Megszólalnak a film készítői

Az utóbbi idők legsikeresebb, magyar színekben versenyző lováról, Overdose-ról készült filmet december 5-től vetítik a mozik a fővárosban és több vidéki városban is. A Lovasok.hu már több alkalommal is foglalkozott a filmmel, sőt a véleményünk is olvasható az oldalon. Összefoglalva: mi nagyon szerettük a filmet.

Ahhoz viszont, hogy még teljesebb képet kapjunk az alkotásról, és még közelebb hozzuk a nézőkhöz, interjút készítettünk a film készítői közül Ferenczi Gábor rendezővel és Gül Togay kreatív producerrel.

A beszélgetés során szó volt többek között a forgatás körülményeiről, a szereplők életéről, a siker titkáról és természetesen Dóziról is.

Lovasok.hu: Honnan jött az az ötlet, hogy filmet forgassanak Overdose-ról?

Gül Togay: Idrányi Flórának, a forgatókönyvírónak lovas múltja van, ő ismerte Overdose állatorvosát, Szmodits Zsoltot, rajta keresztül hallottunk először Overdose-ról. Épp lekvárt főztünk a Balatonon, amikor mesélt Overdose-ról, és hogy milyen jó téma lenne egy dokumentumfilmre. Akkor itt még nem tört ki az Overdose-láz. Gondoltam, hogy a Gabit (Ferenczi Gábor) húzom be, aki sok dokumentumfilmet csinált már, de egyfajta játékfilmes attitűdje is van. Először elküldött, hogy ez őt nem érdekli. És akkor jött ez a párizsi történet, amire a média végre itthon is felkapta a fejét. Felolvastam a futamról szóló egyik cikket Gabinak, és akkor egyszercsak azt mondta: most érdekel!

Lovasok.hu: Mi volt ebben a cikkben, ami ennyire megfogta?

Ferenczi Gábor: Ugye azt történt, hogy a legnagyobb európai vetélytársa, Marchand d’Or is indult azon a versenyen. Overdose őrületes előnnyel pályacsúcsot futott, de a startgépben bent ragadt egy ló. A starter későn intette le a futamot, így a jelet Overdose zsokéja nem láthatta. Újraindították a futamot, de a tréner és a tulaj abban egyetértettek, hogy nem engedik mégegyszer starthoz Overdose-t. „Hát hogy magyarázzam el neki, hogy ugyan nyert, de még egyszer kell indulnia”? – így indokolta a döntésüket a tréner. Ez volt részemről a döntés személyes része: érdekes emberek vannak a ló körül, kiváncsi lettem rájuk. A másik ok az volt, hogy a média nemzeti eseményként kezdett róla beszélni, látszódott, hogy őrületes éhség van valamilyen nemzeti sikerre. Overdose az év sportolója lett, a politika melléállt, az pedig, hogy a tulajdonos kisebbségi magyar, még érdekesebbé tette a hírt. Egy lóból nemzeti hős, egy nemzet büszkesége lett.

Lovasok.hu: És mi volt az a pont, amikor eldőlt, hogy ebből valóban film lesz?

Ferenczi Gábor: Az, hogy egy ló körül felbolydul egy ország. Ez olyan, mint a 6:3, egy nemzeti siker. Mindenki Kincsemet meg Imperiált látott a lóban. Lehetett tudni, hogy épp egy történelmi esemény zajlik. Igazából nem is a siker érdekelt, hanem hogy hogyan reagálnak az emberek akkor, ha valami egyértelműen rendben van. Ki áll oda mellé, miért, mit és hogyan akar megmutatni magából.

Lovasok.hu: Hogy zajlott az elején a támogatókeresés?

Gül Togay: Lehetett érezni, hogy ez nem egy egyszerű film, sok rétege van, sok minden van benne. Ezért elkezdtünk pitchelni, próbáltunk innen-onnan támogatókra szert tenni. Az első külföldi próbálkozásunk Berlinben volt. Ilyenkor az ember kap tíz percet, hogy rábeszélje a filmre az embereket, mutathat forgatott anyagot, vagy képeket. Megpróbáltuk átadni azt a hangulatot, hogy mi milyen filmet képzelünk el a történetből: hogy ő testesíti meg egy ország álmait. Ugye a válság elején vagyunk, ami kihat a közhangulatra. Jön egy csillogó gyémánt, és mindenkinek felcsillan a szeme. Mintha a legkisebb királyfit látnák, aki elindul szerencsét próbálni, és sikeres lesz. És ebben nem csak a lósport szerelmesei voltak érintve. Mint a tűz, úgy terjed a remény. Elmondtuk ezt, előadtuk, és a külföldiek arcán a döbbenetet láttuk. Aztán nevettek. Nekik ez abszurd volt, hogy egy ló hátán ekkora teher van. Abszurdnak tekintették ezt az egészet.

Lovasok.hu: Hogy befolyásolta a forgatást a sérülés?

Ferenczi Gábor: Ahogy belekeveredtünk a történetbe, úgy a hitelességhez elengedhetetlenül szükséges távolság megtartása egyre nehezebb volt. Már mindenkinek drukkoltunk, már mindenkit megértettünk. És amikor az a bizonyos sérülés bekövetkezett, az minket is szíven ütött. Addigra ugyanis már teljesen együtt lélegeztünk velük.

Gül Togay: De az is bennünk volt, hogy úristen, hogy folytatódik a történet?! Addig egyszerűnek tűnt, hogy hová vezet, attól a ponttól kezdve pedig nem láttuk az alagút végét, nem tudtuk, hogy mi lesz ebből. Gabi volt leginkább észnél ebből a szempontból. Ő mindig próbálta távolabbról nézni a filmet. és ő mondta ekkor, hogy igen, itt van a drámai fordulópont. Most lesz ebből film.

Lovasok.hu: Milyen volt a kapcsolat a szereplőkkel?

Ferenczi Gábor: A kapcsolattartást a szereplőkkel, mint elsődleges feladatot, Flóra látta el. Mindig leste, hogy kivel éppen mi van, és jelezte feléjük, hogy minket mi érdekel. Eleinte egyik médiának néztek minket a sok közül, pedig mi talán pont akkor kezdtünk forgatni, amikor más kikapcsolta a kamerát. De szép lassan, idővel megteremtődött egyfajta bizalom, nem sokkal a sérülés után, amikor a média már kezdett elpárologni. Akkor már könnyebb volt közelebb menni hozzájuk, mivel ők is észrevették, de különösen a tulajdonos, hogy mi talán valamiféle krónikásai vagyunk vagy lehetünk a történetnek.

Az a fajta film, amire mi készültünk, annak a műfaja azt hiszem ismeretlen volt a szereplők számára. Ez nem egy riportfilm, vagy sportfilm, amelyeknek persze mind megvan a maguk helye, létjogosultsága, hagyománya, hanem más. Egy másik műfaj. Lényegében csak amikor már elkészült a film, akkor szembesültek azzal, hogy mi elsősorban a drámai helyzetekre, az érzelmi csomópontokra koncentráltunk – sokkal inkább, mint a száraz tények, események precíz felsorolására. Úgy gondoltuk, hogy a pillanatok intenzív átélése a néző számára mindennél fontosabb, ilyen élményeken keresztül jobban megérti, milyen szenvedélyes világ is van e mögött az egész lovas világ mögött, ami elsőre talán egzotikusnak tűnik.

Lovasok.hu: Milyen filmet képzeltek el a történetből?

Ferenczi Gábor: Még amikor nem volt támogatónk, nem is igazán tudtuk, milyen műfaj lesz, csak forgattunk. Volt ez már a fejünkben tízperces sorozat is egy sportcsatornán, mert olyan hihetetlen gazdag volt az anyag. Annak ellenére, hogy a ló nem csinált semmit, csak betegeskedett, körülötte őrületes drámák zajlottak, az események igencsak pörögtek. Aztán lassacskán kialakult, hogy egy egészestés filmet akarunk, úgy láttuk, hogy annak a dramaturgiai szerkezete nagyon illik ehhez a történethez. Már 170 óra forgatott anyagnál tartottunk… Az pedig elég sok.

Gül Togay: Amikor egy ember előad egy történetet egy plénum előtt, akitől támogatást remél, akkor az embernek azt úgy kell előadnia, mint egy játékfilmet, tehát tudnia kell az elejét, a közepét és a végét, tudni kell előre, hogy hová fut ki a történet. Ez egyrészt szinte lehetetlen, másrészt pedig egy bizonyos intenciónak ott kell lennie, érezni kell, merre fog kifutni, és hogy mire vagyunk kíváncsiak. Az elég hamar kiderült, hogy ha az ember folyamatosan csak egy lovat mutat, akkor aligha derül ki, hogy milyen képességei vannak, és az sem elég, ha egy ember, vagy kettő elmondja azt. Kellenek köré emberek, át kell éljük az ő drámáikat is, hogy azokon keresztül megérthessük a lovat.

Lovasok.hu: Mennyire sikerült közel kerülni Overdose-hoz?

Ferenczi Gábor: A lóval nehéz volt forgatni, mert egyrészt sérült volt, másrészt pedig élete 90 százalékát állva tölti egy bokszban, ahová nem lehetett bemenni, mert biztonsági őrök álltak ott. Eleinte áradt felénk némi bizalmatlanság, mert úgy gondolták, hogy mi is csak egy média vagyunk, aki egy újabb bőrt akarunk lehúzni erről a szenzációról. Ennek okán volt egy kis távolságtartás, meg hát maga a fizikai helyzet is: akkor hozták ki Overdose-t, amikor verseny volt. Nagyon kevés képünk volt magáról a lóról; a versenyeken a forgatási jogot már más megvette, tréning alatt nem lehetett zavarni egy kamerával, a bokszban pedig nem túl kameraképes. De ha még az is lett volna, abból még nincs drámai helyzet.

Lovasok.hu: Mi volt a koncepció, kit szántak a film főszereplőjének?

Gül Togay: Ugye nekünk Overdose-zal együtt négy főhősünk volt. Mikóczy Zoltán, Ribárszki Sándor, Budinszki Barbi és a ló. Ezek négyen így voltak egy egység. Látható volt egy csoportdinamika, láttuk, hogyan működnek együtt, mik az erős és gyenge pontjai a csapatnak a film szempontjából. Úgy gondolom, hogy egyenlő hangsúlyt kap az edző és a tulajdonos. A munkalovas igaz, hogy percszámban kevesebbet van jelen, de mégiscsak sejtelmesen erős a jelenléte, és lehet, hogy a ló van a legkevesebb ideig jelen, de hát ugye róla beszélünk.

Lovasok.hu: Hogy zajlott a címválasztás? Például az alcím milyen indíttatásból került végül oda?

Gül Togay: Azért használtuk azt az alcímet, hogy Vágta egy álomért, mert azt reméltük, hogy az emberek érteni fogják ebből, hogy mi valamennyire elrugaszkodunk a lótól, mivel ez akár mindannyiunk álma is lehetne. Lehet, hogy még jobban kellett volna hangsúlyozni ezt a címben, hogy azok se csalódjanak a filmben, akik azt remélik, hogy csak Overdose-t kapják, hiszen a film nem csak őt mutatja be, hanem azt az egész világot, ami körülötte zajlik.

Lovasok.hu: Előbb volt forgatókönyv, vagy az eseményeket követte a koncepció?

Ferenczi Gábor: Persze, kell, hogy legyen egy koncepció. De a dolgok nem úgy szoktak történni, ahogy az ember eltervezi, ezért folyamatosan át kell írni a forgatókönyvet, ahogy az események fordulatot vesznek. Viszont minden pillanatban rendelkezni kell egy teljes forgatókönyvvel, akkor is, ha azt óránként át kell írni, és meg kell változtatni. Mivel dokumentumfilmről van szó, próbálom a történéseknek az igazságát és az előrevetített árnyékát megérteni, megjósolni, hogy mi történik, hogy ott legyek, amikor megtörténik. Muszáj előre gondolkodni, mert különben nem vagyok ott. Állandóan sakkozni kell, és kitalálni az ellenség következő lépését, és ez az ellenség a valóság.

Ez az egyik dolog. A másik része a leforgatott anyag. El kell felejteni mindent, amit idáig kitaláltál, az összes történetet, és létre kell hozni egy történetet abból az anyagból, amit leforgattál.

Gül Togay: Amikor már kész volt a film, előszedtük a legeslegelső szinopszist. Elképesztő, de végül ugyanaz történt, ami benne volt.

Ferenczi Gábor: Voltak forgatókönyv-variációk, amiket prezentálni kellett. Nemcsak a megrendelő számára, hanem a magunk számára is, hogy mi van ha… És azokat a vonalakat végig kellett vinni. Például most láttam, hogy az, hogy szobrot állítottak Overdose-nak, a legelső szinopszisban benne volt. Tehát van egy logikája, ahogy mi élünk, annak, aki ebben él. Az emberek azért nem annyira különböznek egymástól, mindenki felismeri magát a másikban. Ki lehet találni, hogy mik fognak történni, de mindig jönnek kanyarok.

Lovasok.hu: Mikor vált világossá az, hogy hogyan fog végződni a film?

Ferenczi Gábor: Március 26-án. Akkor dőlt el, hogy úgy fog végződni a film, ahogy most látható. Egész odáig nem lehetett tudni. Akkor történt az, hogy már megvolt a baden-badeni vereség, lement a másik négy futam, de érezni lehetett, hogy még nincs meg a film. Nincs befejezve. Tudtuk, hogy valami hiányzik, de nem tudtuk, hogy mi. És akkor leesett a hó. Márciusban. Kirohantam Alagra egy kamerával, az első operatőrrel, aki elérhető volt vasárnap. Kirohantunk, és fölvettük Overdose-t, akit akkor már kiengedtek. Nem volt túl jó allapotban, így a tréner tudta, hogy mostanság biztosan nem fog futni, tehát nyugodtan kimehet a karámba. Soha nem engedték ki a karámba annak előtte a kedvünkért. Gyönyörű volt, szabad volt, és viháncolt. És másnapra, hétfőn elolvadt a hó. És akkor éreztük, hogy jó, akkor ez most így megvan. Ez nem csak egy jó kép volt, ez pótolta azt, ami hiányzott.

Lovasok.hu: Melyik az a jelenet, amelyikre a legbüszkébb, hogy elkészülhetett?

Ferenczi Gábor: Nekem egy egészen pici jelenet van, amit mindig elhűlve nézek. Amikor Mikóczy ad egy sajtótájékoztatót Alagon, és erre az alkalomra visszaérkezik Németországból Ribárszki is. A nagy kérdés ekkor az volt, hogy akkor most mi lesz a lóval, megy-e Hoppegartenbe Ribárszkiékkal vagy elválnak útjaik. Bent folyik a sajtóértekezlet, mi kint állunk a teraszon, a Ribárszki, a Lovaregylet elnöke, az állatorvos. És akkor Mikóczy kijön a sajtótájékoztatóról, átöleli a Ribárszkit, vesz egy marha nagy levegőt, és azt mondja, hogy ha mindenki úgy gondolja, hogy Overdose csak akkor fog felépülni, ha a Barbi és a Sanyi vele marad, akkor a ló megy Németországba. Az a mozdulat, ahogy a Ribárszki odaferdíti a fülét, hogy hallja, hogy most mi fog történni – ez az a pillanat, ez az én kedvencem. Ez a pici kis mozdulat.  Ahogy elkezdi Mikóczy a mondatot, Ribárszki már tudja, hogy minden rendben van, és rágyújt. Megnyugodott. Ahányszor nézem a filmet, ez az a pillanat, amikor azt mondom, hogy ilyen helyzetben sajnos kevésszer voltunk jelen.

Lovasok.hu: Befejezésül pedig: önök mit gondolnak Overdose-ról, tényleg egy csodaló?

Ferenczi Gábor: Amikor ott voltunk Pulborough-ban Overdose bokszánál, az ottani állatorvos mesélte, hogy onnan látszik, hogy ez nem egy átlagos ló, hogy három hónapig állt, és mentálisan egy pillanatig nem romlott le az állapota. Ez pedig végtelenül ritka. Csak állt és várt, ez hihetetlen. Engem addig nem nyűgöztek le különösebben a lovak, de ezek a jelek olyan jellemre vallanak, amire az ember egyre inkább azt mondja, hogy hát tényleg egy csoda. Példamutató ez a kitartás, de nem csak az övé, hanem azoké az embereké is, akik körülötte voltak. Ebben a kitartásban benne van a szereplők küzdelme is. Mi azért is csodáljuk ezt a lovat, mert felépült, és újra elindult. Szerintem nagyobb csoda volt, hogy ő abból a betegségből felépült, mint az a genetikai csoda, amire az egész világ összecsapta a kezét.

A dokumentumfilm az HBO és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával, a Filmteam Kft. produkciójában készült.

2013.12.05. Szűcs-Imre Tamás, Lovasok.hu
Frissítve: 2022.08.04.
Fotó: Canva