KOZMA FERENC
Évforduló: 18O éve született Kozma Ferenc
A Somogy-megyei Sörnyepusztán ünnepség keretében emlékeztek meg Kozma Ferenc születésének 180. évfordulójáról.
Hazáját alkotva szerette. Életének mindegyik napját munkálkodva áldozta hazájának, az a karakter volt, ki mindig helyt állt, amit fogadott azt megtartotta. Több hasznot tett sok úrnál, sok miniszternél, a dicsőséget mellőzte…. Ezek a gondolatok 1892-ben, halálát követően jelentek meg a szabadságharc huszárkapitányáról, a magyar lótenyésztés egyik legnagyobb személyiségéről, Kozma Ferencről.
Ki volt Kozma Ferenc? Néhány gondolat és történelmi áttekintés erejéig érdemes feleleveníteni Kozma Ferenc a hazai lótenyésztés újkori felemelkedésében végzett munkáját, eredményeit.
Az 1826-ban a Somogy megyei Sörnyepusztán született majdani neves szakember gimnáziumi évei után kadetiskolába került, katonai pályára készült. Édesanyját korán elvesztve szigorú, kemény gondolkodású, de haladó szellemiségű édesapja nevelte, aki a kadétiskolát elvégző fiát Somogy vármegye nemesi lovastestőrségébe ajánlotta. Itt a fiatal katonatiszt, Kozma Ferenc rövidesen alhadnagyi rangot kapott.
Az 1848-as év forrongásba hozta a fiatal lovastestőrtisztet, aki Pesten jelentkezett a magyar hadügyminiszternél és végigharcolta a szabadságharcot, egészen a világosi fegyverletételig. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, mert távollétében halálra ítélték. Először Léván húzódott meg, majd 1850-ben Baracskára került.
Itt ismerte meg későbbi feleségét, Domonkos Juditot, akinek párszáz holdas birtokán átvette a gazdálkodást.
A kiegyezést követően, 1867-ben Deák Ferenc személyes kérésére állami szolgálatba lépett, miniszteri tanácsosként a magyar lótenyésztés ügyeit intézte. Kozma Ferencnek őrök érdemei vannak a magyar lótenyésztés minőségi fellendítésében, különösen sokat ért el Mezőhegyes, Bábolna és Kisbér fejlesztésében, de kiválóan szervezte meg a népies lótenyésztést is. Mint az Állami Ménesbirtok vezetője, nagy sikereket aratott itthon és külföldön, ami alapján I. Ferenc József császár miniszteri tanácsossá léptette elő.
Az 1878-as Párizsi világkiállításon az általa vezetett Mezőhegyes egyedülálló rangot vívott ki, nagy sikereket érnek el a kiállításokon és a lovasversenyek különböző szakágaiban. A sok munka aláásta egészségét, 1892. július 6-án agyvérzés következtében rosszul lett, majd meghalt. Baracskán temették el, de szellemiségét és munkásságát példaképként tisztelő tanítványai, követői, segítségéből Mezőhegyes is méltó emlékművet emelhetett nagy tudósának emlékül.
Budakalász, 2006. augusztus 28. Írta: Herneczky Frigyes
Mezőhegyesen több emlékmű, emléktábla található, melyeket hozományként ajánlottak az európai kultúrkincs gazdagításához.
Mezőhegyes központi parkjában található a Kozma Ferenc-emlékmű, mely nem csak tiszteletet ébresztő alkotás, de ligetes környezetével kedvelt pihenőhelye is az erre sétálóknak.
A város egyik legjelentősebb köztéri alkotása a Kozma Ferenc-emlékmű, mely Zala György szobrászművész alkotása. Az emlékmű a város központjában — a volt Csalogány, majd Kozma-ligetben — a Centrál épület melletti parkban található. Ki volt Kozma Ferenc és miért emeltek Mezőhegyesen emlékművet neki? — kérdeztük Hollós Lászlót, az uniós hozományok helytörténeti kalauzát.
— Kozma Ferenc Somogy megyében, Sörnye-pusztán született 1826-ban. Már gyermekkorában megszerette a lovakat és a lovaglást. Iskolái elvégzése után katonai pályára lép. Lovas testőrként együtt szolgált például Klapka Györgygyel, a híres komáromi várvédővel. 1848-ban ő is a szabadságharc mellé állt, ahol a Vilmos huszárezred kapitánya. A szabadságharc leverését követően bujdokolnia kellett, majd lótenyésztéssel, gazdálkodással foglalkozott. Deák Ferenc kérésére, 1867-ben lépett állami szolgálatba és ő vette át a katonai méneseket, szervezte meg a polgári irányításukat. Érdeme, hogy a magyar lótenyésztést világszínvonalra emelte. A mezőhegyesi ménest akkor nagyságrendben csak az oroszoroszági orlani ménes haladta meg — bocsátotta előre Hollós László, majd így folytatta: Kozma Ferenc sok szállal kötődik a településhez. Segítette Gluzek Gyula jószágigazgató zseniális terveit, amely Mezőhegyes iparát és mezőgazdálkodását európai szintre emelte, figyelemmel kísérte a ménesek telepeit. Mezőhegyesen 1892 júliusában végzett ménesosztályozást, amikor agyvérzés érte és elhunyt. A hálás utókor több helyen emelt neki szobrot, emlékművet — Baracska, Budapest, Kisbér —, és neveztek el róla utcát. Mezőhegyesen 1897. május 23-án leplezték le a Kozma Ferenc-emlékművet. Az ünnepélyen két miniszter is részt vett — Darányi Ignác földművelésügyi és Percel Dezső belügyminiszter —, valamint Zala György és Kozma Ferenc rokonsága, számos előkelőség.
Kozma Ferenc 114 centiméter magas bronz mellszobra, 3 méter magas monostori kőből faragott alapzaton helyezkedik el. Bal oldalra, a hű munkatársai irányába, a ménesparancsnokságra tekint. A kompozíció másik részét a szobor mögötti félkörívű párkányzat alkotja kőpadokkal.
Vitathatatlan érdeme, hogy a magyar lótenyésztést világszínvonalra emelte
A Kozma Ferenc-emlékmű középső részén megtalálható egy dombormű, ami Ferenc József császár és király második mezőhegyesi látogatását örökíti meg, ahol a 20-as ménesben Kozma jelentését fogadja. Darányi Ignác szoboravatója befejező mondatai között említi: „őrizzék ezt a szobrot azzal a gondossággal, … szeretettel, amellyel Kozma Ferenc Mezőhegyeshez és Önökhöz ragaszkodott.”
Forrás: Békés Megyei Hírlap 2006-06-19
Leveldi Kozma Ferenc
K. Ferenc (leveldi), Kozma Sándor kir. főügyész fivére, szül. Somogyban 1825., megh. Mezőhegyesen 1892 jul. 7. Iskoláit a pápai református főiskolában végezte, s 1844. felvétetett a magyar kir. testőrcsapatba, mely udvari szolgálatát azonban 1848. otthagyta, s lovas honvéd lett. Mint vitéz lovas tiszt végigküzdötte az egész szabadságharcot a világosi fegyverletételig, amikor aztán hosszabb ideig bujdosott különféle rejtekhelyeken, mígnem Fejér vármegyében Baracskán letelepedett s nőül vevén egy ottani közbirtokos család leányát, domonkos Judithot, 1861-ig kis gazdaságának élt, melyet sok tehetséggel s ízléssel folytatott; ekkor, a megyei közélet megnyíltával élénk részt vett annak mozgalmaiban, nagy népszerűségre tett szert s főszolgabíróvá is választatott. Az alkotmányos élet ezúttal rövid ideig tartó felvillanása s isménti eltiprása után újra visszatért az eke szarvához, honnét az 1861-re következő provizorium alatt Sennyei Pál báró, akkor tárnokmester s a budai helytartótanács elnöke vette őt maga mellé titkári minőségben, 1867. pedig Gorove István kinevezte saját tárcájához titkárnak, s a lótenyésztési ügyosztály élére állította. K. azonnal megkezdte a ménes telepek újjá szervezését, nevezetesen: Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen s Fogarason többféle kitűnő fajtát hozott be, s e jól megválasztott nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal. Különös érdeme az a gond s tapintat, mellyel kiválogatni s az ország részére megszerezni tudta az elsőrendű telivér lovakat, melyektől azután szerencsés keresztezés útján, úgy a külföldi, mint az itthoni versenyeken győztes s híressé vált lóivadék származott (p. a Kincsem, a Kisbér stb.), ami a lónevelés klasszikus földjén, Angliában is nagy elismerést szerzett az általa behozott keresztezési rendszernek. Oly értékes telivéranyagot volt képes nevelni, hogy a magyar ménesek lóállományából egy éves csikóknak 10-15,000 forintos ára sem tartozik a ritkaságok közé. De a telivér nemes anyagon kívül a többféle munka- és teherbíró anyag fejlesztése körül is jeles érdemet szerzett s az általa felállított és szervezett lótenyésztési megyei bizottságok működése mindenféle szép sikert mutat. Keze alatt lettek a ménes telepek elsőrendű hazai mintagazdaságokká, melyeket az általa képezett kitűnő gazdatisztség kezel. Övé az érdem, hogy a magyar állam jelenlegi lóanyaga, Angliát és Franciaországot kivéve, minden egyéb európai államét tulhaladja; csak a kivitel összege külföldre 4-5 millióra megy, ehhez járul az a haszon, melyet a gazdák jeles lovaikért a katonai kincstártól kapnak. 850 állomáson 2500 állami nemes mén van elhelyezve községek s tenyésztő gazdák használatára, s 14 törzsménesben van gondoskodva nemes tenyészállatokról. Mindezen intézkedés K. emlékét tartja fenn, az ő kitűnőségének, mondhatni e téren nyilatkozó lángeszének köszönhető. Érdemei nem is maradtak elismerés nélkül. Mint osztálytanácsos állott a munkája bemutatott eredményeit megtekintő fejedelem elébe, s ami még sohasem történt az újabb alkotmányos korszakban, ott helyben neveztetett ki a király által miniszteri tanácsossá; ezt követte a hazai Szt. István-renddel s több külföldi rendjellel lett kitüntetése. Sikeres működésének legfényesebb eredménye volt az 1885-iki országos kiállításon felmutatott ló kiállítás, mely a maga nemében páratlan volt Európában, s hol K.-t, annak szervezőjét, ki a reprezentálásban is valódi művész volt, a király s ennek fejedelmi vendégei, a mostani német császár s a walesi herceg kimeríthetetlen dicséretekkel halmozták el. A kötelességérzet legmagasabb fokával bíró vezér-hivatalnok minden nyár elején szokta végigjárni a ménes telepeket s birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. E közben halt el Mezőhegyesen. Temetése fejér vármegyei baracskai birtokán nagy dísszel, több miniszter s polgári és katonai méltóság, Fejér vármegye nagybirtokosai és roppant számú jó barát jelenlétében ment végbe. Az önzetlen, puritán jellemű, lovagias és nemes szívű férfiú érdemeihez s fontos szolgálataihoz arányítva, szegényül halt meg. Arcképe s jellemrajza megjelent több hazai lapban, s nevezetesen a Magyar Szalon 1892-iki augusztusi folyamában (XVII. köt.).
Forrás: Lovasbázis
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva
