A lovak nem képeznek valós anyagi értéket manapság az emberek szemében. A tenyésztők számára pedig szinte lehetetlen minőségi lovat reális áron eladni. A lovat venni szándékozók legnagyobb többsége fel van háborodva, ha egy lóért a tenyésztője és kiképzője el mer kérni 300.000 forintnál többet.

Szomorú tény, hogy a lovak nem képeznek valós anyagi értéket manapság az emberek szemében, és most az átlag lovas vagy nem lovas emberről beszélek, nem a szűk elitről. A tenyésztők számára szinte lehetetlen minőségi lovat reális áron eladni. Így vagy mélyen az áruk alá mennek, hogy mégis valamiféle jövedelemhez jussanak, vagy egyszerűen nem adnak el lovat. Persze ehhez hozzájárul mostanság a gazdasági válság, a magas takarmányárak és egyéb körülmények. Mindezek mellett vagy épp ennek ellenére most mégis felteszem a kérdést:

Mennyit is ér egy ló?

A kérdés megválaszolásakor alapvetően a következő szempontokat szokás figyelembe venni:

1. a ló származását
2. fizikai és mentális képességeit és készségeit
3. egészségét, állóképességét, kondícióját
4. képzettségét

Hogyan is „lesz” egy jó ló?

A fedeztetési díj legolcsóbb esetben 25-30.000 forint, ami csak azt a költséget fedezi, amit a kötelező adminisztrációért, nyilvántartásért be kell fizetni az illetékes hatóságnak. Ez az összeg fedezőméntől, fedeztetési módtól függően a csillagos égig emelkedhet.

Ne feledkezzünk meg a kancáról sem, annak az éves tartásáról, a számára kötelező oltások, vizsgálatok költségéről. Mire a csikó megszületik, az összköltség globálisan akár több mint 1.000.000 forint lehet. Ekkor a csikó még egy napos sincs. Ahhoz, hogy egészséges, megfelelő méretű, jó csikó szülessen, a kancának a megfelelő egészségi állapotban, kondícióban kell lennie, hogy a lehető legoptimálisabb módon tudja kihordani és táplálni a magzatot. (Gondoljunk csak itt az ún. „bérkancákra”, akikbe beültetik méregdrága sportlovak lombikban megtermékenyített petesejtjeit.) A születést követően nem elhanyagolható költség a csikó regisztrációja (ellenőrzés, vérvétel, sütés vagy chipezés, útlevél), mely kb. 50.000 forint. Magyarul: a ló származása önmagában is értéket képvisel, azonban önmagában nem elegendő.

Optimális esetben a szülőknek örökíteniük kell a kívánatos jó tulajdonságokat. Ez pedig már a tudatos tenyésztői célpárosítás, illetve a megszületett utódok figyelemmel kísérésének eredménye.

Itt ki kell térni egy manapság egyre inkább burjánzó tévhitre. A tudatos tenyésztés célja megfelelő tulajdonságokkal rendelkező egyedek „létrehozása”. A sportcélú tenyésztés esetében a legfőbb szempont az adott szakág(ak)ra való minél tökéletesebb alkalmasság. Egy meghatározott fajta esetében pedig egyrészt a fajtajelleg megőrzése, másrészt a fajtában kívánatos tulajdonságok megléte, fejlesztése a cél. Épp ezért szinte minden fajta beenged a tenyésztésébe meghatározott más fajtákat bizonyos százalékban, vagy más fajták meghatározott egyedeit.

Így egy ló értékénél nem az a mérvadó, hogy fajtájának a neve „telivér” vagy „félvér”, illetve, hogy „tisztavérű” egy fajtán belül, vagy nem. Eleve „telivér” kétféle létezik csupán: az angol–, illetve az arab telivér. Különben pedig a szülők és az utód fent felsorolt tulajdonságai a mérvadók, illetve még az egyed saját tenyész- vagy versenyeredményei.

A legtöbb „félvér” fajta épp azért alakult ki, mert a tenyésztők „elő akartak állítani” bizonyos tulajdonságokkal rendelkező egyedeket korábban általában katonai- vagy gazdasági-, manapság inkább sportcélokra.

Azzal azonban, hogy egy csikó a világra jön, még messze nem alakult ki a számunkra kívánatos egyed. A kiképzésnek, nevelésnek, törődésnek legalább ugyanekkora a jelentősége, melyeknek a költségei a fent említett születésig képződött költségek felett határozzák meg a felnevelt ló bekerülési értékét. Nyugati országokban ezt az összeget természetesnek tartják és megfizetik a tenyésztőknek. Nálunk, ha csak a három-négy év tartásköltségét számolja az ember, azon is felháborodnak a lóvásárlók.

A tenyésztő és a kiképző lehet különböző személy, vagy egy és ugyanaz (szükségszerűen a csikó életének korai szakaszában ez utóbbi áll fenn). De mind a két személy ebből él, ez a foglalkozása, hivatása. Azt gondolom, az ő munkájukat ugyanúgy meg kell(ene) fizetni, ahogy megfizetjük egy ügyvéd, kőműves, autószerelő munkáját.

Sokszor hallani manapság: “csak nem képzeli a tenyésztő, hogy meg fogják fizetni mindazon évek költségét, amibe egy ló a születésétől fogva a megvásárlásáig kerül?” Visszásnak kell éreznünk ezt a meggondolást, hiszen bármely normális vállalkozás igyekszik úgy meghatározni a tarifáit, hogy a belefektetett pénz, a mindennapi költségek, kiadások, illetve az ott dolgozók bére megtérüljön, sőt még némi hasznot is hozzon. Miért gondoljuk azt, hogy a lovas szakma esetében ennek máshogy kell lennie?

Ha minőségi lovat szeretnénk felnevelni, csikókorban különösképp oda kell figyelni a takarmány minőségére és mennyiségére, hogy megfelelő időben és gyakorisággal megkapja a szükséges oltásokat, féreghajtót, körmölést.

Ezek nagyon fontos dolgok. Ha nem megfelelő minőségben történnek, az a lemaradás a ló későbbi fejlődése során sohasem hozható be teljesen. Ugyanez a helyzet a ló mozgásával, mozgatásával. Mindehhez megfelelő hely, környezet, megfelelő szakember(ek) és törődés szükségesek, amelyek egyebek mellett anyagi ráfordítást is igényelnek.

Manapság már meghaladott az a gondolkodásmód, hogy a csikót „kicsapjuk” a legelőre, és majd három évesen „elővesszük”, és akkor kezdjük el az emberhez és munkához szoktatni, nevelni. A ló több mentális tulajdonsága, készsége, együttműködési szándéka csikókorban alapozódik meg és dől el. Célszerű pici korától kezdve pucolgatni, felvenni a patáját, simogatni, vezetgetni, szóra szabadon mozgatni, játszani vele. Az anyját lovagolva vagy futószárazva, kocsiba fogva az anyjától is sok mindent megtanul, elles, utánoz.

Ha ezek a dolgok csikókorban belevésődnek, nem felnőtt korában kell vele megvívnunk az ilyesféle dolgokért a hierarchia-csatákat. Ilyen például, ha csikóként anyjával jár pocsolyában, vízben, patakban, forgalom közelében (persze biztonságos keretek között), átkel kicsike akadályokon, árkokon, – és még sorolhatnám a ló számára többé-kevésbé idegen dolgokat –, akkor mindezek felnőtt korára teljesen természetesek lesznek számára.

Fontos az is, milyen helyen tartjuk a csikót, fiatal lovat. Optimális esetben az a jó, ha van számára tér, de különféle domborzati viszonyok, fák, erdő is. Ezek szükségesek az erős lábszerkezet kialakulásához (később rengeteg állatorvosi és kovácsnak kifizetett forintot spórolhatunk meg vele), a távolságok helyes felméréséhez vagy az erős tüdő kialakulásához. Bizonyított tény, hogy a földről való legelés szükséges a hosszú hátizmok helyes fejlődéséhez, kondíciójához.

Ha ménesben tartjuk a csikót, szocializálódik fajtársai között, ha elég időt töltünk vele, szocializálódik az emberekhez.

Azt gondolom, hogy ahhoz hogy egy ló jó ló legyen, mindenképp jól képzettnek kell lennie (természetesen a célnak megfelelő szinten és módon) a kezdők, gyerekek, fiatal versenyzők, hobbilovasok és a családi lótartók számára is! Nyers vagy elrontott lóval csak és kizárólag tapasztalt szakembereknek szabad foglalkozniuk, vagy ügyes fiatal lovasoknak, de csak és kizárólag tapasztalt szakemberek felügyelete, irányítása mellett! Sajnos a jóhiszeműség és pusztán a lovak szeretete még nem elég.

A képzés akkor jó, ha nem egysíkú, ha a fiatal ló minél több szakág irányában képes a specializációra, továbbképzésre. Nagyon fontosnak gondolom, hogy egy oktató lónak, egy családi kedvencnek, saját egy-két dédelgetett lovacskánknak olyannak kell lennie, akivel nem kell küzdeni, vívni, akivel legnagyobbrészt sikerélmény a lovaglás, lehet fejlődni vele, tanulni tőle, és mindkét fél (ló és lovas) örömét leli az együtt töltött időben.

Külön kiemelném a hobbilovakat. Téves az az elképzelés, hogy a hobbiló nem jó másra. A hobbilovat is ki kell választani, ki kell képezni, ugyanis nem akármelyik ló alkalmas az ilyen jellegű feladatokra. Épp nekik kell a legjobbnak lenniük bizonyos szempontokból, hiszen őket nem profi lovasok, versenyzők lovagolják, hanem többé-kevésbé amatőrök.

Ne felejtsük, hogy a ló nem csak „sporteszköz”, hanem lelki társ is. Bizonyos élethelyzetekben pótolja a szülőket, barátokat vagy a pszichológust. Káros szenvedélyek, pótcselekvések helyett értelmes és egészséges kikapcsolódást, feszültség levezetést, feltöltődést nyújt fizikai terheléssel együtt. Nagyon nem mindegy ám, hogy ki az, akit társunknak választunk.

Mindezeknek a tulajdonságoknak a kialakítását, amitől a magzatból „jó ló” fog fejlődni, valamilyen szinten meg kell fizetni.

Hogy ne csak a konkrét anyagiakról beszéljünk, képzeljük csak el, hol tartana egy-két tehetséges lovas (biztos mindannyiunknak eszébe jut egy-két név az ismerőseink közül), aki szereti is a lovakat, van is valamennyi anyagi háttere hozzá, ha igazán jó ló lett volna és lenne alatta.

Egy jó lóba ugyanannyi pénzt, energiát, időt kell beleölni (vagy esetleg még kevesebbet is), mint egy „kicsit problémás”-nak mondott (feleslegesen több gondot okozó) lovacskába, akivel viszont megrekednek egy bizonyos szinten, és nincsen hova tovább. A legtöbb ember pedig olyan, hogy ha már megszeret egy lovat, nem cseréli le könnyen, nehezen vesz tudomást hiányosságairól, megtesz érte mindent, amit csak megengedhet magának. Ezért is nagyon fontos jól választani.

Azt se felejtsük el, hogy a ló érték annak számára, akié, akinél született, aki gondoskodott róla, felnevelte, tanította, együtt volt vele éveken át, virrasztott vele, ha esetleg beteg volt. Nem szeretné elherdálni ezt az értéket akkor sem, ha az élet kényszeríti rá, hogy eladja, akkor sem, ha épp azért nevelgette, hogy egyszer jó kézbe eladja. Neki más értéket képvisel, mint egy kupecnek, aki számára a ló lényegében darabáru, gazdasági haszonállat.

Végezetül nagyon is megfontolandónak és átértékelendőnek tartom azt, hogy míg manapság egy kiemelkedő tenyészetből származó Yorkshire terrier kutyusért szemrebbenés nélkül elkérnek 150.000 forintot, egy Bengáli cicáért 200.000 forintot, egy drágább elektromos dobfelszerelés 1.400.000, elektromos gitár 3.000.000, egy nagyjából komplett eladó használt horgászfelszerelés 180.000 forint, addig a lovat vásárolni szándékozók legnagyobb többsége fel van háborodva, ha egy lóért a tenyésztője és kiképzője el mer kérni 2-300.000 forintnál többet.

A Vegas Farm Lovas Egyesület bemutatója a Fjord és Haflingi Tenyészszemlén, 2014., Nőtincs

Ehhez vegyük még hozzá, hogy ha valaki márkás lovas ruházatot hord, akkor a manapság „menő” márkák termékeivel (pulóvert, nadrágot, kabátot, sapkát, sálat, kesztyűt számolva) egy lovagláshoz magára vesz kb. 170.000 forint értéket. És akkor még nem is beszéltünk különleges, felső kategóriás, vagy éppen egyedi termékekről, nem merültünk bele a nyergek, kantárok és lovaglócsizmák rejtelmeibe.

Gondoljunk csak bele! Egy márkás versenyzakó 128.000 forint, de jó származású, egészséges, versenyre felkészített, sőt csak eredményes versenytapasztalattal rendelkező lóért nem adnak 500.000 forintot?

Manapság felháborodnak az emberek azon a tényen, hogy a ló minimális árának meghatározásánál a vágóára az irányadó. Pedig ez így volt évszázadokon keresztül. Tényként kell most leírnunk, hogy az MVH tájékoztatása szerint a minőségi vágóló kilónkénti átvételi ára 550 forint. Ha gyors számítást végzünk, egy jó kondícióban levő (nem sovány) átlagos méretű ló kb. 550-600 kiló. Ennek eredményeként a vágóára 300.000 forint felett van. A vágóáron eladott lóért viszont senki nem tartozik szavatossággal és felelősséggel. A régiek számára természetes volt, hogy egy egészséges, munkára képes, jó viselkedésű ló ennél csak többet érhet. 

Magyarul: azt gondolom és szomorúan látom, hogy felfordult a világ. Mindent értékelünk és szinte semmiért nem sajnáljuk a pénzt, épp csak azért az állatért, aki eme szép sport által az egekbe tud repíteni minket, sikerélményt ad és lelki békét, sokszor hosszabb ideig van mellettünk, mint „életünk párja”. (Tudunk olyan magyar lóról, aki több mint harminc éve van gazdájával.)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne örüljön, aki mélyen ár alatt talál magának lovat, hiszen sokféle élethelyzet kikényszeríthet ilyet az eladóból. De bármilyen lovat is szándékozol megvenni, vigyél magaddal szakembert, aki meg tudja vizsgálni, hogy az adott egyed a fenti négy szempontból (származás, képesség-készség, egészség, képzettség) megfelel-e az igényeidnek. Ha mindent rendben találnak, örülj nagyon a jó vételnek, de ne gondold egy percig sem, hogy csupán ennyit ÉR egy ló.

2013.02.07. Szent-Miklóssy Andrea és Nyírő László, Benta Lovasiskola
Fotók: Haga Zsuzsanna,
Mitrov Gabriella,
Kovács Dóra Enikő,
Péterfy Zsuzsanna
Canva
Frissítve: 2015.04.17.
2017.03.02.;08.17.
2022.08.11.