Petőfi lova és más anekdoták az 1848/49-es szabadságharcról
Egyik legfontosabb nemzeti ünnepünkről, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról jó néhány anekdota maradt fenn. Íme egy rövid válogatás a legjobbakból.
Látszik, hogy költőt visz
Petőfit Bem apó annyira szerette, hogy a „fiának”, ez pedig őt „apámnak” nevezte.
Az öreg egy fekete szőrű, lusta, vén paripát ajándékozott a költőnek Nagyszebenben. Nyilván azért ajándékozta meg ilyen vén csatalóval, hogy el ne ragadja vagy le ne vesse pártfogoltját.
Mikor Bem apó Lugos alatt nagy hadi szemlét tartott, vágtatva jött ki a városból törzskarával. Kíséretében volt Petőfi Sándor is az ő lusta paripáján, amely azonban – a többitől kedvet kapva – szintén vágtatott. Bem apó csodálkozva látta, hogy egyszerre milyen fürge lett az öreg csataló. Mosolyogva fordult Petőfihez, és franciául így szólt: – Látszik, hogy költőt visz, Pegazus lett belőle!
Milyen pénzügyminiszter lehetett ez?
1848 októberében a magyar honvédsereg a Lajta mentén vesztegelt, miközben a politikusok azon vitáztak, segítséget nyújthatnak-e a körülzárt Bécsnek, ahol viszont nagyon is várták a magyar felmentő sereget.Milyen pénzügyminiszter lehetett ez?
Maga Kossuth is a táborba érkezett. Itt döbbent rá, mennyire rögtönzött had még a magyar honvédsereg, és elgondolkodott, vajon mi lesz, ha ezek a helyenként fegyvertelen csapatok a (ráadásul még túlerőben is lévő) császári haddal ütközetre kényszerülnek.
Amikor meg azt vette észre, hogy a hangulat is egyre gyászosabb, kezdett komolyan kétségbe esni. Valamit tenni kellene. De mit? Valamivel fel kellene lelkesíteni a katonákat. Az önbizalom már fél győzelem.
Kossuth még aznap este elhatározásra jutott, és, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, kihirdettette, hogy magas jutalmat kap, aki nyelvet fog – hátha ez valami emlékezetes hőstettre sarkallja a katonákat.
A vezérkar nem volt elragadtatva Kossuth ötletétől szerintük az elnök úr intézményesített fegyelmezetlenségre biztatja a fegyelmet amúgy is nehezen tűrő katonákat. Néhány öreg huszárnak azonban több se kellett.
Másnap hajnalban Kossuth Lajost az ágyából ugrasztották elő. Ahogy azonmód csipkegalléros hálóingében, papucsban és hálóköntösben előjött, látja ám, hogy fölébe tornyosul a nyergében ülve egy ősz bajuszú őrmester a Württemberg-huszároktól. A marcona vén hadfi markában kantárszár, a végén vezetékló, annak nyergében megkötözve egy osztrák vértes főhadnagy.
Kossuth a vitézség bizonyítékát látva meghatódott, és megkérdezte a huszártól, hogyan sikerült szert tennie a fogolyra. A huszár néhány keresetlen szóval elmesélte, aztán ráröffent az OHB elnökére:
– Kossuth uram, ihol a nyelv! Kell, vagy nem kell?
Kossuth a fejéhez kapott, előszólította néhány munkatársát, és ott helyben utalványoztatott a derék huszár őrmester számára a fogolyért tíz, a lováért pedig száz pengő forintot. A huszár elégedetten bólintott, zsebébe süllyesztette az aranyakat, és elporoszkált. Később, amikor a cimboráinak elbeszélte, egyre kevésbé volt elégedett:
– Micsoda egy pénzügyminiszter volt ez? Nem mondom, én jól jártam, de miképpen bánik ez az ország vagyonával? Nem mondom, a lóért lehetne kapni száz forintot, ha akárhol nem is, de a német, az bizony nem ér tíz aranyat! Hát milyen pénzügyminiszter volt ez?
Az Isten szolgája gyalog is járhat
Rákosnál szép tölgyerdőn vonultak keresztül a honvédek. Amint kiértek az erdőből, egy görögkeleti esperes hintójára bukkantak, amelybe két pompás ló volt fogva.
A honvédek megállították az esperest, aztán felszólították, hogy szálljon ki a kocsiból, mert a lovakra szükségük van. Az esperes savanyú képet vágott, de engedelmeskedett. Eközben odajöttek a tüzérek is, akik nagy hiányt szenvedtek ágyús lovakban.
– Jó lesz az a két ló nekünk – mondták a tüzérek.
– Hát akkor én hogyan megyek haza – sopánkodott az esperes.
– Ha az apostolok tudtak gyalog járni, akkor a tisztelendő úr is mehet gyalog – volt a válasz.
Az esperes zúgolódott, de bíz’ a két lovát mégis az ágyúk elé fogták, s ezzel vigasztalták a papot:
– Isten szolgája gyalog is járhat.
– Hát önök nem járhatnak gyalog?
– Nem bizony, mert mi a halált szállítjuk, s annak paripa dukál – válaszolták nevetve a tüzérek.
2014.03.04, Lovasok.hu
Forrás: Web.axelero.hu, Inpeters.blogter.hu
Frissítve: 2024.01.17.
Fotó: Canva
