Pliohippus

A Pliohippus (6. kép) az első „ősló”, melynek minden lábán egy ujj volt, mintegy 6 millió éve jelent meg. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt. A ló törzsfejlődésének ez az ága Amerikában maradt fenn, míg a Merychippusból korábban kialakult más ágak (Hipparion, Neohipparion, melyből a Stylohipparion alakult ki) a pliocén korszak végére kihaltak.

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Equus

A ma élő ló, az Equus mintegy 1 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában, ahonnan eljutott Dél-Amerikába és Európába is. Az amerikai kontinensen azonban idővel kihalt és Eurázsiában fejlődött tovább.

Mielőtt azonban a lovak teljesen eltűntek volna a Föld színéről, néhány ménes átjuthatott a Bering-földnyelven (7. ábra) Amerikából Ázsiába, ahol zavartalanul fejlődhettek tovább. Ebben az időszakban még nem létezett a mai Bering-szoros. A két kontinenst a Beringia nevű földrajzi egység kapcsolta akkor össze. Tulajdonképpen ennek a természetes hídnak köszönhetjük, hogy a lófélék nem tűntetek el teljesen a Földről és az emberiség a későbbiek során jobban megismerhette a lovat, majd háziasíthatta is. Beringia további érdekessége, hogy a lovak átjutása után még sokáig hídként működött és lehetővé tette azt is, hogy Ázsiából emberek vándoroljanak Amerikába, kialakítva ezzel a helyei őslakosokat, akiket később Kolumbusz Kristóf fedez fel és „indián”-nak nevez el 1492-ben – tévedésből (8. ábra).

A stabil földhíd hiányában teljesen másként alakulhatott volna az emberiség történelme, hiszen elveszítettük volna a lovakat és az amerikai kontinens betelepülése sem ebből az irányból és ezen módon történt volna meg.

Az Equus nem négy alnemre tagolódott ezt követően:
1. Equus–valódi lovak,
2. Asinus–szamarak,
3. Hemionus–félszamarak,
4. Hippotigris–zebrák.

A lovak 1493-ban tértek vissza Amerikába, Kolumbusz Kristóf és Hernán Cortés segítségével. Az első lovak spanyol származásúak voltak. A spanyolok terjeszkedésével egyes lovak gazdátlanul maradtak, ezek aztán nagy, elvadult méneseket (spanyol: mesteño = mustang) hoztak létre, belőlük lettek a musztángok (angol: mustang = „ownerless beast”), melyek ezért nem vadlovak, hanem a házi lovak elvadult példányai. Ez a dedomesztikáció folyamata. Az amerikai őslakosoknak nem volt szavuk a ló megnevezésére, ezért egyes bennszülött nyelveken a lónak kutya vagy szarvas a megnevezése (egy esetben „szarvas-kutyának” vagy šuŋkawakaŋ (“dog [of] power/mystery/wonder”) Lakota Sioux nyelven nevezik).

A lovak az eurázsiai hegységektől északra fekvő nagy síkságot népesítették be, míg a zebrák, szamarak és félszamarak az ázsiai és az észak-afrikai sztyeppéken terjedtek el.
A jégkorszak végét csak egyetlen vadlófaj élte túl, mely két alfajra tagozódott: a tarpánra (9. kép) és a takira.

Forrás: (Bokor et al., 2011)

2019.06.07. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.

Mesohippus és a Miohippus

A Mesohippus (3. kép) és a Miohippus (4. kép) mintegy 25-40 millió éve az oligocén korban jelentek meg és az amerikai kontinensen éltek. A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus, két hasonló, és részben egymást követő időben élt „ősló” volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak. 10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt, hogy kényelmesen elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt és könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

Forrás: (Bokor et al., 2011)

A Miohippusból három kontinensen három különböző fejlődési ág vált el egymástól. A Dél-Amerikában található Thaotherium, valamint az Eurázsiában élt Anchiterium származéka a Hypohippus nem fejlődtek tovább, míg az Amerikában maradt Miohippusból kifejlődött a Parahippus, a Merychippus őse.

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Merychippus

A Merychippus (5. kép) valódi mérföldkő a ló evolúciójában. Ugyan még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagy része a középső ujjon volt. Lábain már patát találunk és véglegesen áttért a lombevésről a fűevésre. A legnagyobb egyedek testnagysága az egy métert is elérhette. Ujjai közül csak a középső érte a talajt nyugalmi állapotban, míg gyors mozgásban a többi ujj „lengéscsillapítóként” működött közre.

Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.05. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.

Bevezetés

Az emberiség történelmében az egyik első minőségi változást a vadállatok háziasításának megkezdése jelentette. Elsőnek a kutya, illetve a juh -és kecskefélék kerültek bele a háziasítás folyamatába nagyjából 15000 éve. Ennek köszönhetően a kiskérődzők hússal, tejjel, bőrrel és gyapjúval látták el őseinket. A kutya pedig a vadászat hatékonyságát növelte, amikor éppen nem a törzsi közösséget vigyázta.

A ló háziasítása –többé-kevésbé 6000 éve -további ugrást jelentett az emberiség számára, hiszen a ló már képessé tette nagyobb teher szállítását. Kiterjesztette az ember látókörét és világát, hiszen ettől kezdve az ember a lova hátáról szemlélte környezetét és sokkal nagyobb távolságot volt képes legyőzni lova segítségével, mint korábban. Mindemellett az ember továbbra is hasznosította a ló tejét, húsát és bőrét is.

Az ember hamarosan rájött, hogy a ló kiváló társ a vadászat során –társulva a kutyával, később a sólyommal. Nagyobb területet képes bejárni és a vad elejtése biztonságosabbá válik lova segítségével.

A ló képességeinél (gyorsaság, állóképesség, ugróképesség, …) fogva nemcsak a vadászatokra kísérte el lovasát, de a háborúskodásokból is kivette a részét. A ló háziasítása azokon az eurázsiai és közép-ázsiai sztyeppéken történhetett (8. ábra), ahol akkor éppen a szkíta-hun-magyar őseink élhettek. Így őseinknek múlhatatlan és vitathatatlan érdeme volt a ló háziasításában.

Nomád eleink nemcsak a ló harcterén kifejtett tolóerejét ismerték fel, hanem először fejlesztették tökélyre a különböző fegyverek használatának leghatékonyabb módjait a vágtázó ló nyergéből, melyből az íjfeszítő lovas nomád kultúra szökött szárba a későbbiekben.

A háziasított ló így vált gazdasági állatból nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nemzetbiztonsági tényezővé, az ember társává jóban és rosszban a következő évezredekben. Miközben lovasát hordozta csatáról csatára, nem riadt vissza attól sem, hogy lovasával együtt hozza meg a nemzetért a legmagasabb szintű áldozatot.

Rendszertan

A ló (Equus caballusL.) az emlősök(Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások(Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék(Equidae) családjába tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló(Equus ferusL.). Egyes nézetek szerint a ló és a vadló egyazon faj, az Equus ferus eltérő alfajai. Ebben az esetben a ló fogalmát tágabban használjuk, amelybe beleértjük a vadlovat is, amelytől a háziasított alfajt a házi lónévvel különböztetjük meg (Equus ferus caballus).
(Fábiánet al., 1977)

Condylarthrus

A ma ismert ló (Equus caballus vagy Equus ferus caballus) törzsfejlődése több millió évre nyúlik vissza. Az első „ősló”a mintegy 75 millió évvel ezelőtt élt a Condylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki. Ezeknek az állatoknak –melyek a kutyánál nem voltak nagyobbak –a lábain öt-öt ujj volt és minden ujjukon pataszerű elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása, az ujjak folyamatos visszafejlődése, a testnagyság növekedése, valamint a lombevésről a fűevésre történő áttérés voltak. Az evolúció két kontinensen, Eurázsiában és Amerikában ment végbe, bizonyos időben párhuzamosan és olykor külön. Számos vakvágány is előfordult.

Phenacodus

A Phenacodus (1. kép) 60 millió éve, a paleocén korban jelent meg, rókaszerű alkata volt. Lábukon öt-öt lábujjal a ragadozókhoz hasonlóan talpon járt, az ujjak végén azonban kis paták voltak találhatóak. A Phenacodusból alakult ki Európában a Hyracotherium és Amerikában az Eohippus, melyek közül csak az utóbbi maradt fenn.

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Eohippus

Az Eohippus (2. kép) az eocén korra alakult ki, elülső lábain négy-négy, míg a hátulsókon már csak három-három ujja volt. Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (ezek maradéka a ló lábán látható ún. szarugesztenye). Átlagos magassága 36 cm lehetett, élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei.

Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.03. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.