Sokan eddig is érteni véltük, hogy a gondjainkra bízott lovak időnként „mondanak” nekünk valamit. A fajok közötti szándékolt és strukturált információközlés jellemzően a főemlősök sajátja, a háziasított állatok közül eddig csak a kutyáknál sikerült bizonyítani. A Bécsi Állatorvostudományi Egyetem és a Equiluna A.S.D (Tanulmányi Központ az Etikus Egyenlőségért) által közösen végzett kutatás azonban bizonyította, hogy lovak is tudatosan kommunikálnak az emberrel.
A rámutató (diektikus) gesztusok az ember életében legkorábban kialakuló tudatos kommunikációs forma. 10-12 hónapos korban a csecsemők mutató gesztusokat kezdenek használni, egyrészről a viselkedés befolyásolására (kérő – imperatív mutatás), másrészről tájékoztatásra, a figyelem irányítására (tájékoztató – deklaratív mutatás), valamint információ kérésre (ismeret igénylő – episztemikus mutatás). Ez az alapszintű kommunikáció a beszédfejlődés előfutára.
Ahogyan a főemlősök, úgy a lovak is szétváló-összeálló közösségben élnek (fission–fusion societiy), melyben egyes tevékenységeket közösen, míg másokat magányosan vagy kis csoportban végeznek. Ezekben a közösségekben a túlélés szempontjából elsődleges az összehangolt csoportos fellépés (koordináció) és a finom kommunikáció. Jellemzően ezt testhelyzet, szem-, fül- és fejmozgások révén érik el, igen ritkán használnak csak mutató gesztusokat.
A Dr. Rachel Malavasi által vezetett kutatás a lovak tudatos kommunikációját vizsgálta, melyet 14 ló bevonásával végeztek. A kísérlet során a ló a kísérletvezetővel együtt állt egy karámban, amin kívül – láthatóan, de elérhetetlen távolságban – két, zöldséggel, gyümölccsel teli vödröt helyeztek el. A ló szabadon mozoghatott, azonban a kísérletvezető nem tett semmit, csak állt. A lónak tehát megoldást kellett találnia arra, hogy a kísérletvezető tudtára adja: menj, és hozd ide a vödröt!
Általában a lovak a figyelmüket hol a vödörre, hol a kísérletvezetőre fordították, keresve a szemkontaktust. Ha ez kevés volt, akkor változatos viselkedésformákkal próbálták mutató gesztusokkal (például a fej bólintásával) az ember figyelmét a vödörre irányítani. Megesett, hogy visszamentek az emberhez és megérintették. Ez többnyire akkor történt, amikor a kísérletvezető elfordult és másfelé figyelt, a lovak ezt érzékelték és így próbálták a kísérletvezető figyelmét magukra vonni.
Dr. Malavasi szerint a lovak képesek arra, hogy céljaik elérése érdekében tervszerűen viselkedjenek, elemezzék a partner figyelmét és ennek megfelelően módosítsák kommunikációs stratégiájukat. A lovak tehát képesek az iteratív problémamegoldásra.
Mindezek ellenére sokan vannak, akik nem értik a lovak kommunikációját. Ennek okát a kutatás vezetője a következőkben látja:
„Azt hiszem, hogy az emberek nem szokták a másik embert sem meghallgatni, nem figyelnek oda a velük élő kutyáik szükségleteire, nem is beszélve a lovakról. A lovak kommunikációjának megfigyelése és megértése néha gyengeségnek számít. Még mindig uralkodó felfogás, hogy „Neked kell a dominánsnak lenned” (ami persze nem igaz).
A lovas edzők közül kevesen ismerik a ló-etológiát és ezért az első lovasórák ahelyett, hogy a ló kommunikációjára és érzéseire összpontosítanának, valamint a ló és lovas közötti kapcsolat kialakítását céloznák, már a teljesítményre, az eredményre fókuszálnak.
A legtöbb lovast nem készítik föl a lovak kommunikációjának ismeretébe, akik ezen nem is változtatnak, hiszen a módszerük működik: versenyt nyernek, eredményesek, miért is változtatnának?
Ahhoz, hogy megértsük a lovakat, meg kell tanulnunk megfigyelni őket és kérdéseket föltenni! Miért biccenti a fejét? Miért nyerít? Miért nem akar belépni a bokszba? Talán abszurdnak tűnik, de amikor egy ló a kényszer hatására nem csinál meg valamit, akkor hasonlóan mint ahogy a gyerekünknél tesszük – akit megölelünk ha fél – törekednünk kell az aggodalom, a félelem, a viselkedés okának megértésére.
Ha a lovam megrémül és nem akar belelépni a pocsolyába, akkor miért kényszerítem arra, hogy megtegye? (Ez olyan, mint ha a gyerekem bedobnám a tóba, hogy tanuljon meg úszni.) Ehelyett odafigyelve, a jelzéseiket megértve és értelmezve segítsünk a lónak, érjük el, hogy nyugodt legyen és bizalommal (kényszer nélkül) hajtsa végre a feladatot.
Vannak lovak, amelyek kommunikatívabbak és vannak, amelyek nem.
A kommunikáció egyfajta stratégia, hogy elérjük a célunkat. Ha a kommunikáció sikertelen, akkor a próbálkozások is gyérülnek, majd végül elmaradnak. Ha a lovas nem figyel a lova igényeire, a ló egy idő után nem fog kommunikálni vele. (Szerencsére másokkal megpróbálhat kapcsolatot fölvenni). Az igények közlésének elmaradása frusztráló, hiszen a ló feladja azt a vágyát, hogy értésünkre adja szükségleteit.
A csoportban élő lovak nem csak jobban érzik magukat és kevésbé frusztráltak, de szívesebben is vesznek részt az emberekkel folytatott tevékenységben. Hagynunk kell, hogy a lovak lovak legyenek! Ménesben kell éljenek, nem bokszokban. Szabadon kell járniuk a karámban, hogy érintkezhessenek más lovakkal. A csikóknak elsősorban az idősebb lovaktól kell tanulniuk. Tőlük sajátítják el, hogy miképpen viselkedjenek, hogyan kommunikáljanak.”
Köszönöm Dr. Rachele Malavasi-nak, ló viselkedéstan kutatónak, a School of Ethical Equitation (Olaszország) tudományos munkatársának, hogy hozzájárult tanulmánya ismertetéséhez és segítette a cikk elkészültét!
2017.12.19., Írta: Szilágyi Szilárd
Fotók: canva.com
Frissítve: 2022.08.18.
