Fazekas Imre
19 év 1000 győzelem
Az elmúlt évek során szinte mindent megtudtunk Fazekas Imréről, hiszen évek óta vagy hajtó sampionként, vagy idomár sampionként, vagy éppen mindkettőként ünnepelhettünk vele évvégén. Ezek alatt az évek alatt, sok mindent megtudhattunk a mesterről, és kívülről fújjuk már, hogy a galoppon kezdett, majd átpártolt az ügetőre, ahol Gurbel Lipót vette a szárnyai alá. 1985-ben kapott segédhajtói engedélyt, és onnan töretlenül haladt az élvonalba, és mára, az egyik legelismertebb, legkeresettebb idomárrá nőtte ki magát. Megpróbáltam olyan témákat felvetni, kérdéseket feltenni, amire a választ még talán nem ismerjük.
Kezdjük a kellemesebb élményekkel.
Mikor aratta első kiemelt versenyét?
Első nagy versenyemet a Kétévesek Nagydíjában arattam az Óvatos nevű lóval, még hivatásos hajtóként. Azért is volt kedves számomra, mert én készítettem a lovat.
Natív volt az első olyan lovam, akivel csikó kora óta én foglalkoztam. Ekkor is még hivatásos hajtóként űztem a sportot. Nagyon büszke voltam rá, hiszen a Derbyben harmadik helyezést ért el, bár nem én hajtottam, mert a Vezetőség nem tartott még elég érettnek a feladathoz. A Derby után viszont együtt sok értékes helyezést értünk el, az akkori legjobb Nemecsek mögött.
Melyik győzelmére a legbüszkébb?
A Deitroittal aratott Derby győzelmem a legkedvesebb számomra.
Nehéz egy lovat felkészíteni a Derby-re?
Nem könnyű feladat, főleg, ha problémásabb is egy picit a ló. De soha nem erőltetem a kétéveseimet, csak azt készítem a nagyversenyekre, amelyik adja magát. A jó származása miatt még nem biztos, hogy már kétévesen klasszis lesz. Meghagyom a csikók számára a lehetőséget. Houston pl. az első kétévesem volt, aki kvalifikálta magát a versenyzésre, még sem indult eleinte a kétévesek számára kiírt versenyekben, mert a tréningekben nem mutatta, hogy ott tartana még. Meghagytam neki a fejlődésre az időt, amit meg is hálált, hiszen megnyerte a Kétévesek Nagydíját.
Mi történt most Houstonnal?
Sokat gondolkodtam rajta, mert tréningben nagyon jól mozgott. Azt hiszem az lehetett a gond, hogy versenyben le szoktuk venni a hátuljáról a patkót, és legutóbb tetszett neki a pálya, mert akkor fel volt ázva egy picit, most viszont kemény volt, ez lehetett a gond.
Sikerül megoldani általában az ilyen rejtélyeket?
Általában igen, mert ha valami gond van, addig keressük, esetleg állatorvos segítségével is, amíg megoldást nem találunk a problémára. Valami kicsit több időt vesz igénybe, de általában sikerül megoldani a bajt.
Voltak kudarcok is?
Természetesen, amire leginkább emlékszem az is egy Derby-hez fűződik. Allyhills Hico a visszastartok miatt eléggé felhúzta magát, ami miatt ugrott is az indítás pillanatában. Hamar sikerült korrigálni, mert így is feljött harmadiknak. Nagyon jó esélyt képviselt, ezért nagyon mérges voltam magamra, mert az általam választott egyes startszám miatt történt az egész. De tanultam az esetből, ha erőszakos lovam van, inkább külső számot, vagy második sort kérek, mert, ha ezért egy pár méter vesztek a startnál, azt a végküzdelemben behozhatják, de ha hibáznak, az a győzelembe kerülhet.
A fordulóstartoknál is óvatosabb vagyok, ha fél a lovam a gumitól, vagy nehezebben fordul, inkább rosszabbul kezdek, mert tudom, a végküzdelemben nem hagynak cserben.
A heat versenyekre másképpen készíted fel a lovaidat?
Állóképesebbnek kell lennie a lónak mindenképpen. Általában a verseny előtt három héttel előtte elkezdem felkészíteni a többszöri megerőltetésre. Munkáikat több szakaszban kapják meg, de általában jól bírják a lovaim a heat versenyeket, mert egyébként is kemény tréningben részesülnek. Általában nem is a felkészítés, hanem a verseny viseli meg őket. Nem is szívesen indítok már lovat több futásos versenyben, mert Deitroit, Zádor, Zala Szépe és Ámokfutó is erre a nagy megterhelésre mentek rá. Elveszi a küzdeni akarásukat, főleg, ha hajtótársaim egyéb trükkökhöz folyamodnak és én meg végig versenyzem mind a hármat, ők meg csak kettőt.
Nem is szeretem ezeket a versenyeket, Ámokfutót is megviselte a három heat, mentálisan és fizikálisan is.
Kikkel arattad első tréneri sikereidet?
Az első nagyversenyeim Speedy Fosterhez és Salushoz fűződik.
Mások voltak, mint az itthoni lovak?
Nem volt bennük semmi különösebb, csak sokkal gyorsabbak voltak, mint a nálunk megszokott lovak. Jó érzés volt mögöttük ülni. Speedy Foster érzékenysége mindig befolyásolta őt a futásban is. Mindig úgy futott, amilyen hangulatban volt éppen. Ezért inkább mindig a kancát választottam, Fostert pedig Büki Gáborra bíztam. Később oda is adtam neki, mert vele mindig szívesebben versenyzett.
Büki Gáborral nagyon jó kapcsolatban voltunk végig, és most is, annak ellenére, hogy mindig ketten küzdöttünk vagy a hajtói vagy a tréneri sampionátusért. Nem éreztünk egymás iránt soha irigységet, sőt ha szabadságomat töltöttem éppen, mindig őt kértem meg, hogy hajtson helyettem, de ez fordítva is igaz volt. Ritka eset az ilyen, a mai napig nem tudok más példát mondani.
Melyik volt a legproblémásabb, és melyik volt a legkönnyebben versenyeztethető lovad?
Talánnyal rengeteg gondom akadt. Mindig az élvonalba tartozott, de két, három és négyévesen állandóan történt vele valami, aztán ötéves korától fantasztikus lóvá érett.
A legkevesebb problémát Zala Szépe okozta. Soha semmilyen láb-, pataproblémában nem szenvedett soha. Zádor készítése sem okozott soha problémát, az ő egészsége egy heat versenyre ment rá, mert addig stabil lábakon állt.
Zanussi az egyetlen ló, amelyik kétévesen már az élvonalba tartozott, és idősebb korában is megállta a helyét a legjobbak között. Kivételes eset, nem is emlékszem más lóra, aki már fiatalon toppon volt, és öreg korára is a legjobbak között szerepelt.
Most már nem tanuló vagy, hanem tanító, hogy tetszik az új szerep?
Ha jó a tanítvány, nem nehéz tanítani. Ez egy olyan dolog, ha egy tanítvány egy jó istállóba került, akkor azt mondják, persze neki könnyű, mert jó istállóba került, ha pedig tehetséges, akkor azért könnyű tanítani, mert jól hajt.
Tanulónak is nagyon jó volt lenni, mert Gurbel Lipóttól, aki nagyszerű tréner, és nagyszerű hajtó is volt egyben, mindig rengeteget lehetett tanulni. De biztos jó tanítványa is lehettem, hiszen végig nála dolgoztam, segédhajtó koromtól egészen addig, amíg elment nyugdíjba, pedig akkoriban évenként áthelyezték a hajtókat az idomároktól. ő is szeretett engem, én is jó éreztem nála magam, pályafutásomnak nagyon kellemes kezdete volt. Rengeteg hajtói fogást tanultam tőle, pl.: a várásra hajtást. Mindig azt mondta, aki rohan, az hamar elfárad. Vagy bosszúból, méregből ne hajtsak soha, mert az rossz tanácsadó. Később, mikor gyalog idomár lett, akkor mindig dolgozott nála olyan hivatásos hajtó, akitől lehetett tanulni.
Mindig ezt akarta csinálni?
Először a lovaglás vonzott nagyon. A galoppon tanultam meg a lovakkal bánni, ott imádtam meg őket. Aztán a 70-es években elkezdtem nőni, és a súly is jobban megmaradt rajtam. Gurbel Lipót javasolta akkor, hogy próbáljam ki az ügetőt. Úgy tűnik nemcsak a lovakhoz, hanem az emberekhez is jó szeme volt. Nem bántam meg, hogy átpártoltam, és feladtam a küzdelmet a kilókkal, mert nagy karriert futottam be ezen a pályán.
Szerinted is igaz az a mondás, hogy nincsen rossz ló, csak rossz hajtó?
Szerintem a rossz lovat is lehet valamilyen szinten eredményesen versenyeztetni. Több türelmet, nagyobb odafigyelést igényel, hogy az ember megtalálja a számára legkedvezőbb versenyt. Majd a versenyben még nagyobb összpontosítást igényel, hiszen egy picit sem lehet hibázni.
Az első lovam egy Itaca nevű ló volt, 1.30-as rekorddal. Gurbel Lipót segítségével viszont sikerült úgy versenyeztetni, hogy négy versenyt tudtam vele nyerni egy évben.
Mi volt az, amivel elnyerted igazán mestered elismerését?
Egy Kliens nevű pataproblémás loval sikerült egy év alatt tíz versenyt nyernem. Ekkor nagyon büszkén nézett rám a trénerem.
Hogy látod a jövőt az új pályán?
Eléggé homályos számomra az egész, mert az eredeti tervben az szerepelt, hogy több komfortos istállót építenek, mint ami ezen a pályán található, ezért igen meglepődtem, hogy nem hogy többet, de kevesebbet építettek. Ezért már a versenylovak elhelyezése nehézségekbe fog ütközni.
Hogyan látod a saját helyzeted?
Nem nehezebb a helyzetem, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, mert most is sok jó származású, és szép küllemű lovat bíztak rám, akikből több klasszis is lehet. Úgy érzem, ha a versenyek folytatódnak az új pályán, akkor továbbra is fogjuk tudni tartani ezt a szintet, hiszen a megfelelő anyag meg van hozzá. Annak ellenére, hogy több atrocitás is ért és ér is még mindig, a munkakedvemet még nem tudták elvenni. Az elvégzett munkának, mindig meg lesz a gyümölcse.
Hogy élted át az 1000. győzelmedet?
Nem volt annyira különleges, hiszen számítottam rá, hogy valamikor csak sikerül még egy versenyt nyerni. A tulajdonosaim között volt inkább egy kisebb rivalizálás, mert mindegyik azt szerette volna, ha az ő lovával nyerem meg a versenyt.
Emlékezetes, nagy küzdelemben sikerült győznöm. Azért vártam az indítással olyan sokáig, mert Diorban van egy 150 méteres speed, aztán feladja. Nem lehet őt ostorozni sem, mert arra meg feltart, ezért inkább megpróbáltam a szárral lökdösni, amire lelkesen küzdött. Emlékezetes verseny volt. Gyönyörű tiszteletdíjat kaptam a vállalattól 1000. győzelmemre, amit szeretnék is megköszönni. Ami a verseny után történt, arról nem nyilatkozom, de nem a pezsgő alatti mámorom miatt nem hajtottam az utolsó futamban, ahogyan ezt elhíresztelték.
Következő cél?
Marschall József Emlékversenyt még mindig nem sikerült nyernem, most ezt vettem tervbe.
2004.05.12, Hajdu Bíborka
Fazekas Imre 1100. győzelme
Szerintem Fazekas Imrét nem kell senkinek bemutatnom, hiszen 1994 óta csak egyszer tudták elvenni a legjobb idomárnak járó címet tőle, úgy hogy 11 éve ő rendelkezik a legütőképesebb istállóval. Amit nem írtunk le róla 12 év alatt, azt biztos leírtuk 2004. májusában, amikor 1000. győzelmét ünnepelte. Azért megpróbáltunk némi újdonsággal szolgálni a nagyérdeműnek.
Igazság szerint az 1000. győzelmem megszerzése után már nem nagyon számoltam nyeréseim számát, mert szerintem ez egy bizonyos szint után már nem érdekes, az válik fontossá, hogy hozzuk a jó eredményeket. Ezért nagyon kellemes meglepetés ért, amikor pénteken kezembe vettek a következő versenynapi Turfot, hiszen akkor tudtam meg, hogy First Kinggel 1100. győzelmemet ünnepelhettem. Nagyon meghatott, hogy ilyen szép címlapot készített a szerkesztőség a számomra.
Nem nehéz nap, mint nap újra és újra sulkyba ülni, és bizonyítani?
Nem, mert imádom a lovakat, szeretem a szakmámat, ezáltal a munkám a hobbym így nem nehéz, minden nap hajtani, és munkába állni. Igazából csak akkor csüggedek, ha a lovak nem hozzák a várt eredményt.
1100 győzelem 21 év a szakmában, melyik napra emlékezel vissza a legszívesebben?
Az átköltözés napja nagyon emlékezetes számomra. Az utolsó pillanatban költöztünk át a Kerepesi útról a Kincsem Parkba, azaz az első verseny napján. Az egész délelőtt szállítással, rendrakással telt el, így rettenetesen elfáradtam a végére. Délben holt fáradtan lerogytam egy zabos zsákra, és ott helyben el is aludtam. A verseny előtt nem sokkal keltettek fel, hogy ébresztő, irány átöltözni. Ezek után megnyertük mindhárom kiemelt tenyészversenyt.
Gondolom a régi álom, a Marschall maradt?
Igen, ezt a versenyt nagyon szeretném megnyerni. Idén úgy érzem, jó esélyem lesz rá, csak attól félek, hogy a sok jó lovam közül nem a nyerőre ülök.
Azért mi nem ennek drukkolunk!
Hajdu Bíborka, 2006.03.30.
Frissítve: 2023.10.15.
Fotó: Canva
