A kólika egy általános kifejezés, mely a lovaknál előforduló hasüregi problémák minden fajtáját magába foglalja (egy laikus úgy mondaná, hasfájás).
Amíg néhány eset olyan enyhe, hogy szinte észre sem lehet venni, addig a kólika súlyosabb formája vészhelyzetet jelent. A kólika valójában több elhullásért felelős a lovak körében, mint bármely más körülmény.
Hoppá! És most mit csináljak?
A legtöbb, amit a lovadért tehetsz, hogy tájékozódsz a témában. A kockázati tényezők ismeretében óvintézkedéseket tehetsz és változtathatsz lovad takarmányozásán, vagy tartásán. Ha felismered a figyelmeztető jeleket, akkor még időben nyakon csípheted a problémát, így növelve lovad esélyeit a gyógyulásra.
Végül, de nem utolsó sorban pedig számos táplálékkiegészítő létezik, melyek klinikai vizsgálatok során bizonyították jótékony hatásukat az emésztőrendszerre.
Veszélyben van a lovam?
Az alábbi kockázati tényezők (többek között az Amerikai Lógyógyászok Egyesülete által) bizonyítottan növelik a kólika előfordulásának esélyét.
Több idő az istállóban
Ha a ló hirtelen több időt tölt egy helyben, például mert megsérült és az istállóban pihen, az felboríthatja a normális emésztési folyamatot.
Amit tehetsz: A normál bélműködés elősegítése érdekében a ló a lehető legtöbb időt töltse a szabadban, mozgással – és ideális esetben legeléssel. Ha nem lehet kiengedni a lovat, akkor próbálj vezetőszáron sétálni vele és hagyd, hogy így kószáljon és legeljen, utánozva a természetes viselkedését.
Takarmányozásbeli változás
Ha másképp kezded etetni a lovat (változtatsz az abrak típusán vagy mennyiségén), azzal ötszörösére növekszik a kólika kockázata, az etetett széna módosítása pedig megdöbbentő, de tízszeresére növeli a kólika kockázatát!
Amit tehetsz: Lovadat a lehető legkiegyensúlyozottabban etesd. Ha mégis módosítani kell az abrakon vagy a szénán, akkor azt lassan és fokozatosan tedd (az ideális időtartam legalább 7-10 nap), és adj mellé probiotikumokat és enzimeket tartalmazó emésztést segítő készítményt, ami segít fenntartani a bélrendszerben élő mikrobák normál működését az étrend változása alatt.
Paraziták
A lovak belső parazitái alapvetően a vékony- és a vastagbélben élősködnek. A ló kondíciója romlik, szőrzete fénytelenné válik, csikóknál csököttség és vérfogyottság is kialakulhat. A férgek állandó jelenlétüknél fogva nyugtalanítják a gazdaszervezetet, és súlyos fertőzöttség esetén akár a bél üregét, is elzárhatják, aminek a következménye kólika is lehet. A kólikát kiválthatja az is, hogy bizonyos féregtípusok fejlődési alakjai a vérerek falait is megtámadják, ami a bélfal elhalásával járhat.
Amit tehetsz: A lovat rendszeresen, egyéni igényeinek megfelelően féregtelenítsd.
Változás a mozgás intenzitásában
Emésztési problémákhoz vezethet az is, ha változik a ló napi edzési rutinja, ha hirtelen nő vagy csökken a terhelés.
A homokos talajon tartott lovaknál előfordulhat, hogy a legelés során homok jut be és halmozódik fel a bélrendszerben, ami emésztési problémákhoz vezethet.
Amit tehetsz: A kutatások szerint az útifű maghéj (psyllium) pre- és probiotikumokkal kombinálva elősegíti a homok kiürülését a széklettel, de számos bizonyítottan hasznos táplálékkiegészítő megtalálható a lovasboltok kínálatában, ami segíti a homok kiürülését a bélrendszerből.
Kiszáradás
Az egészséges vízháztartás alapvető feltétele az egészséges emésztésnek. Ha a ló nem iszik elegendő vizet, azzal növeli az emésztési problémák kockázatát, és akár bélelzáródáshoz is kialakulhat. A kiszáradás nem csak a nyári kánikulában fenyeget, hanem télen is. Természetes, hogy a hideg idő beálltával természetesen csökken a lovak vízigénye. A veszélyt sokkal inkább az jelenti, hogy hidegben könnyen befagynak az itatóvályúk és önitatók, ráadásul vannak lovak, akik nem szívesen isszák meg a hideg vizet.
Amit tehetsz: Gondoskodj róla, hogy lovad bármikor hozzájuthasson tiszta, friss vízhez. Ha keveset iszik vagy sokat izzad, akkor egészítsd ki étrendjét sót vagy valamilyen elektrolitot tartalmazó készítménnyel.
A kutatások szerint…
…a prebiotikumok csökkenthetik a vakbél és a vastagbél rendellenességeket és megakadályozzák a káros baktériumok felszívódását a gyomorban.
…az emésztőenzimek növelhetik a cukrok és keményítők megfelelő emésztését az előbélben, így csökkentve a gyomorsavtúltengés előfordulásának valószínűségét, ami gyomorfekélyhez, kólikához és patairhagyulladáshoz is vezethet.
…az élesztő segítheti a rostok emésztését és a vakbél jótékony baktériumainak alkalmazkodását a takarmányozás változásaihoz.
Kólikára utaló jelek
Kaparás
A ló nézi, rugdossa vagy harapdálja a hasát
A ló ismételten lefekszik és újra feláll
A ló kutya pózban ül, a hátán fekszik, vagy hempereg
A felső ajak felhúzása (Flehmen-reakció)
Bélhangok csökkenése vagy megszűnése, bélmozgás hiánya
A ló nem eszik, nem iszik
Nyújtózkodás (vizelő testhelyzet)
Felgyorsult légzés
Felgyorsult szívverés
Izzadás
Bár a lovak helyes és tudatos tartásmódja, takarmányozása és mozgatása fontos a kólika elkerülésében, sajnos a legnagyobb odafigyelés mellett is kialakulhat lovadnál szinte bármilyen kólikás megbetegedés. Ennek oka a ló emésztőszervrendszerének anatómiája, ugyanis a többi emlősállathoz (és az emberhez) képest a lónál lényegesen kevesebb felfüggesztést kapott a béltraktus, a hasüregben szinte szabadon mozog.
Épp ezért ha a kólikának akárcsak a gyanúja felmerül benned, azonnal hívjállatorvost.
Adásunkban a lovak adás-vétele előtti állatorvosi vizsgálatok jelentőségével foglalkozunk, valamint igyekszünk feltárni a lovas szolgáltatói tevékenységről szóló rendelet szakmai hátterét és egyes pontjainak magyarázatát.
A lovak jóllétét befolyásoló tartástechnológiai tényezők
Bevezetés
A lovaglás és a lovassportok világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Magyarországon 2004-ben a Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a hazai lóállomány 67 ezer volt (ez közel öt ezerrel több, mint az azt megelőző évben). Érdekes megjegyezni, hogy ennek az állománynak csaknem egyharmada az igásló hasznosításba tartozik.
A tartástechnológia az utóbbi időben jelentős átalakuláson megy keresztül. Az elsődleges cél a ló számára kényelmesebb, a természetes körülményekhez jobban hasonlító tartási rendszerek kialakítása. Első lépésként az állásos istállók felszámolása, és az egyedi, bokszos tartás kialakítása terjedt el – bár ez közel sem jelenti azt, hogy az állásos istállókat teljes mértékben felszámolták volna. A lovak azonban a természetben csoportosan élnek, idejük nagy részét mozgással és táplálkozással töltik (Budiansky, 1997.). Sajnos az egymástól való elzártság, a mozgás jelentős korlátozása, mozgásszervi, emésztőrendszeri valamint légúti betegségek, különböző „rossz szokások” kialakulásának veszélye még a legnagyobb gonddal kialakított bokszos istálló esetén is fennáll.
Broom (1986) megfogalmazása szerint az állat jólléte az állat pillanatnyi szellemi és fizikai képessége arra, hogy a környezet kihívásaival megküzdjön. Amennyiben olyan körülmények közé kerülnek az állatok, hogy nem képesek alkalmazkodni a mesterséges környezethez, úgy az állatok jólléte nagymértékben romlik.
A kép illusztráció
Lovaknál fellépő egyes viselkedészavarok
A háziasított lovak több mint 15%-nál állapítottak meg ún. sztereotíp viselkedési formát (Luescher és mtsai, 1991). Mason (1991b) megfogalmazása szerint a sztereotípia „ismétlődő és változatlan viselkedés, egyértelmű cél vagy funkció nélkül”, valamint olyan helyzet indikátora, amelyben az állat környezete nem teszi lehetővé igényeinek kielégítését (Winskill és mtsai, 1995). Sok etológus úgy gondolja, hogy a rendellenes magatartás a stresszállapot, illetve a diszkomfort kifejeződése (Rafai, 2003). Istállóban tartott lovakra jellemző, hogy a szociális kapcsolatok kialakításának lehetősége, illetve a természetes viselkedési formák teljesítése is korlátozott (Hogan és mtsai, 1988).
McGreevy (1995b) különböző lovas szakágakban versenyző lovaknál vizsgálta az abnormális viselkedés előfordulási gyakoriságának és az istállón kívül töltött időnek az összefüggéseit. Díj-, military– és távlovak tulajdonosainak küldtek ki kérdőívet ezzel kapcsolatban, így 1750 lóról kaptak adatokat. A vizsgált viselkedési formák az alábbiak voltak: karórágás, levegőnyelés, szitálás és istálló-járás. A beérkezett válaszok alapján azt az eredményt kapták, hogy a díjlovak 32,5%-ára, military lovak 30,8%-ára, míg távlovak 19,5%-ára jellemző a felsorolt sztereotípiák valamelyike. A statisztikai elemzések kimutatták, hogy a díj– és military lovak esetében szignifikáns lineáris összefüggés van az istállóban eltöltött idő és az abnormális viselkedési formák kialakulása között.
A lovak természetüknél fogva szabadon élő, szociális, legelő növényevők, ám az ember alkotta környezetben a szociális kapcsolatok gyakran korlátozottak (Cooper és Mason, 1998). Mint sok más növényevő patás állat, a lovak is kisebb csoportokban, közösségekben élnek. Ezek a csoportok stabilak és hierarchikus felépítésűek. Egy ménből és a hozzátartozó kancákból áll, általában összesen 8-10 egyed alkot egy családot. A csoportot általában a legidősebb és egyben a domináns kanca vezeti, míg a mén feladata együtt tartani és megvédeni a családot (Zeitler-Feicht 2004). Vannak bizonyos egyedek között kialakuló erős kötődések, amelyek nem feltétlenül csak a rangsorban egymáshoz közel álló lovaknál figyelhetőek meg. Még a méneknek is vannak „kedvenc” kancáik, akikkel a párzási szezonon kívül is sok időt töltenek (ilyen időtöltés lehet például egymás ápolása).
Szitálás
Az egyik legismertebb sztereotíp viselkedési forma lovaknál a szitálás. Ez gyakorlatilag rövidített lépés, melyet az állat ritmikusan ismétel, miközben testsúlyát két elülső lábán váltogatva, nyakát és fejét oldalirányba lóbálja (McGreevy és mtsai, 1995a). A mozgás ereje és sebessége egyedek között, illetve a sztereotíp viselkedés alatt is változik a lassútól a tombolóig. Az elülső lábak általában a talajon vagy ahhoz közel maradnak, de extrém esetben a ló teljes elülső részét odacsapja az ajtófélfának vagy a boksz oldalának (McDonnel, 2003). Feltételezhető, hogy a szitálás a szociális igény kielégítésének hiánya, illetve az istállóban való tartás következtében alakul ki. Viszonylag gyakori viselkedési zavarnak számít, mivel angol telivér istállókban 2,54-4%-ban (McGreevy és mtsai, 1995a), díjlovaknál 9,4%-ban, military lovaknál 9,5%-ban, távlovaknál pedig, 3,9%-ban írták le ezt a rossz szokást (McGreevy és mtsai, 1995b). Ez nem csak esztétikailag nem nyújt szép látványt, de súlyvesztést, fáradtságot és a nyaktájékon egyenlőtlen izomelváltozást okozhat, ami erősen befolyásolhatja a ló teljesítményét, használhatóságát (Winskill és mtsai, 1995), illetve állatjólléti szempontból is negatív hatású (Mason, 1991b).
A különböző viselkedési problémák megoldásánál a legjobb, ha a kiváltó okot szüntetjük meg, és nem a már kialakult rossz viselkedést próbáljuk meggátolni. Mindazonáltal a gyakorlatban mégis a fizikai korlátozások alkalmazása a legelterjedtebb, mint például a szitálást „gátló” rácsok felszerelése (Cooper és Mason, 1998). Ez a megoldás ugyan csökkentheti a bokszból kilógatott nyakkal történő szitálást, de a rácsok mögött ugyanúgy folytatódhat ez a viselkedéstípus, amennyiben mégsem, úgy az állat frusztrációja tovább nőhet (Mills és Nankervis, 1999). Más kutatások is alátámasztották, hogy a szitálást akadályozó rácsok használata stresszt válthat ki az állatokból (McBride és Cuddeford, 2001).
A valódi megoldást az nyújtaná, ha az állatoknak több lehetőséget biztosítanának a fajtársaikkal való kapcsolatfelvételre. Ennek egyik legjobb módja, ha rendszeresen együtt karámozzák a lovakat, így nem csak szociális igényeiket elégíthetik ki, de más természetes viselkedési formákat is gyakorolhatnak. Ugyanakkor sajnos ez a megoldás nem mindig kivitelezhető. Problémát okozhat a rossz időjárás vagy akár az is, ha az adott egyed nagy értéket képvisel – ebben az esetben, a vélt vagy valós, balesetveszély túl nagy kockázatot jelentene a tulajdonosnak. Kutatások során kimutatták, hogy már egy 1×1 m-es rácsozott ablak – melyen keresztül fajtársaival kapcsolatot alakíthat ki az egyed – jelentősen, átlagosan 97%-kal csökkenti a szitálást a bokszban (Cooper és mtsai, 2000). McAfee és munkatársai (2002) hasonló eredményt kaptak, mikor tükröket helyeztek el a bokszok falán, ami a feltételezések szerint imitálja a fajtárs jelenlétét, így csökkentve a frusztrációt. Tehát a szitálást elsősorban a fajtársakkal való kontaktus hiánya okozza, és amennyiben ezt megszüntetjük, vagyis lehetővé tesszük a szociális kapcsolatok kialakulását, akkor ez a káros (és egyben kóros) viselkedés nagy valószínűséggel megszüntethető.
Karórágás/Levegőnyelés
Természetes körülmények között élő lovak napi aktivitásának legnagyobb részét a legelés teszi ki. A nap 24 órájából 12-18 órát ezzel töltenek (Zeitler-Feicht 2004). A legeléssel töltött idő függ az évszaktól, a ló korától és nemétől, valamint az épp aktuális növényösszetételtől. Az evés folyamatos mozgással is párosul, mivel a lovak pár harapás után lassú lépésben haladnak tovább, majd újabb harapások következnek, ami összesen akár napi 30 000 harapást is jelenthet (Mayes és Duncan, 1986). A lovak nemcsak nappal, de az éjszaka folyamán is táplálkoznak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy folyamatosan kis mennyiségben veszik fel a szükséges mennyiségű táplálékot. Természetesen ennek megfelelően alakult ki emésztőrendszerük is (viszonylag kis méretű gyomor, hatalmas vakbél, stb.), és ez a háziasított lovak esetében sem változott.
A karórágás önmagában fa vagy egyéb anyagok rágását (pl.: kerítés, istálló berendezési tárgyak, pl. jászol), esetleg a leharapott darabok lenyelését, jelenti (McDonnel, 2003). A levegőnyelés egyedül lovaknál fordul elő, mint abnormális viselkedés, melynek során a ló nyakát előrenyújtja, nyelvét előre tolja, és levegőt nyel. Ezt ritmikusan, több menetben ismétli pár percig vagy akár egy óráig is (McDonnel, 2003; Bodó és Hecker, 1998). Gyakori a megszokott etetési idő alatt és után (McDonnel, 2003). McGreevy és munkatársai (1995a) valamint Redbo és munkatársai (1998) is kutatásaik során úgy találták, hogy a levegőnyelés nagy valószínűséggel koncentrátumok etetésével hozható összefüggésbe. Egyes kezdeti kutatások eredményeiből arra lehet következtetni, hogy antacid (savkötő) szerekkel történő kezeléssel jelentősen csökkenthető a levegőnyelés előfordulása (Mills, 2002). Nicol (1999) feltételezése szerint az ilyen típusú orális viselkedési formákkal a lovak megpróbálják növelni az alkáli sók áramlását szervezetükben, hogy így ellensúlyozzák a koncentrált takarmányadagok etetése miatt kialakuló savasságot a gyomorban. Még nem tisztázott tény, hogy ez öröklött vagy tanult viselkedési formának számít, de az eddigi kutatási eredmények arra utalnak, hogy a hajlam öröklődik, ugyanakkor a viselkedés kialakulásához mindenképpen szükséges kiváltó inger, esetleg több inger együttes és tartós hatása (Houpt és Kusunose, 2000).
Gyakori, hogy levegő és/vagy karórágó lovak nyakára szíjat erősítenek, mely (elvileg) megakadályozza a levegőnyelést. Kutatási eredmények azt mutatják, hogy ez az eljárás stresszt okoz az állatnak (McBride és Cuddeford, 2001). Az állatorvos-tudományok fejlődése már sebészi beavatkozást is lehetővé tesz, melynek során a nyak bizonyos izmait eltávolítják, így a ló nem képes többé a levegőnyeléshez szükséges mozgást végrehajtani. Ezek gyakorlatilag csak látszatmegoldások, mivel nem a kiváltó okot szüntetik meg. Állatvédelmi szempontból erőteljesen támadható az itt leírt lehetőségek mindegyike, hiszen még több stresszt okoznak az állatnak.
Amennyiben lovaknál ez a viselkedésforma már kialakult és rögzült, kevés sikerrel kezelhető. Ha az eredeti kiváltó okot meg is szüntetik, ezt a viselkedést a lovak többsége továbbra is folytatja (Zeitler-Feicht 2004). A faj és egyedi igényeknek megfelelő tartási körülmények kialakítása hosszú távon segíthet a problémán. Ehhez az etetett takarmányok összetétele, minősége és aránya, valamint a stresszmentes használat és kiképzés is hozzátartozik.
A kép illusztráció
Istállójárás
Olyan viselkedésforma, melynek során a ló körbe-körbe járkál a bokszában, akár órákon keresztül (Mills, 2002). Kiváltó okaáltalában az unalom, de lehet esetleg a vakaródzás iránti vágy vagy félelem is (Bodó és Hecker, 1998). Angol telivér fajtánál végzett felmérések szerint 1,7%-ban (McGreevy és mtsai, 1995a), illetve 1,5%-ban (Redbo és mtsai, 1998) fordult elő istállójárás. Ugyanakkor az arab fajtánál ez a viselkedési forma a felmért állomány 7,32 %-nál fordult elő (Luescher és mtsai, 1998).
Kutatási eredmények alapján megállapították, hogy a lovak bokszos elhelyezésben átlagosan napi 539 lépést tettek meg összesen. Ebből 39% oldalra lépés, 32% forgás/fordulás, 20% egyenesen előre és 9% hátrafelé. Ez az 539 lépés összesen kb. 0,17 km-nek felel meg (Kusunose és mtsai, 1985). A nap 24 órájában szabadon tartott lovak kb. napi 8,4 km-t tesznek meg (Kusunose és mtsai, 1985), ami 50-szer több mint a bokszban megtett távolság.
Minél természetesebb tartási körülmények, és megfelelő mozgatás sokat javíthat a helyzeten. A lekötés semmiféleképpen nem ajánlott – kivéve állatorvos javaslatára.
Az állatok jóllétét befolyásoló legfontosabb tartástechnológiai tényezők
Klíma
A lovak légzőrendszere különösen érzékeny a porra és káros gázokra, ezért állategészségügyi szempontból rendkívül fontos, hogy megfelelő legyen a légmozgás, és friss levegőt biztosítsunk. A por- és csíratartalmat, valamint a káros gázok koncentrációját olyan szinten kell tartani, hogy az a lovak egészségét ne károsítsa (ld. 1. táblázat). Ehhez a már említett légmozgáson kívül fontos az alom és takarmány jó minősége, a lehető legkevesebb pormennyiséggel. Az istállómunka helyes szervezésével és kivitelezésével a lovakat érő porterhelés akár 80%-kal is csökkenthető (pl. almozás ideje alatt a lovak nem tartózkodnak az istállóban) (Butler-Wemken, 2006). Megfelelő légmozgás biztosításával a lovak jól tolerálják a hőmérsékleti ingadozásokat. A légmozgás sebessége 7–14 °C között körülbelül 0,2 m/s, míg nyáron, magasabb hőmérsékleten 0,6 m/s legyen (Hecker és Csizmadia, 2000). A lovanként szükséges minimális légtér 30 m3 (Butler-Wemken, 2006). Az optimális relatív páratartalom 60-80%. A túl magas páratartalom következtében nőhet a kórokozók, gombák és élősködők száma és terjedése (Hecker és Csizmadia, 2000).
Az istállón belüli állandó hőmérséklet fenntartása nemcsak szükségtelen, de kimondottan káros lehet, mivel így az állatok természetes termoregulációs folyamatai nem indulnak be. A legjobb, ha a benti levegő hőmérséklete csak kissé enyhébb, mint a kinti (Zeeb és Schnitzer, 1997).
Fény
A természetes fénynek pozitív hatása van többek között a metabolizmusra, az ivari működésre valamint az ellenálló- és teljesítőképességre. Zárt istállóban az ablakfelület az összes alapterület minimum 1/20-a legyen, de abban az esetben, ha az istálló egy része árnyékos helyre esik, akkor az árnyékos területnek megfelelő arányban kell növelni a fényt átengedő felületet (Zeeb és Schnitzer, 1997). A megvilágítás erőssége legalább 60 lux, de inkább 100 lux legyen (Hecker és Csizmadia, 2000).
Boksz
1. ábra: Bokszméretek.
S – alapterület,
? – a rövidebb oldal hossza
(Forrás/Source: Zeeb és Schnitzer, 1997)
A helyes bokszméretek megállapításához a lovak alapvető igényeit kell figyelembe venni. Elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a ló/póni feje fölött álló helyzetben legalább még 0,9 m magas szabad tér legyen, valamint elég helye legyen kényelmesen lefeküdni, felkelni és megfordulni. Különböző lovak testméretei nagymértékben eltérhetnek egymástól, így nem könnyű a bokszméretek standardizálása. Egy általános számítási mód szerint az alapméret a következőképpen számolható ki: (2 x bottal mért marmagasság)×2 (Zeeb és Schnitzer, 1997). A boksz rövidebb fala pedig minimum 1,5 x bottal mért marmagasság (ld. 1. ábra). A Brit Lovas Szövetség ajánlott bokszméretei: póni – 3 x 3,7 m alapterület; ló – 3,7 x 3,7 m; belmagasság 2,7 m és 3,4 m között.
Alapterület = (2 x bottal mért marmagasság) ×2
Rövidebb oldal hossza = 1,5 x bottal mért marmagasság
A boksz talaját úgy kell kialakítani, hogy az csúszásmentes, száraz és jól tisztítható anyagból készüljön. Ez lehet akár téglaburkolat, betonnal kiöntött köves burkolat, durván bevont beton vagy fahídlás (Hecker és Csizmadia, 2000).
Az istállófolyosó kialakításánál az egysoros (ld. 2. ábra), bokszos istállóban min. 2,5 m-t, míg a kétsoros elhelyezésnél min. 3 m-t helyet hagyjunk a lovak biztonságos vezetése érdekében (Hecker és Csizmadia, 2000).
• Folyosó szélessége kisméretű/pónilovaknál min. 2 m (ebből 1 m a közlekedő rész)
• Folyosó szélessége lovaknál min. 2,4-2,5 m (ebből 1,2 m a közlekedő rész)
2. ábra: Az istálló folyosó kialakítása.
(Forrás/Source: Zeeb és Schnitzer, 1997)
A válaszfalakat lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy a lovak láthassák egymást, és az istálló nagy részét áttekinthessék. Amennyiben az alsó rész fából készül, azt lehetőleg „rúgás-biztosra” kell tervezni (keményfa vagy erős farostlemez). A beépített fémrácsok közötti távolság olyan legyen, hogy a rudak közé a lovak patája, illetve feje semmiképpen ne akadhasson be.
Etetők és itatók elhelyezésénél mind a munkaszervezési szempontokat, mind az állatok természetes igényeit figyelembe kell venni. Az etető alja a talajtól kb. 60 cm-re legyen, mert így a ló evés közben természetes tartást tud felvenni, aminek következtében még a táplálkozás közben termelt nyál mennyisége is nagyobb, ami elősegíti a megfelelő emésztést (Hecker és Csizmadia, 2000). A legjobb, ha az önitató az etetővel átlósan ellenkező sarokban helyezik el. Mivel a lovak rendszerint fejükkel az istállófolyosó felé állnak, ezért az önitatót célszerű az elülső bokszfalon elhelyezni, így csökkenthető az itatóba való bélsárürítés kockázata (Hecker és Csizmadia, 2000).
Alomanyagok
Az alom alapvető céljai, hogy felszívja a vizeletet és annak bizonyos bomlástermékeit, megkösse a trágyát, illetve megfelelő fekvőhelyet biztosítson a lovak számára. Nem eldöntött tény, hogy a jelenleg kapható alomanyagok közül melyik felel meg leginkább az állatok igényének (ld.: 2. táblázat).
Fontos, hogy puha és száraz legyen, mert a nedves alomra a lovak ösztönösen nem szívesen fekszenek le. Természetes körülmények között, ha nedves talajra feküdnének, könnyen lehűlnének, és így menekülési reakcióidejük lecsökkenne (Butler-Wemken, 2006). Szabadtartásban a lovak saját ürülékükbe ritkán fekszenek bele, ezért a trágya rendszeres eltávolítása a bokszban különösen fontos (akár napi több alkalommal).
Viszonylag kevés tudományos kutatás vizsgálta az alomanyagok hatását a lovak alvási viselkedésére. Pedersen és munkatársai (2004) szalma és faforgács alomanyagokat hasonlítottak össze. Eredményeik azt mutatták, hogy szalmán a lovak háromszor annyi ideig aludtak az oldalukon fekve, mint forgácson, de a mellkason fekve alvás ideje nem különbözött. A megszakítás nélküli oldalon-fekvés időtartama a szalmán alvó lovak esetében volt hosszabb. Ugyanebben a kísérletben az alomanyagoktól függetlenül azt figyelték meg, hogy a lovak többsége felkelés előtt megpróbált hemperegni, de ez általában nem sikerült. Ez valószínűleg a bokszméretekkel lehet összefüggésben (3 x 3 m). A lovaknál is fontos, hogy megfelelő időt töltsenek REM (rapid eye movement) fázisú alvással, melyet csak az oldalukon fekve tudnak elérni. Amennyiben ezt az igényüket nem tudják kielégíteni, úgy szervezetük nem tud megfelelően regenerálódni, és ez akár az immunrendszer legyengüléséhez, illetve betegségek kialakulásához vezethet. Ezen kívül a használat közbeni sérülés veszélye is megnő, illetve a sérülésekből való felgyógyulás ideje elnyúlhat. A megfelelő alomanyag mellett azonban fontos, hogy a ló biztonságban érezze magát, másképp még jó alomra sem fekszik le (Butler-Wemken, 2006).
2. táblázat: Alomanyagok összehasonlítása
SZALMA
Előny
Puha és viszonylag meleg fekvőhelyet biztosít. Amennyiben megfelelő mennyiségben helyezik el, segít megelőzni a bokszon belüli lábsérüléseket. Könnyen beszerezhető, és az egyik legolcsóbb alomanyag a piacon. A rostszalma (pl. len) nagyobb nedvszívó képességű, míg a komlószalma kevésbé poros, és szagkötő és nedvszívó-képessége jobb, illetve kevesebb is elég.
Hátrány
Por, penészgombaspórák és a fel nem szívott ammónia allergiához és légzőszervi rendellenességekhez vezethet. Ha a lovak feleszik maguk alól, kólikás megbetegedést okozhat. Nedvszívó-képessége nem a legjobb, így a ló taposása nyomán a felszívott vizelet kipréselődik, ami pataproblémákat válthat ki.
GUMISZőNYEG
Előny
Teljesen pormentes, bár kis mennyiségű alom használata ajánlott. Csúszásmentes, így sérülések könnyebben elkerülhetőek. Ha a boksz falán derékmagasságig elhelyezzük, akkor egyes lábsérüléseket is elkerülhetjük, valamint a csípőszöglet leverését. Könnyen alkalmazható.
Drénezett változat ajánlott a jobb nedvesség-elvezetés érdekében. Hosszú távon az alomköltségeket jelentősen csökkenti.
Hátrány
Bekerülési költsége magas, bár hosszú távon megtérül. Szakszerűtlen lerakása és takarítása fertőzési gócok kialakulását eredményezheti.
FAFORGÁCS
Előny
Puha fekvőhelyet biztosít, és a szalmánál jelentősen kevesebb a pormennyiség, valamint penészgombaspóra-mentes, így a légúti betegségben szenvedő lovaknak ideális. Nedvszívó-képessége lényegesen jobb a szalmáénál. Könnyebb takaríthatóság jellemzi, így hatékonyabb az alomfelhasználás. Nylonzsákokban könnyen tárolható.
Hátrány
Beleragadhat a patákba, ezért gyakoribb patapucolás szükséges. Kiszáríthatja a patákat, így a pataápolás nagyobb figyelmet igényel.
FAFORGÁCS-PELLET
Előny
Hatékony felhasználást tesz lehetővé a tömörített formában való tárolás. A zsákot kibontva, kismennyiségű víz hozzáadásával térfogata sokszorosára nő.
A vizelet megkötése során „gombócok” keletkeznek, amelyeket könnyen el lehet távolítani. Kíméli a ló patáját. Nedvszívó-képessége jó.
Hátrány Viszonylag magas ár. Szagmegkötő-képessége gyengébb.
A csoportos tartás előnyei
A megfelelő tartástechnológia kiválasztása már csikókortól kezdve rendkívül fontos, mert ez kihat a lovak testi- és szellemi fejlődésére, ami meghatározza a későbbi felhasználás lehetőségeit is. Sok kutatásban vizsgálták a korai kezelések hatását a csikók későbbi viselkedésére – „imprint tréning” alkalmazása (Williams és mtsai, 2002), de csak kevesen foglalkoztak a szociális környezet és a tartási körülmények hatásaival.
A szociális környezeti feltételek, amelyek között a lovat tartják, befolyásolhatják ismeretlen helyzetben adott válaszreakcióit, megváltoztathatják a viselkedését és élettani jellemzőit, illetve károsan hathatnak a jóllétére (Rivera és mtsai, 2002).
Rivera és munkatársai (2002) a kiképzés kezdeti stádiumában nyolc egyedileg, bokszban elhelyezett, illetve nyolc legelőn tartott arab telivér reakcióit hasonlították össze. A kiképzési szint teljesítéséhez szükséges összes idő, az egyedileg elhelyezett lovaknál szignifikánsan magasabb volt, mint a legelőn tartott lovaknál. A nemkívánatos viselkedési elemek előfordulási gyakorisága is nagyobb volt a bokszban tartott lovak esetében. Az élettani paraméterek (kortizol, szívritmus) vizsgálata ugyan nem mutatott szignifikáns eltérést a két csoport között, de viselkedésükben jelentős különbségek voltak.
Sondergaard és Ladewig (2003) kísérleti eredményei is azt igazolták, hogy fiatal lovak esetében (6 hónapostól kétéves korig) az egyedileg, bokszokban elhelyezett lovak nehezebben kezelhetőek voltak, illetve a kiképzési folyamat során is rosszabb eredményeket értek el, mint a három lóból álló csoportban tartott társaik. Ezen felül, az itt vizsgált lovak közül a bokszban egyedül tartott egyedek ugyan jobban keresték a kontaktust a trénerrel, ám ez általában nem pozitív jellegű volt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy sokkal gyakrabban harapták meg a kiképzőt, mint a csoportosan tartott lovak.
A kép illusztráció
Az aktív istálló rendszer
Németországban már 1989-ben megalakították a Futóistálló Munkaszövetséget (Laufstall-Arbeitsgemeinschaft) és a lovak hat alapvető igényét állapították meg, amelyeket a különböző tartástechnológiák kialakításakor érdemes figyelembe venni. Ezek az igények az alábbiak: 1. mozgás; 2. táplálkozás; 3. fajtársak jelenléte; 4. elfoglaltság; 5. klíma/fény; 6. levegő (Binder, 2005).
Ha a faji sajátosságokat figyelembe véve akarjuk tartani a lovakat, akkor a legfontosabb dolog lehetővé tenni számukra a szabad mozgást és biztosítani annak lehetőségét, hogy idejük nagy részét együtt tölthessék. Az utóbbi években a FAL intézet (Federal Agricultural Research Center, Németország) Mariensee-i kísérleti telepén olyan tartási rendszerek kifejlesztését próbálják megvalósítani, amelyek a ló tartástechnológiával szembeni igényeit helyezik előtérbe. E kutatások eredményeképpen fejlődött ki az aktív istálló rendszer. Ez egy olyan speciális tartástechnológia, mely a lehető legnagyobb mértékben igyekszik figyelembe venni a lovak etológiai sajátosságait.
A rendszer lényege, hogy a lovak számára egy speciális területet alakítanak ki, melyben homokos karám, fedett pihenőtér, itató, abrakoló és tömegtakarmány etető helyeket alakítanak ki. A lovak a munkán kívüli idejüket szabadon, e területen töltik. Az állatoknak nem csak lehetőségük nyílik a rendszeres mozgásra, de rá is vannak „kényszerítve”, hiszen az etető, itató és pihenő helyek egymástól külön, a terület eltérő pontjain helyezkednek el.
A lovak szabadon választhatnak, mikor, hol töltik idejüket. Az abrak és szénaetető helyek kialakítása olyan, hogy a lovak a takarmány elfogyasztása közben egyedül legyenek, így nyugodtan ehetnek, nem zavarják egymást. Minden állat egyéni azonosítóval rendelkezik, melyet az etető helyeken számítógép olvas le, így lehetőség nyílik a lovak egyedi szükségletük alapján való takarmányozása, valamint az etetési idő rugalmas beállítására. A pihenőtér fedett, bőven szalmázott, száraz hely, mérete a lovak számához igazított. A homokos karám különleges “hit raster” burkolattal készült, mely csúszásmentes, elkerülhető a talaj felpuhulása és kíméletes az állatok számára.
A rendszer nagy előnye, hogy a lovak idejük nagy részét társaikkal közösen, a szabad levegőn tölthetik, így az állatok rendszeresen gyakorolhatják a fajra jellemző viselkedésformákat (pl. egymás ápolása) és nem alakulnak ki káros viselkedésformák. Az istállóban kialakuló káros gázok (főleg ammónia), a természetes szellőzés következtében nem jelentenek veszélyt a lovak légzőrendszerére nézve. A takarmányok teljesen az egyedi igényekhez alkalmazkodnak, az abrakfélék kis adagokban etethetők. Az ilyen körülmények között tartott lovak stresszmentesek, egészségüket és jó kondíciójukat hosszú ideig megőrzik. Az ilyen tartás lehetővé teszi a sportlovak verseny szezon utáni regenerálódását is. Külön előnyként említhető, hogy a rendszer olyan mobil elemekből készül, melyek segítségével mindig alkalmazkodni lehet az egyedi igényekhez (pl. lovak számának változása).
Az aktív istálló főként Ausztriában és Németországban egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és szinte valamennyi hasznosítás esetén alkalmazható. A működő farmok között megtalálható polólovak, tejelő kancák, sportlovak, valamint gyógylovagoltatásra használt lovak számára kialakított létesítmény egyaránt. Sport és hobbi célú lovak esetén a rendszerhez tartozik egy istálló épület is bokszokkal, amely lehetővé teszi a lovak munka előtti és utáni ápolását, szerszámozását. Ezen felül a lovagláshoz szükséges infrastruktúra (lovagló karám, pálya, fedeles lovarda, stb.) is biztosított.
A rendszer hazánkban egyelőre még kevéssé ismert, hátránya lehet, hogy a hagyományos rendszereknél nagyobb területet igényel és a kivitelezés költségigénye mindenképpen magasabb. Fontos megemlíteni, hogy a szabad tartás ellenére nélkülözhetetlen az emberi szakértelem, a lovakkal való rendszeres törődés, munka, hiszen e nélkül a legjobb tartási és takarmányozási körülmények között sem érhetünk el eredményeket!
Irodalomjegyzék
Bartos, Á., Bányai, A., Stiller, Sz. 2004. Lótakarmányozás és tartástechnológia. Oktatási segédlet CD-ROM
Bodó, I., Hecker, W. 1998. Lótenyésztők kézikönyve. 86-87
Binder, A., 2005. Artgerecht mit Laufstallhaltung. Vet Journal 58, 31-34
British Horse Society, 2006. Horse welfare leaflet
Broom, D. M. 1986. Indicators of poor welfare. British Vet. J. 142, 524-526
Budiansky, S. 1997. A ló természetrajza. Vincze Kiadó, Budapest
Butler-Wemken, I. 2006. Wenig Staub, wenig Husten. LZ Rheinland, Ausgabe 3, 40-43
Cooper, J. J, McDonald L., Mills, D.S. 2000. The effects of increasing visual horizons on stereotypic weaving: Implications for the social housing stabled horses. Appl. Anim. Behav. Sci. 69, 67-83
Cooper, J. J., Mason, G. J. 1998. The identification of abnormal behaviour and behavioural problems in stabled horses and their realtionship to horse welfare: a comparative review. Eq. Vet. J. Suppl. 27, 5-9
Hecker, W., Csizmadia, L. 2000. Lovardák, istállók tervezése, építése.
Hogan, E. S., Houpt, K.A., Sweeney, K. 1988. The effect of enclosure size on social interactions and daily activity patterns of the captive Asiatic Wild Horse (Equus przewalskii). Appl. Anim. Behav. Sci. 21, 147-168
Houpt, K. A., Kusunose R. 2000. The genetic of the horse. 298
Kusunose, R., Hatakeyama, H., Kubo, K., Kiguchi, A., Asai, Y., Fujii, Y., Ito, K. 1985. Behavioural studies on yearling horses in field environments. Bulletin of Equine Research Institute, 23, 1-6
Luescher, U. A., McKeown, D. B., and Dean, H. 1998. A cross-sectional study on compulsive behaviour (stable vices) in horses. Equi. Vet. J. (Suppl. 27.), 14-18
Luescher, U. A., Mc Keown, D. B., Halip, J. 1991. Reviewing the causes of obsessive-compulsive disorders in horses. Vet. Med. 86, 527-531
Mason, G. J. 1991b. Stereotypies and suffering. Behav. Proc. 25, 103-115
Mayes, E., Duncan, P. 1986. Temporal patterns of feeding in free-ranging horses. Behaviour 96, 105-129
McAfee, L. M., Mills, D.S., Cooper, J. J. 2002. The use of mirrors for the control of stereotypic behaviour in stabled horses. Appl. Anim Behav. Sci
McBride, S. D., Cuddeford, D. 2001. The putative welfare reducing effects of preventing equine stereotypic bahaviour. 10, 173-189
McDonnell, S. 2003. A Practical Field Guide to Horse Behavior. A Division of the Blood-Horse.
McGreevy, P. D., Cripps, P. J., French, N. P., Green, L. E., Nicol, C. J. 1995a. Management factors associated with stereotypic and redirected behaviour int he thoroughbred horse. Eq. Vet. J. 27 (2), 86-91
McGreevy, P. D., French, N. P., Nicol, C. J. 1995b. The prevalence of abnormal behaviours in dressage, eventing and endurance horses in relation to stabling. Vet. Rec. 137, 36-37
Mills, D. S., Nankervis, K. J. 1999. Equine Behaviour: Principles & Practice. Blackwell Scientific Publications, Oxford, UK.
Mills, D. S. 2002. Recent Advances in the Treatment of Equine Stereotypic Behaviour. Contents of a Dorothy Russell Havemeyer Foundation Workshop – Horse Behavior and Welfare
Nicol, C. J. 1999. Understanding equine stereotypies. Eq. Vet. J. Suppl. 28, 20-25
Pedersen, G. R., Sondergaad, E., Ladewig, J. 2004. The influence of bedding on the time horses spend recumbent. J. Equine Vet. Sci 24, 153-158
Rafai, P. 2003. Állathigiénia. 290-294
Redbo I., Redbo-Tortensson P., Odberg, F. O., Hedendahl, A., Holm, J. 1998. Factors affecting behavioural disturbances in race horses. Anim. Sci. 66, 475-481
Rivera, E., Benjamin, S., Nielsen, B., Shelle, J., Zanella, A. J. 2002. Behavioral and physiological responses of horses to initial training: the comparison between pastured versus stalled horses. Appl. Anim. Behav. Sci 78, 235-252
Sondergaad, E., Ladewig, J. 2003. Group housing exerts a positive effect ont he behaviour of young horses during training. Appl. Anim. Behav. Sci 87, 105-118
Zeeb, K., Schnitzer, U. 1997. Housing and training of horses according to their species-specific behaviour. Livestock Production Science 49, 181-189
Zeitler-Feicht, M. H. 2004. Horse Behaviour Explained. Manson Publishing 18-22, 73-74, 88-90
Williams, J. L., Frien, T. H., Toscano, M. J., Collins, M. N., Sisto-Burt, A., Nevill, C. H. 2002. The effects os early training sessions ont he reaction of foals at 1, 2, and 3 month of age. Appl. Anim. Behav. Sci 77, 105-114
Winskill, L. C., Waran, N. K., Young, R. J. 1995. Stereotypies in stabled horse: causes, treatments and prevention. Curr. Sci. 69, 310-316
Írta: Szabó Szilvia,
Fauna Egyesület, 1053 Budapest, Királyi Pál u. 20 szilviszabo.fauna@gmail.com
Dr. Bartos Ádám Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely bartos-a@georgikon.hu (Szabó-Bartos: A lótartás állatvédelmi kérdései Tartástechnológia hatása a lovak jóllétére című cikke alapján. Animal welfare internetes magazin 2006. II. évfolyam 2. szám)
„sóvárgás, vágyakozás távoli, elveszett, elmúlt dolgok után”: Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökének felkérésére 1971-ben Budapesten, nagy szakmai és közönségsikerrel rendezték az I. Négyesfogathajtó Európa-bajnokságot. 1981-ben az Eb „elhalt”.
Lázár Vilmos a Magyar Lovas Szövetség elnökének javaslatára négy évtized múltán a kontinensviadal újjáéledt. E jeles alkalomból az Európa-bajnokságok történéseire, magyar sikereire Dr. Várady Jenő és e korszak szakértő újságírói: Dávid Sándor, Róth Ferenc, Salánki Miklós Aranyúton című kitűnő könyve alapján emlékezünk. A hitelességet a sorozat lektora e nagy fogatidők tanúja, Salánki Miklós garantálja.
A kép illusztráció
III. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság, 1975, Sopot
Abonyi utolsó eb-fellépése. Újabb nagy siker
7 nemzet, 6 csapat, 23 hajtó
Európa-bajnok Abonyi Imre és a magyar csapat: Abonyi, Bárdos György, Fülöp Sándor
Várady-helyzetjelentés
Abonyi Imre pusztai, homokfutta szeme a tengert látva latolgatta: vajon Nicsevó és Fajankó mit szólnak a nagy vízhez? Bárdos Gyurit is aggodalom és balsejtelem fogta el: a lippek a terep „vizesakadályában” mire lesznek képesek?
Fülöp Sanyi hitt az öreg Bihar józanságában, a fiatal Ramzes rámenősségében és Szódás sokszor igazolt bölcsességében. Bizakodásra adott okot, hogy sokszor gyakoroltak a dömsödi Duna-ágon. Muity Ferkó is bízott a sok vihart és sok fuvart átélt sárgáiban.
Papp Jóska sohasem bízik lovaiban, így most is csak ostorára épített. Pedig Európa legjobb pár rudas lovát mondhatta magáénak. Másrészről ő hajtott be legtöbbet a dömsödi Duna-ágba, a Kelemen csárdája mellett – adja meg az alaphangot Várady Jenő.
Európa-színvonalú rendezés
Ezen a versenyen a lengyel állam, a Lengyel Lovas Szövetség, a lótenyésztők, a Sporthivatal fogott össze, éreztette gondosságát, törődését és támogatását. Az Eb-rendezés sikere mindenkinek fontos volt – sokat tettek érte. Mindezek eredményeként a szervezés Európa-színvonalú volt.
Mindehhez nagyban hozzájárult maga a helyszín: a tribünöktől a kilátás – a pályán keresztül –egyenesen a másfél kilométernyire levő tengerre esett.
Semmi „utóhatása” az előző, windsori Eb-érem nélküli szereplésünknek. A „respekt” változatlanul nagy. Sokan bizakodtak, hogy a magyarokat „el lehet kapni”. Ott volt a csapatban az előző évi világbajnok Fülöp Sándor /Freuenfeld, 1974/. Mindenki minket akart megverni – mint máskor is. Máskor is.
A verseny
Díjhajtás egységes csapatteljesítményt hozott: Fülöp 113, Abonyi 111, Bárdos 109, Muity 108, Papp 103 pontot hajtott. A maratonszakasz ötletesen újszerű volt – szól Várady Jenő szak véleménye. Az „A”, „C”, „E” szakaszok a pálya fő tribünje elől – a városon át – indultak a terepre, majd másik útvonalon ugyancsak a tribün elé érkeztek.
Frappáns, közönségvonzó elgondolás! Őszintén mondva nem hittük, hogy mindez technikailag nyomon követhető. Pedig ezt is kulturáltan megoldották. Sötét ruhás, fehér inges rendezőkkel és szuper gépi időméréssel! Példásan fegyelmezett személyzettel. A fogatversenyek bíróinak technikai felszerelése olyan volt a nálunk szokásoshoz képest, mint a félszemű tengeri kalóz szektánsa az óceánjáró radarjához.
Ilyen háttérrel valóban megoldható volt, hogy a pályára özönlő fizető közönség 155 startot és 155 célba érkezést láthasson. Egyidejű és azonnali részeredmény-hirdetés mellett.
Felfelé a lejtőn
Az „A” ügetőszakasz tizenegy kilométere egyenesen húzott be a tengerbe. Minket nem izgatott, mert felkészültünk rá. Szabadidőben irány a tenger! Sokat gyakoroltunk. Kellett is, mert – mint a pályabemutatón kiderült –, közel 1100 métert kellett tengerben hajtani. Előírtam versenyzőinknek, hogy inkább a hullámok által keményre nyalt homokpadon, mint kint a napsütötte mély homokon hajtsanak, mert az teljesen kiveszi a lovak erejét /Várady/.
A változatosság kedvéért a széles famóló három ívének valamelyike alatt is el kellett hajtani. Mi a legmélyebb víz felettit, a legbelsőt választottuk, mert a lovak feje – a mélység miatt – ott fért el a legjobban.
Soha vissza nem térő alkalom volt vízben hajtott magyar fogatokat a kék tengerben látni. Ritmusban mozgó, pergő, eleven lüktető világ, 31 négyesfogat nagy kavalkádja és parádéja ez.
Egész délután folyt a kimondottan nehéz terep értékelése. 1. Abonyi, 2. Muity, 3. Bárdos.. „Mintha toronyba kellett volna felhajtani, olyan volt a legtöbb emelkedő. Csak vágtában lehetett felkapaszkodni rájuk”- értékelt Abonyi.
Fülöp versenye volt a legdrámaibb. A kitűnő Bihar a verseny elején rosszul lett. Végig kétséges volt, hogy célba ér e? Társai segítéségével célba ért. Az akadályhajtásban is nehéz pálya várta a hajtókat, ám meg kell hagyni, az aacheni ugró akadályokhoz hasonlóan díszítve, népi elemekkel ízlésesen csinosítva /gémeskút, karám, virágok, asztalok, padok/.
Az akadálypályán – hatan, Abonyi, Bárdos, az angol Bowman, a német Duen és Freund, a lengyel Czerminski – voltak hibátlanok. Ezzel Bárdos már a második helyre került és Muity is marad harmadik! Tehát már megvolt az 1975. évi négyesfogathajtó Európa-bajnokság arany-, ezüst- és bronzérmeinek gazdája.
Ami a jövőt tekintve legalább ennyire fontos: Muity Ferenc és Bárdos György nagyszerű szereplése táplált nagyon szép reményeket. Bárdos a tapasztaltabb. Muity „most szagolt először puskaport” ilyen nagy versenyen – s nagyszerűen helytálltak. Abonyi Imre kétszeres egyéni és csapat Európa-bajnoki címmel búcsúzott a kontinens viadaltól. Még nem volt világbajnok – de 1976-ban következett az appeldoorni vb. Egyéni- és csapat-világbajnoki címével ott is csúcsra ért.
Kövekezik: IV. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság, 1977. Donaueschingen
Abonyi nélkül: A „csikócsapat” bravúrja
Fülöp Sanyi:
„Mikor találkoztam először a lóval? Úgy három éves lehettem. Tanyán éltünk. Eltűntem anyám mellől. Az istállóban egy ló mellett üldögélve találtak rám. Talán így kezdődött.”
Az agrármérnök hajtót 1969-ben, Aachenben dobták mélyvízbe. Abonyi Imre éppen munkahelyet változtatott, Kádár László beteg lett – tehát „előkapták.” Innen számítja fogathajtó életének kezdetét.
A díjhajtás nagymestere. Ahhoz a versenyzőgárdához tartozik, amelyik még együtt versenyzett a legnagyobbakkal, Kádárral, Abonyival.
Kedvenc lova talán Magiszter. Nem a világklasszis fogatlovak közül való. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem lovardájában hozta össze jósorsa Vele. Lóegyéniség. Sanyi első díjugrató győzelme és sikerélménye Hozzá fűződik.
Első világbajnokunk /Freuenfeld, 1984/. Háromszoros csapatvilágbajnok /Apeldoorn, 1976; Kecskemét, 1978; Szilvásvárad, 1984/. Négyszeres csapat Európa-bajnok /Budapest, 1971; Sopot, 1975; Donaueschingen, 1977, Haras du Pin 1981/
2013.07.10.
Szerző: Dr. Fehér Károly
Kommunikációs igazgató, Magyar Lovassport Szövetség
Frissítve: 2024.06.24.
Fotó: Canva
Lovastúrák az Aggteleki-hegységben és a Cserehátban
A kép illusztráció
Tavaszi túrák
a Szőlősardói Hucul Lovasudvarban 2013.
Március 15-17., három napos évadnyitó túra a Gömör-Tornai Karszton: Körtvélyes – Krasznahorka – Szilicei fennsík
Március 23-24. Két napos hétvégi túra az Aggteleki- hegységben
Március 30 – április 1: Húsvéti három napos túra a Gömör–Tornai Karszton: Körtvélyes – Krasznahorka – Szilicei fennsík
Április 6-7. Két napos hétvégi csillagtúra az Aggteleki hegységben
Április 13-14. Két napos hétvégi túra
Április 20-21. Tavaszi hétvégi túra a Galyaságban
Április 27-28. Tavaszi két napos túra a Bódva-völgyén
Május 4-5. Vadvirágos hegyi túra két napban
Május 11-12. Hétvégi lovastúra, hegyen-völgyön
Május 17-20. Pünkösdi lovastúra 4 napban a Gömör-Tornai Karszton
Május 25-26. Hétvégi lovas természetjárás
Nyári előzetes:
Június 24-28. Lovas túratábor 10-18 éves jó lovas tudású gyerekeknek, fiataloknak, Tornabarakonyban és környékén, 5 napban.
Június 30- Július 4. Kezdő lovas tábor a lovaglással most ismerkedő gyerekek számára, 5 napban, Tornabarakonyban.
Részletes információk a honlapunkon: www.lovastura.atw.hu
Részletes információk:
Az évadnyitó túrára érkezés 14-én este, túra indul 15-én reggel, visszaérkezés Szőlősardóra 17-én este, majd estebéd, tisztálkodás és indulás haza. Részvételi díj: 34.000.-Ft + 65€/fő.
A Húsvéti túrára érkezés Szőlősardóra 29-én este, lovas túra indul 30-án reggel, visszaérkezés Szőlősardóra 1-én este, estebéd, tisztálkodás, indulás haza. Részvételi díj: 40.000.-Ft + 65€.
A hétvégi két napos túrákra érkezés szombat reggel 10 óráig, érkezés után reggeli, átöltözés, lovaglás, vasárnap túra után estebéd, tisztálkodás, átöltözés, hazautazás. Részvételi díj valamennyi két napos meghirdetett lovas túránkra 35.000.-Ft/fő.
Jelentkezés e-mailben, érdeklődni lehet telefonon is.
Elérhetőségek, Jelentkezés, részletek, további információk:
Jelentkezés és bővebb információ
Szabados Csabánál, tel.: 06-30-667-01-22
vagy a szagacs@gmail.com e-mail címen.
Illetve a www.lovastura.atw.hu honlapon
Cím: 3757 Szőlősardó, Petőfi út 17.
Érintetlen természeti környezet, múltat idéző apró falvak, civilizációs ártalmaktól mentes túraútvonalak, főként természetvédelmi területeken. Családias lovas farmunk az Aggteleki-hegység egy csöndes falujában található, természetvédelmi területek ölelésében. Lovastúráinkat egész évben folyamatosan indítjuk. A csillagtúrák az Aggteleki-hegység erdős, karsztlegelős felszínén vezetjük, szőlősardói bázisunkról, 2-5 napos tartammal, napi 30-50 km-es távok megtételével, természetesen megtekintve a környék nevezetességeit is, barlangtól a templomig, néprajzi gyűjteménytől a kolostorromig.
Napi túráink hossza a 20 és 50 km között változik az úti cél függvényében. Csereháti körtúránk 4 ill.6 napos tartamú, 120-180 km a táv, melyet Szőlősardó és a Hernád völgye között teszünk meg, érintve számos települést.
Fried Fanni túrabeszámolója
Mosolyogva gondolok vissza a legszebb nyári élményeimre, amikor először mentünk el anyámmal egy aprócska kis faluba Szőlősardóba, Aggtelek mellé, hogy lovagoljunk egyet. Mikor megérkeztünk, azonnal megtetszett ez a hely. A levegő friss volt és tiszta, a karámban aprócska lovak legelésztek békésen és egy barátságos faház várt minket.
Másnap kiosztottak nekünk egy-egy lovat. Érdeklődve figyeltük, ahogy előkerülnek a füredi nyergek, amik eléggé különböztek az általunk ismert nyergektől, de nagyon hamar megtanultuk, milyen jók is ezek. A felszerelések pillanatok alatt felkerültek a lovakra és már indultunk is. Körülvettek minket az erdők, mezők és a hegyek, fejünk felett pedig szikrázóan kék volt az ég. Csodálatos volt egész nap a természetben lenni. Alattam a ló, és úgy éreztem, hogy sosem kéne leszállni a hátasomról, hogy sosem kéne visszamenni a városba: az autók, a zaj, és a benzingőzös levegő közé. Hiszen, mintha egy másik világba csöppentem volna: a madarak vidáman énekén kívül csak a lovak patáinak dobbanása hallatszódott.
Amikor megéheztünk, megálltunk, kikötöttük a lovakat, és elővettük a nyeregtáskából az alaposan összenyomódott szendvicseket és kényelmesen leültünk egy fatörzsre vagy sziklára falatozni. Jó érzés volt úgy enni, hogy a lovam ott legelészett mellettem. Aztán indultunk tovább és folytatódott a varázslat. Hegyen föl, dombon le, völgyön át. Volt, hogy olyan meredeken jöttünk le vagy fel, hogy le kellett szállnunk és vezetni a lovakat. De megérte! Mikor felértünk egy-egy hegy tetejére, ki a fák közül, lélegzetelállító látvány fogadott minket. Beláttuk az egész környéket.
A huculok fantasztikusak! Ezek az aprócska jószágok olyan biztosan mozognak a sziklás terepen is, hogy csak ámulni lehet rajta. Pár nap múlva kezdtem ráérezni, hogy egyetlen csípőmozdulattal odébb lehet őket tenni, akár vágta közben is.
Ez egy egész más világ volt, mint amit ismertem. Néha betértünk egy-egy faluba, ahol mindig szívesen fogadták kicsiny lovascsapatunkat. Leültünk a kocsmába, a lovakat pedig kikötöttük a kerítéshez. Jól esett néha egy kis pihenő és egy hideg üdítő.
Esténként fáradtan értünk haza. Persze elsők a lovak, őket láttuk el először. Majd mikor őket lerendeztük, elindultunk a ház felé. De általában nem jutottunk be egyhamar, csak a lépcsőig, ott lerogytunk. Akit nem döntött le a fáradtság, azt meggyőzte az izomláza, hogy fájós lábbal inkább nem kéne lépcsőzni. De legtöbbünknek szerencsére ez a problémája két- három nap múlva elmúlt.
A lépcsőn ücsörögve nem gondoltunk semmire, csak élveztük a kellemes fáradtságot, a jó időt és jókedvűen néztük a körülöttünk játszadozó kiscicákat. Ha úgy tartotta kedvük, hagyták, hogy elkapjuk és megdögönyözzük őket. Azután pedig várt ránk a finom, meleg vacsora, ami 30-40 kilométer lovaglás után igencsak jól esett. Minden lélegzetvétel, minden falat az ételből jobban esett, mint eddig bármikor. Alig akartam elhinni, hogy így is lehet élni, távol a várostól, a nyüzsgéstől, az állandó gondoktól-bajoktól. Csak én és a lovam, körülöttünk madárdal és a természet zajai.
Fried Fanni, 15 éves
Suhanás a hegyek közt egy barátságos csapattal, és az idő csak telik, ugye ha jól érezzük magunkat. Izgalom, újdonságok, felejthetetlen kalandok, és beszélgetések, lóháton. Ebben lehet része annak, aki velünk tart egy túrára. Aztán persze a jól megérdemelt pihenés, kellemes falusi környezetben. Ez egyfajta kitartáspróba is. Én sem tudtam először, hogy vajon képes vagyok e naponta 5-6 órát nyeregben tölteni, és lemondani, az otthoni fotel kényelméről, de nem szabad, hogy a nyár otthon ülve teljen el. Így aztán összecsomagoltunk, és útra keltünk. Először voltak be nem tervezett akadályok, mikor dzsungelt kellett irtanunk. De egy idő után nem maradt leküzdhetetlen akadály, és élvezettel vágtattunk hegyen völgyön át. És megtanulja az ember becsülni a napvégi zuhanyzást, és a puha ágyat. És harminc kilométeren keresztül csak „ló”-ra végződő szavakat dobálgattunk, és előkerült a vándorló haldokló markoló induló ló is. És mikor már azt hittük, hogy nincs több ilyen szó, valaki benyögött még egyet. Volt, hogy valaki szépségpöttyöket kapott az arcára, egy esős nap után vágta közben. És előfordult, hogy énekversenyt rendeztünk az erdőben, majd a csapat többi tagja kommentálta az éppen szereplőt. Van, amikor képzeletbeli indiánok közelednek, vagy csak menekülünk a szörnyek elől.
És persze odafigyelünk egymásra, így a csapat első különleges jelzésekkel utasítja a többieket, hogy mire kell vigyázni. Így aztán jókedvre éhezőknek, testmozgásra és friss levegőre vágyóknak kifejezetten ajánlott. Kérdezze meg kezelőorvosát gyógyszerészét….:-)
Közben faluról falura vonulunk, amúgy huszárosan: valahogy mindenki kihúzza magát a lovon, ha sok a néző… Néző pedig van, hiszen minden faluban kisebb csődület támad jöttünkre erre persze elcsodálkozunk, hogy miért kelt faluhelyen ekkora szenzációt néhány lovas megjelenése?! Úgy 15 falun áthaladva kezdjük sejteni, mivelhogy össz-vissz 4 lóval találkoztunk ezen a távon, a sajátjainkon kívül persze.
A lóhoz hasonlatosan ritka a csereháti falvakban a nyitva található kocsma – „bót” is, mert vagy rég bezárt már, vagy mozgó bolt van, vagy van, de csak két naponta néhány órára van nyitva, vagy mindennap, de csak délután 5-8-ig. Tehát a legjobb megoldás, ha a depós kocsi hozza utánunk a hűtött söröket, ha nem akarunk elvonókúra – szerűen szomjazni. Az éttermekről és a messziről illatozó frissensültekről, zaftos pörköltekről, gulyásokról szintén csak fantáziánkból, emlékeinkből előbukó körmondatok szóltak, na meg a depós kocsi jutott eszünkbe. Így a nagy kajálások estére maradtak, ami nem is baj, mert tele hassal túralovagolni igen bajos dolog…
A szálláshelyek: nem luxushotel egyik sem, de tiszta, jól felszerelt és a szükséges kényelemmel ellátott mind, már ami az embereket illeti, mert a lovaink a legelőn töltötték az éjszakákat, amit roppant élveztek. És most egy olyan tényt fogok közölni, amit talán sokan nem tudnak. A ló nem integet vissza az úton szembe jövő autók ablakaiban csüngő gyerekeknek. Bár lovaink nagyon jól képzettek, de erre sajnos még mindig nem sikerült betanítanunk őket, hogy integessenek. Viszont elengedett kantárszárral lehet őket irányítani, és a szabaddá vált kezekkel lehet fényképezni, cipőt kötni, orrot fújni, vagy a pulóverektől megszabadulni. Továbbá sok olyan állattal találkozunk akik szintén nem tudnak integetni, így az őzek, foltos szalamandrák, hatalmas madarak, és rosszabb esetben vaddisznókkal is.
Dr. Jármy Miklós a lovakra vonatkozó alapvető állategészségügyi feltételekről
Beszélgetés Dr. Jármy Miklós állatorvossal, az Új Nemzeti Lovasprogram állategészségügyi témájának kidolgozójával, a Nyeregszemlére érkező lovakra vonatkozó alapvető állategészségügyi feltételekről.
A kép illusztráció
2011. július 15-16-17-én kerül megrendezésre a Nyeregszemle Kárpát-medencei Hagyományőrző Lovas Találkozó és Ismeretszerző Fesztivál, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A rendezvény egyik különlegessége, hogy a résztvevők lóháton, vagy fogattal érkeznek a helyszínre. A szervezők mintegy 300 lovas résztvevőt várnak és ez számos állategészségügyi kérdést vet fel. Ezek tisztázására, a lovasok megnyugtatására és legfőképp az Ópusztaszerre érkező lovak védelmének érdekében kerestük meg Dr. Jármy Miklós állatorvost, hogy tájékoztatást kérjünk a felmerült kérdésekkel kapcsolatban.
Nyeregszemle: Melyek azok a minimum állategészségügyi feltételek, amelyeknek minden a Nyeregszemléhez hasonló méretű rendezvényre érkező lónak meg kell felelnie?
Dr. Jármy Miklós: Rendelkeznie kell, az állat azonosítását szolgáló és az egészségi állapotot bizonyító érvényes Lóútlevéllel. Ez azért fontos, mert így biztosan nyilvántartásba vett egyedről beszélhetünk, ezen kívül minden, a ló által kapott védőoltást is a lóútlevélbe jegyez be a kezelő állatorvos és az oltások megléte így válik ellenőrizhetővé.
Nyeregszemle: Milyen védőoltással kell rendelkeznie a lovaknak?
Dr. Jármy Miklós: A Magyar Lovas Szövetség előírása szerint, minden lónak, amely versenyen vesz részt, vagy idegen lovakkal érintkezhet, fél évnél nem régebbi lóinfluenza elleni védőoltással kell rendelkeznie. Sok esetben a kezelő állatorvos ezt a védőoltást, tetanus elleni védőoltással kombinált vakcinával adja be, ami egy lovas túrán részt vevő lónak talán még előnyösebb. Ezen felül jogszabály írja elő, hogy minden, fél évnél idősebb lovat háromévenként fertőző kevésvérűség és takonykór felderítésére irányuló immundiagnosztikai vizsgálat alá kell vonni. Ez vérvétellel történik. A lótól levett vért laboratóriumban vizsgálják és a fertőzöttséget tekintve negatív eredményről, a tulajdonos igazolást kap. Minden olyan rendezvényen szereplő lovat, amelyek idegen lovakkal érintkezhetnek – ide sorolandók a Nyeregszemlére érkező lovak is – évente fertőző kevésvérűség szempontjából szerológiai vizsgálatnak kell alávetni. Összefoglalva: minden olyan lónak amellyel a Nyeregszemlén részt kívánnak venni; rendelkeznie kell fél évnél nem régebbi lóinfluenza elleni védőoltással, egy évnél nem régebbi, negatív vérvizsgálati eredménnyel a fertőző kevésvérűség tekintetében és maximum három éves, negatív vérvizsgálati eredménnyel a takonykórt illetően.
Nyeregszemle: Több lovas érdeklődött, hogy el kell-e hoznia magával a Lóútlevelet, vagy elegendő az okmány vonatkozó oldalainak fénymásolata? Többen jelezték, hogy nem szívesen viszik magukkal a túrára az eredeti okmányt, annak mérete miatt, valamint azért mert félnek, hogy megrongálódik.
Dr. Jármy Miklós: A túra folyamán, az esetleges út közbeni ellenőrzések miatt elfogadhatónak tartom, ha csak a ló és a tulajdonos azonosítására szolgáló, valamint a vakcinázásokat feltüntető oldalak és a negatív vérvizsgálati eredményről kiadott igazolás fénymásolatát viszi magával a túrázó. Azonban a rendezvényre kirendelt hatósági állatorvosnak ellenőriznie kell az előzőekben felsoroltakat és ehhez már az eredeti okmány szükséges. Azt javaslom a vállalkozó kedvű túrázóknak akik a Nyeregszemlére igyekeznek, hogy az őket kísérő autóval, vagy fogattal hozassák a Lóútlevelet, ha mindenképpen óvni szeretnék. Akik viszont kísérő nélkül lovagolnak, azoknak biztosan van nyeregtáskájuk, vagy hátizsákjuk amit ilyenkor használnak, ezekben is biztonságban magukkal hozhatják a Lóútlevelet.
A rendezvény területére való belépéshez, valamint a részvételhez szükséges az eredeti Lóútlevél.
Nyeregszemle: Jelentkezett honlapunkon néhány olyan lelkes lovas, akinek a lova nem rendelkezik érvényes Lóútlevéllel, adott esetben az állat sincs az azonosítását szolgáló sütéssel megjelölve. Létezik számukra megoldás, hogy részt vehessenek a rendezvényen? Értesülésünk szerint, azon lovasok is „hivatalossá” tehetik lovukat, akik mindeddig „sajnálták” lesüttetni kedvencüket.
Dr. Jármy Miklós: Természetesen igen. Egyrészt még mindenkinek van ideje, hogy azonosító sütéssel láttassa el a lovát, a kapott azonosító szám alapján kikérje az állat Lóútlevelét, elvégeztesse a szükséges vérvizsgálatokat és beoltassa a lovát a szükséges védőoltásokkal. Másrészt örömmel számolhatok be arról, hogy a hosszas tárgyalássorozatot követően az MLOSZ tenyésztőtanácsában megszületett döntés értelmében, ezentúl a származás nélküli lovakat is el lehet látni transzponderes (microchip-es) azonosítással, így nem kell az állatot lesütni és mégis azonosítóval lesz ellátva, nyilvántartásba lehet venni és rendelkezni fog a szükséges Lóútlevéllel.
Nyeregszemle: Ez remek hír, de mi a menete a származás nélküli lovak chip-es azonosítóval történő ellátásának és a ló nyilvántartásba vételének?
Dr. Jármy Miklós: Először az állatorvos beülteti az azonosító chip-et és vért vesz a lótól, amit laboratóriumi vizsgáltra küld, a már említett fertőző betegségek vizsgálata miatt. A későbbiekben a területileg illetékes felügyelő feljegyzi a ló ismertető, megkülönböztető jegyeit, valamint a 15 számjegyű chip azonosítót és kitöltik a Lóútlevél igénylő lapot. A vérvétellel egy időben az állatot részesíteni kell a szükséges védőoltásokban, amikről az igazolás bekerül majd az új lóútlevélbe. Ez a gyorsított és leegyszerűsített eljárás arra az átmeneti időszakra került kidolgozásra, amíg a származás nélküli lovak azonosító chip-pel történő ellátásának jogszabályi háttere nem kerül teljes mértékben kidolgozásra, azzal a szándékkal, hogy minél több lovas számára és minél hamarabb elérhető legyen.
Nyeregszemle: Véleménye szerint, hogyan tudnánk segíteni azon lovas barátainknak, akik szeretnének részt venni a rendezvényen, de lovuk nem rendelkezik azonosító sütéssel és Lóútlevéllel? Számukra hogyan lehetne elérhetővé tenni a chip-es azonosítást?
Dr. Jármy Miklós: Javaslom, hogy gyűjtsék össze a chip-re váró lovakat és a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségével kellene felvenni a kapcsolatot. A Szövetségben meg fogják mondani, hogy mikor és hol történik meg a lovak chip beültetése. Mindenképpen gördülékenyebbé teszi a dolgot, ha legalább megyénként sikerülne összegyűjteni a lovakat egy adott helyre és időpontban, így egyszerre több ló is megkaphatja az azonosító chip-jét.
Nyeregszemle: Köszönjük szépen a segítségét és az értékes információkat!
Ezúton kérjük a Tisztelt lovasokat akik érdeklődnek az azonosító chip beültetése iránt, hogy honlapunkon vegyék fel velünk a kapcsolatot és a jelentkezők számától függően igyekszünk segíteni megszervezni az azonosítók beültetését.
Akiket mélyebben is érdekel a téma, a hatályos állategészségügyi szabályokról, a 41/1997. (V.28.) az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló FM rendeletben találnak teljes körű tájékoztatást.
Csontkovácsunk Rácz Attila a nyár folyamán csatlakozott a Lovasok.hu csapatához. Tanácsaival nem csupán a Kérdések- Válaszok rovatunkbensegíti az olvasókat, de időről-időre felkeres egy szerencsés ló-lovas párost, akik ingyenesen vehetnek részt egy teljes vizsgálaton és kezelésen.
Ezúttal Végh Judit lovai voltak a szerencsés kiválasztottak.
A gazdi szemszögéből:
Panama 11 éves pej magyar sportló kanca, díjugratásban versenyzik. Nyár végén egy verseny után vettem észre, hogy kedvetlen, nehézkesen mozog és sántít. Megvizsgáltam, hátha találok valami elváltozást és észrevettem, hogy gerince nem egyenes, egyik oldalra elferdül a vége, ami ráterhelődik a farbúbja azonos oldalára. Ez pedig ettől nem szimmetrikus. Ezután nem dolgoztam vele többet és megoldást kerestünk a problémára.
Tavaly előtt nyáron szintén lesántult, de akkor a vállából eredően, valószínűleg a legelőn rúgták meg. Azon a problémán senki nem tudott segíteni, igazán azt sem tudták megmondani mi az igazi baja. Már kezdtünk kételkedni, hogy valaha rendbe jön. Aztán ajánlották a csontkovács kezelést. Egy kezelés segített rajta, kezelés után teljesen rendbe jött elég rövid idő alatt. Újra elkezdhettük a versenyzést.
Ezért amikor megint észrevettük, hogy sántít és csontjain elváltozás látható tudtuk, hogy csontkovács kezelés ismét segíthet rajta, így Rácz Attilához fordultunk.
A kezelés előtt egy nappal megsétáltattam, hogy majd a kezelés után össze tudjam hasonlítani, mi változott. Másnap a masszírozást követően is sétáltam vele. A változás teljesen szembetűnő volt és már a kezelést is nagyon élvezte, barátságosan fogadta Attila közeledését. Jókedvűen, nagyokat és tisztán lépett, mozgása nem volt görcsös.
Azóta minden nap megmasszírozom, ahogy Attila mutatta és három napig csak sétáltunk, utána mindig fokozatosan beiktattunk egy kis ügetést, majd egy hét után pedig egy kis vágtát. Úgy tapasztalom, hogy még egy kicsit nehezen mozog, de nem sántít már. Vágtája jó, bátrabban lép.
Nótás 14 éves sárga magyar sportló herélt ugróló volt, már csak könnyű munkát végez. Tavalyelőtt nyáron ő is kapott csontkovács kezelést.
Az ő problémája is szinte ugyanaz, mint Panama esetében: gerince ferde, farbúbja nem szimmetrikus, viszont ő nem sántít, kora ellenére jókedvűen dolgozik.
Vele is ugyanazt tettük, mint Panamával. Kezelés előtt egy nappal léptem, kezelés után pedig őt is masszíroztam, kivittem sétálni. Erős volt és jókedvű, három nap után ügettünk egy kicsit, a hét végén vágtáztunk is.
Tommy Boy 10 éves angol telivér pej herélt, galoppon futott, most már hobbiló. Ő mindig is egy temperamentumos, de megbízható ló volt, szeretett dolgozni és nem volt vele probléma. Régebben a munka során észrevettem, hogy bal kézre nem megy tisztán, vállán megy, nem ugrik be jó kézre vágtába. Hajtóssá vált, és terepen sem ment olyan nagy kedvvel mint eddig. Sok lazító munka kellett, mire újra jó formába került és nem ment többé a vállán. Az elváltozást nála vettem először észre, de ő sem sántított.
A kezelés után jobban ment, nagyobbakat lép, lendületes ügetésben és vágtában is. Sokat segített rajta a csontkovácsolás, masszírozom is mint a többieket. Neki eleinte ez furcsa volt, de már megkedvelte , nem tiltakozik és jól tűri.
A csontkovács szemszögéből:
Mindhárom ló komplett kezelést kapott és egy-egy kiadós masszázst. Nem győzöm hangsúlyozni a tulajdonosoknak, hogy milyen fontos a munka után kicsit átgyúrni az izmokat. Ez segít a felhalmozott salakanyagokat hamarabb kiüríteni és javítja az izmok regenerálódó képességét azáltal, hogy vérbőséget okoz. Nem utolsó sorban nyújtja az izmokat, ami bármely szakágban, és természetesen a hobbilovaknál is kívánatos. Összességében tehát a masszírozás mind a megelőzésben, mind a már meglévő sérülések sikeresebb és gyorsabb gyógyulásában jelentős segítséget jelent.
Panama esete – az, hogy kezelés után egy pár napig nehezen mozog – egy gyakori jelenség. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: az izomláz. A csontkovácsolás után olyan izmok is teljesen munkába lépnek, amelyek addig csökkentett fordulatszámon működtek – hiszen a kimozdult ízület okozta fájdalom hatására minden ló igyekszik a fájó területet tehermentesíteni. Egy pár nap után, ahogy az izmok felvették a ritmust, megszűnik az izomláz okozta probléma.
Egy művészeti rovat első cikkét olvashatod most itt. Hiszem és vallom, hogy nem az a jó szakember, lovasemberként sem, aki csak a szakterülete ismereteiben jártas, hanem aki az egyetemes emberi műveltségben és kultúrában is ismeri a lovak a lovaglás helyét, történelemi és az emberi életet formáló, alakító szerepét. Ezért ebben a rovatban igyekezni fogok olyan érdekes alkotásokról írni, ami mindnyájatok figyelmére érdemes.
Bizonyos, hogy különböző lovas rendezvényeken magatok is láttatok olyan bemutatót, ahol a lovas – csikós öt lovat hajt, a két hátsó hátán állva. Ezt nevezik „Puszta-ötösnek”, Lénárd-ötösnek”, „magyar postának” és „Koch-ötösnek” is. Ez utóbbi elnevezés az, ami az eredethez vezet. Ludwig Koch osztrák festőművész egyik grafikája ábrázol egy ilyen bemutatót, cirkuszi környezetben. Most azonban nem erről a grafikáról szeretnék írni számotokra – akit ez a téma esetleg bővebben érdekel, elolvashatja erről a Lovas Nemzet 2006. júniusi számában megjelent cikkemet.
L.N. Junior februári száma a lipicai lovat mutatja be részletesen. Gondolom a lovas hétköznapokon mindannyian találkoztatok ezzel a nemesen szép, magas akciós járással bíró fajta képviselőjével. Talán nem sokan tudjátok, hogy a Habsburgok uralkodásának idején tenyésztették ki ezt a lófajtát az angol vadászló, a „hunter” mintájára. Az angol vadászló egy igazi univerzális fajta. Remek hátasló – természetesen vadászatokon is, és tetszetős külleme miatt alkalmas az udvari hintók vontatására. Egy ilyen ló típusa lebegett a tenyésztők szeme előtt, amikor elkezdték a lipicai ló kialakítását. A többi cikk ezzel részletesen foglalkozik, ezért most ezzel nem terhellek titeket.
Bizonyosan sokan hallottatok már a IV. Károly alapította Bécsi Spanyol Lovasiskoláról. Talán páran személyesen is látták valamelyik edzésüket a Fichser von Erlach híres építész által tervezett impozáns fedeles lovardában, a Burgban, ami 1729-1735-ig épült.
Tudnotok kell, hogy a klasszikus lovasművészet egyik utolsó bástyája ez a létesítmény. Azokat az időket idézi meg napról napra, amikor a ló még a kézitusákban bővelkedő harcokban a hátán ülő lovasának méltó harci segítője volt.
Az idomító lovaglás sohasem volt öncélú, magának való – mint ahogy tévesen ma ezt hangoztatják azok a lovasok (felnőtt és fiatal egyaránt), akik csak eredményes szereplést várnak el a lovuktól, de ők maguk ezért nem sokat tesznek!
Az idomítás egyenlő a ló fokozatos tornáztatásával, a segítségekre való készségesség kialakításával. Soha nem kér és követel meg olyan mozgáselemeket, mozgássorokat, amelyeket a ló szabad mozgásában nem mutat! A mai díjlovagló versenyeken látható feladatok is ezt a célt szolgálják. Azonban ha láttátok, a spanyol iskolában vannak úgynevezett „föld feletti gyakorlatok”. Ezek az iskolaugrások azt a célt szolgálták valaha a harcokban, hogy a lovas csizma- és üléssegítségére a harci ló meglepő és támadó ugrásai és kirúgásai meglepjék az ellenfelet, és lovasukat megmentsék, de legfőképp győzelemhez segítsék. Ma ebből már csak a látvány maradt, amit a világon még meglévő három klasszikus lovas létesítményben láthatunk. A francia Saumuri Cadre Noirban a selle-france lovakat, a Jerezi Spanyol Királyi lovardában az andalúz lovakat, és a Bécsi Spanyol Lovasiskolában a lipicai lovakat tanítják meg ezekre az iskolaugrásokra.
Az 1920-as években megjelent egy lovas könyv (DIE REITKUNST IM BILDE – lovasművészet képekben), amiben a fent említett Ludwig Koch rajzai és vízfestményei láthatóak. Ez a könyv azonban a művészi színvonalán kívül és túl inkább lovas szakkönyv, mert a lovak mozgásának fázisait mutatja be nagyszerű rajzain. Akkoriban már készültek filmfelvételek, amiken pontosan látszott a lovak mozgásának lábsorrendje. Régebben a vágta lábsorrendjét a hatásosság kedvéjért sokszor hibásan ábrázolták. Több képen, metszeten láthattátok, hogy a lovak nyújtott páros lábbal vágtáznak.
A mellékelt képeken iskolaugrások fázisait mutatom meg nektek. Azt tudnotok kell, hogy az iskolaugrások alapja az a nagyfokú összeszedettség, amikor a ló hétköznapi egyensúlya – amely a négy lábán egyformán nyugszik – itt az „iskolaegyensúlyban” a hátulsó lábak irányába tolódik, és azokat terhelve létrejön az úgynevezett „ültetettség”. A hátulsó lábak hatalmas tolóereje az alapja a ló minden ugrásának, így az iskolaugrásoknak is. Valamennyi feladatsor a piaffe-val, a helyben ügetéssel kezdődik. Ilyet már láthattatok a legmagasabb szintű díjlovagló feladatokban. Ez a feladat az „átjáró” a földön végzett és a levegőben végrehajtott feladatok között. A következő fázis a „levade”. Itt a ló a piaffe végrehajtása közben az „ültetettség” olyan fokához ér, hogy a két hátulsó lábán, mint pilléren megáll, és az eleje a levegőbe emelkedik. Sok lovasszobron is megfigyelhetitek ezt a mozgást. (Pl. II. Rákóczi Ferenc ábrázolásán a Parlament épülete előtt.)
Nos, a levade-ból felugró ló különféle ívű ugrásokat mutat be – fölfelé függőlegesen ez a courbette; vízszintes felugrások sora a crupade; előre szökellve, ami a mezair; majd ami a leginkább az ugró ló lebegési fázisához hasonlít, az a ballotade; és végezetül a legnagyobb iskolaugrás ahol a ló a levegőben hátrarúg, ez a capriole.
Azért azt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezeket az ugrásokat a ló a szabadban, a ménesben, és sajnos néha lovas alatt is végrehajtja. Csak akkor nem iskolaugrásnak, hanem bokkolásnak hívjuk.
Írta: Balázs József/ Bazsi
A cikk megjelent a Lovas Nemzet Juniorban www.lovasnemzet.hu
Immáron hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi televíziója, az RTL Klub is felfigyelt a síjöringre, erre a Skandináviában honos, de a Hertelendy Kastély legújabb szolgáltatásaként idehaza is ismertté váló sportra.
A kép illusztráció
A síjöring a skandináv országokból származó sport, lényege, hogy a síelő egy kötélbe kapaszkodik, amelynek a másik végét egy ló, illetve a rajta ülő lovas húzza.
A csatorna az elmúlt héten Debreczeni Zitával, az RTL Klub Havazin című magazin műsorvezetőjével forgatott egy pár perces filmet a síjöringről.
A film február 21-én (vasárnap), 12.10-kor kerül adásba. Ha tehetik, kövessék figyelemmel a műsort!
A június 14-15-i hétvégét a magyar lovastornászok nagy része a szlovákiai Sala városában töltötte az ott megrendezett junior és senior CVI-n. A versenyen 5 junior, 4 senior csapat, és kb. 54 egyéni versenyző indult. Magyarországot 5 egyesület, 15 versenyzője képviselte: Perger Lilla Török Lovastanya, Skandera Dominika, Bence Krisztina és Somogyi Eszter Pannon Lovas Akadémia, Jakab Sára, Esztergomi Anita és Király Ágnes BLK, Rack Eszter, Ács Kornélia, Karig Luca, Németh Blanka, Németh Ida, Jancsecz Dorottya és Semerédi Alexandra SZLSE valamint Szolomájer Amanda Medinp Kft.
A kép illusztráció
A junior csapatok közt a Szárnyaló LSE csapata, kiegészítve a kecskeméti Szolomájer Amandával, Leányálmon 5. helyezést ért el(edző: Páska Ildikó, futószárazó: Papdi Róbert). (I. hely: SOUP SALA(SVK), II. hely: VG Breitenfurt (AUT), III. hely: Albertovec (CZE) ).
Junior lányok között 28 induló volt, melyből 15 a Vasárnapi döntőben is szerepelt. A Magyar lányok között a kaposvári Somogyi Eszternek (14. hely) és csapattársának, Bence Krisztinának (15. hely) is sikerült döntőbe kerülnie. A döntőtől csak egy hajszál választotta el a 16. helyezett Skandera Dominika kaposvári versenyzőt. Mindhárom kaposvári lány lova Havanna volt, edzőjük Villányi Krisztina. Juniorok között indult Ács Kornélia (SZLSE, lova Vitéz, futószrazó Papdi Róbert), és Perger Lilla (Török Lovastanya, Lova Mon-Cherry, edző Török Alíz). Ács Kornélia a 21. helyen, Perger Lilla a 23. helyen zárta a versenyt.
A Senior női kategóriában 4 versenyző képviselte Magyarországot, ebből hárman bekerültek a vasárnapi döntőbe is. A legjobb eredményt a BLK-s Király Ágnes érte el Jászollal, aki az előkelő 4. helyen fejezte be a versenyt. Edző: Török Barbara, edző/ futószárazó: Sándor Natália. Nagyon szép eredményt ért el az Ausztriában edző Esztergomi Anita. Futószárazója Kermer-Berger Edith, lova Pinot Noir, akivel a 6. helyet sikerült megszereznie. A vasárnapi döntőben láthattuk még Jakab Sára BLK-s versenyzőt, Jászolon, ( edző: Török Barbara, edző/ futószárazó: Sándor Natália), aki a 15. helyen végzett. 16. lett a sóskúti Rack Eszter Vitézen ( edző: Páska Ildikó, futószárazó: Papdi Róbert).
.jpg)
Ezúttal Végh Judit lovai voltak a szerencsés kiválasztottak.
