Kezdőlap Blog Oldal 42

Életterek

Életterek

Lovardák

  • Főbb feladata: sport, szabadidő lovaglás, bértartás, kiképzés, versenyek rendezése
  • Létesítményei: istálló(k), fedett lovarda (1. kép), lovas pálya, karámok, futószárazó karám, legelő, jártató gép, tömegtakarmány tároló, trágyatároló
  • Parkolóhelyek kialakítása a bértartók, lovasok számára

Ménesek

  • Feladatai elsődlegesen a tenyésztés, a fedeztetés
  • Viszonylag nagy kancaállomány (adott tenyésztési célnak megfelelő fajták), fedező mén(ek)
  • Létesítményei: kanca istálló(k), ménistálló, fedeztető, karámok, legelő, csikónevelő istállók, nemekre bontva – általában futóistállók (2. kép), lovas pálya, fedett lovarda, tömegtakarmány tároló, trágyatároló

Méntelepek

  • Legfőbb feladata a mének kiképzése és vizsgáztatása, fedeztetési idényen kívüli tartása
  • Létesítményei: istállók, karámok, lovas pálya, fedett lovarda, jártató gép (ha fedezési pont, fedeztető), tömegtakarmány tároló, trágyatároló

Dr. Bokor Árpád, 2002
Frissítve: 2023.05.06.
Fotó: Canva

 

Sport és munkalovak tartása

Sport és munkalovak tartása

Lovarda

• Főbb feladata: sport, szabadidő lovaglás, bértartás, kiképzés, versenyek rendezése
• Létesítményei: istálló(k), fedett lovarda, lovas pálya, karámok, legelő, jártató gép, tömegtakarmány tároló, trágyatároló

Ménesek

• Feladatai elsődlegesen a tenyésztés a fedeztetés és a kiképzés (bemutatók, versenyek)
• Viszonylag nagy kancaállomány (adott tenyésztési célnak megfelelő fajták)
• Fedező mén(ek)
• Létesítményei: kanca istálló(k), ménistálló, fedeztető, karámok, legelő, csikó telep (általában futó istállók), lovas pálya, fedett lovarda, tömegtakarmány tároló, trágyatároló

Méntelepek

• Legfőbb feladata a mének kiképzése és vizsgáztatása, fedeztetési idényen kívüli tartása
• Létesítményei: istállók, karámok, lovas pálya, fedett lovarda, jártató gép (ha fedezési pont, fedeztető), tömegtakarmány tároló, trágyatároló

Az egyes létesítmények, felépítése, elhelyezése

istálló:
• elhelyezése: lejtőn, vagy magaslaton, vagy mezőn (sík helyen) fontos a geopatikus zónák figyelembe vétele
• építéskor a lehető legtöbb természetes anyag használata; a beton kerülendő
• mérete a lovak számától és a tartás módjától függ
• min. 3-4m belmagasság
• istálló típusok (nyitott-zárt, német, angol rendszer, futóistálló, csoportos bokszok)
• istálló folyosó – megfelelő szélesség (balesetvédelem), híg trágya elvezetése, talaja: aszfalt, aszfaltbeton
• lehetőleg 2 bejárat, nagy ablakok, infra lámpa („lószolárium”)
• abrak takarmány tárolása (zárható, száraz hely)

istálló klíma, szellőzés:
• ablakok, ajtók nyitva tartása

Az istálló klíma

 

• ha a külső és belső hőmérséklet hasonló, csökken a huzat
• por áramlás rendkívül káros
• fény (nagy ablakok, világosság)

istálló higiénia
• betegségek, paraziták (elsősorban légúti megbetegedések, pata betegségek)
• alom (szalma, fűrészpor), nagyon fontos a tisztaság, napi trágyázás

bokszok kinézete, felszerelése (etető, itató, játékok):
• ajtó, ablak, itató, etető elhelyezése
• talaj (döngölt agyag, fakocka, élére állított tégla, gumiszőnyeg. A beton kerülendő.)
• alom: általában szalma
• kifutós bokszok javítják a ló közérzetét, ellenálló képességét és teljesítményét
• istálló és bokszajtóknál célszerű görgők elhelyezése (sérülésveszély csökkentése érdekében)

fedeles lovarda:
• méret 20 x 40 ;20 x 60
• kinézete ( min. két bejárat, lambrin, tükrök, nagy ablakok, lehető legtöbb természetes fény)
• talaja hordozó réteg: 15-30 cm agyag; taposó réteg: homok, vagy homokkal kevert fűrészpor

lovaspálya
• használatnak megfelelő méretek
• mesterséges megvilágítás lehetősége
• alaptalaj, elválasztó réteg, hordozó réteg

jártatógép
• mérete: 14-21 m átmérő
• lovardáéhoz hasonló talaj
• lehetőleg fedett

fedeztetőhelyiség
• ménesekben
• elhelyezés: többi istállótól távol, ménistálló közelében
• mérete: 8 x 8 m ( min. 6 x 6), belmagasság 3,8 m
• jó megvilágítás

tömegtakarmány tároló
• mérete a lovak számától függ
• jól szellőző pajta (nem zárt), esetleg szárító

trágya tároló
• célszerű a jól megközelíthető trágyaprizma
• beton falak (tűzvédelem)

terápiás kezelés, lóúsztató

szociális helységek
• öltözők, lovász szobák (lakások), klub
• az istállótól elválasztva (fűthető helyiségek)

épületek elhelyezése:
cél: a lovak és lovasok számára, a napi munkához legkedvezőbb elrendezés kialakítása és minél kevesebb dolgozó, minél hatékonyabban dolgozzon (trágyázás, almolás, karbantartás)
• istálló megközelíthetősége
• takarmány és trágya tároló az istálló közelében
• abraktároló és roppantógép egy helyen legyen
• takarmány és trágyatároló jól megközelíthető legyen
• istálló közel, vagy egybeépítve a fedett lovardával
• lovaspálya az istállótól távolabb (lovak nyugalma miatt)
• tűzvédelem (villámhárító, tűzoltó készülék, tűzcsapok)
• nagyobb létesítmények esetén gépesítés

Dr. Bartos Ádám
Frissítve: 2023.05.06.
Fotó: Canva

 

Ez a legkönnyebb út, ha lovas szolgáltatást végeznél!

Nem az a kérdés, hogy miért érdemes vagy nem érdemes elvégezni a Lovastúra-vezető képzést, hanem hogy nincs más lehetőség. A lovasok számára kiadott 14/2008 ÖM rendelet rendelkezik a szolgáltatói tevékenységről. A rendelet azért nagyon fontos, mert ez rögzíti, hogy jogszerűen hogyan tudunk lovas szolgáltatással foglalkozni, milyen munkakörökben milyen végzettséggel kell rendelkezni!

Ebben a rendeletben több fontos pont is meg van határozva. Az egyik, hogy minden egyes lovas szolgáltatónak rendelkeznie kell egy szakmai vezetővel, akinek a rendelet előírja, hogy milyen végzettséggel kell, hogy rendelkezzen. Ez a rendeletben megnézhető, de jelen pillanatban, ami a piacon a felnőttképzésben egyedüli elérhető végzettség, az a lovastúra vezető képzés.

Ezen kívül természetesen rendelkezésre áll továbbra is a Sportoktató és a Sportedzői képzés, amit a régi OKJ rendszerében rengetegen végeztek el. Viszont ez a kettő képzés teljesen átalakult az új képzési rendszerben és nagyon szigorú lett a beiratkozási feltétel, amelyhez kimondottan a Magyar Lovassport Szövetség ragaszkodott.

Ezen kívül természetesen rendelkezésre áll továbbra is a Sportoktató és a Sportedzői képzés, amit a régi OKJ rendszerében rengetegen végeztek el. Viszont ez a kettő képzés teljesen átalakult az új képzési rendszerben, elment a Sportoktató, Sportedző képzés egy olyan irányba, ami valóban sportolók képzésével foglalkozik és a beiratkozás feltétele például a rajtengedélyvizsga és a versenytapasztalat is. Ezeknek az új feltételeknek nagyon kevesen felelnek meg, ezért szinte nincs is a piacon induló képzés, a képzők nem tudják összetoborozni a megfelelő létszámot!

Ugyanúgy ez az ÖM rendelet rögzíti azt is, hogy ki végezhet oktatói munkát. Akár lovagoltatás, lovasoktatás, terep vagy túra lovagoltatás, de még a lovas bemutatókhoz is végzettség szükséges! Ami továbbra is elérhető képzés az átalakult oktatási rendszerben, az a lovastúra vezető képzés.

A lovasoknak szóló 14/2008 ÖM rendelet szerint bármilyen lovas tevékenység végezhető vele (lovasoktatás, tereplovagoltatás, szakmai vezető, lovardavezető, lovas bemutatók,…), és a beiratkozási feltétel is olyan, amelynek a legtöbb lovas meg tud felelni: érettségi és stabil lovastudás.

Egyetlen mondatban összefoglalva: aki ma lovardát szeretne vezetni, szakmai vezetője lenne egy lovardának vagy bármilyen szolgáltatást végezne lovasoktatásban, legyen az sportoktató, túra lovagoltató, lovas bemutató, annak az egyedüli piacon elérhető felnőttképzés, a lovastúra vezető képzés.

Milyen hosszú a képzés?

A lovastúra vezető képzés néhány hónap alatt elvégezhető. Úgy néz ki a képzés menete, hogy a jelentkező részt vesz egy próbalovagláson, ahol megnézik mennyire stabilan ül a lovon, mennyire stabil a lovastudása (L7-es díjlovagló program). A jelentkezés további feltétele a már említett érettségi bizonyítvány és a betöltött 18. életév, valamint egy erkölcsi bizonyítvány.

Gyakorlat, jelenlét

A képzés korszerű módszerekkel zajlik, személyesen csak a gyakorlati oktatáson kell megjelenni, az elméleti oktatás általában online zajlik, ami bármikor, tetszőleges időpontban megtanulható és elsajátítható. Hétvégente egyik napon gyakorlati képzés van, amikor meg kell jelenni személyesen a lovardában. Ha valaki valamelyik gyakorlati alkalmon nem tud részt venni, akkor azt pótolhatja.

Mennyibe kerül?

A képzés költsége nagyjából egy nyereg árából (pár százezer forintból) elvégezhető, általában lehetséges a részletfizetés is.

Szeretnél bővebb információt? Töltsd ki az alábbi űrlapot!

Tamie Smith a Kentucky Horse Show nyertese

Izgalmas három napon vannak túl a lovastusa rajongói; a sportág 7, évente megrendezett ötcsillagos eseményeinek egyikét, a Kentucky Horse Showt április 27. és 30. között bonyolították le. Az esemény nem csak egyike a kevés ötcsillagos lovastusa versenyeknek, de a Badminton Horse Trials-szal és a Burghley Horse Trials-szal együtt a Lovastusa Rolex Grand Slamjeként is emlegetik. Most Tamara („Tamie”) Smith nyerte az eseményt, aki 2008. óta első amerikaiként, 2011. óta pedig első nőként állhatott a dobogó tetejére.

Első és második nap – díjlovaglás

Az ötcsillagos lovastusa versenyeket ugyan „háromnapos verseny” néven szokták emlegetni, az indulók magas száma miatt hagyományosan négy napon át tartanak. Az első két napon az versenyzők díjlovas programjait láthatta a többezer fős közönség.

Az erős, világklasszisokból álló mezőny fele lépett négyszögbe az első napon, amely végén 22,6 ponttal (77,4%-os program) a nagy-britanniai Tom McEwen került első helyre, őt szorosan követve két, hazai pályán versenyző lovas: második helyen Tamie Smith (24.2 pont – 75,8%), harmadikként pedig Liz Halliday-Sharp (29.0 pont – 71%).

A többszörös olimpiai érmes Tom McEwen és a 12 éves holsteini, JL Dublin még nem egészen egy éve dolgoznak együtt, ám a ló nem újonc ezen a szinten. Dublin a tavalyi szezont még Nicola Wilson alatt kezdte meg, viszont a Badminton Horse Trials során történt csúnya bukásuk után a lovas visszavonult az élsportból – így került a herélt Tom McEwenhez.

A díjlovaglás második napja is tartogatott magában izgalmakat, hiszen a tavalyi Kentucky második helyezett és egyben jelenlegi világbajnok ló-lovas páros is itt indult. Yasmin Ingham és Banzai du Loir 22.1 hibaponttal kezdték meg a versenyt, ezzel honfitársuktól átvéve a dobogó felső fokát.

„Teljesen csodálatos érzést nyújtott. Mindent megtett, amit kértem tőle. Olyan érzés volt, mintha csak legyintgette volna a lábait, miközben tökéletesen pontosan csinál mindent, szóval ma nem is kérhettem volna ennél többet.” – nyilatkozta a lovas a saját, 22 pontos rekordjukat megközelítő programlovaglás után.

A második nap végén, a tereplovaglás előtt így zárult a sorrend:

  1. Yasmin Ingham – Banzai du Loir
  2. Tom McEwen – JL Dublin
  3. Tamie Smith – Mai Baum
  4. Will Coleman – Chin Tonic HS
  5. Liz Halliday-Sharp – Miks Master C
  6. Boyd Martin – Tsetserleg

Harmadik nap – tereplovaglás

A tereplovaglás kétségtelenül a lovastusa legizgalmasabb versenyszáma. A Derek di Garzia által tervezett pálya 28 akadályból állt, több mint 6500 méter hosszon. Ahogyan az várható volt, a nap végére az élmezőnyben átrendeződött az állás.

Az addig első helyen álló, világbajnok kombináció egy akadályhibának köszönhetően lemondhatott a hétvége első helyezéséről. Yasmin Ingham és honfitársai abban a szerencsétlen helyzetben voltak, hogy az elmúlt hetek rossz időjárása miatt több nagy-britanniai verseny is lefújásra került, így gyakorlás nélkül hagyva őket.

A díjlovagláson magát harmadik helyre feltornázó Tamie Smith számára viszont szerencsét rejtegetett magában a pálya – Mai Baum hátán 2 másodperccel a megszabott időn belül végeztek a terepfeladattal, így megtartva előző napi 24.2 hibapontjukat. Szorosan mögöttük 27.8 hibaponttal Tom McEwen és JL Dublin, akik a második nap során 5.2 hibapontot szereztek időtúllépésért.

„Fantasztikus ez a ló. Azt figyelembe véve, hogy ez mindössze a hatodik versenyem rajta, hatalmas elismerés jár Nicola Wilsonnak és mindennek, amit tett, hiszen egyszerűen fel tudtam pattanni és körbe menni egy ötcsillagos pályán, ami rengeteg kihívást rejteget. (…) Nem álltunk még ilyen nagy kihívás elé, mint ezek az emelkedők, a terep és az akadályok itt Kentuckyban, így nem is lehetnék elégedettebb. Tökéletes volt.” – nyilatkozta az olimpikon JL Dublinról.

Az állás nem csak a ranglista tetején változott meg – Liz Halliday-Sharp ötödikről harmadik helyre került, a német Sandra Auffarth pedig a kilencedikről egészen a negyedik helyre tudott lovagolni. A díjlovaglásban negyedik legjobb eredményt elérő Will Coleman és Chin Tonic páros 14 hibapontot kapott időtúllépésért, így a 11. helyre estek vissza, ám Coleman másik lován, Off The Recordon hibátlanul teljesítette a pályát, és megszerezte az ötödik helyet.

Negyedik nap – díjugratás

A tereplovaglás izgalmai után egy végső állatorvosi vizsgálattal kezdődött a nap Kentucky-ban, amit követően két kombinációval kevesebb maradt csak versenyben. Az amerikai Megan O’Donoghue maga vonult vissza az utolsó számból még a felvezetés előtt, Liz Halliday-Sharp Deniro Z-je pedig sajnálatos módon a második vizsgálata után nem felelt meg a követelményeknek, így kizárásra került. Másik lovával, Miks Master C-vel Liz Halliday-Sharp harmadik helyen versenyben maradhatott.

A díjugrató pályán rengetegen tudtak verőhiba lovagolni, ami azt jelentette, hogy egyetlen fa is több helyezéssel vethette hátra a lovasokat. Az előző napok után első három helyeken álló Tamie Smit, Tom McEwen és Liz Halliday-Sharp mind hibátlan pályát tudhattak maguk mögött, így a dobogó három fokát ők foglalhatták el, valamint az őket negyedikként követő Sandra Auffarth szintén hibátlannal tudta megtartani a helyét. Ötödik helyen a francia Maxime Livio, míg hatodikon pedig Phillip Dutton végeztek.

Megható eredmény

JL Dublin és Tom McEwen második helyezése a lóhoz kötődő összes ember számára igazán különleges esemény. A herélt Nicola Wilsonnal 2021.-ben még Európa bajnok volt, ám tavalyi, tereppálya közbeni felbukásukat követően addigi lovasa a sportból való visszavonulásra kényszerült.

A csapatban olimpiai aranyérmes, egyéniben pedig olimpiai ezüstérmes sportoló Tom McEwen köszönetet mondott Wilsonnak; nyilatkozata szerint az alapos képzés, amiben a ló korábban részesült, nagyban hozzájárult az eredményükhöz.

Tamie Smith történelmet írt

A négy, izgalmakkal teli versenynapot követően Tamie Smith 2008. óta első amerikaiként, 2011. óta pedig első nőként léphetett a dobogó legfelső fokára Kentuckyban. A 48 éves sportoló nem csak tehetsége, hanem szerencsés egybeesések segítségével juthatott ide; hiszen lova, Mai Baum egykori tanítványa, Alexandra Ahearn és szülei birtokában áll. A fekete herélt lovaglásának lehetősége még 2014.-ben tárulkozott a sportoló elé, az akkor 19 éves tanítványa egyetemi tanulmányai miatt hagyta edzőjére a lovat.

„Először hónapokig le akartam róla beszélni őt. Azt mondtam „kicsit lassíts le, és gondold át! Nem tudod, miről beszélsz!” mire azt a választ kaptam, hogy Amerikának szüksége van erre a lóra.”

A most 17 éves Mai Baum ötcsillagos debütálására 2021-ben, szintén Kentuckyban került sor, ahol majdnem első helyezést gyűjtöttek be, ha nem hibáznak a tereplovas pálya utolsó harmadában. A páros ezután a 2022-es Badmintonon is részt vett, ahol kilencedik helyen végeztek, majd az amerikai csapat tagjakén a paratoni del vivaroi FEI Világbajnokságon ezüstéremhez segítették a nemzetet.

Tamie Smithen hatalmas volt a nyomás, hiszen 15 év óta első amerikaiként vezette az állást a tereplovaglást követően, és a tőle csak 3,6 ponttal elmaradó Tom McEwen hibátlan lovaglása után tökéletes teljesítményt kellett nyújtania.

„Őszintén bevallom, hogy kicsit ideges voltam, mikor pályára léptünk, mert a Világbajnokságon ránk nem jellemzően két verőhibánk is volt. Bronzérmes helyen álltam előtte, de ezt elvesztettem, és kilencedik helyre kerültünk.”

Végül Tamie Smith és Mai Baum az első napon, díjlovaglásban szerzett mindössze 24.2 hibapontjukkal fejezték be a versenyt, ezzel történelmi győzelmet aratva.

Nincs vége az izgalmaknak

Ugyan a Kentucky háromnapos versenynek már vége, nem unatkoznak sokáig sem a sportolók, sem a lovastusa szerelmesei, hiszen a szintén ötcsillagos Badminton Horse Trials a hét végén, május 4. és 8. között kerül megrendezésre. Nem akármilyen eseménynek nézünk elébe, hiszen a versennyel egyidejűleg tartják majd III. Károly angol király koronázási ünnepélyét is.

2023.05.02.
Merényi Kincső
Képek: Canva

Tereptan kezdőknek

Tereptan kezdőknek

” Az ember sohasem érzi magát szabadabbnak, fennköltebbnek és boldogabbnak, mint lóháton. ” – Ahhoz, hogy ez az érzést sokszor éljük át, fontos néhány alapvető szabályt ismerni.

A hobbilovaglás egyik legelterjedtebb módja, formája a tereplovaglás. Ilyenkor a lovaglás nem zárt környezetben, lovardában, fedeles-lovardában, karámban történik, hanem kint a terepen, a természetben. Ez adja a szépségét, és egyben ez határoz meg néhány olyan írott vagy íratlan szabályt, amit érdemes szem előtt tartani, elsősorban a balesetek megelőzése érdekében. Hazánk szerencsére bőségesen rendelkezik még jó terep-adottságokkal a lovagláshoz, ez jelenti a legfőbb vonzerőt a hozzánk látogató lovasturisták részére is. Természetesen a földek privatizációjával bizonyos mértékig romlottak a feltételek, de még mindig sokkal kedvezőbbek, mint általában a Nyugat-európai országokban.

  • Tereplovaglásra lehetőleg ne menjünk egyedül, fiatal csikóval pedig soha. Bármikor történhet olyan esemény, kisebb (netán nagyobb) baleset a legtapasztaltabb lovassal és a legmegbízhatóbb lóval is, amikor segítségre lenne szükség, ami esetleg életet is menthetne.

  • A tereplovagláskor is be kell tartani a bemelegítés szabályait, ha nem akarjuk, hogy a ló lesérüljön. Ha mégis bekövetkezik, hogy a ló valamiért lesántul, le kell szállni és lassan haza kell vezetni, súlyosabb esetben – ha van rá mód – lószállítót kell érte küldeni.

  • Ha terepre lovagolunk ki, mindig kell, hogy legyen egy túravezető, úgynevezett éllovas. Ez általában a legtapasztaltabb, legjobb lovas szokott lenni. Ő határozza meg a csapat útvonalát, a jármódot, az iramot, a pihenőket, egy szóval vezeti a túrát. Vezényszavait érthetően, hangosan adja ki, kézzel jelez, és az egymás mögött lévő lovasok azonnal hátrafelé továbbítják azt, hogy mindenkihez eljusson. A vezető a kiadott vezényszót (például ügetés jármódban lépést vezényel) egy pici késéssel hajtja végre, nem amikor kimondja, hiszen az utolsó lovasnak is kell, hogy ideje legyen azt végrehajtani úgy, hogy ne szaladjon bele az előtte lévőbe. Szerencsés eset, ha a vezető lova is rutinos, tapasztalt, bátor terepló, hiszen a lovak sokkal könnyebben mennek el számukra veszélyesnek látszó dolgok mellett (pl. egy fóliadarab vagy nylonzsák) a másik ló után.

  • A terepen illik valamilyen rendezett alakzatban lovagolni, ez általában egyes vagy kettes oszlop. Nagyon kell figyelni arra, hogy egymást a rúgástávolságon belül semmiképpen sem szabad megközelíteni, de inkább rá kell hagyni néhány métert, hogy ha az előttünk haladó lova váratlanul megáll, nehogy baleset legyen. Egyszerű módszer, hogy ha lépésben haladva az előttünk lévő ló csánkját, vagy lábának csánk alatti részét látjuk a mi lovunk füle között elnézve, akkor többé-kevésbé helyes távolságban vagyunk. Ha csak az előttünk lévő ló farát vagy combját látjuk, túl közel mentünk. Természetesen nem szabad az indokoltnál jobban leszakadni sem, hogy nehogy a ló ettől pánikba essen, és megpróbáljon minden áron a többi ló után rohanni. Nyilvánvaló, hogy ha van mén a csapatban, akkor vagy annak kell elöl menni, vagy heréltek között kell helyet foglalnia, illetve az esetleges rúgós ló csak a sor végén mehet.
  • Ha országutat kell kereszteznünk, rendkívül nagy figyelemmel és határozottan, gyorsan tegyük meg. Szükség esetén az éllovas karjelzéssel kérje a forgalom leállását, amíg a csapat áthalad. Ha egy-egy szakaszon közúton kell lovagolnunk, akkor a Kresz szabályai érvényesek ránk is. Ilyenkor az út jobb szélén, egyes oszlopban kell lovagolni. Ha vélhető, hogy esetleg nem érünk vissza a terepről sötétedés előtt, feltétlenül legyen a bal lábszárunkon a kerékpárosokéhoz hasonló villogó, hátrafelé piros, előrefelé fehér, és szürkület kezdetekor kapcsoljuk is be. Ha autó közeledik a csapathoz, akkor a vezető oldalra kinyújtott karjának lassú le-fel mozgatásával kéri az autóst, hogy lassítson, amit a legtöbbjük megért, és megáll vagy lelassít. Sajnos kivételek is vannak, ami veszélyes a lóra és a lovasra nézve is, de a karosszériásnak is okozhat komoly munkát.

  • A terepen számtalan dologtól a ló váratlanul megijedhet, és ijedtében megugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenek elsősorban a vadak: egy felrepülő fácánkakas, vagy a bozótban megugró őz rettenetes ribilliót tud csinálni a lovak között. Veszélyes a kerékpáros, netán a gyalogos, ha mondjuk lobogó piros esőkabát van rajta, a tanyák körüli kutyák, egy kidobott zsák, szemétkupac (sajnos van belőle bőséggel), vagy egy erdei motoros, autós. Éppen ezért terepen ha hosszú száron lovagolunk, akkor is legyünk folyamatosan érintkezésben a ló szájával, és ne legyen a szár odadobva. Vannak olyan lovak, amelyek – különösen ha nagyon pihentek – a szabad terep láttán azonnal kemény szájúvá válnak, állandóan törnek előre, és próbálnak elrohanni. Mások jókedvükben bokkolnak, játszanak. Van olyan ló is, amelyik nem bírja elviselni, ha másik ló megy előtte, de ha az élre állítjuk, azonnal megnyugszik. Van, amelyik viszont az élen nem mer menni, de a másik után szépen nyugodtan elmegy. Ezek a ló egyéniségétől függenek.Ha netán előfordul, hogy a lovunk elragad, és nem tudjuk felvenni, akkor ki kell nézni egy sík terepszakaszt, és ott körre fordítani a lovat, majd egyre kisebb köröket lovagolva középen szépen meg fog állni. Ha véletlenül leesnénk lehetőleg ne engedjük el a szárat.

  • A fokozott esésveszély miatt lehetőleg kobakban lovagoljunk ki terepre, úgy, mint ugratáskor. Ha a terepen kisebb terepakadályokat kell leküzdenünk (kidőlt fatörzs, kis árok, stb.) ugratással, vagy egy nagyobb árkot vagy emelkedőt, lejtőt mászatással, mindig úgy helyezkedjünk, hogy egymást ne akadályozzuk, és elöl a legmegbízhatóbb páros küzdje le az akadályt. Mászatón akár felfelé, akár lefelé haladunk, a ló hátulját próbáljuk tehermentesíteni, mert felfelé azzal tol, lefelé azzal fékez. Soha ne kapaszkodjunk a ló szájába, mert a nyakával viszont egyensúlyoz. Bizonyos helyzetekben jó szolgálatot tehet, ha átöleljük megbízható lovunk nyakát, és ha feljutottunk a meredek tetejére, rendezzük sorainkat és ülésünket.

  • A tereplovaglás hosszát mindig a ló edzettségi állapotához kell igazítani. A legrosszabb, de sajnos általános dolog, hogy hétfőtől péntekig áll a ló a boxban (remélhetőleg nem az állásban), szombat vasárnap pedig megy 50-60 km-t terepen. Ezt természetesen a legkeményebb ló sem igen bírja sokáig egészségkárosodás nélkül. Általában nagyon jó hatással van a lóra szellemileg, ha hetente egy-két alkalommal terepre lovagolunk ki vele a lovaspályán történő rendszeres edzésmunka közben is.

    Sajátos terep-lovaglás a hagyományos őszi vadászlovaglás, a Hubertus. Ez valamikor falkavadászatta! egybekötött társas lovaglás volt, ma többnyire falkavadászat nélkül zajlik. A Hubertus lovaglásoknak vannak sajátos, speciális játékai, úgy mint pl. a rókavadászat. Ilyenkor egy lovas vállára egy rókabőrt kötnek, kap bizonyos előnyt, és a többi lovasnak őt kell megfogni, letépni a válláról a rókabőrt. Angliában igen nagy hagyományai vannak a vadászlovaglásoknak olyannyira, hogy külön erre a célra tenyésztik az úgynevezett hunter lovakat.

Szerző és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Rossz szokások

Szitál a lovam. Miért?

 Rossz szokások

A ló rossz szokásait többnyire a környezet alakítja ki, általában az unalom, de a hajlam az öröklődik. Ezek a szokások azon túl, hogy nem szépek, általában károsak is a lóra nézve, esetleg veszélyesek az emberre.

  • A szitálás az, amikor a ló a boxban vagy az állásban állva egyik első lábáról áll a másikra, dülöngél. Ez azért nagyon káros, mert az első lábak idő előtti elhasználódását segíti. Kialakulásában nagy szerepe van a tulajdonosnak, mert általában ezt a szokást is unalmában veszi fel a ló. Mindenesetre nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utal. Kialakulása után roppant nehéz leszoktatni róla a lovat, szoktak próbálkozni a ló előtti fal csíkosra festésével, hogy hátha elszédül és abbahagyja, vagy a béklyóval. Ezekkel lehet kísérletezni, de jobb megelőzni a kialakulását. A rossz szokásokat a lovak igen hamar eltanulják egymástól, ezért nem célszerű ilyen lovat társas istállóban tartani.
  • A másik leggyakoribb rossz szokás a karórágás. Ez azt jelenti, hogy a ló ráharap valamilyen szilárd tárgyra, ami lehet a jászol vagy az etetőcsésze széle, a karám rúdja, az ajtó, vagy bármi más. Ilyenkor a ló tátott szájjal harapja, fogja az adott tárgyat, és közben nyeli a levegőt, böfögésszerű hangot hallat. Ezek a lovak, amellett, hogy nem nyújtanak ilyenkor túl szép látványt, kondíciójukat is nehezen tartják. A leszoktatásra szintén vannak trükkök, pl. a jászol apró szeggel való kiverése, hogy ne tudjon a ló ráharapni, vagy láttam már olyan megoldást, amikor a boxban a rácson belül körbehúztak egy villanypásztort. Lehet kapni olyan “nyakörvet” is, amit a lovon kell tartani (a lovaglás idejét kivéve), és ez meggátolja a levegő nyelését.
  • Szintén gyakori rossz szokás, amikor a ló rúg abrakoláskor, pontosabban, amíg várja az abrakot, de már hallja a vödör csörgését, vagy éppen, amint megkapja az abrakot csipked, harapdál, rúg. Rossz szokás, de alapvetően nevelés kérdése, amikor a ló az embert igyekszik a falhoz szorítani, amikor megy be mellé, vagy jön ki az állásból. Kifejezetten rosszindulatú lovak egyszerűen kizavarják az embert a boxból.
  •  Szintén nem öröm, ha a ló rászokik a csipkedésre. Ilyenkor nem durván, de oda-oda nyúl az emberhez. Ez a tulajdonság a társas viselkedés egyik formájára vezethető vissza: amikor az egyik ló a másikat vakargatja, akkor a másik is vakargatja az egyiket, kölcsönösen tisztítják egymást. Amikor az ember ápolja a lovat, akkor sok ló először szintén ápolni akarja az embert. Ha ilyenkor nem hozzuk egyértelműen tudtára, hogy azt nem szabad, akkor esetleg játéknak veszi, és kialakul a csipkedés. Más dolog, amikor a ló rosszindulatból harap.
  • A csiklandósság sem öröm, bár ez inkább adottság, mint rossz szokás kérdése. Az ilyen lovat csak nagyon finoman, óvatosan ápoljuk, mert ha a csiklandós testrészt durván kezdjük vakarni, esetleg rúg, vagy a falhoz szorítja az embert.
  • Az emberre való rúgás már nem rossz szokás, hanem megengedhetetlen viselkedésforma, csakúgy, mint amikor a ló direkt harapja az embert.

Szöveg: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Otthontartás vs. bértartás

Magánháznál vagy szállodában?

Otthontartás vs. bértartás

Amennyiben az otthoni udvar túl kicsi, tarthatjuk panzióban is lovunkat.

Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Alapvetően mindig az ember lehetősége és igénye dönti el, hogy melyik utat kell választania.

A bértartásnak nyilvánvaló előnye, hogy sokkal kisebb időbeli kötöttséggel jár, mintha valaki saját maga otthon tartja a lovát. Emellett sokaknak nincs is más lehetőségük, hiszen egy bérházi lakás erkélyén, vagy akár egy családi ház néhány négyzetméteres kertjében nincs lehetőség lovat tartani, – és van, ahol a település önkormányzata rendeletileg is tiltja a nagyállat tartását.

Hátrányai is vannak persze. Időigényes a lóhoz kijárni, mert lehet, hogy csak kissé messzebb találunk megfelelő helyet lovunk tartására. Vegyük alapul, hogy egy rendes lovaglás öltözéssel, ápolással, nyergeléssel együtt legalább 2 óra, és ha mondjuk a lovarda, ahol a lovunkat tarjuk nem a közvetlen közelünkben van, akkor az odaút és a visszaút újabb egy óra, azaz 3 órányi egybefüggő szabadidőre van szükségünk egy-egy lovagláshoz. Nem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő helyet sem, ahol a szolgáltatás minősége megfelel a lovunknak, az ára pedig nekünk.

Ma – 2012  elején – egy ló havi bértartása átlagosan 50 és 80 ezer Ft között mozog, attól függően, hogy boxban vagy állásban, esetleg futóistállóban helyezzük el lovunkat, és az ápolás, körmözés, patkolás, vakcinázás, jártatás stb. benne van-e a havi díjban. Emellett nem mindegy, hogy milyen az istálló személyzete, a lóápolók, az edző (ha van), milyen a lovarda, van-e fedeles lovarda, tereplovaglási lehetőség. Milyen minőségű takarmányt etetnek, és mennyit az adott telepen. Milyen az állatorvosi ellátás, és még számos szempontot lehetne sorolni.

Az otthon való lótartásnak egyik nagy hátránya, hogy nagyon kötött időrendet követel a lótartótól, ha nem is órára, de napszakra mindenképpen. Előnye, hogy a lovunkat bármikor láthatjuk, szem előtt van, tudjuk, hogy mikor hogyan viselkedik, mit csinál, sokkal jobb személyes kontaktus kialakítására van lehetőség. Mi magunk dönthetjük el, hogy mikor miért büntetjük és mikor miért jutalmazzuk. (A legtöbben nem szeretjük, ha a lovunkat más megveri, még ha indokoltnak is látszik, illetve szinte biztos, hogy a fenyítés mértékében nem értünk egyet, – és ez nagyjából a jutalmazásra is vonatkozik.) A ló megszokja, hogy tőlünk kapja az élelmet, mi ápoljuk nap mint nap, tudja, hogy ki a gazdája.

Hátrány, hogy komoly beruházásokat igényel, ha nekünk kell istállót építeni, tekintélyes helyigénye van, ami sokszor a lótartás szűk keresztmetszete. Istállót még csak lehet építeni kisebb területen is, de karámot, netán legelőt, azt nem.
Ami a költségeket illeti, mai áron számítva saját házunknál is belekerül egy ló tartása havonta körülbelül 20 000- 30 000 Ft-ba, attól függően, hogy a takarmányt milyen áron tudtuk beszerezni, esetleg megtermelni.

És ebben természetesen nincsen benne a saját munkaerőnk, ráfordított időnk, valamint az istálló, és egyéb szükséges létesítmények költsége, amortizációja. Ha kalkulálunk ezekkel a költségekkel is, akkor a két variáció között a különbség már elég csekély. Ez azt jelenti, hogy a bértartás, vagy saját, otthoni lótartás között a választás alapvetően nem csak anyagi kérdés, hanem életforma illetve adottság kérdése.

Szerző és fotó: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Milyen az ideális lóétkező?

Milyen az ideális lóétkező?

Miből egyen és igyon a ló?

Akár boxban, akár futóistállóban vagy féltető alatt karámban tartjuk lovunkat, gondoskodnunk kell biztonságos, célszerű etetőről és itatóról.

Abrakolás:
Abraketetésre használhatjuk (főként állásos és futóistállóban) a hagyományos jászlat. Ez legyen megfelelően magas, hogy a ló ne lépjen bele. A ló felőli oldala fentről lefelé befelé húzódjon, hogy a ló evéskor a lábtövét ne üsse be, kényelmesen tudjon enni. Ami az etetőcsészét (musli) illeti, szintén azok az alapvető követelmények vele szemben, hogy a ló kényelmesen elérje, de ne tudjon sem belelépni, sem beletrágyázni. Ezért nem célszerű túl alacsonyan felszerelni, mert nem túl hálás dolog minden reggel trágyát takarítani az etetőből vagy az itatóból.

Másrészt ne legyen balesetveszélyes éles széle, illetőleg belül se legyen sarka, hogy a ló “tisztára tudja nyalni”, és ne maradjon takarmány benne. A legkülönbözőbb alakú, sarokba és egyenes falra felszerelhető etetőcsészéket gyártanak már különböző anyagból (műanyag, fém, beton, műkő), ezek általában jól beváltak. Kiválóan megfelel viszont egy kiselejtezett mosogató is, aminek alakja és mérete is pont a fenti célt szolgálja, és igen olcsó megoldás. Természetesen a lefolyó helyét be kell dugni úgy, hogy a ló a dugót ne tudja kihúzni (a dugó karika-tartó kiálló részét levágjuk, így egy síkba kerül az edény aljával.) Azoknál a lovaknál, amelyek hajlamosak az abrakot kiszórni az etetőt be szokták pálcázni olyan sűrűn, hogy az orrát közzé tudja dugni, és tudjon enni, de ne tudja oldalirányba kilökni a tápot vagy abrakot. Az etetőcsészék elhelyezésénél fontos szempont, hogy azok egymástól minél távolabb legyenek, és a lovak ne zavarják egymást evés közben.

Szinte minden ló “kajairigy”, és nincs annál rosszabb megoldás, amikor a lovak a szomszédos boxokban egymással szemben állva kell, hogy abrakoljanak. Ilyenkor (általában) mindkettő hátracsapott füllel, fenyegető tartással igyekszik minél hamarabb befalni az adagját – ami a legkevésbé sem mondható egészségesnek. Az a szerencsés, ha a lovak etetőcsészéi a lehető legtávolabb vannak egymástól, esetleg nem is látják egymást a lovak. Ilyenkor tudnak lassan, alaposan rágva (nagyon fontos!), nyugodtan enni.

Szénázás:

A széna etetésére is több megoldás kínálkozik. A hagyományos a jászol felett elhelyezett létrához hasonló szénarács. Ennek egy kisebb változatát szokták a boxokban elhelyezni, mintegy széna- kosarat, vagy lehet a szénát hálóból is etetni. A szénahálót eredetileg a lovak szállításához találták ki, de ma szokás a boxban is elhelyezni. A hálónak és a rácsnak is az a hátránya, hogy a ló természetellenes testtartásban, vagyis fentről “legel”. Ezáltal a nyak- és hátizmok, a láb ízületei és inai nem a megfelelő módon terhelődnek. A széna a ló szemébe is hullik, ami szintén nem jó. Megoldás a problémára, ha nem kötjük magasra a szénahálót, akkor viszont fennáll a veszélye, hogy belegabalyodik az állat. A ló szempontjából a legjobb megoldás a széna földről etetése, így viszont viszonylag sokat pocsékol, ami a gazda szempontjából kifogásolható. Ennek ellenére én ez utóbbi megoldást javaslom.

Legyen a boxban önitató?

Az önitatónak vannak előnyei és hátrányai. Előnye természetesen, hogy kényelmes, nem kell vödrözni, illetve ha sokáig nem vagyunk otthon akkor is iszik a ló eleget. Hátránya, viszont, hogy nem tudjuk, mennyit iszik pontosan, pedig a nagymértékben megváltozott vízfogyasztás esetleges megbetegedés jele is lehet. Ezen kívül sokszor előfordul, hogy a ló valamilyen módon az önitató szelepét kiakasztja, eldugítja, és elárasztja vízzel az egész istállót. Az önitatót esetleg le is tudja törni a ló, ez ellen különböző önitató-védő erőművekkel szoktak védekezni.

Az önitató egyik legnagyobb hátránya azonban, hogy 0 fok alatti hőmérsékleten elfagy. Természetesen lehet olyan módon is üzemeltetni, hogy télen víztelenítjük a rendszert, és ilyenkor marad a hagyományos vödrös módszer. (Ebben az időben úgyis kisebb a vízigénye a lónak, mint nyári időszakban.) Jól bevált módszer, ha van az istállóban egy nagyobb vödör felszerelve (biztonságos módon), és azt naponta néhányszor feltöltjük, így mindig marad a ló előtt is víz, és nem csak az itatáskor ihat.

Ahol a ló – és ez a szerencsés – nappal a karámban tartózkodik, (sőt, van ahol csak abrakoláshoz vezetik be a lovat a boxba, és éjjel-nappal kint van), ott egy nagyobb edényből (például fürdőkád) jól megoldható egész napra a vízellátás. Természetesen ügyelni kell rá, hogy a víz soha ne poshadjon bele, ne melegedjen túl nyáron, télen pedig a jeget kell rendszeresen feltörni, illetve meleg vízzel felolvasztani. Az itató elhelyezésekor is fontos szempont a balesetek megelőzése! Kiváló megoldás télen a fagymentes labdás önitató.

Szerző és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

A ló életkora

A LÓ ÉLETKORA
Meddig él a ló?

A telivér ló élete húsz esztendő. A félvérek valamivel tovább élnek. Könnyen szemléltethető, hogyan viszonylik a ló kora az emberéhez, ha a számok nem is mindig megbízhatóak:

Emberi kor

A ló kora

20

05

40

10

50

15

60

20

70

25

80

30

90

35

Az igás lovat tizenhét éves korára már öregnek tekintik, mivel a lába ad ki rajta először. S amint tovább öregszik, szőre őszül a pofáján, kivált szeme s orra táján, szeme fölött pedig mélyülnek a gödrök. Szemhéja ráncosodik, ajka pittyed, háta lazul, s a járása merevebb. Figyelemre méltóak a ló átlagos életkorától messzi elütő lómatuzsálemek.

Világrekordnak a hatvankét esztendő számít: Egy Old Billy nevű ló állította. Az 1760-tól 1822-ig élt Billy keresztezett fajtájú volt, a lancashire-i Warrington táján vontatott bárkákat a csatornákon. S ha a régi feljegyzéseknek hihetünk, dolgozott még ötvenkilenc esztendős korában is, bár alighanem tiszteletbeli munkákat bíztak rá csupán – hiszen ilyen korú lovat megdolgoztatni olyan, mintha 150 esztendős aggastyánt hajszolnánk. A Vén Billy mindenképpen párját ritkítja – ha ugyan nem két Vén Billyből tettek a feljegyzések egyet, hogy a csoda nagyobb legyen.

A legöregebb póniló Franciaországban érte meg ötvennegyedik életévét, a legöregebb tiszta fajú versenyló pedig Ausztráliában lett negyvenkét esztendős (Tangó Duke, 1935-78). Megérte aztán még egy hajóvonó ló a bámulatos 61 esztendőt, egy vadászló az 52-t, egy harmadik pedig még 43 éves korában is javában húzta az igát. Aztán hallani egy lovasgazdáról, akinek egyik lova 39 évet élt, a másik 37-et, a harmadik meg 35-öt, bizonyítván, hogy a lótartáshoz nemcsak szerencse kell. Mindezek azonban ritkaságok, és senkinek nem kell bánkódnia, hogy rosszul bánt a lovával, ha az nem vénült meg így. Húsz-huszonöt esztendő tisztes kor a lovak életében.

Forrás: Desmond Morris: Miért csinálja? A ló
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

A kengyel története

A kengyel története
Ki találta fel a kengyelt?

Némi megdöbbenéssel értesülünk, hogy az ókori Görögország és Róma lovasai nem éltek kengyellel. Ha csatába lóháton rontottak, combjukkal szorították, és remélték a legjobbakat. Sem Nagy Sándor, sem Julius Caesar nem élvezhette azt a biztonságot, amelyet a kengyel nyújt a lovasnak. Így még bámulatosabb, hogy Nagy Sándor lovassága összesen kétmillió négyzetmérföldet hódított meg a világból.

A régi görögök lovaglására rávilágítanak Xenophón írásai, amelyekben egyebek közt ezt tanácsolja a lovasnak: “…üljön peckesen, lábát szétvetve, mert így a combja jobban szorít, egyenes ültéből pedig a dárdáját… nagyobb erővel veti”. A comb szorításából következik, hogy nyereg és kengyel híján igen jó formában és nagy hozzáértéssel kellett küzdenie, hogy a ló hátán megmaradhasson a csatában. Mozgásának lehetőségei erősen korlátozottak voltak. Lóra pattanni, majd leugrani sem volt oly egyszerű. Megérteni bajos, hogy az ókor sok ezer lovasa közt nem akadt egy találékony szellem, aki bőrből ülőkét s hozzá hágcsót tákolt volna lova hátára. Talán éppen a katonai nevelés szigorúsága állta útját a találékonyságnak, és kényszerítette arra a régi görögöket és rómaiakat, hogy az ismert világot kínos kényelmetlenség árán hajtsák igájuk alá.

Akkor mégis ki találta fel a kengyelt? Orosz szakértők úgy vélik, hogy a görögöktől északra élő szittyák kiváló lovasai. Tárgyaikon valóban mintha kengyellel felszerszámozott lovakat lehetne látni, bár nem valami világosan. Ráadásul Nagy Sándor lovakat szerzett tőlük, azért hihetetlen, hogy találmányuknak is hasznát ne vette volna. Alighanem másutt kell keresnünk. Távolabb keletre, forróbb égalján, ahol mezítláb lovagolnak, ott már Kr. e. 200 táján megjelennek olyan kötélhurkok, amelyekbe a lovas a nagylábujját illeszti bele a lóra szállás megkönnyítésére. Ezt a nagyujjkengyelt Indiában találták föl – úgy tetszik tehát, hogy az ottani civilizációnak köszönhetjük a kengyel egyszerű, de nagy jelentőségű találmányát. S az először Ázsiában terjedt el, úgy jutott a hidegebb égövbe, ahol a lovasok súlyos csizmát viseltek, hogy lábukat melegen tartsák. S a lábbeli tette szükségessé, hogy a nagylábujjas kengyelt talpallóvá nagyítsák. A kengyel ebben az új, tökéletesített formájában annyi biztonságot és egyensúlyt adott a lovasnak, hogy forgathatta a fegyvert mindkét kezével. Korábban, ha dárdát vagy lándzsát vetett, combjával szorítania kellett a ló hátát, fél kezével pedig kapaszkodni a sörényébe. Nos, ezentúl nyilazhatott, pusztíthatta szerencsétlen ellenfeleit mindkét kezével. E nagy találmány birtokában az Attila vezette ázsiai hordák elárasztották a Nyugatot, és fürge lovaikon megmaradva ölhették az ellenük szegülőket rakásra. Egy hadtörténész megítélése szerint a kengyel volt “a hadviselés fejlődésében a legjelentősebb lépés a lovak szelídítésétől a puskapor feltalálásáig”.

A Krisztus utáni nyolcadik századra már élnek is a kengyellel Európa-szerte, és a nyugati lovaglás stílusa merőben megváltozik. A tökéletesedő nyeregben és a lábtámasztékkal minden lovas biztonságban érezhette magát annyira, hogy viselhetett akár nehéz vértet, nyeregbe szállt a lovasok korosabbja vagy kövérebbje is. A lovaglás már nem volt az ifjú atléták kiváltsága. Lovagolhatott öreg és fiatal egyaránt, két kezének szinte teljes mozgási szabadságában.

Forrás: Desmond Morris: Miért csinálja? A ló
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés