Tászler Melinda – a fiatal szabadidomító tehetség

Az 1990-es születésű halásztelki lány, lovával, Patással kantár nélkül, nyakmadzaggal nyert meg egy díjugrató nyílt edzés-versenyt. Az alábbi interjúban Melindát kérdeztük lovairól, Patásról és Hex-ről, a szabadidomításról és az útról, amin haladnia kell azoknak, akik hasonló kapcsolatot szeretnének elérni lovaikkal.


Hogyan vette kezdetét lovas pályafutásod?

Egyszeri gondolatként kezdődött, hogy lovagolni szeretnék. Az otthonomtól nem messze volt is rá lehetőségem. Itt kezdtem el lovagolni, az istálló körüli segítség ellenében. Lovászsegédként kezdtem, majd a szamárlétrát végigjárva haladtam felfelé. Mára rajtengedély vizsgával és hivatalos lovasedzői végzettséggel rendelkezem.

Mikor kaptad meg első lovadat, és mi az oka annak, hogy a választás pont Rá esett?

Patást 2007-ben vásároltuk meg. Ismerem Őt lovas életem kezdetétől. Eleinte egy ló volt a többi közül, később kezdtem el megszeretni, mikor lehetőséget kaptam lovagolni, és ezáltal jobban megismerni Őt.

Patás igazi vezéralkat, büszke és „arisztokrata”. Nem lehet megtörni, megfélemlíteni, így az erre alapozó „kiképzése” sem vált be. Emiatt is került eladásra, majd kisebb körúttal hozzám.

Van más lovad is rajta kívül? Ha igen, vele mik a tervek?

Igen, a másik lovam Hex, egy 2007-ben született Welsh kanca. 2011 óta a csapatunk tagja, és vele is szabadidomító módszer alapján dolgozom. Egyedül is és Patással szinkronban is remekül „dolgozik” már, nagyon hamar összeszoktak, így már a legelejétől részt vett a bemutatókon is.

Előző lovam Trez, egy shetlandi mén volt. Ő egy nagyon tehetséges ló volt és emiatt sok minden állt még előtte, de sajnos 2011 nyarán egy baleset során elpusztult.

Patással és Hex-el való kapcsolatod igazán különleges. Kinek, illetve minek köszönhetően kötelezted el magad a szabadidomítás mellett?

Egy kedves barátom vett részt természetes lókiképző edzéseken és Ő bíztatott, hogy én is nézzek utána és vágjak bele – igaz, edző nélkül. Eleinte bohóckodásnak indult, munka előtti és utáni lemozgatásnak.

A célom akkor még nem volt kiforrott, inkább a látványosabb elemek kivitelezése kapott szerepet, sokkal kevesebb szaktudással. Az évek múltával autodidakta módon körvonalazódott egy konkrétabb rendszer és egy cél, mely a lovak lószerűbb képzését tartja szem előtt.

Mi a természetes lovaglás, szabadidomítás lényege? Mi az, amit leginkább kiemelnél?

Le kell szögezni, hogy az elnevezés félrevezető. Nem azért természetes, mert természetes a lónak, hanem mert azt a nyelvet használjuk, amit Ők. Ez pedig a testbeszéd. Ma már tágabb értelemben azonosíthatjuk (magát a natural horsemanshipet) egy olyan szemléletmóddal is, ahol figyelembe vesszük a lovunkat, mint TÁRSUNKAT, nem pedig mint eszközünket. Figyelünk jelzéseire, érzéseire, rávezetjük a megoldásokra, és nem elvárunk, hanem kérünk. Hatalmas különbség van az elvárás és a kérés közt! A ló nem gép, így nem várhatjuk el, hogy mindig a maximumot hozza. Ahogy az embereknél is, náluk is vannak jobb-rosszabb napok. A másik lényeges pont, hogy hagyunk időt a lovunknak arra, hogy rájöjjön a feladat lényegére.

Nem siettetünk, mert nem vagyunk időhöz kötve. Annyi időt adunk egy feladat megértéséhez, véghezviteléhez, amennyi szükséges, és nem annyit, amennyit önkényesen rászánunk. Türelem, nyugalom a két kulcsfogalom. A szabadidomítás pedig ezeken alapul, ám talán kicsit túlmutat ezen. Itt már show és természeteselemek is megjelennek, azaz egy nem-lovas ember számára is élvezhetővé és látványosabbá válik például egy bemutató.

Ez persze nem a „trükkök” mechanizált betanítását jelenti. A show és természetes elemekhez mindig csak a megfelelő alapok után kezdünk hozzá. Azonban nagyon sokan csak a „trükköt” látják bennük és elfelejtik, hogy egy-egy elem nagyon sokat fejleszt magán a ló-emberkapcsolaton, az egyensúlyon, izomzaton de akár az ugrótechnikán is. De hagsúlyozni kell, hogy a bizalom nem zablán támaszkodik, azaz ilyen elemek korrekt bemutatása, tanítása nem eszközökön és durvaságon alapul, hanem partneri kapcsolaton.

Mennyi időbe telt eljutni erre a szintre?

Patással 2007 óta foglalkozom szabadidomító módsszerrel, Hex-el pedig 2011 novembere óta. De ez nagyban függ a ló-lovas múltjától, „edzések” számától, elkötelezettségtől stb. De mindenképp sok időbe telik, mire egy páros eljut egy olyan szintre, hogy problémamentesen teljesítsenek egy-egy nehezebb feladatot.

Az erőszakmentes lókiképzést, szabadidomítást képviselve bemutatókat is csináltok? Hol szoktatok fellépni?

Igen, sok felkérést kapunk, így aktívan bemutatózunk. Sok helyre eljutottunk már, többek közt a Sződligeti Regionális Mezőgazdasági Szakkiállításra, A Magyarok Országos Gyűlésére, A Budapesti Nagy Sportágválasztóra és a Fiatal Szabadidomítók Közösségével együtt a Nyeregszemlén is felléptünk már. Természetesen jónéhány lovasnapra is kaptunk meghívást, ami nagy előny, hisz talán itt érjük el a legnagyobb sikert abból a szempontból, hogy megmutatunk egy „másfajta” lóhoz állást. Ha pedig adódik alkalom, Patással elindulok nyílt díjugrató edzés-versenyeken is, hiszen így versenyszituációkban is kipróbálhatjuk és bemutathatjuk a képzés helytállását.

Mi az, amit bemutatóiddal leginkább át szeretnél adni a közönségnek?

Leginkább egy másik lókiképzési módot szeretnék bemutatni, ahol ugyanaz a cél van kitűzve, mint hagyományos képzés esetén, csak ezt épp lóközpontúbban érjük el. A szakmaiság és az információ- átadás a másik fő célom, így ha tehetem a bemutatókat élőben kommentálom, hogy a közönség ne csak szemlélője, hanem valamilyen formában résztvevője, „nyertese” is legyen a bemutatónknak, és elérhető közelségbe hozzam a módszert mindenki számára. Persze a show-elemek sem hiányozhatnak – ezek prezentálják a legjobban a ló-ember bizalmi kapcsolatot, és természetesen látványosak is ami egy bemutatónál hatalmas előny. De a megfelelő etológiai háttér mindig hangsúlyozva van. A másik pedig ennek a vonzata: azaz a bemutatókkal a „stresszhelyzetben”, változó körülmények közt is működő ló-ember kapcsolatot szemléltetem. Mert csak az a biztos tudás, ami bárhol és bármikor működik és bemutatható.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

Ez fogas kérdés. Természetesen a lovaimra vagyok a legbüszkébb. Nagyon örülök, hogy Patás az, akivel sikerült idáig eljutnunk, mert Ő példázza legjobban, hogy egy mindennapokban használt képzési rendszerben kezelhetetlennek és javíthatatlannak titulált lóval is el lehet jutni magasabb szintre. Egy ilyen lóval az eredmény még inkább magáért beszél. Hex pedig épp a remek előéletű ló tanulékonyságát és gyors haladását képviseli.

Ha a cselekedeteket, eseményeket nézzük, akkor mindenképp a megnyert díjurató verseny volt az, ami eddig a legnagyobb volumenű volt. Persze minden bemutató, sikeres helytállás örömmel tölt el, de ez az éles versenyben való részvétel volt az, ami „sokat nyomott a latba”, hiszen egy ilyen nyílt- edzés versenyen való helytállás (főleg hagyományos versenyzői mezőnyben) remekül példázza a szabadidomítás sikerességét. És nagy jelzésértékkel is bír, hiszen az eredmény azonos a hagyományos képzések céljával.

Mik a rövid, illetve hosszú távú céljaid?

Rövid távú céljaim közt szerepel, hogy folytatom a bemutatózást –ezáltal a tapasztalatszerzést, hiszen mindenhol tanulunk valami újat- illetve az edzősködést. Hosszabb távon egy saját szabadidomító központ létrehozása a cél. Ennek gyakorlati megvalósítása még várat magára, de a gondolat megszületett.

Mit tanácsolnál azoknak, akik el szeretnék kezdeni a szabadidomítást?

Azt, hogy mindenki a saját eredményeire, és lehetőségeire koncentráljon. Mert minden ló, ember, lehetőség, helyzet más, így minden eredmény relatív. Így nincs értelme a hasonlítgatásnak. A hasonlítgatás pedig megöli az egész lényegét: a kölcsönös bizalom elérését és a feladatmegoldások örömét.

A másik pedig, hogy mindenki nézzen, lásson és tanuljon. Ha nincs SAJÁT tapasztalat akkor csak mások szemzős gondolatait ismerik, így beszűkül a világ. És hangsúlyozni kell, hogy nincs olyan nagy különbség a természetes lókiképzés/szabadidomítás és az eredeti, régi lókiképzés közt. Csak mára vált kifordítottá a világ, de szerencsére kialakulóban van egy fiatal réteg, akik máshogy szemlélik a lókiképzést, és elhivatottan képviselik a lovakat. És talán a legfontosabb: senki sem szabadidomító attól, hogy kötőfékben lovagol, vagy ágaskodtat, de attól sem lesz senki lókínzó, hogy zablával lovagol.

S végül, melyik az az idézet, amelyik számodra legjobban kifejezi a lovakkal való természetes bánásmódnak a lényegét?

Alois Podhajsky (1883-1973) a Bécsi Spanyol Lovasiskola egykori vezetőjének egyik gondolatát tudnám itt említeni:

A siettetett és durva ló kiképzés csak felszínes, látszateredményekhez, a mozgás természetestől eltérő módosulásához, mindezeken keresztül, pedig a lovak idő előtti egészségkárosodásaihoz, sérüléseihez vezet. A természet nem megerőszakolható!”

Kövesd Tászler Melinda szabadidomító munkásságát a honlapján, vagy Facebook oldalán.


2011.05.13., Zsebe Zsuzsanna – Lovasok.hu
Frissítve: 2013.01.17. Varga Nikolett – Lovasok.hu
Frissítve: 2014.10.28. Horváth Annamária – Lovasok.hu
Frissítve: 2022.08.30.
Fotók: Mráz Edina, Nagy Lajos

 

Hozzászólások