Nagykantár szabály – elavult, vagy szükséges?

A kötelező nagykantárhasználatra vonatkozó szabályozások már évek óta vitatott témát képeznek a díjlovas világban. Az elmúlt hónapok során újra aktuálissá vált kérdésben számtalan szakmabelitől, és a FEI-től is hallhattunk megosztó érveket, de a kompromisszum még szinte elérhetetlen messzeségben van. Kell-e a jövőben is ragaszkodnunk egy – sokak szerint már elavult – többszáz éves hagyományhoz?

Miután a Tokiói Olimpia eseményei rengeteg problémára vetettek fényt a lovassportok világában, a Nemzetközi Lovas Szövetségnek (FEI) lépnie kellett. Rengeteg lovas és kívülálló fejezte ki aggodalmát a lovaglás általános elfogadottságával kapcsolatban. Mivel az Olimpiák során hatalmas közönség lehet szemtanúja annak, mi történik a sportban, sok múlik azon, hogy a Párizsi Olimpiáig milyen irányban fejlődik a lovakkal való bánásmód. Az esemény lebonyolításához már érkeztek jóléti javaslatok a francia parlamenttől is. A FEI júniusban megalapította Lóetikai és -jóléti Bizottságot, amely küldetése, hogy a lovassportok társadalmi megítélésén javítson, és a lovak sportban való használatát kritikus szemmel vizsgálja. A Bizottság augusztusban jelentetett meg egy javaslatcsomagot, mely a nagykantár és a sarkantyú használatát nagydíj szinten opcionálissá tenné.

Vegyes fogadtatás

Az International Dressage Riders Club (IDRC/Díjlovasok Nemzetközi Klubja) és az International Dressage Trainers Club (IDTC/Díjlovas Edzők Nemzetközi Klubja) közös nyílt levélben reagált, mely határozottan ellenzi a felvetést. Szerintük „a nagykantár használatát csak azok ellenzik, akik nem értik annak miértjét és hogyanját”.

„Igen, a nagykantár helytelen alkalmazása erőszakhoz és sérülésekhez vezethet, ez ugyan úgy igaz a csikó-, vagy bármely másik zablára, sőt a hackamore-ra is. Pontosan ezért vannak szabályozások arra, milyen nyelvszabadsággal és feszítő karokkal rendelkező zablákat lehet használni, a lovakat pedig alaposan átvizsgáljuk minden program után. (…) A nagykantár lehetőséget nyújt a lovasnak arra, hogy precízebb jeleket adjon, és finomabban kommunikálhasson lovával. (…) A nagykantár helyes használata a hozzáértés legmagasabb fokát képviseli.”

A nyílt levél a továbbiakban kitér arra is, hogy a nagykantár és a sarkantyú opcionálissá tétele nem változtatna a lovak jólétén.

„Ugyan csábító, hogy ezeket az eszközöket a kritikusainknak amolyan „békejobbként” felajánlva választhatóvá tegyük, ez a megközelítés helytelen és naiv. (…) Egy szabályt, melynek semmilyen pozitív hatása nem lenne a lovak jólétére, lójólét címszó alatt bevezetni képmutató és ironikus lenne.”

Az angol nyelvű nyílt levelet teljes egészében ITT lehet elolvasni.

Mindeközben két vezető lovas nemzet is egyetért a Lójóléti Bizottság javaslataival. Hollandia CDI/CDIO3*/4*/5*/U25, CDI-W szinten, valamint Bajnokságok és Olimpiai Játékok során is opcionálissá tenné a nagykantárt, használata esetén pedig kötelezővé tenné a jelenleg opcionális zablalánc alátéteket. Az ország ezt a javaslatot már korábban is felvetette a FEI-nek, akkor azt a választ kapták; a nagykantár CDI3* szinten és a felett kötelező kell maradjon, mivel ez a versenysport legmagasabb szintje.

Nagy-Britannia a sarkantyúkra vonatkozó szabályozáson változtatna. Javaslatukban felvetették az olyan sarkantyúk engedélyezését, melyek nem fémből, hanem egyéb, nem törékeny szintetikus anyagból készültek.

„Néhány igen súlyos jóléti probléma került előtérbe a Tokiói Olimpián, ahol sportunkat nem lovas közönség is megfigyelheti; közülük néhányan úgy vélhetik, a sarkantyú egy büntető eszköz. Ugyan fontos lenne a tájékoztatásra is nagy hangsúlyt fektetnünk, és a sarkantyúk helyes használatára buzdítani, a lójólét jelenlegi helyzetében ellentmondásos lépés a sarkantyúhasználatot továbbra is kötelezővé tenni.”

Kommunikációs hiba?

A Horse and Houndnak adott interjújában Richard Davison, angol válogatott díjlovas azt nyilatkozta, ezek a szabályok nem jelentenének újdonságot, hiszen Angliában és több egyéb országban nemzeti szinten már évek óta nagydíjban sem kötelező a nagykantár. Véleménye szerint sajnálatos, hogy a Lójóléti Bizottság „így mutatkozott be” a nemzetközi szövetségek előtt.

„Ez egyértelmű jel arra, hogy a FEI-nek minden irányelvekkel kapcsolatos változtatás során jobban be kell vonnia az érdekeltjeit. Számomra a javaslatok prezentálása előtti, érintettekkel való együttműködés és kommunikáció hiánya volt a probléma.”

A hagyomány eredete

A nagykantár használata még a katonai lovaglásból ered. A képzett lovakat ekkor kivétel nélkül nagykantárban lovagolták, mert ez a stresszes harctéri szituációkban nagyban megkönnyítette a pontos irányítást. Ekkor a nagykantár még inkább a kontrollról, mintsem a kifinomultságról szólt.

Olyan francia nagymesterek, mint Francois Baucher, vagy James Fillis a kiképzésben ennél jóval korábban kezdtek két zablát használni, utóbbi már az első lovaglásnál is nagykantárt használt, és szinte sosem ült lóra csupán egy csikózablával.

A modern díjlovaglásban a nagykantárt általában az ügetésben végrehajtott hosszhajlításokkal és az ugrásváltással egy időben vezetik be a ló képzésébe.

A szabályok ma

A FEI versenyein jelenleg CDI3* szinten, és a felett kötelező nagykantárt használni, CDI* és 2*-nak megfelelő szinten 2019 óta a lovas döntheti el, milyen kantárt használ. Opcionálisnak számít a felszerelés továbbá Junior és Fiatal lovas versenyeken, valamint a hétéves lovak számában.
Sok lovas és edző úgy gondolja, anatómiai szempontból nem minden lónak megfelelő felszerelés a nagykantár, ezért terjesztenék ki most a szabályozást magasabb szintekre is.

Gareth Hughes, aki Európa- és Világbajnokság második helyezett, így vélekedik az ügyről:

„A jó lovaglás a nagy- és kiskantárban is ugyan úgy jó lovaglás. (…) Amire inkább koncentrálnunk kéne, az az olyan lovaglás, ami minél finomabb módszerekkel készíti fel a lovakat, és az, hogy hogyan lép tovább sportunk az olyasfajta bírói értékelésekről, amelyek ellehetetlenítik, hogy másfajta módszereket is láthassunk a négyszögben. (…) Ha így lovagolsz, nem számít, hogy kis- vagy nagykantárt használsz-e.”

Ugyan a FEI-nél csak 2023-ban kerül majd megtárgyalásra a javaslat, már most látszik, hogy a végső döntéstől függetlenül pozitív és negatív kritika is éri majd a szövetséget. Vajon láthatunk majd a Párizsi Olimpián csikózablával lovagolt programokat?

2022.11.24.
Merényi Kincső
Képek: Canva

Hozzászólások