Kezdőlap Blog Oldal 173

A lovak egyes etológiai sajátosságai, tartással szembeni igényei

Írta:
Lovasok.hu

A lovak egyes etológiai sajátosságai, tartással szembeni igényei

A kép illusztráció

1. A lovak természetes élettere:
• mintegy 70 millió éves fejlődés.
• kezdetben lombevő, mocsárlakó állat (apró test, öt, majd négy ujjú végtagok)
• később sztyeppei növényevő állat (vadlovak, zebrák, onager, vadszamár…)

főbb viselkedési sajátosságok
• csoportos állat, szigorú hierarchia (csoportbeli elhelyezkedés képessége, védelem, ápolás)
o vezér (α-állat) a matriarcha (idősebb kanca), feladata a ménes vezetése, őrzése
o vezérmén: gyakori harcok, új területek felderítése, új kancák „szerzése”
o a fiatal mének elhagyják a ménest
o a ló könnyen tanítható

• szociális együttélés, szoros kötődés
o a lovak rendszeresen ápolják egymás szőrét
o fontos a közös játék (főként a csikóknál)
o csikóknál a szőr ápolásához használt szájmozgás a behódolás jele (idősebb lovak előtt)(háziasított ló: biztonsághoz való „ragaszkodás”)
• kommunikáció (elsősorban testbeszéd; hangok)
• csendes állatok
• kiváló alkalmazkodó képesség
• napi kb. 16-18 óra mozgás, táplálkozás
• folytonos vándorlás, nagy távolságok leküzdése
• menekülési ösztön (kiváló utánzó képesség)
• bizalmatlanság és kíváncsiság
• rendkívül jó memória (hazatalálási ösztön)
• erős kapcsolatteremtő igény, ha nincs másik ló, más állatokkal (akár emberrel) is
• a bal és jobb agyfélteke között nincs fizikai kapcsolat (a logikai és érzelmi gondolkodás független egymástól)
• a lóval való bánáskor az embernek kell „lóként gondolkodnia”
• a rövidtávú memória kb. 10 másodperc, csak az ezen időtartamon belüli dolgokat képes összekötni egymással (büntetés – jutalmazás)

kiváló érzékszervek (főleg szaglás, hallás, elmozdulás érzékelése)

• látás:
o szárazföldi állatok között a legnagyobb szem
o elsősorban a piros és kék színek érzékelése (két fajta fényérző csaptípus)
o csaknem 360 fokos szögben lát; mérsékelt térlátás (mélység, perspektíva)
o kiváló elmozdulás érzékelés
o mérsékelt akkomodáció (fókuszálás)
o jó szürkületi látás (szemfenéken lévő ZnS rétegnek köszönhetően)

• hallás:
o kifinomult jó hallás
o hallás – látás között szoros kapcsolat
o képes a ritmusos hangok érzékelésére
o felülről jövő hangokat nehezen érzékeli
o fülek állásából a viselkedésre, érzésekre lehet következtetni

• szaglás:
o a ló egyik legfontosabb érzékszerve
o a szagok rendkívűl fontosak a ló számára (kapcsolatok, tájékozódás)
o kiváló szaglás, fejlett szaglóhám, szagmemória
o a csikó kezdetben a szag alapján ismeri fel az anyját
o a ló minden számára új dolgot igyekszik először megszagolni
o flehmen (szaganalízis)

• bőrérzékelés
o igen fejlett, érzékeny (különösen a melegvérű lovaknál), kb. 500 idegvégződés/cm2
o különösen nagy a jelentősége a szociális kapcsolatokban
o a simogatás mély nyomot hagy a ló emlékezetében
o kerülni kell a durva bánásmódot
o a paták rendkívül érzékenyek a föld rezgéseire (a földrengést is képes megérezni a ló)

szaporodási szokások
• a természetben általában tavasszal ellenek (a legjobb környezeti körülmények között születik a csikó)
• kanca az ellés előtti utolsó órákig képes a ménessel lépést tartanikanca sokáig keresi az ellés helyét, képes az ellés idejét kitolnielléskor félrevonul a többi lótól
• az ellés általában az éjszakai, hajnali órákra esika csikó születése után néhány órával már a ménessel együtt haladfiatal lovakat a csapat tagjai védelmezika magányosan tartott lovaknál gyakoribbak az ellési problémák, különösen az első ellésnél (pl. nem, vagy nehezen fogadja el a kanca a csikót)

táplálkozás
• sokszor és egyszerre kevés takarmányt fogyaszt (aránylag kis gyomor, gyors menekülés)táplálkozás közben is folyamatosan a külvilágra figyel
• rendkívül érzékeny ajkak, válogatás
• általában aprólékos rágás érzékenyek az ásványi anyagok, vitaminok hiányárajó időérzék (a hatékonyabb emésztéshez célszerű az etetési idők betartása)a nap nagy részét táplálkozással töltiad libitum széna (főleg éjszakára) unalom ellen is javasoltürítés
• testtömeg kb. 1-3 %-a
• mozgás közbeni ürítés
• a trágya elkerülése
• jelzés, üzenet, főként a méneknél (egymás trágyájára ürítenek)
• táplálkozási helyek tisztasága
• vizelet visszatartás (kemény talaj kerülése), kb. 4-8l vizelet/nap

hőszabályzás
• kiváló hőérzékelő és hőszabályozó képesség
• fontosak a folyamatos külső ingerek
• jelentős a szerepe a ló bőrének

nem kívánatos viselkedésformák („rossz szokások”)
• egyes napi tevékenységek kóros felerősödése (evés, mozgás, gondozgatás…)
• karórágás, istállójárás, szitálás, öncsonkítás…
• kialakulás okai: általában unalom, stressz
• Nicholas Dodman eredményei szerint az alacsony endorfinszint erős hajlamosító tényező
• „endorfin-narkózis”, dopamin termelés stimulálása
• a lovak eltanulhatják egymástól
• a hajlam örökölhető
• védekezés:
o lehető legtöbb mozgás biztosítása
o ad libitum széna biztosítása
o lólabda, vagy egyéb játékok
o szublokátor („lakótárs”) állatok (birka, kecske, nyúl)
o csoportos tartás
o műtéti beavatkozás, fizikai védelem (karórágás)

A ló háziasítása
• szelidítés (egy bizonyos egyed); háziasítás (faj)
• kb. 6 ezer évvel ez előtt, elsősorban ázsiai (türkmén) népek
• a ló megmenekült a kihalástól
• először hátas hasznosítás, majd fogatolás
• az ukrajnai Dereivkában talált „szent csődör” lelet a kerék feltalálásánál kb. 500 évvel idősebb és a ló hátas használatát igazolja

2. A ló mesterséges élettere:

Az ember az istállót magának építi és nem a lónak!!!

Cél: A 70 millió éves fejlődéshez való maximális alkalmazkodás. A ló életterét szokásainak figyelembe vételével kell kialakítani, így mérséklődik a stressz, a balesetveszély, optimálisan dolgozó, egészséges lovaink lesznek.

A kialakítás szempontjai:
• különböző fajták igénye eltérő (primitív fajták, sport lovak)
• a ló mai szerepe (sport, munka, szabadidő eltöltése)
• eltérő lovaglási stílusok (európai, western)
• lovak átlagos terület igénye ( 1 ló kb. 1.5-2 ha földet köt le)
• környezeti igények (trágya elhelyezése, megközelíthetőség…)
• Lényeges a lehetőségekhez képest legjobban közelíteni a természetes körülményekhez

A tartás célja:
• kiképző bázis, méntelep
• sport lovarda
• lovasiskola
• bértartás
• ménes, tenyésztő bázis
• klasszikus barokk lovarda (Spanische Reitschule)
• western lovarda
• lómenhelyek

A ló életterei:
• istálló
• paddock (karám) mindig legyen védett
• legelő (mindig legyen rajta száraz, védett hely)
• fedeles lovarda (az egész éves folyamatos munka záloga)
• tréning helyek: szabadtéri edzőpálya ( galopp, lovas pálya, futószárazó hely)
jártatógép, futószalag, uszoda
versenypályák
terep, erdei lovagló utak

Tartás módok:
• Fontos a tartás hasznosításhoz történő igazítása (egyes fajták igényei, a tartás célja)
• Természetszerű tartás (ló rezervátum), rideg tartás, istállózó tartás
• A csoportos tartás előnyös

Tartás formák:
• Egyedi:  boksz, félboksz
állás (nem ajánlott, Svájcban, Ausztráliában törvény tiltja)
• Csoportos: gyűjtőboksz (Bábolna, Barbach)
futóistálló (ménesek, pl.:Rádiháza)

Dr. Bartos Ádám
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Varga Sándor

Írta:
Lovasok.hu

Varga Sándor
Út a 200. győzelemig

Olaszországból való visszatérése után üstökösként vonult be a magyar ügetőversenyzés történetébe, mert Diktátor és Frankenstein által mindenki rögtön megismerhette, de ő indította útjára Eperjest is. Hogy hogyan is kezdődött az életében a lóverseny, arról Varga Sándor mesél nekünk.

A kép illusztráció

Mivel elég pehelysúlyú gyerek voltam, úgy gondoltam, hogy szerencsét próbálok a galoppon. Szerencsémre rögtön Aperianov mesterhez kerültem, akinél számos hasznos dolgot tanultam a lovakról, loval való bánásmódról. Nagyon szigorú mester volt, de legalább megtanultam a fegyelmet és a tiszteletet. Az akkori abrakmesterétől Maczkó Jánostól is rengeteg segítséget kaptam, ő nagyon sokat foglalkozott velünk.

Sajnos a gyerekkor elmúltával gyarapodni kezdtek a kilók, ami ellen nem is akartam nagyon küzdeni, így átpártoltam az ügetőre. Ügető pályafutásomat Nagy Ferencnél kezdtem, mint lovász. Idomárom támogatta továbblépési ambícióimat, így miután elvégeztem a lótenyésztői iskolát, 1976. január 1-jén megkaptam a segédhajtói engedélyemet. Nem sokkal utána Fischer mesterhez kerültem, akitől nagyon nagy segítséget kaptam, majd Kovács Jenő segítette tovább pályafutásomat, nála arattam a 60. győzelmemet is.

Akkoriban már kaptam mestereimtől némi szabadkezet, így Arizónát és Édeskét már én készíthettem fel egyedül a versenyekre. Rózsalovaggal nyertem első versenyemet, egy segédhajtók számára kiírt rangos futamban. Kovács Jenő után Gosztonyi Déneshez kerültem. Feledhetetlen egy évet töltöttem itt. A mester teljes szabad kezet adott, így 11 lóval foglalkozhattam egyedül. Ez alatt az egy év alatt 40 versenyt nyertem. Ez után az év után jött a nagy változás az életemben, a kollégáimat kísértem ki Olaszországba kíváncsiságból.

Kinn tartózkodásunk alatt egy galopp tréner felajánlotta, hogy szívesen bemutat a jó hírnévnek örvendő Guzzinati ügető trénernek. Így is lett, ő felajánlotta, hogy maradhatok nála dolgozni, én pedig éltem ezzel a hatalmas lehetőséggel. Kicsit nehéz volt, mert mindent előröl kellett kezdeni. Hivatásos hajtóból ismét lovász lettem, mert az akkori politikánk miatt nem hajthattunk Olaszországban profi versenyekben. Nem is inkább a tréning módszerük más, mint a mienk, egészen másképpen állnak hozzá a dolgokhoz, mint mi. Az állatorvosok, a kovácsok, a lovászok sokkal szakképzettek, mint nálunk. Ott a tréner nem nagyon foglalkozik a napi edzéssel, minden lovásznak van hat lova, és nekik kell őket teljesen ellátni, az erőnlétükért, a kondíciójukért, a versenyben való teljesítményükért, az egészségükért mindenért ők felelnek. Az idomár versenyen kívül esetleg még munkában ül fel a lovakra ellenőrzésképpen.

Nekem is volt hat lovam, akikkel foglalkoznom kellett. Ott a trénerek nem nagyon törődnek azzal, hogy az embert tanítgassák, mindenre magunktól kell rájönni. Azért voltak kinti sikereim is, volt egy ló, amit a selejtből mentettem ki, és végül 6 versenyt nyert egymás után. De volt egy másik is, akivel csikókora óta én foglalkoztam, ő 9 versenyt nyert zsinórban. Volt szerencsém Enrico Bellei-vel – aki többszörös olasz sampion – együttdolgozni, de dolgoztam Horgel Elert, német trénernél is, aki több mint 100 nagy versenyt nyert már Európában, és a tavalyi olasz derby nyerő is az ő nevéhez fűződik.

Hasznos évek voltak ezek, megtanulhattam, hogy csak a saját szorgalmad által juthatsz előre. Aztán a honvágy egyre jobban kínzott, így hazatértem. Varga Lajos által rögtön munkához is jutottam, az ő lovaival kezdtem foglalkozni a tanyáján, majd jöttek a többiek. Először Candy Quinn hozta meg a sikert, majd jött Diktátor, Enigma, Erika, Erzsébetváros Frankenstein, Friderika és a többiek. Diktátorra a mai napig nagyon büszke vagyok, hiszen kevés ló tud 5 millió forint körül keresni egy évben, és vele nyertem az első kiemelt versenyeimet is. Frankenstein és Friderika eladása után követtem én is a lovakat Baranyák Lajoshoz, akinél a mai napig is dolgozom. Nála is voltak kisebb nagyobb sikerek, de sajnos a tavalyi év nem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna, viszont most úgy tűnik, hogy Frankenstein gyógyulóban van, így egy hosszú és alapos felkészítés után indulhat majd versenyben. Vannak I betűs csikóink is, aki húzóerői lehetnek 2005-ben az istállónak. Hogy mit várok a jövőtől? Sikert, hiszen ez adja a lendületet az embernek ahhoz, hogy nagyobb lendülettel és kedvvel vágjon bele a munkába.

Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Tolnay László

Írta:
Lovasok.hu

Tolnay László
Út a 200. győzelemig

Tolnay Lászlónak sem adták könnyen a 200 győzelmet, hiszen eleinte csak édesapja gyengéd erőszakának engedve kóstolt bele az ügetőversenyzésbe, majd amikor igazán belelendült, akkor különböző csapások sújtották. De, hogy hogyan is alakult itteni pályafutása, azt inkább hallgassuk meg Tolnay Lászlótól.

A kép illusztráció

Édesapám révén ismerkedtem meg az ügetővel, mert régebben ő is itt tevékenykedett. Eleinte nem nagyon szerettem volna ügető lovakkal foglalkozni, mert a saját tanyánkon eléggé lekötött a hátas lovakkal való tevékenységem. Édesapám viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és addig-addig erősködött, míg egy nap meglepett egy Lion nevű loval, akihez teljes szerszámzatot és kocsit is vásárolt. Mit volt tenni, elkezdtem Lionnal is foglalkozni a tanyán a hátas lovak mellett. A gyengéd szülői erőszak meghozta a várt eredményt, mert a végén csak megtetszett a hajtás, így elkezdtem én is ügető lovakat vásárolni.

Először egy orosz transzportból válogattam lovakat, ami nem bizonyult jó döntésnek, mert egyik sem tudta megfutni a kvalifikációs szintet. Ez nem, hogy kedvemet szegte volna, hanem még elszántabbá tett, így az U-betűs évjáratból megvásároltam 10 lovat, akiket Istók Feri bácsira, édesapám jó barátjára bíztam. Úriember és Útilapu már futottak versenyben, de végül inkább átvittem a lovaimat szegény megboldogult Vathler Andráshoz és Fazekas Imréhez. Ez az év nagyon eredményes volt, mert a lovaim 34 versenyt nyertek. Ekkor kezdtem el amatőrként Fazekas Imrénél versenyben hajtani.

Első győzelmemet Úriemberrel arattam. Később rájöttem, hogy igazán jó szívvel csak saját magának dolgozik az ember, ezért kiváltottam a tulajdonos idomári engedélyt önállóan kezdtem el foglalkozni a lovaimmal, bár ekkor hat évig Erdei József segédletével dolgoztam. A 60. győzelmem után rendes idomári engedélyt kaptam. Ekkor jött számomra egy nagyon sikeres időszak Bagó Lajos által, akinek a rám bízott lovaival szinte minden nagy versenyben győzedelmeskedtünk. Betolakodó, Cinema és Derengő sok felejthetetlen versenyt futott nekem. Két egymás követő évben megnyertük a Baka Hendikepet, és több mint 100 versenyt nyertünk. Jelenleg Tűzkő István, Hegedűs Sándor és jómagam által van telítve az istállóm, de még sok 1-2 lovas tulajdonosom is van. Nagyon jó a légkör alakult ki, és jelenleg egy teljesen új lóállomány kiépítését kezdtük el. De a régi lovainkkal is 10 millió forint feletti teljesítményt értünk el.

Sok ígéretes fiatal lóval foglalkozunk. Nagyon bízunk abban, hogy az ügetősport előbb-utóbb komolyabban fellendül, de ehhez mi is megpróbálunk minden segítséget megadni.

Hogyan jött az ötlet, hogy egy lovat a Heti Hetesnek ajándékozatok?
Nagyon tetszett a műsor, és éppen akkor született a H betűs évjárat, így gondoltam egyet, és az egyik csikómat a műsorról neveztem el. Gondoltuk, ha már van egy Heti Hetes nevű csikónk, akkor az miért ne legyen a műsor szereplőié. Az ötletet Farkasházy Tivadaron keresztül sikerült megvalósítani. Sajnos eléggé peches lábszerkezetű ló Heti Hetes, de azért így is sikerült 1 millió forint felett keresnie, örömet szerezve ezzel tulajdonosainak.

Nagy pillanatok?
Derengő örök emlék marad számomra, de az idő előtt elpusztult Cinemára is szívesen emlékezem vissza. Vele egy leendő nagy klasszist vesztettünk el. De nagyon nagy öröm számomra az is, hogy az általam készített, bemutatott csikók többsége még ma is a pályán versenyeznek, és hasznos lovaik tulajdonosaiknak. Hiszen az igazi kihívás mindig a csikó készítésében rejlik, mert az meghatározza a ló egész versenypályafutását.

Volt egy elég rossz időszak az életedben!
Igen. Szerencsétlen Cinema elpusztulása után nem sokkal egy súlyos baleset is ért verseny közben, ráadásul a tanyasi istállóm is nem sokkal rá leégett. Nagyon nehezen lábaltam ki ebből az időszakból, mert ekkor csapás ért, csapás után. A tulajdonosok segítsége nélkül nem is sikerült volna átvészelnem ezt az időszakot, de a lovak szeretette is sokat segített, mert az a tény, hogy a lovat magára hagyni nem lehet, adott erőt ahhoz, hogy újra és újra neki lendüljek.

De bízom a szebb jövőben, és remélem, hamarosan találkozunk 300. győzelmem alkalmából is.   

Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Soós Imre

Írta:
Lovasok.hu

Soós Imre
Út a 300. győzelemig

Soós Imre az előző versenynap 300. győzelmét aratta Hologram sulky-jában. őt kérdeztük, hogy mi történt vele azóta, hogy betette a lábát az ügetőre.

A kép illusztráció

Beleszülettem ebbe a sportba, hiszen az édesapám is itt volt tréner. Bár őszintén a galopp mindig jobban érdekelt, és izgatott, de a súlyom és a magasságom hamar eldöntötte, hogy az én helyem az ügetőn van. A nyári szüneteket non-stop a pályán töltöttem, édesapámnak segítettem. Miután elvégeztem az iskolát, már tudtam, hogy mindenképpen a pályán szeretnék dolgozni.

Eszes Mátyásnál kezdtem segédként 1984-ben, majd három év istállószolgálat után megkaptam a segédhajtói engedélyt. Eszes Mátyás nagyon sokat segített nekem, és támogatta a szakmai előrelépésem. Olyan lovakkal gyakorolhattam munkában, mint Fecsegő, Jágó, Nemecsek, Platina akik az akkori klasszisok közé tartoztak. Eszes Mátyásnál Nadály nőtt leginkább a szívemhez. Utána Gosztonyi Dénes gyalogidomárhoz helyeztek át, ahol együtt dolgozhattam Varga Sándorral, aki akkor már hivatásos hajtóként dolgozott ott. Itt is nagyon sokat tanultam. Omniát szerettem meg nagyon, akivel segédhajtói szinten nagyon szép sikereket értem el.

Ez után az időszak után jött az első nagy kiugrás az életemben. Ekkor kezdődött el a privatizáció, és az ekkor felállított követelményeknek, hogy idomár lehessek éppen megfeleltem. Kelemen Tamás által pedig saját idomítottjaim is lettek. Az igazi nagy lehetőség akkor jött az életemben, akkor jött, amikor dr. Török László egy-két ló kivételével rám bízta az akkori Szászi istállót. Igazi kihívás ekkor a csikók felkészítése volt, hiszen eddig mindig állt mögöttem egy tapasztaltabb tréner, aki segítette a munkámat. Így visszanézve úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy igazán jó származású csikóm sosem volt, mindig sikerült szép eredményeket elérnem, az ifjoncokkal. Volt egy sötétebb része is az itteni életemnek, ez gyakorlatilag az Ámokfutó doppingbotránya után nem sokkal történt, amikor felbuktam Véletlennel, és nagyon súlyos sérülést szenvedtem.

Ezt az időszakot nagyon nehezen vészeltem át, ekkor többször is úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy befejezzem. Végül a családom és az akkori alkalmazottaim segítségével tudtam átvészelni ezt a baljós időszakot.
Segédhajtóként több ló is a szívemhez nőtt, mint például Fölény. ő volt, aki egyszer kiszökött a bokszából, és kisurrant – régi pályán – az úgynevezett focipályára, ahol nekiállt nyugodtan legelészni. Ezek után megpróbáltam rendszeressé tenni nála, ezt a délutáni szabad legelést, ami úgy érzem, nagyban hozzá segítette ahhoz, hogy 13 éves korában új rekordot fusson.

Az istállómról. Úgy érezem, egy teljesen átlagos istálló. A háromévesek közül Imapassz, aki egy kicsit komolyabb reményekre jogosít fel, a csikók közül pedig Julia R. az, aki jövőre eredményes lehet. Jelenleg mindketten téli pihenőjüket töltik.
Zárszóként szeretném elmondani, hogy a mai magyar ügetőversenyzést lehet szeretni, vagy nem szeretni, de én hadd értékeljem egy barátomtól vett idézettel; „mindenképpen más”.

Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Huszár László

Írta:
Lovasok.hu

Huszár László
Út az 500. győzelemig

Huszár László is túl jutott 500. győzelmén az elmúlt versenynap. Sok munkát, fáradtságot takar ez a szám, hiszen ő sem ma kezdte ezt a sportot. Azt hiszem 1994-ben újjá is született a kerepes úti pályán, hiszen nagyon súlyos baleset után épült fel, és ült kocsiba ismét, de inkább halljuk Huszár Lászlótól mi is történt az 500. győzelméig.

A kép illusztráció

1984-ben kezdtem a galoppon, ahogyan sok ügetős társam is. A családomon keresztül mindig ló közelben voltam, így szerettem volna mindenképpen lovakkal foglalkozni. Hegedűs Sándornál dolgoztam, és lovagolhattam munkában is. Nagy álmom volt, hogy egyszer versenyben is lovagolhassak, de ezt derékba törte a katonaság, mert az ott felszedett súlytöbblettel már nem bírtam megbirkózni. Így 1986-ban, mikor leszereltem kicsit csalódott voltam, ekkor beszélt rá Budai Attila, hogy próbálkozzam meg az ügetővel. Megfogadtam a tanácsát és átpártoltam. Borbély Jánoshoz kerültem, és letettem a szakmunkásvizsgát is. 1989-ben nyolc hónapi tanulás után kaptam meg a segédhajtói engedélyt. Ferge László segített nekem abban, hogy megtanulhassam az ügetőszakma rejtelmeit és alapjait. Nagyon sokat köszönhetek neki.

Gyimesi Lajos lovakkal támogatott, így korán elkezdhettem picit önállóan foglalkozni a lovakkal. Gyimesi Lajos és Ferge László segítségével 1990-ben három hónapra tanulmányi útra mehettem Svédországba, de általuk megjárhattam Amerikát, Németországot, és még sok országot, ahonnan rengeteg írásos anyagot kaptam a tréningezéssel kapcsolatban. Ezek az utak sokat segítettek abban, hogy jó, illetve rossz úton járok-e.

Módszereimet inkább a Ferge Lászlótól tanultak alapján alakítottam ki. 1992-ben kaptam idomári engedélyt. Elsősorban Gyimesi Lajos és Dr. Török László révén jutottam lovakhoz, de Béres László és Necz István is támogattak idomári pályafutásomat. A selejtből összeszedett lovakkal kezdtem, Utalványozó, Setesuta, Satrafa, Ravasz, Tanya, Monaco Girl és Timur Lenk alkották a kezdő csapatot.

A csikókra fektetem és fektettem mindig is nagyobb figyelmet, hiszen ők adják az egész versenyzés alapjait. Az életem és a karrierem majdnem derékba tört, és ez szó szerint is igaz, mikor Volvoval oszlopnak ütköztünk. A felépülésemhez az adott hihetetlen erőt, hogy kedvenc lovamat, Zest for Life-ot nagyon szerettem volna a Derbyben hajtani. Ez adott erőt és akaratot ahhoz, hogy újra talpra tudjak állni. Azóta kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal, de folyamatosan űzöm kedvenc sportomat, bár a fiatalos lendület alábbhagyott. A lelkesedésem inkább az utóbbi években csökkent, mikor is elkezdődtek a pálya körüli botrányok, a költözködéssel kapcsolatos problémák, mert ezzel az ügető színvonala is csökkent. Ebből megpróbálunk kitörni Ausztria felé, de ehhez fel kell kötnünk a gatyánkat.

Voltak sikerek is, igaz Derbyt eddig csak trénerként nyertem, úgy kétszer is, de egyiket sem bánom. Az egyiket Up Star nyerte Büki Gáborral, ott én Ügyvivőt hajtottam. Az első komoly versenyem volt, és nem bírtam a terhét, ugrott is a lovam. Up Star hihetetlen gyors fejlődésen ment át két hónap alatt. Az utolsó pillanatban sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, és Büki Gábor keze tökéletesen illet hozzá. A másik Anikó Star győzelme volt Árkos Péterrel.

Több nagy versenyben sikerült eredményesen szerepelnem, ami még hiányzik az a Négyévesek Nagydíja és a Vecseklőy József Emlékverseny.
Jövőre nézve, teljesen át kell alakítani az edzés módszeremet, hogy eredményesen tudjunk szerepelni az új pályán is. A talaja miatt, itt nem a gyorsaságra, hanem az erőre kell építeni. A gyors lovak nem érvényesülnek ezen a pályán. Természetesen Ausztriában is szeretnénk eredményesen szerepelni a kétéveseinkkel. A derby évjáratom; Honemoon Star betegen futott, és eléggé megviselte, ezért valószínűleg csak Hamboville Start és Hopeful Start fogom indítani. Van még egy kérdőjeles lovam, aki a próbafutam után lesérült, így kérdéses, hogy rendbe jön-e.

Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Stöckler Ingrid

Írta:
Lovasok.hu

Stöckler Ingrid

Hazánk lovassportjának fejlődése abban is lemérhető, hogy egyre nagyobb számban vesznek részt fiatalok a lovasszakágak versenyein. Szívet melengető látvány a sok üde arc, a finom kezek, a még kötöttségmentes, elasztikusan hajlékony izom és testmozgás. Az új évezred kezdete arra inspirált, hogy feltétlenül egy sportpályafutásában most induló fiatal reménység bemutatásával indítsam rovatunkat.

A kép illusztráció

Stöckler Ingrid tökéletesen megfelel ezen kívánalmaknak, sőt ráadásul a “mi gyermekünk”, hiszen első versenyzése pillanatától a Magyar Lovas Kör tagja. Személyes élményem, hogy 1999. márciusában Százhalombattán, díjugrató kupasorozatunk első fordulóján én adtam át neki különdíjunkat, mint a versenyszám legfiatalabb résztvevőjének. Az akkor még alig múlt 12 éves kislány két év elteltével szorgalmának, kitartásának, szüleinek és edzőjének köszönhetően hatalmas fejlődést és kiváló eredményeket ért el. Mindezekről kérdeztem őt szokásos napi 4- 5 órás edzése után.

1986. szeptember 29-én születtem Budapesten. Szüleim jóvoltából már öt évesen póniló-tulajdonossá válhattam. Harmonikus társkapcsolatunk egy életre megalapozta kötődésemet a lovakhoz. Első nagy lovam tanított meg igazán lovagolni 8 éves koromban. Az öreg szürke után egy sárga Moha nevű lóval kezdtem el a díjugratást. Smith Csilla oktatásának köszönhetően értem el sportpályafutásom első nagy pillanatához, mely egyúttal első sikerélményemet is jelentette. Mindez 1999 tavaszán történt Kovács Miklós tanyáján, az MLK kupasorozat versenyén, ahol a VI. lettem a mezőny legfiatalabbjaként.

ősztől már Ákos Ajtony vezetésével folytattam edzéseimet és hála neki a tavalyi évben elért sikereimért. Három saját lóval küzdöttem végig a versenyidényt. Siófokon, Debrecen-Pallagon, Létavértesen, Simonpusztán, Százhalombattán, Szolnokon szerepeltünk, illetve a Budapest Bajnokságon, és az év végén induló BLK válogató versenyein indultam kedvenceimmel a B2, B3 és A1 szintű versenyosztályokban. Létavértesen az Általános Iskolás Tanintézetek Országos Bajnokságán egyéni összetettben a III. helyen végeztem, míg a military versenyszám csapatbajnokságában csapattársammal, Lukács Edinával lettünk bronzérmesek, az őzike SE színeiben. Mohácson a Díjugrató Ifjúsági Országos Bajnokságon értünk el hasonló helyezést.

Azt, hogy eddig eljutottam szüleimnek és “atyai” edzőmnek, Ákos Ajtonynak, a tökéletes embernek és edzőnek köszönhetem. Naponta 4-5 órát edzem, melyet szünnapok beiktatása nélkül végzek. Mindezt természetesen csak iskolaidő után tehetem és így este nyolc óránál hamarabb nem tudom elkezdeni a tanulást, felkészülést a következő iskolanapra.

a kép illusztráció

A XXII. kerületben megkaptam az “Év tanulója és sportolója” kormánykitüntetést, melyet a 2000. évben elért sporteredményeimért és az általános iskola mind hét évfolyamában megszerzett kitűnő tanulmányi eredményemért adományoztak. Idén fejezem be az általános iskolát, majd biológia szakos gimnáziumban folytatom a tanulást a végcélig, hogy állatorvos lehessek.

Eddigi rövid versenyzői múltam alapján elmondhatom, hogy a versenyek hangulata, a lovak elhelyezése és az elszállásolás ok minősége színvonalában – kiemelve Létavértest – számomra megfelelő volt. Ami viszont hiányos és fájó az a kezdő versenyzők díjazásának, és ezáltal sikerélményének a hiánya. Mi természetesen nem pénzdíjakban gondolkozunk, de a felnőttek mérhetetlen pénz és tárgyjutalom csillogása mellett – tisztelet a kivételnek – az ifiknek még sokszor szalag sem jut, vagy éppen a helyezéstől eltérő színű díjszalagot kapunk ami a maradékokból megmaradt. Ezzel együtt elmondhatom, hogy kapcsolatom lovaimmal minden fáradtságot, esetleges keserűbb élményt kárpótol.

Boldog érzés tölt el, mikor egy-egy verseny után a szeretteim, barátaim, sporttársaim, tanáraim, iskolatársaim, és sorolhatnám még a sok kedves embert csörögnek érdeklődő telefonok és kapom az őszinte gratulációkat vagy éppen a bíztató szavakat. Célom, hogy aranyjelvényes sportoló legyek, ami záloga, hogy pár éven belül eljuthassak az EB-re. Az álom természetesen egy olimpiai részvétel, ami függ attól, hogy egyáltalán képességem eléri-e majd ezt a szintet, másrészt találok-e olyan támogatókat, akik -lóanyagban, felkészítésben és sorolhatnám az ehhez szükséges feltételeket – biztosítanák az óriási pénzösszeget igénylő támogatást. Szüleim segítsége is véges, melyet csak egy bizonyos határig fogadhatok el. Nem egyedi ezen a téren a helyzetem, hiszen több alkalommal is találkozom olyan korombeli sporttársakkal, kiknek tehetsége és kitartása kifogástalan, de a lovassport komoly anyagi követelései gátat szabnak további pályafutásuknak.

Jelenlegi feladatomnak tekintem, hogy családom, edzőm és magam eddigi összehangolt erőfeszítéseinek köszönhetően elért biztató eredményeimet további kitartó kemény munkával fényesítsem.

Pajlócz András

Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Anyanyelvi őrjárat

Írta:
Lovasok.hu

Anyanyelvi őrjárat

Sodrott ló – ostorkivágásig

 Akik munkájuk, életmódjuk, érdeklődésük vagy ismeretségi körük révén valamilyen kapcsolatban vannak a lovakkal (lótartással, lótenyésztéssel stb.), azoknak bizonyára mondanak valamit a címbeli kifejezések, az említett “kötődés” nélkül azonban aligha. Legalábbis erre következtetek abból a két levélből, amelyet a közelmúltban kaptam olvasóinktól. Mivel némi utánjárással válaszolni is tudok kérdésükre, ezt készséggel meg is teszem, remélem, másoknak is örömet szerezve ezzel.

A kép illusztráció

A sodrott ló-ra Nagy Timea egyetemi hallgató hívta fel figyelmemet. Ezt írja: “Évek óta furdal a kíváncsiság, mit jelent voltaképpen ez a hirdetés: “Sodrott ló eladó.” Sodrott kötélről már hallottam, az értelmező szótárból pedig azt is tudom, hogy az ún. krumplinudlinak a tájnyelvben sodrott tészta elnevezése is van. De milyen ló a sodrott ló?”

Válaszomat egy kis magyarázattal kezdem. A lónak, ennek a talán leghasznosabb háziállatnak hazánkban a XIX. század közepe óta két fajtája vált általánossá: a nagy termetű, igavonásra alkalmas hidegvérű változat, valamint a másiknál fürgébb, kocsilónak, igavonónak és hátasnak egyaránt alkalmas,  melegvérű változat, amilyen a gidrán vagy a kis és a nagy nóniusz.
A kettőnek a kereszteződése – öszszesodrása – a sodrott ló. Ennek a testalkata, ereje is elég nagy, a hidegvérű egyik elődnek – főleg csődörnek – köszönhetően, ugyanakkor pedig a másik, melegvérű elődnek, többnyire a kancának a sokoldalúságát, ügyességét is őrzi. A sodrott ló tehát, ha laikusként szabad így mondanom, egy keverék ló, mint ahogyan a ló és a szamár kereszteződéséből származó öszvér is az. Lószakértőktől úgy tudom, a sodrott lovat nem is szokták tovább szaporítani, “sodortatni”, mert az utód már nemigen lenne sikeres. Túl vékony lenne a lába, túl nagy a feje, csapott a fara stb. Inkább “végtermék”, amely munkavégzésre, húsipari feldolgozásra nagyon is alkalmas, de szaporításra nem.

Következzék a cím másik fele, az ostorkivágás! Ezúttal Szöllősi Szabolcs olvasónk a kérdező. Villámpostán küldött leveléből idézek: “Apróhirdetésekben számtalanszor találkozom ezzel a számomra érthetetlen kifejezéssel: “ostor kivágásig”, olykor egybeírva is: “ostorkivágásig”. Még az interneten is találtam egy írást, amelyben felbukkant ez a kifejezés, de abból sem tudtam kiokosodni. Ott ezt olvastam: “Az uradalom egy fogatot biztosított tisztjének – ostor kivágásig”. Mit jelent ez a kifejezés?”
Az olvasónktól kapott adalékokat kiegészítve azzal, amelyre az Új magyar tájszótár negyedik kötetében akadhatunk, szerencsére választ kapunk a kérdésre. Az említett szótárban ezt a nagykunsági adatot olvashatjuk: “ostorvágásig eladó <például a vásárra kihajtott lófogat>.” A kifejezés jelentése: ‘mindenestül eladó’.

Azért ostorvágásig vagy ostorkivágásig (az utóbbit a kérdező által talált példák ellenére egybe kell írni, hiszen jelöletlen birtokos szerkezettel van dolgunk), mert az eladási ajánlat mindarra vonatkozik, amit az ostorral annak kipattintott, kivágott állapotában el lehet érni, be lehet határolni. Tehát nemcsak a lóra, hanem a lószerszámokra, fogatra (kocsira), minden hozzá tartozó eszközre, dologra.
Bár mai írásomban szakkérdésekről volt szó, titkon azt remélem, hogy válaszom mindenki számára teljes egészében, mindenestül érthető. Stílusosan: ostorkivágásig!

Grétsy László

Forrás: Szabad Föld
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Huszárok, előre!

Írta:
Lovasok.hu

HUSZÁROK, ELŐRE!

Novemberi számunk könyvajánlójában ludovikás lovastisztekről írtunk, akiknek néhány képviselőjével szerencsére még ma is találkozhatunk. E jeles magyar huszárok elődeinek világát elevenítik fel a különböző lovas eseményeken és állami ünnepeinken látható huszár hagyományőrzők. Simonyi óbester és Hadik András korának ruházatát és  haditechnikájának hagyományát ápolja egy Tökön működő kis csapat Pénzes Gábor irányításával. Őt kértem meg, meséljen erről a szép hobbiról:

A kép illusztráció

– Minden nép büszke a hagyományaira, így a katonaira is. Kevés nemzet rendelkezik olyan gazdag katonai múlttal, mint mi. Földrajzi helyzetünkből adódóan rákényszerültünk arra, hogy állandóan háborúzzunk valakivel, és ez kitermelt egy olyan réteget, aki nagyon profin űzte ezt a mesterséget. A magyar huszárság világhírű volt, szinte minden európai háborúban részt vett, tevékenyen alakította Európa történelmét, és sokat tett azért, hogy mi, magyarok, még itt élünk. Fontos dolognak tartjuk átadni a mai generációnak, és megőrizni a jövő számára ezt a hagyományt, mert mindenki csak akkor találja meg a helyét a világban, ha ismeri a múltját és büszke is rá.  A koburg huszárok egyenruháját hordjuk, mely az 1805-ös felszerelési utasításnak megfelelő viselet. A napóleoni háborúk második felében már ebben a ruhában harcoltak, és 1849-ig csak nagyon kicsi változtatásokkal használták. A 8. huszárezred tulajdonosa 1848 körül egy Koburg nevű szász hercegi család, melynek egyik tagja lovassági főparancsnok volt. Észak-Magyarország területén toboroztak ehhez az ezredhez, ez a terület esik legközelebb Budapesthez, részben ezért választottuk ezt az egyenruhát. Másrészt rendkívül mutatós, mert a ruha piros és zöld színei egy szürke lovon ülve kiadják a nemzeti trikolort.

– Nézzük meg egy kicsit közelebbről az egyenruhát és a felszerelést!

– A barokk és a rokokó korszak hatására alakult ki a díszítés, zsinórozás, aminek természetesen gyakorlati szerepe is volt, de egy adott ország hadserege az egyenruhájának gazdagságával demonstrálta saját erejét is. Sokak szerint ez az egyenruha-divat volt a világon a legelegánsabb férfiviselet, a frakkot, és a szmoking rövid szpenszer részét a katonaságtól vették át. A zsinórozásnak egyrészt rangjelző szerepe volt, másrészt a kardvágásoktól, a kard sújtásaitól védett, ezért nevezik ezeket sújtásnak. Az öv a hasat, a lágy részeket védte, szorosan tekert gyapjúszálakból állt, a tisztekét fémszálakkal erősítették meg. A tarsoly szerepe a nyeregtáska kialakulásáig volt fontos, miután ezeken a szűk ruhákon nem volt zseb, a hosszú, sokszor hetekig tartó menetelések idejére a személyes tárgyak tárolására szolgált. A sabrakot, a piros színű nyeregtakarót, amibe belehímezték a nemzeti címert, valamint az ezred és a tiszti rangjelzést, valójában a nyeregre terítve használták egy felső heveder segítségével.  Szalka Balázs barátommal igen mélyreható kutatást folytattunk e kor viseletének megismerése érdekében, azonban arra utalást, hogy ezt nem a nyereg alá tették, hanem rá – nyílván védelmi céllal – csak akkor találtunk, amikor nagynehezen már kitaláltuk, hogy hogyan tudjuk alá tenni. A múzeumban ugyanis csak  külön, kiterítve láttuk.

– A 8. huszárezred híres volt néhány tisztjéről is.

– Ez a második legöregebb huszárezred, ami valaha létezett. Hadik András és Simonyi óbester is szolgált itt egy ideig, sőt a világ legidősebb katonájának tartott Skultéti Ferenc – aki kerek 80 évet töltött a katonaságnál – szintén ennek az ezrednek a tagja volt. Legendásan híres huszárszellem tartotta össze a katonákat. A területi adottságokból eredően sok szlovákot soroztak be, de pl. az 1848-49-es szabadságharc alatt ők is kitartottak a sereg mellett, holott lehetőségük lett volna elszeparálódni az egyértelműen magyar céloktól. Simonyi kalandos módon került a hadsereg kötelékébe. Apja mészáros volt, és azt szerette volna, hogy a fia vegye át a gazdaság vezetését, ezért felküldte Budára, tanulmányi útra a nagybátyjához. Ez az 1790-es évek elején történt, amikor kb. 16 éves volt. Egy huszárhadnaggyal együtt utazott a postakocsin, akitől megtudta, hogy a Vérmezőn éppen huszárokat toboroznak. Alacsony termete ellenére ügyes lovaglásával megszerezte a toborzótiszt szimpátiáját és besorozták az ezredbe. Végül nagybátyja arra hivatkozva, hogy túl fiatal volt a sorozáshoz, pénzzel váltotta ki, így visszakerült az otthoni gazdaságba. Azonban valami mégis visszahúzta a katonasághoz. Volt egy öreg számadó csikósuk, aki még Rákóczi mellett volt dobos gyerekkorában és egész életét huszárként szolgálta végig – tőle valószínűleg nagyon szép történeteket hallott a huszárságról – az ő segítségével mégis beállt az ezredbe. A csikós nekiadta a lovát, és a megtakarított pénzét, azzal az utasítással, hogy Simonyi adja el a lovat, az árát tegye el, az általa adott pénzből pedig hívja meg a toborzó őrmestert. Ez a javaslat valóban hatásosnak bizonyult. A lóért kapott összeget állandóan magánál tartotta, és az életét mentette meg. Az első ütközetben, ahol a törökök ellen harcolt, súlyos sebet kapott a fejére (ami látszik is a róla készült festményen). A legenda szerint a tábornokának szemet szúrt lelkes küzdelme a csatatéren, és szólt az embereinek, hogy vigyék kórházba. A pénz segítségével sikerült a teljes gyógyulásig kezelést és ellátást kapnia. Simonyi óbestert az egész huszárság példaképként tisztelte.

A kép illusztráció

– Milyen szempontok alapján állítjátok össze a bemutatókat?

– A katonai hagyományőrzésen keresztül szeretnénk bemutatni azt a magyar lovas szellemet, aminek köszönhetően lovas népnek neveznek minket. Kultúránkat mélyen átszövik a lóval való együttélésre történő utalások, olyan nyelvi fordulatok, amelyek nem fordíthatók le, ugyanis más kultúrákban nem egyértelmű, hogy pl. a földönfutó, vagyis az, az ember, aki a földön fut, miért szerencsétlen? A bemutatók egyes elemeit úgy válogatjuk össze, hogy érzékelhető legyen a lovas és a ló közötti feltétlen bizalom, ami csak katona és lova között alakulhatott ki, hiszen mindkettőjük élete egymástól függött. Azt a nagyon érzékeny kommunikációt szeretnénk érzékeltetni a nézőkkel, ami a katonaló kiképzéséhez feltétlenül szükséges volt, pontosan kellett érezni, hogy a ló mikor nem akar, és mikor nem képes végrehajtani egy adott feladatot. A padra állítás, tűzön átugrás, a fegyverek használatának elviselése, ha leszállok, és elengedem, ne szaladjon el, ha hívom, jöjjön, ez mind a kommunikáció fontosságának a bizonyítéka, gyakorlatilag bármelyik ló megtanítható e mutatványokra. A bemutatónk másik része azt demonstrálja, hogyan gyakoroltak együtt a lovasok, a karüsszelek tulajdonképpen a lovardai figurákra épülnek, az összhangot és a harmonikus együttmozgást gyakorolták vele azzal a céllal, hogy éles helyzetben, a csatákban tökéletesen tudják végrehajtani azokat az alakzatváltozásokat, amikre az adott helyzetben szükség lehet. Tehát ez nem formalovaglás, hanem olyan harci alakzatok, amik annak idején is előfordulhattak. Ehhez hozzátartozik a másik nagyon látványos elem, a rohamhoz fejlődés, és a roham tömegben vagy eloszlásban. Egyéni ügyességet fejlesztő gyakorlatok voltak a közelharcok, ezt úgy szemléltetjük, ahogyan a csatatéren lezajlott. Rendkívül hűen adják vissza a szablya pusztításának erejét a tök termésén bemutatott gyakorlatok.

– Milyen típusú lovakat használtak a korbeli huszárok?

Ez mindig az adott helyzettől függött. Háború esetén kifogták a talyiga elől is. Ha nem volt ekkora ínség, sorozták a lovat, ami azt jelenti, hogy katonai bizottságok jártak felvásárolni lovakat, illetve a XIX. sz. elején már a katonai ménesek is megvoltak, amik kifejezetten katonalovakat kezdtek tenyészteni, elsősorban teljesítményre és formára. A huszárlovak mindig viszonylag könnyű felépítésűek voltak. A legénységnél is megvolt a magasság szerinti igény, túl alacsony, vagy magas embereket nem soroztak be. Az újonc lovak bekerültek a laktanyába, vagy táborokba kiképzésre, ami többé-kevésbé a mai ismereteink szerint történt. Azok az idős huszártisztek, akik még tanítottak minket, azt a következetes, a ló és a lovas érdekeit szem előtt tartó kiképzést adták tovább, amit ők kaptak. Ez a szemlélet egyszerűen gyakorlati alapon működött, nem lehetett tönkretenni sem a lovast, sem a lovat idő előtt, akkor kellett az életüket feláldozni, amikor annak eljött az ideje, csakis a harcmezőn. A lovasság mindig nagy költségű fegyvernem volt, a lovak utánpótlása a háborúk idején nehézkes volt. Rövid idő alatt sok lovat pótolni csak úgy lehetett, ha a kiképzést leegyszerűsítették. Ennek hatása Napóleonnál például jól megmutatkozott, amikor hírtelen 20.000 lovast kellett felállítani. A vérteseket nekiindították a gyalogsági négyszögeknek, és azt a lovak kikerülték, ill. 20 méternél közelebb nem mentek hozzá. Ugyanakkor, a jól képzett huszárlovakkal képesek voltak olyan manőverekre, hogy ezeknek a négyszögeknek az egyik sarkán úgy ütöttek rést, hogy a lovakkal ráugrattak a szuronyokra, ott pusztult a ló és a lovas egyaránt, de a többieknek sikerült betörni, és közelharcban legyőzni a gyalogosokat.

Szerző, fotó: Mitrov Gabriella
Megjelent: Pegazus I.évf.8.szám (részlet)
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Szolgálunk és védünk – lóháton is!

Írta:
Lovasok.hu

Szolgálunk és védünk – lóháton is

Járőrszolgálat, rendezvénybiztosítás, bemutatók, istállómunka és lazításként ugróverseny. Nincs könnyű dolga a lovas rendőröknek.

A kép illusztráció

Nem is gondolnánk, amikor a Margit-szigeten szembetalálkozunk a mosolygós, készségesen útbaigazító lovas járőrökkel. A kiegyensúlyozott vérmérsékletű lovak magabiztos és nyugodt viselkedése hosszú, türelmes munka eredménye.
Domoszlai Dániel rendőr alezredes avatja be olvasóinkat e sokrétű és felelősségteljes munka rejtelmeibe:

– A lovas rendőrség hivatalos elnevezése Rendészeti Biztonsági Szolgálat, Bevetési Parancsnokság, V. Bevetési Osztály, Lovas Alosztály. Bázisunk a Nemzeti Lovarda szomszédságában, a Mosonyi utcában, a BRFK objektumában található. Ezt az épületet 1886-ban a lovas csendőrség számára építették, azóta működik többek között lovas rendészeti laktanyaként. Ez a lovas szervezet az egyetlen hivatásos reguláris csapat, mely a történelem viharait kiállva jogfolytonosan fennmaradt. A II. világháború végén a csendőrséget a rendőrség váltotta fel, de a lóállomány a régi helyén maradt.

    – Mi a Rendészeti Biztonsági Szolgálat feladata?
– 2004 óta működik ezen a néven, országos hatáskörű szervezet, ami jellemzően a nagy tömegeket vonzó különböző rendezvényeket biztosítja. Olyan speciális szervezeteket foglal magában, amiket különlegességüknél fogva máshová nehezen lehet besorolni. Ilyen pl. a Terrorelhárító Szolgálat és az Autópálya Rendőrség.
– Milyen feladatokat lát el a lovas rendőrség?
– Elsősorban járőrszolgálatot, amit eredetileg Budapest belterületein kezdtünk el, de mára kiterjedt a környező településekre, sőt Vác és Siófok vonzáskörzetére is. Nagyobb, parkos, ligetes területek rendőri ellenőrzését látjuk el, melyek gépkocsival nehezen megközelíthetőek, és gyalog nehezen átjárhatók. Lovaink jelenléte felkelti a helyi lakosok, kirándulók érdeklődését, szimpátiáját, tapasztalataink alapján sokkal nyitottabbak az emberek, szívesebben beszélnek a helyi problémákról a lovas járőrökkel. Megelőző tevékenységgel is jár a jelenlétünk, messziről látszanak a lovasok, és egyúttal sokkal mozgékonyabbak, gyorsabbak vagyunk a földutas, fás-bokros területen, mint más kollégák. Természetesen mi is ellátjuk a rendőri feladatokat, szükség esetén intézkedés, ellenőrzés alá vonjuk az állampolgárokat. Másik fő tevékenységi körünk a rendezvénybiztosítás. Nagy tömegeket vonzó rendezvényeken csapaterőben szervezett rendőri erők vannak jelen. Ennek egy részét adja a Lovas Alosztály. Elsősorban a labdarúgó mérkőzéseken jelenünk meg, mert itt a legnagyobb a valószínűsége a rendbontásoknak. Itt is a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt, hiszen egy kialakult konfliktus helyzetben már kényszerítő eszközök alkalmazását kell esetleg bevetnünk, ami tömegben fokozott sérülésveszéllyel járhat. 8-16 lovas egységünk felsorakozása, mozgása általában a legelszántabb rendbontókat is visszatartja.

– Állami ünnepeinken, sőt, nagyobb lovas eseményeken is találkozhatunk a Lovas Alosztály képviselőivel.
– A Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegységének alapját, bázisát is a mi lovaink és rendőreink képezik. Létszámunk kiegészül a vidéki kapitányságok lovas járőreivel, és kisebb létszámban civil, hagyományőrző lovasokkal is. Összesen 37 lóval jelenünk meg egy-egy díszelgés alkalmával. Március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án a Honvéd Díszzászlóaljjal együtt felsorakozunk a Kossuth téren az ünnepélyes zászlófelvonásnál. A ceremónia alatt fegyelmezetten, egyenes sorban, egy helyben állnak a lovak. Az ünnepség végén a díszzászlóaljat követve, indulóra fegyelmezett alaki mozgással, díszmenetben vonulunk ki a térről.  Díszelgünk még a Budai Várban, a  Köztársasági Elnök fogadásain, ahol államfőket vagy más magas rangú külföldi személyeket lát vendégül hazánk. Más nagyszabású események alkalmával is szoktunk díszegyenruhás felvonulást vállalni, térítés ellenében, de ez évente 1-2 alkalom. Díszegyenruhánk az 1848-as 8. huszárezred díszegyenruhája alapján készült, az eredetihez teljesen hasonló viselet. A nemzeti trikolor színei miatt választottuk. A sapkarózsán, tarsolyon és a sabrakon található jelképeket változtattuk meg, államiságunk kifejezése érdekében a nemzeti zászlónkat és címerünket helyeztük el rajta. Állami ünnepeink és a fogadások során különböző televíziós csatornák és külföldi diplomáciai testületek készítenek felvételeket, rengeteg ember figyeli és szerez információkat ezekről az eseményekről. Ezért nagyon fontos, hogy szakmailag kifogástalan produkciót mutassunk be.  A mi díszegységünk csak a felkészülés és a bemutatók idejére áll össze, míg más országok díszelgő lovas egysége más feladatokat nem lát el. Ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban is megálljuk a helyünket. Nagyobb lovas eseményeken, mint pl. a  lovas világtalálkozón  vagy a fogathajtó vb-n, a szünetekben, show-elemként huszár hagyományokat felelevenítő kötelékgyakorlatokat, karüsszelt is bemutatunk.

 – Milyen típusú lovakat alkalmaztok, és hogyan készítitek fel őket ezekre a különleges feladatokra?
– Miután ebben a munkában extrém módon sok külső hatás éri a lovat és sokféle feladatnak kell megfelelnie, elég szigorú szelekciót végzünk. Idegrendszerileg stabilnak és szervezetileg keménynek kell lennie ahhoz, hogy a nagyvárosi körülményeket, a zajt, tömeget, fél napos betonon történő járást bírja. Szép, harmonikus megjelenést is elvárunk, kb. 160-170 cm-es marmagassággal, bár a külső megjelenés másodrendű fontosságú a belső tulajdonságokkal szemben. Jó fejű, bátor, kiegyensúlyozott vérmérsékletű lovakkal tudunk csak eredményesen együtt dolgozni, hiszen a rendőrnek a munkája során számtalan dolog köti le a figyelmét, a ló fegyelmezésére nem fordíthat plusz energiát és figyelmet. Somogysárdon működik egy ménes a rendőrség tulajdonában, innen kerülnek hozzánk kb. 3 éves korban, teljesen nyersen. Az alapkiképzés gyakorlatilag ugyanúgy folyik, ahogyan általában a sportlovakkal kezdenek el foglalkozni. Nagyon fontos dolog, hogy mire odaér a képzésben, hogy már terepen, külső helyszíneken is dolgozhat, addigra feltétlen fegyelemmel fogadja el a lovasa segítségeit.  Később rendszeres ugrógimnasztikai edzésekkel, lehetőség szerint díjugrató versenyekkel javítjuk az egyensúlyt, fizikai befolyást, feladatmegoldó képességet. Ezután kezdjük el felkészíteni a veszélyesebb, bonyolultabb helyzetekre, amilyenek pl. egy futballmeccsen adódhatnak. Ezt a gyakorlatot terepen szoktuk elvégezni. A kiképzésnek ebben a szakaszában már a fiatalabb lovak is kijárnak idősebb, tapasztaltabb társaikkal a forgalomba, járőrözni, tehát a tömeget, zajt már megszokták. Egy könnyű tereplovaglással kezdődik a nap, amit természetesen nagyon szeretnek a lovak. A hanghatások szoktatása úgy történik, hogy egy körön nyugodt lépésben sétálnak a lovak, ezalatt először messzebbről, majd egyre jobban közeledve a lovakhoz géppisztollyal a levegőbe lövünk. Végül egysoros vonalban sorakoznak fel, és előttük, mögöttük, és a közvetlen közelükben is leadunk lövéseket. Rendkívül fontos a fokozatosság, csak akkor léphetünk tovább a feladatokkal, ha az előző gyakorlatot már biztosan végrehajtották. Nagyon könnyű ezekkel az eszközökkel olyan félelmet kelteni a lóban, amit esetleg soha életében nem felejt el. A füst és a kellemetlen szagok elviseléséhez színes füstgyertyákat használunk. A gyakorlat itt is az előzőek szerint megy, előbb körön dolgozva, később különböző alakzatokban léptetjük, majd ügetésben lovagolunk át a ködön. Az idősebb lovak nyugalma és magabiztossága nagyon jó hatással van a fiatalabb lovakra is, a fokozatosságot betartva nagyobb probléma nélkül rutinossá válnak ebben a gyakorlatban is. Végül a tűzhöz is hozzászoktatjuk őket, különböző gyakorlatok segítségével. Először szalma csíkokon sétálnak át, majd meggyújtjuk ezeket a csíkokat, egészen addig nehezítjük a gyakorlatokat, amíg tüzes akadályokon kelnek át a lovak. Tehát azt mondhatjuk, a lovaink tűzön-vízen keresztül mennek, ha kell.

   – Ért-e már e gondos kiképzés ellenére meglepetés a lovaitokkal kapcsolatban?
– Régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy annakidején a katonalovakat a harcokra hogyan készítették fel? Hogyan tudták a tankok, ágyúk, puskák ellen bevetni a huszárokat? Az Evita c. film forgatásán magam is részese lehettem egy ilyen gyakorlatnak. Lovas csendőröket alakítottunk a filmben, és olyan harcjelenetekbe kerültünk, ahol természetesen vaktölténnyel és imitálva a lövéseket, de rendkívül hatásos hang- és fényeffektusok közepette harckocsik ellen kellett rohamoznunk. Mellettünk is, mögöttünk is dörögtek, zúgtak, zakatoltak a gépek, hatalmas füst, robaj, lövések jöttek szemből. Ez a harci helyzet magával ragadta az egész stábot, a színészeket és minket is, rajtunk keresztül a lovainkat, és egyszer csak már nem számított, hogy honnan lőnek, az összes ló gondolkodás nélkül kezdett rohamozni a megadott jelre. És természetesen másnap, a járőrözésnél vagy a lovardai munkánál a felröppenő papírzacskót ugyanúgy megnézte, mint azelőtt.  Ekkor értettem meg, hogy ezekbe a súlyos helyzetekbe hogyan tudták belevinni a lovakat.

   – Ehhez a nagyon komoly kiképzéshez komoly lovastudás is szükséges. Van-e valamilyen felvételi követelmény a lovas rendőrséghez?
  – Azokat a feladatokat, amikről eddig beszéltem, a kiképzést, valamint a lovak gondozását a lovas rendőrök végzik. Ebben a „férfias” szakmában a lányaink is ragyogóan megállják a helyüket. Egyetlen jogi feltétel az, hogy képzett rendőr legyen az illető. Általában olyan fiatalok jelentkeznek ide, akiknek már volt valamilyen kapcsolata a lóval és tud is valamilyen szinten lovagolni, de teljesen kezdőket sem tanácsolunk el, legfőbb szempont, hogy kitartó legyen, és elhivatottságot érezzen a lovas szakma iránt, a többit el tudja sajátítani a kiképzés során. Második éve veszünk részt a Lengyelországban rendszeresen megrendezésre kerülő nemzetközi lovas rendőr versenyen, ahol az ugró és idomító versenyszámok mellett olyan speciális feladatok is vannak, amelyekkel a való életben is találkozhatnak a lovak szolgálat teljesítése közben. Az idén 37 egyéni indulóból Sziráczky Tibor kollégám a 10. helyezést érte el, míg csapatban 14 közül hatodikak lettünk. Ezen a területen is megálljuk a helyünket nemzetközi szinten.

Szerző: Mitrov Gabriella
Megjelent: Pegazus II.évf.2.szám
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva

Hogyan lett kaszkadőrlovam II.

Írta:
Lovasok.hu

Hogyan lett kaszkadőrlovam II.

A szívemnek, mint egy nagypárnának, jó néhány csücske van, de a legnagyobb csücsökben mindenképpen a lovaim laknak (no jó, a legeslegnagyobban pedig az én kófic kisfiam, de ez más lapra tartozik). Ebből is látszik, hogy mekkora szívem is van valójában, hiszen a lovaim együtt nyomnak vagy hatszáz kilót, bottal mérve pedig megvannak vagy százhatvan centis marmagasságúak, és mégis jól elférnek.

A kép illusztráció

Ám ezen a csücskön nem mindig osztozott két ló. Volt néhány olyan egyszerűbb, és anyagilag mindenképpen nyugalmasabb esztendő, amikor csupán egy ló eltartása terhelte szerény családi költségvetésünket. Ezekre a régi szép időkre főként a feleségem emlékszik némi nosztalgiával, és többé – kevésbé csendes belenyugvással.

Szó ami szó, ez az állapot nekem sem volt éppen ellenemre. Hogy másként fogalmazzak: eszem ágában sem volt két ló büszke és garantáltan ágrólszakadt tulajdonosává válni. Hogy ez az álláspont az idők folyamán megváltozott, az tudatos, megfontolt és előre kitervelt merénylet eredménye. Hogy mást ne mondjak, csapdába ejtettek.

Hogy az előzményekkel tisztában legyünk, melyek e történetben kulcsfontosságúak, vissza kell lépnünk az időben néhány évet, vagy még pontosabban fogalmazva néhány lovat, és el kell jutnunk Picúrig.

Picúr legendás kaszkadőrló volt, büszke vagyok ara, hogy ismerhettem. Igazi arisztokrata volt, és igazi filmművész. Képzeljenek el egy gyönyörű, hófehér lipicai lovat, hosszú, kecsesen ívelt nyakkal, elegáns, ámde izmos testalkattal, és büszke, enyhén franciás járással. Bohó ifjúkorában versenyzett díjlovaglásban, militaryban, díjugratásban, és nem is eredménytelenül. Hűséges társa, Unger Béla, aki egyébként a főnököm, s így természetesen csak csupa jót fogok majd írni róla a könyvben, majd két évtizeden keresztül volt szerető gazdája. Picúr mindent tudott a filmgyártásról, amit csak tudni lehetett, rutinos és fegyelmezett művészként számtalan filmben bizonyított a kamera előtt, és nem egy színész lehet hálás neki, amiért a nézők elhitték róla, hogy tud lovagolni. Mert olyan ló volt, hogy a hátán ülve még a legügyetlenebb színész is ördöglovasnak érezhette magát, úgy vigyázott rájuk, s úgy tette a dolgát, eljátszva a maga kicsiny, de múlhatatlanul fontos szerepét a jelenetben.

Ám szegény Picúr egyszer csak beteg lett, nagyon beteg, és hiába a szerető gondoskodás, a gyógyszeres kúra, nem lehetett rajta segíteni, el kellett altatni, hogy ne szenvedjen tovább. Emlékszem, Béla ásatott egy hatalmas gödröt, ahova bevezette Picúrt, és gyengéden lefektette. És miközben a nyakát simogatta, az állatorvos beadta neki az altatatót, és Picúr szépen lassan elaludt – örök álmát most is ott alussza Bócsa közelében, és fent, az örökzöld égi legelőkön minden bizonnyal a régi daliás időkről, filmesekről, színészekről, kaszkadőrökről és egyéb állatfajtákról mesél a köréje gyűlő angyal – csikóknak.

De a világnak és a filmnek forognia kell tovább, s így a kaszkadőr sem maradhat sokáig ló nélkül. Béla a nyakába vette a világot, és elkezdte megkeresni Picúr méltó utódát, és érthető, ha magasra tette a mércét. Kipróbált jó néhány lovat, és egyre elkeseredettebben vette tudomásul, hogy bizony Picur pótolhatatlan a maga nemében. És ez érthető is: nincs két ugyanolyan ló, ám az ember már csak úgy van megszerkesztve, hogy ezt nehezen veszi tudomásul. Különösen ebben a szakmában, ahol éveken, évtizedeken át a kaszkadőr úgy összeforr a lovával, hogy a végén már egymás gondolataiból is tudnak olvasni. Béla keze alatt megfordult hát egy – két ló, de ahogy jöttek, úgy mentek is. Először lett Buján, aki néhány évig bírta a gyűrődést, majd Dönci, az arab mén, aki három évesnek lett megvéve majd kiderült róla, hogy megvan már vagy hat is. Bár formás ló volt, de kicsike, így aztán az ő sorsa is megpecsételődött. Végül jött Pedró, aki aztán valahogy itt ragadt, és ma már professzora a szakmának, éppen úgy, és mégis másként, mint valaha Picúr.

Ezzel együtt is, a főnököm tovább kereste Picúr utódát, és még éveken át hol ilyen, hol olyan lipicaival kísérletezett. Így lett egyszer csak Berkenye.

Berkenye egy Picúrhoz hasonlóan hófehér, jegytelen lipicai volt, ám itt véget is ért a hasonlóság. Először is nem volt igazi lipicai: valami balkézről sikeredett félvér volt, olyannyira, hogy még csak le sem sütötték (ami egyébként ebben a szakmában kész haszon, mert így a sütés nem csúfítja el a ló nyakát, és így a történelmi filmekben nem kell takargatni a modernkori billogot). Sűrű kis lovacska volt, egy lipicaitól elvárhatónál rövidebb nyakkal, tenyeres – talpas patákkal (kedves kollegám, Katona Péter ma is csak mocsárjárónak hívja), szép hosszú sörénnyel és farokkal. A főnököm megvette, ült rajta vagy kétszer, majd Ausztriában elszakította a keresztszalagját, és hosszú kényszerpihenőre ítéltetett (történt mindez a híres – nevezetes „Ghostriders – show” – ban, amiről majd a „Hogyan lettem szellemlovas?” című fejezetben írok majd bővebben). Mivel szokás szerint éppen jött „a nagy film” (ami mindig jön, de hogy, hogy nem, csak ritkán ér ide), megkért, hogy kezdjem el lovagolni Berkenyét, hogy amire itt a film, addigra már, ha máshol nem, de legalább a háttérben használható legyen. És én a balga, természetesen igent mondtam.
Na ezt nem kellett volna.

De hát hiába, tetteink súlyát gyakran már csak akkor tudjuk felmérni, ha már megvan a baj. Szegény főnököm nyilván maga sem gondolta, hogy ezzel a könnyelmű kéréssel visszavonhatatlanul elindít a lejtőn, amelyről már nem volt visszaút. Úgy is mondhatnánk, hogy az én gyanútlan, bolondul naiv idealista jó szívem áldozata lettem. Okkulj hát példámon kedves olvasó, és hallgasd meg rémtörténetemet.

Ha valaki arra kér, hogy lovagold be a lovát, hangos kacajjal jutalmazd a tréfát, és azonnal szaladj el messzire! Ha olyan kitartó, hogy követ, s nem tudod lerázni, azonnal végy egy jegyet az első új – zélandi járatra, és repülj el a világ túlsó felére! Hidd el, hogy anyagilag még így is sokkal jobban jársz!
Máskülönben garantáltan arra a sorsra jutsz, mint én.
Az történt ugyanis, hogy annak rendje módja szerint, barátom, mentorom és mesterem, Szimhár István figyelő tekintetétől kísérve, vagy a keze alatt, ahogy tetszik, elkezdtem a munkát Berkenyével, a főnököm szinte még teljesen nyers lovával.

És dolgoztunk.
És dolgoztunk.
És dolgoztunk.

És én szépen lassan kezdtem megkedvelni. Hiába, ha naponta eltöltünk valakinek a hátán néhány órát, nem várhatjuk el, hogy közömbösek maradunk iránta. És ez természetesen oda – vissza igaz. Először csak azt nyugtáztam jóleső érzéssel, hogy Berkenye egy idő után már kifejezetten örül az érkezésemnek. Mintha csak érdeklődő jóindulattal azt mondaná magában, hogy „Na nézd már, megint itt van ez a dilis, akinek az a fixa ideája, hogy a hátam lovaglásra való! De egyébként kifejezetten kedves krapek, mindig hoz almát vagy répát, az a kis mozgás pedig kifejezetten jólesik a friss vidéki levegőn, úgyhogy ma sem dobom le.”

Kedves olvasó, ha hasonló esetben jót akarsz, már ekkor figyelsz a gyanús jelekre. Csapj rá a simogatásra lendülő kezedre, vagy ha hajlamos vagy a szórakozottságra, akkor legalább alkalmazz valakit, aki ezt minden alkalommal  megteszi helyetted. A lovardai öltöző egy félreeső sarkában fald fel a lónak félretett almát és répát, és semmilyen körülmények közt nem adj neki kockacukrot. Ha másképp nem megy, dolgozz ki elméleteket, amelynek a lényege, hogy a túlzott cukorfogyasztás árt a fogaknak, és cukorbetegséget okoz. És hetente egyszer, de lehet többször is, verd meg alaposan és indokolatlanul a belovaglandó lovadat, hogy garantáltan megutáljon. Ezek az óvintézkedések szükségesek ahhoz, hogy még véletlenül se kedveljétek meg egymást a lovaddal. Ellenkező esetben a kezdődő jó érzés hamarosan elfajul, és még a végén szeretet lesz belőle, mint az én esetemben, és akkor már nincs menekvés.

De tulajdonképpen nem is lett volna ezzel semmi baj, ha egyszer csak nem üt be a ménkű. Hiszen a ló a főnökömé volt, s így mindvégig abba a kellemes hitbe ringattam magam, hogy nincs semmi baj, Berkenye a csapat tagja, s még hosszú évtizedekig az is marad. A főnököm jó ember, s nyilván jó sora lesz a kezei alatt, már amennyire egy lónak ezen a rögös kaszkadőrpályán egyáltalán jó sora lehet. És ha megkedveltem, hát semmi vész, vélhetően egy hajóban evezünk majd, az csak külön öröm, ha az ember a munkatársaival jó kapcsolatot ápol. Végül is a kollegáimmal is baráti kapcsolatot tartok fenn, igaz, hogy nekik nem viszek naponta almát és répát, s nem tömöm őket kockacukorral sem, ebben az értelemben ők sokkal rentábilisabbak.
Egyszóval a ménkűig ezzel áltatgattam magam.

A ménkűt pedig Hercegnek hívták, és egy tisztavérű lipicai mén volt, aki formára sokkal inkább hasonlított a legendás Picúrra, mint szegény Berkenye (aki egyébként a maga nemében bár én elfogódott vagyok vele szemben, egy nagyon szép kis lovacska, még ha tenyeres – talpas is). Így aztán egy nap a főnököm kíméletesen közölte velem a hírt, miszerint Berkenyét némi felárral elcseréli Hercegre. És persze nagyon szépen köszöni nekem, hogy foglalkoztam a lóval, amíg a térde meg nem gyógyult.

Hát nem mondom, hogy feldobott a hír. Egész éjjel álmatlanul hánykolódtam az ágyamban, és csak azért nem harapdáltam a kispárnám csücskét, mert nincsen kispárnám. Mindenféle rémképek tolultak a szemem elé. Elképzeltem Berkenyét a lelkiismeretlen lókupecek karmai közt. Szegény ott áll rémülten egy hideg istállóban, és nem érti, hogy hová keveredett, mi történik vele. Talán még almát és kockacukrot sem adnának neki. Sőt, lehet, hogy a szívtelen lovász még végig is húz a hátán a vasvillával, ha nem áll vigyázzba almozáskor a sarokban. És ez még csak a kezdet, ki tudja miféle szerzet karmai közé kerül majd szegény, talán valami krumplikapa elé fogja majd újdonsült gazdája, sőt a lelketlen alak még tán meg is veri.

Szegény feleségem, mintha megérezte volna a lelkemben dúló viharokat, másnap megkönnyítette a dolgomat. ő maga pendítette meg, hogy mi lenne, ha mi vennénk meg Berkenyét, és ezzel kimondta azt, amire magam csak gondolni mertem. Ezzel aztán végleg megpecsételődött a sorsunk.

Így esett, hogy a főnököm megvette Herceget, és pedig tovább lovagoltam Berkenyét, ám most már mint a saját lovamat. Nem mondom, periodikus időközönként, amikor zsíroskenyeret vagyunk kénytelenek enni némi zsíroskenyérrel, fel – felmerül, hogy el kellene adnunk szegényt, ám mindeddig valahogy mindig megúsztuk ezeket a nehéz időszakokat. És reméljük, meg is fogjuk úszni a továbbiakban is (amennyiben nem, és kis családunkkal újfent az éhhalál szélére kerülünk, levelezési címemen méltányos árajánlatokat fogadok, csak szerető gazda jöhet számításba, kupecek kíméljenek).

Hát így ejtettek csapdába, mint kelet – timori bennszülöttek az óvatlan misszionáriusokat. Legközelebb, ígérem, már sokkal elővigyázatosabb leszek. S ezt ajánlom minden kedves olvasómnak is, hacsak nem akarja a gatyáját is lótartásra költeni.

Írta: Lezsák Levente
Frissítve: 2023.10.16.
Fotók: Canva

1...172173174...699173. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés