A homokos lovaspályák nyári üzemeltetése és karbantartása komolyabb szakmai hozzáállást igényel, mert a meleg és a szárazság alapvetően megváltoztatja a talaj fizikai tulajdonságait és viselkedését.
Egy elhanyagolt, kiszáradt homokos pálya nem csupán porfelhőt áraszt, ami károsítja a lovak és lovasok légutait és tüdejét, hanem bár sokan erre nem gondolnak, de szerkezetileg is instabillá válik, jelentősen növelve az ín- és szalagsérülések kockázatát!
A homokos talaj egyik legfontosabb tulajdonsága a víztartalom és a stabilitás közötti szoros összefüggés. Amikor a homokszemcsék közötti nedvesség elpárolog, nincs ami összetartsa a talajt. A “száraz homok” mélyebbé válik, a ló lába instabilan süllyed bele, ami rendkívüli módon megterheli a mély ujjhajlító inat és a csüdfüggesztőt!
A nyári pályakarbantartás elsődleges célja tehát a nedvességtartalom szabályozása és a talajszerkezet tömörségének megőrzése.
A nyári karbantartási rutin alapköve az öntözés, amit megfelelően kell időzíteni. A legoptimálisabb az éjszakai vagy a kora hajnali öntözés, amikor a párolgási veszteség minimális, és a víznek van ideje mélyebben beszivárogni a homokrétegek közé. A napközbeni, tűző napon végzett locsolás gyakran hatástalan, mivel a víz nagy része elpárolog, mielőtt elérné az alsóbb rétegeket, sőt, a felszínen kemény, kérges réteg alakulhat ki. Egy megfelelően előkészített pálya nedvességtartalma akkor ideális, ha a homokot a kezünkbe fogva össze tudjuk nyomni egy gombóccá, de az nem ragad a tenyerünkhöz, és nem válik sárrá.
A megmunkálás, azaz a pálya elhúzása vagy boronálása nyáron ritkább, de célzottabb kell, hogy legyen. Száraz talajt soha ne boronáljunk mélyen, mert ezzel csak még jobban felverjük a port.
A nyári időszakban a cél a patanyomok eldolgozása. Érdemes olyan pályalehúzót alkalmazni, amely hengerrel is rendelkezik, így a lazítás után azonnal vissza is tömöríti a felszínt.
A lovaglási technika és a pálya használata is odafigyelést igényel a hőségben. Kerülni kell a túlzottan hosszú ideig tartó munkát ugyanazon a körön, mert a homok elmozdulása ilyenkor sokkal intenzívebb, és hamar kialakulnak a mély, “kijárt” részek. A pálya széleit, a fal melletti patanyomot nyáron gyakrabban kell visszahúzni a belső területek felé, mert a száraz homok könnyebben kisodródik a szélekre. Ha a pálya porzik, a munka szüneteltetése az egyetlen felelős döntés, ugyanis a szálló por maradandó tüdőkárosodást okozhat mind az állatnál, mind az embernél. Ezt próbáljuk meg megelőzni a megfelelő időben végzett pályalocsolással, vagy esetleg automata, időzített locsolóberendezésekkel.
Korszerű megoldásként alkalmazhatók speciális talajjavító adalékanyagok is. A textil- vagy filcdarabkák keverése a homokhoz segít a nedvesség megtartásában és stabilabb támaszt nyújt a lónak. Vannak olyan higroszkópos sók is (például magnézium-klorid), amelyek megkötik a levegő páratartalmát, így csökkentve a por képződését, bár ezeket már inkább csak magasabb szintű versenyistállókban alkalmazzák, mert ezek használata mellett ügyelni kell a lovak patájának ápolására is.
2026.05.22.
Lovasok.hu szerkesztőség
Jáger Dorka Anna
