Interjú Somogyi Józseffel
A lovasok.hu és Zirc lovasa keresi a veszélyt. A Lovasok.hu a Hotel Szépalma ajánlására Zirc város indulását támogatta a Nemzeti Vágtán.
Zirc és a Lovasok.hu színeiben Somogyi József vett részt a budapesti megmérettetésen, aki Tasman nyergében fölényesen megnyerte az előfutamot. A múlt hétvégi verseny izgalmai után lovakról, lovaglásról és persze a Nemzeti Vágtáról beszélgettünk.
Mesélj nekem a lovakról!
– Szüleimnek mindig is volt lova, nagyon szerettem őket, annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztunk, így a lovaglásra csak kevés idő jutott. Míg a barátaim a nyári szünidőt múlatták, mi folyamatosan dolgoztunk a lovakkal.
18 évesen vettem az első lovamat, 19 évesen a másodikat, ők azóta is nálam vannak. Az első egy most 12 éves szürke kisbéri, talán ő a kedvencem. Még ménként vettem, és bizony sokat küzdöttünk… Mivel ménként problémás volt a herélés mellett döntöttem, de nem ment zökkenőmentesen a dolog, hosszú ideig ápoltam, mire helyrejött. De már sokszorosan meghálálta, sok gyorsasági és ügyességi számot nyertünk azóta.
Lottiba már születésekor beleszerettem, és megvásároltam, amint lehetett. A nóniusz ikerpár is szerelem volt első látásra. A kanca kicsit rakoncátlan, kettőjük közül a mén a könnyebben kezelhető. De mindketten könnyű lovaglású, kezes jószágok, lovastúrákon is kiválóan helytállnak.
És persze ott van még Matyi, a koromfekete póni. Gyerekek lovagoltatásához kerestem pónit, vagy fél évig jártam az országot, de egy sem tetszett meg. Aztán megtaláltam Matyit… Egy évet vártam rá, míg eladó lett, megérte. Őt otthon tartom, együtt van a kutyákkal, birkákkal, még a házba is bemegy, ha nem figyelek. Csak a teleket tölti kinn a többiekkel Zirc-Tündérmajorban.
És mit kell tudnunk Tasmanról, akivel a Nemzeti Vágtán láthattunk?
– Tasman 4 éves sárga versenyfélvér mén, Alagon állt edzésben, mindössze három hónapja dolgozunk együtt. Nagyon sok lovat megnéztem, mielőtt rátaláltam Tasmanra. Nála azonnal éreztem, hogy ő kell nekem. Csütörtökön láttam először, pénteken felülhettem rá kipróbálásra Alagon, ott vágtáztunk két kört szép komótosan, majd másnap fantasztikusan szerepeltünk a Kisalföld Vágtán.
Munkalovasai sokat kínlódtak vele, Tasi senkivel nem jött ki igazán, így mindenki meglepődött, aki csak ismeri, hogy milyen fantasztikus összhang alakult ki köztünk. Tasinak megvannak a maga kis hóbortjai, rosszaságai. Időnként csipked, sőt, direkt az ember lábára lép. Éppen ezért minden munkát én végeztem körülötte a Vágtán. Eredetileg abban állapodtunk meg Tóthné Inhof Valériával, hogy a Vágta és az előfutamok idejére bérlem tőle Tasmant. De már az előfutam után felhívtam, hogy én ezt a lovat bizony megvenném. A középfutamot sajnos nem nyertük meg, de Tasmanban egyáltalán nem csalódtam.
És mi lett végül Tasmannal?
– Tasman már az én lovam. A középfutam után megvehettem. Mivel a Vágta után nem tudtam azonnal hazavinni Zircre, és nem akartuk össze-vissza szállítani, jelenleg volt tulajdonosa örkényi tanyáján piheni ki a Vágta izgalmait. Körülbelül egy hónapot tölt ott, addig elkészül a helye itthon.
Itthon?
– Még nem döntöttem el, hol fogom tartani. Azt azért figyelembe kell venni, hogy mén. Itthon már elkezdtem kialakítani a bokszát és a karámját, de lehet, hogy mégis Szépalmára kerül majd, ott is szívesen látják.
Térjünk vissza a Vágtára. Miért pont a Nemzeti Vágta? Honnan jött az ötlet, hogy indulsz a Vágtán?
– Három éve, amikor először rendezték meg a Vágtát sofőrként dolgoztam. Amikor meghallottam a reklámot a rádióban, azonnal tudtam, hogy nekem ott a helyem. Persze arra nem számítottam, hogy ennyire magas lesz a nevezési díj. De nem adtam fel, elkezdtem szponzorokat keresni. Végül a Magyar Fejlesztési Bank segítségével indulhattam Zirc színeiben.
Utána persze sok ígéretet kaptam a következő évi indulásra, de amikor ott lett volna az ideje, hát nem jött össze a pénz. A Danubius rádió ekkor jelentette be, hogy benevez egy olyan kistelepülést a Vágtára, amely előző évben nem vett részt a rendezvényen. Szóltam több polgármesternek a lehetőségről. Végül Bakonybél színeiben néhány barátommal felmentünk Pestre a rádióhoz, vittük az én drága Lottimat, majd betyártámadást intéztünk a rádió ellen. Emlékezetes nap volt! Maga az út sem volt zökkenőmentes, az autónk ugyanis lerobbant, így az autópályán stoppoltunk egy kocsit, ami el tudta húzni a lószállítót a rádióig… A Danubius felhívására 52 település jelentkezett, mi bekerültünk az első háromba. A rádió végül mind a három települést benevezte a Vágtára.
Idén pedig ugye Zircért lovagoltam. Egy kedves barátom, Varga Endre – Balatonalmádi lovasa – révén jött az ismeretség Wágner Balázzsal, a Hotel Szépalma igazgatójával, valamint a Lovasok.hu-val.
Ezek szerint majdnem a barátoddal kellett megmérkőznöd?
– Igen, Endre a Szépalma lovardavezetője. Végig segítettük egymás munkáját, felkészülését. Sőt, együtt jártunk lovat nézni.
Hogyan töltötted az időt a futam előtt?
– Verseny előtt korán keltem, amennyire csak lehet. Tasman reggel hatkor megkapta az abrakját, lepucoltam, majd kézen sétáltattam úgy fél órát. Utána pihenhetett, szénázgatott. Persze tudta a ló is, hogy verseny lesz.
Hogyan viselte Tasman a szokatlan környezetet? Zaj, tömeg, zene, zászlók mindenütt…
– Egyáltalán nem volt vele gond, nem ijedezett. De a saját lovaim sem ijedősek. De én sem félek soha, így alakulhat ki az összhang közöttünk. Hiszen a ló megérzi, ha a lovasa fél.
Milyen volt a pálya az idén?
– Nagyon jó volt a talaj. Tavaly szinte úszott a pálya, de idén semmi gond nem volt. A palánkoknál még vannak illesztési problémák, amik veszélyesek lehetnek, ha beszorítják oda a lovast. Itthon egyébként körpályán edzek, így a pálya alakja sem okozott meglepetést.
Izgultál?
– Az előfutamban a start előtt igen, de bíztam a lóban. Akkor már ismertem annyira, hogy tudjam, mennyire kell bemelegíteni. A külső ívről indultunk, onnan nagyon nehéz a mezőny elejére kerülni. Ellenfeleim a pályán tréningezett telivérek és munkalovasaik voltak. Tehát 20 kiló többlettel indultunk, de az első kanyarban már az élre álltunk, és rajt-cél győzelmet arattunk. A középfutamban a rajt sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de Tasmannal maximálisan elégedett vagyok.
Mit szóltak a zirciek a teljesítményetekhez?
– Hát, a versenyek előtt nagyon szkeptikus volt mindenki. „Nem vagy normális!”, mondogatták. Majd a Kisalföld Vágta után már kicsit máshogy álltak a dologhoz. Most pedig már oda-odajönnek gratulálni.
Láthatunk jövőre a döntőben?
– Bízok benne nagyon… Mindent meg fogok tenni érte. De addigis mindenkinek szeretném megköszönni, hogy idén ott lehettünk a Vágtán Tasmannal. A Hotel Szépalmának, Zircnek, a Lovasok.hu-nak és annak a maroknyi csapatnak, aki végig segítette a munkámat.
Még annyit árulj el, mit csinálsz, ha éppen nem versenyzel?
– Tűzoltóként és autószerelőként dolgozom. De szeretek motorozni, szeretek mindent, ami veszélyes. És persze lovagolok, túrákat szervezet, lovasbemutatózok. Két hét múlva leszek harminc éves. A születésnapomat minden évben lovastúrával ünneplem meg. Mindegy, milyen napra esik, összejövünk a barátokkal és elindulunk túrázni. Minimum két napra, de volt, hogy egy hét lett belőle…
Magyar Dorottya
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.26.
