Gimnasztika, egyenesre igazítás
Az egész kiképzés során állandó feladat az átengedőség, a hajlékonyság és az egyenesre igazítottság elérése. Minden edzés a “puhaság”, az átengedőség elérésével kell, hogy kezdődjön és csak ez után következhet a speciális munka. Az alapkiképzés során egyrészt a lovat megfelelő kondícióba kell hoznunk, másrészt el kell sajátíttatni vele az alapgyakorlatokat. Soha ne felejtsük el, hogy leggyorsabban akkor érünk célt, ha lassan, alapos kiképzéssel haladunk előre. A tréning során, aki nem sajnálja az időt, az időt spórol! Tehát csak akkor lépjünk tovább, ha a ló az előző feladatot már tökéletesen tudja. Az elhamarkodott tovább lépés eredménye, csak egy feszült, ideges ló lenne. Az alábbiakban Bob Loomis: Reining című könyvének a “Haladó gimnasztikai gyakorlatok és az egyenesre igazítás” című fejezete alapján következik néhány ide vonatkozó részlet.
Nem telik el úgy nap, hogy ne tenném a lovat “puhává” és hajlékonnyá a munka megkezdése előtt. Az ok egyszerű. Ezáltal nemcsak a merev testet lazítom el, hanem a hideg izmokat is felmelegítem és így megadom a lónak a lehetőséget, hogy kényelmesen végezze a munkáját. Ahhoz, hogy a reining alapmanővereit (a körözés (=körök lovaglása), a stop (=csúszó megállás), a spin (=forgás a belső hátsó láb körül), a roll back (=180`-os fordulat a belső hátsó láb körül), az ugrásváltás és a back up (=hátraléptetés)) végre lehessen hajtani, a ló testének hajlékonynak kell lennie.
Ha a lovat hajlékonnyá tettem, akkor az ujjhegyeimmel és a lábszáraimmal minden mozdulatát kontrollálni tudom. Tehát abban a helyzetben akarok lenni, hogy a ló fejét, nyakát finom szársegítségekkel bármely irányba állítani tudjam, elfogadja az előre hajtó lábszársegítségeket, és kitartó kézre, a zablának ütközve megálljon, miközben engedelmesen tarkóban enged. Továbbá, az egyik lábam körül finoman meg tudjam hajlítani, illetve, hogy a hátulját bármelyik irányba el tudjam tolni. Vagyis minden testrészének az én irányításom alatt kell állnia. Minden gimnasztikai gyakorlattal először lépésben ismertetem meg a lovat. Csak ha a ló lépésben teljesen megértette őket, ismétlem meg a gyakorlatokat ügetésben. Vágtában sokkal könnyebb végrehajtani a gyakorlatokat akkor, ha a ló már megértette őket lépésben és ügetésben.
GIMNASZTIKAI GYAKORLATOK:
Tarkógyakorlatok
A gimnasztika egyik célja a hajlékony tarkó elérése. Lovasként kontrollálni akarjuk a ló tarkóját és mozdulatait, mert ha ez adott, akkor az egész lovat kontrollálni tudjuk.
A tarkóengedésen azt értem, hogy a tarkó ízületben meghajlik, a ló az orrát a szügye fele mozdítja. Ekkor a fej merőleges a talajra. Nem szabad a ló orrát annyira behúzni, hogy az csaknem a ló szügyét érintse. Ebben az esetben a ló a zabla mögött van. Elbújik a zabla nyomása elöl, és megpróbál elmenekülni a túl erős húzáskor előidézett fájdalom elől.
Sohase kényszerítsük ki a tarkóengedést a szárak húzásával. Ehelyett előrehajtó lábszársegítséggel és kitartó kézzel lovagoljuk a lovat a zablára. Ennek olyan a hatása, mint amikor a ló egy falnak ütközik. Nem tud előremenni, mert a zabla nem hagyja, de mivel mi előrehajtjuk, az egyetlen lehetősége, hogy a szájra nehezedő nyomásnak enged, vagyis, tarkóban engednie kell. Ezáltal tanítjuk meg a lónak, hogy a lábait jobban a teste alá vegye és előretoljon a hátsó részével. Finom szárhúzásokkal szólítsuk fel a lovat, hogy az állát húzza be és az alsó állkapcsát lazítsa el. Ha a ló állkapcsa merev és nem enged, akkor ez átterjed az egész testére. Az a ló, amelyik állkapocsban engedelmesen enged, jelzi, hogy kész teste többi részével ugyanígy együttműködni.
Lovagoljunk lépésben körbe, közben lábszárainkkal hajtsuk a zablára a lovat. Ujjunkkal mozgassuk a szárat, hogy emlékeztessük, hol akarjuk tudni a fejét. Ha enged a zablának, hagyjuk abba a szár mozgatását és engedjük lazábbra a szárakat. Mondjuk azt, hogy “whoa”, álljunk meg, hogy a ló pihenhessen. Ne várjunk el túl korán túl sokat. Adjunk a lónak egy esélyt, hogy megérthesse, mit akarunk tőle.
Egy másik gimnasztikai gyakorlat előremenésből és aztán hátraléptetésből áll. Mint az előbb, szólítsuk fel a lovat tarkóengedésre és kezeink mozgatása nélkül menjünk előre. “Whoa”. Ha a ló megáll anélkül, hogy húzná a kezeinket, engedjük el a fejét és adjunk neki szárat. Ezután húzás nélkül vegyük szorosabbra a szárat és szólítsuk fel hátraléptetésre Sose kényszerítsünk egy lovat arra, hogy tarkóban engedjen, miközben hátramegy, mert akkor valamikor egy halottnak tetsző, lassú back up-ot fogunk kapni.
Ez a gyakorlat segít a lovunk puhaszájúvá válni és ez az első lépés a stop tanításában. Ha lépésben előre tudunk hajtani egy lovat és az “whoa”-ra tarkóban enged, akkor megvan az alapja a Stophoz.
A tarkó hajlékonnyá tétele önmagában nem elég. A testnek szintén hajlékonynak kell lennie.
A ló oldalával kapcsolatos gyakorlatok
Különböző gyakorlatokat alkalmazok, hogy a ló oldalát tornáztassam. Néhány közülük csak az oldalára hat, míg mások egy időben a hátuljára is. A ló oldalát lépésben, körökön teszem puhábbá, testét a belső lábszáram köré hajlítva. A ló orrát a kör belseje felé állítom, úgy hogy a belső szárat rövidebbre fogom, és engedek a külső szárral, hogy a ló eltudja kicsit fordítani a fejét. Belső lábszárammal megütögetem az oldalát, ha észreveszem, hogy az oldalával befele sodródik. Ha kifele sodródik, akkor a külső lábszáramat használom, hogy újra a körre toljam. Előre menetelben is hajlékonnyá teszem az oldalát: A lovat indulásra szólítom fel és ugyanazokkal a kéz-és lábszársegítségekkel hajtom a zablára, amelyeket korábbi gyakorlatokban használtam. Kezeim mozdulatlanok, lábszáraim kontrollálják a ló törzsét. Jobb lábamat a jobb oldalához teszem és balra tolom, közben továbbra is előre megyek, de balra szögben. Díjlovaglásban ezt ” two-tracking”-nek, (két patanyomon haladásnak) nevezik. Mivel a ló ferdére állítva megy oldalra-előre, ezért két külön patanyomon halad. Majd azt mondom, “whoa”, elengedem a szárakat és pihenek. Aztán újra a zabla ellen hajtom, és megismétlem a gyakorlatot a másik lábbal is.
A hátsó rész gyakorlatai
Amikor a ló már érti az előző gyakorlatokat, megismertetem a csípőgyakorlatokkal. Hogy a hátsó részén dolgozni lehessen, a többi részét is puhán és hajlékonyan kezemben kell tartanom. A hátsó rész gyakorlatai emiatt más testrészek egyidejű mozgatásával járnak.
Ugyanazt a two-tracking gyakorlatot alkalmazom, csak a ló testét most meghajlítom. Lépésben előremegyek és felszólítom, hogy tarkóban engedjen. Kezeim nyugodtan és egyenesen tartják a ló fejét. A jobb oldalát mozgatom úgy, hogy jobb vádlimmal ütögetem. A ló azáltal reagál, hogy meghajlítja magát jobb lábszáram körül. A bal csípőt jobb fele tolom bal vádlim heveder mögötti nyomásával. Így a ló teste jobb lábszáram körül meg van hajlítva mialatt balra megyünk. Azt mondom, “whoa” és elengedem a ló fejét. Ugyanez fordítva is.
A kezek és a lábak ugyanezen összjátékával hátralépésben is végrehajtom ugyanezt a gyakorlatot. A lovat meghajlítva előremegyek. Megállás, a szárak odaadása, aztán újra felvétele és back up, az oldalát balra a hátulját jobbra nyomva. Stop, a szárak odaadása. Majd újra zabla ellen hajtani és hátraléptetni, de fordítva. Így a ló egész testét ellazítom.
Ezáltal a gyakorlat által két dolgot érek el. A ló enged tarkóban, ellazul, és a törzsét is megmozgatom és hajlékonnyá teszem.
Vállgyakorlatok
Ahhoz, hogy a különböző gyakorlatokat helyesen lehessen végrehajtani, a ló vállainak középen kell maradniuk. Az a ló, amelyik leejti az egyik vállát, mindig a mélyebb váll irányába dől, és nem tud egyenesen mozogni, és a szárak között maradni. Hasonló ez a defektes autóhoz: a kocsi mindig abba az irányba húz, amerről a defektes kereke van. A lovakkal is hasonló a helyzet.
A lovak leggyakrabban körön ejtik le a vállukat. Ez minél erősebb, annál jobban dől be a ló a körbe és annál jobban kisebbíti azt. Az ejtett vállú ló nem tudja helyesen végrehajtani a Stopot, a Spint vagy akármi más gyakorlatot sem.
Bend-counterbend, hajlítás-ellenhajlítás gyakorlat
A hajlítás-ellenhajlítás gyakorlatot a turn-aroundon való munka utolsó fokozatában alkalmazom, különösen, ha a ló vállai túl magasak vagy, ha a belső elülső lábával nem lép elég tisztán. A turn-around problémák általában akkor jelentkeznek, amikor már a gyakorlat végrehajtásakor nagyobb sebességet követelek. A bend-counterbend gyakorlat segítségével nagyon jól megtanulnak a lovak a lábukkal keresztezni.
Ennél a gyakorlatnál pl. jobb kézre: a ló fejét jobbra állítjuk. Tartsuk ki a jobb szárat, és engedjünk utána a bal szárral. Tegyük a belső – jobb- lábszárat a ló oldalához, a balt a heveder mögé, hogy a ló hátulját jobbra toljuk. Ekkor a lónak jobbra állítva és meghajlítva kell a körön mozognia.
Most csökkentsük a bal lábszár nyomását, tegyük oda erősebben a jobb lábszárat, hogy a lovat a jobbkörből, egy másik balkörre toljuk. A jobb lábszár, ami a belső volt, most a külső lesz, hiszen a ló jobbkörről balkörre váltott át. A ló ugyan abban a hajlításban marad, ahogy eddig volt. A ló feje és nyaka most jobbra van állítva, teste jobbra van hajlítva, de a ló balra mozog a körön. Ekkor a bal váll vezet.
A hajlítás-ellenhajlítás gyakorlat, egy elég nehéz gimnasztikai gyakorlat. Tehát egyértelmű, hogy nem gyakorolom addig, amíg a többi alapgyakorlatot a ló nem értette meg, és amíg ezeket nem tudja jól végrehajtani.
Egyenesre igazítás: a ló testének “kiegyesítése”
Az egyenesre igazítás (body alignment) a gerinc kiegyenesítésére vonatkozik a tarkótól, a nyaktól, a vállon, a középtörzsön át a csípőig. A gimnasztikai gyakorlatok során állandóan törekednünk kell rá. Az egyenesre igazítás egyetlen módszere az egyes testrészek hajlékonnyá tétele és lazítása. Minden olyan ló, amely nem volt kitornáztatva és nem helyesen volt belovagolva, az egyik vállára mindig jobban dől, mint a másikra. Az ilyen ló teste vagy balra, vagy jobbra ferde. Pl. ha a ló a bal vállára dől, akkor hátsó részével jobbra tér ki. A ló így egyensúlyozza ki magát.
A Stop, a fordulatok, a körözés, az ugrásváltás és a hátraléptetés helyes végrehajtása mind, mind az egyenesre igazítottság függvénye. Ha a ló teste korrekten egyenesre igazított, akkor könnyű neki megtanítani a manővereket. Lépésben kezdek hozzá a gyakorlatokhoz és először ellazítom a lovat tarkóban. Ha a ló a vállával balra, a farával jobbra kitér, én pont ellentétes feladatot csináltatok vele. Az oldalát jobbra tolom, a hátulját pedig balra és megpróbálom a vállait középen tartani. Ha szükséges, akkor a lábammal megkocogtatom a kitörő vállát, hogy újra a helyére kerüljön.
A lónak minden manővernél pontosan középen kell tartania a vállait ahhoz, hogy azokat helyesen hajtsa végre. A vállakat nem mozgatom úgy ide-oda, ahogy azt az oldalával és hátuljával teszem. Tapasztalatom szerint a ló túl szétszórt és kiszámíthatatlan lesz, ha túl sokat dolgozik az ember a vállak hajlításán és beállításán. Ha kört lovagol, rögtön észreveheti hogy a lova a szárak között van-e. Fanatikus vagyok, ha arról van szó, hogy tökéletesen kerek köröket lovagoljak lovaimmal, szárat tartó kezeimet pontosan a nyakuk fölött (középen) tartva.
Ha a kezemet jelentősen el kell mozdítanom, az azt jelenti, hogy a ló valamelyik vállára dől és nem a szárak között megy, ráadásul nem a megfelelő állításban. A szárak között menni, pontosan azt jelenti, amit a szavak kifejeznek. A megfelelő egyensúlyban lévő ló, amely finomam hagyja magát irányítani, nem dől az egyik szárra sem. Ha szárat tartó kezemet egyenesen magam előtt tartom, és a ló nyaka erősebben domborodik az egyik oldalon, mint a másikon, akkor a ló nem egyenesre igazított, ezért nem irányítható tökéletesen.
A GUIDING =vezetés irányítás, az ami egy reining lovat jellemzi. Ha egy ló időnként nem elég jól irányítható, tudom, hogy a probléma az egyenesre igazítottságában rejlik. Ekkor felhagyok minden más edzéssel, és csak az egyenesre igazításán és az irányíthatóságán dolgozom, a fent említett gimnasztikai gyakorlatokkal. Kör lovaglása közben azt akarom, hogy a ló engedjen tarkóban, a fara legyen kicsit befelé, és ne dőljön a kör közepe felé. Ha engedjük a lónak, hogy befele ejtse a vállát és az oldalával befele sodródjon, akkor a ló a belső szárra fog dőlni. Így nem tud mélyen maga alá lépni és ezért a hátuljával keresztvágtázhat. Hogy ezt a problémát kijavítsam, tornáztatom a lovat és egyenesre igazítom, hogy újra a szárak közé kerüljön. Ellazítom az oldalát az által, hogy a belső lábammal kocogtatom, miközben felveszem a szárakat (megszüntetem a belógásukat = SLACK), és a lovat a zabla ellen hajtom. Ne sarkantyúzunk, csak kocogtassuk meg a belső lábszárunkkal az oldalát és tegyük a külső lábunkat hátrább, hogy a farát befelé nyomjuk.
A stop esetében is ugyan így kell a lovat egyenesre állítani. Ha a ló rádől az egyik szárra, akkor nem tud tökéletesen egyenesen menni. Ferdén áll meg és leggyakrabban csak az egyik lábán, ahelyett, hogy mind két lábával a talajon csúszna.
Amikor az emberek elhozzák hozzám reining lovaikat, mert gondjuk van a stoppal, nem kell rájuk ülnöm ahhoz, hogy tudjam mi az oka ennek. A legtöbb ló nem tud egyenes vonalon vágtázni anélkül, hogy ne dőlne az egyik, vagy másik szárra. A ilyen ló testét nem lehet egyetlen nap alatt hajlékonnyá tenni. Az napokba, vagy akár hetekbe telhet. Attól függően, hogy mennyire van a ló elrontva, hogy mennyi idős, és hogy mióta ilyen, akár hónapok is kellhetnek ahhoz, hogy egyenesre lehessen állítani.
Minden lóval meg lehet egy gyors, 30 napos edzést csinálni, de ezzel az ember csak azt éri el, hogy a ló félelemből megtesz dolgokat, ami viszont csak átmeneti eredményt hoz. A látszat az, hogy jó munkát végeztünk, de ha valaki más lovagolja a lovat, az egy héten belül ugyan olyan lesz, mint volt.
Ha valaki egy lovat helyesen ki akar képezni úgy, hogy évekig örömét lelje benne, akkor haladjon a kiképzéssel lassan. Tegye a ló egész testét hajlékonnyá, és állítsa egyenesre. Voltak lovaim, amik elég merevek voltak, de ha tornáztattam, és egyenesre állítottam őket, akkor nagyszerűen dolgoztak. A merev lovak, legtöbbször mogorva, kemény társak, akik mentálisan is nehezen kezelhetők. De ha egyszer sikerül velük közös nevezőre jutni, igazi harcosokká lesznek. Ezek a lovak inkább edzőnek, vagy hivatásos lovasoknak valók. Azok a lovak, amik természettől fogva puhábbak és könnyebben tornáztathatók, legtöbbször barátságosabb mentalitásúak. Ezek azok a lovak, amiket úgy lehet kiképezni, hogy egy amatőr lovas is haza viheti őket, és eltekintve egy-egy alkalmi “felpolírozástól”, maguktól is jók maradnak. A reining lovak tanítása tehát, nem csak a különböző reining manőverek tanításából áll. Az első 6-7 hónapot a ló egész testének tornáztatásával, hajlékonnyá tételével és kiegyenesítésével kell tölteni.
Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Istenes Csilla, IC Ranch
Lovas Élet
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva
Magyarországon a fajta tenyésztési központja a 
A XVIII. században az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének lovassága egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A katonák igényei a hidegvérű lovak felől egyre inkább a gyors és kitartó lovak felé fordult, amiknek a lovas parádékon az elegancia elvárásainak is meg kellett felelniük. Mária Terézia és fia II. József is sokat tett a lovasművészetekért és a lótenyésztésért. Még rendeleteket is adtak ki a tenyésztés szabályozására. 1789-ben pedig Bábolna-Banapusztán megalapították a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova csak küllemre és teljesítményre történő szelekciók után kerülhettek be a lovak. Csekonics József kapitány – aki a tenyésztést felügyelte – főként mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy berber ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására.
Jelene és jövője:
Tenyésztés: Hasonlósága az északi svéd és a dole gudbrandsdali lóval arra enged következtetni, hogy ugyanabból az ősi fajtából származik mint az észak európai igáslovak. A XVII. századtól kezdve a fajta több keresztezésen ment át német fajtákkal, arab lóval és később az angol telivérekkel, végül 1952 – ben fejeződött be a fajta stabilizálása.
Góliát: csapatunk legidősebb tagja, 7 éves, kisbéri félvér herélt.
A lovak csak az orrnyílásaikon keresztül képesek levegőt venni, ennek megfelelően hatalmas méretű orrlyukaik vannak. Az illatok kialakításáért felelős vegyi anyagok az orrüregben elhelyezkedő szagló nyálkahártya sejtjeit ingerlik, a sejtek elektromos jeleket küldenek az agy felé, melyek a ló agyának legősibb eredetű részébe jutnak. Ez az ősi agyi terület a felelős az ösztönök és a hangulatok kialakításáért. A szaglás olyan ősi érzékelésforma, amely az evolúció során feltehetően keveset változott..jpg)
