Hogyan Kezdjünk neki az Istállóépítésnek?
A LÓistálLÓ – avagy – lovak kényszerzubbonyban
Két olyan gondolattal találkoztam a minap, amiért – elvetve az effajta pikírtséget – újra fogalmaztam mindent, amit eddig az ISTÁLLÓÉPÍTÉS témakörében bevezetőnek szántam.
Az egyik: ”Az istálló a lovak egyik „szükséges rossz” és természetellenes élettere, a hobbi-lótartóknak, sportolóknak a szó legjobb értelmében vett „játszótere”, a kikapcsolódás helyszíne, a lovardában folyó munkának fontos előkészítő helyisége.” (Ernst J.- Fehér D.: Sérülések és balesetek megelőzése a lovak körül)
A másik:… a ló számára a legbiztonságosabbnak vélt hely a megszokott istállója! Hiszen a kint pánikba esett ló akár lovassal, akár lovas nélkül is a számára védelmet nyújtani vélt istállójába vágtat.
Amit itt leírok, nem „szentírás”, kíváncsian keresem az általam eddig nem ismert megoldásokat, némely dologban sokan más lehetőségeket látnak helyesnek, magam az alábbiakban megfogalmazottak mellett teszem le a garast.
A továbbiakban – a fentiekre figyelemmel is – azt nem tárgyalnám, hogy istállózzuk-e a lovat, vagy ne, mennyit és mikor, kinek van ebben, vagy abban igaza („.. mindig annak, akivel éppen beszélek, meg nekem…” dr. Kurucz János), nincs értelme annak, hogy itt ekörül forogjon most a vita, annak viszont igenis van, hogy ha már istállót építünk, akkor azt hogyan tegyük …
Nem könnyű újat mondani a lovak szemszögéből nézve azok után, amiket ebben a vonatkozásban Kovácsy, és Monostori professzor urak a múlt század végén kiadott, lótenyésztésről szóló könyvükben nagy gondossággal, és részletességel leírtak.
Illusztrálandó aktualitásukat, idéznék:
… „Mi is voltunk gyakorló állatorvosok s vajmi sokszor hagytuk oda könnyes szemekkel az olyan gazda istállóját, a ki azt a kucsma nagyságu lyukat, a mely télen bunda darabbal vagy szalmával, fűrészporral el volt tömve, ablaknak nevezte, s a ki azt a négyszögletű rést, melyen két rét görbülve kellett ki- vagy belépni, ajtónak hívta; könnyes szemmel hagytuk oda talán a szánakozás, de még inkább a miatt, mert szemeinket a sötét, levegőben szegény istálló bűze kimarta….”
„…. habár mi ismerünk jó és rossz építési anyagot s habár hajlandók vagyunk mindenütt a jobbat ajánlani, mégis az építtetőre kell bíznunk a falnak való anyag megválasztását éppugy, mint az istálló más részcinek felépítéséhez szükséges materi kikeresését is, mert hiába, ha valahol, itt már a körülmény és a zseb nagyon is döntő valami.”
Megszívlelve a „zseb” kérdésében felvetetteket, már itt előrebocsátanám, hogy az alkalmazható építőanyagok, az építési módok részletes tárgyalásánál a „jóság” kérdésében meg nem tántorodva, abból jottányit sem engedve gondot fogok fordítani a gazdaságosság kérdésére is, nemkülönben a helyi és tájjelegű lehetőségek kihasználhatóságára.
Node mégis, mi az ami időközben változott, és így az új istállóépítéseknél feltétlenül tekintetbe kell venni?
ELSŐKÉNT: az igáslovak, haszonállatként, katonalovakként tartott lovak ideje lejárt. (Ahol mégis tartanak ilyeneket – bizony kis számban -, ott ezeknek a jóltartása talán még nagyobb becsben kellene, hogy álljon…) Ma az istállózott lovak sport, vagy hobbilovaglás céljából tartatnak, ill. tenyésztetnek, és lakuk (aholis az állásban tartás ma már tilos!) általában lovarda része.
Olyan szoros az összefüggés az épített környezet (hardver), és a működtetés között (szoftver), hogy egy nagyszerűen megépített istállóban is hullhatnak a lovak, ha egyebekben a hanyagság gyökeret ver, a táplálás, gondozás, tisztántartás, odafigyelés nem megfelelő. Magam oda vinném a lovamat, ahol még nem járt állatorvos, vagy ritkán, vagy csak szemlét tartani…(ott is tartom, Papánál…) … ilyenformán a lovardatulajdonos, lovasbirtokos számítógépes nyelven szólva egy rendszergazda, akinek a feladata a hardver, és a szoftver összehangolása, az így összeálló egész hibátlan működésének biztosítása.
MÁSODRÉSZT: az akkoriban felhasznált anyagok jó része vagy feledésbe merült, vagy szinte beszerezhetetlen, vagy nincs szakember, aki bánni tudna velük. Ugyanakkor új anyagok jelentek meg, ezek materiális természete általában pontosan definiált, méretezési lehetőségeink az építéstudomány fejlődése okán nagy biztonságot nyújtanak, legyen szó akár erőtanról, hő, és páratechnikáról, tűz, és villámvédelemről, még az is tudható, hogy a felhasznált anyagok károsak-e, vagy milyen mértékben károsak az egészségre.
Van villanyunk, fejlett fűtési, hűtési, vízellátási, szennyvízkezelési lehetőségünk, mindezek még kiépített közműhálózat híján is.
HARMADRÉSZT: Az istállók építésénél nemcsak a lovak jólléte veendő figyelembe, hanem a lótartók, sportolók, lovasedzők, hobbilovasok, vendégek, a lovászok, és más lovardai téblábolók igényei, az emberi higiénia biztosítása is.
NEGYEDRÉSZT: naprakész és gyorsan változó humán, és állat-egészségügyi előírásokkal kell számolni, németesen európai sterilitásra törekvő korunk néha olyan túlzásokba is esik, amelyek sokszor képtelen és részben megoldhatatlan kívánalmakat támasztanak. Nevezetesen például a humán egészségügy előírná, hogy zárt tárolót építsünk mondjuk 40 ló trágyájának, az arra kirándulók kényes orrát, valamint a légycsapókat kímélendő, amelyet aztán a mezőgazdasági szakhatóságok előírásai 60-80 napig a tárolóban pihentettetnének kihelyezés előtt. Ekkora házat nem lehet a lósz..trágyának építeni….nem állítom, hogy nem kell vigyázni a földi, és földalatti értékeinkre, vizeinkre, ivóvízbázisainkra, viszont azt igen, hogy disztingválni kellene, ám a hivataloknak sajnos nagyon nagy az inerciájuk. …
Egy hidrogeológus ismerősöm mint ló-laikus, nem értette, miért nem lehet döngölt föld az istálló padlója, mondván: ami beszivárog ott, az fel is dolgozódik, a természet rendje szerint..- s bár néhány ezer évig ez nem jelentett gondot, mégis talán nem ő tudja jól…
… Érdekes, hogy a karámot, és a kifutót még senkinek sem jutott eszébe szigorúan leszigeteltetni, pedig ott is ugyanaz csurran-csöppen…. -attól félek, hogy ami késik, nem múlik…és sajnos az emberi butaságnak nincs határa…főleg, ha hivatalt is ád hozzá a jó Isten-.(minő paradoxon…)
Tapasztalataim szerint viszont a legnagyobb hozzáértéssel a természetvédelmi hatóságoknál, és az állategészségügy állomásoknál fordultak a megoldandó problémák felé, legtöbbször segítő szándékkal, itt nem „zöld” pártok lelkes-naiv aktivistáival, hanem két lábbal a földön álló szakemberekkel találkoztam…
ÖTÖDRÉSZT: eleinkkel szemben sajnos sokszor hajlamosak vagyunk kisebb jelentőséget tulajdonítani annak, ami annak idején igenis a legfontosabb szempontok közé tartozozott, hogy az antibiotikumok, tetanusz vakcina, görcsoldók, fájdalomcsillapítók, egyebek híján egy kis sérülés, vagy táplálási hiba is végzetes lehetett. Legtöbbször már a „romapatika” sem segített… igazából –úgy gondolom- ma is úgy, olyan gondossággal kellene építenünk, lovat tartanunk, mintha ezekkel nem rendelkeznénk.
HATODRÉSZT: rendelkezünk korszerű tűzoltási technikával, berendezésekkel, felszerelésekkel, tűzoltóhálózattal (… és rengeteg tűzvédelmi előírással). Lehetőségünk van a füst és tűzjelzésre, jelentkezésének már korai szakaszában is.
HETEDRÉSZT: a közút, vasúthálózat sűrűsége, az egyéb épített környezet állatainkhoz való relatív közelsége sok veszélyforrást rejt, ha elszabadult lovaink pánikba esve keresztül-kasul rohangálnak az utakon, végzetes balesetet szenvedhetnek (példa erre néhány tűzeset, amikor is a kihajtott, vagy elmenekült állatok közül sok közúti baleset áldozata lett.
Az istálló építésének tárgyalását kétszer-két oldalról közelíthetjük meg. Egyrészt tárgyalhatnánk helyiségenként, helyiségcsoportonként, másrészt az épületszerkezeti elemek (fal, padló, tetőszerkezet) sorbavételével, mindezt egyszer az ember, másszor a ló szempontjait értékelve. Ebben a dolgozatban a második utat járnám végig, az épületszerkezetek kialakítását, az adott funkció feltételrendszerének megfelelően a felhasználható anyagok, szerkezetek bemutatásával, azok építési követelményeit részletezve.
Az istálló ugyanakkor nem csak épületszerkeztekből áll, ezekhez a mi esetünkben rendkívül szorosan kapcsolódnak – már-már épületelemeként- a különböző felszerelések, berendezések, berendezési tárgyak ( például még a kötőféket is az épület részének tekintem.)
AXIÓMÁK,
AMELYEKET TUDOMÁSUL KELL VENNI, ÉS ISTÁLLÓÉPÍTÉSNÉL IS ELSŐRENDŰ TUDNIVALÓK.
– AZ ISTÁLLÓBAN ÉS A LOVARDÁBAN MINDEN ELSŐSORBAN A BALESET, ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEMRŐL SZÓL, S CSAK AZUTÁN MINDEN MÁSRÓL, KÉNYELEMRŐL, KELLEMRŐL.
– A ló természete ellen való -még szélsőséges- körülményekhez valójában és látszólag is jól alkalmazkodik, így ezeket a körülményeket hajlamosak vagyunk számára megfelelőnek tekinteni. Ennek az árát ( pl. rejtélyes eredetű betegségek, sérülések, viselkedési devianciák, stb.) a fentiekkel összefüggést nem látva fizetjük meg.
– A ló természete szerint télen, nyáron a szabadban, többnejűségi alapokon szerveződött csapatban élő állat, akit mesterséges körülmények közé kényszerítettünk, részben szocializáltunk, – bár ez nem feltétlenül barátunk kedve ellenére való-, éppen ezért hozzánk való alkalmazkodásával, barátságra törekvésével visszaélni nem úriemberhez illő.
– A ló természete szerint társas, baráti viszonyra törekvő lény, egymás közötti nézeteltéréseket főleg figyelmeztetéssel rendezi, ehhez való alkatrészei a fogai, ill. lábai, (odaharap, odarúg) alvási ideje rövid, és szakaszos, (igazából éjjeli állat), kevés kivételtől eltekintve állva pihen, ill., alszik, fekve kevés időt tölt, táplálkozási igénye folyamatos, erre való szervei alapvetőén a föld szintjéről való legelészéshez, iváshoz vannak kialakítva, prédaállat mivoltából fakadóan „ijedős”, menekülő állat, szorult helyzetében könnyen pánikba esik.
– A lónak saját jóegészségben tartásához, megfelelő vérkeringés ellátásához szinte állandó mozgásra van szüksége.
„Gondoljunk csak bele, milyen messze esik a hátsó patája a szívétől…”(-Kurucz János dr.- )
– A lónak ahhoz, hogy körbeforduljon, kb. a testhosszával azonos helyre van szüksége. 1,60-1,70 marmagasságnál: ~2,4-2,5 m, (vezetőszáron: további 50 cm) hely szükséges (fordulási sugara min. 1.50 m). Ezért, valamint a szervizigényeket is figyelembe véve a legkisebb elfogadható folyosó méret: 3m. (Ennél szűkebb helyen már csak nagyon lassan, óvatosan („topogva”) szabadna fordulni, főleg egy hirtelen szűk körbefordulás sérülés, és balesetveszélyes.)
– A lónak bőségesen rendelkezésre álló tiszta, oxigéndús, pormentes levegőre van szüksége. Az istálló széndioxid tartalmával arányos a többi egészségkárosító anyag jelenléte. A hideget, meleget jól viseli. A közhiedelemmel ellentétben nem annyira általában huzatra, légáramra, inkább a gyors, kis testfelületet érő hőmérséklet változást nem tudja korrigálni, főleg nyálkahártyás szervei érzékenyek
A ló- és általában az állatok messze nem emberi módon érzékelik a klímaviszonyokat.
Hogy mennyire nem, egy példa, Kurucz doktor mesélte: valahol, valamikor az „állat-élettan” kutatói sem a kezdet kezdetén jöttek rá, hogy a futópadon (azt hasznos holmiként alkalmazva –minthogy a műszeres vizsgálatok számára az is- ) vágtamunkára fogot, vizsgált, jelfogókkal „bekábelezett” szegény párával szemben „szélgépet” kell felállítani, a fokozott igénybevételhez megfelelő hűtéssel kell ellátni. – A tanulság csak annyi, hogy az emberi elme emberül működik,… szóval, hogy mi emberek melegítőben szoktunk kocogni…és akkor leginkább, ha fú a szél….
– Az ember átlagos ténykedése idején 20 OC körüli hőmérsékleten és kb 55%-os r.páratatalom mellet érzi magát a legjobban. A lónál ez kb 14 OC. …Azért jó lenne ezt már egyszer egy lóval is tisztázni… mint még oly sok más dolgot is….
– Tűzön nem megy át, még akár ha csak át kéne ugrania, inkább bentég a boxában.
– A ló lába kényes műszer, akár kismértékű, de tartósan fennálló deformitásokra is érzékeny, ezért a boxban a padlónak felfogásom szerint síknak és vízszintesnek kell lenni, karámban, kifutóban, legelőn (itt legalább részben) bőséges vízszintes, és jó talajú területet kell biztosítani.
– A ló, ha jobb elfoglaltsága nincs, és unatkozik, sajátos játékokkal, „rosszalkodással” múlatja az időt, mondjuk, addig okoskodik, amíg ki nem nyitja a boxajtaját, aztán sorban a többiét is, vagy a rostos, illetve fából való dolgokat -ha hozzáfér – elrágcsálja …de akácot például nem eszik.
– Biztosak lehetünk benne, hogy a ló a legkisebb baleseti forrást is előbb-utóbb (de inkább előbb) „megtalálja”. Abszolút biztonság nincs. Ahhoz talán testhezálló dobozba kellene zárni, …bár…gondoljunk csak Hudinire…
Írta: Kovács Miklós okl. építészmérnök
Equitrend Mérnökiroda
Frissítve: 2024.05.03.
Fotó: Canva
