Sorozatunk első részében azt jártuk körül, hogy az ugratás során milyen testtartásra van szükség ahhoz, hogy velünk együtt lovunk is örömét lelje a munkában – vagyis hogy mi jellemzi a helyes ülést.
Most azt nézzük meg, hogy a kiegyensúlyozott és biztos ülés elsajátítása érdekében végzett idomító munka mellett, amely fontos része ugyan az előkészületeknek, ám önmagában nem elegendő, lovunknak milyen adottságokkal és tulajdonságokkal érdemes rendelkeznie ahhoz, hogy sikeres párost alkothassunk az ugratás során.
A külső és belső adottságok természetesen egyaránt fontosak. A díjlovaglással ellentétben azonban, ahol a lovak megfelelően dőlt lapockával, jó nyakillesztéssel és további pozitív alkati tulajdonságokkal szinte ajánlják magukat, az ugrólovaknak jóval kevesebb testi adottságnak kell megfelelniük. Néhány ismertetőjelre mégis érdemes odafigyelni. Ideális esetben egy ugróló marmagassága 165 és 175 cm között van, és az állat térölelő, ütemes vágtával rendelkezik.
Egy bizonyos menőkedv szintén előnyt jelent, ám fontos, hogy a ló legyen kontrollálható, anélkül hogy kapkodóvá vagy sietőssé válna. Egészében mutasson dinamikus mozgást, és figyeljen a segítségekre. Nem szerencsés, ha a tapasztalatlan lovas az ugratást egy ugyanolyan tapasztalatlan vagy fiatal lóval kezdi. Bizonytalansága a lovat is elbizonytalanítaná és tapasztalatlansága okán nem adna jó érzést. Ráadásul a fiatal lovak még félénkek, így a színes rudak látványa gyakran megriasztja őket. Tehát az első ugrásaidat leginkább egy olyan négylábúval kezdd, aki már kellő kiképzésben részesült és egy kicsit segít a helyzetfelismerésben.
Ideális esetben a lovad nem csak tapasztalt, hanem kellően óvatos is, anélkül, hogy túl érzékeny lenne. Ez azt jelenti, hogy éppúgy szeretné a rudak leesését elkerülni, mint te, de nem retteg a rúd érintésétől. Az óvatos lónak számos előnye van a lovas számára – ritkán üt le rudat, és ezáltal jó társa egy versenyzőnek –, ám kezdőknek nem biztos, hogy megfelelő. Mivel a tapasztalatlan lovas még gyakran téved az iram, az ütem vagy az elugrási pont helyes megválasztásában, egy túl óvatos ló megijedhet, és megtagadja az együttműködést.
Egy becsületes és jóságos oktató ló akkor is átsegíti lovasát az ugráson, ha az nem megfelelően lovagolta oda. Ha tehát túl közel ér egy ugráshoz, vagy az elugrási pont túl messze van az ugrástól, akkor is elugrik, és nem áll meg. Igyekszik, hogy a nem megfelelő lovaglás ellenére is jól teljesítsen. Egy ló, aki nem tiszteli az akadályok rúdjait, időnként „otthagyja a lábát” és ezért hibázik. Ez hátrányt jelent, ha versenyezni szeretnél, de ha csak a magad örömére vagy a változatos gyakorlás kedvéért ugratsz, az időnként leeső rudak nem zavarnak majd.
A lényeg az, hogy a ló legyen együttműködő és élvezze az ugratást. Egy jó kedélyű lónak is lehetnek olyan tulajdonságai, amelyek megnehezítik a közös munkát, például, ha könnyen elvonható a figyelme. Előfordulhat, hogy szerencséd van, és lovadat nem befolyásolja a rudak színes erdeje, de az is, hogy minden akadály mögött veszélyt sejt. Bizonyos fokig ez genetikai örökség is lehet: ahogy az emberek, úgy a lovak között is vannak bátrabb és félénkebb egyedek. Ezen az állapoton azonban lehet segíteni: egy kis munkával az úgynevezett „szemes” lovak is jó partnerré válhatnak. Ilyen esetben leginkább a konfrontációs terápia segít. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön a legközelebbi forgalmas útra kell kilovagolnod, inkább teremts olyan helyzetet, hogy a lovadat folyamatosan érjék idegen hatások. Tedd ki például olyan legelőre, amely egy forgalmas út mellett van, hogy a ló megszokja a gépjárművek és traktorok zaját. Gyakran menj vele terepre, hogy megismerje az idegen dolgokat, helyeket és zajokat. Természetesen a színes akadályokat is beépítheted a napi munkába. Ügess át rudakon, vagy hagyd kinn az akadályokat az idomítómunka alatt is. Minél kevesebb izgalmat ragasztasz át a lovadra, annál nyugodtabban fogadja majd a színes rudakat. Legjobban akkor válik „edzetté” a lovad, ha fiatal korától kezdve sokat van legelőn és karámban, később pedig terepen.
A megfelelő ugróképesség azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy egy ló jó ugróló legyen: az ilyen lovakat magas fokú lovagoltság és teljesítménykészség jellemzi. A lovagoltságot, a természet adta képességek mellett a lovas jó idomító munkával javíthatja. Ez szükséges is, hiszen az akadályok méretének növekedésével a vonalvezetés is nehezedik. Ezen kívül az idomítófeladatok lovaglása tornáztatja és erősíti a ló azon izmait, amelyekre az ugráshoz szüksége van. Különösen fontos, hogy lovad lazán és elengedetten menjen, és mind ügetésben, mind vágtában képes legyél vele iramváltoztatásokat lovagolni. A helyes hosszhajlítást és állítást is a különböző feladatok pontos lovaglásával érheted el. Ez a fajta testi mozgékonyság nem csak a díjlovak számára fontos.
Annak bizonyságára pedig, hogy a lovad megfelelően áll a segítségeken, lovagolj néhányszor egy képzeletbeli pályát, akadályok nélkül. Így ellenőrizheted, hogy kontrolláltan ki tudod-e lovagolni a fordulókat, megfelelően végrehajtja-e a lovad az ugrásváltást és hogy az előrehajtó- és felvevő segítségek átmennek-e rajta.
|
Ha többet szeretnél megtudni a díjugratásról, és részletes választ szeretnél kapni minden felmerülő kérdésedre, akkor olvasd el Jörg Kreutzmann: Díjugratás című könyvét, melyet az alábbi elérhetőségeken tudsz megrendelni: Kiadó: Bioenergetic Kft. |
A cikk megjelenését a 
támogatta.
2014.12.12. Bioenergetic Kiadó
