Kezdőlap Blog Oldal 251

Hölle Martin fogathajtó-világbajnok a sportban szerzett tapasztalatairól mesélt

Nem is olyan régen egy csodálatos délelőttöt tölthettünk el Hölle Martin lovas birtokán, aki mindenre kitérően, szívből mesélt a fogatsportban szerzett tapasztalatairól.

A történetek közepette alkalmunk nyílt megismerni a Martin díjnyertes, meseszép lovait, képet kaptunk arról, milyen szigorú rendben élik mindennapjaikat az élsportolók és a fogathajtás legfontosabb tudnivalóiról is szó esett.

Nézd meg Te is Martin lovait, ismerkedj meg közelebbről a fogatsporttal!

2019.06.11.
Frisch Andrea, főszerkesztő
Frissítve: 2022.09.19.

Napvédelem lovak számára

A fényérzékenység és a napvédelem rendkívül fontos téma nem csak az emberek, de az állatok körében is. A következő sorokban néhány tippeket osztunk meg Veletek, melyek segítséget nyújthatnak hőártalmak megelőzésében – különösen a nyári időszakban, főként a rózsaszín bőrű lovak esetében.

A napsugárzás általi védelem rendkívül fontos a lovak számára is. Annak érdekében, hogy lovunk ne szenvedjen a fényérzékenység és a leégés veszélyétől, a következőket ajánljuk:

  • Elsődlegesen az úgynevezett “légymaszk” használatára hívjuk fel a figyelmet, mely a ló fejére helyezve nem csak a rovarok ellen nyújt védelmet, hanem megóvja az érzékeny területeket a napsugárzás káros hatásaitól is.Néhány maszk egyébként UV védelemmel is rendelkezik, érdemes ebből is a legjobbat beszerezni. Ezután célszerű a maszkot a ló fejére tenni, majd – időjárástól függetlenül – akár egész napra rajtahagyni.Fontos azonban időként levenni és áttisztítani a ló bőrét a maszk alatt, ugyanis ezzel a fej természetes tisztulását akadályozzuk.

  • Ezen kívül, használhatunk napvédő krémet is, mely cink-oxidot tartalmaz. Ehhez szinte bármelyik drogériában hozzájuthatunk. A fontos, hogy vízállót válasszunk, és ha tehetjük, napjában többször kenjük be vele a ló leégésre hajlamos részeit.
  • A váll-és nyakrész – a sörény takarása miatt – nem igényel nagy törődést. Kivéve, ha tudjuk, hogy lovunk légycsípéses allergiában szenved, hiszen ilyenkor hajlamos dobálni a sörényét, ezzel védelem nélkül hagyva az említett testrészeket.Mindenképpen figyeljünk rá!

Az első, és legfontosabb, hogy megbizonyosodjunk lovunk egészségéről. Keressük fel állatorvosunkat, végeztessünk el vizsgálatokat, hogy ezután kedvencünk a megfelelő kezelést kapja.

2019.05.31. Kurucz Linda, Lovasok.hu gyakornok
Források: https://thehorse.com/159953/sun-protection-for-horses/
Kép forrása: canva.com

Frissítve: 2022. 08. 19.

Paci Trashtag – a lovas jó cselekedet!

Paci Trashtag címmel a Lovasok.hu arra ösztönzi a lovasokat, hogy a fogjanak össze a tiszta és egészséges környezetért.

A lófélék evolúciója és háziasítása–4/3.

Pliohippus

A Pliohippus (6. kép) az első „ősló”, melynek minden lábán egy ujj volt, mintegy 6 millió éve jelent meg. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt. A ló törzsfejlődésének ez az ága Amerikában maradt fenn, míg a Merychippusból korábban kialakult más ágak (Hipparion, Neohipparion, melyből a Stylohipparion alakult ki) a pliocén korszak végére kihaltak.

6. kép: Pliohippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Equus

A ma élő ló, az Equus mintegy 1 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában, ahonnan eljutott Dél-Amerikába és Európába is. Az amerikai kontinensen azonban idővel kihalt és Eurázsiában fejlődött tovább.

Mielőtt azonban a lovak teljesen eltűntek volna a Föld színéről, néhány ménes átjuthatott a Bering-földnyelven (7. ábra) Amerikából Ázsiába, ahol zavartalanul fejlődhettek tovább. Ebben az időszakban még nem létezett a mai Bering-szoros. A két kontinenst a Beringia nevű földrajzi egység kapcsolta akkor össze. Tulajdonképpen ennek a természetes hídnak köszönhetjük, hogy a lófélék nem tűntetek el teljesen a Földről és az emberiség a későbbiek során jobban megismerhette a lovat, majd háziasíthatta is. Beringia további érdekessége, hogy a lovak átjutása után még sokáig hídként működött és lehetővé tette azt is, hogy Ázsiából emberek vándoroljanak Amerikába, kialakítva ezzel a helyei őslakosokat, akiket később Kolumbusz Kristóf fedez fel és „indián”-nak nevez el 1492-ben – tévedésből (8. ábra).

A stabil földhíd hiányában teljesen másként alakulhatott volna az emberiség történelme, hiszen elveszítettük volna a lovakat és az amerikai kontinens betelepülése sem ebből az irányból és ezen módon történt volna meg.

7. kép: Beringia
8. kép: Beringia–humán népvándorlás

Az Equus nem négy alnemre tagolódott ezt követően:
1. Equus–valódi lovak,
2. Asinus–szamarak,
3. Hemionus–félszamarak,
4. Hippotigris–zebrák.

A lovak 1493-ban tértek vissza Amerikába, Kolumbusz Kristóf és Hernán Cortés segítségével. Az első lovak spanyol származásúak voltak. A spanyolok terjeszkedésével egyes lovak gazdátlanul maradtak, ezek aztán nagy, elvadult méneseket (spanyol: mesteño = mustang) hoztak létre, belőlük lettek a musztángok (angol: mustang = „ownerless beast”), melyek ezért nem vadlovak, hanem a házi lovak elvadult példányai. Ez a dedomesztikáció folyamata. Az amerikai őslakosoknak nem volt szavuk a ló megnevezésére, ezért egyes bennszülött nyelveken a lónak kutya vagy szarvas a megnevezése (egy esetben „szarvas-kutyának” vagy šuŋkawakaŋ (“dog [of] power/mystery/wonder”) Lakota Sioux nyelven nevezik).

A lovak az eurázsiai hegységektől északra fekvő nagy síkságot népesítették be, míg a zebrák, szamarak és félszamarak az ázsiai és az észak-afrikai sztyeppéken terjedtek el.
A jégkorszak végét csak egyetlen vadlófaj élte túl, mely két alfajra tagozódott: a tarpánra (9. kép) és a takira.

9. kép: Tarpán

Forrás: (Bokor et al., 2011)

2019.06.07. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.

“Indulok a Mongol Derbin” – Jelentkezés és a többiek

Korábbi cikkünkben már olvashattál Homor Zsófiáról, aki igen magas célt tűzött ki maga elé: a világ egyik legkeményebb és leghosszabb lóversenyén való részvételt, ahol napi 100 km-t kell lóháton legyőzni. Zsófia újabb cikkel készült nekünk:

Miután eszembe jutott, hogy akár jelentkezhetnék is, néhány perc győzködés után el is döntöttem, hogy nekifutok. Figyeltem a derbi weboldalát addig is, úgyhogy tudtam, hogy a verseny mindig augusztusban zajlik, a jövő évi jelentkezést pedig az utolsó lovas beérése után nyitják meg. Amikor ez megtörtént, elküldtem e-mailben a lovastapasztalatomat taglaló önéletrajzomat és vártam, hogy történjen valami.

Az életrajzok átmennek egy előszűrésen, ahol a lovon még nem ültem, de a nagyapám teheneket tartott lelkes kalandvadászok és a nagyon felkészületlennek tűnő jelentkezők kiesnek. A ringben maradt embereket meginterjúvolják Skype-on.

Nekem a jelentkezésem elküldése után két héttel, este negyed tízkor csörgött a telefonom.
Elmondták, hogy felkerültem a lehetséges indulók listájára, és megkérdezték, hogy lenne-e időm gyorsan letudni az interjút.
Nagyjából húsz perc volt az egész, miközben a lovakról, a lovaglásomról, a motivációmról és a felkészülési terveimről kérdeztek, illetve ismertették a verseny veszélyeit és felhívták a figyelmem arra, hogy ez a világ leghosszabb és legkeményebb lovas távversenye, tehát biztos, hogy jól meggondoltam?

Persze egy szót se fogtam fel abból, amit mondtak, mert a szívem épp a mellkasomat készült átszakítani, annyira izgultam, de emlékszem, hogy nagyon komolyan bólogattam.
Valamilyen vad csoda következtében a beszélgetés végén Stevie azt mondta, hogy ugyan a
protokoll szerint lenne még egy másik interjúztatóval egy nagyon hasonló interjú, aki az én
esetemben a férje lenne, de mivel tudja, hogy mit mondana, a második kör nélkül felvesz a listára. A 2019-es Mongol Derbi lovasainak a listájára. Engem!
Persze bőgtem.

Akkor még nem tudtam, hogy az idei derbi minden eddiginél nagyobb érdeklődést keltett, és az első két hétben 400-nál is többen jelentkeztek, se azt, hogy olyasmi van készülőben, ami valószínűleg jó időre megváltoztatja majd az életemet. Most már tudom, és ezért dupla mázlistának érzem magam.
A fejemben eddig ez egy meglehetősen magányos vállalkozás volt, de egy percig sem maradt az az interjú után. Még aznap este bekerültem a lovasoknak létrehozott Facebook-csoportba (én voltam a tizenegyedik, akinek helyet ajánlottak), és szembejött velem tíz hozzám hasonlóan hitetlenkedő, lelkesnél és lelkesebb adrenalinhajcsár, akik közül mostanra többen a barátaim lettek.

A Mongol Derbit versenynek hirdetik, de nem gondolom, hogy az lenne, a szó tradicionális
értelmében semmiképp. Ahogy egyre több lovas került a csoportba, úgy alakultunk lassan, de biztosan egy olyan összetartó közösséggé, ahol az ideális alsóneműtől kezdve a másik edzéstervén keresztül a verseny veszélyei generálta félelmekig mindent megbeszéltünk. Nagyon furcsa volt egy olyan lovasközösségbe kerülni, ahol állítólag mind egymás ellen versenyzünk, mégis mindenki teljes mellszélességgel támogatja a másikat.

Olyan vad és látszólag magától értetődő családot alkotnak a derbi lovasai, ami néha egészen elképeszt. Lovagoltam már sok helyen, többféle munkakörben, de ilyen koherenciával még sosem találkoztam. A „nem akarunk keselyűk vacsorája lenni” klubból igazi baráti társaság lett.

Sok lovassal beszélgettem erről, és ahogy egyre több választ kaptam, lassan megértettem, hogy a legtöbben nem egymás ellen fognak nyeregbe szállni. A lovasok többsége önmagát szeretné legyőzni, a „nem tudom, hogy meg tudom-e csinálni” hozzáállásból a „képes vagyok rá”-ba lépni. Vannak, akik a mókuskerékéletből szeretnének szabadulni, mások kihívást keresnek, megint mások önmagukat.

Bármi is a cél, egy ilyen elhivatottan segítő és támogató közösségben semmi nem tűnik
lehetetlennek.

Zsófi történetét Facebook oldalán is követheted: https://www.facebook.com/zsofiesaderby
2019.06.05. Homor Zsófi

Miért veszélyes a lovadra az eldobált szemét?

Miért veszélyes a lovadra az eldobált szemét? A most induló #pacitrashtag kihívásunkban bemutatjuk ezt a környezetszennyező problémát.

A lófélék evolúciója és háziasítása–4/2.

Mesohippus és a Miohippus

A Mesohippus (3. kép) és a Miohippus (4. kép) mintegy 25-40 millió éve az oligocén korban jelentek meg és az amerikai kontinensen éltek. A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus, két hasonló, és részben egymást követő időben élt „ősló” volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak. 10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt, hogy kényelmesen elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt és könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

3. kép: Mesohippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)

A Miohippusból három kontinensen három különböző fejlődési ág vált el egymástól. A Dél-Amerikában található Thaotherium, valamint az Eurázsiában élt Anchiterium származéka a Hypohippus nem fejlődtek tovább, míg az Amerikában maradt Miohippusból kifejlődött a Parahippus, a Merychippus őse.

4. kép: Miohippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Merychippus

A Merychippus (5. kép) valódi mérföldkő a ló evolúciójában. Ugyan még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagy része a középső ujjon volt. Lábain már patát találunk és véglegesen áttért a lombevésről a fűevésre. A legnagyobb egyedek testnagysága az egy métert is elérhette. Ujjai közül csak a középső érte a talajt nyugalmi állapotban, míg gyors mozgásban a többi ujj „lengéscsillapítóként” működött közre.

5. kép: Merychippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.05. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.

 

Hölle Martin fogathajtó-világbajnoknál jártunk!

Hölle Martin éppen ma tölti be 22. életévét – ezúton is szeretnénk sok boldog születésnapot kívánni Neki! Fiatal kora ellenére csodálatra méltó eredményekkel büszkélkedhet, hiszen nem csak a junior, illetve gyerek kategóriában, de a felnőttek között is elnyerte a világbajnoki címet.

Nem minden azonban a tehetség, hiszen az eredmények mögött komoly munka áll! A cím megvédése és a fejlődés érdekében Martin minden egyes napja szigorúan be van táblázva, így percre pontosan meg vannak határozva az edzések, amelyekbe nem eshet csúszás.

A szigorú napirendje ellenére a Lovasok.hu betekintést nyerhetett a világ legfiatalabb fogathajtó-világbajnok mindennapi életébe. Martin megismertette velünk a fogathajtás alapvető felszereléseit, bemutatta meseszép, barátságos lovait, majd fogatra szállva a birtok bemutatása alatt beszélt nekünk céljairól. A nap elején azonban mi sem gondoltuk volna, hogy nem csak elméleti, hanem egy kis gyakorlati oktatást is kapni fogunk – így egy pár kör erejéig Martin átadta nekünk a gyeplőt is.

A különleges napról hamarosan videós beszámolóval is készülünk.

2019.06.03.
Frisch Andrea Lovasok.hu szerkesztősége
Kép: Canva
Frissítve: 2022.09.19.

A lófélék evolúciója és háziasítása – 4/1.

Bevezetés

Az emberiség történelmében az egyik első minőségi változást a vadállatok háziasításának megkezdése jelentette. Elsőnek a kutya, illetve a juh -és kecskefélék kerültek bele a háziasítás folyamatába nagyjából 15000 éve. Ennek köszönhetően a kiskérődzők hússal, tejjel, bőrrel és gyapjúval látták el őseinket. A kutya pedig a vadászat hatékonyságát növelte, amikor éppen nem a törzsi közösséget vigyázta.

A háziasítása –többé-kevésbé 6000 éve -további ugrást jelentett az emberiség számára, hiszen a ló már képessé tette nagyobb teher szállítását. Kiterjesztette az ember látókörét és világát, hiszen ettől kezdve az ember a lova hátáról szemlélte környezetét és sokkal nagyobb távolságot volt képes legyőzni lova segítségével, mint korábban. Mindemellett az ember továbbra is hasznosította a ló tejét, húsát és bőrét is.

Az ember hamarosan rájött, hogy a ló kiváló társ a vadászat során –társulva a kutyával, később a sólyommal. Nagyobb területet képes bejárni és a vad elejtése biztonságosabbá válik lova segítségével.

A ló képességeinél (gyorsaság, állóképesség, ugróképesség, …) fogva nemcsak a vadászatokra kísérte el lovasát, de a háborúskodásokból is kivette a részét. A ló háziasítása azokon az eurázsiai és közép-ázsiai sztyeppéken történhetett (8. ábra), ahol akkor éppen a szkíta-hun-magyar őseink élhettek. Így őseinknek múlhatatlan és vitathatatlan érdeme volt a ló háziasításában.

Nomád eleink nemcsak a ló harcterén kifejtett tolóerejét ismerték fel, hanem először fejlesztették tökélyre a különböző fegyverek használatának leghatékonyabb módjait a vágtázó ló nyergéből, melyből az íjfeszítő lovas nomád kultúra szökött szárba a későbbiekben.

A háziasított ló így vált gazdasági állatból nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nemzetbiztonsági tényezővé, az ember társává jóban és rosszban a következő évezredekben. Miközben lovasát hordozta csatáról csatára, nem riadt vissza attól sem, hogy lovasával együtt hozza meg a nemzetért a legmagasabb szintű áldozatot.

Rendszertan

A ló (Equus caballusL.) az emlősök(Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások(Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék(Equidae) családjába tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló(Equus ferusL.). Egyes nézetek szerint a ló és a vadló egyazon faj, az Equus ferus eltérő alfajai. Ebben az esetben a ló fogalmát tágabban használjuk, amelybe beleértjük a vadlovat is, amelytől a háziasított alfajt a házi lónévvel különböztetjük meg (Equus ferus caballus).
(Fábiánet al., 1977)

Condylarthrus

A ma ismert ló (Equus caballus vagy Equus ferus caballus) törzsfejlődése több millió évre nyúlik vissza. Az első „ősló”a mintegy 75 millió évvel ezelőtt élt a Condylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki. Ezeknek az állatoknak –melyek a kutyánál nem voltak nagyobbak –a lábain öt-öt ujj volt és minden ujjukon pataszerű elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása, az ujjak folyamatos visszafejlődése, a testnagyság növekedése, valamint a lombevésről a fűevésre történő áttérés voltak. Az evolúció két kontinensen, Eurázsiában és Amerikában ment végbe, bizonyos időben párhuzamosan és olykor külön. Számos vakvágány is előfordult.

Phenacodus

A Phenacodus (1. kép) 60 millió éve, a paleocén korban jelent meg, rókaszerű alkata volt. Lábukon öt-öt lábujjal a ragadozókhoz hasonlóan talpon járt, az ujjak végén azonban kis paták voltak találhatóak. A Phenacodusból alakult ki Európában a Hyracotherium és Amerikában az Eohippus, melyek közül csak az utóbbi maradt fenn.

1. kép: Phenacodus

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Eohippus

Az Eohippus (2. kép) az eocén korra alakult ki, elülső lábain négy-négy, míg a hátulsókon már csak három-három ujja volt. Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (ezek maradéka a ló lábán látható ún. szarugesztenye). Átlagos magassága 36 cm lehetett, élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei.

2. kép: Eohippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.03. Kádár Róbert
Fotó: Bokor et al., Canva
Frissítve: 2022.08.16.

 

Ló és lovas kapcsolat alapjai – miért fontos elnyerned a ló bizalmát? Második rész: Ismerd meg lovadat!

Hiba bejelentés