Lovaglás – Díjlovaglás
Eredete:
A lovas terminus alapján dressage-nek nevezett esemény elsősorban a sportág szerelmeseinek nyújt felettébb nagy élvezetet – az átlag szemlélődő számára nehezen érthető, hogy a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” olimpiai jelszava miként érvényesül ebben a számban (hogy egy élcesebb megfogalmazást idézzünk egy olimpiatörténeti műből: „amíg a kötés nem lesz olimpiai sportág, a díjlovaglás marad a leginkább akciómentes olimpiai szám”).
Ugyanakkor tény, hogy a díjlovaglás évszázados múltra tekint vissza – sőt, bizonyos források szerint már az ókori görögök „dresszúrázták” lovaikat. Ez a harci paripák beidomítására szolgált, hogy precíz manővereket tudjanak bemutatni a csatatéren, ahol ez még régebben győzelem vagy vereség (még inkább: élet vagy halál) záloga lehetett.
A középkor elején a nehéz lovasságnál kissé háttérbe szorultak az efféle kiképzések, elvégre örült a ló, hogy elbírta a nyakig páncélba csomagolt, mázsás súlyú lovasát – a lőfegyverek aztán felszabadították a lovakat, s velük együtt az „oktatás” is régi fényében kezdett tündökölni. Olyannyira, hogy a reneszánsz idején Frederico Grisone nápolyi főnemes megalapította az első lovasakadémiát 1532-ben – példáját mind többen utánozták Párizstól Bécsig, a dressage a 18. században élte fénykorát.
Az ugyanakkor a sportág egyedisége, hogy a lovak iránt támasztott elvárások vajmi keveset változtak az idők során: ma is ugyanazt tekintik elvégzendő feladatnak és normális viselkedésnek, amit évszázadokkal ezelőtt. Korántsem véletlen, hogy a lovasok öltözéke szintén állandóságot képvisel: nem lehet divatozni, szigorú előírások szabályozzák a viselendő darabok színét, összetételét.
Olimpiai múltja:
1912 óta szintén állandó programpont, és hasonlóképpen a díjugratáshoz, majd’ négy évtizeden át a katonatisztek belügye volt az olimpia. Akkortól fogva viszont bárki jöhetett – és jött is. Elsősorban a nők, akik először 1972-ben előzték meg a férfiakat, 1988 óta pedig rendszeresen női lovas végez az élen – a szöuli olimpia óta volt egyébként az első alkalom, hogy mindhárom érem hölgyeké lett; azóta az számít meglepetésnek, ha a férfiak bele tudnak szólni a végső helyezések sorsába.
Verseny, szabályok:
Egyetlen más sportágban sincs ily kevés köze az embernek a saját érméhez, mint itt – már magán a versenyen: az addig eltöltött időben viszont rajta múlik, hogy lova „élesben” megfelelően viselkedjék. Úgy ám, merthogy a különböző kötelező elemek – piruett, passage, piaff – meghatározott sorrendben történő bemutatása mellett a ló viselkedése a pontozás egyik legfontosabb elemét jelenti. Sőt. Míg az elemek végrehajtásáért 0-10 pont adható, néhány hangsúIyos feladatot kettes szorzóval pontoznak. A pontozáshoz hozzáadódik az ütemesség, a lovas ülése, az átengedőség és az összbenyomás is. Ha a ló motivált és nagy munkakedvvel dolgozik, az felfelé nyomja a pontszámot. Ha feszült, stresszes, az lefelé. Szintén levonás jár azért, ha a ló felcsapja a fejét, csapkod a farkával, vagy „hegyezi” a füleit… Hét bíró pontoz: a versenyek a Nagydíjjal kezdődnek, utána jön a Speciál, ahol a csapateredmények eldőlnek, ebben 7 csapat és 11 egyéni indul. 1996-ban bevezették a „kűrt”, amely voltaképpen dönt az érmek sorsáról: ennek során szabadon variálhatók az elemek, ráadásul a gyakorlatot zenére adják elő. A kűrben 18-an indulhatnak, egy nemzet 3 lovassal nevezhet.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.14.
