A két világháború nem csupán a gazdaságot, de a lóversenyzést és lótenyésztést is alapjaiban rázta meg Közép-Európa országaiban. A ménesek és versenypályák állami kézre kerültek, állami felügyelet alatt folyt a tenyésztés is. A ’60-as években mutatta meg magát a korszak legjobb magyar lova, Imperiál, aki még Amerikát is megjárta pályafutása során.
Az Osztrák-Magyar Monarchia területén belül egyre több nagyvárosban (például Magyarországon 1913-ban 19 helyszínen) is megindult a lóversenyzés, ami általában évi egy-két meetingből állt. A legjobb lovak – ahogy manapság is – a nagyobb pályákon, többnyire a fővárosokban indultak, míg a kevésbé jók a vidéki versenyeken.
Sorra alakultak a tréningtelepek, a helyiek egyre többen dolgoztak a telivérekkel. Az 1890-es években Pest közelében, Alagon központi tréningtelepet hoztak létre Newmarket mintájára. Ennek kisebbik része máig fennmaradt és jelenleg is itt folyik a magyar telivérek többségének versenyekre való felkészítése. Az iparosodásnak köszönhetően a századfordulón már nem csak az arisztokrácia rendelkezett komoly vagyonnal, hanem egyre több iparos és bankár család is, így a régióban mindenhol folyamatosan bővült a futtatók köre.
Annak ellenére, hogy az 1900-as évek elején több magyar tenyésztésű és tulajdonú ló is tudott Angliában versenyt nyerni (Sobieski, 1911, Piquet, 1912, Lilaline, 1913, Adulár – 1914 Kings Stands Stakes, Ascot), a magyar tenyésztés már nem tudta megismételni a Kisbérrel és Kincsemmel aratott nagy nemzetközi sikereket. Az első világháború 1914-es kitörése az aranykor végét jelentette a régió számos országának.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 végén felbomlott. Ausztria területén csupán egyetlen pálya, Freudenau maradt, a ménesek döntő része is más országokhoz került. Ezt a veszteséget az osztrák lóversenyzés soha nem tudta kiheverni. Magyarország szintén elvesztette addigi területének jelentős részét, ami elsősorban a méneseket, így a tenyészállományt érintette.
1921-ben Alagon lefutották az első Magyar Derby-t, amelyet a Kincsem családjából származó Vatinius (1918, Horkay-Vosges by Orwell) nyert.
Az I. világháború végén megalakult Csehszlovákia. Szlovákia számára ez annyit jelentett, hogy a lóversenyzés központja átkerült Prágába és 1933-ban a pozsonyi pálya be is zárt. Eközben Csehországban a lóversenyzés rohamos fejlődésnek indult.
A prágai lóverseny 1906-ban költözött az új, máig is központi szerepet betöltő Velka Chuchle-i pályára. A megnyitó óriási eseménynek számított és számos angol trénert, lovat is vonzott. Vidéken is alakultak pályák, mint például Karlovy Vary-ban 1899-ben.
Az I. világháborúban tönkretett prágai pályán a versenyzés 1920-ban indult újra. Külföldről is egyre több lovat hoztak ide tréningezni. Megerősödött a Napajedla és a Gomba ménes, illetve egyre több arisztokrata alapított saját ménest. Az első Csehszlovák Derby-t szintén 1921-ben futották és az osztrák Boxerl (Ossian – Sans Pardon by Pardon) nyerte. 1922-ben lefutották az első Cseh 2000 Gineas-t (Velká jarní cena) is és fontos eseménynek számítottak az ugróversenyek. A korszak leghíresebb ugrólovasa a régióban Rudolf Popler, aki a mai leghíresebb cseh akadályversenyt a Velka Pardubickát is többször megnyerte, valamint az Olimpián is indult.
A II. világháború ellenére 1939-től is tovább folyt a versenyzés Prágában, és olyan kiváló lovak kerültek cseh tenyésztésbe, illetve futottak a pályán, mint Lissy, Simon, Cyklon vagy Lionel. A háború Csehországban kisebb mértékben viselte meg a lóállományt. A csehek az 1900-as évektől kezdődött időszakot tekintik a lóversenyzésük és tenyésztésük arany korszakának.
Eközben 1925-ben Magyarországon is megnyílt az új versenypálya, amelyen ma is rendezik a versenyeket és 1977-től a Kincsem Park nevet viseli.
A magyar versenyüzem 1930-as évekre kezdett magához térni, az itt tréningezett és tenyésztett lovak a volt Monarchia országaiban sikeresen tudtak futni. 1944-re a versenylóállomány megközelítette az 800-1000-t, az anyakancáké a 745-öt, fedezőméneké a 43-at.
A II. világháború azonban nemcsak a budapesti pályát tette teljes mértékben tönkre, hanem a versenylovak 90 százalékát hadizsákmányként nyugati, illetve keleti irányba elhurcolták, vagy elpusztultak.
Lengyelországban a két világháború közötti időszakban az 1930-as évekre indult be újra a tenyésztés és a futtatás. 1928-38 között a versenynapok száma 206-235 között mozgott és a versenylovak száma 724-ről 1056-ra emelkedett. Vidéken egyre több helyen indult meg a lóversenyzés, majd 1939-ben megnyitották az új központi pályát Varsóban, Sluzewiec városrészben, amely máig is helyet ad a versenyeknek.
A második világháború a lengyel lóversenyzést is nagyon megviselte, azonban egy szerencsés ismeretségnek köszönhetően a vadonatúj varsói pályát nem rombolták le a német csapatok.
A II. világháborút követően nagy nehézségek árán indul csak újra a lóversenyzés a közép-európai országokban, azonban 1948-49 között az új, szocialista politikai rendszerben a pályákat, a lovakat, a méneseket államosították, a verseny- és a fogadásszervezés, valamint a tenyésztés állami irányítás alá került. Ez óriási változást jelentett.
1949-től az úgynevezett “szocialista országok” minden évben más-más helyszínen többnapos meetinget tartottak, amelyre minden ország a legjobb lovait küldte el. Az 1950-es években a cseh lovak domináltak, többek között Symbol (1951, Gravido-Sydney) és Masis (1952, City-Mamuska) révén. Az utóbbit Csehországban a 20. század legjobb cseh lovának választották.
Az 1960-as években az orosz és a magyar tenyésztésű lovak sikerétől volt hangos a régió. A korszak legjobb magyar lova, a nagy elődeihez hasonlóan Kisbéren született Imperiál (1960, Imi-Hurry by Canot) volt. A mén nem csak az Osztrák és a Magyar Derby-ben, valamint a szocialista országok meetingjének legnagyobb versenyeiben győzött, hanem második lett a Baden-Badeni Nagydíjban és óriási szenzációnak számított, hogy ezután meghívták a világ 10 legjobb lovával együtt az Amerikai Egyesült Államokba, a Washington D. C. International versenyre, ahol Kelso nyert és Imperiál a hetedik helyen ért célba. Imperiál a ménesben a régió egyik legnagyobb hatású fedezőménje lett, de hatott a német tenyésztésre is Price Ippi nevű fiának köszönhetően. Érdekes, hogy a 2013-as Magyar Derby Németországban tenyésztett győztesének, Mayday-nek az ötödik anyja Imperiáltól származik.
Imperiál és trénere, Aperianov Zakariás
Ausztria az 1950-es évek közepétől kapcsolódott be ismét a közép-európai lóversenyéletbe, amikor a szocialista országok lovai – jelentős részben Magyarországról – ismét megjelentek Freudenauban. Az osztrák versenyállomány a II. világháború után átlagosan 300 körül alakult, azonban sajnos ma már nem éri el a 100-at.
Szlovákiában több évtizedes szünet után az 1950-1960-as évektől újra megindult a lóversenyzés, de igazi lendületet 1979-ben kapott, amikor Pozsonyban újra megkezdődött a folyamatos lóversenyzés.
A közép-európai országok az 1989-1992-es években kerültek újabb kihívások elé, amikor a korábbi politikai rendszer megváltozott, megszűntek az állami ménesek, a lovak, illetve a pályák egy része, valamint néhány országban a fogadásszervezés is magánkézbe került.
2015.09.21. Vonczem Gabriella
Fotó: lovasok.hu, Canva
Frissítve: 2022.08.10.
