Költözik a kincs
Kőröshegy-Marócpusztáról Szilvásváradra költöztetik a gidrán ménest. Ez a döntés született a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban (FVM) – a szakma megkérdezése nélkül, ellenükre, állította Jónás Sándor, a marócpusztai gidrán ménes vezetője.
– Így csak egy nem kellően átgondolt diktátumnak tekinthetjük a még oly jó szándékú döntést is, mely nem vesz figyelembe egy sor problémát. Az a szomorú tapasztalat: egy ilyen költöztetés a genetikai érték elkallódásával, az állományok elvesztésével jár.
A gidránt a parlament 2004-ben a védett nemzeti kincsek közé sorolta. A marócpusztai ménes szervezetileg idén január óta tartozik a szilvásváradi Állami Ménesgazdasághoz.
Jónás Sándor szerint az FVM éppen ezzel tette könnyebbé, hogy újjáépíthessék az utolsó történelmi magyar lófajtát. – Nem győzték meg a szakmát a döntéshozók, hogy a gidrán jobb helyzetbe kerül Szilvásváradon.
Aggódunk, mert egy lelkes kis csapat több, mint egy évtizedes munkájával éppen mostanra a gidrán az egyik legkeresettebb, legpiacképesebb, nemzetközi szinten legismertebb magyar lóvá lépett elő, és félünk, hogy törést szenved ez a fejlődés.
A gidrán ma az egyetlen lófajta hazánkban, melynek nem csökken, hanem nő az állománya. Amszterdamban három rendőrló vagy a holland olimpiai military keret egyik lova is a mi tenyésztésünk. Nő a kancaszám, egyre sikeresebben teszünk eleget két feladatunknak: a génmegőrzésnek és az értékesítésnek – egy angol versenyen 80 ezer fontot ajánlottak az egyik kancánkért, de nem adtuk -, mindezt valóban szerény körülmények között.
A piacképes sportló-tenyésztés nem elsősorban azon múlik, hogy csillogó-villogó istálló legyen, meg hatalmas legelő. A ménesvezető szerint az országos tényésztő tanács, és a fajtatenyésztő egyesület is ellenzi a gidrán elköltöztetését.
Jónás Sándor hozzátette: érzik a szaktárca segítő szándékát, hiszen az év elején emelte meg az FVM a költségvetésüket. Nem értik ugyanakkor, valójában mi lehet a hirtelen, előkészítetlen döntés mögött, miért derítették ki hamarjában, hogy Marócpuszta voltaképpen nem is alkalmas a lótenyésztésre, hiszen az eredményeik éppen az ellenkezőjét támasztják alá.
Az év eleji átszervezésnek már az volt a célja, hogy a gidrán előbb szervezetileg, később helyileg is a szilvásváradi ménesgazdaság része legyen – állította a Somogyi Hírlapnak Dallos Andor, az Állami Ménesgazdaság igazgatója. – Büszkék vagyunk a gidránra, az elért eredményeire – tette hozzá. – Szilvásváradon korszerűbb istállók, nagyobb legelőterület várja majd a száz lovat.
Amikor Maróc levált a Pannon Lovasakadémiáról, nyilvánvaló volt, hogy önálló egységnek kicsi. Mivel Szilvásvárad a központ, olcsóbb az üzemeltetés, ha nincs a 300 kilométeres távolság. Száz lónak kevés az 50 hektáros legelő. Gazdaságilag is kedvezőbb, ha nagyobb ez a terület, hiszen az állat legeli le, nem kell kaszálni. Marócon viszont gyorsan lefogy a lelegelendő terület és így takarmányt is venni kell a lovaknak. Szilvásváradon, ahol most 250 lipicai van, 1000 hektáros legelő áll rendelkezésre. Dallos Andortól tudjuk: Marócpuszta értékesítéséből tervezi az FVM előteremteni a fedezetet az új szilvásváradi istállók építéséhez.
2006.11.07. Fónai Imre
Forrás: Somogyi Hírlap
Frissítve: 2023.07.03.
Fotók: Canva
