Máchánszky Gyula, a Lázár-fivérek megbecsült lovasoktatója

1912-ben Szegeden, orvos-családban született, és cseperedő gyermekként orvos karrierről álmodott Máchánszky Gyula. Lába nyomán is botorkáló kortársként emlékezem a félévszázad előtti szikár alkatára, barátságos tekintetére, a határozottságot is felülérzékeltető magasan intonált, tüzéres hanghordozására, majd francia nyelvű szakkommentálású mikrofonhangjára az 1978-as kecskeméti világbajnokság széktói stadionjában… – Váczi Ernő írása.

Máchánszky Gyula Pókos nyergében Aachenben, a Nemzetek Díjában (1939)
Az apát-vesztő családi tragédia, és a nagy – magyar – történelem szorításában, az első világháborút követő világválság vagyonvesztő útelágazásában az orvoslás helyett a katonai pályát választotta az ifjú Máchánszky Gyula. Majd egy sajátos tehetségbontogató gyakorlatsor – az értelem, érzelem és rátermettség együttes hatásával – az elmúlt század egyik legkitűnőbb magyar lovas szakemberévé pallérozta őt.
A Ludovika Akadémia tüzér szaka, a csapatszolgálat, az ekvitáció, a versenyistállói gyakorlat, az örkénytábori diploma az olimpiai kerettagságig emelte a fiatal tisztet. Közben gyűltek a trófeák a concours arénákból, a military pályákról és a Honvéd Versenyistálló lovas küzdelmeiből itthon és külföldön egyaránt. A siker ízét kiemelten édesítette a megbízható, tehetséges ló, Pókos feltétlen együttműködése Bécs, Torino, Aachen aranyútján.

Aztán a két nagyháború közötti magyar lovas-tehetségek hosszú sorát felkaroló, kiképző és szárnyra-bocsátó reményteljes időszak élet- és kenyértörése villámaként ütött a második világháború. Sőt, az azt követő évek komorsága. Sajátos, hogy ebben a helyzetben, ebből a kitűnő kortársi közegből is kiemelendő Máchánszky Gyula pályaíve. Tanulságul ide idézendő Ernst József hippológus plasztikus jellemábrázolása Gyula bácsiról: „Nagyszerű ember volt: jó tanuló, kiváló katona, aki bizonyítani tudta képességét a kiképzésben és a legnehezebb harci helyzetekben. Tehetséges lovas és kiváló lovaglótanár. Az egyéniségében rejlő fegyelmezett magatartásával nemcsak munkatársai, beosztottjai és tanítványai előtti tekintélyét biztosította, hanem feletteseinek bizalmát és az iránta való tiszteletet is kivívta magának.

Tisztesség, helytállás a kanyargó évtizedek útvonalán: ütegparancsnok a Don-kanyarban, lovaglótanár Örkénytáborban, Hajmáskéren, francia hadifogság után „igazolás” itthon, HM. ló-ügyi előadó, Kossuth Tiszti Iskola tanára, tüzér törzsparancsnok Debrecenben, leszerelés, lefokozás. 1992-ben rehabilitáció, ezredesi előléptetés.

S a polgári életben 1957-től: a Magyar Lovas Szövetség irodavezetője, a military válogatott szövetségi edzője, a Mezőhegyesi ÁG. lovasedzője, majd lovas edző Németországban, aztán lovasiskola vezető Kecskeméten – és az életmű koronája: a sokszoros világbajnok Lázár-fivérek elismert és megbecsült lovasoktatója.  

Máchánszky Gyulát, a gróf Széchenyi István Lovas Emlékérem kitüntetettjét 1998-ban, 16 évvel ezelőtt kísértük végső nyughelyére, a Farkasréti Temetőbe.

Lázár Vilmos: “Máchánszky Gyula lovas szakértelme, elméleti- és gyakorlati iránymutatásai meghatározó alapot adtak a világbajnoki sikereinkhez. A nevével nevesített Utánpótlás Lovasokat Szervező Bizottság példaértékkel hitelesíti a jövőépítő szándékunkat.”

2011. december, Váczi Ernő
Fotó: canva.com
Frissítve: 2022.08.05.

Hozzászólások