Lovastúrák az Aggteleki-hegységben és a Cserehátban
Tavaszi túrák
a Szőlősardói Hucul Lovasudvarban 2013.
- Március 15-17., három napos évadnyitó túra a Gömör-Tornai Karszton: Körtvélyes – Krasznahorka – Szilicei fennsík
- Március 23-24. Két napos hétvégi túra az Aggteleki- hegységben
- Március 30 – április 1: Húsvéti három napos túra a Gömör–Tornai Karszton: Körtvélyes – Krasznahorka – Szilicei fennsík
- Április 6-7. Két napos hétvégi csillagtúra az Aggteleki hegységben
- Április 13-14. Két napos hétvégi túra
- Április 20-21. Tavaszi hétvégi túra a Galyaságban
- Április 27-28. Tavaszi két napos túra a Bódva-völgyén
- Május 4-5. Vadvirágos hegyi túra két napban
- Május 11-12. Hétvégi lovastúra, hegyen-völgyön
- Május 17-20. Pünkösdi lovastúra 4 napban a Gömör-Tornai Karszton
- Május 25-26. Hétvégi lovas természetjárás
Nyári előzetes:
- Június 24-28.
Lovas túratábor 10-18 éves jó lovas tudású gyerekeknek, fiataloknak, Tornabarakonyban és környékén, 5 napban. - Június 30- Július 4.
Kezdő lovas tábor a lovaglással most ismerkedő gyerekek számára, 5 napban, Tornabarakonyban.
Részletes információk a honlapunkon: www.lovastura.atw.hu
Részletes információk:
Az évadnyitó túrára érkezés 14-én este, túra indul 15-én reggel, visszaérkezés Szőlősardóra 17-én este, majd estebéd, tisztálkodás és indulás haza. Részvételi díj: 34.000.-Ft + 65€/fő.
A Húsvéti túrára érkezés Szőlősardóra 29-én este, lovas túra indul 30-án reggel, visszaérkezés Szőlősardóra 1-én este, estebéd, tisztálkodás, indulás haza. Részvételi díj: 40.000.-Ft + 65€.
A hétvégi két napos túrákra érkezés szombat reggel 10 óráig, érkezés után reggeli, átöltözés, lovaglás, vasárnap túra után estebéd, tisztálkodás, átöltözés, hazautazás. Részvételi díj valamennyi két napos meghirdetett lovas túránkra 35.000.-Ft/fő.
Jelentkezés e-mailben, érdeklődni lehet telefonon is.
Elérhetőségek, Jelentkezés, részletek, további információk:
Jelentkezés és bővebb információ
Szabados Csabánál, tel.: 06-30-667-01-22
vagy a szagacs@gmail.com e-mail címen.
Illetve a www.lovastura.atw.hu honlapon
Cím: 3757 Szőlősardó, Petőfi út 17.
Érintetlen természeti környezet, múltat idéző apró falvak, civilizációs ártalmaktól mentes túraútvonalak, főként természetvédelmi területeken. Családias lovas farmunk az Aggteleki-hegység egy csöndes falujában található, természetvédelmi területek ölelésében. Lovastúráinkat egész évben folyamatosan indítjuk. A csillagtúrák az Aggteleki-hegység erdős, karsztlegelős felszínén vezetjük, szőlősardói bázisunkról, 2-5 napos tartammal, napi 30-50 km-es távok megtételével, természetesen megtekintve a környék nevezetességeit is, barlangtól a templomig, néprajzi gyűjteménytől a kolostorromig.
Napi túráink hossza a 20 és 50 km között változik az úti cél függvényében. Csereháti körtúránk 4 ill.6 napos tartamú, 120-180 km a táv, melyet Szőlősardó és a Hernád völgye között teszünk meg, érintve számos települést.
Fried Fanni túrabeszámolója
Mosolyogva gondolok vissza a legszebb nyári élményeimre, amikor először mentünk el anyámmal egy aprócska kis faluba Szőlősardóba, Aggtelek mellé, hogy lovagoljunk egyet. Mikor megérkeztünk, azonnal megtetszett ez a hely. A levegő friss volt és tiszta, a karámban aprócska lovak legelésztek békésen és egy barátságos faház várt minket.
Másnap kiosztottak nekünk egy-egy lovat. Érdeklődve figyeltük, ahogy előkerülnek a füredi nyergek, amik eléggé különböztek az általunk ismert nyergektől, de nagyon hamar megtanultuk, milyen jók is ezek. A felszerelések pillanatok alatt felkerültek a lovakra és már indultunk is. Körülvettek minket az erdők, mezők és a hegyek, fejünk felett pedig szikrázóan kék volt az ég. Csodálatos volt egész nap a természetben lenni. Alattam a ló, és úgy éreztem, hogy sosem kéne leszállni a hátasomról, hogy sosem kéne visszamenni a városba: az autók, a zaj, és a benzingőzös levegő közé. Hiszen, mintha egy másik világba csöppentem volna: a madarak vidáman énekén kívül csak a lovak patáinak dobbanása hallatszódott.
Amikor megéheztünk, megálltunk, kikötöttük a lovakat, és elővettük a nyeregtáskából az alaposan összenyomódott szendvicseket és kényelmesen leültünk egy fatörzsre vagy sziklára falatozni. Jó érzés volt úgy enni, hogy a lovam ott legelészett mellettem. Aztán indultunk tovább és folytatódott a varázslat. Hegyen föl, dombon le, völgyön át. Volt, hogy olyan meredeken jöttünk le vagy fel, hogy le kellett szállnunk és vezetni a lovakat. De megérte! Mikor felértünk egy-egy hegy tetejére, ki a fák közül, lélegzetelállító látvány fogadott minket. Beláttuk az egész környéket.
A huculok fantasztikusak! Ezek az aprócska jószágok olyan biztosan mozognak a sziklás terepen is, hogy csak ámulni lehet rajta. Pár nap múlva kezdtem ráérezni, hogy egyetlen csípőmozdulattal odébb lehet őket tenni, akár vágta közben is.
Ez egy egész más világ volt, mint amit ismertem. Néha betértünk egy-egy faluba, ahol mindig szívesen fogadták kicsiny lovascsapatunkat. Leültünk a kocsmába, a lovakat pedig kikötöttük a kerítéshez. Jól esett néha egy kis pihenő és egy hideg üdítő.
Esténként fáradtan értünk haza. Persze elsők a lovak, őket láttuk el először. Majd mikor őket lerendeztük, elindultunk a ház felé. De általában nem jutottunk be egyhamar, csak a lépcsőig, ott lerogytunk. Akit nem döntött le a fáradtság, azt meggyőzte az izomláza, hogy fájós lábbal inkább nem kéne lépcsőzni. De legtöbbünknek szerencsére ez a problémája két- három nap múlva elmúlt.
A lépcsőn ücsörögve nem gondoltunk semmire, csak élveztük a kellemes fáradtságot, a jó időt és jókedvűen néztük a körülöttünk játszadozó kiscicákat. Ha úgy tartotta kedvük, hagyták, hogy elkapjuk és megdögönyözzük őket. Azután pedig várt ránk a finom, meleg vacsora, ami 30-40 kilométer lovaglás után igencsak jól esett. Minden lélegzetvétel, minden falat az ételből jobban esett, mint eddig bármikor. Alig akartam elhinni, hogy így is lehet élni, távol a várostól, a nyüzsgéstől, az állandó gondoktól-bajoktól. Csak én és a lovam, körülöttünk madárdal és a természet zajai.
Fried Fanni, 15 éves
Suhanás a hegyek közt egy barátságos csapattal, és az idő csak telik, ugye ha jól érezzük magunkat. Izgalom, újdonságok, felejthetetlen kalandok, és beszélgetések, lóháton. Ebben lehet része annak, aki velünk tart egy túrára. Aztán persze a jól megérdemelt pihenés, kellemes falusi környezetben. Ez egyfajta kitartáspróba is. Én sem tudtam először, hogy vajon képes vagyok e naponta 5-6 órát nyeregben tölteni, és lemondani, az otthoni fotel kényelméről, de nem szabad, hogy a nyár otthon ülve teljen el. Így aztán összecsomagoltunk, és útra keltünk. Először voltak be nem tervezett akadályok, mikor dzsungelt kellett irtanunk. De egy idő után nem maradt leküzdhetetlen akadály, és élvezettel vágtattunk hegyen völgyön át. És megtanulja az ember becsülni a napvégi zuhanyzást, és a puha ágyat. És harminc kilométeren keresztül csak „ló”-ra végződő szavakat dobálgattunk, és előkerült a vándorló haldokló markoló induló ló is. És mikor már azt hittük, hogy nincs több ilyen szó, valaki benyögött még egyet. Volt, hogy valaki szépségpöttyöket kapott az arcára, egy esős nap után vágta közben. És előfordult, hogy énekversenyt rendeztünk az erdőben, majd a csapat többi tagja kommentálta az éppen szereplőt. Van, amikor képzeletbeli indiánok közelednek, vagy csak menekülünk a szörnyek elől.
És persze odafigyelünk egymásra, így a csapat első különleges jelzésekkel utasítja a többieket, hogy mire kell vigyázni. Így aztán jókedvre éhezőknek, testmozgásra és friss levegőre vágyóknak kifejezetten ajánlott. Kérdezze meg kezelőorvosát gyógyszerészét….:-)
Közben faluról falura vonulunk, amúgy huszárosan: valahogy mindenki kihúzza magát a lovon, ha sok a néző… Néző pedig van, hiszen minden faluban kisebb csődület támad jöttünkre erre persze elcsodálkozunk, hogy miért kelt faluhelyen ekkora szenzációt néhány lovas megjelenése?! Úgy 15 falun áthaladva kezdjük sejteni, mivelhogy össz-vissz 4 lóval találkoztunk ezen a távon, a sajátjainkon kívül persze.
A lóhoz hasonlatosan ritka a csereháti falvakban a nyitva található kocsma – „bót” is, mert vagy rég bezárt már, vagy mozgó bolt van, vagy van, de csak két naponta néhány órára van nyitva, vagy mindennap, de csak délután 5-8-ig. Tehát a legjobb megoldás, ha a depós kocsi hozza utánunk a hűtött söröket, ha nem akarunk elvonókúra – szerűen szomjazni. Az éttermekről és a messziről illatozó frissensültekről, zaftos pörköltekről, gulyásokról szintén csak fantáziánkból, emlékeinkből előbukó körmondatok szóltak, na meg a depós kocsi jutott eszünkbe. Így a nagy kajálások estére maradtak, ami nem is baj, mert tele hassal túralovagolni igen bajos dolog…
A szálláshelyek: nem luxushotel egyik sem, de tiszta, jól felszerelt és a szükséges kényelemmel ellátott mind, már ami az embereket illeti, mert a lovaink a legelőn töltötték az éjszakákat, amit roppant élveztek. És most egy olyan tényt fogok közölni, amit talán sokan nem tudnak. A ló nem integet vissza az úton szembe jövő autók ablakaiban csüngő gyerekeknek. Bár lovaink nagyon jól képzettek, de erre sajnos még mindig nem sikerült betanítanunk őket, hogy integessenek. Viszont elengedett kantárszárral lehet őket irányítani, és a szabaddá vált kezekkel lehet fényképezni, cipőt kötni, orrot fújni, vagy a pulóverektől megszabadulni. Továbbá sok olyan állattal találkozunk akik szintén nem tudnak integetni, így az őzek, foltos szalamandrák, hatalmas madarak, és rosszabb esetben vaddisznókkal is.
Frissítve: 2024.01.17.
Fotó: Canva
