Az idei Nyeregszemle és Hortobágyi Lovasnapok rendezvény remek alkalmat adott a Mesterfogás kurzusok mestereinek összefogására. Tászler Melinda és Hamza Viktória szabadidomítók közösen gyakoroltak, így Babszi és Hex egy rövid, de annál jelentőségteljesebb időre munkatársak lehettek.
Tászler Melinda visszaemlékezése:
A Nyeregszemle előtt kerestem meg Hamza Vikit egy levélben, melyben felvetettem egy közös gyakorlás gondolatát. Igennel válaszolt és sikerült is életre hívni az eseményt, szombaton délután.
A lovak összeismertetése nem igényelt sok energiát, mindkét póni gyakorlott már és megszokta az idegen lovakat, így kezdetét is vette a bemelegítés, természetesen külön-külön, hogy előbb hangolódjon egymásra a megszokott páros, és utána jöjjön nehezítésként a másik páros.
Voltak elgondolt elemek, melyek megvalósításra vártak, de a közös munka során is felmerültek ötletek. Szerencsére ismerjük egymás munkáját, így lehetett előre tervezni, mely természetes vagy show elemek azok, amiket be tudunk mutatni közösen. A közös gyakorlás pedig csak további alapokat adott.
Érdekes volt látni, hogy mennyi közös mozdulatot és jelzést használunk, de persze akadtak eltérések is. Például a komplimentet (a ló ennél a feladatnál a lábtövére ereszkedik) eltérő lábra kérjük, de fotózás szempontjából talán így előnyösebb is volt. A legnagyobb nehézséget inkább a feladatok összehangolása adta, hiszen Babszi és Hex eltérő karakterek, eltérő lépéshosszal, mozgással és volt feladat, ahol nehéz volt összehozni, hogy egy időben történjen a feladat. Az ilyen nehézségek a lendületet, dinamikát igénylő feladatok esetén jöttek elő, a legjobb példa az ágaskodás volt. Az ágaskodásokat magunk mellől kértük, de mivel más stílusban ágaskodnak a pónik (lendületből vagy erőből, más pontú jelzésre), így elég nehéz volt szinkronizálni a mozdulatot, de ahogy a kép mutatja, végül sikerrel zártuk ezt a feladatot is.
A további hasonlóságokat és eltéréseket a képek mutatják a legjobban. Érdemes megfigyelni, a testbeszédek hasonlóságát, a lovak mozdulatait és az eszközhasználatokat.
Természetesen nagy hangsúlyt fektetni arra a tényre, hogy először dolgoztunk együtt (de talán nem utoljára), a lovak először találkoztak testközelből és persze nem otthoni körülmények között, hanem ingergazdag és nézőkkel körbevett területen.
Nem tudom, volt-e ilyen szabadidomító megmozdulásra példa az országban korábban, vagy akár külföldön más szabadidomítók között, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy két külön munkálkodó szabadidomító megtalálta a közös hangot (az már csak hab a tortán, hogy két nagyon hasonló pónival) és lehet, hogy néhol eltérő célokat követnek, de megmutatták, hogy békében megférnek egymás mellett.
2014.10.28. Írta: Tászler Melinda
Képek: Péterfy Zsuzsanna – Dressagephoto
Köszönjük a segítséget Morafcsik Petrának és Hegedűs Annának!
