A lovaskultúrát gazdagító Flandorffer Tamásra emlékezünk
1992-ben, 73 éves korában távozott körünkből Flandorffer Tamás huszárszázados, lóverseny szakember, lovas idegenforgalmunk megalapítója, szakíró és sokak példaképe.
A megbecsült és módos soproni patríciust, a földbirtokos lovag-Flandorffer család másodszülött férfi sarjaként – törvényszerűen – a katonai pályára sodorta az élet, ahol huszáralapokkal megjárta a csatatereket. A nagy változások ellenére, makulátlan jellemmel talált új, alkotó feladatokat, mindvégig a ló társaságában.
Vázlatos életút egy évezredvég gerinc-sanyargató évtizedeiből
Karpaszományos tiszthelyettes 1939-ben a Ludovika Akadémián, hadnaggyá avatták 1940-ben. Városának huszárezredében, a Nádasdy, illetve a 3. huszárezredben szakaszparancsnok Munkácson, majd Nagyváradon, és részt vett a délvidéki hadműveletekben 1941-ben. Ugyanebben az évben frontszolgálatos felderítő járőrparancsnok Ukrajnában. Rohamtanfolyamon vesz részt Orgoványban 1942-ben. 1943-ban az alagi Honvéd Versenyistállóban versenylovas. Ugyanebben az évben előléptetik főhadnaggyá. Ekkor Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolába jár Örkénytáborban, melynek elvégzése után újra az alagi Honvéd Versenyistálló lovasa lett. Ekkor határozta el, hogy a háború után életét a telivérrel és a lóversenyzéssel fogja összekötni.
1944 nyarán az 1. huszárhadosztály 3. huszárezredének kötelékében harcolt a Prypec-i mocsaraknál, majd ősszel a Duna-Tisza közén. Harci sebesülést szenvedett 1944 késő őszén, majd kórházvonattal az ausztriai Knittenfeldbe szállították. Hazatérése után Szombathelyen igazolták, 1945. december 18-án. Továbbszolgált a hadseregben és közreműködött a honvédségi versenyistálló felállításában.
A háború után, 1946. június 7-én megtartott első galoppverseny első futamában Fella nevű lovon, tiszttársaival avatta fel a megújult pályát. Versenyzett és közreműködött a Magyar Lovas Egylet alagi ménesének felállításában. 1947. december 15-én századossá léptették elő, de hamarosan megvált a honvédségtől, és a Versenylótenyésztő Vállalat alagi állami ménesének vezetője lett.
Dolgozott a galopp versenytitkárságon, közreműködött a Mezőgazdasági Múzeum lótenyésztési kiállításának megszervezésében 1952 és 1953 között. Majd a lóversenyzés belső átszervezései során a Lósport Vállalat alagi istállócsoportjának vezetője lett. Munkástanácsi tagsága miatt elbocsátották 1956-ban, és fizikai munkásként dolgozott tovább egy kisipari szövetkezet paszomány készítőjeként. 1961-ben az Országos Lótenyésztési Igazgatóság javaslatára, az IBUSZ Rt. alkalmazásában alapító szervezője lett a magyarországi lovasturizmusnak. Majd az újjáalakult Magyar Lóverseny Vállalat versenytitkárának nevezték ki 1972-ben. 60 éves korában, 1979-ben nyugállományba vonult.
Flandorffer Tamás számos írásával is gazdagította a lovaskultúrát. Társszerzője volt az Ernst J. Fehér D. Ócsag I. által szerkesztett „Magyar lovaskönyv” (Bp. 1988.) című munkának. Kiemelkedő kézikönyve, a szakmaalapozáshoz mindmáig a leghasznosabb mű a „Ló és lovaglás” (Bp. 1985.), társszerzésben jelent meg, melyben Seeger Ferenc illusztrációit magyarázva, szinte A-tól Z-ig teljes kapaszkodót nyújt a kezdő és haladottabb lovasnak. Alapigazságként hangsúlyozza: „A lovaglás egyik fontos tényezője a ló mozgását harmonikusan követő szilárd, a ló egyensúlyához igazodó ülés. A ló ugyanis természettől fogva egyensúlyban mozog, testének terhét négy lábán, a jármódnak megfelelően megosztja. Ezt a természetes egyensúlyt bontja meg a lovas súlya azzal, hogy a ló elejét jobban megterheli. Ezért a belovaglás, az idomítás célja, hogy a ló lovassal a hátán ugyanolyan egyensúlyban mozogjon, mintha lovas nem is ülne rajta.” Ez a munkája lengyel nyelven is megjelent.
Flandorffer Tamás emlékét őrzi az általa kezdeményezett, majd elnökölt Alapítvány, mely életre hívta és gondozza a Nádasdy Tamás Huszár Múzeumot Sárváron, valamint az évente kiemelt ünnepélyességgel szervezett Derby-napok flieger versenye, melyet Flandorffer Tamás Emlékversenynek neveznek.
Végül, szubjektív mondatokkal rögzítenek egyéni emlékképeket Flandorffer Tamásról, egykori munkatársai.
Babochay György: Szinte beleszülettem a Flandorffer család ismeretségi körébe, miután apám 1934-ben, mint elsőéves ludovikás, Sopronban töltötte csapatszolgálati gyakorlatát. Az akkori társasági élet maghatározó szereplője Flandorffer Ignácz országgyűlési képviselő igyekezett fiait mielőbb a 3. Nádasdy huszárezred lovardakiképzésébe és társasági életébe bevezetni, s azt megszerettetni.
Másodszor 1950 tavaszán találkoztunk, amikor az Alagi Lóverseny Vállalat telivér ménese éléről apám váltotta Tamás bátyámat. Harmadik találkozásunk, már az ő IBUSZ korszakára esik. 1966-ban, közbenjárásával megbíztak a Lótenyésztési Igazgatóság és az IBUSZ közös üzemeltetésű tihanyi lovasiskolájának vezetésével. Az ott töltött két idényem elegendő referencia lehetett, hogy megbízott több országjáró lovastúra vezetésével.
Újabb találkozási pontunk már a 70-es évekre esett. Ő versenytitkár, én pedig a szenttamási ménes vezetője voltam. Együttműködésünk felhőtlen volt, már csak azért is, mert akkoriban ménesünk a futtatások élenjárója volt. Legutolsó közös ténykedésünk 1983-1992 évekre esett, a sárvári Huszár Múzeum Baráti Körének megalapításánál és működtetésénél, melynek ügyvezetői tisztségét családilag megtartotta. A múzeum folyosóján elhelyezett emléktáblánál a 2012. évi közgyűlésünk alkalmával, Aliz és Orsolya leányai jelenlétével koszorúztunk.
Ernst József: Közvetlenségével, nyugalmat sugárzó egyéniségével azonnal a legbensőségesebb kapcsolatot tudta megteremteni munkatársaival, vezetőivel, partnereivel, s környezetében mindenki úgy érezte, hogy kölcsönös belső kapoccsal, bizalommal kötődnek egymáshoz, amit az idő sem fakít meg. Szakmai problémákkal, diszkréciót kívánó kétségekkel bátran fordulhatott hozzá bárki, s humorral telített, derűs bölcsességével mindig segítséget nyújtott. A szó legjobb értelmében vett úriember volt!
Dr. Gaál Szabolcs: A ló- és lovassport a kisujjában volt. A szakmából, bajtársiasságból és emberségből egyaránt sokat tanultunk tőle. Az emberi kapcsolatteremtésnek és ápolásnak igazi művésze volt. Egy mondat mindennél többet árul el: Flandorffer Tamást mindenki szerette és nem volt ellensége!
2014.11.03. Írta: Váczi Ernő
Kép: Canva
Frissítve: 2023.07.27.
