A fogathajtásról
„A mely terhet száz ló se mozdíthat meg, ha egyik balra másik jobbra, egyik hátra másik előre húz; az sokszor négy lónak is enged, mellyek egyformán s egyszerre húznak!” gróf Széchenyi István (1828)
A két fejezet szerzője Váczi Ernő agrármérnök, a bábolnai arab- és angol telivér ménesek egykori vezetője, aki a magyar fogathajtók szövetségi kapitányaként, a lótenyésztés sportkipróbálása terén is szerzett közvetlen tapasztalatokat.
A fogatkultúra fejlődése
Csúszótalp, kerék, kocsi, szekér, harci szekér, kocsiverseny, batár, hintó – közben taliga, postakocsi, vasúti kocsi, bérkocsi, gyászkocsi – és további több száz kifejezés a magyar nyelvben, amely az ember szekerész mivoltára utal a barlangi hordás ősközösségétől a legújabb ezredforduló világbajnoki sikert hirdető magyar himnuszáig.
Gondolkodó tudósok ezrei kutatták, értelmezték, értékelték az emberiség fejlődéstörténetében az életvitel praktikumának szorító igényét, az életkönnyítő feladat markáns sikerélményét, a jövőt építő ösztönerőt. Ebben a sorban a tűzcsiholás és a repülés között kiemelt állomás a kerék feltalálása.
A kerekes, tengelyes szerkezet első vonóállatai valószínűleg hasított körműek (marhák) voltak. Kutatások igazolják, hogy a vontatott szerkezet kezdeti felfüggesztőeleme járomszerű volt – gondolatilag társíthatóan a kumethám eredetéhez.
A kerekes szekér célszerű kialakítása, elterjedése a sík, fátlan vidékeken kezdődhetett, ahol nem ütközött természeti akadályokba. E csoda megteremtői a sumérok (Mezopotámia) voltak, akiknek később (i. e. 4000) a ló háziasítása, fogatolási próbája is köszönhető. Történelmi tény, hogy a technika fejlődésére az ember böllenkedő hajlama, háborúskodó gyakorlata óriási hatással volt. Így volt ez a harci szekerészet fejlesztése során is. Kutatók feltételezik, hogy az első merev tengelyű, tele kerekes szekérbe fogott patásokat – négyes járommal – csatárláncba kényszerítve az ellenségre zúdították, és letarolva annak állásait, megülték a győzelmi tort. A harci technika csiszolásával, a küllős kerekek kialakulásával, a befogott lovak irányításával, emberi jelenléttel kezdetét vette a lovak edzése, idomítása, békeidős versenyeztetése. Nagyobb távolságok leküzdésével, ellenséges vagy békés népek leigázásával, területeik meghódításával eredményt igazoltak a korszerűbb technikát alkalmazó népcsoportok, a hurriták, a hettiták, az asszírok.
A legrégebbi vekerzugi sírlelet, Szentes mellett, azt bizonyítja, hogy az időszámítás előtti 4. évszázadban, a Kárpát-medencében élő lovas nép kultikus tisztelettel, a halottal együtt temette el annak lovát és szekerét.
Hiteles történelmi tény, hogy a 25. ókori görög olimpia (i. e. 680) küzdelemsorában rendezték az első „hivatalos” kocsiversenyt, amely a következő évtizedekben a legrangosabb, legnépszerűbb küzdősportja lett az olimpiáknak. Ezzel a szekerészet fejlődése újabb határkőtől, szabályozott formákkal, műszaki fejlesztésekkel, tenyésztett, idomított lovakkal, babérkoszorús dicsőségre vágyva vett új irányokat. Ókori görög leírás tanúsítja, hogy a görög kocsiversenyek legjobb lovait a szkíták által lakott Kárpát-medencében nevelték.
Róma büszke birodalma rangján befogadta, fejlesztette, népszerűsítette tovább a kocsiversenyeket. Császárok és alattvalók vívtak néha életre-halálra menő küzdelmet az arénában a dicsőségért. Közben a hatalmas birodalom légiós útjain diszkréten kialakult a bérkocsik és postakocsik kezdetleges szolgáltatása, a váltóállomások rendszere, a bőrszerszámok csatláspraktikuma, az összetett fogatolási mód lóerőnövekménye. Mindezek a krisztusi évszázadok idején.
A népvándorlás századai – a napi élet megélésében; a fogathasználat módozataiban érdekesen – hasonlóak voltak az egymástól távoli népeknél. Az Urál bérceiről leereszkedő magyar őseink is lóra ülve, generációkon át kísérgették a szarvasmarha vontatta, fedett szekereken élő családjukat, új, termékeny legelőkre terelgetve állatcsordájukat, hasonlóan a baltiakhoz, szlávokhoz, a balkáni nándorokhoz vagy a Kárpát-medencébe előttünk érkező avarokhoz.
Letelepedve, az új életformához idomulva, a közlekedés, szállítás, kereskedelem, majd sport igénye szerint, az évszázadok során kikristályosodott a napjainkig értékrangú magyar fogatkultúra. Ez magában foglalta a hasznosítható nyugati praktikákat, de megőrizte az ősi, könnyed eleganciát, a csatlások hasznos egyediségét, a kultikus díszítőelemek diszkrét jelzésrendszerét. Így maradt az angol kumet és az orosz trojka mellett a szakma hungarikuma – a magyar találmányú lőcsös szekéren túl – a magyar szügyhám, ami a harmadik évezred kihívásának, a sportkövetelményeknek is eminensen megfelelve él tovább az ember szolgálatában.
A fogatformációk
A történelmi korok, a hasznosítási irányok, a földrészek, a nemzetek, a nemzedékek, a tájegységek és számos egyéb tényező hatására igen gazdag a fogatolási módok variációja. Az érdekesebbekre kiemelve, a magyarokra részletezve tekintsünk rá e fogatépítésekre. Klasszikus kategóriában egyes-, kettes-, hármas-, négyes-, ötös-, hatos-, hetes fogatról beszélhetünk, egyes esetekben eltérő csatolással, kerekes kocsikkal, szánokkal.
Harci szekerek
Kezdetben a kétkerekes taligák elé rúddal vontatott járomrendszerrel, egymás mellé 2-4 szamarat, Ázsiában „hasított körműeket”, „félvad lovat” rögzítettek. E fogatokat megfelelő irányba fordítva, hajtó nélkül zúdították az ellenségre. Később évezredeken át fejlesztve az apróbb technikákat, a kötéllel, bőrszíjjal rögzített lovakat hajtó irányította, mellette nyilazó, dárdavető harcossal. A néhol vadászatra, díszelgésre, trónolásra is használt kétkerekű kocsik a Távol-Kelettől Ázsián és Egyiptomon át Európáig használatosak voltak az ókorban.
Az egykori Római Birodalom híres kocsiversenyeinek nosztalgiája ma is követeli a sajátos fogatolás bemutatását lovasrendezvények keretében. Az egykor igen rangos budapesti mezőgazdasági kiállítások programján állandóan szerepelt az ősi-hősi versenykocsi.
Használati logika szerint az elmúlt században még hatékonyan alkalmazott hatos tüzérfogat és a hármas trojka géppuskás szekere, szánja is ide sorolható.
Biga
A kétkerekű kettes fogat, amelyet a harci szekérből fejlesztettek ki, az ókori olimpiák és római kocsiversenyek átütő sporteszköze lett. A korabeli római ezüstpénz, a bigatus hátoldalának állandó motívuma. Változatai: a triga (egymás mellé fogott három ló) és a quadriga (a rúd melletti lovak mellé fogott egy-egy „lógós” lóval fogatolt versenyszekér). Az utóbbi versenyfogat különösen népszerű és balesetveszélyes volt a római birodalom arénáiban. A versenytávokat 6-10 fordulós hajtűkanyar nehezítette, megkövetelve a lovak idomítottságát, állóképességét, a hajtó ügyességét, rátermettségét. Egy-egy verseny győztese elnyerte a császárok kegyét. Gyakran aranyozott szoborban mintázták meg alakját.
A Duna vonalán – és másutt – kialakult útvonalakon, nagy távolságokra is kényelmes utazást szolgáltattak a postakocsijáratok és az alkalmi utazó hintók.
Angol hatos
Az egymás elé, három sorba fogott lópárokat nagyobb postakocsik vontatására, teherfuvarozásra alkalmazták a jól kiépített nyugat-európai utakon. A bakról hajtott fogatot a bal elülső lovon nyeregben ülő ostoros irányította. Ennek kombinációjaként, díszelgéseknél, királyi pompáknál „nyolcasban” is fogatoltak, és a párok bal oldali nyergesein ülve hajtották a lovakat.
Kladrubi tizenegyes. A csehországi kladrubi ménes különleges díszfogata, amelyet többek között az őszi pardubicei Nagy Akadályversenyen szoktak előhajtani, mint nemzeti büszkeséget. Egymás előtt négy kettes és legelöl egy hármas lóegységet fogatolnak, kumet szerszámzatban, kladrubi fajtájú lovakkal.
Tandem
Általában kétkerekű kocsiban egymás elé fogott két ló, melyet gyakran hölgyek hajtanak, keskeny ösvényeken. Kombinációs praktikum, hogy a dámanyereggel szerszámozott elülső ló csak ideiglenesen van csatolva. Megfelelő terepszakaszhoz érve a lecsatolt dámanyergesre ülve lovagol a hölgy, kísérője pedig a megbeszélt helyre hajtja a rudas lovat.
Trojka
Hírneves hármas fogat, amely Oroszországban alakult ki. A kettősrúd „féljáromíve” alatti középső ló ügető jármódban, a kétoldali szélsők pedig kifli alakban kifelé hajlítva, galoppban haladnak. Az úttalan hómezőkön szánvontatásra is kitűnő fogatolás a többi földrészen nem terjedt el.
Kladrubi tizenkettes
Rekordkísérlet után tradíció lett a nagyhírű csehországi ménes fajtatiszta lovaiból fogatolt „nemzeti látvány” szerepeltetése a pardubicei versenyen és egyéb nagy rendezvényeken.
Magyarországon a hagyományőrzés tisztelete, a hasznosság kihasználása, a műszaki újítások ötvözése a fogatformációk sokrétűségéhez vezetett. Mindemellett a napi gyakorlatban a kettes és négyes fogatok vannak túlsúlyban.
Egyes fogat
Kétkerekű taligába vagy négykerekű lőcsös kocsiba, két rúd közé vagy egy rúd mellé fogott ló. Eleganciája, sportirányú hasznosítása Magyarországon nem alakult ki. Szegényszagú praktikumát elsősorban a kényszerűség irányítja. Magyaros csatolásrendszere Kelet-Magyarországon honosodott. A Nyugat-Európában és Amerikában igen népszerű egyes fogathajtás világbajnoki rangra emelkedett. Elterjesztése – új utakon – nálunk is időszerű. A „Legyen a ló a falu tornaterme!” program újraindítandó. Az általános iskoláknál egy-egy ló testnevelő, szemléletformáló voltige és egyes fogathajtó sporttárs lehetne.
Kettesfogat
Általánosan elfogadott, hasznosított és sportirányban továbbfejlesztett rendszer Magyarországon. Tájegységenként sok népszerű változata van. A középső rúd mellé baloldalt a „nyergest”, jobboldalt a „rudast” fogják. A tandem-kettes – egymás előtt a két ló – nálunk nem használatos.
Hármas fogat
Két változata ismert. A „lógós” és a „koppantós”. A lógós fogatnál csikónevelő, feladathoz szoktató szándékkal, a kettes fogat rudaslova mellé, a vendég hámfához csatolják a fiatal lovat. Később hámba nőve, kedvezően sorba érik ez a „lógós ló”. A koppantós fogatnál a rúdvégre csatolják a harmadik ló, a „koppantós” hámfáját. Ezt a lovat és az egész fogatot – a népies fogatoknál – a nyerges nyergéből hajtják. A mezőgazdasági munkák helyszínén a lovak cserepihentetéssel vagy hármas fogatba fogva (vetőgép) dolgoztak.
Négyes fogat
Világméretekben újra hasznosuló fogatolás. A sportban, versenyzésben, világbajnoksági reményekben kialakult a jövőképe. Magyarországon nagy múltja, elismert jelene és sikereket ígérő jövője van. A négyes fogat szárkezelése magyar patent és ősi genetikai erő. A klasszikus négyes fogat két, egymás elé csatolt lópárból áll. A nyerges előtt (bal elülső) a gyeplős, mellette (jobbról) az ostorhegyes.
Debrecen környékén, az úttalan pusztában használtak egy sorba “sziltive” fogott négyest is. Itt a rudas mellett (jobbról) a lógóst, a nyerges mellett (balról) az „embertülső lógóst” csatolták. A legenda szerint bravúr kivagyiságból Sándor Móric gróf, az Ördöglovas kipróbálta ezt hatosfogatban is, és a dunántúli szűk horhosokban megoldotta a lehetetlent.
Ötös fogat
Magyar ötösnek is nevezik. Népi változata, nyeregből hajtva a Hortobágyhoz kötődik. Díszfogatként, bakról hajtva eleganciát mutat és rangot sejtet. A rudas-nyerges-ostorhegyes-gyeplős mellett – balra előre – fogták a „láncost”. Híres volt és ma is él a királyt, kormányzót egyaránt szállító debreceni ötös fogat, a landauerbe fogott, mindig pirospej nóniuszokkal.
Hatos fogat
A már említett, három párba fogott angol hatos mellett díszelgéseken, bemutatókon előhajtott, fonott sallangos díszhámba öltöztetett magyar hatos harmonikus látványával mindig sikert arat. Itt a két hátulsó ló előtt egy sorban négy lovat fogatolnak. A hatodik ló az ostorhegyes mellé (balról) kerül. Elnevezése: „hajszás láncos“, ami az egykori népies fogat láncvégre rögzített hámfa csatolására utal. Ritkán előfordul, hogy a népies változatnál két sorban három-három lovat fogatolnak. Ekkor a hatodik – fiatal – lovat a rudas ló mellé, jobbra fogják, és „lógósnak” hívják.
Hetes fogat
Ma már hagyományápoló szándékkal szerepel a lovas rendezvényeken az ún. hortobágyi népies hetes fogat. Egykoron a módosabb gazda nyeregből hajtott „ménessel” fogatolt szekérrel vonult ki a pusztára családjával, munkára. A hét ló elnevezése, a már ismert logika szerint: nyerges-rudas-lógós-láncos-gyeplős-ostorhegyes-hajszásláncos.
Az emberiség fejlődéstörténetének napi tanúja a fogathajtás. A változó korok igényeihez mindig hasznosan tudott idomulni. Az ember-ló-kocsi-szerszámzat egysége alapozta a tízezer éves megmaradást. Ma a tradíciók tiszteletével, a sportigények szolgálatával, a kétely mételyének elfojtásával hinnünk kell a szekerészés jövőjében.
Forrás: Fogatsport.hu
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva, Pixabay
Gyorsan utánakérdeztem a dolognak, és kiderült, hogy két pozícióban lehet elhelyezkedni, ha valaki lovakkal szeretne dolgozni Amerikában: lovasoktató és lovász-lóápoló munkakörben.
Ha esett az eső, akkor (mivel nálunk sajnos nem volt fedeles), az istállóban maradtunk a gyerekekkel, és bent tartottunk lovas foglalkozásokat. Egyszer olyat játszottunk, hogy az egyik pónira felragasztottuk a testtájait post-itekkel. Ezt nekem is legalább akkora feladat volt, mint a táborosoknak, mert a lovak anatómiája azért jelentett némi kihívást angolul, de az amerikai kollégáim szerencsére mindig a segítségemre voltak. Volt, hogy a nyergeket ápoltuk le, de olyan is, a boxajtókat dekoráltuk ki, vagy épp csillámmal festették ki a pónikat, és azzal vonultunk fel a táboron keresztül.
A mi lovardánk nem volt túl nagy, egy lóápoló, és három oktató dolgozott ott rajtam kívül. Segítettünk egymásnak mindenben, délután sokszor tovább maradtunk, együtt karámoztunk és etettünk. Igazi kis csapat lettünk a nyár végére, még most is tartjuk a kapcsolatot az amerikai kollégáimmal.
