Kezdőlap Blog Oldal 485

Álommunka Ausztriában?

Álommunka Ausztriában?

Olvasói levél

Íme egy újabb olvasói levél, mely felhívja a figyelmet a külföldi munkavállalás buktatóira, valamint lerántja a leplet a munkaközvetítők trükkjeiről.

“Egy internetes hirdetés alapján mentem ki külföldre dolgozni. Egy K. Katalin néven futó hirdetésre jelentkeztem, ezt a hirdetést több helyen is megtaláltam. A szövege a következő:

A kép illusztráció

“Ismerőseim kérésére Németországi munkára keresek mezőgazdasági gépeket kezelni tudó munkásokat, lovászokat, lóápolókat, lovasokat, lányokat fiúkat egyaránt. Bejelentett megbízható munkahelyek, szállás, fizetés kiemelkedően jó.
Várom minden dolgozni akaró és az ügynökségek által is megtévesztett rendes, pedáns férfiak, nők jelentkezését. Magyarországi indulással személyesen kísérek el mindenkit a munkaadó céghez. Regisztrációs meg egyéb kitalált költségek nincsenek! Ha dolgozni akar, itt a lehetőség, hogy EU-s fizetésért hosszú távon dolgozzon.
Várom rövid bemutatkozóját szakmai előélettel kapcsolatosan a jelentkezéstől számítva akár 1-2 napon belül is van munkalehetőség. Csak lovardákban-sportistállókban tudok munkalehetőséget, így előny, ha dolgozott már lovak mellett és rutinnal bír. Német-angol nyelvismeret fontos, hogy az alap kommunikáció gördülékeny legyen. Fizetés: 800EUR-1200EUR beosztástól függően.
Kérlek, benneteket csak akkor jelentkezzetek, ha eldöntöttétek, hogy kint akartok dolgozni és akár azonnal is tudtok indulni. 
Nem közvetítő cég hirdetése!”

Nos ebből a hölgyből érdekes módon férfi lett, mire oda értünk, hogy konkrétumokat tudjak meg a dolgokról. A férfi neve Viktor, alias József, és ki tudja, hány neve van még, mint ahogy ez utólag kiderült.

Egyik napról a másikra lett munkám Ausztriában, és egy napom volt, hogy mindent összepakoljak, elintézzek. Semmit nem sejtve hajnal 4-kor indultunk. A találkozási pont Nagykanizsa, ahol egy másik emberrel ismerkedhettem meg Lajossal. Ő volt a németül beszélő ügyintéző.

Hozzá kell tegyem, hogy az indulás előtti utolsó telefonhívásnál említették meg, hogy 160 eurót kell fizetnem útiköltségre. (Jött velem egy srác is, akitől szintén legomboltak 160 eurót.) Bízván abban, hogy majd kint bőven megtérül, természetesen nem csináltam belőle gondot. Útközben eszükbe jutott az is, hogy elfelejtették közölni, hogy saját autó kell, mivel a munka és a szállás nem egy helyen van… Már rég átléptük az osztrák- magyar határt, mire közölték velem ezeket a dolgokat.

12 órás utazás után megérkeztünk a sportistállóba. A munka valós volt, csak épp az ígéretek nem. Viktor (vagy József, ahogy tetszik) a munkaadómig el sem jött, útközben kiszállt egy vendéglőnél. Mint utólag kiderült azért, mert dolgozott ott pár napot, és a tulajdonossal (aki Józsefként ismeri) csúnyán összevesztek, és elküldték.

Tehát Lajos volt az aki “átadott “munkakezdésre”. Szombat éjfélkor indultam utamra, másnap délben értem oda. Fittyet hányva arra, hogy alig aludtam, és mennyit utaztam, csomagjaimat gyorsan kidobták a kocsiból, átöltöztem, és este 8-ig munka… Mivel azonnal munkába kellett állnom, így nem voltam jelen az új főnök és Lajos megbeszélésén sem.

Nyolc nap munka után elegem lett. Minden napom úgy telt, hogy reggel 7-től este 7-ig vagy 8-ig melóztam, amibe 1 órás ebédidő volt beiktatva.

22 ló volt, napi 3 etetés, kétszeres trágyázás, jártatógépezés, délután a főnök dolgozott velük. Ilyenkor a felszerelt lovat kellett kivinni, majd bizonyos idő elteltével visszahozni, másikat vinni, az előzőt leszerelni-betakarni, ha visszaszáradt leápolni, és másik takaróval áttakarni… Nem volt időm semmire, estére hulla fáradtan beestem az ágyba, és kezdtem előröl. Szabadnap nem volt, holott ígéret szerint heti egy nap az lett volna.

Bejelentve szintén nem lettem volna (szóval feketemunkásként tengettem volna életem Ausztriában, és ugye köztudott, hogy ha lebukok, több évig nem vállalhatok munkát kint.)

Szóltam a főnökömnek, hogy én megyek haza, elfogadta a dolgot, és jöttek a kényes anyagiak.
Megpróbálta elmagyarázni, hogy igazság szerint a fizetés az úgy van, hogy az első hónap csak 800 euró (amihez itthon ígértek még 150 euró kaja pénzt, természetesen az sem volt) amiből levonnak 400 eurót, mert hogy azt a pénzt ő kifizette Viktoréknak mert kihoztak. Tehát ha ledolgozom az egész hónapom kemény munkával, napi 12-13 órát dolgozva 400 euró lenne a fizetségem!

Persze próbált megnyugtatni, hogy ez csak az első hónap, és utána megkapom a max. 900 eurómat. Hát hol vagyunk mi az 1200-hoz, amit ígértek? Viktorunk lelépett fele fizetésemmel plusz 160 eurót még tőlem is legombolt.

Mérgemben közöltem főnökkel, hogy engem ez az egész már nem érdekel, adja ide a heti pénzem ami jár, és már itt sem vagyok. 100 eurót tudtam kicsikarni az osztráktól, azt is csak azért, hogy vonatra legyen pénzem, ami 76 euró volt. Szóval eltöltöttem nyolc napot Ausztriában,és hazajöttem pénz nélkül…

Fogalmam sincs, hány embert tudnak még megtéveszteni. Főként úgy lehet felismerni ezt a két embert, hogy nyájasak, kedvesek, megértőek. Szóval az én tanácsom az hogy hallgasson mindenki a régi jól bevált mondásra : Túl szép, hogy igaz legyen…

Lovasok.hu Tipp:

  • Munkavállalóként soha ne fizess munkaközvetítő szolgáltatásért!
  • Személyesen vedd fel a kapcsolatot a leenedő munkaadóval és egyeztesd a részleteket!
  • Tájékozódj a fogadó ország munkaügyi előírásairól.
  • Írásos ajánlat, vagy szerződés nélkül ne indulj útnak.

Frissítve: 2013.11.19.


Frissítve: 2024.01.31.
Fotó: Canva

 

 

Hatalmas egyéni siker az utánpótlás Eb-n

Hatalmas egyéni siker az utánpótlás Eb-n

Európa déli csücskében, a portugáliai Comportában ifjabb Lázár Zoltán gondoskodott arról, hogy az idei évben ismét hallasson magáról a magyar díjugrató utánpótlás.
A kettes- és négyesfogathajtó világbajnok fiát Pirik Zsolt tökéletesen hozta csúcsformába, és a mindössze tizenhárom éves ifj. Lázár Zoltán a verseny öt pályáján nem vétett hibát és bejutott az aranyéremért rendezett összevetésbe.

A kép illusztráció

A gyermek Európa-bajnok a tavaly hazánkban kurzust tartó francia szövetségi kapitány, Henk Nooren holland színekben lovagló lánya, Lisa Nooren lett, megelőzve a francia Paul Delforge-ot és a belga Maxine De Pelsmaekert. Ifjabb Lázár Zoltán az összevetés második legjobb idejét lovagolva az utolsó ugrást verte, így a tavalyi negyedik csapathelyezés után idén egyéniben szerzett negyedik helyet Magyarországnak az Európa-bajnokságon.

A közel kilencvenindulós mezőnyben Szalay Judit is egy-egy verőhibát vétve kitűnően teljesített pályafutása második Európa-bajnoki döntőjében Viador nevű ménjével.

A csapatversenyben a tavalyi bronzérmes John Ledingham kapitány által vezetett Írország idén Németországot és Nagy-Britanniát megelőzve aranyérmes lett. A magyar csapat Lázár Zoltán-Afrodité dupla nullája és Szalay Judit-Viador (4,0) kiemelkedő teljesítménye mellé Varga Ábel (8,8), Hollé Sára (20,14) pályáik nem voltak elegendők a tízbe jutáshoz, a 16-ból 12. helyen zártunk. Egyéni indulónk, Csákányi Dorottya pedig 16-11 hibaponttal állt helyt.

Ifjúsági kategóriában az olaszok vittek mindent! A csapataranyhoz nem fért kétség, de meglepetésre a második fordulóban az esélyesek hibái miatt Dánia szerezte meg az ezüst-, Norvégia pedig a bronzérmet. Egyéniben Virginia Caruso az egyetlen 4 hibapontos összteljesítménnyel nyert. A verseny igazi nehézségét mutatva csak három 8 hibapontos összteljesítmény született, ami után Helena Lundbeck volt toplovával, Madickkel a török Derin Demirsoy lett a második, megelőzve a holland Demi Dijkset.

A magyar csapat legjobbja a kisbéri Rakéta Reménnyel Mráz Tamás lett az összesítésben 46.-ként, egyéni indulónk, a debreceni Szegedi Adrienn Charmennel a csapat második fordulóban a kitűnőnek mondható egy verőhibájával feljött az összetett 55. helyére, míg Burucs Barna, aki a vigaszdíjban hibátlannal nyolcadik lett Prímával, az összetettben a 60. helyen végzett. A 86 indulós mezőny végén zárt Nevelits Laura és Devecseri Krisztián, s a csapatversenyben a görögöket megelőzve 15-ként végeztünk.

A fiatal lovas Európa-bajnokság idén is felnőtt méreteket öltött, hiszen a 60 indulóból a csapatversenyben egy dupla hibátlan lovaglás született, az aranyérmet 23 hibaponttal nyerte Belgium a 25 hibapontos Svájc és a 30 hibapontos Nagy-Britannia előtt. Két egyéni indulónk: Szabó Gábor és Burucs Borbála lovas tudása az élmezőnybe tartozott, de ezekhez magasságokhoz kiemelkedő képességű ló kell! A Burucs Bora-Mama Mya páros azért bizonyította, hogy nem utazott el hiába Portugáliába, mert bár az első kvalifikációban sokat hibázott, a 150cm-es kétfordulós csapatversenyben 4, illetve 3 verőhibájával – magyar díjugrató szemmel nézve – jól teljesítve a középmezőnyben zárt. A vigaszdíjban Szabó Gábor Incellóval harmadik, Burucs Borbála negyedik lett. Az Eb aranyérmet a tavalyi ifi bajnok Nicola Philippaerts szerezte meg, megelőzve szintén egy lovas dinasztia leszármazottját, a svájci Martin Fuchsot.

Gratulálunk a magyar díjugratóknak!

A hír megjelenését a LovasPláza támogatta.

Frissítve: 2024.03.19.
Fotó: Canva

Le a fiákerekkel

Le a fiákerekkel!

Mi lehetne romantikusabb, mint kényelmesen kikocsikázni egy meleg nyári estén? A nyolcvanas évek végén, Whitey, a kilenc éves herélt, összeesett miközben a kocsit húzta egy nyári hőhullám idején New York Cityben…

Egy arra járó ápolónő sóoldatot adott Whiteynek, néhány segítőkész rendőr pedig hideg vízzel locsolta az ájult lovat közel két órán át. A “kezelés” után végül Whiteynek sikerült saját lábára állni. Ugyanennek a hőhullámnak az idején egy másik “kocsiló”, Misty korántsem volt ilyen szerencsés; ő elpusztult a hőség (és a munka) okozta kimerültségben.

Az, hogy Whitey összeesése után a lovaskocsizás ipara a finnyás nemzetközi figyelem központjába került a romantikázni vágyók minden ellenérzése ellenére – egy kis változást hozott a lovaknak.

Nehéz (kocsi)húzás a lovaknak

Sok ló, mely sétakocsit kénytelen húzni a városi utcákon a versenypályákról kerül ki, mint “kivénhedt” vagy “hasznavehetetlen” jószág. A telivéreket, hogy gyorsabb sebességre ösztönözzék őket, gyakran trenírozzák a versenyekre úgy, hogy mögéjük kis kocsit kötnek, így a kocsiló tulajdonosok azt gondolják, hogy ezek a lovak hozzá vannak szokva a teherhúzáshoz. De a telivérek sokkal alacsonyabbak és könnyebbek, mint a tradicionális “kocsilovak” és nem szoktak hozzá a nehéz rakományok húzásához.
Sok kocsiló származik a földművelő amish közösségekből is. Az ő állapotuk már leromlott, így nem alkalmasak a földeken végzett munkára. Amikor a lovak pedig már nem bírják húzni a nehéz kocsikat, eladják őket húsfeldolgozó üzemeknek vagy állateledel gyártó cégeknek.

Szabályok és szabálytalanságok

A kocsihúzás még az egészséges lovaknak sem könnyű kirándulás. A legtöbb város csak minimális előírásokkal rendelkezik a kocsilovak munkakörülményeire vonatkozóan, és ezeket a szabályokat is ritkán tartatják be. A kocsiló-tulajdonosok pedig ismerik az összes kiskaput városuk törvényeiben. A Canadai SPCA egyik tisztviselője szerint “ha a szabályok azt mondják, hogy egy ló kilenc egymást követő órát dolgozhat, de elfelejtik beleírni, hogy ez egy 24 órás periódusra vonatkozik, akkor a hajtók dolgozni fognak a lóval 9 órán keresztül, adnak a lónak egy vagy két óra pihenőt, majd mennek vissza az utcára.” Ez azt eredményezi, hogy sok ló 12 vagy több órát dolgozik naponta, gyakran extrém időjárási körülmények között.

Ahogy Misty esetében is, az időjárási körülmények gyakran végzetesnek bizonyulhatnak a dolgozó lovak számára. A kocsilovak ki vannak téve a száraz hidegnek és a perzselő hőségnek. Az Észak-Amerika Kocsituljadonosai nevű kereskedelmi szervezet szabályzata megengedi például, hogy akocsilovak jóval a fagypont alattihőmérsékleten is dolgozzanak.

A nyári hónapokban a lovak a folyadékvesztéstől szenvednek vagy a hő okozta stressztől néhány óra leforgása alatt elpusztulhatnak. Néhány város megtiltja a kocsihajtást, amikor a hőmérséklet elér egy bizonyos szintet, de gyakran a hivatalos időjárási iroda leolvasása nem pontosan tükrözi az utcákon tapasztalható hőmérsékletet.

Egy tanulmány, amit a Cornell Egyetem adott ki, például azt találta, hogy az időjárási iroda által rögzített levegőhőmérséklet, közel 50 fahrenheit (10 Celsius) fokkal hidegebb lehet, mint az aktuális aszfalthőmérséklet. New York City Közlekedési Minisztériuma úgy találta, hogy az aszfalt felszínének hőmérséklete nyáron elérheti a 200 Fahrenheit, vagyis kicsit több, mint 93 Celsius fokot.

Balesetek készenlétben

A lovak és a sűrű városi forgalom halálos keveréket alkotnak. Igencsak megkérdőjelezhető a kocsihajtók azon állítása, miszerint a legtöbb lónak nyugodt munkát biztosít a kocsik és teherautók közötti munkavégzés. Sok balesetet, sérülést és akár – lovakat és embereket érintő – halálesetet is okoz a lovak “kisértetként” való felbukkanása a forgalomban. A lovak számára normális, hogy “az ijesztő helyzetekre pánikba eséssel és meneküléssel reagálnak.”

A nemzetközi kocsiló-balesetekről készült felmérés szerint a balesetek 85 százalékában a kiváltó ok egy állat hirtelen felbukkanása volt. Az alkalmak 70%-ában történt emberi sérülés, és 22%-ában emberhalál. Ugyanezt a felmérés elvégezték New York Cityben is, ahol a legmagasabb a lovaskocsi-balesetek aránya az országban; ezek során a lovaknak 98%-a sérülést szenvedett. A sérülések és halálos kimenetelű szerencsétlenségek leginkább az autók és lovaskocsik közötti összeütközések következményei majdnem a legtöbb városban, ahol megengedett a lovaskocsival való közlekedés, beleértve Cincinnattit Ohioban; Salt Lake Cityt Utahban; Charlestont Dél-Karolinában; Denvert Coloradoban; Baltimoret Maryland-ben; és Houstont Texasban.

A kocsilovak egészségkárosodása

A füst és a kipufogógázok a városi közlekedésben szintén veszélyesek a lovakra. Jeffie Roszel állatorvos tanulmánya szerint, “a szennyezett légutak és a légzőszervi szekrétumokból (váladékokból) vett minták nagyon nagy tüdőkárosodást mutatnak ezeknél a lovaknál, hasonlót, mint amit egy erős dohányosnál tapasztalhatunk .” A lovak orrlukai általában csak 3 – 3,5 lábnyira (0,9 – 1 méterre) vannak az utca szintje felett, tehát ezek az állatok “valóban “orral-a-kipuffogóban”-életet élnek.”

A kocsilovak rutinosan tűrik az alulképzett kocsis kezeit. Ráadásul, mivel állandóan a kemény aszfalton állnak és mennek, a “sántaság és patakárosodás elkerülhetetlen” a kocsilovaknál. Egy szakértő szerint “a probléma csak rosszabbodik a tulajdonosok és hajtók nagy többségének tapasztalatlansága miatt, akik ugyanúgy alkalmatlanok a sántaság felismerésére, mint ahogy nem hajlandók elszenvedni pénzveszteséget, amiatt hogy a lovat kivonják a szolgálatból pár napra.” Sok hajtó nem tudja, hogy hogyan kell rendesen felszerszámozni az állatot; vagy túl lazára hagyják a szíjakat, amik kidörzsölik és feltörik a ló bőrét, vagy olyan feszesre csatolják a hevedereket, hogy azok szorítanak. Ezen kívül kevés lovat patkolnak olyan gyakran, ahogy az szükséges lenne.

Bizonytalan körülmények

A kocsilovak körülményei akkor sem sokkal jobbak, amikor nem az utcákat róják. A kocsilovak istállóiban végzett razziák bebizonyították, hogy gyakori a szalma vagy egyéb alom nélküli elhelyezés, az állások padlóját húgy és lócitrom borítja, szinte semmilyen szellőzés nincs az istállókban, és a lovaknak vízhez sincs szabad hozzáférése. Sok istállónak emeletes padlója van, – mint a parkolóházaknak, – meredek feljáróval egyik emeletről a következőre. Az emeletek egy istállóban olyannyira elrohadtak, hogy gyakran beszakadtak a lovak súlya alatt, ismételten az állatok lábtörését okozva. 1991-ben, egy kocsiló-tulajdonos két lova New Yorkban belepusztult a rossz szalmával való takarmányozásba.

Nem romantikus

Nem meglepő, hogy a lovaskocsi-tulajdonosok úgy tekintik az iparuk szabályozására tett próbálkozásokat, mint a gazdasági fenyegetést. Olyan megszorító intézkedésekről van szó, melyek olyan szabályokat tartalmaznak, mint pl. hogy hol és milyen hosszan tudnak a lovak dolgozni, hőmérsékleti korlátozások, és kötelező állatorvosi gondoskodás. Egy kocsiló tulajdonos Charlestonban fel van háborodva; szerinte “a törvényhozás nevetséges.”

Anna Sewell írta klasszikus regényében a Fekete Szépségben, “Az az én tanításom, hogy ha kengyetlenséget látunk, vagy rosszabbat, aminek megállítására megvan a lehetőségünk, és nem teszünk semmit, akkor mi is bűnrészesek vagyunk.”

Az emberek szerte a világon egyetértenek és fokozottan kezdik felismerni, hogy a lovaskocsi-ipar az és nem a kocsihajtó az, aki (nam a bakra) felülteti őket. Az érintett lakosság nyomására a lovaskocsikra vonatkozó kitiltásokban egyre több nagyváros vesz részt, például Palm Beach (Florida), Santa Fe (Új-Mexikó), Las Vegas (Nevada), London, Párizs és Toronto. Hazánk vajon mikor követi a jó példát?

Rianna
Forrás: Zoldmagazin.com
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.20.

A Nemzeti Vágta nem ismer határokat

Nem kizárt, hogy Erdély után a Felvidéken és
a Vajdaságban is lehetnek előfutamok

A Nemzeti Vágta szervezői a kezdetektől vágytak arra, hogy a rendezvény egy határokon átívelő fesztivál legyen, mely a világ szeme elé tárja a magyar tradíciókat. Az elmúlt öt évben számos határon túli település lova és lovasa mérettette meg magát sőt, a hétvégén már másodjára rendeztek Elővágtát Sepsiszentgyörgyön.

A kép illusztráció

Geszti Péter, kreatív igazgató számára mindig is fontos volt, hogy a rendezvény szellemisége határon innen és túl egyaránt megszólítsa, összehozza a magyar embereket. A napokban felvidéki polgármesterekkel is találkozott és beszélgetett erről Kocs községben, ahol a kocsitoló verseny előkészületei során őt is felültették, no persze csak a szekérre, a gyakorlatozás kedvéért.

– Az első évtől kezdve az volt a célunk, hogy a Nemzeti Vágta a magyar városok és falvak ünnepe legyen, mely természetesen a határon túli magyarságra is vonatkozik. Amerre csak utaztam a világban, mindig azt láttam, hogy az ott élők abban próbálnak nagyszerűek lenni, ami a sajátjuk, amiről a kultúrájuk szól. Az első évben sokan nem hitték el, hogy a Nemzeti Vágtát meg lehet csinálni, és most tessék, már az ötödikre készülünk. Másodjára rendeztünk Székely Vágtát Sepsiszentgyörgyön, az érdeklődés óriási, és nagyon remélem, hogy a határon túli elővágták helyszíne jövőre gyarapodik. Erre a Felvidékről és a Vajdaságból is tapasztaltam érdeklődést. – mondja Geszti Péter.

Hozzátette, a Nemzeti Vágta nem pusztán egy lovasverseny, itt a lovasok saját településüknek akarnak dicsőséget szerezni. Szól az összetartozásról, és arról, hogy az egyes városok, falvak bemutatkozhatnak ország-világ előtt, felvonultatva sajátos kultúrájukat, hagyományaikat, népművészetüket. Ilyen hagyományőrző program a Nemzeti Vágtán a Kocsitoló Verseny. Az „eredeti” helyszínen, Kocs községben kocsikészítő mesterembereik tiszteletére rendezik meg évről évre a Kocsitoló fesztivált.

Kocs község nevéhez fűződik annak a szerkezetnek a feltalálása, mely a korábbi, nehéz szekerekhez viszonyítva sokkal gyorsabb, de főképp irányíthatóbb mozgásra volt képes. Mátyás király korában a Kocs községet átszelő út mellett készítették el a mesterek azt a könnyű, számos újítással felszerelt, három ló húzta kocsiszekeret, ami a település nevét világhírűvé tette. A helyi gyártók tudománya szerte Európában elterjedt, a kocsi szó pedig számos idegen nyelvben fellelhető, utalva a forradalmi újításra. Nem csoda, hogy a helyiek büszkék a múltjukra, s 14 éve vidám fesztivállal, a település utcáin kocsitoló versennyel ünneplik meg a kocsi bognárok híres találmányát. A Komárom-Esztergom megyei település által levédett extrém sportverseny az elmúlt két évben már a Vágta programjait is színesítette.

Geszti Péter keresett meg bennünket az ötlettel, s bár védett rendezvényről van szó, szívesen mondtunk igent a felkérésre – mondja Bódis Jánosné, Kocs polgármestere. – A Nemzeti Vágta gondolatisága, és az, hogy egy nemzeti találmányról van szó, mindenképpen arra ösztönzött bennünket, hogy részt vegyünk ezen a nagyszerű eseményen, hiszen a ló és a kocsi összetartozik. Ráadásul a közönség számára egy látványos, fizikai erőt megkövetelő versenyről van szó, és az sem mellékes, hogy településünket sokan megismerik ezáltal.

A polgármester asszony hozzátette, fesztiváljuk nemzetközi, olasz, német és felvidéki csapatok is jelentkeztek a versenyre. A kocsitolók egy 1800 méter hosszú, szintkülönbségekkel teli aszfaltos pályán mérik össze erejüket, miközben a 380 kg tömegű szekeret próbálják meg minél rövidebb idő alatt a célba juttatni. A csapat öt fős: négy tolja, egy pedig a rúdnál húzza és kormányozza a kocsit. Az erő mellett a taktika is sokat számít, hiszen az elől lévő ember számára egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lendülettel fut a szerkezet, azzal hogyan lehet gyorsan és hiba nélkül fordulni, irányt változtatni.

A kocsi legjobb versenyzők idén szeptember 15-én is megmérkőznek majd a művészekből és sportolókból álló csapatokkal a Hősök terén felállított speciális versenypályán. A Nemzeti Vágtán ugyan rövidebb szakaszon, de homokos talajú pályán kell mindezt teljesíteni. A helyiek legjobbjai lelkesen készülnek és edzenek a szeptemberi futamra, hiszen ezúttal is szeretnék megmutatni, hogy lovak (lőerő) nélkül mire képes az emberi erő, ha egy több száz kilós kocsit kell megmozgatnia.


Frissítve: 2024.04.28.
Fotó: Canva

A tenger meséi

A tenger meséi

Néha, ha behunyom a szememet, és szembefordulok a széllel, ma is hallom a tenger hullámait, és a felszálló sirályok rikoltásait. Érzem a nedves homokot a lábujjaim között, érzem, ahogy a habok mossák a lábamat, és a lágy parti szellő simogatja az arcomat. Ujjaimat összekulcsolom a mellette álló Poseidon kantárszárán, és végigsimítom homokos, nedves szőrét, ami közé bőven ragadt a tenger sójából. Selymes sörénye összeragadt a víztől, és minden szálán apró sókristályok csillognak. Csodálatos nyarak voltak ezek. A tengerparton, vele…mindig meséltem neki a tengerről, ő pedig rám szegezte okos, fekete szemeit, és türelmesen hallgatott. Nem is én meséltem neki. A tenger volt az. Ezek pedig nem az én meséim, a tenger meséi, és soha nem gondoltam volna, hogy ír nekünk egy sajátot. De írt…

Csupasz lábammal tartottam csak magamat Poseidon hátán, amire még egy pokrócot sem terítettem. Az aranyszínű akhal-teke mén hosszú, keskeny háta kényelmes volt, nyereg nélkül is. Ujjaim között lazán feszült a gumis szár, csődöröm pedig néha rágott egyet-egyet a zablán. Fekete patáival a gyér fűben lépkedett, ami a parthoz vezető úton nőtt. A járókelők szinte tudomást sem véve rólunk rohantak el mellettünk. Mindennapi jelenség voltunk már ebben a kis tengerparti városkában, Saint Moloban. Nem múlt el nap anélkül, hogy valaki ne látott volna engem Poseidon hátán a tengerparton lődörögni. Volt egy saját partszakaszunk. Nehéz volt megközelíteni, de mi minden nap áttörtettünk a hatalmas sziklákon, hogy az érintetlen tengerparton vágtázhassunk.

A parti szél feltámadt, ahogy leléptünk a fűről, és rálovagoltunk a partra. Felkapta világosszőke hajamat, Poseidon éjfekete sörényét, és kedvére játszott velük. Vádlimmal megszorítottam ménem csontos oldalát, és könnyed ügetésbe kezdtünk. A vízben gázoltunk, épp annyira, hogy lovam patája elmerüljön benne. Lelkesen odacsapta lábát a tengerbe, hogy az az én lábfejemet is lefröcskölje. Nevetve végigsimítottam a csődör hosszú, vékony nyakát, és gyorsabb tempóra ösztökéltem. Az ég egész halványkék volt, és teljesen felhőtlen, a nap szabadon sütött le a hófehér homokra, ami már biztosan meleg volt. A hullámok szelídek voltak, nagyon kellett figyelni, hogy lássunk bármi mozgást. Sirályok úsztak a vízfelszínen, és szokásuktól eltérően nagyon csöndesek voltak.

Hatalmas szirtek tornyosultak előttünk szilajul, megállj-t parancsolva az embereknek, de nem nekünk. Hagytam, hogy a szárak kicsússzanak az ujjaim közül, épphogy a végét fogtam, és előrehajtva Poseidont felugrottunk egy sziklára. Lovam gyakorlott léptekkel haladt felfelé a csúszós szirten, én pedig lábammal szorítva csúszós oldalát felemelkedtem, és nyaka fölé hajoltam. Ujjaimmal a szár végét felcsúsztattam, egészen a nyaka közepéig, ahol egy kis sörénnyel együtt megmarkoltam. Erős nyakára támaszkodva haladtunk felfelé, mígnem elértük a legmagasabb pontot. Ménem táncos léptekkel kereste a legjárhatóbb utat, és amint megtalálta egy fürge ugrással leérkezett rá. A kívülálló számára hajmeresztőnek tűnő mutatvány már hozzátartozott a mindennapjainkhoz, lovam pedig biztosabban lépdelt a csúszós sziklákon, mint a legképzettebb artista.

A szirt aljára érve nagyot csobbantunk a sekély tengerbe, majd gyorsan megragadva a szárakat enyhén előredőltem, sarkamat lovam oldalába mélyesztettem, és gyors galoppba kezdtünk a parton. Lába minden vágtaugráskor keresztezte a partot mosó hullámok útját, én pedig laza derékkal követtem ezeket a vágtaugrásokat. Poseidon kerek nyakkal rátámaszkodott a szárra, ahogy szokott, és engedelmesen galoppozott alattam. Sörénye, és az én hajam lobogott utánunk a szélben, ami arcomnak csapódott. Tengerkék szemeim szinte nevettek, szám pedig széles mosolyra húzódott, mint mindig, amikor a parton vágtáztunk. Éreztem, ahogy a sebesség, és a lendület átkarol, és tovább hajt engem, hogy folytassam a száguldást. De egyszer vége van a vad galoppnak. Amikor Poseidon nyakán fehér tajték kezdett képződni, rövidebbre fogtam a szárakat, és hátradőlve felvettem ügetésig, majd lépésig.

Odadobtam neki a szárat, és menet közben leugrottam hátáról, egyenesen a forró, hófehér homokba. Talpam minden lépéskor mélyen elsüllyedt, a hullámok pedig meg-megcsapták bokámat. Poseidon a tengerben gázolt, fejét le-lehajtva a tengerbe szagolt, és amikor egy kis víz az orrába került, prüszkölve dobta fel fejét, és panaszkodva gyorsított fel mellettem. Lazán átfogtam a nyakán pihenő szárat a zabla alatt, épphogy vezetve lovamat. Meglátva a távolban egy, a tengertől távolabb eső sziklát, arra kormányoztam a csődört, aki vonakodva ugyan, de otthagyta a vizet, és követett. Lehuppantam a kőre, és elengedtem Poseidon szárait. Ő megállt mellettem, és fejét lehajtva beleszagolt a homokba.

– Akarod, hogy meséljek?- kérdeztem mosolyogva, és végigsimítottam homlokát.

Nagyot horkantott, és felemelte fejét.

– Akkor mesélek. Tudod kiről kaptad a nevedet, Poseidon? Nem? A tengerek istenéről. Minden kékség az ő uralma alatt áll, és ő te vagy. Vagyis részben. És van még egy dolog. Azt mondják, ő adta a lovakat az embereknek. Téged is. Tőle kaptalak, ezért hívnak így. A szekerét hatalmas halfarkú lovak húzzák…a víz alatt. De néha kiemelkednek, és olyankor hatalmas tengeri vihar söpör végig a parton.

Okos fekete szemei csillogtak, és elégedetten bólintott a kis történet végén. Úgy tűnik tetszett neki a dolog. Viszont úgy tűnik, ez az isten elkerüli Saint Molot. Évek óta nem volt itt vihar, a tenger mindig szelíden mossa a partokat. Az égre tekintettem, amin csupán egy-két bárányfelhő úszott, csigalassúsággal. Leszálltam a szikláról, és hanyatt feküdtem a meleg homokban. Végigsimítottam a fölém hajoló csődör puha orrát, majd lehunytam a szememet. Hallottam fél füllel, hogy begázol a vízbe, de nem féltettem. Évek óta ide járunk, volt már úgy, hogy egyedül ment be a vízbe. Mi történhetne? Észre sem vettem, és egy perc alatt álom telepedett a szememre. Nem bírtam engedni a homok, és a lágy parti szél csábításának, és mély álomba merültem.

Vízcseppek ébresztettek fel. Vízcseppek, amik szaporán potyogtak a testemre, egyre gyorsabban, és gyorsabban. Nagyokat pislogva nyitottam ki a szememet, ujjaimmal a hajamba túrtam, és felültem. Ruhám teljesen elázott, napbarnított bőrömön esőcseppek csillogtak, és folytak végig gyors egymásutánban. Teljesen átáztam, a hajam nedves, szőke kócként csüngött vállamon, és egész testemben reszkettem. A szél kegyetlen kihívás elé állította a szirtet, amin keresztül idejutottam Poseidon hátán…apropó, hol van Poseidon? Riadtan ugrottam fel a földről, és fejemet gyorsan kapkodva kerestem lovamat.

– Poseidon!- kiáltottam rekedt hangon a levegőbe.- Poseidon!

Halk, elfojtott nyerítést hallottam, a tenger irányából. Hunyorogva futottam a vízhez, ami fölött most borús viharfelhők gyülekeztek. A hullámok vadul csapdosták egymást, és a máskor halvány színben pompázó tenger most sötét volt, és sejtelmes. Egy apró, aranyszínű foltot pillantottam meg, egészen távol a parttól.

– Poseidon!- kiáltottam újra.

A folt válaszolt. Egész biztosan ő volt az. Meg kell mentenem! Egy gyors ugrással már a vízben is voltam. Lendületesen tempóztam, a viharos körülmények ellenére. Villámok cikáztak át az égen, némelyikük a tengerbe csapódott be, veszélyeztetve az életemet, de nagyokat csapva lábammal folytattam utamat ménem felé. Nem voltak szirtek, kiálló sziklák, amikben megkapaszkodhattam volna, csak magamra, és a kitartásomra számíthattam. A végtagjaim zsibbadni kezdtek a szokatlanul nagy erőkifejtéstől, de csak úsztam. A habok elhomályosították látásomat, nem egyszer a hullám belepte fejemet, így nem láttam tisztán, hova tartok, ám amikor kezem valami nagynak ütközött, tudtam, hogy megérkeztem.

Levegőért kapkodva megálltam, és kiemeltem fejemet a hullámok közül. Velem szemben ott úszott Poseidon is, riadtan nyerített nekem. Nyílván túl messze úszott, és itt érte a vihar. Elkaptam a hátán vergődő szárat, és felkapaszkodtam csúszós hátára. Megmarkoltam elázott sörényét, és sarkammal próbáltam előrehajtani. Egy ideig még össze-vissza csapkodott a félelemtől, de lenyugodott, és gyors tempóban úszni kezdett. Vékony, izmos lábaival keményen taposta a vizet, és hatalmasakat szuszogva indult a part felé. Én bizonytalanul csúszkáltam hátán, nem voltam biztos benne, hogy fent tudok maradni. A hosszú úszástól kimerülten tartottam magamat Poseidon hátán, maradék erőmmel a sörénybe kapaszkodva.

Egyre lejjebb, és lejjebb csúsztam, fejem újra meg újra a víz alá bükott. Prüszköltem az orrlyukaimon beáramló sós víztől, marta a szemeimet, és egyre kevésbé kapaszkodtam. Karom belecsavarodott a kantárszárba, és egy hatalmas hullám lesodort lovam hátáról. A sötét, zavaros tengerben fuldokoltam, a számon, és orrlyukaimon kiáramló buborékokon keresztül csak homályosan láttam a víz alatt. Néha sikerült a vízfelszín fölé löknöm magam, hogy vegyek egy nagy levegőt, de azonnal visszaestem tempózó lovam mellé. Azóta sem tudom, hogy vajon az oxigénhiány miatt volt-e, vagy tényleg volt ott valami, de…amikor egyszer-egyszer feljutottam a víz alól egy sötét foltot láttam. Minden alkalommal egyre tisztábban láttam, és hamarosan kikörvonalazódott előttem hat ló alakja, mögöttük egy szekérrel. A lovaknak hátsó lábaik helyén hosszú, pikkelyes halfarkuk nőtt, azzal hajtották magukat a vízfelszínen. A szekér egy hatalmas kagyló páncéljából készült, benne pedig egy fiatal, erős férfi állt.

Fekete szakálla lobogott a szélben, félmeztelen testén az esőcseppek ragyogtak, a tenger hullámai áztatták. Kezében vasvillát tartott, amit tengeri hínár font körbe. Tekintete szinte villámokat szórt, sötét haja összeborzolódott. A lovak hatalmas hullámokat csaptak, és ahogy közeledtek, villámok cikáztak át az égen. A lovak ahogy közeledtek, egyre mélyebbre süllyedtek a vízben, a mögöttük lévő szekérrel együtt. Lassan egészen eltűntek, de amikor újra a víz alá kerültem, még láttam, hogy elhajtanak. A paripák nagyokat csaptak farkukkal, a férfi pedig odaengedve a gyeplőt elhajtott. Megbabonázva figyeltem őket, majd újra megpróbáltam felküzdeni magamat, hogy levegőt kapjak. Ám amikor fejem előbukkant a víz alól, a viharnak nyoma sem volt. A felhők kezdtek szertefoszlani, a hullámok pedig lenyugodtak, és újra szelíden nyaldosták az arcomat. Nem akartak visszanyomni a mélybe.

Poseidon kiér a partra, és remegő lábakkal, fejét leeresztve kecmergett ki a vízből. A karomra csavarodott szár égetett, húzott, és nagyokat botladozva követtem Prüszköltem, vizet köhögtem fel, és alig álltam a lábamon. Kétségbeesetten próbáltam ménemet megállásra késztetni, de ő csak lépdelt tovább. Ingerülten a szárba rántottam, mire megállt. Karomat kiszabadítottam, és abban a percben már semmi nem tartott a lábamon. Fáradtan csuklottam össze a nedves homokban, a hullámok simogatták ráncos talpamat, Poseidon pedig zihálva hajolt fölém. Vizes testemhez hozzátapadt a homok, és újra nagyokat köhögtem. Felküzdöttem magam, és kezeim közé vettem lovam orrát. Fáradtan nézett rám, és nagyokat lihegett.

– Köszönöm, barátom- suttogtam.- Megmentetted az életemet.

Kék szemeimmel a lágyan hullámzó tengert fürkésztem, majd újra  Poseidonhoz fordultam.

– Úgy tűnik a tenger megírta a mi mesénket, egy kis túlvilági segítséggel.

Poseidon felhorkantott, én pedig fáradtan felnevettem. Minden jó, ha jó a vége ugyebár.

Kép: canva
Frissítve: 2024.03.14.

Átverés lóvásárlás címén

Átverés lóvásárlás címén

85 millió forintot csaltak ki egy szarvasi nőtől. Két  férfi, lókereskedőnek kiadva magát, 85 millió forintot csalt ki egy szarvasi nőtől. Az elkövetők további négy embert is megtévesztettek.

Albert István elmondta: a szarvasi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya a két férfit kedden csalás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt kihallgatta, majd őrizetbe vette és kezdeményezte előzetes letartóztatását, amelyet az ügyészség indítványára a Békéscsabai Járásbíróság csütörtökön elrendelt. 

Az eddig beszerzett adatok alapján a szarvasi R. Béla és az öcsödi K. Gábor az elmúlt években lovak külföldi értékesítésével és az abból származó busás haszon ígéretével csalt ki 85 millió forintot egy szarvasi nőtől.

A sértettől első alkalommal, 2012 tavaszán 2,2 millió forintot csaltak ki. Ezt követően a két elkövető a lovakkal kapcsolatos egyéb költségekre és lovak vásárlására hivatkozva egyre több pénz átadását követelte. Ezt azzal indokolták, hogy ha a sértett nem ad több pénzt, akkor elveszíti korábban befektetett pénzét is – tette hozzá Albert István.

A nyomozás jelenlegi állása szerint a csalók hasonló módszerekkel további négy embert tévesztettek meg, akiktől 1 és 20 millió forint közötti összeget csaltak ki. Az így összegyűjtött pénz összege meghaladja a 100 millió forintot, és a rendőrség feltételezi, hogy vannak még további károsultak is.

Forrás: MTI
Fotó: canva
Frissítve: 2024.03.20.

Testközelből az iskolai lovaglásoktatás

Testközelből az iskolai lovaglásoktatás

Portréfilm készült Pócsik Gábor lovaskultúra oktatóval a nyíregyházi Kölcsey Televízióban.

Sok csoda történhet egy lovardában – vallja Pócsik Gábor, aki szerint a viselkedési és magatartási zavarral küzdő gyerekek figyelmesebbé, együttműködővé válnak a lovaglás hatására, a fogyatékkal élők pedig látványos fejlődésen mennek keresztül mind fizikailag mind pedig mentálisan. Az iskolákból érkező csoportokra is fejlesztő hatással vannak a foglalkozások, fegyelmezésre például egyáltalán nincs szükség az oktatás ideje alatt. Őket is megérinti a “Lovarda csendje”.

“Tíz évvel ezelőtt, amikor megnyitottuk iskolánk kapuját és meghirdettük a versenysporttól független lovaglásoktatást, sokan értetlenkedtek, habár azt könnyen belátták, hogy igen csekély hatással van az autóversenyzés az autósiskola működésére és így van ez a lovaglásoktatás esetében is.

Az iskola nyugalmában a gyerekek lovagolni tanultak, én pedig módszerek után kutattam, kipróbáltam minden a szakirodalomban fellelhetőt, mellyel nagyobb csoportok, iskolai osztályok oktatását meg tudjuk oldani.

Mint mindenben a megoldás az orrom előtt hevert, csak nem figyeltem rá, mert a ma divatos „modern” szakirodalomban említést sem tesznek róla. Ez nem más, mint a huszárok lovaglásoktatása.

A nagycsoportos oktatás eredményét lehet elemezni, magyarázni, de vitatni nem lehet, mert a hatása elsöprő.

Csupán néhány példa: A sportiskolai lovas vizsgákon 20-30 gyerek produkcióját kell értékelni hónapról hónapra. Az iskolai lovas tornavizsgákat több száz érdeklődő nézi végig. Egy osztályban 17 jelölt tett eredményes rajtvizsgát a tanév végén. Hat tanítványunk vesz részt szakirányú képzésben a felsőoktatásban. A lovaglásoktatásban érintett iskolák közötti házi csapatbajnokságban 8 általános iskola és 8 középiskola csapata nevezett, csapatonként 3-6 fővel és az sem csoda Nyíregyházán, hogy egy lovas előadást több százan tisztelnek meg az érdeklődő figyelmükkel.

Nyíregyházán a lovasok száma elérte a kritikus tömeget ahhoz, hogy felkeltse a városlakók és a városunk vezetőinek érdeklődését a lovassport iránt. A kritikus tömeget jó közérzetű, bizakodó és tettrekész gyermekeink alkotják széles alapját adva egy egészséges kiválasztódási piramisnak a lovassportban.”

Érintett témák:

  • Jó gyakorlat a lovaskultúra oktatásban
  • Az elmélet és a gyakorlat harmóniája az alapoktatásban
  • A lovarda az integráció tere
  • Amikor a lovarda nagyüzemmé válik
  • Munkában a lovaskultúra oktató

Forrás: Kölcsey TV
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.19.

A ló temperamentumának megítélése és helye a teljesítményvizsgálatban

A ló temperamentumának megítélése és helye a teljesítményvizsgálatban

Manapság egyre többet hallani a különböző teljesítményvizsgálati, tenyészértékbecslési rendszerekről.

A sportlófajtákban évek óta törekvés van arra, hogy országonként egyező, ill. nagyon hasonló tenyészértékbecslési rendszert vezessenek be annak érdekében, hogy eltérő fajtájú, országból származó, különböző országokban szereplő lovak összehasonlíthatóak legyenek. Ezt a tevékenységet a WBFSH (a Világ Sportlótenyésztőinek Szervezete) fogja össze és irányítja. A Szervezetnek szinte az összes Európai ország tagja, köztük hazánk is.

Míg a sportló fajtáknál az elsődleges tenyészcél a teljesítmény növelése a díjugratásban, négyszögben, military versenyeken egyaránt , addig a póni és kislófajtáknál kiemelkedő szerepet kap a vérmérsékletre és kezelhetőségre irányuló szelekció is. A Póni és Kislótenyésztők Országos Szövetsége tenyészcélja a következő: ” A pónitenyésztők legfőbb törekvése, hogy a gyermekek és a pónik kapcsolatát szorosra fűzzék. Ezért a pónik bármelyik fajtájával szemben támasztott minimum követelmény, hogy vérmérséklete, kezelhetősége, munkahasználati tulajdonságai a gyermekek adottságainak megfeleljenek”.

Arról, hogy ez genetikailag mennyire meghatározott, még kevés ismeretünk van. A kutatók azonban egyetértenek abban, hogy a viselkedés nagymértékben függ a lóval végzett munkától, annak intenzitásától, a ló használatától (az ettől eltérőek, pedig genetikai eredetűek), azonban nem állítják azt, hogy a fajták között lényeges különbségek lennének.

Karen Hayes (1998) végezte el eddig a legátfogóbb vizsgálatokat. 50 edző és állatorvos részvételével 10 fajta viselkedését vizsgálták a következő 6 szempont alapján:

  1. Kiképzés (új dolgok megtanulására irányuló képesség, pl. vezetés, hátralépés vezetés közben, a zabla elfogadása, lábak feladása és a patkolás alatti megtartása, lovak számára nem természetes dolgok végrehajtása – lószállítóra való fel és levezetés, stb.)
  2. Munkavégzés (akarat ismétlődő feladatok elvégzéséhez, vagy ismert feladat teljesítése)
  3. Temperamentum (általánosságban, a karámban és istállóban, más lovakkal szembeni viselkedés a ménesben, egyéb állatok elviselése – kutya macska; gyermekekkel való viselkedés, stb.)
  4. Olyan dolog kérése a lótól, amit nem akar megtenni (pl. vízen, kisebb hídon való átkelés; kalodába való belépés; nem fájdalmas, de támadó jellegű dolgokra adott reakció, pl. nyelőcsőszonda; lábak feladása és megtartása patkoláskor, stb.)
  5. Ijedősség és menekülés (válasz jóindulatú ösztönzésre, amit nem várt zajjal idéznek elő; macska landolása közvetlen a ló mellett; madarak felszállása egy közeli bokorról, stb.)
  6. Önvédelmi reakciók (főképp előidézett fájdalom, állatorvosi eljárások, intramuszkuláris injekció).

A vizsgálat ugyan némiképp szubjektívnek tekinthető, azonban mivel ötven – lóhoz értő – szakember megfigyelésén alapul, ezért szakmailag értékes eredménynek tekinthető a kísérletben szereplő különböző lófajták viselkedésének megítélésében.

Arról hogy ezek a tulajdonságok mennyire öröklődnek nem sok ismeretünk van. Számos vizsgálat igazolta viszont azt, hogy pl. a domináns kanca csikója lesz a domináns a csikók között (Houpt and Wolski, 1980). Ez ugyan lehet tanult, vagy öröklött viselkedés, azonban a korán választott póni csikók között is így alakul a rangsor, holott rájuk ekkor már nincs hatással az anyjuk és annak környezete (Houpt et al ., 1982).

Wolff and Hausberger (1994) kutatásaik során 42 francia hátast vizsgáltak, melyek két mén (“A mén” 18 ivadék; “B mén” 24 ivadék) leszármazottai voltak. A vizsgálat célja az volt, hogy vajon van-e különbség a két mén ivadékainak viselkedésében. Amikor a csikókat elválasztották “A mén” utódai érzékenyebbek voltak, mint a “B mén” csikói. A teszt során a féltestvérek között is nagyobb különbségeket találtak, mint a teljes testvérek esetén. Amikor a lovakkal egy szokatlan tárgyat közelítettek meg az “A mén” ivadékai izgatottá váltak (passage, zászlós faroktartás); a “B mén” csikóinak magatartásában azonban semmi lényeges változás nem történt. A következő vizsgálatban egy kis fahídon vezették át az egyedeket. A különbség itt is tapasztalható volt a két ivadékcsoport között, a “B mén” utódainak rövidebb időbe telt az átkelés, szemben a másik csoporttal. Ezeket a vizsgálatokat természetesen egy harmadik csoportra (kontroll) is kiterjesztették. A kontroll csoportba tartozó egyedek nem voltak rokonságban a két ménnel és azok ivadékaival. A megfigyelt két ivadékcsoport a kontroll csoporttól mindhárom esetben eltérően viselkedett. Érdekes megfigyelés volt még hogy “A mén” ivadékai magukra hagyva nyugodtabban viselkedtek, annak ellenére, hogy pl. a szokatlan tárgyak közelítésekor izgatottabbak voltak, mint a másik csoport egyedei.

A lovak viselkedését, temperamentumát célzó kutatásokat már az 1960-as években elkezdték, azonban a többi kutatáshoz képest mindig is háttérbe szorult. A lovakkal végzett kísérletek, rendkívül költségesek, s mivel nem tartoznak a gazdasági haszonállatok közé ezért a kutatások finanszírozására rendkívül nehéz forrást találni.

Az eddigi vizsgálati eredmények alapján (csikó elutasítása, rossz szokások, érzékenység/indulatosság) alapján valószínű, hogy a temperamentum öröklődik (A.T. Bowling, A. Ruvinsky, 2000). Éppen ezért fontos, hogy a teljesítményvizsgák programjában szerepeljen a temperamentum megfigyelése és értékelése. Ennek eredményeképpen számíthatunk arra, hogy “jó természetű”, könnyen kezelhető lovakat tenyésszünk, melyeket az ifjabb korosztály is megfelelő biztonsággal használhat.

Forrás:

Bowling, A.T., Ruvinsky, A. (2000) The Genetics of the Horse (11. Genetics of Behaviour)
Hayes, K.E.N. (1998) Temperament tip-offs. Horse and Rider 37, 46-51.
Houpt, K.A. and Wolski, T.R. (1980) Stability of equine hierarchies and the prevention of dominance related aggression. Equine Veterinary Journal 12, 18-24.
Houpt, K.A., Parsons, M.S. and Hintz, H.F. (1982) Learning ability of orphan foals, of normal foals and of their mothers. Journal of Animal Science 55, 1027-1032.
OMMI – Ló teljesítményvizsgálati kódex 2000. (A póni lófajták teljesítményvizsgálati rendje)
Wolff, A. and Hausberger, M. (1994) Behaviour of foals before weaning may have some genetic basis. Ethology 96, 1-10.

Dr. Bokor Árpád
Ph.D.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.14.

A különböző korú és hasznosítású lovak táplálóanyag szükséglete

A különböző korú és hasznosítású lovak táplálóanyag szükséglete

A világon a lótakarmányozásban az emészthető energiával és a (látszólagos) emészthető nyersfehérjével történő számolás a legelterjedtebb (USA, Egyesült Királyság, NSZK, Ausztria).

A FÁK országaiban a metabolizálható energiát használják. Lóban a metabolizálható energia az emészthetőnek 82-90%-a. Az NDK-ban a zsírtermelő nettó energiára alapozott “szarvasmarha energetikai takarmányegység”-gel (EFr) számoltak. 1 EFr=10.5 kJ NEFr (azaz szarvasmarhán mért zsírtermelő nettó energia). Franciaországban a “lótakarmányegység”-et (UFC = Unité Fourragere Cheval) alkalmazzák, ami 1 kg árpa lovon mért életfönntartó nettó energiával azonos, azaz 9.2 MJ NEm. A 75% szénából és 25% abrakból álló takarmánykeverék etetése esetén az energiaféleségek aránya a következő: DE = 0.67-0.83 BE; ME = 0.83-0.91 DE; NE = 0.63-0.80 ME. A fehérjetartalom, illetve az igény – kifejezésére a valódi emészthető (a vékonybélből fölszívódó) fehérjével számolnak. Hazánkban a lovak energia szükségletét, illetve a lótakarmányok táplálóértékét megajoule-ban (1 MJ = 4184 kcal) kifejezett emészthető energiában (jele DE), a fehérjeigényt (látszólagos) emészthető nyersfehérjében adjuk meg. Az alapadatok lovon végzett kísérleteken alapulnak.

Az életfönntartás táplálóanyag-szükséglete

Az életfönntartó energiaszükséglet a nyugalmi – bár némi mozgást, így pl. takarmányfölvételt végző – állapotban levő állat igényét fedezi.

Ez 10-35 %-kal több az ún. alapanyagcsere (“éhezési hőtermelés”) energiaigényénél. Az életfönntartás energiaszükségletét általában az ún. anyagcsere-testtömegre (a W, azaz a testsúlykg a 0.75-dik hatványon, jele a W”) vonatkoztatva adják meg, ugyanis ez a testfelülettel, illetve a hőleadással arányos. Az irodalomban található szélső értékek 0.477 és 0.727 MJ DE/W”. Az 1978-as USA ajánlás (NRC, 1978) a 0.649-es, a Gesellschaft für Ernahrungsphysiologie der Haustiere a 0.6 értéket fogadta el (DLG, 1981). A legújabb vizsgálatok viszont arra utalnak, hogy a lovak esetében pontosabb eredményt ad, ha az életfönntartás igényét közvetlenül a testsúlyra vonatkoztatjuk. Az utóbbi amerikai kutatók által kidolgozott egyenlet egyszerűsített formáját fogadta el az 1989-es NRC. A 600 kg-osnál nehezebb lovakra – mivel azok “alap” mozgásaktivitása kisebb – másik összefüggést célszerű alkalmazni. Hazánkban is ezt a két egyenlet MJ-ra átdolgozott változatát vezették be, azaz a napi életfönntartó energiaigény (DEm, MJ) 600 kg-os élősúlyhatárig DEm = 5.9 + 0.13 W, illetve 600 kg-os testsúly fölött DEm = 7.6 + 0.16 W – 0.00006 W2 (ahol mint azt már jeleztük, a W = az élősúly, kilogrammban). Így pl. egy 500 kg-os ló életfönntartó energiaigénye 5.9+0.13 x 500 = 70.9 MJ DE, egy 700 kg-os lóé pedig 7.6+16×700 – 0.0006×7002 = 90.2 MJ DE. Az életfönntartó fehérjeigény 2.7-3.0 gramm emészthető nyersfehérje anyagcsere-testtömegkg-onként (NRC, 1978; DLG, 1981, 1994). Az 1989-es NRC és az érvényes magyar ajánlás 1 kg élősúlyra 0.6 gramm emészthető nyersfehérjét ad meg, bár a kétféle módon számított értékek között nincs jelentős különbség. (A napi életfönntartó nyersfehérjeigényt gyakorlatiasan úgy becsülhetjük meg, hogy a MJ-ban kifejezett energiaigényt tízzel megszorozzuk.)

A növekedés táplálóanyag-szükséglete

A növekedés energia- és fehérjeigénye a kifejlettkori testsúlytól és a növekedés gyorsaságától függ. Az 1. táblázat a csikók átlagos növekedésére jellemző adatokat közli. Az 1 gramm súlygyarapodáshoz szükséges energiamennyiség az y=16 + 52x – 28×2 egyenlet segítségével becsülhető meg, ahol az “y” az 1 gramm súlygyarapodás energiaigénye, kJ DE, az “x” pedig a kifejlettkori arányában kifejezett pillanatnyi élősúly. Így pl. egy 200 kg-os (600 kg kifejlettkori testsúlyú) csikó 1 gramm súlygyarapodásához 16+52(200/600)-28(200/600)2 = 38.27 kJ DE-t igényel. A 2.táblázat a csikók napi átlagos testtömeg-gyarapodását az életkor és a kifejlettkori súly függvényében mutatja. A növekedés fehérjeigénye a teljes test fehérjekoncentrációjából és a napi átlagos súlygyarapodásából számítható ki. Az életfönntartón fölül adott emészthető nyersfehérje testépítésre átlagosan 45%-os hatékonysággal értékesül. A teljes test fehérjekoncentrációját pedig a pillanatnyi és a kifejlettkori testsúly és az ezektől függő zsírtartalom alapján becsülik (NRC, 1978). A 3. táblázat a különböző korú és eltérő várható kifejlettkori testsúlyra növő csikók kiegyensúlyozott, zavartalan növekedéséhez szükséges napi emészthető energia- és fehérjemennyiségeket adja meg. Az NRC (1989) nyersfehérjében (g/nap) és a napi energiaszükségletre (MJ DE) vonatkoztatva adja meg a fehérjeigényt, így ez az érték a választási csikónak 12 x DE, az évesnek 11 x DE, a két évesnek pedig 10.2 x DE.

Írta: Bokor Árpád
(forrás: Dr. Fekete Sándor)
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.14.

Fejadag összeállítása légszáraz alapanyagokból, takarmányozási rend, takarmányváltoztatás

Lovak takarmányozása

Fejadag összeállítása légszáraz alapanyagokból

Lovak esetében is végezhető a fejadagösszeállítás nemcsak a napi igényből, hanem az optimális tápláló- és hatóanyag-koncentrációból kiindulva. Más együregű gyomrú állatokkal szemben viszont itt jobban tekintettel kell lennünk a lovak várható szárazanyag-fölvételére.

Igaz, hogy az önkéntes takarmányfogyasztás a lovak esetében is igyekszik az energiaigényhez igazodni. Így a felnőtt ló napi szárazanyag-fölvétele például – a végzett munka intenzitásától függően – 8 és 12 kg között ingadozik. Ez az adaptációs képesség azonban korlátozott, mert a ló gyomra – és így az egyszerre fölvehető takarmány mennyisége – viszonylag kicsi, ugyanis a gyomor űrtartalma a ló emésztőtraktusának csak a 9%-át képviseli.

Összetétel, tápláló- és hatóanyagok szempontjából kiegyensúlyozott fejadag esetén a ló 100 kg élősúlyra eső átlagos szárazanyag-fölvétele 2 kg. Ezt azonban számos körülmény módosítja, így pl. a rostos tömegtakarmány-abrak aránya, az állat kora, élettani és termelési állapota, fölnevelés módja, a végzett munka intenzitása. CUNHA (1980) az említett lényegesebb tényezőket figyelembe véve, a testsúly százalékában fejezte ki a várható maximális napi szárazanyag-fölvételt.

Takarmányozási rend

ITATÁS. Általános szabályként a napi háromszori itatás ajánlható; zöldtakarmányozás esetén elegendő lehet azonban a kétszeri itatás is. Éhgyomorra ne itassunk, hanem előtte egy adag szénát kell adni a lovaknak reggel, majd az itatás után a napi zabadag 1/3-át. A ló egyébként – különösen nyári melegben – szereti vízigényét minél gyakoribb ivással kielégíteni. Istállózó tartás esetén ez önitató, vagy a box sarkában felfüggesztett itatóvödör útján oldható meg.

ETETÉS után legalább félóra pihenő következzék! Mivel a ló gyomra 3-4 óra alatt kiürül, délelőtt kapjon egy maréknyi szénát. A második zabadagot – kevés széna és itatás után – délben adjuk, amely után ismét félóra pihenő iktatandó. Lehetőség szerint délután is kapjon az állat egy kevés szénát, majd este újra széna, itatás, zab sorrendben etessünk. Éjjelre tegyünk szalmát a szénarácsba.

Eszerint ideális esetben (és elsősorban nyáron) ötször kellene etetnünk:
– reggel 4 órakor: kevés széna, itatás, majd a napi zabadag 1/3-a;
– 8-9 óra között: 1/3 szénaadag, kevés víz;
– 12 órakor: kevés széna, itatás, 1/3 zab;
– 16-17 óra között: kevés széna, nagy melegben víz;
– 19-20 óra között: 1/3 széna, itatás, 1/3 zab.
– Éjjelre takarmányszalma vagy kukoricaszár.

Télen, vagy amikor munkaszervezési okok miatt csak háromszori etetésre van lehetőség, reggel etessük meg az abrak 1/3-át és a tömegtakarmány 1/4-ét, vagy 1/3-át. Délben az abrak következő harmada és a tömegtakarmány 1/4-e “jár”, este pedig az abrak utolsó harmada és a tömegtakarmány hátralévő felét, vagy értelemszerűen 2/3-át adjuk.

Vannak szakemberek, akik az alaposabb rágás érdekében az abraknak 1.5-2.5 cm-es szalma-, vagy szénaszecskával való együttes etetését tartják hasznosnak.

Takarmányváltoztatás

Az abrak-, vagy tartósított tömegtakarmányban szükséges áttérés minimális ideje 3-5 nap. Különleges figyelmet és gondosságot követel a ZÖLDETETÉS és az arra történő áttérés.

– Átmenetet kell beiktatni, azaz a száraz takarmányhoz naponta egyre több zöldet kell adni és a száraz takarmány etetése csak, egy hét múlva hagyható teljesen abba.
– Egyszerre csak annyi zöldtakarmány kaszálandó, amelyet állatok egy nap alatt el is fogyasztanak. Ha erre nincs lehetőség, akkor a befülledés megelőzésére állványt, rácsot, vagy nyársat kell alkalmazni.
– A zöldtakarmány ne melegedjen föl.
– Ha a zöldtakarmány nedves (eső, harmat), csak szalmával keverve etethető.
Naponta többször etessünk (akár 2-3 óránként), és kezdetben az egyszeri maximális adag 3.5-4 kg lehet.
Közvetlenül etetés után itatni tilos!
– A zsenge fűféléket és a pillangósokat kevés szalmával keverve adjuk!

Írta: Bokor Árpád
(forrás: Dr. Fekete Sándor)
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.18.

Hiba bejelentés