A takarmány előállítása és beszerzése komoly költséget jelent minden gazdaságban, ezért különösen fontos, hogy a betakarított takarmány a lehető legjobb minőségben kerüljön az állatok elé.
A helytelen tárolás gyors minőségromláshoz, penészedéshez és jelentős veszteségekhez vezethet, vagyis a gazda szó szerint pénzt dob ki az ablakon. A megfelelő tárolási technológiák betartásával nemcsak a takarmány beltartalma, hanem az állatok egészsége és a gazdaság nyereségessége is megőrizhető.
Napjainkban ráadásul a szélsőséges időjárási és természeti viszonyok, valamint az ezek következtében kialakult rendkívül magas takarmányárak tovább nehezítik a helyzetet, így nemcsak a takarmány tárolás módja, hanem a biztonságosan betárolt mennyiség is kiemelten fontossá vált minden állattartó számára.
Miért fontos a takarmány megfelelő betárolása?
Egyetlen okból, méghozzá a mennyiségi és minőségi megóvás miatt. Különösen igaz ez a lovak esetében. Hiszen emésztési sajátosságaik miatt nélkülözhetetlen, hogy szálastakarmány folyamatosan rendelkezésre álljon, az életfenntartáson túl vitaminforrásként is.
A takarmány már a betakarítás pillanatától kezdve veszít mennyiségéből (pl. Pergési veszteség) és minőségéből. Télen a csapadék és nedvesség hatására a széna könnyen penészedhet vagy dohosodhat, ami akár 40%-os beltartalom-veszteséget is eredményezhet. Ennek következménye lehet toxinképződés, légúti problémák, szaporodásbiológiai zavarok vagy kólikás tünetek.
A széna fehérje-, ásványi anyag- és vitamintartalmának köszönhetően értékes. Az előbbi kettő az első két hónapban körülbelül 5%-át veszíti el, majd stabilizálódik. A szálastakarmányban található antioxidánsok (A-vitamin, E-vitamin) mennyisége viszont már a kaszálás utáni naptól kezdve folyamatos csökken. Ezért nem javasolt egy évnél régebbi takarmányt etetni, hiszen táplálóanyag tartalma lovak számára nem megfelelő.
A legdrágább takarmány a minőségéből vesztett takarmány!
Bár a tárolóépületek építése is költséges de, hosszú távon megtérülnek. A fedett, jól szellőző és beázástól mentes tárolókban szárazon elhelyezett bálák vesztesége gyakorlatilag elhanyagolható.
Az idők során rengeteget változott a takarmány tárolási módja. A legelső ismert módszer a kazal készítés volt, amely szabadtéren az Alföldön terjedt el. Nem is gondolná az ember milyen szintű technikai és szakmai ismereteket igényelt egy-egy kazal megépítése.
Ahol ez nem kivitelezhető ott négy, földbeásott oszlop fölé nagyon könnyű és egyszerű kivitelű, mozgatható tetőt emeltek. Ennek továbbfejlesztett változata gyakorlatilag a szénaszín.
A fedett szénatárolók lehetnek könnyűszerkezetes fém csarnokvázak, vagy faszerkezetű, nyitott oldalú színek, pajták. Léteznek úgynevezett sátras tárolók is, melyek olcsóbb megoldást jelenthetnek, könnyen áttelepíthetők és megfelelő mikroklímát biztosítanak, ennek ellenére a gyakorlatban mégsem elterjedtek.
A legnépszerűbb megoldás egyértelműen a bálatakaró ponyvák használata. Fajlagos költségük jelentősen alacsonyabb egy fedett épületénél, és rugalmasan változtatható a takart területnagysága, illetve a tárolt bálák mennyisége. Anyaguk lég- és páraáteresztő, erősen víztaszító. Nyilván ez a megoldás nem örök életű, de ár-érték arányban kellően időtállóak.
Ami még fontos kritérium a tárolás során, hogy bármilyen takarmánytárolási módot
választunk, a szálas takarmányt sosem a közvetlen földfelszínre helyezzük, hiszen annak nedvességét átvéve közel 30%-os veszteség is bekövetkezhet (pl. legegyszerűbb raklapra helyezni a bálákat). A megfelelő szellőzés biztosítása érdekében célszerű kisebb rést hagyni a kazal teteje és a tető között.
Mivel a szálastakarmány tűzveszélyes anyag, tárolása során az Országos Tűzvédelmi Szabályzatban foglaltakat mindig szigorúan be kell tartani.
A szénatárolók nagysága természetesen az állatlétszámtól függ, de hasznos tervezési adat lehet, hogy a hengerbálás széna köbmétere 150-160 kg, lucernaszéna esetén 160-180 kg. A bála súlya függ a tömörségtől, ezért a pontos tervezéshez mindig figyelembe kell venni a konkrét bála típusát.
Na de mennyi az annyi?
Egy felelős tulajdonos és a lótartó helyek a nyári időszakban általában egy teljes évre előre megvásárolják a takarmányt, de legrosszabb esetben is minimum 3 hónapnyi tartalékot érdemes készletezni, ellátásbiztonság és az árstabilitás miatt. Természetesen a lehetőségekhez mérten, de mindig érdemes a maximumra törekedni.
Az éves takarmánymennyiséget mindig egyedileg kell kalkulálni, hiszen számos tényező befolyásolja: a tartástechnológiai rendszer, az etetési rend, a lovak életkora, testtömege, hasznosításuk, munkavégzésük, anyagcsere típusuk…stb. Lovak esetében tehát, nem lehet konkrét mennyiségekre támaszkodni, a szakirodalomban is csupán irányadó értékek szolgálhatnak segítségként. A felelős takarmányozás alapja mindig a szakmailag megalapozott, egyedre szabott program, amely garantálja az állatok egészséges fejlődését és optimális teljesítményét. A siker legjobb mérőszáma a lovak kondíciója.
Lótartó létesítményekben, lovardákban a személyi jellegű költségek mellett az éves takarmányköltség jelenti a legnagyobb kiadást. Nagyobb egyedlétszám mellett ezért
mindenképpen érdemes üzleti tervet készíteni, amelyben nemcsak állomány-, hanem egyedszintű költségkalkuláció is elvégezhető. Egy jól felépített modell kevés idő- és
energiabefektetéssel nagymértékben megkönnyítheti az előre tervezhetőséget: pár kattintással változtathatók az árak vagy mennyiségek, így egyszerre készíthető optimális és „legrosszabb esetre” szóló terv is. Ennek ellenére a gyakorlatban üzleti terv készítése a lovardák körében egyelőre kevéssé elterjedt, pedig hosszú távon komoly versenyelőnyt jelenthetne.
Elvárások az abraktakarmányok, illetve tápok és pelletek tárolásával szemben
A tömegtakarmányokkal szemben a koncentrált takarmányok (abrakfélék) tárolása általában egyszerűbb feladat, azonban a nem megfelelő körülmények itt is komoly minőségromláshoz vezethetnek, amely később egészségügyi kockázatot jelenthet az állatok számára.
A cél egy jól szellőztethető, rovar és rágcsáló mentes, száraz helyen való tárolásra törekvés.
Amire oda kell figyelni az a nedvességtartalom. Légszáraz állapotban (14-18%) biztonságos az abraktakarmányok tárolása.
Ez esetben is többféle tárolási mód létezik. Nagyobb állomány esetén: tárolósilók,
tárolótornyok, tárolószínek, illetve ömlesztve tárolás, igaz ez utóbbi általában
szükségmegoldás. Kisebb állomány, illetve kisebb betárolási mennyiség esetén: zárt hordók, műanyag tárolók, ládák is megfelelőek.
Az abraktakarmányok tárolásánál fontos szempont a helyigény, ezért gyakran a tömeg és a térfogat viszonyát veszik alapul. Ennek megadására a hektolitersúlyt használják, ami azt mutatja meg, hogy 100 liter adott takarmány mennyit nyom. A különböző gabonafélék között nagy eltérés lehet: a zab könnyebb szerkezetű, így hektolitersúlya általában 44–46 kg, az árpa közepes, 60–65 kg körüli, míg a kukorica a legnehezebb, 73–76 kg hektoliterenként. A granulált takarmányok sűrűsége ehhez hasonló, 68–73 kg. Másik megoldás az lehet, ha köbméterben számolunk, például a granulált takarmányok köbméter súlya 680-730 kilogramm.
A ló napi fejadagja a munkavégzés függvénye. Pihenő vagy könnyű munkát végző ló esetében abraktakarmány etetése nem létszükséglet, kivételt képeznek a csikók. Egy hónapra elegendő betárolás kisebb állomány esetén elegendő, nagyobb állománynál nem árt, ha legalább 2-3 hónapra tervez az ember, hiszen mindig lennie kell tartaléknak. Lótápokra és pelletekre, illetve egyéb takarmánykiegészítőkre ugyanezek az irányelvek érvényesek.
Közvélemény-kutatásunk eredményei: Hogyan néz ki a gyakorlat?
Egy kisebb közvélemény-kutatás keretein belül megkérdeztünk 106 lovast a takarmányozási szokásaikról. Különösen arra voltunk kíváncsiak, hogyan tárolják és szerzik be a különböző takarmányokat. Bár az elmélet sok mindent meghatároz, a gyakorlatban sokszor más szempontok kerülnek előtérbe, ezért szerettük volna látni, mi történik a mindennapokban.
A válaszokból kiderült, hogy a legtöbben saját lovaik takarmányozásáért felelnek, és ennek megfelelően alakítják ki a tárolási és beszerzési stratégiájukat. A szálas takarmányt általában hosszabb időre, 9–12 hónapra előre raktározzák, míg a tápok, pelletek és szemestakarmányok jellemzően csak 1–2 hónapra elegendő mennyiségben kerülnek betárolásra. A gyorsan romló zöldségek és gyümölcsök tárolása ennél is rövidebb, jellemzően egy hónapnál kevesebb, az egyéb kiegészítők pedig szintén 1–2 hónapos időtávra jellemzőek.
A tárolás módja is sokszínű, de döntően a szálas takarmányt bálatakaró ponyva alá helyezik, az abraktakarmány pedig hordókban vagy műanyag tárolókban kap helyet.
A beszerzés forrása erősen változó. A szálas takarmány elsősorban közvetlenül a termelőktől érkezik, ez körülbelül kétszer gyakoribb, mint a saját termesztés, bár a kettő kombinációja sem ritka. A tápok, pelletek és szemestakarmányok esetében kiegyenlített a kép, hasonló arányban származnak mezőgazdasági boltból, takarmányüzletből, termelőktől vagy online vásárlásból. A gyümölcs és zöldség többnyire termelői forrásból kerül a lovak elé, míg az egyéb kiegészítők esetében az online rendelés a legelterjedtebb.
A szállítást illetően pedig egységes tendencia látszik, hiszen szinte minden takarmányféleség esetében fele-fele arányban oszlik meg, hogy a lovasok saját maguk oldják meg a fuvarozást, vagy beszállító segítségével juttatják el a takarmányt az állatokhoz.
A kérdőív végén a lovasok személyes véleményére is kíváncsiak voltunk. Bár mindenki egyénileg fogalmazta meg a tapasztalatait, összességében néhány közös pont jól kirajzolódik a válaszokból.
A szálas takarmányok kapcsán inkább negatív visszajelzések születtek. Sok lovas említette a porosságot, a penészesedést, a gyomok vagy emészthetetlen növényi részek jelenlétét és a hulladékkal való szennyezettséget. A legnagyobb problémát talán a minőség ingadozása jelenti, még akkor is, ha az ember törekszik megbízható forrásból beszerezni a takarmányt. Gyakran kifogásolták az ár-érték arányt is, főként a magas fuvarköltségekkel együtt. Többen megjegyezték, hogy a saját termesztésből származó szálastakarmány nemcsak jobb minőséget biztosít, hanem gazdaságosabb megoldás is, de, mint az tudjuk sajnos kevés lovas rendelkezik saját legelővel vagy kaszálóval.
A tápok és pelletek megítélése jóval kedvezőbb. A válaszadók szerint a választék néha túl nagy, ami megnehezítheti a döntést, ugyanakkor a minőség többnyire jó, és negatív tapasztalat ritkán fordul elő. Ugyanakkor a magas költségek itt is megjelennek, amelyek miatt ezek a takarmányok nem mindenki számára elérhetők rendszeresen.
A szemestakarmányokról a válaszok vegyesek voltak. Megbízható forrásból beszerezve jó minőséghez lehet jutni, azonban itt is gyakori az ingadozás mind a minőségben, mind a mennyiségben. Olykor-olykor szennyeződés itt is előfordulhat. A lovasok többsége összeségében úgy látja, hogy ár-érték arányban a szemestakarmány választék még mindig kedvezőbb a szálastakarmánynál.
Jelenlegi kihívások: az aszály és a bizonytalan klímában való tervezés
Hazánkban nagyjából három éve kezdődött a pusztító aszály és jelenleg is elég kritikus a helyzet. Ennek fő oka nyilvánvalóan a klímaválság, melynek vonzata a csapadék hiánya. Ha megnézzük az elmúlt éveket, közel egy teljes évnyi csapadékmennyiség hiányzik. Évente jelentős, több milliárdos aszálykárok keletkeznek és sajnálatos módon a jövőképre nézve ez csak még rosszabb lesz.
Ebben a cikkben az állattartók, sokkal inkább a lótartók szemszögéből nézve próbáljuk a témát boncolgatni, de fontos megérteni, hogy a jelenség nem csak környezeti, de gazdasági-társadalmi szinten is óriási problémát jelent, ezért kiragadhatunk belőle egy-egy szeletet, de fontos, hogy egyben lássuk a teljes képet.
A nyári aszály már szinte egyetlen lótartó számára sem meglepő jelenség, de ehhez nagyban hozzájárul a téli csapadék- és hóolvadék-hiány is, és a kettő együttesen okoz tartós szárazságot.
Nézzük meg lovas szemmel mit jelent ez számunkra. Romlik a széna- és legelőhozam, amivel párhuzamosan megnőnek a takarmányköltségek. Ehhez járul hozzá még a gazdasági hatás, az infláció, az energiaárak változása, különös tekintettel az üzemanyagköltségekre, melyek közvetlenül befolyásolják a szállítási költségeket és a mezőgazdasági termelés költségeit is. A legnagyobb probléma, hogy így a termelés korlátozódik, és a kínálat csökken, de a kereslet viszont folyamatos marad!
Egy felelősségteljes gazda feladata továbbra is az, hogy az állatának bármilyen környezeti feltételek mellett folyamatos hozzáférése legyen jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmányhoz, továbbá ivóvízhez.
Jövőbe mutató akcióterv lovaink takarmányozásáért
Az aszály kezelése a jövőre való tudatos felkészülést igényli, hiszen a klímaváltozás és az ingadozó termésmennyiség új kihívásokat hoz a lovasok számára is.
Elsősorban azzal kell tisztába lennünk, hogy sajnálatos módon a hazai gyepek a klímaválságtól függetlenül is elhanyagoltak és kisebb hozamú, rosszabb minőségű szénát adnak. Ennek egyik fő oka a nem megfelelő vagy teljesen nélkülözött legelőkarbantartás és -ápolás. Ehhez még hozzájárul, hogy a ló mélyen legel és nagy mozgásigénye nagy tiprási veszteséggel társul, továbbá pazarlóan válogat és így képes a legelő összetételét megváltoztatni.
Kellően nagy legelőterület vagy kaszáló hiányában, ilyen klimatikus viszonyok mellett
érdemes lenne átállni az aszálytűrő növényekre. Lovaknál nehéz alternatív megoldást találni, speciális takarmányigényük miatt, amely biztosítja a megfelelő mennyiségű rostot és szálastakarmányt az étrendben. De bizonyos növények könnyebben alkalmazkodnak a hazai változó nyári körülményekhez, jobban tűrik a szárazságot és a meleget és a lovak számára is jóízű szénát adnak, csupán nem elterjedtek egyelőre a köztudatban. Ilyen például az indiai köles, a mohar vagy a hagyományos gyepalkotók közül a magyar rozsnok.
Aszályos körülmények között a legelő hamar kiéghet, így érdemesebb gyakrabban váltogatni (pl. szakaszos legeltetés) és pihentetni, mivel lassabb a fejlődés. A gyepeket ugyanúgy ápolni kell, mint bármilyen szántóföldi növényt. A gyomok elleni védekezés kiemelten fontos rendszeres tisztítókaszálással, mivel így később nagyobb az esélye a legelőterület teljes helyreállásának.
A száraz időszakok hatásai különböző módszerekkel mérsékelhetők. Az aszály súlytotta területeken a mikroklíma tudatos kialakítása jelentheti a leghatékonyabb megoldást, például fák, bokrok vagy takarónövények telepítésével. Na de vegyük sorra miért. A talajt folyamatosan takarva megőrizhető a nedvesség, és csökken a kiszáradás üteme. A fásítás nemcsak árnyékot, de széltörést is biztosít. Az öntözés hatékony eszköz lehetne, azonban nem mindenki számára hozzáférhető és költséges. Ráadásul elősegítheti a tápanyagok kimosódását és a talajtömörödést (kellő szakmaiság hiányában), amely a kaszáló kiritkulásához, majd az agresszív gyomok elszaporodásához vezet.
A takarmány szállítását érdemes úgy megszervezni, hogy több lótartó együttműködjön. Így a költségek megoszlanak, és a közös beszerzés lehetővé teszi nagyobb mennyiség rendelését, ami kedvezőbb árat eredményezhet.
Ha összegezni kellene, a tudatos beszerzés, a megfelelő tárolás, az előre tervezés, a szakszerű legelőkarbantartás és az alternatív megoldások keresése ma már minden lovas számára alapvető feladat kellene, hogy legyen. Csak így biztosítható a lovak egészsége, a takarmány értékének megőrzése, valamint a fenntartható, gazdaságos állattartás.
2025.09.12.
Aleksanyan Amanda, Lovasok.hu szerkesztősége
A képek forrása: Canva
