Equitrend Mérnökiroda: Padozat, járófelületek

Padozat, járófelületek

Nagyon szoros az összefüggés az igény, igényesség, az istállórend, az almozás módja, a „humán erőforrás gazdálkodás” (lovász), valamint a zsebbe vágó kérdések és a padlók anyaga között.

Az istálló padozatával szemben támasztott követelmények szempontjai, amelyeket figyelembe kell venni az egyes padlóburkoló anyagok megválasztásánál, illetve megfelelőségének értékelésénél, a következők:

A padló elhelyezkedése szerint:

• folyosón
• bokszban (almozás módja szerint is)
• futóistállóban
• belső és külső tér kapcsolatánál (bejárat előtt)
• patamosóban
• elkülönítőben, vendégbokszban

A járásbiztonság tekintetében:

• csúszásmentesség az anyagok vizes, nedves, száraz állapotában
• botlás, beakadás mentesség
• megengedhető mértékű lejtés a padozatban

Az anyagi minőség kérdésében:

• tartósság
• kopásállóság
• javíthatóság
• vízáteresztőképesség, vízfelvétel

A higiénia vonatkozásában:

• takaríthatóság
• pormentesség
• ár-érték arány

A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb istállóban mindent ugyanazzal a burkolattal borítanak. Erre viszont csak néhány anyag alkalmas.
Vegyük sorra a szóbajöhető anyagokat, tulajdonságaikat, és tegyük őket a helyükre. Van egy toplistám, ami átlagos megfelelőség (műszaki jellegű paraméterek, tartástechnológiai aspektus), és egy sajátos szempont szerint értékeli a burkolatokat. A sajátos szempont: úgy gondolom, hogy az a jó padló a lónak is, ahol az ember orron-sarkon vasalt, bőrtalpú cipőben kellemes, biztos járást tapasztal, ilyen-olyan időben, szárazon, latyakosan (vagy akár jegesen). Persze az is közrejátszik, hogy kinek mekkora a cipője, az enyém például kicsi, jobb híján ez az etalon.

1. Gummiestich burkolat
Ez a ’nonpluszultra, a No1, helyben felhordott vastag padlóanyag, nem túl rugalmas de eléggé rugalmas, mintha mohán járnál, tökéletes járás, tökéletes higiénia, tökéletes csúszásmentesség, tökéletes, tökéletes, tökéletes. Egyetlen hátránya, hogy nagyon drága.

2. Préselt gumiőrlemény tégla, padlólemez
Ez a képzeletbeli toplista második helyezettje, olyan finom rajta a járás, mint a tengerparti fövenyen.
Az elemek profiljai úgy vannak kialakítva, hogy elmozdulásmentesen szorosan egymás mellé rakhatók, nem csúszik se vizesen, se nedvesen, nem vízzáró (de létezik vízzáró is), nagyon enyhén szivacsjellegű, lassan-lassan, ha állni hagyják, átfolyik rajta a „lé”, de  mosható, tökéletesen tisztán tartható, nagyon kevés alommal, vagy alom nélkül is működik, ugyankkor folyamatos nedvesség eltávolítást igényel. Minden lójárta helyen alkalmazható, még a patamosóban is, ha biztosítjuk a rétegen átjutó víz szabad eltávozását.
Van olyan kialakítású elem, padlólemez, amely kis “lábakon” áll, így néhány mm-es rés adódik e célból az aljzat és a burkolat között. E padozat aljzata egyszerű, üzemi víz elleni szigetelőrétegen fekvő beton.
Nem az olcsó, de megéri az árát. Az istállóban mindenütt alkalmazható, elkülönítőben is, vagy például állatkórházi fekvőbokszban.

3. Döngölt tőzeg
Körülbelül 25 cm vastag közepesen tömörített réteg természetes, rugalmas járást biztosít, itt viszont szót kell ejteni a teljes rétegrendről, hiszen ennek a burkolatnak az alkalmazása azt is jelenti, hogy ezen a víz, vizelet gyorsan átjut, azt valahová el kell vezetni.
Ha homokos illetve jó vízelvezető képességű az altalajunk, akkor nincs gond, minden maradéktalanul szépen elenyészik, és feldolgozódik a természet rendje szerint, de ha agyagos, márgás az anyaföld, ez nem esik meg, a folyadékot el kell vezetni. Ekkor a tőzeg alá jó vízáteresztő homokréteget terítünk úgy 30 cm vastagon, geotextillel körbecsavart kisátmérőjű dréncsővel „drénezzük be”, így a folyadék összegyűjthető és elvezethető. Homok helyett nagyobb elvezetési biztonságot ad a kavics, vagy kőzúzalék réteg, itt a vizeletet még átmenetileg sem tárolja a szűrőréteg (a homok azért egy ideig nedvesen tartja magát).
Ha a tőzegréteg és a szűrőréteg közé elválasztó rétegként geotextilt helyezünk el, akkor a homok, kavics felkeveredésére sem kell számítanunk. Ez a rendszer a mélyalmozás ideális padlóburkoló anyaga, futóistállókba való, bokszok padlója is lehet, ott ügyelni kell a szűrőréteg folyamatosságára. Megfelelő mélyalmozási technológia mellett is garantáltan szagmentes. (A szalmaalom inkább vízáteresztő tulajdonságú, ezért az itteni mélyalomhoz való.)

4. Döngölt agyag
Kemény munkát igényel a gyúrhatóan nedves agyag bedöngölése, míg padló lesz belőle, meglepődik majd a vállalkozó szellemű lótartó, hogy milyen sok alapanyagból milyen kevés lesz…
Agyagpadló beépítésére akkor vállakozzunk, ha a beszerzése nem jelent gondot (szállítási távolság, ár tekintetében), hiszen ez mindenképpen az anyagköltség-kímélő megoldások közé tartozik.
…„Olcsó és jó a vert agyagtalaj, feltévén, hogy a kikopások, melyek gyorsan be szoktak következni, haladék nélkúl kijavíttatnak, hogy bennök az ürülék fel ne halmozódhassék. Az agyagot, hogy ne repedezzék, vérrel szokták keverni; mi ezt a bomlékony állati anyagot nem ajánljuk, inkább ajánljuk a vasreszeléket vagy a megtört és szitált kohó-salakot, mely az agyagot szilárdabbá teszi.
Nagyon jó szolgálatot tesz az ilyen agyagtalajon a gorombább homokréteg és a bő alom, mely a gyorsabb kikopást akadályozza.” (Kovácsy-Monostori)

5. Döngölt föld, vagy finomszemcsés homok
Szintén a költségkímélő, de jó padozatot adó megoldások sorába illeszkedik, feltéve, hogy a karbantartása az agyagpadlóéhoz hasonlóan megtörténik. Ugyanakkor hasonlít a tőzeges padlóhoz a vízelvezetési megoldások tekintetében, hiszen a föld, homok jó vízelvezető. Pormentesen csak vízpermet elhintésével lehet maradéktalan felseperni. A fokozott porképződés miatt inkább csak a bokszokban, illetve futóistállóba javallt, ha tőzeg nem áll rendelkezésre.

6. Élére állított, égetett agyagtégla
Semmilyen módon nem csúszik, kellemes, biztos járást biztosít. Régi, legtöbbször bontásból származó nagyszilárdságú kis- vagy nagyméretű téglából készül mindenféle kötésbe rakási minta szerint.
Maga a tégla nem a legolcsóbb, lerakása sem kis munka, bár főleg fokozott odafigyelést, pontosságot és intelligenciát kíván meg fektetőjétől. A téglákat fél, maximum egy centiméter hézag elhagyásával helyezzük élére állítva egymás mellé vékonyan terített, tömörre lehúzott homokterítésre, vagy ún. fektetőhabarcsba betonaljzaton, a közöket a lerakás után homokkal, vagy híg  cementhabarccsal tölthetjük ki. Cementhabarcs (lényegében beton) kitöltésnél számítani lehet a megjelenő repedésekre, de ez a padlónk élvezeti értékét nem befolyásolja.
Ha aljzatként nem betont alkalmazunk, hanem sóderréteget, homokos sódert, annak tömörsége döntő fontosságú, annak elégtelensége a burkolat helyenkénti süllyedését, kitöredezését, majd a botladozást eredményezi. Igen nehéz jól javítani, a foltozás legjobb esetben is csak meglátszik.
A téglaburkolat bővebb almozást igényel, mert a tégla porózus anyaga képes tárolni a vizeletet, itt jobb a faforgács, vagy a faforgács-szalma keverék, mint csak szalma alom, mert így kevesebb lé jut a tégláig. Viszont nem kell megijednünk az eltárolt vizelettől, bő vízzel a szerkezet átöblíthető, a híg keverék gőze a légbe, folyékony része a csatornáinkba kerül. Az istálló minden része burkolható vele, a rajta hallatszó patadobogás a lovas ember szívét is megdobogtatja.

Itt szólnék az istálló felszíni csatornázásáról, folyókákról. Egy biztos: rácsos csatornafedést nem szabad alkalmazni. A mindenfelé látható, előre gyártott perforált horganyzott acéllemez fedésű padlóösszefolyó vagy folyókarács pont az a méret, amibe minden beakadhat, és itt nem a tűsarkú cipőre, mint képtelenségre gondolok, hanem pl. a patkósarokra (egyik lovon nincs, másikakon van, nem kifogás), viszont: „…általában a nyilt csatorna az, a melynek készittetésére a tenyésztö elhatározhatja magát. Sokan veszedelmesnek tartják a nyilt csatornát azért, mert a ló belé léphet; mi biztositjuk a tenyésztőt, hogy ha a csatorna egy patanyomnál nem szélesebb s 3-4 cm.-nél nem mélyebb, lábkificzamitásra vagy mire, alkalmat nem nyújt … megvalljuk, hogy mi el tudunk képzelni az egészségtani kivánalmaknak teljesen megfelelő oly lóistállót is, amely egyáltalában nincs csatornázva. Ehhez azonban a bő almozáson és nagy felügyeleten kivül az szükséges, hogy a lovak az edénybe hugyozásra megszoktattassanak, a tapasztalás azt mutatja, hogy ez nem ütközik lehetetlenségbe…” (Kovácsy-Monostori)

7. Betonanyagú kiselemes burkolat
Ezek általában téglányi méretű, megbízható, jó minőségű, készen kapható betonelemek, amelyeknek profilkialakítása a gumitégláéhoz hasonlóan biztosítja az egymáshoz szorosan, szárazon lerakás lehetőségét. A téglaburkolathoz hasonlóan homokterítésre rakják, vizet annál kevésbé ereszti át, szinte alig, csak az egymás melletti igen kis réseken keresztül. A mi szempontunkból ha vízhatlannak nem is, de vízzárónak tekinthető. Az istállóban mindenhová rakható. (Magam bokszba nem tenném, számomra kellemetlen járófelület, de ennek semmilyen műszaki magyarázatát nem tudom adni… talán a viszonylag mély hornyok, talán a ridegsége taszít…)
Szárazon, nedvesen enyhén csúszós csak, érdekes módon kültéren még havasan, fagyosan is a legkevésbé csúszós járófelületű burkolatféle.

8. Aszfalt 
A sokféleségében van az értéke, de a hátránya is. Az alapanyag sokféle adalékkal keverhető, a felület is sokféleképpen kialakítható, némelyik rugalmas, másik rideg, van amelyik vizesen csúszós, de van amelyik nem… Az autópálya-aszfalt biztosan jó. Ugyanakkor kíméletlenül szürke, lehangoló, viszont teljesen vízzáró is lehet. Többnyire könnyen kitöredezik, javítása nem egyszerű, és a javított rész nem tartós. Elkülönítőbe a legalkalmasabb, mivel teljesen sterilizálható. Falra is felhordható.

9. Beton
Kíméletlenül rideg anyag, felülete a patának mint a smirgli, a vasnak mégis csúszós. Ha durva, érdes, kavicsosra kopik, és a vas azon csúszik. Kitöredezhet, kikagylósodhat (viszonylag hamar bekövetkeznek ezek a változások), javítása szinte reménytelen, ugyanott fog feltöredezni. Megfigyelték (Dobrádi György mesélte), hogy beton burkolatú bokszokban tartott lovaknál a hátsó csüdnél kikopások, sokszor felhorzsolások találhatóak, ez valószínűleg a felálláskori megcsúszások eredménye.

10. Fakocka
Nagyon szép, hangulatos burkolat, szárazon nagyon jó, saját vassarkos-bőrcipős tapasztalatom szerint vizesen, nedvesen csúszós (vannak, akik ezt a nézetemet nem osztják), kezelés híján gombatermelő kisüzem, betonaljzatra meleg bitumenbe, vagy homokterítésre rakható, a függőleges rések bitumenes, vagy homok kitöltésével, elmozdulásmentességet biztosító minta szerint.

11. Kőkocka
Ha bazalt, vagy kemény mészkő, akkor csúszós, kemény, rideg, ha más, akkor rengeteg féle fajta kő közül válogathatnánk, esete válogatja a megfelelőségét. Tagadhatatlan, hogy szép megoldás.

12. Fahídlások
Lásd, mint a fakockánál, csak nagyobb tönkremeneteli, és sérülés-veszélyességi kockázattal.

13. Gumiszőnyeg
Ha „drénezett” az alsó fele, akkor elég jó, legnagyobb hátránya, hogy a falillesztések mentén minden kosz megül, beragad, tisztításkor nagy, nehéz darabokat kell mozgatni, nem is olcsó. Finom, biztos járást ad.

Forrás: Kovács Miklós okl. építészmérnök
Equitrend Mérnökiroda
Frissítve: 2023.03.01.
Fotók: Canva

Hozzászólások