A ló nyakának szerepe a mozgásban

A lovak nyakának számos szempontból van fontos szerepe a képzés, teljesítményvizsgálat, vagy akár a tenyész szelekció során. Mindebből első sorban a teljesítményre gyakorolt hatása az amire most koncentrálni fogunk.

A ló nyakának, és nyak izomzatának hatása a teljesítményre vitán felül áll, minden szakágban. Természetesen nem szabad kikiáltani alfának és omegának, de számos pozitív, vagy épp negatív hatása lehet a mozgásmintára, testtartásra, teljesítményre.
A nyak a lovak mozgásában főként stabilizáló, egyensúlyozó, koordináló szereppel bír.

A lovak gerincoszlopának cervicalis (nyaki) szakasza a legflexibilisebb, mozgástartománya minden irányba lényegesen nagyobb mint a thoracalis, lumbalis, vagy sacralis szakaszoknak. Az emberi csontvázhoz hasonlóan a ló gerince is 7 darab nyaki csigolyával kezdődik. Az egyébként is jó mozgástartománnyal bíró nyakcsigolyák közül is kiemelkedik az atlantooccipitalis csatlakozás, mely a koponyának és a C1-es Atlas csigolyának a találkozás. Itt kiemelkedő a laterális (oldal irányú) mobilitás. Természetesen a csatlakozás aktuális szöge is befolyásolja azt, hogy mennyire mobilis.

A cervicothoracalis csatlakozás, hétköznapi nevén nyaktő szintén kiemelkedően mobilis, itt főként a le – fel mozgástartománya mérvadó, de az oldal irányú hajlítási készsége is nagyon erős.
Az ok amiért a nyakcsigolyák mozgástartománya ennyivel jobb a többinél az a kialakításukban rejlik.
Nagy különbség a tövis, illetve harántnyúlványok hiánya. Ezek nagyban befolyásolják – a bordák mellett – a törzs stabilitását, mivel jelentős tapadási felületet biztosítanak a hát, törzs izmoknak. A nyaknak ellenben nincs szüksége olyan teherhordásra, és stabilitásra mint a törzsnek, így lehetősége van a megnövekedett mobilitásra.

A nyak következő fontos pontja a nyak izmok összessége. Számos nyak izom nem önálló izomcsoport, hanem egy adott izom cervicalis (nyaki) része. Ilyen például a longissimus dorsi, vagy a trapezius izom. Emelett számos önálló nyakizom is segíti a ló nyakának mozgását. Ennek bizonyos tagjai a felső nyakél vonalán helyeződnek, és a nyújtó oldalt képviselik. Ilyenek a Splenius cervicis, vagy capitis izmok. Vannak továbbá az alsó nyakél izomcsoportjai, akik a hajlító oldalt képviselik, mint a Hyoid izmok, vagy a brachiocepalicus izom. Természetesen további izmok is segítik a nyak stabilitását.

Amellett, hogy ismerjük a nyak izmokat, és tisztában vagyunk a funkciójukkal, képesnek kell lennünk arra is, hogy ezek állapotát, izmoltságát fel tudjuk mérni. Az egyik legszembetűnőbb vizsgálati pont, hogy a nyak izomzata mennyire van egyensúlyban. Első sorban, ami a leggyakoribb probléma az a nyújtók, és hajlítók egyensúlyának felborulása. Ilyenkor a hajlító, tehát az alsó nyakél hipertrófia (túlizmoltság) az, ami fennállhat. Ez azt jelenti, hogy a ló alsó nyakéle lényegesen izmosabb, mint a felső. Ez leggyakrabban nem megfelelő mozgásmintából ered (felcsapott fej, vonal felett közlekedik a ló).

Az ilyen lovakat általában nehezebb szárra lovagolni, hajlítási nehézségei lehetnek, valamint korlátozott lehet a vállszabadsága. A ló nyakát aktív nyújtásokkal meg lehet hajlítani, ez is mutatja a valós flexibilitását.

Ezen korlátozottságok nagyban befolyásolják a ló teljesítményét, mozgását.

A ló nyaka a legfontosabb aktív egyensúlyozásban használt testrésze. Ennek egyik legjobb példája amikor a ló egy ugrást teljesít. Ilyenkor, ha egy lassított felvételt nézünk, akkor végig követhetjük, ahogy az ugrás előtt a ló a nyakát kiemeli, ezzel elindítja magát át az ugráson, az ugrás felett előre lefele nyúlik, majd a leérkezés folyamán újra felfele emeli ki a nyakát. Ezt mind a megfelelő egyensúly megtartása érdekében teszi. Itt már képzelhetjük milyen hatása van a ló ugró teljesítményére, ha valamelyik fázist nem tudja megfelelően végrehajtani valamilyen korlátozottság miatt.

A magas iskolás idomító lovaglás, díjlovaglás során sem véletlen a lovak IDEÁLIS állapotban mutatott formája. A nyitott nyaktő, a támasz keresése a zablában, a tarkó hajlítottsága, a nyújtók, és core izomzat folyamatos statikus – és dinamikus munkája, és a hajlítók elengedettsége kulcs fontosságú ahhoz a teljesítményhez, amit el kell érniük ezeknek a lovaknak. Itt kiemelném, hogy pont a fent említettek miatt nagyon fontos az, hogy a ló állapota eredményezze a testtartását, és ne egy összehúzott lovat próbáljunk bele tolni a szárakba, mert bár esetleg a küllem lehet hasonló (inkább a szakavatatlan szemnek), de a ló szempontjából az állapot közel sem lesz ugyan az.

Ezzel át is térünk a nyaknak a testtartásra gyakorolt hatásaira. A lovak lovas alatti testtartását tehát az állapotban kell keresni, de hogyan jutunk el a ló állapotától a nyakig és a tartásig. Megpróbálom röviden, tömören. Ahogy azt számos helyen említettem már, és a szakanyagok túlnyomó része is kimondja, a mozgás első sorban a ló hátuljából ered, ott a motor. Amikor egy ló kellően aktív (aktív, és nem siet) hátul, az megkövetel bizonyos kritériumokat. Egyrészt a ló tarkójától a csánkig végig fut a gerinc nyújtó izomlánc. Ahhoz, hogy a hátulsó végtag ideális aktivitást érjen el, a gerinc nyújtó izomláncnak végig elengedetten kell dolgozni. Leegyszerűsítve ez adja a hát feladását, mar kiemelését, felső nyakél elengedettségét.

Akkor harmónikus a ló mozgása, ha az eleje leköveti a hátuljának az aktivitását. Egy aktív elülső végtag mozgáshoz viszont hely kell, ezt a nyaktő nyitása, ergó a nyak kiemelése adja meg. Így a vállaknak van helye mozdulni, a ló tudja emelni az elülső végtagot – ez a mechanizmus ugrás előtt is -.

Összegezve a ló az elülső végtag mozgás terének szabaddá tétele érdekében kiemeli a nyakát, az aktív hátulsó végtag mozgás érdekében a gerinchajlítók elengedetten dolgoznak (a nyaki szakaszon is), ami megadja az ideális nyaktartás lehetőségét.

Az utolsó pontunk pedig a koordináció. A ló mozgását természetesen a feje vezeti, legyen szól fekvésből történő felállásról, egy ugrás teljesítéséről, irányváltásról. Ha akár a tarkó, akár a nyaktő kötött, az nehezíteni fogja a ló irányváltásait, koordinációja lassabb, nehézkesebb lesz. Ez lehet asszimetrikus is, ilyenkor tapasztalhatjuk, hogy a ló az egyik irányba lényegesen könnyebben dolgozik. Súlyosabb esetben ez teljes hajlítási képtelenségbe torkollhat. Fontos itt kiemelni, hogy bizonyos mértékű asszimetria a lovaknál is természetes, ugyanúgy ahogy az emberek is valamely kezesek. Ez rendben van, de nem szabad, hogy lényegesen befolyásolja a ló edzésmunkáját, nem okozhat teljes képtelenséget bizonyos feladatok végrehajtásában.
Fordítsunk kellő figyelmet arra, hogy a lovunk milyen minőségben dolgozik, hogy milyen az izomállapota, és ne hagyjuk mozgásszervi nehézségekkel dolgozni.

Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
Ábrák: SmartHorseMassage