Balázs József lovas versei

Balázs József lovas versei
Az álom és ébrenlét című verseskötetéből

A kép illusztráció

Futószárazás

az angyal csak a lovarda tükrében
látszott homályosan de érezni
lehetett hogy ott gyönyörködik a
lovak hullámzó hátában az ütemben
a lendületben néha súgott ha az
összhang nem volt az igazi
– légy csak türelmes és bölcs ha
már ügyes nem is vagy Bazsi
öreg testem ujjongó lelkemhez
frissül ha lovak köröznek köröttem
a külvilág mocska kívül marad
a kör most a világmindenség
bolygók mozgását rajzoljuk
a jéghideg homokba

Angyali biztatás

végre hallod szól a szív az észnek
térj vissza az érvektől
könnyel és mosollyal felékszerezett
érzéseidhez
ne hagyd hogy a hétköznapok
színtelen díszlet-labirintusában elvessz
és nem látva a remény smaragdszínű fonalát
örökre itt ragadj
hol mindenki arról győzköd ez itt a helyed
más lehetőséged nincs
pedig szálltál már velem
és tudod van más világ is
ahol lovakkal társalogsz
és mosolygó gyerekszemek csillognak feléd
az álomban kirándul asztráltested
a fényes magasságban
s a messze tűntek újra átölelnek
én vigyázom rád
melengeti tollas szárnyam  reszkető testedet
ne félj glóriám fénylő körén
keringhetnek lovaid most és mindörökké

Zsámbéki lovardában

sátortetőn eső kopog
alatta meg sok ló dobog
körbe körbe sok körön
ez az igazi öröm

Apa születésnapjára

ma december elsején
tavaszt idézett emlékedre a természet
minden fürdött a napfényben
a tavon hattyúkat ezüstözött a fényhíd
dél volt rád gondoltam édesapám
ma lennél nyolcvanhat éves
boldogság most is emlékezni rád
a padon mellém ült a fény
fölöttem harkály kopogott a fán
pattogó ritmust
a tenyeremen éreztem még
a lovak izzadság szagát
ahogy a kockacukrot elvették tőlem
ezt is tőled kaptam örökségül
lovak között mindig a te szereteted
éled föl bennem
így visszük tovább génjeinkben elődeinket
mert csak a megélt múlt tisztessége
építhet élhető jövőt

Ismeretlen ismerőseim

ismeretlen ismerőseim ők
az idő kezdete óta rójuk
a köröket egyeneseket
átlókat hajlításokat
ívelten elegánsan
a színes őszi alkonyatban
villódzó tótükör mutatja vissza
fénylő arcát a napnak

Orfűi tavasz

táncol az ég lent a tóban
ficánkol a jókedv emberben lóban
borús felhők úsznak fönt az égen
eltűnnek a hegy mögött
a messzeségben
ami itt maradt a ragyogás
a lovak szőrén végig simít a nap
az esőáztatta agyag csúszik
vízcseppek fröccsennek
fűcsomók röppennek
a vágtázó paták alatt

Lovak gyógyító közelsége

elég ha gyönyörködöm
mozgásuk kozmikus rendjében
ló és ember
lassan összecsiszolódnak
mozdulatok tudatosodik
és értelmet kap
pár ezerszer elismételt segítő szó
és látom
amit ők most kezdenek érezni
hogy csak együtt születhet ebből
harmónia

Milánói Dóm tetején

fönt járni szinte a mennyben
égi és földi közegben
fehér márvány csipkeerdő
minden csúcs égbe törekvő
mégis ahogy fölfele nézek
nem látom át hogy mi végett
épült ily közel az éghez
hisz ha egy ló nyakát átkarolva
a napba nézek
jobban érzem a teljességet
az isteni közelséget
sugárzását az égi kegynek
igaz őseim így neveltek anélkül
hogy valaha is mondták volna
de belém épült emberöltők óta
tudom a fény Krisztus igaz képe
őt rajzolja fel a nap mindennap
az égre

Kisfedelesben

nagy porban és félhomályban
járják táncukat a meleg nyárban
a pónik az öreg lovardában
hol sok sok lovat láttak már
a vén falak az eltelt harminc év alatt
minden csupa emlék nekem
szép és felemelő
mert a megélt tanulságokból
épül a jövő

Kicsi vers

eső esik és nem hó
pedig télen az való
faházban állt három ló
mindhárom fából való
egy hinta kettő kerekes
ez az írás gyerekes
kell néha ilyet is írni
csak így lehet kibírni
ezt a szürke világot
amit mégis imádok

Üres fehér lap

a tisztaság
vagy parányi hómező
mindjárt farkasok rohannak elő
száll a trojka szól a csengő
ostor pattog pára száll
mindjárt utolérnek már
hej te három paripám
vágtass hómezőmön át
ha elérjük a lap szélét
megmenekülünk ám

Hétköznapi csodák

néha a szemünk előtt
több történik mint amit látunk
természetes
hogy ember és ló
így kommunikálnak
mégis több ez mint a látszat
játszhat velünk a gondolat
mi irányíthatja e dolgokat
két különböző akarat
értelem és tömeg
együtt mégis
közös összhangot teremt
reflexeken és bioáramkörökön át
hozzák létre ezt a gyönyörű ritmust
ütemes táncot a harmóniát

Balázs József honlapja: www.bazsiart.hu
E-mail: bazsiartist@gmail.com

 

Frissítve: 2023.09.19.
Fotó: Canva

Hozzászólások