Gyerekkorom óta mindig is szerettem a lovardában lenni, és alig vártam a nyári táborokat. Tavaly nyáron hallottam a lehetőségről, hogy fiatalok kiutazhatnak Amerikába gyerekeket táboroztatni. Elmentem egy tájékoztatóra, ahol a legnépszerűbb tábori pozíciókról volt szó, de szerencsémre egy félmondatban említésre került az is, hogy lovas munkakörök is vannak, ha lenne esetleg valakinek lovas tapasztalata.
Gyorsan utánakérdeztem a dolognak, és kiderült, hogy két pozícióban lehet elhelyezkedni, ha valaki lovakkal szeretne dolgozni Amerikában: lovasoktató és lovász-lóápoló munkakörben.
Lovasoktatóként a táborozó gyerekeket kell lovagolni tanítani. Nem feltétel az oktatói múlt vagy végzettség, elég, ha van némi tapasztalatod lovakkal és gyerekekkel. Legalább középszintű angoltudás azért nem árt, hiszen amerikai gyerekeket kell kint tanítani. Egy feltétel van még, hogy nyár elejéig el kell múlnod 18 évesnek.
Lóápolóként együtt dolgozol az oktatókkal, de nem a gyerekekkel, hanem a lovakkal foglalkozol. A feladatok között van az istálló és a karámok tisztán tartása, almolás, szénázás, abrakolás, a lovak előkészítése a foglalkozásokhoz, illetve a felszerelések ápolása és a pályák tisztán tartása. Lóápolóként nem kell annyira jól beszélni angolul, viszont a vízumszabályok miatt csak felsőoktatásban tanulók jelentkezhetnek lóápolónak. Lovasoktatóként viszont lehetsz akár középiskolás, tanulhatsz felsőoktatási szakképzésen, de az se baj, ha már befejezted a tanulást.
Nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön belevágtam, és pár hónappal később már repültem is Boston felé, ahová értem jött a táborom. Maine államban dolgoztam a nyáron egy hatalmas, gyönyörű erdei lánytáborban.
Mivel én itthon is a díjugratás szerelmese vagyok, kint is ezzel akartam leginkább foglalkozni, és ez így is lett, azonban számtalan gyerektábor van Amerikában, ha valaki úgy dönt, hogy utazna, az angol lovaglás, azon belül is az ugratás, a western lovaglás, a tereplovaglás, a lovastorna és a lovasterápia mind nagyon népszerűek kint, bármilyen tapasztalattal, érdeklődési körrel el lehet helyezkedni.
Reggelente együtt mentünk a táborozó gyerekekkel a zászlófelvonásra és reggelizni, aztán a tábor lovardájában töltöttük a napot. Hat edzést kellett tartanunk egy nap, ezek felváltva csoportos és privát órák voltak. Sok táboros egészen kezdő volt, velük mindenféle játékokat, sorversenyeket játszottunk, a haladóknak pedig ugróedzéseket tartottunk, részt vettek a fiatal lovak képzésében, és terepre jártunk.
A nyáron néhány versenyen is részt vettek a lovasaink, ilyenkor más táborokba utaztunk velük, és az egészen kezdőknek nagyon egyszerű díjlovas számokat rendeztek, ahol az ülésüket, befolyásukat pontozták, a haladóbbak pedig díjugrató számokban indultak.
Ha esett az eső, akkor (mivel nálunk sajnos nem volt fedeles), az istállóban maradtunk a gyerekekkel, és bent tartottunk lovas foglalkozásokat. Egyszer olyat játszottunk, hogy az egyik pónira felragasztottuk a testtájait post-itekkel. Ezt nekem is legalább akkora feladat volt, mint a táborosoknak, mert a lovak anatómiája azért jelentett némi kihívást angolul, de az amerikai kollégáim szerencsére mindig a segítségemre voltak. Volt, hogy a nyergeket ápoltuk le, de olyan is, a boxajtókat dekoráltuk ki, vagy épp csillámmal festették ki a pónikat, és azzal vonultunk fel a táboron keresztül.
Persze előfordult kánikula is, ilyenkor a legmelegebb órákban elmaradak az edzések a lovak és a gyerekek érdekében, helyette pancsoltunk a pónikkal, vagy fogathajtást tanultak a gyerekek. A nagy melegben néha kilovagoltunk terepre a közeli erdőbe is.
A mi lovardánk nem volt túl nagy, egy lóápoló, és három oktató dolgozott ott rajtam kívül. Segítettünk egymásnak mindenben, délután sokszor tovább maradtunk, együtt karámoztunk és etettünk. Igazi kis csapat lettünk a nyár végére, még most is tartjuk a kapcsolatot az amerikai kollégáimmal.
Nekem életre szóló élmény volt a tavalyi nyár, az angolom rengeteget fejlődött, barátokat szereztem világ minden tájáról, és hihetetlen érzés volt, hogy eljutottam Amerikába egyedül, és azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek. Ráadásul a nyáron megkeresett zsebpénzemből a tábor után még kint tudtam maradni kicsit utazgatni az Államokban.
Ha ki szeretnéd magad te is próbálni Amerikában lovasoktatónként vagy lóápolóként, írj nyugodtan, szívesen mesélek még, válaszolok minden kérdésre, és segítek, hogy Te is kiutazhass!
Emailben: krisztina.szabo137[@]gmail.com
Facebookon: www.facebook.com/kriszti.szabo137
2020.02.25. Szabó Krisztina
