Kerülhetsz még a nyilam elé!
Árpád vezér halálának ezerszázadik évfordulójára emlékeztek Ópusztaszeren
Kétnapos emlékünnepséget tartottak Ópusztaszeren Árpád vezér halálának 1100. évfordulója alkalmából. Az alapításának ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Íjászszövetség nyolcszáz tagja egyszerre nyilazott az ég felé, példát mutatva a nemzeti összefogásra.
“Nem megyek el, itt maradok, bennem az Isten napja ragyog” – adta meg az Árpád vezér halálának 1100. évfordulójára rendezett kétnapos találkozó alaphangját Ópusztaszeren szombaton Sólyomfi Nagy Zoltán, a Magyar Íjászszövetség sámánként tisztelt tagja.
“Árpádról, a honszerző vezérre emlékezünk ma.
Árpádról, aki hazát választott nekünk” – köszöntötte az egybegyűlteket Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke. Kiemelte, hogy a honfoglaló vezér emléke előtti tisztelgés magyarságunk, nemzeti öntudatunk része. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, a megyei közgyűlés és a Magyar Íjászszövetség együtt rendezte meg a találkozót hagyományteremtő szándékkal, s az a célja, hogy a történeti emlékezés fája ne pusztuljon el. “Ez legyen Ópusztaszer üzenete” – kérte az elnök.
A kétnapos rendezvényen ünnepelték a Magyar Íjászszövetség alapításának ötvenedik évfordulóját is. Az ország minden részéből érkeztek az ősi magyar fegyver rajongói; már a bejáratnál emléklapot kaptak. Árpád vezér halálának 1100. évfordulójára pontosan ennyi íjászt vártak, de szombaton délben már nem jutott mindenkinek a díszes lapocskából.
A legifjabb kis mester Isaszegről érkezett.
“A legjobb az az íjászatban, amikor nyerek” – mondja a sportág iránti odaadásának okáról Bukó Katalin Mónika. Nyolcévesnek mondja magát, de rögtön hozzáteszi, hogy bizony mindjárt kilenc lesz. Vele lévő bátyja kezdte el az íjászkodást, de nemcsak ő, hanem egész családja kedvet kapott ehhez a sporthoz. A Mogyoródi Szent László Hagyományőrző és Íjászegyesület tagjaként sok városban versenyzett eddig, s volt már hetedik helyezett is. Ez szerinte siker, hiszen alig négy éve jár edzésekre – mondja a korabeli ruhákba öltözött kicsi lány.
“Nagyon jó ez az eredmény tőle, mivel 12-14 évesek között versenyez” – dicséri Katikát edző- és egyben versenytársa, az alig valamivel idősebb Kamarás Szilárd. Az ifjú lovag kijavítja Katikát, hogy nem ő a verseny legfiatalabb résztvevője, mert egy ugyancsak íjász házaspár négy hónapja, az úgynevezett edzésidőben született csecsemőjét hozta el az ünnepre. Sok beszédre nincs ideje, mert időközben édesapja vezényletével megkezdődik a korabeli ruhákba öltözött mogyoródi csoport bemutatója.
Az útbaigazító táblák hiánya miatt csak lassan szállingózó nézők először idősebb Kamarás Szilárd beköszönő áldását hallhatják, az égben lakó istenek, a földön lakó emberek és a holtak lelkének segítségét kéri. Aztán rövid ismertető következik az íj történetéről, a honfoglaló magyarok életében betöltött szerepéről, majd a valóságban is bemutatják, hogyan csalták lépre és semmisítették meg ellenségeiket a rettegett nyilakkal harcoló magyar seregek. Az egyesület vezetője végül eloszlat egy közkeletű tévedést, amely a két ujjal felmutatott V betűt kapcsolja a győzelem fogalmához. A magyar íjászok messziről mutatták két ujjukat az ellenségnek, ez azt jelentette: vigyázz, kerülhetsz még a nyilam elé. Ezért is vágták le a fogságba került íjászok két ujját.
Szombaton délre már megérkezett az emlékparkba az íjászszövetség hadra, illetve bemutatóra fogható valamennyi tagja. Kisebb versenyeken adtak számot tudásukról, a tapasztaltabb fegyverforgatók pedig lóra pattantak.
A lovasíjászaton a nézők a mesterség legjavából kaptak ízelítőt, nagy sikert arattak a madárlövészeten bemutatott pontos találataikkal. Aztán kiválasztottak egy-egy ifjú hölgyet a közönség soraiból, s maguk mögé ültetve őket, imitálták a vérre menő közelharcot. Hangos tetszésnyilvánítás kísérte káposztafejes bemutatójukat, amikor is a karóra tűzött zöldséget vágták miszlikbe éles kardjaikkal.
“Árpád vezér halálának 1100. évfordulójára sokfelől érkeztünk az országból, legyen ez példa az összmagyarság összefogására – ezt már Vánky Sebastian Szabolcs, a Magyar Íjászszövetség elnöke mondta. A közös erőt a kötegbe fogott nyílvesszőkkel mutatta be. – Egy-egy vessző önmagában könnyen eltörhető, de egy kötegnyivel semmilyen erő nem bír el. A vérszerződéskor is sok különböző erő fogott össze, s ennek eredménye az, hogy ma itt vagyunk.” Az emlékpark óriási területén napközben még elszórtan bemutatózó íjászok, mintegy ezerháromszázan, szombaton kora este az emlékpark melletti pusztán gyűltek össze, hogy közös nyilazással emlékezzenek a honszerző Árpád vezérre, aki a 907-es pozsonyi csatában maga s három fia életét áldozta a magyarságért.
A nyolcszáz ősi, pusztai, történelmi íjas fegyveres egyszerre lőtte ki vesszőjét az ég felé, jelezve, a magyar hős példája az összefogásról Ópusztaszer máig ható üzenete. S még fülükbe csengett az íjászszövetség egyik vezetőjének éneke: Nem megyek el, itt maradok, szívem hazámért dobog.
Vasárnap délelőtt ünnepi szentmisén avatták föl azt a harangot, amelynek öntőforma cserépdarabjait a park területén lévő monostor romjai között találta meg Vályi Katalin régész 1993-ban. Akkor nem sikerült hangot varázsolni belé, s most Székelyudvarhelyen, Lázár Imre műhelyében öntöttek újjá Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök segítségével. Horváth Gábor, az emlékpark igazgatója elmondta: “Főként Anonymusnak köszönhető, hogy a középkor megőrizte Árpád vezér emlékezetét, s tőle tudjuk, hogy ezen a helyen ejtették szerét a magyarságnak harmincnégy napig.” Ez az új harang elviszi majd Szer hangját mindenfelé, s egyébként is hogyan képzelhetnénk el az emlékparkot harangszó nélkül?
Vass István Péter
Forrás: Magyar Hírlap 2007-07-22
Frissítve: 2023.03.22.
Fotó: Canva
