királynőjének férje, és 1969 óta töltötte be a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöki tisztjét. Profi lovasember, nagyszerű vezető, a magyar fogathajtás nagy tisztelőjeként, barátjaként, jellemezhetjük tevékenységét.
A bemutatás versenyszámában Fülöp herceget követően az angol Bowman, a holland Velstra, a magyar Bárdos, az amerikai amazon, Mrs. Pirie, az angol Flynn, a szintén angol Holder és a német Duen sorrend alakult ki.
Díjhajtásban a pécsi edzőtáborozásnak, a következetes munka eredményének köszönhetően Bárdos nyert Fülöp herceg előtt, de a magyar hajtók közül Juhász László, Fülöp Sándor és Bálint Mihály is az élmezőnyben végzett. A nagy ellenfél Velstra harmadik lett.
A harmadik napon a fogathajtás legnehezebb, egyben legizgalmasabb, leglátványosabb versenyszáma a maratoni akadályhajtás következett. Augusztus 19-e borongós, esős időt ígért. Reggel, délelőtt esett egy kevés eső, de utána kiderült az idő. Ez azonban nem vigasztalta azokat – a magyarok közül Fintha Gábort vagy Muity Ferencet, – akik éppen esőben vágtak neki az összesen 300 méter szintkülönbségű, csaknem 24 kilométer hosszúságú pálya teljesítésének. Ekkor, a becslések szerint közel 50 ezer néző izgulta végig az utolsó E szakasz hét akadálya mellett a versenyt.
A világ egyik legszebb környezetében lévő maratonpálya, a szintkülönbségek, az akadályok kialakítása miatt nagyon igénybe vette a lovakat, hajtóikat és a segédhajtókat egyaránt. A bravúros, ügyes hajtások mellett akadályba beszorult, felborult fogatok látványa is borzolta a kedélyeket, amit egy sajnálatos baleset is követett. A hármas és a négyes akadályt egy rendkívül meredek útszakasz kötötte össze. Itt történt a baj: az osztrák versenyző, Georg Gschwander fékje elromlott, de a figyelmeztetés ellenére folytatta a versenyt. A kocsi a lejtőn felgyorsult, a hajtó édesapjának, aki egyben a segédhajtó is volt, – Johann Gschwandernek – egy rossz mozdulat következtében a küllők közé került a lába. A súlyosan sérült segédhajtó édesapát mentőhelikopterrel Bécsbe szállították, a sérült lábat térdtől amputálni kellett.
A kép illusztráció
A nagy csalódást ezen a napon Velstra az apeldoorni világbajnok okozta. A második akadálynál a kockázatosabb utat választotta, megakadt a fogat és ezzel sok időt vesztett. A négyes akadálynál lovai átugrottak egy korlátot és csak nehezen sikerült rendezni a fogatát. Végül a hetedikben lovai elcsúsztak és ezzel végleg megpecsételődött a sorsa.
A magyar versenyzők közül Krizsán és Fülöp műszaki problémák miatt a verseny feladására kényszerült, a többiek lendületesen, látványosan jól vették az akadályokat. Bárdos és Juhász között holtverseny alakult ki, harmadikként az angol Flynn, negyedikként az amerikai Long végzett, ötödik Bálint, hatodik a svéd Eriksson, a továbbiakban Sipos, Bozsik, Fintha volt a maratoni versenyszám befutási sorrendje.
Ekkor már látni lehetett, hogy a harmadik aranyérem megszerzésére törő Bárdos és a trónkövetelő Juhász között dőlhet el a világbajnoki cím sorsa. A világbajnokság negyedik napján, a mindent eldöntő akadályhajtás versenyszámát hatalmas érdeklődés előzte meg. A 700 méter hosszú, 20 akadállyal épített pálya nehézségi foka alapján látni lehetett, benne volt a levegőben, hogy itt meglepetések lesznek. Az első három nap összesítése alapján három magyar versenyző állt az élen: Bárdos, Juhász, Bálint. Csapatban már szinte biztos volt az aranyérem sorsa, egyéniben, Bárdos számára óriási volt a tét: ha akadályt üt, akkor elúszhat az aranyérem.
Az izgalmakban bővelkedő versenyszámban Juhász alapidőn belül és hibátlan pályát futott és ezzel nyert. Bárdosnak egy hibalehetősége maradt a világbajnoki cím megszerzéséhez, de szerencsétlenségére kettőt vétett, ezzel Apeldoorn után egyéni ezüstérmes lett. A versenyszámban egyébként csupán hatan teljesítettek hibátlanul, ezek között volt Juhászon kívül a két újonc, Bozsik és Sipos volt.
A szilvásváradi siker nem csak a hazai pályának volt tulajdonítható. Váczi Ernő csapatvezető irányításával a kirobbanó eredményt egy minden tekintetben felkészült csapat érte el. A magyar versenyzők egyéni és csapatarannyal, valamint az első öt hellyel örvendeztették meg a sportág lelkes híveit, Szilvásváradon ismét teljes fényében tündökölhetett a magyar fogatsport.
Egyéniben a világbajnok Juhász László lett. A világbajnoki ezüstérmes Bárdos György, míg a bronzérem Bálint Mihály nyakába került. Negyedikként Bozsik József, ötödik Sipos Lajos, hatodikként az angol Flynn Mick végzett.
Csapatban világbajnok Magyarország /Juhász László, Bárdos György, Fülöp Sándor / 2. Svédország, 3. Nagy-Britannia, 4. Egyesült Államok, 5. NSZK, 6. Lengyelország csapata volt.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
Ami a teniszben Wimbledon, az a lovassportban Aachen.
A hajtósport, később a fogathajtás legrangosabb versenyszínhelyei – többek között Hamburg, Windsor, Apeldoorn, Freuenfeld – mellett kiemelkedett a több mint százéves múlttal bíró Aachen.
A második világháborút követően, a nemzetközi helyzet rendeződése után 1960-ban fogathajtóink ismét Aachen sztárjaivá váltak. Kádár László után 1964-ben Szentmihályi Ferenc, 1967-1973-ban Abonyi Imre, 1969-ben és ’80-ban Fülöp Sándor, míg 1974–75-ben Bárdos György állt a dobogó legmagasabb fokára.
A kép illusztráció
Tenyésztői múltunk, a sportban elfoglalt rangos helyünknek, a külföldi lovasbemutatókon, mezőgazdasági kiállításokon, rendezvényeken aratott sikereinknek is köszönhetően, a Nemzetközi Lovas Szövetség Magyarországnak ítélte az 1971-es I. Hajtó Európa bajnokság rendezési jogát.
Az I. Hajtó Európa bajnokság és Nemzetközi Ugróverseny budapesti versenyén a legjobb négyesfogathajtók között rajthoz állt a FEI akkori elnöke, Fülöp herceg is. A magyar színeket Abonyi Imre, Fülöp Sándor és Papp József képviselte. Mindhárom versenyszámban remekelve a verseny győztese Abonyi Imre lett, Fülöp Sándor ezüstérmesként, Papp József bronzérmesként végzett.
A 70-es évektől négyesfogathajtásunkban elindult egy olyan sikersorozat, ami példa nélküli a fogathajtás tekintetében. Pettkó Szandtner, Kádár, Abonyi, Fülöp, Bárdos munkája, tehetsége, sikerei révén olyan alapokat sikerült létrehozni, ami a mai sikerek magyarázata is lehet.
Abonyi Imre
Abonyi Imre a négyesfogathajtás egyik legnagyobb alakja, aki 1966 és 1976 között a világ legjobb versenyzője volt. Briliáns tehetsége, tudása, fizikai felkészültsége folytán olyan eredményekre, bravúrokra volt képes, ami alapján a közönség első számú kedvence vált.
Az 1919.október 30-án a Bugacpuszta melletti Bócsán született, Greskovics Imreként látta meg a napvilágot. Elemi és középiskolai tanulmányait követően a Szarvasi Állattenyésztési Főiskola, majd tényleges huszár katonai szolgálat következett.
Hadifogság, gazdálkodás után 1953-ban került a szilvásváradi lipicai méneshez. Néhány évvel később a ménes vezetésével bízták meg. Unokabátyja, Abonyi László indította el sportolói pályáján, aki kiemelkedő elméleti és gyakorlati felkészültségével meghatározó volt Abonyi későbbi eredményeiben.
1966-ban érte el első nagyobb sikereit, 1967-től a válogatott keret tagja. 1967-ben Aachenben győztesként debütált, 1968–70–71-ben a rangos Hamburgi versenyeken győztesként állhatott a dobogó legmagasabb fokára. 1966–67–68–70-ben Magyar Derby győztes, 71-ben Német Hajtó Derby, Windsor, és az I. Hajtó EB. győztese. 1972-ben az I. Négyesfogathajtó VB-n 4., 1973-ban Aachenben diadalmaskodik, Sopotban, EB győzelem, 1976-ban a hollandiai Apeldoorni VB-n, 58 évesen klasszishoz méltóan, aranyéremmel fejezi be sportolói pályafutását.
A kép illusztráció
Abonyi Imre felkészültsége, fizikai adottságai folytán olyan látványos hajtást, eredményes versenyzést mutatott versenyzőtársainak, közönségének, ami szinte legendává vált.
Néhány gondolat erejéig korabeli idézet az 1971-es I. Hajtó EB akadályhajtás versenyszámából.
„A gyeplős, amikor a bemelegítés kezdődött, még húzta egy kissé a lábát. Ha a bírók észreveszik, vége mindennek. De Abonyinak nyilván megvolt a maga véleménye arról, hogy a sántaságot hogyan lehet kijáratni egy lóból. Mindenesetre ostort bontott a bemelegítő, fekete salakos négyszögben, aztán hangos pattogtatással, riogatással megadta az alaphangot a négyesének az akadályhajtáshoz. Olyanokat fordult a salakon, hogy a kocsi két keréken épphogy megállt, nem borult föl.
Ilyen bemelegítést azóta sem látott a világ.
Vágtában hajtotta meg az akadálypályát. Azzal a gőzzel érkezett, amellyel bemelegített, és csak úgy száguldozott verseny közben. Mondták, tudtuk, hogy csinált már ilyent, de hinni nem mertük, amíg ezt nem láttuk. Ötvenezer ember állt megrökönyödve, tátott szájjal a pálya körül, s a görcs szorította össze a szívünket, nehogy már ledöntsön valamit. Amikor ahhoz a bizonyos sarokházhoz ért, ahol Miller ezredes a királynő fogatával, a színes nagy batárral még lépésben is elvérzett, ide is vágtában érkezett. És abban a pillanatban, amikor a tömeg már feljajdult, hogy vége, mert az első két lova már-már ledöntötte az L alak első szemben lévő oldalát, akkor a két lovat, mintha fejlövés érte volna, villámsújtottan befordultak, beestek balra, a kivezető oldalra, és vitték maguk után a többieket, a kocsit is.
Elementáris erővel tört föl a lelkesedés az emberekből, ilyet ember még nem látott, amit most Abonyi művelt a lovaival.”
1977-ben Abonyi Imre befejezte versenyzői pályáját, de kapcsolata nem szakadt meg a fogathajtással. Rutinját, tapasztalatát átadva segítette Juhász Lászlót és Bálint Mihályt, akik klasszis versenyzőként hálálták meg Abonyi segítségét.
1994-ben, 75 éves korában halt meg. 1997-ben emléktáblát avattak fel a Bugaci Ménes istállójának falán, a magyar lovas élet kiemelkedő személyisége előtt tisztelegve.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
